Dunántúli Napló, 1959. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-24 / 46. szám

NAPLÓ 1959. FEBRUAR ti. Az EIIK népe őszinte barátsággal fordulj Macmiiian hétfői programja a Szovjetunió és a szovjet nép felé Vasszer elnök beszéde a kairói nagygyűlésen Kairó (TASZSZ). Gamal Abdel Nasszer, az Egyesült Arab Köztársaság elnöke szombaton nagy beszédet mon­dott az EAK kikiáltásának el­ső évfordulója alkalmából Kai­róban rendezett nagygyűlésen. Hangoztatta az arab egység jelentőségét. Amikor Irakban végbement a nagy forradalom — mon­dotta — Irak és az EAK kö­zös határa fontos tényező volt, amely bizonyossá tette az ira­ki népiét végső győzelme felől. Közös határunk fontos ténye­ző volt az izraeli agresszió meghiúsításában is. Az arab nacionalizmus — íolvtatta Nasszer — nemcsak politikai jelenség, szociális fi­lozófia, amelyet stratégiai szükségszerűség, az életszín­vonal emelésére irányuló tö­rekvés diktált. Szociális forra­dalom küszöbén vagyunk, amely az arab nacionalizmus­ra épül. Az elnök a továbbiakban foglalkozott a szíriai földre­formmal, utalt arra, hogy a szíriai tartományban gazdag vasérclelőhelyekre bukkantak, beszélt az ipari építkezésről és az asszuáni duzzasztógát épí­téséről. Nasszer hangsúlyozta, hogy a köztánsaság mindkét tartományában / tovább kell fejleszteni a közoktatási rend­szert, bővíteni kell a szociális ellátás rendszerét és a szövet­kezeti mozgalmat. Többé nem vezethetnek fél­re bennünket a demokráciá­ról szóló hazug imperialista jelszavakkal — folytatta Nasz­Nasszer elnök hangoztatta továbbá, hogy az imperializ­mus makacsul ragaszkodik pozícióihoz. Folytatódnak az összeesküvések, a titkos rádió- állomások propagandája, az idegháború, az arab egység megbontására, a Kairó és Bag­dad szembeállítására irányuló kísérletek. Az imperializmus még mindig arra törekszik, unió állásfoglalását, amikor az Moszkva (MTI): Macmillan angol miniszterelnök hétfőn I reggel meglátogatta Sarai Ra- ; sidovot, a Szovjetunió Leg- ' felső Tanácsa Elnökségének ; elnökhelyettesét. Macmillan kíséretében volt Selwyn Lloyd lálikozott a szovjet kormány- küldöttséggel. A Kreml tölgyfaburkolatú üléstermében Nyiikita Hrus­csov, a Szovjetunió Miniszter- tanácsának elnöke. Apasztasz Mikojan, a Minisztertanács ellenünk szervezett gazdasági' külügyminiszter és Sir Patrick elnökének első IiaILaíj £. _ J ~ • I« Áív/MÉAI ? D Alii«» Mrtrttr VA AA^lr A *»-» /I t'AW»vlr/" bojkott és gazdasági háború idején a ml oldalunkon állt. Természetes, hogy ez fontos kérdés. Közöttünk és a Szov­jetunió között vannak ideoló­giai eltérések. Az országok­nak megvan a maguk, a má­soktól eltérő társadalmi rend­szerük és hitvallásuk. Nyil­helyettese, külügymi­Reilly, Nagy-Britanmia maszk- Andrej Gromiko vai nagykövete. A baráti be- niszter, Vaszilij szélgetésen részt vett Mihail külügyminiszter-helyettes és Georgadze, a Szovjetunió Leg- Jakov Malik, a Szovjetunió felső Tanácsa Elnökségének angliai nagykövete fogadta az Módosítják a japán „biztonsági szerződést" hogy nézeteltéréseket támasz- tan elfogadtam a Hruscsov fel szón közöttünk és más orszá­gok, közöttünk és a Szovjet­unió között. titkára, Andrej Gromiko szov­jet külügyminiszter és Jakov Maliik, a Szovjetunió angliai nagykövete. Hétfőn reggel moszkvai idő szerint 10,30 órakor Macmil­lan angol miniszterelnök t.a­Pekdmg (Uj Kína): A Kyodo hírügynökség jelentése sze­rint a Kisi-kormány elkészítet­te a japán—amerikai „bizton­sági szerződés“ módosításának Kuznyecovj tervét. —-- a terv szerint Japánban to­vábbra is ott mainadnaik az amerikai csapatok és az ame­Kezdettöl fogva kijelentet­tük, hogy soha nem csatlako­zunk sem Kelethez, sem Nyu­gathoz, nem megyünk sem jobbra, sem balra. Nem fogad­juk el a külföldi tőke sem­milyen parancsát, amint ez a múltban történt. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XXI. kongresszusán Hruscsov beszédet mondott és természetesen a saját kom­munista álláspontját ismertet­te. Imperialista körök ezt arra használták fel, hogy konflik­tust idézzenek elő. Akik figye­lik a rádióadásokat, a sajtót és a sajtóban megjelenő cik­keket, azt az idegháborúi, amelyet a rádióállomások foly­tatnak, tudják, hogy vannak emberek, akik belekapaszkod­tak ebbe a lehetőségbe, hogy nézeteltérést idézzenek elő a Szovjetunió és az EAK között. A Szovjetunióhoz fűződő vi­szonyban mindig nagyra érté­keltük azt a támogatást, ame­lyet a Szovjetunió az imperia­lizmussal vívott csatáinkban nyújt nekünk. Ugyancsak tette kérdést és világos üzene­tet intéztem Hruscsov úrhoz említett beszéde után. Ugyan­azt a vonalat követtem — nyíltan kell megvitatni a kér­déseket, hogy ellenségeink, va­lamint azok, akik a zavaros­ban akarnak halászni, ne va­lósíthassák meg konfliktus előidézésére irányuló politiká­jukat. Ez az üzenet a közöttünk és a Szovjetunió között meglévő baráti kapcsolatok kérdéséről kialakult nézeteink kifejtése, helyesebben megmagyarázása volt. Megmagyaráztuk, hogy megdöbbentő esemény történt: barátságunk az egyenlőségen, a burzsoázia és a jobboldali továbbá azon alapul, hogy i szociáldemokraták által felbe- mindegyik országnak és nép- , relt csőcselék a rendőrség vé­nek megvan a joga kiválasz- J delme alatt feldúlta a „Vörös tani saját polittlcai és társa- l Újság” Visegrádi utcai szer­dalmi rendszerét, hogy az ! kesztőségét és széthordta vagy EAK népe mindig nagyra ér- ) összetörte a szerkesztőség be- tékelte és megbecsülte ezt a i -rendezését, barátságot, hogy az EAK népe £ elvtársak alig ocsúdtak angol miniszterelnököt és a/ rikai katonai támaszpontok, kíséretében lévő Selwyn Lloyd j A terv nem zárja ki, hogy a külügyminisztert. < Japánt megszálló amerikai Ezután a Kremlben a Mi- < haderőket és a japán csapato- nisztertanács üléstermében' kát atomfegyverekkel szerel- Macmillan megkezdte megbe-; jék fel. Az új japán—aimeri- széléseit a szovjet kormány- i kai „biztonsági szerződés“ tíz küldöttséggel. 1 évre szól majd. NAQY IDŐK TANÚI EMLÉKFZNFK Németi Lnjos: Küldetésben Leninnél 1919 február 3-án lyen ceruzával ez állt: „Párt- határozat! Azonnal induljon Moszkvába Lenin elvtárshoz! számoljon be!“ Csehszlovákián, Lengyelor­szágon át jutottam el Breszt- Litovszkig. Breszten túl jó da­rabon még tehervonaston utaz­tam, de Mlnszktől a német front miatt nem szánhattam vonatra. Muzsikoktól bérelt kocsin és szánon haladtam cé­tottunk. Keskeny melléklép- csőn mentünk fel az emeletre, Egyszerre kitárult előttünk Lenin dolgozószobájának ajta­ja, és én ott álltam a fiatal forradalmárok rajongó szere- tetétől, tiszteletétől áthatva Lenin elvtárs előtt. Élénk moz­dulattal kelt fel íróasztala mellől és felém jött. A megil- letődéstől mozdulni sem tud­tam. Kezet nyújtott és egysze­őszinte barátsággal fordul a fel meglepetésükből, máris el- lenn felé. A járművek rozogák, rüen, közvetlenül mondta: szer. — Tudjuk, hogy a poli- nagyra értékeljük a Szovjet- tikai demokrácia az egyetlen út a szociális demokrácia meg­valósításához, a virágzó tár­sadalom megteremtéséhez. Feladatunk és célunk most az, hogy megvédelmezzük függet* lenségünket és az arab náció-' nalizmust. Kivívjuk a demok­rácia megvalósulását társadal­mi területen is. Két forradalmat élünk át: az egyik politikai forradalom, amely arra irányul, hogy meg­szabaduljunk az imperialista befolyástól, a másik társadal­mi forradalom. A kettő egy­szerre zajlik le, feszült idő­szakban élünk. Visszautasítot­tuk azokat a próbálkozásokat, hogy katonai tömbökbe von­janak minket. Soha nem kí­Szovjetunió és a szovjet nép felé, s nem szeretné, ha ez a barátság elhidegülne, vagy meggyengülne, mivel nagyra értékeljük a szovjet népet a kritikus napokban nekünk nyújtott támogatásáért. Dulles lár*f^^lása Nixon alelnökiéi Washington (Reuter) Nixon, az Egyesült Államok aledmöke vasárnap a kórházban meglá­togatta Dulles külügyminisz­tert. Dulles Nixahmal háromne­gyed órás megbeszélést foly­tatott a berlini kérdésről. Fel­kereste Dullest fivére, Allan Dulles is és az ál talános nem­zetközi helyzetről, ezen belül Macmillan moszkvai látogatá­sáról tájékoztatta a külügymi­nisztert. irántuk hogy országunk forró- < Mansfield amerikai damok- vagy hidegháborús hadszíntér- l rate szenátor — közli azAFP ré váljék. <— vasárnap kijelentette, ha Dulles úgy gondolja, hogy to­vábbra is a külügyminiszté­rium élén tud maradni, akkor a külügyminiszteri értekezletet Dulles egészségi állapotára való tekintettel Washington­ban kellene megtartani. Washington (MTI): Az AP jelentése szerint Dulles ame­rikai külügyminisztert szom­baton másodszor kezelték röntgensugárral a washingtoni Walter Reed katonád kórház­ban. Eisenhower később húsz­perces látogatást tett beteg külügyminiszterénél. terjedt az újabb megrázó hír: február 21-én a rendőrség le­tartóztatta és brutálisan bán­talmazta a Kommunistáik Ma­gyarországi Pártja Központi Vezetőségének tagjait és velük K együtt számos más elvtársat. Amikor értesültem a párt vezetőségének letartóztatásá­ról, régebbi megállapodásunk szerint azonnal Budapestre utaztam. Mivel mozgalmunk a rendőri üldözés elől illegalitás­ba vonult, az elvtársak csak konspirative érintkeztek. így értesített Pór Ernő, hogy láto­gassam meg a gyűjtőfogház­ban a pártvezetőséget. Sikerült is bejutnom. Politikai kérdé­sekről nem lehetett beszélni, mert a köpök ott jártak kö­zöttünk, Kun Bélával — aki még mindig arcán viselte a rendőri brutalitás nyomait — beszélgettem hosszabban, ter­mészetesen konspirációs stílus­ban. Amikor elbúcsúztunk, kézfogás közben összehajtoga­tott cigarettapapírt csúsztatott a marfcomba. Sietve a közeli temetőbe mentem, ott kisimí­tottam a cigarettapapírt, ame­(9) István hirtelenjében nem tu­dott szólni, csak hebegett va­lamit. Ettől meg Ilona jött za­varba és elkezdte babrálni idegesen a fején lévő kékpety- tyes kendő csücskeit. — Jól nézel ki — kezdte, de nem tudta folytatni tovább. Álltak szemközt egymással és úgy hallgattak, ahogy csak azok tudnak hallgatni, akik­nek nagyon sok mondanivaló­juk van. őt gyűlöli és azért nem hagy nekik békét, de aztán kiderült, hogy Ilonára vásott a foga. Egy alkalommal megleste a lányt, amint az az erdőből jött hazafelé és rávetette magát, de Ilonának sikerült kisiklani a kezei közül. Attól kezdve el­kerülte őket Ferkó, ám annál többet üldözte Bakó Náci. Szidta, ócsárolta s nem ha­gyott neki mindaddig nyugtot, amíg a fiatalokat el nem vá­lasztotta egymástól. Régen volt már ez, hosszú esztendők Ferkó gúnyosan végig nézett múlottak el azóta, de mind a rajtuk. Előbb az egyiken, az­tán a másikon. — Na hát én elmegyek — mondta nyájasan — majd Ilo­na megmutogat neked min­dent bátyus, amire csak kí­váncsi vagy. — Ezzel rántott egyet nadrágsziján és elkacsá- zott csámpás lábaival. Ók meg csak álltak szemben egymással és hallgattak. Ami­kor Ferkó alakja hátul eltűnt az egyik kazal mögött, egy­szerre nevetni kezdtek, felsza­badultan, mint két gyerek. Talán arra gondoltak mind a ketten, hogy milyen máskép­pen viselkedik most Ferkó, mint azelőtt. Régen, erre lói emlékeztek, követte minden lépésüket, leste őket, kihallgat­ta beszélgetésüket. Nem volt egy pillanatnyi nyugtuk a puffadtképű gyerektől. István •leinte azt hitte, hogy Ferkó ketten úgy érzik most a régi fájdalmat, mintha csak tegnap történt volna minden. Csendesen megindultak egy­más mellett. A házak mögött, a szérű után közvetlen a me­zőre jutott ki az ember. A sze­líd dunántúli dombokon vé­kony csíkok jelezték a felszán­tott, földeket, a le nem takarí­tott kukoricaszárat, zöld fol­tok a lucernát, sárgák pedig a tarlót. Lábaik alatt szétmor­zsolódtak az átnedvesedett gö­röngyök. István lehajolt és felemelt egy maroknyi földet. — Nézd csak — szólt hal­kan — csak por, semmi több. A szétmorzsolt göröngy lassan kihullott az ujjai között, Ilona csodálkozva nézett fel rá. Milyen furcsa ember lett ez az István, hiszen a föld a legszentebb dolog ezen a vilá­gon. Lám, az emberek min­dent megtesznek azért, hogy egy talpalatnyit szerezhesse­nek. Ilonát bántották István szavai s ezért ingerülten szólt: — Ha mi nem dolgoznánk a földdel, éhen halhatnátok a híres gyáraitokban! — Te azt gondolod, hogy mi nem is dolgozunk? — Dolgoztok, dolgoztok, de az nem igazi munka, mert ke­nyeret azért csak mi adunk nektek. Istvánnak fejébe szállt a vér. A maga igazát kellett megvédenie Ilonával szemben. Hiszen 6 már régen elszakadt a rögtől s szívének minden dobbanása a városhoz, a gyár­hoz kötötte. A reggel ötkor du­dáló kémények, a csilingelő sárga villamosok, a halkan suhanó trolik, a teherautók hosszú sora, a fényes kiraka­tok, a kormos, olajos munka­társak, a dübörgő gépek jelen­tették István számára a vilá­got. Ezért látta most már tisz­tán mostohaapja praktikáinak bűnös jellegét. Ezért érezte minden idegszálával, hogy itt •enni kell. cselekedni kell. . örvénylettek benne a gondo­latok, s csak nagynehezen tudta őket szavakba önteni, hogy Ilonának megmagyaráz­hassa legalább egy kis töredé­küket, — Jó, szent dolog a föld, ezt én is tudom, de nem min­den. Az ember, érted, az em­ber adja meg igazi értékét a földnek is. Mert, nézd, mi a föld? Por, sár, semmi mds. Az ember, Ilona, aki megműveli, magot vet bele, verejtékével átformálja ezt a ragacsos, szemcsés barna port, kikény­szeríti belőle a termést, az ad­ja meg a föld igazi értékét! — Ez már nem a régi Ist­ván — gondolta Ilona. Azelőtt hogy tűzbe jött mindig, ha a gazdálltodásról volt szó, a földről! „Nem hagyom ma­cám! Nem engedem, hogy ki­forgassanak a vagyonból. Ha a mostohaapám nem adja ki a teljes részemet lakodalomra, fejére gyújtom a fedelet!” Ak­koriban így beszélt — jutott eszébe. Most nagyon szerette volna elmondani Istvánnak, hogy lám, már 6 sem nincste­len, van neki is földje, Bakó Náci bőkezűen gondoskodott róla. De most úgy érezte, hogy István* nem örvendeztetné meg evvel. Talán még haragudna is — gondolta. — Ha neked nem kell a föld, akkor miért jöttél haza? — kérdezte. István csendesen lépegetett mellette. Nem, őt nem a földéhség hozta haza, nem a jussát jött kikövetelni. Kiáltani szeretett volna: — ,,Érted jöttem! Csak te érted!" de egy hang sem jött szájára. Talán már Ilo­nát is megfertőzte a kielégít­hetetlen földéhség? — gondol­ta. Az asszony azt hitte, hogy István ingadozik, azért hall­gat. — Nézd — kezdte rábeszélő hangon — nekem is van egy kis földem, meg neked is. egy­más mellett van a két tag... Tudok én dolgozni kettő he­lyett is. ha kell, de ezért mégis más volna, ha mi ketten .. (Folytatjuk.) a lovak gyengék voltaik, az útak elhanyagoltak — szánunk többször is felborult velünk —, ezért a lovakat hajtó muzsi­kokkal solcszor meggyűlt a bajom. Az együk muzsik nem akart tovább vinni, s noha bá­torságát rumosüvegem tartal­mával is növelni próbáltam, sűrű „nye mogu" és „bozse máj" hangoztatása közben megfordult szánjával és ottha­gyott a nagy, hóborította me­zőn. fáradt lábam igen nehezen vitt előre. Bukdácsol­tam, elcsúsztam, többször hó­val fedett gödrökbe suhantam. A hideg szél is hátráltatott. Kora délután volt még, de borongás, a nappal rövidnek ígérkezett. Alkonyatig el kell érnem a vörös vonalat, mert ha a sötétség beáll, itt bolyong­hatok reggelig. S ha nem bí­rom? El kell jutnom Moszkvá­ba! Ezt Ikívánja tőlem a párt. Ismét nekivágtam. Számoltam lépteimet, hogy agyamat fog­lalkoztassam. Sötétedett. Kis facsoport tűnt fel a távolban. , Talán út, gondoltam és tovább 5 vánszorogtam. Egy széltől ösz- szehordott hótömeget pillan­tottam meg. Arra indultam, de valaki „sztoj"-t kiáltott, s a hódomb mögül egri ember bukkant elő. Megálltam, ő fegyverét lövésre készen tart­va jött felém. Mögém került és elhangzott az: „Igyi". A hódomb. mögül egy katona lé­pett ki. Tanácskozni kezdték. Szagyisz, továris", s az író­asztala mellett álló karosszék­re mutatott. Közvetlen, barátsá­gos hangon érdeklődött utam részleteiről, így pillana­tok alatt eltűnt zavarom és orosz, majd