Dunántúli Napló, 1959. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-13 / 10. szám
M59. TANTI A R 13. NAPLÖ HÍRADÓ Kié Pécs legdrágább autója? Valóban drága kis Igen nagy forgalmat bonyolítót- „ tak le az elműt év során a bara- ; nyai földművesszövetkezeti boltok.; kocsi, Mintegy négyszázharmincmillió; De nem a P-70-es, sem a íus!"‘vásári fiközönísé^nei^, 'köztük * Wartburg, de még csak Moszk- esaknem félezer motorkerékpárt, í V1CS vagy Warszava sem. Ezek dolog, hogy az IFA javítását, karbantartását elvállalta Nagy Miháity autószerelő. (Nagyon jó szíve van?) Szóval elvállalta, hogy úgy mond „patronálkétezeregyszáz kályhát és tűzhe-Jára jóval százezren alul van, í'a” ,®z s e nemes geszlyet és 960 mosógépet, a vendég-1 ^ ’ tusért el is számolt magának látóipari üzemek forgalma is csak-. márpedig a szobán levő gép- fé, ^ , pontosan 53 442 főném elérte a százmillió forintot. I kocsi drágább meg százezer fo- f/í ! . * I rintnál is. rintot. Ez az a pénz, amiért a Megalakult Baranya tizenhatodik! Ennek a „meseautónak“ tu- takarékszövetkezete. A földműves- I dajdomosa — hozzátesszük: ^^oC71,kkk,riLka^“‘övcí^:Ia zet alapító közgyűlését december t Víaoki VeTldegratoipari Válla.- 30-án tartották. A harkányi taka-J lat. Keresztapja pedig bizorékszövetkezetnek 130 tagja van,tnvo^ TSTaev Mihálv au-tnswrerdlrt törtem a aoiug, nray akik tízezer forint értékű ,^sz-♦ ínivimaiy autószerelő, sz£mi{skon olyan költségeket is Jegyet jegyeztek. | aki végtelen hozzáértésével s saawi olya l KOLlBe8eKer 15 * | még végtelenebb raffináltságáCsaknem tízezer málnasarjat 01-. VaJ a kls féltonnás IFA—Fra- alKH„MI1_ tettek el az ősszel alakult hidasi í mót a legdrágább luxuskocsik dikdiom málnatermelő szakcsoport tagjai. I magas rangjára emelte mai, nogy a Kocsira ilyen a négy hoidnyi területen jelenlegi tpa_ meg olyan vadonatúj alkatrész tizenöt tag dolgozik és azt terve-t _ / , veii Megkapta az engedélyt zik. hogy a szakcsoport már a kö-J Framó kisteher ára nem több zeiiövőhen önálló elszámolásúi huszonötezer forintnál. No de mire Nagy Mihály hasznait szakszövetkezetté alakul át. | ^érem! alkatreszt szerelt be a motor* ! Önöknek van fogalmuk ar- ^de, f 6Z^^.‘ Mind több társulás jműködikt ról, mennyi költséget emészt ^^^r0y^g^^U °(I1^>OZe^e^ Az IFA futott köztien. Egyszer csak leállt. Nem kisujját sem mozdította. A többiért, — ami a százötezer forintból még fennmaradt — azért valamicskét megmozdította a kisujját.;: Úgy történt a dolog, hogy a feltüntetett, amelyek mögött nem is volt munka. Aztán be»> megyében, az év végére 316-ra. lat a megmondhatója, külön"köz!! 15011 az IFA-na nem költöttek - __ ““{volna el alig fői év alatt 105, S' * I azaz, egyszázötezer forintot! látta- ho1 a hlba! Ki rse" Szakositlák a Magyarbőiy és vt-I Hát ezért drága az IFA. dóké Körzeti Földmfivesszövetkc-1 illetve inkább azért, ment az zet boltiait. Tgy a vegyesiparcikk. látta, hol a hiba! „Ki kell cserélni a motort újjal!" — jelentette 3d szakembert magabizwt boltiait. így a vegyesiparciKK. iFA-iigvben van némi *S?Sá zf?1’«,* ei!Ee *• bolt is szétválik. Külön ruházati-, I e"fsz ír a ügyben van remi ^cserélje!” „Csakhogy lehet, vas- és műszaki bolt lesz. | »sóder , egy kis homok es ka- nem kapumé új motort. Meg * *vics ami roszogaz ember fo- kell keninl 6ket . í ga alatt... Tehat valami nem ■,« __, • 1VriVlál,, Be fejeződött a baranyai föld-! ,, , F . revizorok ké- zassaI > jelentette fel Mihály m"vesszővétkezeteknéi a leltár. A! symmel. Fzt a iwizoTOK, K nagyokosán „Kenje meg!" — szokásos évvégi leltár után ismét! sóbb pedig a rendőrség júlapí- válaszolták kevésbé okosan, bőséges árukészlet fogadja a fa-, tattá meg Nagy Mihály és tartust vásárlóközönséget. | . vesztére. Ott kezdődött a Elmegy Pestre, viszi a mo............... .........................tort, meg a vállalat téivegző’ ..............------ ....... jét — a fővárosban az V. számú Auitóiavító VálHalat II. telepén kiállított egy megrendelőt, aláírta, rányomta a vállalat bélyegzőiét s a régi motort — megjavították. — Ugyanis „kopogott” a motor, ez pedig nem is nagy hiba, úgyhogy Nagy Mihály csupán csak 450 forintot fizetett az egész munkáért. A használt motort ezután beszerelték az IFÁ-ba, 1526 000 tonna épit§anvaqot szállított tavaly az ÉPFU 1 Az Épületanyagfuvarozó Vál- IV. negyedévben 342 000 tonlalat 1953-ban sikeresen fejez- 113 építőanyagot mozgattak , ,, . , , meg, tonnánként 1.10 forinttal te be IV. negyedé^ és rendes olcfóbban> mint a tervben megnehezhette re^]t- Ezzel 32 építőiparnak évi 1 573 000 forintot takaríTatabánya kéitonnás csilléket szállít a baranyai szénmedencének első félévben az építőipari vállalatok átszer- vezáse, másrészt pedig a téli tottok meg- időszak. A vállalat szállítási kapacitása az év első felében kihasználatlan volt. A kapacitáskihasználásra csak a második, a harmadik, illetve a negyedik negyedévben került sor. A IV. negyedévben a vál- i a baranyai feketeszén-me- nyászati Tröszt a bányaüze- lalat az árbevételi tervét 110, Jdence szállításának korszerűsí- mek és a szénmosó közötti tonnatervét 110 százalékra tel- I tésére na.gy energiát fordíta- szállítás lebonyolítására 21 jesítette és jelentősen csök-Ina^ a Komlói Szénbányászati hatvantonnás, különleges, ön-^ kentette az önköltségi tervet is. I Tröszt 392 kéttonnás — a je- ürítős vagont rendelt a Győri* Az elmúlt évben az ÉPFU Ilenlegi kisebb csilléiméi job- Vagongyártól, összesen 3.5 mil-1 összesen 1 526 000 tonna építő- Iban kihasználható csillét ren- lió forint 6r^ben. A vagono- anyagot fuvarozott el. Ezzel : delt Tatabányáról. Ennek ja- rjvőr ebben az évben lejön natervét éves viszonylatban! varészét mar januárban üzem- kat Gyor ebDen 02 evDen tonnatervet eves .. y. A ; behelyeznie A Pécsi Szénbá- szállítja. 104 százalékra teljesítette. itthon pedig mógyezemyolcszáz forintos számlát nyújtott be Nagy Mihály a vállalatnak, jelezve, hogy az új motornak ennyi az ára. Kifizették. De hát mondom, a „laikus“ és jámbor gyalogjárók nem is sejtik milyen költséges egy autó fenntartása. Mert most meg a platón korhadt el a deszka egy egészen kicsi részen. Nagy Mihály mindjárt vásárolt 1.6 köbméter deszkaanyagot, de csak 0.3 köbméternyi fát épített bele a kocsiba. (több nem is kellett) a megmaradt anyagot eltette magának. Hanem rosszak a rugók, valamennyit ki kell újra cserélni — hangzik a „szakvélemény”. Tessék, cserélje ki! Megjavítja a rossz rugókat, negyven forint értékben darabját, a számlára pedig szépen rávezeti az új rugók árát, darabonként 380 forint erejéig. Most már aztán mehet a kocsi, igaz? Van „új motor“, van „új rugó“ és „új plató“ most már aztán elég. Hogyan? Hja? — Az alváz, persze! Na gyerünk gyorsan azzal az alvázcserével! Alvázat még nem cseréltünk, s mit lehessen tudni .;; hátha holnap már nem is lehet alvázat kapni?! Ma még van. Nagy Mihály meg is veszi. Ara: 3 800 forint. Ennyit fizetne érte a Vidéki Vendéglátóipari Vállalat? Fenét! Tízezret! Ennyi áll a számlán. Tessék kifizetni! Hogy miért áll a számlán eny- nyi? Mert a Mihály ráírta. Az más. így egészen más. Hanem.:: valami recseg- roszog a fogsor alatt. A „sóder”! Mert kérem szépen, hát ezeket a számlákat senki nem ellenőrizte? Senki nem jött rá, hogy a felújítási és javítási költségek összegén, azaz a 105 ezer forinton éppen négy IFA- tehergépkocsit vehettek vol- ;na? Dehogy nem! Volt, aki el- [ lenőrizze. Csakhogy 02 „eüenőr”, aki mindig ellenőrizte a benyújtott számlákat — s ki tudja miért nem? — soha semmit sem vett észre, később mint kirendelt szakértő, hivatalból ismét „ellenőrizte" a számlákat, s megint nem talált semmit; i ö volt az az ember, aki sem- ; miről nem tudott semmit Bocsánat: most már tudja... HMVAS OILET£K J - - ■—. w . - - ■ * II ■ m -■. 1,—I ■ |—, a (—I mr— | Elindultunk vidékre. Gépkocsin. — Aki járt tegnap reggel a.z utcán, sejtheti, hogy ennyiben is maradtunk. Csak indultunk, de nem érkeztünk. A kocsi egy ideig gázolta a neki \degen közeget, aztán már csak vánszor- gott, majd mászott, mint a beteg cserebogár májusi fagy idején, végül egyhelyben nyüszített és vinnyogott, mint egy megijesztett eb. Mit tesz ilyenkor az ember? Káromkodik. Azám, de ez a hó nem akármilyen hó volt. Légiesen, mondhatnám szűzien tiszta, liliomnál is fehérebb, úgy hogy attól tartottam, va- *íami erőteljesebb kifejezéstől még el talál pirulni. Megszelidülten és megbé- kélten tűnődtem tehát inkább azon, milyen jó is ez a hó. Tűnődésemből meglehetősen zilált ötletek születtek, de ime csokorba kötöttem őket mégis: — Milyen könnyű ez a hó — gondoltam például a pihék játékos szállongá- sát figyelve. Erről természetesen az jutott eszembe, hogy milyen lázas keresés folyik világszerte nagy tömegekben található könnyű anyagokért. A modern építkezéshez van erre szükség. Es lám, most akár előre nézek, akár hátra, jobbra, balra, le vagy föl, mindenütt ezt az eszményi könnyű anyagot látom, amely a tetejébe kitűnő hő és hangszigetelő is. Mi hát a teendő? Mindenféle kohóhab- salak, habüveg, pernye és más anyagok helyett használjuk fel ezt az ingyen és óriási tömegben egyenesen az ölünkbe hulló mennyei ajándékot. Készítsünk hóbeton panellakét! Lám így születnek a nagy felfedezések, pillanatnyi ihletben találja meg a feltaláló azt. ti mi mellett évezredeken át vakon bandukolt el az emberiség. Igenám, de a kocsiból ki is kellett kukkantani és akkor tapasztaltam, hogy ez az ölünkbe hulló mennyei ajándék szívesebben hullik a nyakunkba. Nyakunkba hullván elolvad és elolvadván Utasokká válik, amely ólomsútyúvá teszi a nagykabátot, a sélt és minden ruhaneműt, sőt egyúttal meg is fosztja minden hőszigetelő képességétől. De mindegy. Az ötlet megszületett, csak annyival módosul, hogy ennek az ideális anyagnak van egy kellemetlen tulajdonsága is: hőhatásra olvad. Ezt az egyetlen apró kellemetlenséget a technika mai fejlettsége mellett igazán könnyen kiküszöbölhetik a vegyészek és fizikusok. — Milyen szép fehér a határ — állapítottam meg aztán. más irányú gondolatsor indult el. A Ezrei egy merőben patyolatfehér lepedővel letakart mezőkön nyoma sincs szemétnek, trágyara- ' kasnak és egyéb ízlésromboló látványnak. Erről ezúttal az jutott eszembe, hogy mennyi embert ismerek, aki ilyen patyolatfehér jellemmel, lélekkel, vagy minek nevezzem, sétál más közönséges halandók között. Erkölcsi bensőjének domborzatán sehol egy folt, sehol egy oda nem illő elszíneződés, hogy trágyarakásról ne is beszéljek. De sok embernek tenne jót egy ilyen belső hóhullás1. No szó se róla, az ilyen hótiszta lel- kületek szemlélése igen épületes látvány lenne. De — engedelmet — csak ezt szemlélgetni, kissé unalmas is, mint a téli táj. És mi lesz, ha jön a tavasz? Akkor bizony vadul felburjánza- nak a mindenféle gizgazok. így hát, aki belső mivoltán ilyesféle hólepelt hord, azt nem irigylem. Viselje egészséggel, vem kívánom se magamnak, se felebarátaimnak. , Közben csak hulltak, hulltak a kanyargó pihék és lassacskán hóbucka lett belőlünk. Aki messziről nézi — gondoltam — nem is sejti, hogy ennek a buckának a belsejében emberek ülnek, mocorognak, tanakodnak, morognak és cigarettáznak. — De jó lenne — adódott ebből az ötlet — igy a hó alatt szépen átaludni a telet, mint a csirák, rügyek, békák, sünök. Az ember ilyenkor jó mélyen befúrná magát a meleg takaró alá, lustán szuszogna és egyfolytában mindenféle szépeket álmodhatna, tavasszal aztán pihenten, frissen bújna elő. Azt mondják, a tudománynak ez sem jelent különösebb nehézséget. Már csak néhány apró problémát kell megoldani, * akkor könnyűszerrel lehűtik az embert, mint Mireliteknél a szilvát, becsomagolják és néhányszáz évig félreteszik a jégszekrénybe. Alkalomadtán aztán előveszik, szépen felmelegitik és akkor körülnézhet a megváltozott világban. Ez érdekes lehet. Mondjuk 2150 körül egy őszhajú, szemüveges tudósbácsinak eszébe jut, hogy adatokra van szüksége az 1959. évi magyarországi viszonyokról. Erre nem lexikont kotor elő, hanem azt mondja az asszisztensének: — Vegye elő, kérem, azt az 1959-es évjáratú jegelt fickót. Felméiegítenek. néhányszor jó y>élveket sóhajtok, belém diktálnak másfél deci méregerős törkölypálinkát (annál jobb orvosságot hűtés ellen még 2150- ben sem találnak fel) és akkor alaposan kikérdeznek, én meg lelkiismeretesen felelgetek. De mit is felelhetek? Az a jövőbeli prof. nyilván arra kíváncsi, mi történt 1959-ben az élet sűrűjében. De honnan mondjam ezt meg, ha ahelyett, hogy mennék az élet sűrűjébe, itt töröm a fejem mindenféle ostobaságon a behavazott kocsi belsejében? — Hó-ruk!k! — mondtuk ezért közerővel — gyerünk innen valahova, ahol az élet zajlik. Elindultunk és a szende — bár már nem egészen szűz —* havat hálátlanul leráztuk magunkról, nem maradt belőle más, csak néhány nedves folt a kabátunkon és egy szerény tócsa a parketten — no meg ezek az ötletek. (MÉSZ—f A szerencse forgandó ,., még c lottózóban i*, ahol öregtk-flatalok békés egyetértésben szoronganak a szerencsét hozó szelvények számait Ixelve. Van. aki egyforma számokkal játszik, oan, aki a „lottóka" fémgolyójával jelzett számoktól várja a sikert. Majd húzás után eldől. .Addig a pécsi totó-lottó-klrendeltségen sz&msorrendbe rakják, szortírozzák a beérkezett szelvényeket. Kötegelik, majd a vágott részeket vegytintával befestik. Csalás kizárva! Keftós zár ati helyezik a fogadási szelvényrészeket, t külön az ellenőrző szelvényeket it. A zárat a közjegyző lepecsételi, s az csak az 0 közreműködésével nyitható. Péntek dél: kezdődik az értékelés. Ez aztán az Izgalmas munka. A lyukasztott sablonokkal gyorsan megállapítják, van-e négy, három, vagy kéttalálatos szelvény, s ha van, akkor már csak az a kérdés: mennyit fizet a lottó? S ha nem nyertünk: milyen számokat játsszunk meg legközelebb, hogy magunkhoz forgassuk a sarum kerekéit
