Dunántúli Napló, 1959. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-14 / 11. szám
z NAPLÓ ro59. január 14, A képviselő Csendes, szerény társuknak ismerték Gregor Sándort a szabolcsi és meszesi bányászok, akikkel kijárta a kizsákmányoltak, elnyomottak életiskoláját. Az 1949-es pártbí- zottsági „bányászkerületbe“ és a mohácsi járási pártbizottság nyitott titkári szobájába, már mint megértő vezetőhöz jártak be hozzá az emberek. S most, amikor ismét képviselővé választották, azt mondták róla: ember, és van benne szív. — Az én területem a hidasi bánya, a komlói Béta- és Anna-akna, a Pécsi Kender- fonógyár, a szigetvári ipari üzemek, azonkívül az újpetrei és a szentlőrinci termelőszövetkezetek — mondja. Ez a „képviselői terület“ és körülbelül ez a sorrend is. A hidasi bányászok jelölték, ők választották képviselőnek. — Ezért itt is akarom megkezdeni munkámat. Azt gondolom, hogy még az első be-, számoló előtt beszélgethetnénk a nyugdíjkérdésről, amit fel lehetne használni az első fogadóóra megtartására is.,, Ez lenne az első és a kisebb lépés. A nagyobb azután következik. amikor Aczél György, Pataki Mihály, dr. Huth Tivadar és Molnár István képviselőkkel, felülvizsgálják a bányák egészségügyi helyzetét és javaslatokat készítenek az esetleges hibák kijavítására. Egyébként a három fő kérdés közül ez az egyik, amelyet a baranyai képviselő- csoport, első félévi feladatai között megjelölt. — Az az elképzelésem — szövi tovább gondolatait —, hogy az első negyedévben minden hozzám tartozó üzemet meglátogatok. Gondolom, egy sereg feladatot kapok majd a látogatások során, mert mindenütt lesznek problémák, ba- jok, amin segíteni kell. A baranyai képviselők ■— köztük Gregor Sándor is — elhatározták: a helyi szervekkel összehangolva végzik munkájukat. — Meggyőződésem, — mondja —, hogy ha a helyi szervekkel jó kapcsolat alakul ki. könnyebb lesz a munkánk. Az lesz a jó, ha már majd ezek is keresnek bennünket, hogy járjunk közbe ilyen, vagy olyan, nagyobb ügyekben. Január végén ülést tart a baranyai képviselőcsoport. Ekkor hagyják jóvá az egyéves programtervet és a személyenkénti munkamegosztást. Azután pedig munkához látnak a képviselők, s köztük Gregor Sándor is. Persze, ez csak „papíron“ van így. A valóságban az volt; a képviselői munka eleje,: amikor az első nyugdíjas bányász bejött ide és előadott; egy panaszt, í — hogy intézné el a képviselő elvtárs! H. M. Szavalóversenyt hirdet a városi tanács A tanácsköztársaság 40. éves évfordulója tiszteletére városi szavalóversenyt hirdet Pécs város Tanácsának Művelődésügyi Osztálya. A szavalóversenyen résztvehet minden 15. életévét betöltött dolgozó és diák. Feltétel: A tanácsköztársasági évforduló szellemének, mondanivalójának megfelelő két költemény a városi művelődési osztály műsortanácsadójából. A jelentkezők a műsortanácsadót és a jelentkezési lapot az iskola igazgatójánál, illetve az üzem. vállalat kultúrfelel ő- sénél. valamint a városi tanács művelődésügyi osztályán kaphatják meg. (Tanácsháza. III. 93.) Jelentkezési határidő: február 1. „CS//V/ BABA meg az érzésrablók it Raa) tancelr az úi szovjet kezdeményezisről Bécsi lapközlések szerint Raab osztrák kancellár ja- párti körutazása során hétfőn Kiotóban időszerű kérdésekről nyilatkozott az újságíróknak. Arra a kérdésre válaszolva, miként vélekedik a Szovjetunió által kidolgozott német békeszerződés-tervezetről, a kancellár hangoztatta, hogy elvben helyesli a Szovjetunió új kezdeményezését, mert valóban elérkezett az idő, hogy megkössék a békeszerződést. KISZ-tagkönyvkiosztás Pécsett első között alakult a szervezeti élet fontos esemé- lókat, hogy tanuljanak az Időa#« n a 4-a! aIf A A —* A A -»A AA'y A /\VvVv/\lr A.