Dunántúli Napló, 1959. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-14 / 11. szám

»5». JANUÁR 14. NAPLÓ 3 Miért nem közvetít televíziós adó? a pécsi Cseng a telefon. Ä drót túlsó végén egy férfi­hang: — Érdeklődöm, hogy mikor indítják meg a tévé adást. Arról volt szó, hogy az év vé­gén megindul, most pedig sze­rintem január közepe van. Másnapon ismét cseng a te­lefon. Egy mérges női hang nekünk szegezi a kérdést, — Vállalják maguk a fele­lősséget, hogy a televízió adá­sát még mindig nem indították meg? Becsapják az embereket! Több mint fél éve fizetem a havi ötven forintot a készü­lékért, de műsort még nem láttam. Ki fizeti ezt meg? Aztán itt egy levél a sok közül. „Levelem abból a eélfoól címzem önöknek, hogy választ kapjak egy igen fontos kér­désre több televízió-tulajdonos nevében: Mikor kezdi meg üzemszerű adását a pécsi tele­víziós közvetítő állomás? Le­gyenek szívesek, tájékoztas­sanak erről. — Janikai Béla, Komló, Zója utca 6. sz.” Sok hasonló telefonbeszél­getés van naponta és a napi postában is mind nagyobb számban fordulnak elő felvilá­gosítást kérő, sürgető és mél­tatlankodó hangú levelek a megyei párt-végrehajtó bizott­ságon, a sajtónál és rádiónál. A városban pedig szállónga- nak a hírek, mert az emberek egymástól is kérdezgetik a TV-adás sorsát. A „jólértesül­tek” tudni vélik, hogy a „be­rendezés nem is alkalmas mű­sor közvetítésére, mert erede­tileg adónak épült.” Innen csak egy lépés a rosszindulatú kijelentés, hogy „blöff az egész”. De mondjanak bármit, a jogos, igazságos miért mégis­csak ott magasodik: miért nem közvetít még mindig a misi­nai TV-adó? A kérdés jogos. És nyomában megelevenedik a pécsi TV-közvetítőállomás születése. A megyei pártbizott­ság kezdeményezésére, biz­tató szavára ezrek jelentették ki egy akaraton: lássuk Pé­csett, Dél-Dunántúlon is a te­levízió műsorát. A megyei párt- és állami vezetők kü­lönböző szinten folytattak tár­gyalásokat, hogy a kívánság­ból valóság legyen. Az egyet­értés, a jóakarat megszületett, csak a pénz volt kevés. A Ba­ranya megyei, pécsi, komlói, majd a Somogy megyei tanács százezreket áldozott e célra a nép pénzéből és mert még mindig nem volt élég; mun­kás, paraszt, értelmiség is pén­zét adta, köztük sokan olya­nok, akiknek nincs és talán mostanában nem is lesz TV- készülékük. Munkás, katona, diák, alkalmazott fát irtott a Mecsek oldalában, utat segí­tett építeni, paraszt írt levelet, hogy szombat délután és va­sárnap eljön dolgozni, csak ír­ják meg, hol jelentkezzen. Sok megható példáját még felso­rolni is sok lenne a vállalatok és szervek önzetlen összefogá­sának, áldozatkészségének. A szép őszi napökon szinte naponta lestük, hogyan maga­sodik, hogyan növekszik az acéltorony, A háztetőkön pe­dig sokasodtak a vevő anten­nák, jelezve, hogy itt is, ott is a művelődési ház, az üzemi kultúrterem és lakószoba meg­hitt sapkában egy televíziós készülék várja premierjét. Tulajdonosai pedig várják, hogy képekben is meglássák az országot, hogy átadhassák magukat a XX. század e nagy vívmánya élvezetének, hogy tanuljanak, szórakozzanak, művelődjenek. Az 1958 végére ígért premier pedig késik. Miért9 Ne várjon senki szakmai magyarázatot. Tény, hogy ilyen műszaki berendezést egyik napról másikra üzembe- kelyeztú nem lehet. Előállhat­nak nem várt technikai nehéz­ségek, mint ahogyan elő is ál­lottak. Sok munka, kísérlete­zés, éjszakákat felemésztő gon­dolkodás van amögött, hogy áll és üzemképes több illeté­kes szakember véleménye sze­rint is a TV-közvetítő állomás. Sőt kísérleti adás is volt, amit sokan láttak. De adás nincs. A késést hivatalosan senki nem indokolta, hivatalos ma­gyarázat nem érkezett. Ez már magában is hiba. A pécsi televíziós közivetítő állomás létrehozása az első pillanattól kezdve politikai és társadalmi ügy volt. Elsősor­ban azért reklamálnak az em­berek, mert részvételüket ér­zik és tudják a létrehozásban. Más lenne a helyzet, ha tár­sadalmi összefogás nélkül ke­rült volna sor megvalósításá­ra, mert mi tagadás, olyan az ember, hogy másként néz ar­ra, amire tíz vagy száz forint­ját, fizikai, szellemi erejét ad­ta, mint arra, amit csak úgy kap. És itt kezdődik a miért-re a válasz. Amikor a műszaki kivitelezés befejezésére, a társadalmi megmozdulás meg­koronázására került volna a sor, éppen az ügynek a leg- fontosalbbja, a politikai, a tár­sadalmi része sikkadt el. Mire alapozzuk ezt? December 28-án a pécsi TV ügyében a Közlekedési és Positaügyi Minisztérium több vezető tisztviselője Pécsett volt Rontó Tibor elvtárs, posta vezérigazgatóhelyettes vezeté­sével. Megvizsgálták a beren­dezést, próbaadást végeztek, amit a város különböző pont­jain megtekintettek, majd ér­tekezletet tartottak, méghozzá „titkosat“, (erre külön ki kell térni) amelyen eldöntötték, hogy megkezdje-e a pécsi köz­vetítőállomás a TV-műsor su­gárzását vagy sem. Voltak, akik amellett szóltak (szintén szakemberek), hogy kezdje el, dte Rontó elvtárs véleménye győzött, hogy ne. Indokul azt hozta fel, hogy a kép minősé­ge még nem kifogástalan és megindulás esetén kritikai megjegyzések érkezhetnek, mint Budapesten annak ide­jén. Műszakilag kifogásolta a Vevőantennák deszflcábódéit,' hogy így nem üzembiztos. Ja-/ vasolta, hogy építsenek időt/ álló kamrákat a deszkabódé/ helyébe. Pénz? Állítólag ki-J utalják. Építeni a megiszigo-) rodott télben? Vagy majd ta~) vasszal? Lehet, hogy a képi minősége még nincs olyan ( mint Budapesten, de ezt azért ( el lehet ,szenvedni“ valaho-( gyan, különösen abban a tu-( datban, hogy ezen rendszeres' adás során lehet változtatni. Most pedig a december 23-il értekezlet „titkosságáról“. A'; műszaki szemléről, vétómé-' nyezésről és a végső döntés-'« rő] a megyei párt- és állami' szerveket nem értesítették.' Sőt ígértek egy jegyzőkönyvet' a tárgyalásról, de a mai napig' el sem küldték. Önkéntelenül ( is felmerül a kérdés, hogy ki« ruházta fel ilyen joggal Rontó/ Tibor elvtársat, honnan vette'; az intézkedési és döntőbírói \ hatáskört? Ez megint annakV a régebb óta/ ismert játéknakV egy jelenete, hogy „Amerika-// ból jöttünk..." — ezúttal pe-A dig Budapestről jöttünk, mes-'_( térségünk címere; MMI. (Majd1/ Mi Intézkedünk.) Rontó elv-/) társnak legjobb tudomásunk szerint olyan feladata van a pécsi TV-közvetítőállomással kapcsolatban, hogy felelős ai műszaki kivitelezésért. Ez nem tartalmazza azt, hogy/, „majd én eldöntőm, mikor leszí/ tévé adás“ és főleg azt nem,() hogy erről a Dél-Dunántúl la-A kói.t az illetékes párt- és álla-/ mi szerveket nem tájékozta-// tóm, sőt ka sem kérem előző-/) leg véleményüket, helyeseb- >, ben nem tárgyalom meg velük álláspontomat. Ez nem p resztiskérdés, ha­nem egy ember önkényeskedő magartartása. Tegyük fel, hogy Rontó elvtársinak igaza van a műsza­ki indoklásban. De akkor az a helyes eljárás, hogy ezt ti­tokban tartja? Nem! És ez a miért kérdésekre adandó vá­lasz alapja. Budapesten annak a politikai és társadalmi je­lentőségét, hogy Pécsett mi­kor lesz TV-adás, talán csak tizedrész annyira érzi Rontó elvtárs, mint mi, akik itt va­gyunk. És emiatt alaikult ki olyan helyzet, hogy a pécsi TV üzembehelyezése, üzembehe- lyezésónek elhalasztása nem elsősorban műszaki, hanem politikai és társadalmi kérdés. Ez az amit nem vettek eléggé figyelembe. Sebaj! Ha összefogással túl tudtunk jutná olyan nehézsé­geken, mint a víz felvezetése a Misinára, munkaerőt, pénzt tudtunk előteremteni a majd­nem nincsből, emberek ezreit tudtuk az ügy érdekében moz­gósítani, akkor biztosak lehe­tünk, hogy a mostani nehézsé­gen is túl jutunk. Abban a re- ■ ményben íródott e cikk is, hogy a jóakaratnak ezúttal is lesz foganatja; Ezer konyhagarnitúrát gyárt a Siklósi Faipari Vállalat a Siklósi Faipari Vállalat a termelés növelése érdekében, kénytelen önerejéből új üzem­részt létesíteni. Az új üzemrészt ez évben 600 OOO forintos beruházási költséggel előregyártott ele­mekből az üzem udvarán kí­vánják megépíteni. Ez 15x40 méteres lesz. A sorozatgyártás követelményeinek megfelelően a gépparkot úgy csoportosít­ják majd, hogy felesleges anyagmozgatásra, kereszt szál­lításra ne legyen szükség, mert az anyag útja folyamatos lesz. Az új üzemrész lesz majd a tulajdonképpeni összeszerelő műhely, ahol tűzmentes fűtést is biztosítanak. A régi épület­ben új technológia bevezetésé­vel szalagrendszerű termelés indul majd meg, kikapcsolnak minden felesleges anyagmoz­gatást és ez nagymértékben meggyorsítja a gyártmány át­futási idejét. Minden mozgás épületen belül történik és így a minőség is fokozottabban javul. Ha az új üzemrész elkészül, akkor a jelenlegi 4 millió fo­rintos termelési érték helyett, a vállalat 5 millió 300 000 fo­rintos termelési értéket ér majd el, tehát 1 millió 300 000 forinttal nő a kapacitás. És a géppark számottevő bővítése nélkül 13.7 százalékkal növek­szik majd az egy főire eső ter­melési érték — még akkor is, újabb 12 dolgozót is nun­" mióta a Siklósi Faipari Vállalat 1951-ben megalakult, profilja állandóan változott, illetve vegyes faipari jellegű volt, általában faipari tömeg­cikkeket gyártott. Kezdetben főprofilja az építkezéshez szűk séges deszkapótló, amelyet főleg a termelőszövetkezetek vettek igénybe. Az előregyár­tóit panelek megjelenése óta azonban e cikk iránt az érdek­lődés csökkent, ezért ennek gyártását beszüntette. 1958. szeptemberében kísérletként bevezette a bútorgyártást. Az elmúlt évben a Bútorértéke­sítő Vállalat részére 240, a baranyai kereskedelem részére pedig 150 garnitúra, hét darab­ból álló, úgynevezett siklósi konyhabútort készített. A la­kosság ezt örömmel fogadta, annál is inkább, mert a kony­habútor-garnitúrákat a keres­kedelem 3 200 forintos fogyasz­tói áron hozta forgalomba. A tavalyi bútorgyártásá eredmé­nyek arra engedtek következ­tetni, hogy a Siklósi Faipari Vállalat végleges profilja most már a bútorkészítés lesz és lehetőség nyílik a kapacitás növelésére. A vállalat jelenlegi üzem­épülete, amely valamikor ura­dalmi cselédlakás volt, nem alkalmas a kapacitás növelé­sére, a nagytömegű bútorgyár­tásra. A technológiai folyamat teljesen széteső, a mostani anyagmozgatás pedig lényege- gesen növeli a vállalat terme­lési költségét. Az anyagtároló helyiség ugyanis az udvaron van, 50—100 méterre a gép­műhelytől, ahol a méretvágás történik. Innen az anyagot egy másik épületbe kell vinni, ahol összeenyvezik, azután újtól visszakerül a gépműhelybe. Innen átkerül a félkész rak­tárba, ahol a szükséges szá­radási idő eltelte után, egy másik helyiségbe viszik: a sza­lagcsiszolóba. Innen az udvar másik oldalára kerül: a fénye­zőbe, majd ismét vissza az összeszerelő kéziműhelybe. Át­lagosan minden munkadarab 320 méteres utat tesz meg és így a termelés évente 24—25 ezer forinttal drágább, mint­ha a vállalat megfelelőbb munkakörülmények között, jobb elhelyezés mellett termel­hetne. A z ideális megoldás az lett volna, ha a vállalat meg kapja az üzemrész mellett lé­vő fűzfeldolgozó üzem épüle­tét. Itt a gépeket el tudták volna helyezni, nagyobb be­ruházásokra nem lett volna szükség és a helyiség megfelelt volna a sorozatgyártás köve­telményeinek. Miután az ille­tékes szerveknek ezzel az épü­letrésszel más «terveik vannak, Nem takarították le a járdákat Pécs város tanácsának igaz­gatási osztálya a város terü­letén újtól ellenőrizte a gya­logjárdák hótól való letisztí­tását; Megállapította, hogy több háztulajdonos, házfel­ügyelő és vállalat elmulasz­totta a járdák tisztítását. Az ellenőrzés során az alábbi sze­mélyek ellen indult szabály­sértési eljárás: ryné u. 29. sz. ház tulajdonosa, Kálenda Lóránt debreceni la­kos, a Megye utca 17. sz. ház tulajdonosa, Piliván Mihály, Janus Pannonius u. 8. sz. in­7. kerület: Győző Ferenc (Endre u. 3.), Amrein Károly szabó (Endre u. 5.), Madács Mihály (Kiss Ernő u. 37.), Pé­ter János vasúti távírász (En­gels u. 10.), Gut János fodrász gatlan tulajdonosa, mester (Engels u. 8.), Fodor 111. kerület: a Sütőipari Vál- Ferenc PIK házfelügyelő lalat igazgatója: Trieder Já­(Fürst Sándor u. 73.). nos, Woczek Paula PIK ház­11. kerület: Lovas Antal mű- felügyelő (Doktor Sándor u. 2.), szerész (Perczel u. 24.), a Dé- Sós József cipész (Budai Nagy Antal u. 1.), Bojcsek Péter ICOrtCSZ (RÓkllS U 5 ) OZV Maurer Frigyesné (Xavér u. 17/1.), Éva Lajosné alkalmi munkás (Megyeri út 6. sz), va­lamint a Dózsa munkásszálló \ gondnoka. ! Az igazgatási osztály to­vább is rendszeresen ellen­őrizni fogja a járdák tisztítá­sát és azok ellen, akik nem ■vagy nem kellően takarítják íel a havat, a szabálysértési J eljárást lefolytatja. A Mapr Rádió pécsi adójának közleménye Hallgatóinktól érkezett ész­revételeknek és kéréseknek eleget téve, a Magyar Rádió pécsi adója 1959 január 19-től megváltoztatja műsorsugár­zási idejét. A szerb, horvát, illetve német nyelvű műsor reggeli közvetítését megszűn­tetjük. A műsor sugárzása este lesz, amikor 17 óra 30 perckor német, 18 órakor szerb, hor­vát nyelvű adásunkkal je­lentkezünk. A magyar nyelvű adás 18 óra 30 perctől 20 óráig lesz. kába állítanak; A Siklósi Faipart Vállalat­nak az a terve, hogy idén a Bútorértékesítő Vállalatnak 1 OOO kanyhabűtor-gannitú nát készít és ebből kétszázait a siklósi földművesszövetkezet a lakosság részéire vesz át. E mellett 000 fényezett, három- ájtós szekrényt és 200 fénye­zett rekamdévázat is készít. A vállalatnál — a bútor- ** gyártás mellett — ez év­ben új profilként jelentkezik majd a parkettagyártás, és a hajópalló készítése. Közvetle­nül a lakosság részére 12 OOO négyzetméter hajópallót készí­tenek és körülbelül 1 OOO köb­méter rönköt fűrészelnek fel. Az egri, salgótarjáni és mis­kolci TÜZÉP részére pedig 50 000 négyzetméter desrtcapót- lót készítenek; Az új gyártmányok a Siklósi Faipari Vállalat ez évi fejlődé­sének útját jelzik. Pusztai József A UuUúcUáx, a iácda, meg, a »zekéi, keeekei Kis falu Kovácshida, ■j s még az a I kevés háza is szanaszét szó­ródik. A tanácsháza a Jcövesútra könyö­köl ki. Itt intéződik a falu sorsa. A tanácselnök éppen egy panaszos­nak magyarázza, hogy az útszéli akác­fasor nem tartozhat a szántójához, mi­vel közterület. A panaszosnak persze nem túlságosan tetszik ez a magyará­zat, mert számított már arra, hogy ab­ból a fasorból szerzi be a tüzelőjét, már arra is hajlandó, hogy a ritkítást elvé­gezze, s munka fejében vihesse el a gallyát. Hambalkó Sándor, az elnök azonban hajihatatlan és a birtokrende­zési vázlatokkal bizonyítja be, hogy az útmenti fasor nem magántulajdon. Ez csak egy a hétköznap gondjai kö­zül. Ilyen gondokból sok akad, de sze­rencsére vannak másfajták is. Az pél­dául, hogy a falu művelődési otthont akar építeni. Azaz kultúrházat, mert szívesebben mondják így itt is, ha csú­nyábban hangzik is. Ez a ház lenne később a falu kultúrközpontja. Egyelő­re azonban csak a főépületet építik meg az idén, az előadótermet mintegy 250 ember számára. Pénz van, anyagnak megvették a szaporcai határban fekvő elhagyott tanyát, de abból csak az érté- Icesebb anyagokat: gerendát, lécet, ajtó- ablak-kereteket szállították el, a téglá­val viszont ügyes cserét csináltak: el­adták a szaporcaiaknak és az árán, meg a fuvaron megtakarított különbözeten helyben vettek jóminőségű új téglát. Most már csak munkára van szükség. A munka sem jön azonban magától, mert igaz, hogy a szakmunkásbér ki­kerül az építési hitelből, de a fuvaro­zást, meg egyéb szükséges munkát már a falu lakóinak kell elvégezniük. Itt jön aztán a kérdés: mit tesz a ta­nács, irfmt a kovácshidai állampolgárok szervezete, hogy polgárainak kultúrház- szükségletét kielégítse? Szerveznie kéül, ez nem kétséges. lfj. Antóni János, alá novemberben lett tanácstag, állítja, hogy szervezik is a dolgot. — A múltkor volt a KISZ-gyűlés, — mondja, — ahol a fiatalok vállalkoztak, hogy megkérdezik, ki mivel hajlandó hozzájárulni az építéshez, összesen 35Q munkanapot ajánlottak fel. — Hát nem a tanácstagok szervezik, hanem a KISZ? lfj. Antoni csak mosolyog erre a kér­désre, olyanformán, mintha azt monda­ná: „Hát nem mindegy?“ Ebben valamennyire igaza is van. Nemcsak azért, mert a KISZ-titkár, ifj. Szabó Lajos is tagja a tanácsnak, hanem azért is, mert valóban a község minden lakójá­nak az összefogásáról van szó, s etékin- tetben csakugyan mindegy, hogy az el­ső lépéseket ki teszi meg. A fontos, hogy megtegyék. — Azzal a salakút-építéssel is úgy volt — meséli ifj. Antoni János —, hogy volt, aki nagyon harciaskodott el­lene, mert az.út a puszta felé a kertje mellett visz el, s néhány fát ki kellett vágnia. Mégis ő volt az első, aki saját földjén megcsinálta az út helyét. Ehhez hozzá kell tenni, hogy ez a salakos út Drávac&ehivel is összeköti, a falut, ami a csehieknek azért, is jó, mert a vonatjuk Kovácshidán áll meg. Az ősszel kezdték meg az építését és csak a „komoly“ tél beállta miatt hagy­ták abba, hogy majd a hóolvadás után folytassák. Ehhez csak a salak hely­színre szállítását fedezi a tanács a. köz­ségfejlesztési járulékból (amire tavaly 12 százalékot szavaztak meg), a többi munka a lakosságé. Kovácshida is épül, fejlődik lakosai­nak munkájával. Ámbár az elnök azt mondja, hogy sokkal jobba«« sokkal gyorsabban fejlődhetne, ha a termelő­szövetkezetet sikerülne újra a régi szintre fejleszteni. Az egyéni gazda minden mozdulatát szeretné megfizet­tetni — már ilyen az egyéni mentali­tás — és kevesebbet gondol a közös ügyekre. De hát a tsz az ellenforrada­lom okozta szétesés után kissé nehezen áll talpra, egyelőre 28 család 34 tagja gazdálkodik benne 450 hold földön. Ha újra megerősödne, ez egyúttal az egész község fellendülését is jelentené. Az elnök ezért azon is töri a fejét, hogyan lehetne javítani a tsz-en. Elsősorban az állatállomány fejlesztésétől várják a javulást. De van még valami. Van a tsz-nek 87 hold berkese, amolyan hasz­navehetetlen nádas. De az álja vasta­gon tele van tőzeggel, amit ötletszerűen már most is felhasználnák. Tüzelni is lehet vele, a harkányi kertészet is hasz­nálja az ágyások komposztjához. Az egész falunak igen jó lenne, ha szak­emberek megnéznék ezt a 87 holdat és tanácsot adnának, hogyan lehetne ész­szerűen kihasználni. Addig is a rajta termő náddal kezdenének valamit, csak hogy kevés a munkáskéz. Nem különleges hely Kovácshida. gondjai kö­rülbelül azo­nosak más ilyen községek gondjaival de éppen ezért tanulságosak. A község­fejlesztésről kezdtünk beszélni, s elju­tottunk odáig, hogy igazi fejlődés ak­kor lesz itt, ha a termelőszövetkezet megerősödik. A tanács tehát akkor dol­gozik helyesen a község fejlődéséért, ha törődik atermelőszövetkezettel. Nagyjá­ból ezt akarta kifejezni ifj. Antoni Já­nos is, amikor azt mondta: — Az nem lehet ugye, hogy egy sze­kérnek a három kereke előre forogjon, egy meg vissza ... Nem bizony. Minden keréknek előre kell forognia. Mi KV

Next

/
Thumbnails
Contents