Dunántúli Napló, 1959. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-25 / 21. szám
6 NAPLÓ 1959. JANTfÄR » Mikojan elvtárs sajtóértekezlete ' (Folytatás az 1, oldalról.) sított és nem volt érezhető az az óhaja, hogy a legfontosabb nemzetközi problémáikat illetően megállapodás elérésére törekszik. — Természetesen kifejtettük, nem tartjuk normálisnak a helyzetet, amelyben az egyik fél. a Szovjetunió erőfeszítéseit konstruktív megoldások elérésére Összpontosítja, az egyik javaslatot a másik után teszi, a másik fél viszont magatartását arra korlátozza, hogy elveti ezeket a javaslatokat és nem járul hozzá megfelelően a megoldáshoz. — Kormányunkat megelégedéssel töltötte el a figyelmesség, amelyet Eisenhower, az Egyesült Államok elnöke, Nixon alelnök, Dulles külügyminiszter és más hivatalos személyiségek tanúsítottak irántam. Kbrmányunk ugyanilyen vendégszeretettel válaszol majd erre azon amerikaiak iránt, akik ellátogatnak a Szovjetunióba. — Megkértek, mondjam el, milyen általános benyomásokat szereztem utam során — folytatta Mikojan. — Erre körülbelül így válaszolhatok: az a benyomás alakult ki bennem, hogy bár fennáll a hidegháború, s a Szovjetunió és álláspontja iránt az Egyesült Államokban számos előítélet nyilvánul meg, általában a légkör jelenleg kedvező az olyan lépések megtételére, amely lépések a béke megszilárdítására irányulnak. Mind több és több amerikai kezdi felismerni, hogy a háború és a háborús fenyegetés a jelen körülmények között teljességgel alkalmatlan módszer a nemzetközi kérdések megoldására, s különösen nem lehet erre alapozni a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal kapcsolatos állásfoglalást. Ez a tény megszilárdítja meggyőződésünket, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok más országokkal együtt kifejtett erőfeszítéseivel meg lehet és meg is kell teremteni a népek békés és nyugodt életének élőfeité- te’eit. — Felhasználom az alkalmat, hogy kifejezzem őszinte halamat Eisenhower elnöknek, Nixon alelnöknek, Dulles külügyminiszternek és mindazoknak a szervezeteknek és egyéneknek az Amerikai Egyesült Államokban, akik olyan szívéi vés fogadtatásban részesítettek. Mikojan ezt követően részletesen beszámolt egyes amerikai vámosokban vrló tartózkodásáról, találkozásáról az amerikai üzleti körök képviselőivel, majd válaszolt a tudó-, *ítók kérdésedre. erre, „várnunk kell tehát jobb időkre. Ezek az idók eljönnek, mert az élet ezt követeli” — mondotta Mikojan. A Mezsdunarodnaja Zslzny című szovjet folyóirat tudósítója megkérdezte, mi a miniszterelnökhelyettes véleménye annak lehetőségéről, hogy a két ország sajtója „enyhítse kifejezéseit egymással szemben.” — Erre akkor van lehetőség, ha mindkét fél egyformán cselekszik — válaszolta Mikojan. — A mi sajtónk eláll az erős kifejezések használatától, ha ugyanezt teszi tu Egyesült Államok sajtója is. Nem azért használunk erős szavakat, mert tetszenek nekünk, hanem azért, mert ha olyan kérdések kerülnek szóba, mint a békeharc vagy a háborús veszély, tikkor ezek az ,/erős kifejezések“ teljességgel indokoltak. Többen megkérdezték, várható-«, hogy válaszul Mikojan útjára egyes amerikai személyiségek is ellátogatnak a Szovjetunióba, — ügy hiszem, hogy erre sor kerül, mert a légköf kedvező rá. Konkrét tudomásom azonban nincs erről — mondta a szovjet miniszterelnökhelyettes. A sajtó beszámolt arról a táviratról, amelyet Dulles ame rikal külügyminiszter intézett Mikojamhoz elutazása után, s amelyben a Szovjetunió gazdasági rendszerét „államkapitalizmusnak" nevezte. Egy bolgár tudósító megkérdezte Mi- kojant, mi a véleménye a táviratról) Csodálkoztam, orrakor Duftes táviratában államkapitalizmusról olvastam f—• mondotta Mikojan — amerikai tartózkodásom idején Dulles úr nagy tájékozottságot árult él a maronzrmis- leninizmus kérdéseiben. Ami kor egy alkalommal egy vendég megkérdezte, alkalmazzák-e az anyagi érdekeltség elvét a Szovjetunióban, Dulles épp oly alapos választ adott, mint amilyent magam is adhattam volna. Én meg is dicsértem Dullest jó marxista-leninista tudásáért — mondotta Mikojan a tudóst- tók derültsége közepette s egyszercsak ilyen táviratot kapok a repülőtéren! Válaszomban kénytelen voltam erre reagálni, de felmerült bennem az is, nem tréfáról van-e szó. A Pravda tudósítója megkérdezte amerikai utazása kap csán mit mondhat a berlini kérdésről, Majdnem mindenütt szóba ikerült a berlini kérdéssel kapcsolatos álláspontunk — jelentette ki Mikojan. — Vitapartnereink nem tudtak megállni érvelésünk ereje előtt s nem tudtak ez ellen semmi komolyat felhozni. Ezt tárgyilagosan állíthatom — egy dologra azonban fel kellett figyelnünk. A nyugtalanság egyik forrása, az az értelmezés, hogy mi ultimátumot adtunk át nekik, határidőt szabtunk, egyoldalú megoldásra törekszünk és fenyegetjük őket. Igyekeztem bebizonyítani, hogy álláspontunkat helytelenül értelmezik. Mind az ultimátum, mind a fenyegetés puszta kitalálás. Sajátmaguk találták ki, s meg is ijedtek tőle. Berlin státusára vonatkozó javaslatunk a lehető legbékésebb javaslat, amely figyelembe veszi mindegyik fél érdekeit, senkinek sem ad új privilégiumokat és senkit sem foszt meg a régiektől, mert a megszállás nem kiváltság. Es mi lesz hat hónap elteltével? — kérdezik mégis. A határidő megállapítása egyáltalán nem abnormális dolog hiszen a végtelenségig nem lehet tárgyalni. Javaslatunkban a fő gondolat nem a hathónapos határidő, hanem a tárgyalások gondolata. Ha a tárgyalások megfelelő mederben folynak, ha látszik a jóakarat, akkor meg lehet a határidőt néhány nappal, vagy akár néhány hónappal is hosszabbítani. Az a fő, hogy tárgyaljunk hogy megszüntessük Nyugat-Berlin megszállását. Így az ellenünk felhozott vád igaztalan. Javaslatunk nem új konfliktus megteremtését, hanem a régi rendezését célozza. A Német Demofcna/Mkus Köztársaság tudósítói aziránt érdeklődtek, hogyan vélekednek az Egyesült Államok vezető körei a német konföderáció megteremtésének, illetve a német békeszerződés megkötésének lehetőségéről) Mikojan a kérdésre válaszolva felhívta a figyelmet Dulles kijelentésére, amely szerint az amerikai külügyminiszter a szabad választásokat nem tekinti a német egyesítés egyetlen módszerének. A békeszerződés megkötésének lehetőségéről szólva Mikojan hangsúlyozta, a Szovjetunió javaslatára még nem érkezett nyugati válasz, de bizonyos, hogy a békeszerződés gondolatát nem utasíthatják el. Egy kérdésre válaszolva Mikojan szólt róla, hogyan fogadták az Egyesült Államokban a szakszervezetek vezetői és tagjai. Elmondotta, hogy eredetileg nem szerepelt tervében találkozás a szakszervezeti vezetőkkel, azonban Carey, az AFL—Cip vezetője villás reggelit adott látogatása alkalmával, s ezen a villás- reggelin több szakszervezeti vezető vett részt. — 4 találkozáson — mondotta Mikojan — igen éleshangú beszélgetés alakult ki. A miniszterelnökhelyet- tes ezután idézte saját szavait, amelyeket az amerikai szakszervezeti vezetőknek mondott. Jlem értem önöket — mondtam nekik. A kapitalisták tárgyalnak velünk, ellátogatnak hozzánk, önök azonban nem. A leg- szovjetellenesebb kijelentéseket nem a tőkésektől, hanem Önöktől halljuk. Miért nem lehet Önöktől legalább olyan kapcsolatok megteremtését várni, mint hazájuk tőkéseitől? Szerintem ez nem túlságosan nagy követelmény44. Mikojan a tudósítónak válaszolva hangsúlyozta: az üzemekben a szakszervezetek helyi vezetői nagyon barátságosan fogadták. Meany, az AFL—CIO elnöke azonban még azt is helytelenítette, hogy a szakszervezeti vezetők meghívták viütásreg- gelire. Én ezt érthetetlennek tartom, nem veszítem el azonban a reményt, hogy Meany felülvizsgálja nézetét és a közös villásreggeU hívévé válik — mondotta Mikojan a tudósítók derültsége közepette, Több kérdés hangzott el azzal kapcsolatban is, hogy a SAS repülőtársaság gépe, amelyen Mikojan visszaindult az Egyesült Államokból, motorhiba miatt kénytelen volt kényszerleszállást végezni egy amerikai tengerészeti támaszponton) — Jó, hogy nem egy órával később romlottak el a motorok. Egy óra múlva ugyanis már az óceán fölött lettünk volna s valószínűleg nehezen találtunk volna közben leszállóhelyet. Általában szerencsém van, s ezúttal is volt. A repülőtársaság megvizsgálja az ügyet és az objektív vizsgálat mindenkinek javára szolgál. Végül Mikojan röviden szólt dániai tartózkodásáról is. Dániai fogadtatásáért a mimisz- terelnökhelyettes meleghangú köszönetét mondott a dán kormánynak.; Francia Nyugat-Afrika nincs többé Párizs (MTI). Francia Nyu- gat-Afrika főmegbizottja az alárendelt francia hatóságokhoz intézett körlevelében pénteken utasítást adott arra, hogy a korábbi francia gyarmati területek középületeiről vegyék le a „Francia Köztársaság” feliratot, a hivatalos nyomtatványokról hagyják el a „Francia-Nyugat-Afrika” megjelölést. A francia főmeg- bizott ezután mint a „közösség” elnökét képviselő főmeg- bizott szerepel, ugyanígy a közösség tagállamaivá vált nyugat-afrikai köztársaságok székhelyein a francia kormány megbízottak a „közösség elnökét képviselő kormánymegbízottak” elnevezést veszik fel. A múlt hét végén megalakult Mali Államszövetség megteremtését határozatával jóváhagyta Szenegál és Szudán al- kotmányozó nemzetgyűlése. Az Humanitében Georges Thevenin kommentálja a MaM Államszövetség megalakulását. Bevezetőben rámutat arra, hogy a független Guineára, mint Fároszra tekint az afrikaiak nagy része, különösen az afrikai ifjúság és a haladó erők. Az afrikai volt gyarmati területek közül majdnem valamennyi — az egyetlen Szo- máli-part kivételével — úgy határozott, hogy elutasítja a tengeren túli terület statútumát és állammá alakul át. Ennek a fejlődésnek legfontosabb vonása az, hogy az új államok egyesülni akarnak. Az Egyenlítői Afrika négy köztársasága pillanatnyilag megelégedett azzal, hogy vámuniót alkosson, de ugyanakkor a volt Nyugat-Afrika négy köztársasága elhatározta igazi föderális állam megalakítását, amelynek a Mali nevet adta, a volt afrikai állam nevét. Titkos megbeszélés Nyugat-Németorszóg és a nyugati hatalmak között Bérűin (MTI). A Nyugat- Németország és a nyugati hatalmak között folyó titkos megbeszélések — a német kérdésről, különösein pedig a legutóbbi szovjet javaslatokkal szembeni egységes vélemények és ellenjavaslatok kialakításáról — befejezéshez közelednek. Washingtonban most Dulles amerikai külügyminiszter személyesen is bekapcsolódik a vitába. A nyugatnémet sajtó értesülése szerint minden olyan lehetőséget megvizsgálnak, amelyek a Nyugat és Nyugat-Németország számára elfogadható körülmények közötti újraegyesítéshez vezetnek. Macmillan brit külügyminiszter csütörtökön felvetette a négy nyugati kormányfő, Eisenhower, Macmillan, De Gaulle és Adenauer közös konferenciájának összehívását. Amerikai sajtójelentések szerint a jelenlegi nyugati titkos tanácskozásokon igen fontos szerepet játszik az az elgondolás, hogy a konföderáció gondolatát be kellene dolgozni a nyugati ellen javaslatokba. Pusztító árvizek világszerte A szélsőséges időjárás egyik következményeként Amerikában, Angliában és Indonéziában árvizek pusztítanak. New York. Az AP jelentése szerint az Egyesült Államok keleti és középaiyugati vidékén, pusztító árvíznek 88 halálos áldozata van. Az anyagi kár több százmillió dollár. Ohio államban ezrek váltak hajléktalanná. Cdambus város egy része víz alatt van. New York állam valamennyi folyója felduzzadt és az ár több falut elvágott a külvilágtól. Egyes helyeken a hőmérő higanyszála alig néhány óra alatt 20 Celsius fokot is süllyedt. Pennsylvania, Ohio és New York államban az árvíz miatt' több acélgyár, szénbánya és egyéb vállalat beszüntette termelőmunkáját. Ennek következtében a munkások ezrei váltak munkanélkülivé. Több országút víz alá kerül. London. A nagy esőzésék következtében a Themze szintje több mint egy méterrel növekedett, s a folyó több helyen kilépett medréből. Nyugat- Angliában több országút víz alá került. Az Avan-folyó víz- szintje 12 éve nem volt olyan magas, mint most. Észak- Angl iából és Skóciából hófúvásokat jelentenek. Djakarta. Jáva-sziget középső vidékén az árvíz két hét alatt mintegy 22 millió rúpia anyagi kárt okozott, 315 ház rambadőlt, 1896 pedig megrongálódott, s ezrek váltak hajlék talanmá. A kérdések egy csoportja arra hivatkozott, mennyiben «egiti elő a látogatás a szovjet—amerikai kapcsolatok megjavulását, az esetleges csúcstalálkozót. A Reuter tudósítója például feltette a kérdést, elősegíti-e Mikojan útja esetleges kéthatalmi talá'kozó, illetve egy Hruscsov—Eisenhower találkozó létrejöttöt. Száz évvel ezelőtt, 1859 január 24-én, a román fejedelemségek, — Havasalföld és Moldova — egyesülésével megalakult a román nemzeti állam. A román fejedelemségek egyesülése a román nép évszázados törekvéseinek és harcainak beteljesülését jelentette. — Mi mindig hívei válunk a legkülönbözőbb szinti találkozóknak — válaszolt Mikojan. — Jóleső értéssel vesszük tudomásul, íogy most az amerikai ve- :etők is ezen a véleményen :annak.- Gondolja-e, hogy a leg- zelebbi jövőben létrejöhet a icstalálkozó — kérdezte az imanité tudósítója. — önök többet akarnak ‘.ölem megtudni, mint amit 7tagam is tudok — válaszolt mosolyogva Mikojan, Egy más kérdésre válaszolva niniszterelnökhelyettes kijeAzoknak ez akadályok- ak megszüntetése nélkül, melyek ma még fennállnak, nem lehet szó a szov- -t—amerikai kereskedelmi apcsolatok komolyabb fejődéséről. Az üzletemberek z akadályok megszüntetést kívánják, de az ameri- ai külügyminisztérium * •Uk szerint még nem kész A román fejedéi erőségek egyesítése, (Havasalföld, Moldova, Oltéráa és Erdély egyesítése) a román fejedelmek és vajdák állandó célkitűzése volt. Többek között Stefan cél Maré, Vitéz Mihály (aki egyébként a XVII. szd. elején ezt rövid időre meg is valósította), Vasile Lupu és Mátéi Basarab fejedelmek, valamint az 1848-as román forradalmárok törekvése volt. Az új erők és a tőkés termelési viszonyok kifejlődése a XVIII. század második felében és a XIX. században, különösen az 1848-as szabadság- harc után, égető szükségességgé tette a románság nemzeti egyesítését. Az egyesülés a feudális rendszer felszámolásának legfontosabb feltétele volt, egy szélesebb belső piac kialakításának, a nagytermelésű erők kifejlesztésének és a nemzeti függetlenségért folytatott harc egységesítésének alapvető feltétele volt. Ez megfelelt a román polgárság éuteluángfc te, legalább* a Az egyesülés ünnepe poLgánság egy részének érdekei ezt kívánták meg. Másrészt a nép azt remélte, hogy az egyesüléssel megszabadul a jobbágyság terhei alól, a bo- jánság, a nagybirtokosok elnyomása alóL Nicolae Balcescu, a nagy demokrata forradalmár rámutatott arra, hogy a román nép nemzeti egyesülésével megvalósulnak majd „mindazok a politikai és társadalmi reformok, amelyekre a népnek szüksége van,“ és létre jön „a demokrácia uralma, a népnek a nép álltai való uralma“. A múlt század közepe táján az egyesülés gondolata a román társadalmi erők és politikai csoportosulások elválaszt ódásámak vezérfonalává vált. A nagybirtokosok többsége ellenezte az egyesülést, mert úgy vélte, hogy ezzel elveszti földjét és kivételezett helyzetük a fejedelemségek irányításában megszűnik. A parasztság számára az egyesülés a rabság, az ingyen munka megszűnéséi, jelentette. A polgárság, amelyben különféle irányzatok nyilvánultak meg, úgy vélte, hogy az egyesülés megvalósításával jövedelme növekszik, mivel a belső piac szélesebbé válik, növekszik a fogyasztók száma, növekszik az olcsó munkaerő a fejlődő iparban, megszűnik a vám a két fejedelemség között és ugyanakkor politikai téren helyzeti előnyhöz jut a bojárság kárára. A polgárság egy része szoros kapcsolatban állt a földbirtokosokkal, érdekelik azonosak voltak a nagybirtokosság érdekeivel és mivel félt a nép forradalmi megmozdulásától, a földreform ellen foglalt állást és szoros szövetségbe lépett a bojársággal. A nagy népi tömegek azt remélték az egyesüléstől, meg szabadulnak a feudális rabság láncaitól, felszabadulnak a török uralom alól, ugyanis abban az időben a román fejedelemségek a török birodalom vazallus államai voltak. Az egyesülésért folytatott harcot támogatták a gyárakban kegyetlenül kizsákmányolt munkások, a kisiparosok és a demokratikusan gondolkozó értelmiségiek. A román fejedelemségek egyesülését különféle külső körülmények is elősegítették. A krimi háború után, a nagyhatalmak közötti eüenmondá- sok kifejlődésének közepette a román fejedelemségek egyesítésének kérdése európai kérdéssé vált. Az 1856. március 30-án megkötött párizsi béke- szerződés kimondta a nagyhatalmak protekturátusát a román fejedelemségek felett, s ugyanakkor gondoskodott az ad-hoc országgyűléseik, úgy nevezett parlamentek összehívásáról, amelynek az volt a feladatuk, hogy megvitassák a fejedelemségekkel kapcsolatos kérdéseket és javaslatot tegyenek a fejedelemségek politikai szervezetére és új társadalmi berendezkedésére. A nagyhatalmak érdekei az aldumai kérdésben különbözőek voltak. Törökország nem akarta a román fejedelemségek egyesülését, mert elöl« látta, hogy ez a nemzeti függetlenség kivívásához vezet. Anglia támogatta Törökországot, mivel az volt az érdeke, hogy a román fejedelemségek ne erősödjenek meg, s a gazdaságilag Angliától függő török birodalom fenntartásával megmaradjon az „európai egyensúly“, Ausztriának expanziós törekvései voltak a Fekete-tenger felé és azért az volt az érdeke, hogy két gyenge fejedelemségigiel álljon szemben. Franciaország álláspontja az egyesülés mellett volt. Kétségtelen, hogy harmadik Napoleon arra törekedett, hogy biztosítsa a francia burzsoázia gazdasági érdekeit Európának ebben a részében. Ugyanakkor olyan haladó elemek, mint J. Michelet, Edgár Quinet és mások, kiváló politikusok, a kulturális élet képviselői, írásaikon keresztül támogatták a román nemzeti állam létrehozásiának gondolatát, mi vei az megfelelt a nép érdekeinek) Oroszország volt az egyedüli állam, amelyik szilárdan támogatta a fejedelemségek egyesülését, mivél ez megfelelt a török birodalommal és az osztrák terjeszkedéssel szembeni céljainak. A cári Oroszország gazdasága és katonai érdekei azt kívántált, hogy a román fejedelemségek egyesüljenek, egy egységes és jól megszervezett román állam jöjjön létre. Pavel Kise- leff tábornok, aki harminc évvel az egyesülés előtt vezette a fejedelemségeket és létrehozta azok Szervezeti Szabályzatát, újító programjával is az egyesülés melletti oross állásfoglalást bizonyította. (Folytatjuk)