német nyelven megkezdtem beszámolómat. Lenin 'elvtárs, látva, hogy mindkét nyelvet gyengén be­szélem, tolmácsot hivatott. Ismertettem a magyarorszá­gi politikai helyzetet. Tekinte­tét rámszegezve, nagy figye­lemmel hallgatta a tolmács fordítását. Amikor a „Vörös Újság“ szerkesztőségének fel- dúlásáról, a vezetőség brutá­lis letartóztatásáról beszéltem. Lenin nem lepődött meg. Úgy éreztem, mintha valamilyen úton már értesült volna róla. Majd átadtam a magammal hozott „Vörös Újság“ példá­nyait. Nagy érdeklődéssel la • pozgatott bennük, s közben kérdéseket intézett hozzám. „Szeretem hallani a fiatal for­radalmárok véleményét“ — mondotta. Kérdésére, hagy ott­hon milyen feladatot kaptam a párttól, azt válaszoltam, hogy vidéken a munkásság és a parasztság között végeztem felvilágosító munkát. — Ha az elvtárs köztük dol­gozott, mondja el, hogy a pa­rasztság hogyan vélekedik mozgalmunkról. Mit várnak tőle?'— Kiegészítette még a kérdést azzal, hogy mennyi lehet a nincstelen, földnélküli Majd elindultunk a facsoport- parasztok száma. hoz, Ott volt a földbevájt ál­lásuk, Kitaposott út vezetett odáig. A fedezékben a tovaris azzal állított a parancsnok elé, hogy kémet fontak. A helyzet rövidesen tisztázódott és a pa­rancsnok nevetve fogott velem kezet. Teával, kenyérrel Ikínált és megengedte, hogy az éjsza­kát ott töltsem. Megígérte, hogy reggel elkísértet a vasút­it llomásra. ügy is történt. Vonaton utaz­tam tovább, s másnap dél­előtt Szmolenszken át megér­keztem Moszkvába. A Drezda Szállóban, a „Szociális Forra­dalom“ szerkesztőségében nagy volt a meglepetés. Rudnyán- 'szki és Gisztl Pál — ez utób­bi kezdettől fogva a lap kitűnő Áördelője — alig akart hinnia szemének. De a magammal ho­zott „Vörös Újság" friss pél­— A szegényparasztok szá­mát statisztikailag nem isme­rem — mondottam —, de úgy vélem, számuk több mint két és félmillió. Minden magyar szegényparaszt a föld szerel­mese és mozgalmunktól a földkérdés megoldását vár­ják. — Igen — mondotta Lenin — meg kell nyerni őket. Már csaknem egy órája be­szélgettünk Lenin elvtárssal, amikor erősen jelentkeztek ná­lam a fáradtság jelei. De Lenin még egy kérd**! tett fel: „Lehet-e a történtek után a szociáldemokratákkal együtt dolgozniuk?" Határo­zottan válaszoltam, hogy eb­ben nemigen bizhatunk. Ez­után figyelmesen rám tekin­tett és azt mondta: „Elvtárs, maga igen fáradt lehet". Nem dányai, no meg a röviden el- válaszoltam semmit. Igaza volt mondottak minden kétséget Lenin elvtársinak, eloszlattak. Lenin elvtárs megértőén, Rudnvánszki rögtön kijelen- barátságosan nézett rám, s ke- tette: „Telefonálok és azonnal zét nyújtva, búcsút vett tó­megyünk a Kremlbe, Lenin lünk. elvtárshoz. Autóba ültünk és fél óra múlva már a Kreml jól is­mert, gyönyörű történelmi em­lékekkel teli udvarán, a na­póleoni ágyúk hosszú sora, a • csorba nagy harang előtt el- ~ haladva Lenin lakása felé tar­Mély me gindult Sággal hagy­tam el Lenin szobáját és vet­tem búcsút a Kremltől, amely­hez annyi szép emlék fűzött. Ereztem, hogy ezzel a talál­kozással életem a legszebb és legbecsesebb emlékkel gazda* godott.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents