Dunántúli Napló, 1959. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-27 / 22. szám

1959. JANUAR 27. NAPLÓ 3 Dolli Isivánttfárs távirata az Indiai Köztársaság elnökéhez Dobi István, a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsá­nak elnöke, táviratban köszön­tötte dr. Radzsendra Praszad- ot, az Indiai Köztársaság el­nökét, az Indiai Köztársaság kikiáltásának 9. évfordulója alkalmából. Ebből az alkalomból ugyan­csak táviratban köszöntötte dr. Münnich Ferenc és dr. Sik Endre Pandit Nehrut, az In­diai Köztársaság miniszterel­nökét és külügyminiszterét. Á Szovjetunió hétéves tervéből A villamosenergia termelés a kővetkező hét évben kb. 2—2.2- szeresére emelkedik. Elsősorban az olcsó szénnel, pakurával és földgázzal működő hőerőművek fejlesztését irányozták elő, annak elienére, hogy a viziencrgia ön­költsége általában sokkal alacso­nyabb, mint a hőenergiáé. Ugyan­is a hőerőművek építési ideje és beruházási költsége jóval alacso­nyabb, (kb. egyharmadnyi), mint hasonló termelésű vizieröműveké. Az elmondottak távolról sem je­lentik azt, hogy a Szovjetunió le­mond a vízierőművek építéséről. Hal falut villsmosílanak az idén A Dél-dunántúli Áramszol­gáltató Vállalat elkészítette ez évi faluvillamosítási ter­vét. Idén Marócsa, Endrőc, Teklafalu, Kétújfalu, Bürüs­várad, valamint Gyöngyös- mellék községek villamosítá­sára kerül sor; A dunán'ú i népéi és járási tanácsi vezetők a közs^fejlesztes és -igazgatás kérdéseiről tárgyallak Ankét a község fejlesztés és -igazgatás kérdéseiről a Pécsi Tudományegyetemen ()( megye tanácsainak : képviselői, az egyetemeik és • számos tudományos intézet, : hivatal kiküldötteinek részvé- : telével zajlott le a múlt héten ; az a tudományos vitaülés, me- ; lyet a Pécsi Tudományegye- j tem Állam- és Jogtudományi ! Karának Tudományos Bizott­• sága hívott össze, hogy meg­> tárgyalják a községek fejlesz- I tési és igazgatási kérdéseit ; Tolna, Somogy, Vas, Zala és ; Baranya megyék megyei és já­> rási tanácsaink vezetői mel- : lett képviseltette magát a Mi­• nisztertanács helyi tanácsok ■ titkársága. Jelein volt az Eöt­• vös Lóránd Tudományegye- : tem képviselője, a Közalkal- ; mazottak Szakszervezetének : országos és helyi vezetői, a j Dunántúli Tudományos Inté- ; zet vezetői, a Központi Sta- ; tisztikai Hivatal Megyei l'gaz- , gatóságának küldöttei, vala- |mint a Pécsi Tudományegye­ltem dékánja és tanárai. 1 A vitaindító előadást dr. Ko- tvacsics József, a statisztikai | tanszék vezetője, a jogi tudo- ímányok kandidátusa tartotta ;„A községek fejlesztési és • igazgatási kérdései” címmel. ♦ Az előadás első részében vá- |zolta azt a nagyarányú fejlő- jdést, melyen a magyar köz- } ségszervezet és helyi igazgatás ♦ a felszabadulás után átment, }s amelynek eredményei külö- I nősen az utóbbi években vol- |tak szembetűnőek. Különösen | nagy jelentőségű volt a tanácsi | szervezet kialakítása, a végre­hajtott szervezeti változások ♦ és reformok, melyeknek kö- I vefckeztében Magyarország ál- ílamigazgatási beosztása kor- fszerűbb, mint bármikor a tör- | ténelem során. Előadásában J azonban kihangsúlyozta dr. jKovacsics József annak szük- | ségességét, hogy az elmúlt ♦ évek tapasztalatai alapján to- |vább kell javítanunk állam­iigazgatásunk szervezetét és to- |vábbi lépéseket tegyünk köz- |ségeink fejlesztése érdekében. |A falu és a város közötti 3aü­♦ lönbség fokozatos felszámolá­ssá csak úgy lehetséges, ha {'községeinket gazdasági, kultu­: rális és szociális téren terv­♦ szerűen fejlesztjük, figyelem- i be véve a magyar település­szerkezet megyéken belül, de országrészenként is eltérő sa­játosságait. Ezután részletesen ismertette annak a vizsgálat­nak az eredményét, melyet a Pécsi Tudományegyetem Ál­lam- és Jogtudományi Kará­nak statisztikai tanszéke az el­múlt évben ezen a téren foly­tatott Baranya megyére vo­natkozóan. A vizsgálat kimu­tatta, hogy Baranya megyében — valamint a Dunántúlnak azokban a megyéiben is, mely­nek képviselői az értekezleten részt vettek — igen sok az ap­rófalvas község. Az aprófalvas községek népessége állandó következetes csökkenést mutat, ezeknek a községeknek a né­pessége elöregszik, alacsony itt a fiatalkorúak aránya, kevés az iparos, kevésbé vannak szo­ciális és kulturális intézmé­nyekkel ellátva, mint a na­gyobb községek, éis közlekedési helyzetük is sokkal rosszabb. Ilyen körülmények között meg­fontolandó, hogy mekkora ösz- szegeket költünk ezeknek a községeknek a fejlesztésére, nem aprózzuk-e szét túlságo­san a rendelkezésre álló anya­gi eszközöket, és mindezek kö­vetkeztében nem jutnak-e hát­rányosabb helyzetbe * azok a községek, melyek fejlődőképe­sek és további fejlesztésük szükséges volna. A Ms közsé­gekben egyes intézmények fenntartása nem gazdaságos és nagy megterhelést jelent az állam költségvetésében. Mind­ezek szükségessé teszik, hogy ezeket a kérdéseket a tudomá­nyos intézetek és a gyakorlati szakemberek részletes vizsgá­lat tárgyává tegyék. 4 vitaindító előadás a jelenlévők között nagy ér­deklődést keltett. Dr. Száméi Lajos, a Pécsi Tudományegye­tem tanára a községi tanácsi igazgatás időszerű kérdéseiről beszélt. Dr, Damyi Dezső, a Statisztikai Könyvtár helyettes vezetője azt észrevételezte, hogy az előadáson közzétett adatok nincsenek összhang­ban Baranya megye regioná­lis terveivel, nem helyes, hogy ilyen tervek készítésébe a mérnökökön kívül nem vonnak be más szakembereket is. Dr. Kolia János, a Dunán­túli Tudományos Intézet he­lyettes vezetője arról beszólt, hogy az egyes szakigazgatási körzetek mennyire nincsenek összhangban a tanácsi igeizga­tással. Gonda György, a Vas megyei Tanács VB. elnöke hozzászólásában megyéje terü­letéről hozott példákkal iga­zolta, hogy az aprófalvas tele­pülés akadályát képezi a kor­szerű nagyüzemi mezőgazda­ság kialakításának is. Szüksé­gesnek tartotta azoknak a köz­ponti községeknek már most történő kijelölését, melyeknek fejlesztését a megyei és járási tanácsoknak elsősorban szem előtt kell tartani. Dr. Kiss Ist­ván, az Eötvös Lóránd Tudo­mányegyetem munkaközössé­gének tagja ismertette azt a tudományos módszert, melyet a Veszprém megyei községelv vizsgálatánál alkalmaztak. Németi Arthur dr. hozzászólá­sában felhívta a figyelmet ar­ra a nagy különbségre, ami az alföldi tanyás települések és a dunántúli aprófalvas települé­sek között van: az Alföldön nem ritka még ma is az 500— 1000 fős település, mely még közigazgatási kirendeltséggel sem rendelkezik, bár a felsza­badulást követőén 150 új köz­séget alakítottak, jórészt a ta­nyaközpontokból. Dr. Beér Já­nos, az Eötvös Lóránd Tudo­mányegyetem tanára felszóla­lásában szükségesnek tartotta azt, hogy a községfejiesztési tervek kialakításában a mér­nökökön kívül, közgazdászok, jogászok is részt vegyenek. Dr. Erdélyi Ernő, a Sta­tisztikai Igazgatóság he­lyettes vezetője a próbanép­számlálás adataival támasztot­ta alá Dr. Kovacsics Józsefnek a kisközségek népességének csökkenésére vonatkozó meg­állapításait. ÁZ Állam- és Jogtudo­mányi Kar dékánja, dr. Bihari Ottó zárószavában, megállapí­totta, hogy a vitaülés elélte célját azzal, hogy felhívta a figyelmet ezeknek a kérdések­nek fontosságára és megálla­pította további tudományos vizsgáltatok szükségességét. Dr. Erdélyi Bmo suhant a sik­lósi műúton. A kocsiban meleg volt, az úttesten tócsákban álló víz azonban kőkemény­re fagyott, s hideg volt a telehold fé­nye is, amely bevilágította az út men­tén sötétbe burkolózó erdőséget. Az utasok: a megyei parancsnokság veze­tői. Tizenegy óra előtt néhány perccel a járási parancsnokság előtt megálltunk. A. alezredes fogadta az ügyeletes je­lentését, majd a megyei munkásőrség parancsnoka órájára nézett és az ügye­letes tiszthez fordult: ■' — Elrendelem a riasztást aa egesz járás területén! Hajtsa végre a paran­csot! ... Megszólaltak a telefonok, különvona- lak, néhány perc múlva a környék fal­vaiban álmos emberek nyúltak a kagy­ló után, kapcsoltak, üzentek, futárokat indítottak: percek alatt a járás leg­különbözőbb pontjaira eljutott az uta­sítás. A falvak lakossága békésen aludt, sötétek voltak a házak ablakai, az ut­cákon egy lelket sem láttunk. Köziyen az ügyeletes tiszti szobában *— amely a négy gépkocsi utasaival be­népesült, — a parancsnokok térképet terítettek az asztalra, Á. alezredes ce­ruzájával egy határmenti pontra mu­tatott, ahol a néhány órával előtti je­lentés alapján három külföldi ügynök « jelen pillanatban tartózkodik, azaz hogy — természetesen állandó mozgás­ban vannak, — az ország belseje felé. Minden valószínűség szerint belső ellen forradalmi erőkkel kell egyesülniük. Az az igazán rövid idő, ‘— míg az al­egységek megérkeznek, — itt a „főhadi­szálláson“ tömör utasításokkal, készü­lődéssel, csendes cigarettázással telit el. S jutott idő nekem némi töprengésre is. Mert a legmesszebb fekvő település — Kárólymajorról van szó, — van vagy 20 kilométerre Siklóstól, vagyis a pa­rancsnok székhelyétől s amíg az itt élő, lakó munkásőrök beérkeznek, az időbe telik. S hogyan, mivel teszik meg az útat? A riasztásnál megtalálják-e mindegyiket a lakóhelyén? Több száz emberről van szó, akik kilométeres tá­volságokra laknak, dolgoznak, s ez eset­ben pihennek, elvégre is éjszaka van. Aztán: ők nem katonák, akik egy he­lyen, egy épületen belül összeszokott kollektívában élnek, akiket — ha kell, akár egy ezredre valót — 10—15 perc alatt mozgósíthatnak, hanem elsősorban civilek. Dolgozók, — van közöttük trak­toros, könyvelő, szövetkezeti tag, gép­állomás igazgató, tisztviselő, tanító, ipa­ros, — akikről talán nehéz elképzelni, hogy éjszaka a csizmába ugranak, kap­ják a fegyvert és rohannak parancsot végrehajtani. A valóság mégis igazolta az elkép­zelést. elhangzása után rövid idő múlva már hallottuk amint a gépkocsik egymás után dübörögnek el az ablak alatt, a fényszórók csóvája átsiklott az ablak­üvegen és... t..Az elsőnek megérkező alegység parancsnoka máris jelentkezett, katoná­san, feszesen, az egység parancsnoká­nál. S megérkeztek a többiek is. A parancsnok röviden közölte a há­rom ellenséges személy — feltételezhe­tő — tartózkodási helyét, milyen irány­ból — milyen irányba haladnak, hol az a pont, amíg az alegységek gépkocsik­kal eléjük indulhatnak, illetve azontúl már harci alakzatban indíthatják meg ellenük a támadást, a feltétlen meg­adásig, vagy ha nem, hát a meg sem­misítésig. Az épület előtt álló parancsnoki ko­csik megindultak, nyomukban az egy­ségeket szállító gépkocsik, amelyek az­tán a községet elhagyva, különböző utakra tértek el, megközelítve a már távolban sötétlő erdőséget. Messzebb már kialudtak a gépkocsik lámpái is. Az egységek szétszóródtak és megkezd­ték a bekerítést. Egyelőre csendben. A terep nem éppen kedvező. A szántások teteje fagyos, de súlyosabb léptek alatt beszakad, a géppuskás már bokáig tapossa a sarat, gázol lábszárig érő jéghideg tűzben s az erdőszéltől kezdve már csak kúszva folytathatják az útat. Eldörrent az első lövés. Hogy ki lőtt, azt most már nehéz lenne megállapí­tani, mert a lövésre ropognak a fegy­verek, rettenetes hangkáosz már az egész vidék. A gyűrű egyre zárul, szű­kül, majd hirtelen csend lesz. Néhány perc múlva két civil tép­ked néhány géppisztoly cső előtt: — Jelentem, hogy az ellenséges sze­mélyek közül kettő megadta magát, « harmadik elesett.. A parancsnok némán bólint, majd a hajnali órákban visszaindulnak az egy­ségek a járási parancsnokság székhe­lyére. Fáradtak, elcsigázottak az emberek. De pihenésről szó sem lehet. Reggel van, a gépállomásigazgató éppen hogy csak ruhát cserél, s indul Pécsre érte­kezletre. Az iparos megfogja a gyalwt, a paraszt kipucolja fegyverét, elteszi s megyen, megetetni állatait, a könyvelő már a termelőszövetkezeti irodában tár­gyal a brigádvezetővel, szóval... i..e veszélyes, harcos éjszaka után megszokott, békés munkanap kezdődik, így történt. Mert lövésre nem ke­rült sor, nem volt el­lenség sem, csupán gyá­mé a gyakorlat sikeres Négy galambszürke Warsawa A riasztás Nem egészen. korlat. De -Sa volt. •HópeA/dy-iáJl aJi J-^júsár^L Há.’i&QM Búg a szaxofon, fülbemászó ritmusára talán még a hó- pelyhek is táncraperdülnek. Boldog mosollyal figyelik leányaik, fiaik táncát a mamák Repülnek a holabdák, vidám hócSaták »dalnok”* Harci zaj: a kocogás* Amíg a zenekar szünetet tart, nagy a küzdelem « réz- asztalnál, no meg a büfében. Az égisz Mecsek vidék laniii sMéMvé válik a pécsi szőlészeti kíséreli telei Pécs közelében — a Mecsek déli lejtő­jén — 33 holdas szőlőültetvény borít ja a hegyoldalt. A felszabadulás előtt a pécsi káptalan birtoka volt, ma itt működik a Szőlé­szeti Kutatóintézet egyik kísérleti tele- pie. Jelenleg kilenc tudományos kutató, illetve segédmunka­társ foglalkozik itt különféle szőlészeti és borászati kísérle­ti témákkal. A ku­tatóik egyre több gyakorlati segítsé­get adtak a Mecsek vidéki szőlőterme­lőknek. Erre az évre a kutatók külön prog­ramot dolgoztak ki, amelynek megvaló­sítása során a Me­csek vidék szőlős­gazdáinak valósá­gos tanuló iskolájá­vá válik a kísérleti telep. A tervek, sze­rint 12 alkalommal rendeznek egész na­pos bemutatót a baranyai szakembe­rek, állami gazda­sági dolgozók, ter­melőszövetkezeti ta­gok és egyéni gaz­dák, valamint a szabadegyetem hall­gatói számára. Pé­csett és a megye több községében szakelőadásokon is­mertetik a szőlészet és a borászat tudo­mányos mód'jzerei^ tapasztalatait.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents