Dunántúli Napló, 1959. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-17 / 14. szám
2 NAPLÓ 1959. JANUAR IT Munkavédelmi ankétet rendezett Pécsett a HYDSZ A Helyiipari Am Városgazda- például a Komlói Helyiipari ipari Vállalatnál fordult dó- sági Dolgozók Szakszervezeté- Vállalatnál. Műszaki fejlesz- Ez annak köszönhető, hogy nek (HVDSZ) Baranya megyei téssel több vállalatnál sor ke- ezek a vállalatok megtartják Területi Bizottsága január 16- rült az elektromos berendező- a rendszeres havi munkavédel- án, pénteken délelőtt munka- sek és hálózatok modernizáló- ml szemléket, törődnek a dol- védelmi ankétot tartott Pécsett sára, gépesítették az anyag- gozók munkavédelmi oktatámozgatást és a régi gépeket tóval, modem berendezésekkel látaz SZMT székházéban. Haies Béla elnök üdvözölte az érteSztamhul lázmfa Till János ezután az idei munkavédelmi feladatokra kezleten megjelent munkává- ták el. delmi felelősöket, akik a Az eredmények ellenére az hívta fel a megjelentek figyel HVDSZ-hez tartozó huszonki- üzemek többségét azonban még mát, majd javasolta, hogy a lene vállalatot képviselték, ma is a túlzsúfoltság, kansze- megyei és « városi tanácsok a Till János, a HVDSZ területi rűtlenség, a gépek rendszert©- HVDSZ megyebizottságával bizottságának munkavédelmi len elhelyezése, elavult tűzvé- közösen Indítsanak munkavédel főfelügyelője részletesen is- delmi berendezés, éűetveszé- mi versenyt a vállalatok kö- mertette a munkavédelem és lyes elektromos hálózat, el- zött, az igazgatók pedig szer- a szociális létesítmények terű- avult géppark, öltöző, mondó, vezzenefc munkavédelmi vér- létén eddig elért eredménye- ebédlő .hiánya jellemzi. Több senyt a vállalatuk egyes üzem- ket, valamint hiányosságokat, helyen elhanyagolják az új részei között is. Hangsúlyozta, hogy a dolgozók balesetelhárítási okta Temesiványi Lajos, az SZMT HVDSZ-hez tartozó vállalatok tását, nem tartják meg a havi munkavédelmi főfelügyelője új üzemrészeket, öltözőiket, biztonsági szemléket, nem ve- bejelentette, hogy a SZOT mosdókat létesítették. A Kom- zetik a baleseti nyilvántartást január második felében nagylói Víz- és Csatornaműveknél és elmulasztják a beleseteket szabású munkavédelmi anké- új üzemi épületeket, fürdőt, bejelenteni. A tanácsok ipari tot rendez majd Pécsett és felöltözőt, étkező helyiséget, be- osztályai sem foglalkoznak hívta a figyelmet a havi mun- tegszobát, munkásszállást, kor- megfelelően a munkavédelem- kavédelmi szemlék fontoeságá- szerű műhelyeket építették. A mel. Mindezek következménye ra. A hozzászólások után a Pécsi Tatarozó Vállalat telje- az, hogy 1957-hez viszonyítva megjelentek előtt levetítették; sen új telephelyet kapott, ahol a HVDSZ-hez tartozó üzemek- a „Törődj munkatársaiddal“; rendes ebédlőt létesítettek. A nél 1958-ban emelkedett a bal- című munkavédelmi filmet I Temetkezést Vállalatnál rég- esetek és a kiesett munkaira- Tanulságos volt ez a mtm-1 óta húzódó probléma oldódott pok száma; A legtöbb baleset kavédelmi ankét. Csak a* a meg, mert a temető dolgozói az anyag mozgatásából és szál- kár, hogy a meghívott 29 vál- higiénlkus tisztálkodási bérén- lításából eredt. 