Dunántúli Napló, 1959. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-17 / 14. szám

1959. JANUAR 17. NAPLÓ 3 VARSÓ 14 éve szabad Tizennégy esztendővel ez­előtt 1944. január 17-én sza­badult fel Varsó. Ezen a na­pont lépteik a „halott” város télszaggatott utcáira a szov­jet hadsereg és a vele együtt vállvetve harcoló I. lengyel hadsereg egységei. Borzal­mas látvány fogadta a sza­badság katonáit. Csatornák áradó bűze. emberi és állati tetemek és az utcákon min­denütt, felforgatott barriká- dok. Sehol egy élő lélek, a romok között És a temető földjéből váj­ta ki a lengyel nép az új Varsó sugárútjait, építette rá a palotákat, a parkokat, azt a modem metropolist, melynek hajdani szépségét kövekben és márványban újra a régi helyére vará­zsolta. A Szovjetunió baráti segítségével felemelte rom­jaiból azt a várost, amely örök időkre hirdetni fogja a rablóháború borzalmait és egy nép teremtő akaratát. Varsó a béke városa, a béke szimbóluma lett. Nem véletlen tehát, hogy a szo­cializmust építő népek nagy családjának képviselői ép­pen ebben a városban írták alá a mai idők legjelentő­sebb békeokmányát, a Var­sói Szerződést; Gyors vágat hajts brigádokat szerveznek a pécsi bányaüzemekben Ma m6g ahhoz, hogy a pécsi bányaüzemekben egy jj szintet nyithassanak és a föld mélyében rejlő széntele­pek lefejtését megkezdhessék egalább 2—3, sőt gyakran 4 évig tartó előkészítő munka szükséges. Egy-egy főkereszt- vágat, vagy irányvágat elké­szítése ugyanis — a hosszától függően — 10—15 hónapig is eltart, mert az itteni kemény kőzetekben a jelenlegi techni­kai színvonal mellett a teljesít­mények mindössze 11 cm/mü.-t tesznek ki. Sőt amióta nagyobb szelvényű vágatokat készíte­nek s azokat azonnal korszerű biztosítással látják el, a mű­szakonkénti átlagteljesítmény gyakran a korábbinak a felé­re, 5—7 centiméterre csökkent. Igaz, a teljesítmények csök­kenése itt csak látszólagos, mert egy nagyobb szelvényű, korszerűen biztosított vágat kihajtása lényegesen több mun kát igényel, minit egy kis szel­vényű, fával ácsolt vágat ki­hajtása és az előrehaladási se­besség csökkenése is kiegyen­lítődik azzal, hogy a korsze­rűen biztosított vágatot nem kéül a kihajtás után azonnal újrabővíteni. De mindez nem változtat azon a tényen, hogy Megkezdte működését a maisi tejszövetkezet Január közepén alakult meg huszonnégy taggal a majsd tej- szövetkezet, amely most, a na­pokban már meg is kezdte a működését. A meglévő fölöző­gépük hajtásához 1 400 forin­tos beruházással egy villany- motort vásároltak, s a gép fel­szerelése e napokban történik meg. A ma jsd tejszövetkezetet a szervezés idején még mint szakcsoportot akarták megala­kítaná, ám a gazdák még a hivatalos működés megkezdése előtt jobbnak látták, ha szö­vetkezetté alakulnak. A szövetkezet legközelebbi időben megvalósítandó tervei közé sertések közös hizlalása tartozik; Elhatározták ugyan­is, hogy felhasználják a visz- szamaradó tej mdléfcteriméke- ket, s ezekkel hizlalják a szö­vetkezet sertéseit; a pécsi bányaüzemekben a fel­tárás lassú, az egyre növekvő igényeknek már sehogy sem felel meg. A pécsi bányaüzemek veze­tői ezt nagyon jól tudják. Tud­ják azt is: ahhoz, hogy a pécsi bányaüzemekben mielőbb hozzákezdhessenek a mély­szinti telepek leműveléséhez nemcsak úi aknák kellenek, hanem többek között jelentős mértékben meg kell gyorsíta­nak a jelenlegi vágathajtási sebességet, új gépek, új mód­szerek segítségével elő kell se­gíteniük a jelenlegi teljesitmé- nyek növelését. Éppen ezért, már az elmúlt esztendőben el­határozták, hogy az 1959-es évben a Pécsi Szénbányászati Tröszt minden bányakerületé­ben gyorsvágathajtó brigádo­kat szerveznék azzal a céllal, hogy a bányakerületek sajá­tosságainak figyelembevételé­vel alakítsák ki a vágathajtás meggyorsításának új módsze­reit. A szükséges előkészületek elvégzéséhez már a múlt év­ben hozzá is kezdtek. Gyakor­lati tapasztalatból tudják ugyanis, hogy megfelelő mű­szaki feltételek nélkül a vá­gatba jtás meggyorsítása csak óhaj marad. Az egyik gyorsvágat­hajtó csapat munkahelye Pécsbányán a VIII. szánt II. K—i irányvágata, a másik csapaté ugyanitt a VIII. szin­ten az I. északitól délre lévő irányvágat lesz. A vasasi gyors vágathajtók a II. szinten a II. északi feküvágatban fognak dől gozni. A bányaüzemek az em­lített munkahelyekre elegendő mennyiségű sűrített levegőt és vizet kötelesek biztosítani, mert. enélkül el sem képzel­hető az eddiginél termeléke­nyebb munka. Pécsbányán a Megkezdődött a háromhónapos népművelési továbbképző tanjolyan Csütörtökön este szépszámú hallgatóság előtt nyitotta meg Gábriel József elvtárs, Pécs városi Tanács Művelődésügyi Osztályának vezetője a három- hónapos népművelési tovább­képző tanfolyamot a Városi vei. Művészeti munka a művelő­dési házakban. Klubélet és szakköri mun­ka. Az ifjúság világnézeti neve­lése a népművelés eszközei­jVtűvelődési Házban. Röviden ismertette a tanfolyam célját és azokat a kultúrpolitikai feladatokat, amelyeket a műve­lődéspolitikai irányelvek, va­lamint a munkásosztály hely­zetéről szóló párthatározat alapján meg k.ell valósítanunk. A tanfolyamon népművelési ügyvezetőik, üzemi, vállalati, KISZ és szakszervezeti Jcultúr- felelősök, kultúrotthon dk dol­gozói ismerkednek meg a nép- részt, pl: szakköri foglalkozá­Az SZKP XXI. kongresszu­sa. Az ismeretterjesztés városi problémái és időszerű kérdé­sei. Helytörténeti előadás. Az előadásokat a téma leg­jobb ismerői, szakemberek tartják. Ugyancsak ők vezetik a szemináriumokat is. A hall­gatók ezenkívül sok gyakor­lati foglalkozáson vesznek kájufcröl beszélték. Jandó Je­nő tanár pl. elmondotta, hogy az Ágoston téri általános is-: kola tanulói a gyűjtőmunka; során egy olyan 1919-es fény-j képet kutattak fel, melyen J Bajor Gizi színművésznő is a j felvonulók, között látható. A népművelési továbbképző j tanfolyam legközelebbi előadá- j sát Gyutai Kálmánné elvtárs- j nő, az MSZMP Városi Bízott- j ságának közművelődési előadó- L ja tartja 20-án, a művelődés- ♦ reik felszámolására egy uj, he- politiikai irányelvekről. | lyesebb, termelékenyebb mód­it — s | szer kialakítására. második keletinél ennek biz­tosítása már megtörtént s a napokban sor került az egyik új lengyel rakodógép kipróbá­lására is. Sajnos, az új gép bizonyos átalakításokra szőrű' s ez néhány napot igénybe vesz. András-aknán az első észa­kitól délre lévő irányvágaf sűrített levegő ellátására ed­dig mintegy 450 méter hosszé csővezetéket fektettek le. A hátralévő, mintegy 120 méter hosszú 150 mm átmérőjű cső­vezeték lefektetésére is ha­marosan sor kerül. Ha ez meg­történik, a jelenlegi sűrített- levegő vezetéket használják majd fel vízszállításra s így g munkahely vízellátása is meg­oldódik. Vasason valószínűleg január 20-ig készül el a sűrí-1 tettlevegő vezetek. A vízveze­ték már készen van. Az utób­bi két munkahelyre is átala­kított lengyel rakodógép kerül. Az előkészületekhez tartozik még az a vizsgálat is, amelyet mindhárom bányakerületben a kéményfémlapkás fúrókoronák gazdaságos alkalmazásával vé­geznek. Mindhárom bányake­rületben egy-egy bányamérnö­köt bíztak meg azzal, hogy rendszeresen mérjék a fúrási teljesítményeket s a mérési eredmények alapján határoz­zák meg, milyen típusú fúrp- koronával, milyen minőségű kőzetet kell fúrni s mennyi az, a fúrási mennyiség, amelyet egy fúrókoronával lefúmd ér­demes. Hasonló teljesítmény­méréseket végeznek majd a rakodógépeiknél is; Az előkészületek tehát hamarosan lehetővé te- ‘szik a gyorsvágathajtó brigá­dok megalakítását. A brigádok tagjait a legrátermettebb bá­nyászokból válogatják össze. Feladatuk nem mindenáron kiugró termelési eredmény elérése lesz, hanem a vágat- hajtás új módszereinek kikí­sérletezése, A szakemberek bíznak abban, hogy a gépesí­tés, a telepítési sűrűség növe­lése párosulva a gyorsvágat­hajtó csapatok tagjainak szak­tudásával, sok éves tapasztala­taival, olyan eredményt hoz majd, amely lehetőséget nyújt az eddigi vágathajtási módsze­ÜNNEPELJÜNK DALLAL /V incs munkásmozgalom forradalmi dalok nélkül. * ’ Akármilyen messze is tekintünk vissza, a munkás- mozgalom minden szakasza egybekapcsolódik valamelyik forradalmi dallal, vagy indulóval. Ha például a Varsav- jankát halljuk, az 1905-ös orosz forradalom jelenik meg képzeletünkben, s tüntető munkásokat látunk magunk előtt. A Fel vörösök, proletárok 1918—19. szovjet és ma­gyar vöröskatonáit, a Magyar Tanácsköztársaságot juttatja az eszünkbe, a Vörös Csepel és a Dubinuska vagy — ahogy nálunk nevezik — Bunkócska a 30-as éveket, az erdőkben megtartott illegális találkozók hangulatát idézi elénk. Es mi a helyzet ma? Tizenkét üzemi énekkarunk van a városban, közöttük a PKV-é, amelyet kitüntettek. Egyre több mozgalmi dalt iktatnak a műsorukba, kiszeseink és úttörőink is meg­meglepnek bennünket. Előrehaladásunk üteme azonban nem olyan gyors, ahogy szeretnénk. Keveset tanulunk a veteáránoktól (pedig de sokat tudnak! Dalosfüzetet lehetne megtölteni vele!), keveset dalolunk a felvonulásokon, A ta­valyi május elseje is dalosabb lehetett volna. Magunkba zárjuk az érzelmeinket. Akkor is hallga­tunk, amikor dalolni volna kedvünk. Elfelejtjük, hogy a jó mozgalmi dal egy kiváló agitációs érvvel ér fel, sőt még többel, hiszen az érvekkel inkább az értelemre, a dal­lal pedig az érzelemre is hatunk egyszerre, s ez mélyebb nyomot szánt az emberek lelkében. A jó mozgalmi dal erőt és lelkesedést sugároz, megerősít bennünket ügyünk igazába vetett hitünkben. A tanácsköztársaság kikiáltásának 40. éves jubileumát sem ünnepelhetnénk meg méltóképpen mozgalmi dalok délkül. A megyei és városi pártbizottság ezért kórushang­versenyeket szervez. A városi pártbizottság nyolctagú bri­gádot alakított, amely az üzemek és egyéb intézmények zenei életét és dalkultúráját vizsgálja, különös tekintettel a munkásmozgalmi dalokra. A brigád összeül és hamaro­san elkészíti a javaslatait. Néhány terv máris ismeretes: a kisebb üzemek énekkarait összevonják, színvonalasabbá teszik a nagyobb üzemek kórusainak munkáját. Megala­kítják a munkásőrség énekkarát, megszervezik „Az éneklő ifjúság hangversenyé”-t; Pécs dalostalálkozókat rendez há­romévenként, amelyen más vidéki ipari városok kórusai is részt vesznek. A legközelebbi találkozóra nyáron kerül sor.; 5 Sorolni lehetne még a városi pártbizottság terveit, de a lényeg így is világos. Jó úton járunk, hiszen a kórus­mozgalom fejlesztésével vetjük meg továbbhaladásunk szilárd fundamentumát. A továbbhaladásunkét, mert nem állhatunk meg a kórusmozgalomnál. Nem néhány száz, több ezer és tízezer azok száma, akik forradalmi indu­lóinkat megkedvelték és dalosabb május elsejékre vágy­nak. , Ekkora igényt csak a pártszervezetek segítségével le­het kielégíteni. Úgy ahogy Kapusi Mihály elvtárs, a RÖ-> VIKÖT pártvezetőségének tagja javasolta: „A felszaba­dulást követő években minden pártoktatási szemináriu­mot új mozgalmi dal tanulásával kezdtünk el, vagy fe­jeztünk be. Azt hiszem, ezt most is meg lehetne csinálni, hiszen a kommunisták többsége és a tanulni vágyó pár- tonkívüliek is részt vesznek a pártoktatáson. Dér József elvtárs, a munkásmogzalom veteránja szerint a párt- és KISZ-taggyűléseken Is bevezethetnénk ezt a szokást. A szakszervezetek is tehetnének egyet és mást a mozgalmi dalok elterjesztéséért. Egyetértünk vele. Befejezésül a dalosfüzetekről írunk néhány szót, mert több párt- és KISZ-szervezetünk mondja, hogy kevés. Va­lóban, több is lehetne. A Széchenyi téren, a város egyik legforgalmasabb könyvesboltjában például egyetlen fajta mozgalmi dalosfüzetet lehet kapni. Mindössze nyolc forra­dalmi indulót, illetve mozgalmi dalt tartalmaz (de azt kó­rusoknak kottázták, zongorakísérettel) és öt forint az ára. C zegényes választék — de azért ne hajtsunk térdet ^ előtte! Minden az akarástól függ, mégsem állunk olyan rosszul a mozgalmi dalosfüzetekben! A múlt évben minden falu kultúrcsoportjának kiküldték az „Ünnepel­jünk dallal” című dalosfüzetet, az üzemek pedig nézze­nek szét a könyvtárukban. Lesz ott dalosfüzet, nem is egy! művelés időszerű, fontos el­méleti és gyakorlati Innivalói­val. Különösen nagy segítsé­get jelent ez Pécs bányász­lakta területei és általában a peremvidék fészére, ahol aránylag mostohább körülmé­nyek között végzik a népmű­velő munkát, mint a belterü­leten. Most is utazási és egyéb nehézségeket kell leküzdeniük, de szívesen bejönnek, mert tudják, hogy a helyi lakók; dolgozók, jó ismerősök érdeké­ben fáradoznak. Gábriel elvtárs hangsúlyoz­ta a népművelők munkájának nagy jelentőségét; az emberek tudatának átformálását; maid részletesen ismertette a tan­tervet, melyet Tímár Irma népművelési csoportvezető a párttal és szakszervezettel egyetértésben állított össze. A hetenként kétszer 2 órás foglalkozásokon a résztvevők előadásokat hallgatnak és vi­tatnak meg a következő té­mákból; A Magyar Tanácsköztársa­ság 40. évfordulójának meg­ünneplése. I Az MSZMP művelődési po­litikájának irányelvei. A közönségszervezés mód­szertani problémái. Műsorpolitikai kérdések. A munkásosztály helyzete és az abból adódó feladatok. A városi művelődési ottho­nok, kultúrtermek pénzügyi (problémái. sok, képtáraik, múzeumok megtekintése szakértő vezeté­sével, színháza előadás, ifjú­sági hangversenylátogatás. A jelentkezőik nagy száma — mintegy 60 fő — azt bizo- ♦ nyitja, hogy erre a tanfolyam­ra szükség volt, kultúrmunlká- saink dolgozni akarnak, tehát igénylik a jószándékú és hasz­nos segítséget. Az első előadást Horváth Mária ismeretterjesztési szak­előadó tartotta „A Magyar Tanácsköztársaság 40. évfor­dulójának megünneplése” cí­mű témából. Ez az előadás máris rengeteg hasznos isme- retet_ nyújtott a hallgatóknak. Felhívta a figyelmet az előké­születek legfontosabb mozza­nataira, az előforduló hibáikra, megjelölte, hol találhatók do­kumentumok kiállításrendezés­hez stb. A történelmi előadá­soknál vigyázni kell, hogy a tanácsköztársaság eseményeit ne kiragadva, hanem a ma­gyar történelembe beleágyazva ismertessük, ezért célraveze­tőbb az előadássorozat az egyes előadásnál. A hagyó- ♦ mánygyűjtésnél, a hagyomá-1 nyok felelevenítésénél a telje-: sen hiteles levéltári dokumen-j tumok helyett sokszor többet* mond a veteránok élő szó ere- * ]ével ható, érzelemkeltő visz szaemlékezése. Az előadást érdekes és tar­talmas vita követte. A hozzá­szólók az eddig végzett mun­Az éjjeliőr nyugdija Nem nagy ügy. : Aki elmesélte, meg is kért, nehogy meg­írjam a nevét, mert rösteli, hogy náluk ilyen apróságokkal foglalkoznak manapság, amikor pedig az ember hovatovább a holdra, meg a távoli bolygókra tesz kirándulást. Igen, a technika csodáinak századában egy egész falu tárgyalt egy olyan kicsiséget, hogy mi is lesz Mihály bácsival, ha meg öregszik.'' Mihály bácsi éjjeliőr. Vannak, akik baktemak neveznék, de manapság már ebben a szóban egy kicsit benne rezeg ennek a fontos hivatalnak a lebecsülé­se is. Hogy fontos hivatal, ahhoz nem fér kétség. Egész napi munka után pi­henni, mégpedig nyugodtan pihenni kell a falu lakóinak. Ezért kell az éjjeliőr, aki a nyugovóra tért lakosság helyett ügyel arra, hogy tűz ne történhessék észrevétlenül, tolvaj ne dézsmálhassa meg a le nem lakatolható értékeket, eltévedt atyafi ne maradhasson a köz­ség árkában részegen, a fagyhalál mar­talékául. Komoly hivatal ez, talán ép­pen ezért sérthetetlen tradíció, hogy az éjjeliőr tisztességben őszült, meglett ember legyen. Meglett ember Mihály bácsi is. Más­sal nem is igen tudna már foglalkozni, nappal csak bóbiskol, éjjel meg nem hagyja aludni a hosszú élet során ösz- szegyűlt sok emlék. Ezeken az emléke­ken jó eltűnődni, amíg éjnek idején végigbaktat a falu utcáin. Bóbiskolóéból, emlékezésből persze nem lehet megélni, A falu fizeti Mihály Erre leheteti bácsit hivataláért. Azok fizetik, akikért őrködik. Nem is volt panasza, hogy rosszul fizetnék. A tanácsban szólt egy­szer valaki, sok más ügy megbeszélése közben, hogy mi lesz az öreggel, ha majd annyira előveszi a kor, hogy ezt a hivatalát is abba kell hagynia. Mert amíg csinálja, fizeti a község. De az­tán? Nyugdíjat nem kap ;»« volna sok mindent vá­laszolni. Például azt, hogy Mihály bácsi ta­karékoskodjon, tegyen félre öreg nap­jaira. Vagy azt, hogy ott a rokonsága, gondoskodjék róla. De a tanács nem ezen a véleményen volt. A tanács úgy vélekedett, hogy Mihály bácsinak, mint minden dolgozónak, nyugdíjat kell majd kapnia. Hogy pedig kapjon, biztosítani kell az SZTK-ban. De oda fizetni is kell. Erre keret nincs, tehát az egyetlen megoldás, hogy meg kell szavaztatni a község lakóival fizessenek annyival többet, hogy SZTK-ra is fussa. így jutott a dolog odáig, hogy az éj­jeliőr nyugdíja az egész falu ügyévé lett. Minden tanácstag összehívta a ma­ga körzetének választópolgárait és — egyéb folyó ügyek mellett — előadta a nyugdíj kérdését. ' Természetesen megszavazták azt a néhány forintot, ennek nem is kellene olyan nagy feneket keríteni. De előbb volt egy kis vita is az illendőség ked­véért és tulajdonképpen ezért érde­mes csak megírni Mihály bácsi nyugdíj- históriáját. Amikor ugyanis elmondták, miről van szó, egyik egyéni gazda hümgetett egy párat és így szólt: — Jó, jó, legyen meg a nyugdíja Mi­hály bácsinak, megérdemli, de nemcsak ő van ám így..j nekünk ki ad nyug­díjat? — Maguknak van földjük — így a je­len volt tanácstag. — Föld, föld... jó az, amíg az ember meg tudja dolgozni. De ha kikopik be­lőle? Akkor mi lesz? — Azám! — kontrázott egy másik — éjjeliőr sem lehet mindenki. Ezen el is tűnődtek egy ideig, mert az igaz, hogy egy emberről még tud így gondoskodni a falu, dehát előbb-utóbb mindenki csak megöregszik — ha vala­mi közbe nem jön..« A kisgyűlésen a tsz-tagjai közül is voltak néhányon, s egyikük végül meg­szólalt. — Na, nekünk már nincs ilyen gon­dunk. Minket vár a nyugdíj. Több szó nem is igen esett étről. Meg szavazták azt az egy-két forintot, ami kell Mihály bácsi nyugdíjához és le­zárták az ügyet. De azoknak, akik on­nan hazaballagták, már motoszkál a fejükben a gondolat, hogy az egész fa­lu „nyugdíj-gondjait“ rendezni kéne. Hiszen lehet. Nem azért élünk az űr­hajózás századában, hogy ilyesmit ne tud­nánk megoldani. Csak akarni Ken. f MESZ—4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents