Dunántúli Napló, 1959. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-28 / 23. szám
W59. JANUAR 28. NAPLŐ OrszÉjK kizépislirti fényképpátyázat A Széchenyi István Gimnázium a Mecseki Fotö Klub védnöksége alatt 1959. május 1-től 15-ig országos középiskolás foto-klállítást rendez a tanácsköztársaság 40 éves évfordulója tiszteletére. Pályázhat minden olyan középiskolás, aki egyénileg, vagy fotókörben dolgozik, és képeivel a szocialista élet bármely területén megnyilvánuló humanizmust fejezi ki. A képeket három csoportban rendezik: a) Fekete-fehér képek csoportjában beküldhető 4 db tetszőleges kivágásban. A hosszabb oldalnak 24 cm-nek kell lenni. b) A színes, nem kézzel színezett képek csoportjában beküldhető 4 db. A hosszabb oldalnak 18 cm-nek kell lenni. c) Színes diapozitívek csoportjában beküldhető 10 db. 5x5 cm diapozitív szabványkeretben. Nevezési díj nincs. A képek hátoldalán az iskolák bélyegzővel igazolják azt, hogy a beküldött kép szerzője iskolai tanuló, A képeket valamennyi csoportban 1959. április 10-ig lehet beküldeni a Széchenyi Gimnáziumba, Pécs, Kossuth Lajos u. 44. címre. A képeket védő csomagolásban ajánlott nyomtatványként kell küldeni, és a küldeményhez szabályszerűen aláírt és kitöltött nevezést kell csatolni. A kiállítás célja, a középiskolás ifjúság bekapcsolása, az egyre élénkebb magyar fotoéletbe, valamint az ifjúság minél szélesebb rétegének esztétikai nevelése, és tehetségek felkutatása. Köszönjük a segítséget Az elmúlt hét péntekjén, huszonharmadikán este, egyik tehergépkocsi, amely az István- és György-aknal, valamint a Mesze- si bányászéttermeknek szállított főzési nyersanyagot, Péesbánya- telepen lecsúszott az útról egy mélyedésbe és ott megfeneklett. Közel egy órai erőfeszítés után sem sikerült a kocsit visszavinni az útra és már félő volt, hogy a közel ezeregyszáz bányász számára főző éttermek nem kapják meg idejében az árut, többek között a húst. Ekkor utolsó próbálkozásként és mentsvárként a kórház előtti megállóhoz érkező GA 26—13 rendszámú autóbusz vezetőjét, Tihanyi Istvánt kértük meg, segítsen kivontatni kocsinkat az útra. Bár úgy tudjuk, hogy a menetrend betartása kötelező, ebben az esetben Tihanyi István nem hivatkozott erre, hanem az utasok beleegyezésével kivontatta gépkocsinkat a kátyúból. Tihanyi István ezzel elősegítette azt, hogy a bányászéttermek idejében megkapták a főzéshez a nyersanyagukat és nem keletkezett zavar az étkeztetésben. Ezúton szeretnék az étteremben étkezők nevében is köszönetét mondani Tlhanvi István gépkocsi- vezetőnek, segítségéért. NAGY SÁNDOR Mecsekvidéki Üzemi Ven déglátó V. üzletvezető. IdoJárá$feIentés Várható időjárás szerdán estig ma jobbára borult idő, holnap kevesebb felhő, fokozódó párásodás, néhány helyen köd, több helyen havazás, később ónoseső, eső, mérsékelt szél. Várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet: 0—mínusz 3 fok. Legmagasabb nappali hőmérséklet szerdán: plusz 1—plusz 4 fok között. Ascher Oszkár e/őadóestie Hogy a ráadásul elhangzott Tabi László írás ötletével kezdjem, Ascher Oszkár legalább 2:0 arányban győzött abban a játékban, amelyet a Petőfi, Schiller, Goethe, Shelley, Heine stb. nevű írókból összeállított csapatá- val vívott: a pécsi közönség előtt hétfőn este a lÁszt Ferenc teremben. A siker egyik gólja az első, a másik a második félidőben hullott a közönség vastapsától kísérve a hálóba. — Akiket a plakát s csupán az a kíváncsiság hozott el Ascher Oszkár előadóestjére, hogy megcsodálják egy kiváló emlékezőtehetség produkcióját, azt, hogy hogyan lehet egy négy részes, közel egy órás költeményt, A helység kalapácsát egy szuszra elmondani, azoknak is rá kellett döbbenni, hogy itt sokkal többről, művészi és nem pusztán fizikai teljesítményről van szó. A műsor első felében hallottuk A helység kalapácsát. Petőfinek ez az 1844-ben írt „hőskölteménye“ az akkor már kiöregedett eposzt, s általában a nemesi költészetet, ízlést és világlátást állítja a humor görbe-tükrébe. Egy köznapi kocsmai ribillióit, egy féttékenységi perpatvart válogatott jelzőkkel, túlcicomázott képekkel, hasonlatokkal aggat körül. S Ascher OsZkár a mű humorát még azzal fokozta, hogy ezt a koinikus eposzt halálosan komoly hangon adta elő. Ascher hangja! Ebben a rekedtes, fátyolozott hangban van művészete. Hajszálnyi pontossággal találja el a mű minden alakjának hangszínét, hanglejtését, öblös, ha a kovács beszél, sunyit, ha Bogár ja, a béke barátja szól, s csattog, amikor amazontermészetű Márta asszony lép a kocsmába. Ezzé a hanggal jellemez, alkot, fest le tájat, érzé keltet külső eseményeket. Még egy szándéka san „oh"-nak ejtett indulatszónak is jelentése van nála, s a lüktető, pergő előadásban egyet len hasonlat, túlzás, fokozás sem vész el. Az előadás második részében többnyire múl századi, külföldi szerzők verses és prózai mű veinek tapsolhattunk. Szép volt Amado Nervo verse, a Békesség, a két Shelley-^költemény és ragyogtak, csillogtak a Goethe-epígram mák. S ha lehet, még nagyobb sikere volt három novellának (H. van Loon: Rembrad halála, Anatole France: Igazság, K. Capek Paraszti bűn). A kissé önkényes és ötletszerű válogatás is megmutatta Ascher Oszkár mű vészeiét: hangjához, egyéniségéhez a gondolái költészet, a pengeéles szellemesség s a belűlrő feszülő gúny és humor áll a legközelebb. Mé lyen ülő szemei a csillogó szemüveg mögöt ilyenkor parázsként égnek, hangja felízzik. E az előadásmód a tragikus hangú prózai sze melvények tolmácsolásában érvényesült a leg szerencsésebben. (A rendezés a jegyekkel kapcsolatos bonyo dalmat igyekezett tapintatosan elintézni, saj nos, a terem az utolsó pillanatig jéghideg ma radt). Ct. t.) IDE FIGYELJ, KISFIAM! Ki irta meomandani mondja naponta Bocz András tanító a bogdásai gyerekeknek, hogy ide figyelj, kisfiam! A bogdásai osztatlan iskolában, azaz a nagy osztályteremben, mintegy harminc kisfiú és kislány hajol a tankönyvek fölé. A padok még régimódiak, négyen ülnek benne, s a zöld festék is erősen kopik róluk. A mécses kampója még mindig ott van a falon, s az ember, ha becsukja egy picit a szemét, csizmás, ködmönkés gyerekeiket lát képzeletében, mint a Móra-regényekben. Pedig a múlt úgy költözik ki innen, mint ahogy enyhül az idő és olvad a' nagy hó. A padokat nemsokára kicserélik, a lámpának már csak a kampója van meg, hiszen két éve a villanyt is bevezették, a gyerekek pedig ABCrkötényben és szép kék, meg bordó melegítőkben ülnek a padokban. Sok itt a tanító munkája, 6 nagyon nehéz. Míg az egyik csoport, például a másodikosok rajzolnak, addig a harmadikosok fogalmaznak, s a tanító csak egy osztállyal tud foglalkozni egyszerre, de figyelemmel kíséri a többi három osztály munkáját is. Bár csak egy tanító van a bogdásai iskolában, a tanító felesége is segédkezik ilyenkor félév előtt. S míg a „tanító néni” mesél, a tanító bácsinak olyan fogalmakat kell megmagyarázni, mint gyár, villanytelep, villamos, amiről a gyerekek csak hallottak, de még nem tudják mi az. A tanító beszedi a negyedikesek fogalmazási füzetét. Belelapozok az egyikbe. „Az én falum” — ez a fogalmazás címe, s lejjebb, nagy gömbölyű betűkkel a következőt olvasom: „Most egybeolvad minden, csak a messziről füstölgő kémények jelzik, hogy itt Iskola van, hogy emberek laknak.” Irta Sáfrány Sanyi, negyedik osztályos tanuló. — Ez a dolgozat nagyon szép, de milyen az átlageredmény? — Az átlagunk nem magas, bár jóval három felett van. Inkább legyen az átlag alacsonyabb, de reális. — Nekünk nehezebb, mint városban. Sokkal több olyan gyerek van, ahol a szülők nem veszik komolyan a tanulást. így aztán különösen most Megjelent a Társada'mi Szemle legújabb száma Az MSZMP Központi Bizottsága határozatot fogadott el a párt agrárpolitikájáról és a mezőgazdaság szocialista átszervezésének egyes kérdéseiről. A határozatról kiadott közleményt Szemle januári száma. Válaszúton címmel írt cikket Péter János, a külügyminiszter első helyettese, az ENSZ legutóbbi üléséről. Zsi gmond László cikke az 1918-19lalkozik. A folyótra! közli F. I. Csuipa- nov, szovjet közgazdász múlt évben elhangzott előadását az angol államosításról. A nemzetközi rovatban Latin-Ame- rikáról, Ciprusról és félév előtt nekem Is, a feleségemnek is minden időnk, délutánunk a gyenge tanulókkal való foglalkozással telik eL Csengetnek, a gyerekeik csomagolnak és vidám zsivajjal szaladnak az utcára. A terem elcsendesül. A kedves fiatalasszony, a gyerekek tanító nénije is belekapcsolódik a beszélgetésbe. — Úgy megszoktam már hogy segítenem kell — mondta. — Ha többet foglalkozunk velük, a gyerekek Is töbet tudnak majd. Erre pedig azért is törekedni kell, mert negyedik után már Drávafokra kell iskolába jámiok és ott is meg kell állni a helyüket. — Hány tanuló úttörő? — Valamennyi. Minden gyerek úttörő, azaz kisdobos és a KISZ-élet is élénk a falu ban. Most is színdarabot ta nulunk a fiatalokkal farsangra A kicsik is nemrég szerepel tek. Mi gondozzuk a könyvtá rat is, amely ugyancsak szé pen működik. Hetven állandó olvasó van, negyven iskolás vagy egészen fiatal. Csak az a egyetlen hiba, hogy új könyv kellene, mert ami van, az nagyrészt elolvasták. — Visszatérve az iskolára milyen eredményre számításnak az idén, milyen lesz a bizonyítvány? — Jobb, lényegesen jobb. mint tavaly. Idén szinte minden szülő eljött a szülői értekezletre, ők is segítettek. Ellenőrizték a gyerekeket a tanulásban és mi is minden segítséget megadtunk. Jő reggelt óvó nénir (Látogatás a repülőtéri új óvodában) Bizony még a köszöntést is csak most tanulják a két új repülőtéri óvoda kis lakói, hiszen mindössze egy hete járnak ide. Az óvoda napközis, tehát reggel hattól este 6 óráig Itt lehet az, akinek körülményei megkívánják. Főleg azoknak jelent nagy segítséget, akik eddig mint Halász Bvt és Antika a 48-as térre, vagy az Alkotmány utcába jártak óvodába. S nagy könnyebbséget jelent a szülőknek is, akik állandóan rettegtek, hogy mi van a gyerekkel> míg ők az üzemben voltak. Most itt ülnek mind a 75-en a szép nagy szobákban, o törpe asztalok mellett és figyelik, amit a vezető óvónő: Padragi Henrikné mutat. A régi óvodások, akik már jártak óvodába, bátran mutatják a kezdőknek a Körben áll egy kislánykát, vagy a kockajátékokat. «äs» Az első napok a legnehezebbek. Most ismerkednek még csak egymással, most tanulják egymás nevét, a csendet és rendet is. Bizony reggelente gyakori látvány, hogy el-el keseredik egyik- másik, ha anyuka elment. — Anyucikám — kezdi a sírást a másik is és bizony csak a kedves vigasztaló pajtások, meg az óvó néni símogatása tudja felszár rítani a gyorsan kibuggyanó könnyeket. A sok-sok játék, a meséskő nyvek, mackók, babák, ha csak egy pillanatra is, de még anyukát Is elfeledtetlk. S ha már belejá- radtak az ugrándozásba, vajon van-e érdekesebb, mint az óvó néni szép meséjét hallgatni? Míg Ok játszanak, a modern konyhában Vágó Gyuláni szakácsnő már a tepsiben igazítja a finom pogácsát, s a tűzhelyen fő az ízes karalábé leves. es németországi for- ___, _ _______ te ljes terjedelmében «dalommal és ellen Kínáról olvashatunk közli a Társadalmi forradalommal fog- aktuális cikkeket. ö'iil 11 ta’álkozik, akik türelemmel, szeretettel, időt nem kímélve dolgoznak a falu kulturális színvonalának emeléséért,: mint a bogdásai tanító és fele- j sóge. Wesztl Márta Mire a mosdóban megmossák a kicsi kezeket, az asztalon már ott párolog a finom ebéd. MEGf A. VONAT Egy tsz-elnök mesélte az esetet. Egyik napon vonaton utazott. Már majdnem indult a vonat, amikor felugrott az egyik kupéba. A kupéban piacozó asszonyok zsivajogtak, négy ember ultizott, a balsarokban meg fájdalmasan fel-felnyögött valaki. — Jaj a hátam! Szétszakadok! — és majd kiköpte a tüdejét, úgy köhögött. Az elnök közelebb ment. Hát kit lát, kit nem, az egyik volt tsz-tagot. — Jónapot! Hová Pista bácsi? — Pécsre, a kórházba! — felett helyette az asszony. — Mi baj? — Jaj, nagyon rosszul vagyok, aztán még ez a vonat is ráz ... — Hát miért nem hívták ki a mentőt? — Mert az 130 forint! — felelt az asszony és mintha csak azt mondta volna a keze mozdulatával: „Slussz! Ezt a témát befejeztük!“ A vonat hegynek kapaszkodott. Az elnök helyet kapott az ablaknál és a havas mezőt néz'e. — Jaj, jaj, szétráz ez a vonat... — hallotta a beteget. Mélyet lélegzett, mintha ez azért lenne szükséges, hogy jobban beinduljon az emlékezőgép, amely visszapergeti az eseményeket. 1955 tavasza volt. Szokatlanul sok- volt a beteg a tsz-ben. Köztük volt az az ember is, akit az imént Pista bácsinak szólított. Egyik nap jönnek ám az irodába: — Elnök elvtárs úgy ráz az a kocsi, hogy az ember betegebb lesz, ha ráül, mint amilyen... Az elnök értett a szóból és az első adandó alkalmat megragadta és veti a községben időző cirkuszosoktól egy hintát. Ettől kezdve ezen jártak a betegek az orvoshoz, persze, ha nagyon kis bajuk volt. Ha egy kicsit is úgy érezték: valami a kelleténél jobban nem szuperál belül, akkor már hívták is a mentőt. — Nem kerül az nekem semmibe' Fizeti a tsz utánam az SZTK-t... Az ellenforradalom után néhányan ismét a maguk gazdái lettek. Pista bácsi is. — Julis, adj egy kis vizet, mert megfulladok! — hatlovta ismét az elnök Pista bácsi hangját. Felállt. Úgy tett, mintha a tájat nézné, pedig lopva Pista bácsit leste. Találkozott a tekintetük. A vonat megállt, az asszony leugrott .vízért. Pista bácsi már nem győzte várni az asszonyt: — Nézz már ki elnök elvtárs, jön-e az a Julis? Az elnök kinézett és intett, hogy jön már. A vonat nagy szusszanásokkal elindult. Nagyokat döccent, érezni lehetett hol illesztették össze a síneket. Az elnök ismét az ablaknál ült, a beteg ismét jajgatott azzal a különbséggel. hogy fáradt szemével, mintha bele akart volna látni az elnök fejébe. Azt szerette volna látni: mire gondol az elnök... Ekkor még nem tudta: az elnök is arra gondolt, amire ő a vonatban is, meg akkor is, amikor az állomáson ezzel búcsúzott; —- Mielőbbi gyógyulást, Pista bácsit SZALA1 JANOS Nagyon szép. nagyon fiatal ez az-új óvoda. Fiata’abb. mint kis lakói. A két nagy terem, s a másik új óvodában még kettő több mint szúz kisfiúnak, kislánynak biztosítja az egészséges fejlődést, az otthont is egy kicsit, hogy szü leik nyugodtan dninn-hossovak.