1 alatt igazgató közül minddezéshez jutottak. A nehéz fi- Az elmúlt esztendőben a leg- össze 8 jelent meg, a városi zikai munkát igénylő kézi üze- kevesebb üzemi baleset a Pé- tanács ipari osztálya sem kép- meltetésű godisai, magyarbó- esi Hangszer és Asztalosáru- viseltette magát. Pedig olyan' lyi, görcsönyi téglagyárakból gyámál, a Patyolatnál, a Mo problémákról is szó esett,« könnyebb fizikai munkát hácsi Községgazdálkodási Vál- amelyek az igazgatókat éppen; igénylő gépi üzem létesült. A lalatnál, a Komlói Vízműnél, úgy kell, hogy érdekeljék, miint! Mohácsi Bútorgyárnál, a Mo- a Szigetvári Műszaki Vállalat- a felsőbb szerveket hácsi Gépgyárnál, a Szigetvári nál és a Duraozekcsői Cement- P. j. Műszaki Vállalatnál új üzem- ____________________________________________ n^K ' '•W létesülték illetve lététül* tésük most van folyamatban. Átszervezéssel több vállalatnál, mint például az Ingatlan- kezelő Vállalatnál megoldódtak a régóta húzódó műhely- rész-elhelyezési problémák. Sor került a széttagolt üzemrészek központosítására, mint Nagyoperett i i, Ma már megkopott kissé a varázsa. Nem várja senki olyan szívbizsergetö izgalommal, mint teszem azt ötven évvel ezelőtt várták a nagyoperettek társadalmi eseményt jelentő bemutatóit, de azért ma is fokozott érdeklődés, telt ház és szinte biztosra vehető siker kíséri egy-egy nagyoperett műsorra tűzését. Hogy mi ennek az oka? Könnyű is, meg nem is a válasz erre. Könnyű, mert az emberek többsége szereti a fülbemászó zenét, a könnyed látványosságot, szeret jókat kacagná, a divatos kifejezéssel élve, ,kikapcsolódni“, saját, hétköznapi gondjait a ruhatárban felejteni. Amikor viszont arra gondolunk, hogy a legtöbb nagyoperett mondanivalója — ha egyáltalán van mondanivalója — a ma emberének jóformán semmit sem mond, altkor szinte érthetetlennek tűnik e műfaj ötöd-, vagy ki tudja hányad virágzása. Ha papírra vetnénk az operett librettó Íratlan szabályait, körülbelül így alakulna a recept: „Végy két fiatalt, egy lányt és egy fiút. Szerettesd egymásba őket, de gondoskodj róla, hogy bizonyos ideig ne lehessenek egymásé. Találj ki tehát valamilyen bonyodalmat, csomagold az egészet a romantika stanioljába és öntsd nyakon némi humorral. Most már csak egy kis köret kell hozzá; — tárwsocskák, fülbemászó dallamok, szép díszletek, lenge ruhák, — és a siker nem maradhat el.“ Ezt bizonyítja a Pécsi Nemzeti Színház szóbaníorgó produktumának — a Sztambul rózsája — előadása is. Naponta telt ház élvezi Bárdos Anna, Gyapay Yvette, Szabó Gyula szépen szárnyaló hangját, Szalma Lajos, Koránál Dénes, Széplaki Endre, Kutas Béla bőhumorú játékát, a tánckar és köztük Péter Gizi látványos produktumát, Leo Fall zenéjét. (Már csak azért is, mert a színház zenekara ma már jóval kevésbé harsogta túl az énekeseket, mint az idény elején. Nem lehetne valahogyan átalakítani az or- chestert, hogy ez a csökönyösen visszatérő hiba végre meg szűnjön?) A felzúgó taps természetesen a stílusos díszleteknek és persze a látványos jelmezeknek is szól. Arról már, hogy az előadás végeztével a pirosra tapsolt tenyéren kívül jóformán semmi maradandó nyomot nem hagy bennünk ez az előadás, sem ők, sem a rendező — Dobai Vilmos — nem tehet. Mit is lehet egy olyan történetből megjegyezni, amelyben tulajdoniképpen nem történik semmi. Még szerencse, hogy a színház együttese ezt a „semmit“ a lehető legérdekesebben, rutinos biztonsággal, kedvesen és tehetségesen tudta tolmácsolni. —■ v. f. — Ház a sziklák alatt-----------------^ Uf magyar film NYOLC TELEVÍZIÓ Százezer forint értékű társadalmi murikát végzett a Komlói Építőipari Vállalat KlSZ-szer- vezete. A több mint száz fiatal autóbusz megállókat, Utakat épített, az elmaradt lak óház-épí tkeaéseknéJ munkaidőn túl, társadalmi mun kábain segített, hogy az új lakástulajdonosok mielőbb beköltözhessenek. A vállalat vezetősége ezért tizenötezer forintot írt a KISZ- szervezet javára. A Lovak helyeit Zefior szuper traktor Tavaly 190 Zetor szuper gazdaságok földjein. Az idén traktor dolgozott az állami ntór hatszáz Zetor szuper tralktort vásárolnak az állami gaz- ; datógok. A nagy érdeklődéssel várt traktorokat eredeti módon osztják el. Az állami gazdaságok főigazgatósága ugyanis figyelembe veszi, hogy egy- egy újabb könnyű traktorért hány pár fogatról hajlandók lemondani az állami gazdaságok. így az új gépek beállításával nemcsak a munka lesz könnyebb, hanem több takar- i mány jut a szarvasmarháknak, \ sertéseknek, s növekszik az« árutermelés, megtakarított pénzből nemrég televíziós készüléket vásároltak. Ezzel most már nyolc alapszervezetnek van televíziós készülékkel berendezett ifjúsági klub« ja Komlóim A ljáz tényleg a „sziklák alatt áll”... Nádtetős fedelével szinte megbúvik alattuk. A fenséges bazaltcsoport komoran, félelmetesen néz le, öleli, szorítja, mintha sosem akarná elengedni. A pi- ,,,, - Bé'OOllAULCb < ee&tr/nr nem lehet elbújni, még te sem vagy olyan ügyes! — Akkor maga hogyan maradt meg? Minket nem érdemes ijesztgetni, úgysem álmodunk csúnyát az éjjel! —« het- venkedett a svéd. — Hogyan maradtam meg? Hidd el, én is néha csodálkozom ezen. De még te sem tudnád kiszámolni a nagy száddal, hogy hány szakasz fogyott el mellőlem Indokína óta! A kötekedő légiós elhallgatott. A többieknek sem volt kedvük tréfálkozni, komor csend ülepedett rájuk. A tizedes most már belelendült a témába. — Mit gondoltál, — kezdte — ha ez olyan nyugdíjas állás lenne, akkor nem állnának sorba a toborzóiroda előtt? Na és tinálatok talán úgy volt? Itt kevesen öregednek meg, azt már láthattad. Veled sem kötne egy intézet sem élet- biztosítást, .nyugodj meg! A svéd annyira megnyugodott, hogy elment a kantinba inni egyet. Ez volt valóban az egyetlen feledtető megoldás; nem csoda, hogy a füstös helyiség állandóan tele volt italban vigasztalódó katonákkal. Aki nem volt éppen szolgálatban, az legtöbbször itt kötött ki; a városba pem volt tanácsos kimenni. Zoliéit is csak nagyritkán látogattak el a s>ka- tulyaszerü épületek közé. Az elkerített európai negyeden kívül nem is érezték jól magúikat. Úgy érezték, hogy a sűrű léccel beszegezett apró ablakok, mindmegannyi törések, melyek mögül ellenség szeme villog feléjük. A sok szóbeszéd hatására rettegés költözött mindenki szívébe. A végén már a fürge- beszédü, de a légiósok közeledtére elnémuló utcai árusokat, a rongyos szőnyegeikre telepedő borbélyokat ie egyéb («7) A kiképzési idő letelte után Zoliékat Biskra-ba vezényelték, mert azon a vidéken különösen sok rablóbanda garázdálkodott. A Djebel Aures egész területe már hosszú idők óta heves harcok színhelye volt, kellett az erősítés. Zoli csak azt nem értette, miért nem tudták eddig is felszámolni már ezeket a lázadókat? Bármekkora bandákról is legyen szó, a Legion Etran- gére páncélosaival, lángszóróival, légierőivel már régen szét lehetett volna verni őket! Utonállókat a lakosság sem támogat, inkább még a saját érdekében segít az elfogásukban is. Itt pedig még más katonai alakulatok is harcolnak a légió mellett, mégsem megy az ügy? Hogyan,lehet, hogy a fellagák (felkelők) mégis évek óta tudják már tartani magukat? — töprengett Gabival együtt. — Valami itt zavaros/ — állapították meg a végső tanulságot. Az új helyőrségben már mindenki használhatta a saját nyelvét, természetesen a katonai ügyeken kívül. A^ leggyakrabban itt is a német szót lehetett hallani, sőt egy alkalommal Zoli új szakasza menetelés közben egy német katonadalt énekelt. A fiú ezen azért csodálkozott, mert úgy emlékezett, hogy az iskolai történelemórákon mindig a németek és a franciák kutya-macska barátságáról hallott. — Úgy látszik. Kotta tanár úr már nem tud erről a legújabb puszlpajtás- űgról. — állapította meg. A Kepi Blanc, (Fehér Képi (kepi—a sapkáról a tarkóra lelógó ruhadarab; napszúrás ellen) a légió újságja sem foglalkozott a két nemzet legújabb viszonyáról. Látszott, hogy ott már sikerült felülemelkedni minden kicsinyes nemzeti problémán. Végtére is egy nagyhatalom számára igazán mindegy, hagy milyen nemzetiségű vérrel biztosítja fennmaradását! Mert az is kiderült, a franciák afrikai hatalmának fenntartásához nemcsak gyarmati tisztviselők és katonák szükségesek, hanem sok-sok vér is. Ezt a helyőrség öregebb katonáival folytatott beszélgetések során tudták meg az oda vezényelt újoncok. Ott hallották, hogy félévenként legalább egy századdal kell feltölteni Blsk- rát is, mert különben elfogyna a katonaság. Egy idősebb francia tizedes — aki megjegyezte, hogy az indokínai háborút (az 1948— 54-es vietnami háború) is végigharcolta már, — lemondóan köpött ki: — Meglátjátok, mind itt döglünk meg, innen nincs szabadulás! Az újoncok háta megborzongott a sötét jóslatra. Zoliék Is kedvetlenül néztek össze. Egy hosszú, sovány svéd fiú fanyar nevetéssel szállt szembe a tizedessel: — Ne féltsen minket, mi sem ijedünk meg a magunk árnyékától! — Es az segít rajtad, azt hiszed? A bátor ember nem ugyanolyan golyót kap a fejébe, mint a gyáva? Az elől vándoriparosokat is bizalmatlanul méregették végig. A hideg aggodalom fogta el a katonákat, amikor a karcsú mecset körbefutó erkélyén megjelent a müezztn, hogy éneklő hangon imára hívja fel az igaz hívőket. Zoli ilyenkor mindig pattanásig feszült idegekkel várta, hogy mikor rohan rájuk a fehérbumuszos tömeg. Érthető, hogy nemesik a légiósok, hanem az egyéb gyarmati katonák is csak nagyobb csoportban bátorkodtak végig a szűk utcákon. A helyőrség nagy része ritkán is járt ki szabadidejében, inkább a kantinban telepedtek le. Érdekes volt, hogy itt a sok ital ellenére is ritkán esett meg nagy verekedés, inkább csendes beszélgetéssel, néha hangos veszekedéssel töltötték el az időt. Arra is hiába füleltek Zoliék, hogy egy-egy nagybeszédű Háry János meséit melyik asztalnál tudják el csípni. Az emberekből mintha kiveszett volna minden dicsekedő, hősködő virtus, annyira kedvetlenek, szinte életuntak voltak. A legtöbb arc tulajdonosáról lerítt, hogy számára a légió nem üres romantika, hanem csupán kényszerű meg élhetésí forrás. Amikor egy-egy század visz- szatért „különleges megbízatásából", olyankor még csendesebbek voltak a katonák, mint máskor. A „különleges hadműveletek“ általában valamely arab duár meglepetésszerű átkutatását, vagy a folyton forrongó Djebel Aures valamely vidékének átfésüléséi jelentették. Ezekről keveset beszéltek a légiósok, mintha maguk is szégyellenék az ott történteket. Szóbakerilltek az elesett bajtársak, aztán megin! előkerült az egyetlen orvosság: az ital. (Folytatjuk) ciny ablakok alig engedik be a napfényt, homály uralja a szegényes szoba lakóit, s csak messze látszanak a pirostetős, fehér házak, a mezők, a Balaton fodrozó vize. • Ide tér vissza ötéves katonáskodás és hadifogoly-élet után Kós Ferenc szegényparaszt és katonapajtása, aki később földet igényel a faluban, s boldog, elégedett ember lesz belőle. Kós Ferenc megmarad a régiben. Felesége meghalt, kisfiát sógornője, a púpos Tera gondozza. Ezzel kezdődik a film, míg végül is Ferenc, a púpos Tera gyilkosa lesz s megbilincselve találkozik pajtásával, aki ,.gazda lett”, jól él. Szenvedélyekkel és szerelmekkel átszőtt történet Tatay Sándor filmje. Megrázó tragédia. Mondanivalója: a régihez, a megszokotthoz való görcsös ragaszkodás, idegenkedés mindentől, ami más, ismeretlen, új. S aki nem alkar semmit az élettől, vaksága miatt elmegy mellette — arra az élet visz- szaüt. Kós Ferenc tragédiája aktuális, igaz probléma s tizenöt évvel azelőttről szól a mához is. Gondoljunk csak arra, hogy ma is mennyien indulnak el tévúton, mennyien nem tudnak kibújni a maradi- tóg béklyóiból?) Ki nem ismeri azokat az embereket, akik inkább vállalják a nehezebbet, a rosszabbat, mintsem élnének az élet adta lehetőségekkel önmaguk boldogulására. A filmet mint egészet mégsem sorolhatjuk a legjobbak közé, még akkor sem, ha elismerjük művészi értékeit s ha hozzátesszük, hogy első díjat nyert a sanfranciscói film- fesztiválon. |ert milyen ember a főhős, Kós Ferenc? Lelkileg gyenge, naphosszat fekszik az ágyban behunyt szemmel, tudomást sem véve az akkori forrongó világról. Anyja unszolására megy ki először a napfényre, de a film végéig nem tud mit kezdeni a kibontakozó élettel. Tele van lemondással, mélységes fásultsággal, pesszimizmussal. Igaz, háromszor is felkínálkozik számára a lehetőség, hogy kitörjön ebből a halott világból: hívja katonapajtása, egyszer Zsuzsa, az új feleség, később pedig apja küldi. De nagyon-nagyon vérszegényen, éppen csak bátortalanul odavetve, szinte a drámán kívüli tényezőként kopogtat Ferenc sorsában az új élet. Az ilyen gyorsan meghátráló „csábítást" könnyű visszautasítani: „Nekem nem kell a másé...” (a föld). „Engem katonának is a csendőrök vittek el”... Ez utóbbi viszont már a teljes önzésig, értetlenségig viszi a régihez való ragaszkodást, amelyből végül is nem talál más kiutat a boldogsághoz, mint a gyilkosságot, mert akkor ketten maradnak, nincs a felesleges, szerelmével Ferencet üldöző, a házaséletet felborító Tera. Azt jelenti ez, hogy a történet hazug? Nem, egyes részleteiben előfordulhat. Mert 1945-ben például voltak sokan, akik kijelentették: „Nem kell a föld”. Nem a földtől féltek, hanem a visszatérő földesúrtól, aki megbosszulja ezt a szentségtörést — amire Tera egy félmondatban utal is — és nem mindenki látta meg a szabadság hajnalát, sokkal inkább kötötte őket az „öregapám- nalk is jó volt, nekem is jó lesz” maradi nézet. De voltak, akik akkor is fennhangon hirdették: itt nem lesz más világ, hozzánk most egy új korszak köszöntött be! S ettől nem tágítottak, mígnem mindenki megkapta jussát. Nehéz volt? Igen. Mint ahogy ma sem könnyű az új élet útját egyengetni. Mégis, mennyivel iga- zabb és a mához szólóbb lett volna a film, ha ezt a bonyolult folyamatot, az emberi gom- dolkozásmód megváltozását, a nagy küzdelmet ábrázolta volna, amely körülötte lezajlik. Ugyanolyan művészi erővel, gazdagsággal, mint az előbbit. Ehelyett inkább kipoentí- rozták a tehetetlenséget, az önzést. A film minden részlete, szereplője igazolja, indokolja és alátámasztja. Tera visszatérése a házba gyorsítja a tragédia megtörténtét, a bebáza- sítás a szőlősgazdához köti örökre, hiszen 6 „szerezte” a feleséget. Nincs ebben a filmben mosoly, öröm, legalábbis Kós Ferenc családjában, minden kockája nyomott, fásult légkört terjeszt. Nem lehet menekülni ebből a körből. És ezzel még inkább eltűnik az a néhány parányi epizód is, amely az új élet felé igyeksz.k mutatni. A rendezés (Makik Károly) " nem szabadulhat a légkörből, néhány jelenet azonban így is telített drámai feszültséggel. Psota Irén Tera szerepében kitűnő alakítást nyújt, nagy művészi gazdagsággal ábrázolja a nyomorult 'eány belső vívódását a szeretett ember megszerzéséért. Bara Margit és Görbe János eléggé egyhangú. Illés György felvételei nagyszerűek, különösen tájképei. B. J.
