Dunántúli Napló, 1959. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-27 / 22. szám
2 NAPLÓ 1959. JANUAR 27„ 1 A hétéves terv és az automatizálás perspektívái II. Bőven less virsli és , több zsírszalonnát hoznak forgalomba Értekezlet a Húsipari Vállalatnál \/ együk például az ameri- " kai gépkocsiipart, mely súlyánál fogva mintegy általános képet ad az egész iparról. 1954—55-ben részleges automatizálást hajtottak végre — az előállított gépkocsik száma nagymértékben növekedett. Az eredmény, hogy 1956 februárjában az autószalonokban 900 000 eladatlan gépkocsi volt, a termelést csökkenteni kellett. S ami vonatkozik a gépkocsi gyártására, az vonatkozik az egész Iparra. Ki is vásárolná meg a megnövekedett árumennyiséget, mikor a termelés fokozódása együtt jár a munkanélküliséggel, tehát a vásárlóképes fogyasztás viszonylagos csökkenésével! Tehát az automatizálás és a technikai fejlődés nem elsősorban az anyagi javak növekedésében jelentkezők, hanem abban, hogy a munkások kisebb arányban részesednek abból az értékből, amelyet termeltek és fokozódnak az eladási nehézségek, fokozódik a túltermelési válság fenyegetése. A krónikus munkanélküliség, a túltermelési válságok régi betegségei a kapitalizmusnak, az automatizálás csak elmélyíti ezeket a problémákat Ezek szerint az automatizálás ellensége a társadalomnak és mindenekelőtt a munkásoknak? Szó sincs róla. Nem az automatizálás; a kapitalizmus az ellensége a társadalomnak és elsősorban a munkásoknak. A Szovjetunióban az automatizálás technikai feltételei nagyjából azonosak,, mint a legfejlettebb tőkés országokban. (A Szovjetunióban kevesebb részlege» automata gépsor van, viszont a Szovjetunióban van a világ — Nyugat által is elismert — legtökéletesebb komplex automatizált üzeme, egy dugattyúgyár. A második helyen is egy szovjet automatizált golyóscsapágy üzemet említenek.) A különbség „csak" az, hogy a Szovjetunióban nincsenek tőkések, a termelőeszközök társadalmi tulajdonban vannak, s a termelés célja nem a profit, hanem a dolgozók szükségleteinek minél teljesebb kielégítése. Ezért más az automatizálás társadalmi következménye is. Gyors ütemben növekszik a megtermelt árumennyiség? Talán túltermelési válság fenyeget? Dehogy, ez a cél; az anyagi javak nagyobb bősége lehetővé teszi a dolgozók fogyasztásának kiterjesztését. Kevesebb munkaráfordítás szükséges a termékek előállításához? Munkanélküliség? Nevetséges! Csökkenhet a munkaidő, több lehetőség van szórakozásra, művelődésre, sportolásra. Csökkennek a termelési költségek? Nem a profitok nőnek, miután nincsenek tőkések, hanem lehetőség nyílik a reálbérek emelésére. M indezt híven tükrözik a a hétéves terv adatai. A munka termelékenységének emelése az anyagi javak nagyobb bőségéhez vezet. 7 év alatt a kiskereskedelmi forgalom 57—62 százalékkal emelkedik, a növényi zsiradékok fogyasztása 1.9-szeresre, a gyümölcsök 2.3—3-szorosára. A hűtőszekrények eladása 5.6- szeresre, a mosógépeké és más háztartási gépeké 8.8-szeresre, televíziós készülékeké 4.6-sze- resre, motorkerékpároké 2.7- szeresre stb. Bevezetik az 5 napos munkahetet napi 8—7 órás munkaidővel és heti 2 pihenőnappal. Ezzel a Szovjetunióban lesz a dolgozóknak a világon a legrövidebb munkaideje. Ugyanakkor a munkaidő Igen jelentős csökkenése mellett a reálbérek 40 százalékkal nőnék. Természetesen ez a szédületes fejlődés a dolgozók munkakörülményeiben is érezteti jelentős hatását. Az irányelveik megállapítják: „Azáltal, hogy a következő 7 év alatt nagy arányokban bevezetjük az új technikát, a termelés gépesítését és automatizálását, gyökeresen megváltoznak a munkások és a parasztok munkafeltételei. Jelentősen javulnak az üzemekben a munkásnők és az ifjúmunkások munkafeltételei.” íme, két rendszer és a technikai fejlődés következményei mennyire különböznek egymástól, Bátran kijelenthetjük, a termelés teljes, komplex automatizálását a kapitalizmus már megoldani nem tudja. Ez már a kommunizmus anyagitechnikai bázisa lesz. Igaz, a „szabad” világ apostolai számára marad egy vigasz — ,a szabadság” vigasza. Tudniillik az, hogy náluk a tulajdonosok, mármint a tőkések szabadon rendelkeznek gyáraikkal, ha akarják dolgoztatják a munkásokat (tehát kizsákmányolják őket), ha akarják nem (tehát nyomorba döntik őket). A mi táborunk számára pedig „csupán” hogy félredobtuk a társadalmi korlátokat, parazita osztályokat, h termelést a társadalom szolgálatába állítottuk, s megnyitottuk az utat az ember számára mind feljebb és feljebb, n áadásul az ellenség és a " kishitűek még azzal sem áltathatják magukat, hogy ez a magával ragadó fejlődés csak terv, hiszen a Szovjetunió eddigi történetében nem a tervek teljesítése a megszokott, hanem a túlteljesítése. Halász Antal egyetemi adjunktus Hétfőn délelőtt a Pécsi Húsipari Vállalatnál megbeszélést tartottak a kereskedelmi vállalatok képviselői a húsipari vállalat vezetőivel. Hogyan lehet közös erőfeszítésekkel még többet és jobbat nyújtani a vásárlóközönségnek? Ez volt a megbeszéléseik alapkérdése. A Pécsi Húsipari Vállalatot országszerte úgy ismerik, mint egyik legjobb vállalatot, ezért bátran állhatott a kereskedelem bíráló megjegyzéseinek és kívánságainak elébe. A kereskedelmi vállalatok szép sorban előadták kéréseiket. így kérték többek között, hogy az árukiszállítást oldják meg úgy a húsiparinál, hogy már a reggeli órákban folyamatosan megkapják a boltok az árut. Valamennyi kereskedelmi vállalat képviselője tiltakozott az ellen, hogy a hús vastag zsírazattal kerül az üzletekbe. Néha több centiméter vastag a húson lévő zsírréteg, noha a szabvány csak áttetszőén vékony zsírréteget engedélyez. A fflázsaszám terem a gomba a pécsi gombatermelő szakcsoport üszögpusztai pincéjében. A 10 tagból álló szakcsoport múlt év júliusában kezdte meg a közös munkát egy béréit pincében. Szorgalomban nem volt hiány, dé az eredmény az utolsó percig kétséges volt, mert a gomba olyan, mint a lottó, ha kibújuk, nyert az ember, de ha egy kis hiba is becsúszott valahol, akkor vége, kárba veszett minden fáradság. Úgy látszik ez a tíz ember nem követett el hibát, mert az eredmény ma már nyilvánvaló. Az első telepítés sikerült, úgy terem a gomba, hogy tavaszig meg se lehetne állítani. Áprilisig az első telepítés terem s a tavaszi új telepítés biztosítani fogja Pécs és vidéke nyári gomba- ellátását A kezdeti sikerek még na-; gyobb elhatározásra késztették, a szakcsoport tagjait. Az első: termésből, tehát az eddigi bevételekből visszafizették a felvett államkölcsönt és 60 forintot osztottak a tagságnak munkadíj fejében munkaegységenként. A második telepítés nyereségéből bővíteni akarják a termelést új pincék bevonásával. Az őszi és tavaszi telepítéssel folyamatossá teszik a gombatermelést, és ezáltal biztosítják a piac folyamatos: ellátását. : A szakcsoport csak állami vállalatoknak, — csemegéből-; toknak, vendéglátó iparnak szállít. A kilónként 28 forintos ,; átvételi ár a szabadpiaci árakhoz képest alacsony, de a szakcsoport munkája így is jőve-; delmező. vastag zsírréteg a fogyasztóknak sem okoz örömet, a kereskedelemnek pedig éppenséggel nem, különösen akkor, ha a zsírréteg segítségével jut egyik másik félsertés magasabb értékű kategóriába. Hasonlóképpen sérelmezték a marhahúsnál a vastag belső faggyúrétegeket. Aztán „kényes“ kérdések is szóbajöttek. Miért nincsen zsírszalonna elegendő meny- nyiségben? Miért nem gyártanak csabai szalámit, miért vastag néha a gépsonkán a zsírréteg, miért kevés a disznósajt, amikor igen sokan keresik és töméntelen mennyiségeket el lehetne adni belőle? A kérdések után természetesen itt is a feleletek következtek. És meg kell mondani, hogy reális, nem sokat ígérgető és köntörfalazó feleletek. Az első felelet mindjárt adott is valamit. Mégpedig nem is kis valamit, hanem egy hiánycikket törölt a listáról. Bejelentették ugyanis, hogy hamarosan lesz bőven és korlátlanul virsli. Február közepéig ugyanis negyvenezer méter virslibelet kell átvennie a vállalatnak. Éppen jókor. Most farsang is van, tehát van keletje a virslinek, van bőven kapacitásuk is a virsligyártáshoz, tehát teljes erővel neki is látnak majd. A húson lévő zsírréteg vastagságáról kerekedett egy kis vita, de azért a megegyezés is megszületett, a jövőben előírás szerint lehúzzák a zsírt a húsról, hogy ez ügyben ne legyen többet kifogás. Zsírszalonna ügyben pedig megmondták, a hiba ott van, hogy az állatforgalmi csak könnyű sertéseket hoz forgalomba és a zsírszalonna ezért igen vékony. Félő, hogy a vékony zsírszalonnát nem szívesen vásárolnák a fogyasztók. A megállapodás azért ennél a kérdésnél is megszületett: a lehetőségekhez képest juttatnak majd a kereskedelemnek zsírszalonnát. Aztán jött a disznósajt-ügy. Itt aztán kiderült, hogy még más megyéből is hoztak sertésfejet, de még az is kevés ahhoz hogy annyi disznó&ajaaaaaaaaaaaaaaaaaai' aaaaaaaaaBai tot gyártsanak, amennyi elfogyna. Szóval itt el kell fogadni azt az érvet, hogy egyszerűen nincs elegendő nyerse anyag a gyártáshoz. Főként most, kocsonyaszezonban. Mert amíg a kereskedelem disznósajtot követel, a vendéglátó- ipar kocsonyahúsért reklamál és a húsipari vállalat egyik felet sem küldheti el üres kézzel. Kocsonyahúst is kell adnia és disznósajtot is keli gyártania, 'ide is kell adni, oda is. No majd ha véget ért á kocsonyaszezon, akkor az összes kocsonyahúsból disznósajt lesz. Addig pedig valahogy kibírjuk. Mert azért van még ezernyi más, ami olcsó is, jó is. Az utasellátó kérésére például megkezdik a füstölt marhanyelv gyártását. Az sem drága, nagyon ízletes húsáru. Hamarosan p csabai szalámi is kikerül az üzletekbe, így a reklamált csabaihiány is a múlté lesz. Szóval a Húsipari Vállalat vezetőinek a válaszait hallgatva, azért csak arra tud az ember gondolni, lesz itt bőven húsáru, nem kell félni, hogy a kenyeret csak a hajával kell majd rágcsálni. — És hát az sem titok, hogy a disznótorok is jól sikerültek. Hiszen az idén majdnem úgy voltunk: ahány ház, annyi disznótor. (Ezt csak úgy megjegyezzük. Ugyanis egy svájci lap azt jegyezte meg, hogy Magyarországon nagy az ínség. Nahát szegény svájci toll- nok, talán még elképzelni sem tud annyi disznóölést, ameny- nyi lezajlott a télen csak itt a városban, hogy a disznótorok igazi hazájáról, a faluról ne is beszéljünk.) No de térjünk csak vissza a Húsipari Vállalathoz! A marhahús faggyússágáról is meg kell elégedni azzal, hogy annyira javult á marhák állapota, hogy most kövér a legtöbb vágóállat, innét a faggyú. De majd tesznek róla, a jövőben lefejtik a húsról. Hát így zajlott le ez az értekezlet. Lehetne mondani, nem is történt semmi különös. De ami történt, ami itt szóba került, az mind a fogyasztók érdekét szolgálta, ezért az értekezlet jó volt. Tessék választani! Vannak vevők, akiknek mindig az az áru tetszik a legjobban, ami a kirakatban van. Van is ebben valami logika, mert elképzelhető, hogy a kirakatba véletlenül sem kerül ki hibás, vagy selejtes áru. Van aztán olyan vásárló is, aki még a kirakattal szemben is bizalmatlan és legszívesebben a raktárban nézne körül. Hát ennek a va- dászszenvedélynek befellegzett. Be, legalábbis a Kossuth téri 14. számú önkiválasztó cipőboltban. Ebben a kívül- beHil kirakatboltban percek alatt végigszemlélheti a vitrinben elhelyezett árut és csak rá kell mutatni az egyik cipőre, bemondani a kívánt szint, méretet és már le is ülhet próbára. Nem kéül bizonygatni, hogy az önkiválasztó boltok lassanként kiszorítják „öregedő” elődjeiket, ahol még az járja, hogy előrámolt skatulyák tömkelegéből válogatják ki a megfelelő cipőt. Nemcsak ezért előnyös az önkiválasztó rendszer, egyéb eredménye is van. Sok felesleges keresgéléstől mentesíti az eladót, hogy a vitrinben elhelyezett cipőknek nemcsak az ára van feltüntetve, hanem az is, hogy milyen számokban kapható. Előnye még, hogy az eladók jobban tudjál: ellenőrizni, melyik- fazon, szín iránt nagyobb az érdeklődés, aszerint kötik le a megrendeléseiket. A közönséget már is meghódította a kiszolgálás eme áj rendszere, amit remélhetőleg kövein' fognak újabb har sonló létesítmények. BA'BOl LA'SZL* ____‘S. ee&fivre 73 73 — Mit adnál egy ócska tejfeles bablevesért? — érdeklődött tapintatlanul Gabi. — Bableves? — sóhajtotta Zoli. — Már a szagát is elfelejtettem. — El tudod hinni, hogy nem sokára megint ehetünk belőle? Pár hét múlva megint szidhatod a Tejvendéglőt! — Soha az életben! — emelte esküre kezét Zoli. — Látod, milyen messzire kellett elmenni ahhoz, hogy belássuk: az otthoni bableves semmivel sem rosszabb az afrikai narancsnál! — Hasznos tanulmányút volt, az biztos! Tudod, néha szinte kételkedem benne, hogy megérdemlem egyáltalán azt, hogy simán visszamehessek. — Ez neked sima visszamenetel? Te nem vagy normális! Megnyugtatlak, levezekeltük mi már azt,, f\ogy megléptünk hazulról! Árról sincs még sejtelmem, hogy a fenében is jutunk el Magyarországig, s nekéd ez egy sima út? Miért nem sétahajózás mindjárt? — mérgelődött Gabi. — Nem is úgy értettem. Aludj inkább, talán álmodban lobban tudsz gondolkodni és megvilágosítja az úr az elmédet! — fordította Zoli szavait komolytalanabbra. 0 még sokáig nem tudott elaludni. — Valóban, milyen hihetetlen, hogy néhány hét múlva már otthon lehetek — gondolta, Már több, mtmt #01/ éve, hogy hazulról eljöttek. Milyen hosszú idő is volt ez! Többet kellett kínlódni, mint eddig összesen! Mit csinálhatnak vajon a szülei? Rossz fiuk volt, nem törődött velük. Gcmdolnák-e, hogy mosd hol van? Afrikából csak egyszer írt egy rövid lapot, hogy Gabivel együtt átmenetileg itt helyezkedtek el. A légióról nem tett említést, nem ak’arta megrémíteni őket. Anikónak is csak egy rövid üdvözlőlapot írt; nem tetszett, hogy a légióban olyan szigorúan cenzúrázzák a leveleket. Vajon gondol még rá a kislány? Most már biztosan elkezdődött az új tanév nekik is. Vajon felvették a közgazdasági egyetemre, ahova készült? Lám, Anikó már egyetemre jár, neki meg még az érettségije is hátra van. Biztosan az egész évet meg kell ismételni. Kellett ez nekem? — keseredett el. Gondolatai közben lassan álomba szenderült. A tűző napsütés a bőkor mögött is elérte őket. Ennek hatására erős szívdobogással és kábult fejjel ébredtek fel. Most már nem is annyira az éhség, mint inkább a szomjúság kínozta őket. Teljesen kiszáradt a szájpadlásuk, s egy korty vízért talán kilométereket is gyalogoltak volna, óvatosságuk azonban erősebb volt szomiuknál. Nem akartak az utolsó pillanatban elcsúszni, inkább újra aludni próbáltak. Az alkonyat csak lassan köszöntött be. Naplemente után még sokáig derengett az alkony, de most már nem. vártak tovább. Útnak eredlek keletnek, — mindig csak keletnek, ahogyan kísérőjük mondatta az elváláskor — Tunisz felé, mely számukra a szabadságot jelentette. A holdfényben ijesztő árnyak népesítették be a hegyoldalt. A bokrok és fák színe megsáixidt, mintha folyékony ezüsttel hintette volna be egy égi díszletmester. Kezdetben még aggódva ügyeltek arra is, hogy ve csapjanak nagy zajt, de aztán nekibátorodva, semmivel sem törődve haladtak tovább. Akkor húzódtak csak le, amikor a fejük felett elhúzott egy katonai repülőjárőr. A távolból elmosódó fegyverkattogás mutatta, hogy ma sincs nyugodt éjszakája a légiónak. Néha megpihentek egy-egy szikla tövében, suttogva beszéltek pár szót. Itt nem volt mit tervezgetni, csak két lehetőség állott előttük; ha sikerül a vállalkozás, akkor úgyis beszélhetnek eleget, de ha kudarcot vallanak, akkor meg úgysem lesz alkalmuk többet semmilyen csevegésre. A légióban beléjükdresszíro* rozott egyenletesen gépies tempóval meneteltek. Az idő múlását és a megtett kilométereket egyikük sem tartotta számon, a fáradsággal sem törődtek; pontosan tudták mind ketten, hogy az életükért gyalogolnak most. Az erősödő hűvösség beléjük mart. Nem is ez okozott gondot nekik, hanem az, hogy merre is járhatnak. Drótsövénvnek erre nyomát sem látták, bár tudták, hogy errefelé nem is nagyon lehet még, mert az ö alakulataik U ilyesfajta feladatokat végeztek még Te- b essa-nál. Az irgalmatlan tempójú menetgyakorlat irama nem lankadt. Amikor a szürkület lassan már a nappali világosságba olvadt bele, Zoli féktelen örömében, hogy eddig még minden jól ment, magasbalen- dítette a Ivarjait, ahogyan a müezzinektől látta, s az alkalomhoz illően rázendített a fadzsirra, az oly sokszor hallott napfelkelte előtti imára: — Ashadu anna Iá illába ill Alláhu ,.i — Ne bomolj meg, mindjárt idejön a Lipsy barátod a szakaszával és akkor aztán igazán imádkozhatunk! — szaki- totta’ifélbe aggodalmaskodva Gabi. — Mit izgulsz, erre még a madár sem jár! — Madár nem, de juhok igen! Nézd csak! — mutatott a szemközti domboldalra. Olyan hirtelen vágódtak el. hogy talán még régi szakaszparancsnokuk is elégedetten csettentett volna a nyelvével. Amikor aztán hosszú percek után látták, hogy nincs ok aggodalomra, feltápászkodtak és óvatosan megközelítették a nyájat. A pásztor nem mutatott különösebb meglepetést vagy ijedelmet, csendben várta be a közeledőket. A fiúk szavából egy kukkot sem értett. de az Alger, Tunisz szavak hallatára felderült a tekintete. — Ai. beled el Tunis! -w mutatott körbe. — Hallod, Tuniszban va- gyünk! — csapott barátja vállára Zoli. A szavakat arab nyelvtudás nélkül sem lehetett félreérteni. (Folytatjuk)
