Dunántúli Napló, 1959. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-31 / 26. szám

1959. JANUAR 31. NAPLÓ 3 Újabb tények a városban A Dél-dunántúli Áramszol­gáltató Vállalat ás a tanács ebben az évben egymillió fo­rintot fordít a Széchenyi tér, a Kossuth Lajos utca, a Bem utca, a Jókai tér és a Sallai utca közvilágításának korsze­rűsítésére. A mostani közvilágítás ki­cserélése neonná népgazda­sági szempontból is előnyös, mert ugyanolyan áramfo­gyasztással háromszoros fényt kapunk. Ezzel a közlekedés is biztonságosabbá válik. A következő években folya­matosan korszerűsitik a bel­városi utcák közvilágítását, s ezzel egyidőben gondosko­dás történik a külvárosi ré­szek közvilágításának fejlesz­téséről Í8; Városi szava lóverseny Pécs város Tanácsa VB. Művelődésügyi Osztálya a tanácsköztársaság 40 éves év­fordulója alkalmából városi szavalóversenyt rendez, ame­lyen minden 15. életévét be­töltött dolgozó és diák részt- vehet; Feltétel'; a tanácsköztársa­sági évforduló mondanivaló­jának megfelelő két költe­mény a városi művelődési osztály műsortamácsadójából; A jelentkezők a műsortanács- adót és jelentkezési lapot az i6kola igazgatójánál, illetve az üzem, vállalat kultúrfelelősé- nél, valamint a városi tanács művelődésügyi osztályán kap­hatják meg. (Tanécsháza III. 93.) Az üzemi dolgozók válo­gató versenyét március 8-ig tartják. A városi szavalóver­senyt március végéig rende­zik meg az üzemi válogató és az iskolai háziversenyek leg­jobbjainak részvételével: Munkásegyetemet! A párt két határozatában is nagyon fontos helyet foglal el a munkásosztály politikai, világnézeti és szakmai nevelése. A színvonal emelésének követelése, szorgalmazása nem kitalált probléma, hanem manapság a szocialista építés elengedhetetlen feltétele, végső soron pedig a szellemi és fizikai munka közti lénye­ges különbség megszüntetését eredményezi. Tanulni, művelődni, az egyre rohamosabban fejlődő és változó technika korában ma min­den munkásnak kétszeresen szükséges. A párt szervezetek a határozatok szellemében külön­böző módon biztosítják a munkások tanulá­sát. Ahány üzem, annyiféle módszer, ama vég­eredményben nem is baj, hisz mindegyik jó ügyet szolgál. De helyesebb lenne egyöntetűvé tenni. Nem sablonossá, mert az általános te­matikát lehet módosítaná, bővíteni, vagy éppen szűkíteni, mindig az igényeknek és a kívánságoknak megfelelően.; Minden üzemben munkásegyetemeket kel­lene szervezni és létrehozni Nem újdonság ez. Aki egy kicsit is ismeri a Magyar Tanácsköztársaság intézkedéseit, vívmányait, az tudja, hogy a kormányzótanács rendelettel alapította meg a munkósegyete­met. Am, alig kezdte él áldásos munkáját, máris megszűnt. Azóta emléke elhalványult, az ismeretlenség vastag pora telepedett rá. A Baranya megyei Pártbizottság esti egyete­mének harmadéves hallgatói a tanácsköztár­saság időszakát tanulmányozva döbbentek rá, hogy az intézmény létrehozása ma is aktuális, sőt égető feladat. A mumkásegyetem temati­kája biztosíthatná az üzemek dolgozóinak magasszérevonalú politikai és világnézeti ok­tatását. Ezért elhatározták: az illetékes párt­szervek egyetértésével néhány üzemben meg­szervezik a munkásegyetem első évfolyamát. A munikásegyetem kidolgozott tematikája sokoldalú ismereteket nyújt. Mindenekelőtt végigkíséri a magyar munkásmozgalom tör­ténetét, egészen napjainkig. Kiemelkedő he­lyet kap benne a dicsőséges tanácsköztársa­ság, az első magyar proletárhatalom tevékeny­sége. A nemzetközi munkásmozgalom törté­nete széleskörű ismereteket ad a világ külön­böző országainak gazdasági, politikai fejlő­déséről, a munkásosztály és pártjának küz­delméről. Emléket állít a munkásmozgalom három kiemelkedő alakja: Marx, Engels és Lenin tudományos munkásságának. A tizenkét témát kiváló előadók ismertetik. Természetesen mindez csupán a tervezett tematika. Az egyetem programja nem merev. A mérvadó itt: a munkások kívánsága, érdek­lődési köre. Előfordul majd, hogy néhol ter­mészettudományos előadásokat igényelnek, másutt kiváló írók élettörténetét, műveinek értékelését várják. Bizonyára kémek majd esztétikai, ptedagógiai és a családneveléssel kapcsolatos előadásokat is, esetleg ide sorol­ják a szakmai tanfolyamokat is. Ez már azt a gondolatot ébresztheti fel, hogy a tanfolyam ideje lehetne egy, vagy két év, hetenként egy előadással. Bárhogy is szervezik meg, a miun- kásegyetem kielégítheti a legmagasabb igé­nyeket is. A miumlkásegyetem a magyar munkásmoz­galom egyik hagyománya. Negyven évvel ez­előtt a tudás, a műveltség vára volt. A cél ma is azonos; használjuk fel elérésére! B. J. “í kapott jutalmat jó munká­jáért a szigetvári járásiban a megyei tűzoltóparancsnok­ságtól; A dencsházi, a so- mogytiárságyi és a nagydoíb- szai önkéntes tűzoltóegyesü­let egyenruhát, a szulimáni és a rózsafai pedig egyen- sapkát kapott eredményes munkájáért! Műszaki rajztanMram a Sipiálai A Sopüanában műszaki ajztanfolyamot szerveztek a lolgozófc részére. A tanifo- yam célja az, hogy az ala- sonyabb szakképzettségű dolgozóik számára biztosítsa i szakmai továbbképzést; A gyár ugyanis egyre inkább •átér az igényes gyártmányok gyártására, ami egyre maga­sabb műszaki kultúrát köve­tel a munkásoktól is. A tanfolyamra több mint százan jelentkeztek eddig. Egyedül a gyár központi te­lepéről hetven dolgozó jelent­kezett a tanfolyamra. A tan­folyam előadásait a gyár mű­szaki dolgozói tartják majd. Az alapismeretékkel Steindl Ernő főtechnológus, a műsze­rek használatával pedig Schein Béla a MEO vezetője ismerteti meg a tanfolyam hallgatóit; 'pÁnM&s mßeÄ&k lettek egy csapósra Horváth Józsefek egy négytalálatos lot főnyereménnyel; — Hosszú idő óta a család tagjainak évszámát játszom meg a szelvénye­ken, s most sikerült — mondja a család­fő. — Hej, de ha az asszony nem szól, hogy negyvenes he­lyett a hetest tip­peljem, akkor ötta- lálatos lesz a szel­vényem. 3 , Ha úgy lett vol­na! De hát bánatra így sincs ok, mert az mégsem bosz- szantó dolog, hogy kétszázezer forint pottyan* csak úgy, szerencsével az ég­ből, pontosabban az OTP pénztárá­ból, ahol fennhan­gon olvassák az ez­reseket. Mert negy­venezret hazavisz­nek, százötvenje znet ptedig itt hagynak takarékbetétkönyv­ben; — Szabad a nyer­tes szelvényt? Két tisztviselőnő lép Harváthékhoz, s érdeklődnek, milyen takarékban akarják elhelyezni frissen szerzett pénzüket. — Mert lehet öt százalékos kamat­tal tartós betétnek Emellett marad­nak, s Horváthék aláúásmintáf ad­nak. Együtt jönnek majd a pénzért, ha találtak egy megfe­lelő családi házat, amelyben a népes család — öt fiúk és' egy lányuk van — otthonra talál. Száz ezret szánnak a házra, a többit alig­hanem bú tonna köl­tik majd. Amikor búcsúz­nak, Horváth József mosolyogva mond­ja: — Remélem, ta­lálkozunk még itt Talán most már végleg mellém sze­gődik a szerencse. Volt már egy tizen- egytalálato6 totóm, a múltkor négy szám különbséggel majdnem én nyer­tem a Wartburgot, s most itt van ez a 191 ezer forint un­..............