*V\ Ka AA Á rf a1 meg a pénzintézeti fiatalok KISZ-szervezete. Ezen az csövére. A szépen terített asz- sebbektől emberséget, helytáltalon különböző ajándéktártén sok örömtől sugárzó arcú gyak sorakoznak. fiatalt látunk a Geisler Eta utcai helyiségben, szervezet titkára, elvtárs mindjárt mondja is: lást. Ezután Tiszttartó elvtárs mondja el a vezetőség beszámolóját. A szervezet mintegy — Az alapszervezet tervbe A KISZ- vette — válaszol Horváth harminc taggal alakult és a Tiszttartó Gyula, — hogy a két legjobban saját munkájukkal, a pártszer- dolgozó fiatalt a nyáron kül- vezet és a szakmai vezetés tá— A KISZ határozata értei- földi üdülésre küldi. Amikor riogatásával ma már mintegy méhen írásbeli meghívóval a fiatalok megtudták, hívtuk meg a kisziein kívüli mind- ötven tagot számlál. Közel fiatalokat is. Sőt, több idős goztak. Az anyagiakhoz a mai párttagot, dolgozót is megkér- esti tombola bevételét is hoztunk, hogy jöjjön el, hallgas- zácsapjuk. járt nagyobb ambícióval dől- harmincezer forintos költséggel kultúrházat alakítottak át, legújabb tervük pedig az, hogy sa meg a taggyűlésünket. Fél \7 körül kezdődött a tagS valóban: a vendégek kö- könyvkiosztó taggyűlés. A fiazött látjuk Nagy József, Mészáros Antal, Szabó Ferenc, vesznek egy televíziós készüléket. Beszélt a külföldi utazásról is. | A hozzászólók közül Barkó- czi László elvtárs hangsúlyoztalak meghatottan had igát jak Brógli elvtársat. Az idős har- _ ____ ______________ Mi sota István, Brógli János cos több mint húsz évet töl- za, hogy a sokoldalú segítség elvtársakat. Mellettük a fia- tött emigrációban. Nem törte nyomán a szervezetnek sokkal talok szülei foglalnak helyet, meg a sok szenvedés, mindig jobban kell dolgoznia, mert a KISZ-vezetőség ráiuk és mindenütt hű maradt az * ~ “ "■ is gondolt és meginvitálta őket eszméhez. Arra kérte a fiataA várószobában Nincs közlékenyebb a beteg embernél. Ül, üldögél egy ideig, aztán nem bírja tovább: szóba elegyedik a mellette ülővel és néhány perc múlva úgy kiteregetik egymás gondját, baját, mintha legalábbis több éve ismerősök lennének. Ülök a reumások Mekkájának már a fejem tetejét élőszobájában amelynek horn- tudom fogni, lokfalára odapingálták, hogy Megint ismerősre akadt egv „Pécs városi Vízgyógyintézet“ asszony. Férfi az illető. Be- és adom a beteget, hallgatom svédükből ítélve meszes! az embereket. Alig egy hónap- _ Hol a bot? — Maga már régóta jár ide? tűtől. De azért, ha az orvos — kérdi a fiatalabb az idő- azt mondja, így lehet csak sebbtől. meggyógyítani a betegséget, — Most kapom nyolcadszor akk°r vállalják S ha csak egy kicsit is csillapodik a fajás, nagyon tudnak örülni. Kell ennél több az orvosnak? Azt hiszem nem tévedek, ha azt mondom: nem. a parafin kezelést. — És használ? — Hogyne használna. Látja azelőtt meg sem tudtam emelni a jobb kezemet, most meg is meg mint eddig. Horváth Gyula elvtárs is Ígérte, hogy a különböző bizottságokban dolgozik majd. Misota elvtárs azt kéri a fiataloktól, hogy - az esküjükhöz híven szerezzenek sok meerbe- csü’ést a pártnak és a KISZ' nek. Vörös elvtárs, a KISZ városi bizottságának titkára sok isikert kíván a munkához, i A tatíkönyvkiosztás ünnepélyes pillanata következik: egy- : más után lépnek az asztalhoz a fiatalok és átveszik a piros könyvecskét. A taggyűlés után pedig vidám szórakozással telnek az órák. M. 1. címmel írás jelent meg lapunk hasábjain Csíki Ottó tollából. Mint írja: „ideje már rávetíteni a kritika reflektorát az oly szótalanul hagyott zenei „könnyű’’ műfajok lokálfélhomályára is.” A cikk alapgondolata egyértelmű: írjanak táncdalainkhoz megfelelő, kedves, hangulatos szövegeket. Véleményem szerint ez a kívánság helyes, tehát a cikk alapgondolatával egyet lehet érteni. A szerkesztőséghez beérkezett számos levél is egyet ért ezzel, bár néhányon nem mindenben azonosítják magukat a szerző állásfoglalásával. Legtöbben éppen a problematikus „Csini baba” szövegét elemezgetik. Kovács György joghallgatónak ez a véleménye: „Abban egyet értek az íróval, hogy a slágereknek legyen jó szövegük és van is soknak. Mégis azt tanácsolom, hogy a slágerek terén ne mérjen olyan szigorú mércével, ne kívánja, hogy a sok jó és szép között ne akadjon egy-két gyengébb is.” Számos levél végződik ezzel a zárómondottal: „Ne keressük a táncdal szövegében a politikát.” Akad életünkben lényegesebb és nagyobb vitát is érdemlő probléma, mint a táncdalok szövege. Mégis hasznos, ha időnként ezzel is foglalkozunk. Abban egyet érthetünk, hogy nem lehet minden embernek egyforma véleménye egy-egy kérdésről. Az ízlések különbözők. De az sem vitás, hogy vannak jóízlésű és kevésbé jóízlésü emberek. Abban mindannyian megegyezünk, hogy szükségtelen „tömény politikát” zsúfolni a táncdal szövegébe. Nem valószínű, hogy bárki is ezt akarná. De, ahogy helytelen az egyik véglet, úgy helytelen a másik véglet is, amely viszont tág teret követel a szövegnek, mondván: nem a szöveg, hanem a dallam a lényeges. Az utóbbit azzal a módosítással fogadhatjuk el, hogy valóban a dallam a lényeges, de a szöveg sem lehet közömbös. Tény, hogy a táncdalok szövege — akár jó, akár rossz — nem rengeti meg a világot s egy rossz szöveg miatt még nem folyik visszafelé a Duna. Azonban az sem vitatható, hogy ha már a hangulatos és jó érzéseket, szép gondolatokat fakasztó szöveg és az ízléstelen szöveg között kell választani — az emberek az előbbire szavaznak. Azt hiszem, hogy ezzel a véleménnyel általában egyet lehet érteni. Most pedig ne általában, hanem konkrétan beszéljünk. Több levél említi az „ahogy lesz, úgy lesz” táncdalt is. A többség elítéli ezt a szöveget. Ifj. Nemes József például ezt írja: „Mi nem használjuk ezt a kifejezést, hogy „Ahogy lesz, úgy lesz”, mert az életünket mi formáljuk". De akadnak, akik ezt a szöveget is védelmükbe veszik azzal az indokolással, hogy „ez a szöveg'senkinek sem árt!’. Ha a levélíró úgy gondolja, hogy ennek a szövegnek hallatára még senki sem lett öngyilkos — akkor igaza van. Engedje meg azonban, hogy az „árt, vagy nem árt”-ra egy másik példával válaszoljak. Bizonyára sokan emlékeznek a „Csak egy nap a világ” című dalra. Nem tulajdonítok én ennek a dalnak valami nagy jelentőséget, tréfásan talán azt is mondhatnám, hogy nem ezt a dalt okozom a II. világháború kirobbantásáért. Csupán annyit jegyzek meg róla, hogy abban az időben született, amikor Horthyék politikája miatt százezrek temetője lett a doni kanyar... A „mindegy, hogy mi a szövege” nézetet vallóknak pedig egy példa: ha egy fiatalembernek megtetszik egy kislány, feleségül akarja venni s a közös holnapukról beszélgetve a kislány azt válaszolja, hogy „ahogy lesz, úgy lesz” — hát nem tudom, ezzel az életcéllal eiveszi-e feleségül? Ha igen, lelke rajta. az övé, viheti! Egyezzünk meg a közös óhajban: kérjük a táncdalok szövegíróit, .hogy jóízlésü, hangulatos szövegeket írjanak. Szólhat az a „csini babáról” is, csak úgy, hogy ha azt valaki hallja, akkor valóban „csini babát” képzeljen maga előtt s ne valami „csúnya babát”. GARAY FERENC já nyílt meg ez az intézmény, s máris szűknek bizonyul. Mond ja is az egyik beteg: — Kórházait kellene építeni helyette. — Nem kell már bot! *— felel a férfi. — Eljárom már akár a csárdást is. Később megtudom: ennek az embernek azt jósolták. — Lehetne másként is segf- hogy soha nem tud majd a teni a szűk helyen. Ott van az a nagy tornaterem. A felét el lehetne venni és oda is beférne vagy öt ágy — így a másik. — Azt nem lehet, mert szükség lesz arra is. Hamarosan teljesen beindul a gyógytorna — kapcsolódik a beszélgetésbe a harmadik. — Azt mondják, kap az intézet még egy szobát a fürdőtó!. Akkor nem lesz ilyen nagy torlódás. — Az bizony jó lenne; Nyílik az ajtó, kijön egy beteg. Idős, őszhajú bácsika. Jó kedve van (általában jókedvűen jönnek ki a betegek). Egy asszony odaszól neki: — Pista bácsi, hát maga Is itt? — Itt hát! — felel. — Aztán mit kap? — Tornát, meg parafa (parafin helyesen) kezelést, ügy saját lábára állni. Most már értem, miért volt olyan jókedvű. Bejön a várószobába egy csizmás férfi. Leül. Egy-két perc és máris a mellette ülővel beszélget. — Kérem én minden évben legalább két hónapot az ágyban voltam. Jártam én mindenféle kezelésre. Most legutóbb kaptam tablettákat, bevettem és azóta nem fáj a >á(64.) A gyakorlatdk anyagánál egyszerűbbet nem is lehetett volna tC'Hm kitalálni. Amikor öt órakor megszólalt az ébresztő, s felverte álmából a zőtt is, s a kiszáradt szájakban is egyre gyakrabban csi- kordult meg a fogak közé szorult homok. A katonák többsége inkább gépies kötelességtudásból, mint harcos lelkesedésből botorkált, legémjséget, kezdetét vette az öntudatuk kezdte elhagyni irgalmatlanul hosszú foglalkozás. Már az első nap is teljes, őket. A felforrósodott talaj melege átsütött a bakancs vastag talpán is, s elviselhetetlen bár fegyver nélküli felszerelés- kínokat okozott, ha a megkínsel vonultak ki, s bizony csaknem minden szakaszban *volt egy-egy újonc, aki összecsvkbam. Azt jöttem most meg-»Ioft az első tíz kilométer után. mondani, hogy mi a hatás. Igazán csak jót mondhatok. Egy asszony odaszól: — Mi annak a tablettának a neve? — A fene tudja! — válaszol a férfi és előhúzza zsebéből a kis dobozt. Az asszony a kezébe fogja, nézegeti, aztán az ablakhoz visizi, hogy jobban lássa. Váltig szitkozódtak az altisztek, hogy ilyen silány emberanyag is régen forult meg már a kezük alatt. A silánynak titulált kötözött láb alá élesre csiszolódott sivatagi kavicsok Ikerültek. Menetelni és megint menetelni; tűrni a forr óságot és szomjúságot. — ezek voltak a kiképzés fő követelményei. Az első menetgyakorlatot számlálatlanul követte a többi. s lassan elviselhetőkké mér nák erejéből még tiltakozó séklőtték. Megszokni nem levisszamorgásra sem telt. A fullasztó hőségben alig várták a pihenőket; ahol érte őket a vezényszó, ott hevertek el az út szélén. Kézröl-kézre jártak — Ennek a nevét nem felej-ja poshadt vizű kulacsok, de a tem el! — jelenti ki kategómegtomáztatott a nővér, hogy rikusan> de ki8 idő múlva esek na. Mondtam is neki a mégis elkéri a dobozt; végefelé: „Hallja, nem vagyok én majom, hogy itt le, föl mászkáljak ezeken a ruda- kon!“ — És használt valamit? — Ez vök az első, de máris könnyebben érzem magam. — Hálistennek ..; Az öreg elmegy. Nem messze tőlem két asz- lzom y beszélget. ha nincs rá szüksége, de odaadná, mert ugye hátha mégis elfelejtem.“ A dobozt megkapja és mint drága zsákmányt a zsebébe süiyeszti. Adom a hetedet és hallgatózok. Érdemes kihallgatni az embereket, sok mindent lehet megtudni tőAz egyik olyan hatvanikörü- lük. „Kicsi a rendelő, nagyobb k. a másik sem sokkal fiata- kellene!" Bíznak ax orvosokharmadik pihenő után már nem akadt olyan légiós, akinek még lett volna ivóvize. Ettől kezdve az eltikkadt emberek csak szárazokat nyeltek, s cseren-<rc szikkadt ajkukat nyalogatták. A rekkenő meleget nemi rit- t-án szélfui'alht enyhítette. A hűvös levegővel azonban apró homokszemek surrantak be a hetett, ahogyan a tűz nem szokhatja meg a vizet, de kény szerűségből beletörődtek. A mindenből kiábrándult légiósok elfásultan nyugodtak bele a megváltoztathatatlanba; a gyilkos nap még ellenállásukat Is kiszívta, életkedvüket pedig a gyötrő egyhangúság őrölte fel. Mindig ugifanazt látni, ugyanazt tenni, gémesen cselekedni, úgy élni, mint egy automata. — ez lett az emberek új életforma ja. A második héten Zoli is minden ráncot ismert már az előtte menetelő Heini Schaffer kbb, ban, a tudománysaik főnek * • látta mg tdat * mempiUÁk közubbovv nyaka alá, s szívósan fakó zubbonyán, talán még be- tanadtak az izzadt bőrre. Ez húnyt szemmel is le tudta vol- ellen nem segített a behúnyt ™ rajzolni őket. szem sem: a finom por megta- Schaffer német fiú volt, mint olyan sok más társa. Kezdetben meglepődve hallották Zoliék a sok német szót a legénység, sőt a kiképző altisztek körében is. Az egyik mogorva szakaszparancsnokuk rendszeresen németül szitkozódott, ha a legénység nem ismerte fel elég gyorsan a francia vezényszavaidat, és sokkal lassabban helyezkedtek el menetoszlopból útmenti tüzelőállásba, mint ahogyan ő szerette volna. A sok német beszéd mellett Európa minden nyelvét lehetett volna tanulmányozni a laktanyában: olaszok, svédek, görögök beszéde keveredett el a többi közé. Egy alkalommal azt is meghallotta Gabi, hogy egyik tisztjük állítólag ma- gyár. Lelkendezve keresték fel a legközelebbi pihenő alatt; örültek, hogy még ebben a vad világban is akad honfitársiek. Talán még támogatni is fogja őket, mert nagy hatalom a légióban egy tiszt. — Hallottuk, hogy ön is magyar! Mi is azok vagyunk! — hadarta a sietségtől elfulladt hangon Zoli. Hirtelené- ben nem is emlékezett rá, hogy barátján kívül kivel is beszélt utoljára magyarul, olyan régen történt ilyesmi. A főhadnagy összehúzott szemmel nézett rájuk egy darabig, aztán megszólalt: — Je ne comprends pás ce gue vou% avez ditl (Nem értem amit mond!) — mondta ridegen, majd erélyesebb hangon folytatta: —Máskor tisztel gésscl kezdjék, ha egy tiszttel beszélnek! Többet ilyet nem tűrök, mégha magyarok is! Azt se tudják, hogy kiképzés alatt csak franciául szabad beszélni? A fűik elvörösödve emelték kezűket sapkájukhoz, és leforrázva álltak odébb. Néhány lépés után Gabi megállt: — Mégis csafk kellett értse ez a nyavalyás, hogy mit mondtál neki, mert akkor nem tudta volna, hogy magyarok vagyunk! — Az ám! — kapott észbe Zoli is. — De miért tagadta le azt is, hogy magyarul tud? Begyulladt talán, hogy most állandóan a nyakán lógunk majd? — Szép kis magyar, ha még a honfitársaitól is fél! — ügy látszik, az eredeti franciát akarja játszani, hogy előbb kapjon újabb csíkokat a vállára. — Öcska alak, nem is érdemli, hogy rá pazaroljuk a szavakat! — Látod, én ilyenkor szoktam szégyelni, hogy magyar vagyok! Ilyenekkel tartozni egy nemzethez!? — zárta le a témát Zoli. A többi tiszt és altiszt sem volt sokkal különb ennél a renegátnál, némelyik még vadabb is volt. Sokan nem elégedtek meg az üvöltözéssel, hanem a büntetéseket is bőkezűen osztogatták. Különösen az első nyolc hét letelte után, amikor az első kimenőket engedélyezték, sok katona a városból egyenesen a fogdába vonult. Az egyik őrmesternek például az volt a módszere, hogy egymásután többször elsétált egy újonc társaság előtt. Mindig akadt olyan kezdő, aki nem tisztelgett már, amikor ötször-hatszor ott ment el előttük; erre várt csak az altiszt. Feljegyezte igazoló számaikat, s az ilyeneket kimerj után napokig nem lehetett látni. (Folytetv'M