-............ Ho gy jobban megértsék az országban, a megyében. — Mennyi földet kérsz? — Semennyit! — Miért? — Hátha visszajön a nagyságos úr, meg aztán;-.: Ugyanez a két ember néhány év múlva: _ .... — De kár, hogy nem igenyeltem föl­det! _Kaphattál volna, de te nem akar­tál. _Nem akartam, nem akartam. Ki tu dta, hogy ez így lesz. Forradalom volt a földosztás is, a régit, a cselédéletet keüett felcserélni az újjal. Nem ment ez könnyen. Rá kellett beszélni a jobbra az embereket. És, akit nem sikerült rábeszélni, az istennek sem fogadott volna egy darab földet is, később megbánta és a kom­munisták szemébe vágta: „Ti tudtátok hogy lesz, miért nem beszéltetek több­ször velem.“ Forr, kavarog most is a falu. Ismét válaszút előtt áll a parasztság. Mi té­nyekkel, számokkal, példákkal bizo­nyítjuk igazságunkat. Vannak, akik már elhitték ezt az igazságot, az új úton járnak és bizony sokszor mondo­gatják: — Miért nem léptem én már be előbb a tsz-be? Könnyebben, jobban élek, nyugdíjat kapx>k..; Akik beléptek, már rádöbbentek az igazságra, méghozzá saját példájukon keresztül. Látják: a nagyüzemben könnyebben, olcsóbban, többet lehet termelni, könnyebben, jobban lehet él­ni. Egy alkalommal együtt ebédeltem parasztokkal vendéglőben. Megnézték az étlapot és kiválasztottak egy étel- ffieaéget: kelkáposztafőzeléket feltéttel. — Szeretik/ — kérdeztem tőlük. — Nem nagyon! — válaszolták. — De ezt ismerjük. Én aprópjecsenyét rendeltem. Ők ezt nem ismerték. Amikor a pincér kihoz­ta és ők meglátták, felsóhajtottak: — Ha tudtuk volna mi ez, hát má is ilyent rendeltünk volna. Megkóstolták és ízlett nekik. Biztos vagyok benne legközelebb már nem idegenkedtek az apurópecsenyétől. Mit bizonyít ez a példa? Azt, hogy a paraszt, ha nem ás nagyon szereti, de azt eszi, amit ismer. Termelőszövetkezeteink példája, a szocialista országok példája azt bizo­nyítja: a szövetkezés jó, többre megy az ember, többre megy az ország! Ezt meg kell mondani, meg kell magyaráz­ni az embereknek. Nem népszerűtlen dolog ez. Nem népszerűtlen, mert nem rosszabbat, jobbat akarunk adni a pa­rasztságnak a termelőszövetkezettel. Egy másik példa. | Beszélgettem egy---------------------------! piaraszt bácsival. Szób a került a városi élet: — Könnyű maguknak! — legyintett. — Vízvezeték, járda, gáz, meg az ördög tudja mi van ott a városban. — Maguknál is lehetne! — Hogyan? — Ha összefognának, építhetnének biogáz-telepet, később törp>e vízmüvet is.:, — Ja! — és otthagyott. Mégis úgy érzem, nem volt hiábavaló a beszélgetés. Az a bizonyos bogár ott dongott a fülében. Ripx>rton voltam. Egy piaraszt család­nál üldögéltem és beszélgettem az idő­sebbik asszonnyal. Mosott. — Jaj nekem, jaj de elfáradtam! — állt fel a teknő mellől. — Miért nem mosógéppé! mosnak? —» Kinek m arra pénze? Elmondtam neki, hogy a minap a rózsafád Közös Ut Termelőszövetkezet­ben voltam rendkívüli taggyűlésen. Több napirendi p»nt között ott szere­ptelt egy kérdés is: — Emberek! A vezetőség úgy gon­dolta, vehetnénk egy mosógépet az asszonyoknak! — javasolta az elnök. A tagság megszavazta a mosógép>­vásálíást. A lippjói Béke Őre Tsz-ben 30 hold gyümölcsiöst telepítenek. 20 holdat már elültettek. Az egyéniek nézegetik, el-el- mennek mellette és a fejüket csóvál­ják. ők egyedül, ilyenre soha sem len­nének képtesek. Babarcon egyéniekkel beszélgettem. Szóba került piersze a termelőszövetke­zet is. — Halastavat építenek, hallották? — Hallottuk hát! Van erre alkalmas területük. — A terület megvolt azelőtt is — ve­tem közbe. — Meg hát, csakhogy több gazdáé volt azelőtt.:. — Es az a több gazda miért nem épí­tett halastavat? — Egy ember nem tudná azt meg­csinálni kérem. Társulni kell az ilyes­mihez ... — rukkolt ki az egyik egyé­ni gazda. Talán nem is gondolt arra; ezzel 'kibújt a szeg a zsákból, ők is látják az összefogás előnyét, csak nem elég tisztán. Beszélni kén velük. I Ha nem elég _________________1 egyszer: tízszer, hú szszor, mert ha nem beszélünk velük, sokkal később gondolják meg a dolgot, akkor joggal vágják majd a fejünkhöz: — Miért nem beszéltek többet a szö­vetkezetről? Mennyivel jobb lenne a sorunk, ha már korábban beléptünk volna; Sf Meglátni és meglátt A z a történet — amellyel mondanivalómat illusztrálni akarom, az egyik Pest felé döcögő vonaton játszódott le 1957 januárjában. Akkoriban nem szívesen utazták az emberek, csak ha halaszthatatlanul sürgős dolguk akadt. Bosszús idegesség jellemezte a mi fülkénk hangulatát is. Mindenki magába mélyedt, sehogyan sem akart megindulni a beszélgetés. Dombóváron felszállt egy hórihorgas, keszegnyakú idő­sebb férfi. Ö aztán egy-kettőre felkavarta a fülke csend­jét. Jóformán még helyre sem fészkelte magát, de már elkezdte, hogy így a Kádár-kormány, úgy a kommunis­ták, meg a dicsőséges szabadságharc... és mondta, mond­ta, mint a kupimalom, egészen Ercsiig. Amint később kiderült, a fülke hat utasa közül hár­man párttagok voltunk, a másik kettő is sanda szemmel hallgatta az alkalmi szónokot, de egyikünknek sem jutott eszébe — talán mersze sem volt —, hogy letorkollja, elhall­gattassa, vagy akárcsak vitába is szálljon a kéretlen pró­kátorral. Mindegyikünk a másikra várt, egyikünk sem akarta a kezdeményezés esetleges kockázatát vállalni. Így aztán a keszegnyakú zavartalanul kifejthette ellenforra­dalmi nézeteit. Már éppen az ENSZ-csapatok közeli bevo­nulásának lehetőségeit ecsetelete, amikor egyszercsak vá­ratlanul megszólalt a sarokban ülő, öreg, fejkendős né­niké: — Na és, ha bejönnek azok az ENSZ-ek, az nekünk jó lesz? — kérdezte, majd látva a keszegnyakú pillanatnyi zavarát, még hozzátette: ■— Nem hiszem, hogy a népnek jó lenne. összenéztünk. Szinté leolvastuk egymás arcáról, hogy mindegyikünk csak ezt várta. Az első szót, a kezdemé­nyezésti hogy aztán már tört nyomba lépbe vitába száll­junk az ismeretlen atyafival, aki hamarosan fel is ugrott helyéről, fogta magát és átment egy másik fülkébe. Ez érthető is. A hazugság és rágalom nem bír az igazsággal, meg kellett hátrálnia. Merem állítani, hogy a vezetésben elkövetett hibák, stb. mellett főként azért tudott annyira elhatalmasodni az ellenforradalom, mert a kommunisták csak magukban, vagy legjobb esetben is csak egészen szűk körben leplez­ték le az ellenforradalom igazi arcát. Később aztán éppen a kommunisták nyílt, határozott fellépésének hatására javult a helyzet, vonult vissza az ellenforradalom. Segítet- , tek az osztályellenséggel szemben alkalmazott adminisztra­tív intézkedések is, de a minőségi változást mégis az hoz­ta meg, hogy a párttagok nyíltan kiálltak, szembeszálltak az ellenforradalmi demagógiával. Nyíltan cáfolni kezdték hazugságaikat, heleplezték a hangzatos jelszavak mögé megbújt volt tőkéseket, katonatiszteket. Ezekben az agitációs közelharcokban nap, mint nap ezreket győztünk meg ügyünk igazáról és szavaink nyo­mán világosabb lett, tisztulni kezdett a láthatárt 7V em mondom, hogy most már tökéletesen aAnáljuk, 1 ~ azt sem merem állítani, hogy minden párttagunkra jellemző ez a nyílt, határozott, szenvedélyes kiállás, de még így is jelentős a fejlődés. Ennek bizonyítására hadd említsek még egy példát. A fodrásznál hallottam a minap. Telt ház volt, legalább tízen vártak a sorukra és szokás szerint, beszélgetéssel sietették az időt. — Itt a tél. — Elkel a meleg ruha, meg a nagykabát “» mondta valaki. — El ám, ha volna — vágott szavába egy idősebb férfi. — Kinek van annyi pénze manapság nagykabátra. Bezzeg régen, amikor 15—20 pengőért adtak egy kabá­tot .a — prüszkölt az öreg és szavai hatását várva, olyan diadalmasan nézett körül, mint aki szubkontra piros betűt mondott és az utolsó kártyáját is felütötték. Két évvel ezelőtt egy ilyen bemondás félórákra pre­desztinálta a hangulatot. Nyomában megindult a panaszok áradata, ügyesen elhelyeződtek a rendszert becsmérlő ki­szólások, ellenfeleink nyergelték meg a helyzetet. Nem így most. A rosszindulatú kifakadást hallva az egyik vendég — akinek az arcát éppen akkor szappanozta be a borbély — hátrafordult és jó hangosan, hogy min­denki hallja, azon mod visszaadta a tromfot. — A kabát 20 pengő volt, de napszám sem 80—100 forint volt, mint ma. — Ha volt munka —toldta meg mindjárt egy idősebb bácsi. — Hát bizony, amikor 1924-ben sommásmunkára men­tem a herceg Eszterházyhoz..: — szólt közbe a harmadik és a hangulat szinte észrevétlen gyorsasággal megváltozott. Az öreg házsártosra már nem figyelt senki. Morcosán ült és csak néha vetett egy-egy pillantást az első közbeszólóra. Lám, csak egyetlen egy mondat kellett, csak egy kom­munista kiállására volt szükség és máris helyes mederbe terelődött a beszélgetés. Mert az elmúlt tizenhárom év alatt követtünk el ugyan hibát, de munkánk egészére mégis büszkék lehetünk. Egyáltalán nem hat oktalan dicsekvésként, ha esetenként nyíltan beszélőink is erről. Nem azt mondom, hogy strucc módra figyelmen kívül hagyjuk a hibákat. Bátran szembe kell nézni azokkal is, de az érem másik oldalát, valóban szép és jellemző ered­ményeinket sem szabad oktalan szemérmeskedéssel elhall­gatni! Tény az, hogy egy s más dologban még nem állunk úgy, ahogy kellene — ez drága, amaz nincs —, de látnunk és láttatnunk kell ezeken a valóban meglévő kisebb-na- gyobb „nincseken” túl a sorsunkat alapvetően jellemző, lényegbe vágó „nincseket” is. Azt, hogy nincs: csendőrség, levente, analfabétizmus, tbc — mint népbetegség —, cse­lédsors, grófi uradalom, munkanélküliség. Es van: nép- hatalom, könyvtár, mozi és kultúrház, új téglaház, rádió, villany a volt uradalmakban, van iskola, tanító a leg­kisebb faluban, van körorvos, védőnő, van üzemi konyha, bölcsőde, védőétel, ingyenes munkaruha és H tudja fel­sorolni, még mi minden, amit a népi demokrácia adott a magyar dolgozóknak. Csak meg kell látni és főként megláttatni, hogy e dol­gok nemcsak magától értetődők, de kizárólagosak is; csak a mi rendszerünk — a dolgozó nép rendszere — tudja ezeket számunkra biztosítani. ö a a mindennapi élet száz és ezer apró részletkérdé- “ sében kimondjuk és megláttatjuk rendszerünk maga- sabbrendűségének, igazságosságának egy-egy apró bizonyí­tékát, akkor könnyű lesz a nagy általános kérdésekben is kialakítani a helyes közvéleményt. A kommunisták kiállásán múlik az egész. VASVÁRI FERENC

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents