Dunántúli Napló, 1958. december (15. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-17 / 297. szám

195«. DECEMBER 17. NAPLÓ 'S/AMC/VJí össze minden adatot könyvébe AM int sok száz csapatnál szerte az orszáffban, a Vasas I-i 330-as számú Per­meket István úttörőcsapat tagjai is már két hónapja meg­kapták a Forradalmi Nyomol- vasó Parancsnokság első, majd a második parancsát is: „Men­jetek pajtások, — szólt a pa­rancs, — kutassátok jel 1919. dicső hagyományait, veteráno­kat, harcosokat, mártírok csa­ládjait, hozzátartozóit. Gyűjt- setek össze minden dokumen­tumot a Hősök könyvébe“! 'V'V, * Egymásután 5—6 ilyen füzet is a kezembe került. Az őrsve­zetők adták. Egyszerű kis is­kolásfüzetek, de tartalmuk kincset ér. Minden gyűjtés, minden tör­ténet, fénykép és ddkumen- tum helyet kapott benne. A kis úttörők szeretető, hagyo­mánytisztelete sugárzik min­den lapról. Miklós Vendel, Miklós József, Pemecker Ist­ván, — olvastam a neveiket. Kedvesen mosolygó idősebb néni ül egy hófehér terítővei leterített asztal mellett. 1919- ben átszökött a vörösökhöz, majd életét áldozva vissza­jött Rücker-aknára, röpirato- loat csempészve az alvó szerb katonák asztalára. Alatta a név: Dliga József né. ö hát a sokat emlegetett Buga Bözsi néni. Újabb kép a következő ol­dalon magas szálas férfit áb­rázol. Pömecz Tamás bácsi, a 44-es számú vörös dandár törzs szakaszának helyettes parancsnoka volt... — és gömbölyű gyerekbetűk írták tovább a történetéket, a törté­nelmet. Csinos kis szalaggal átkötö­zött füzet a következő, címlap­ján a felírás díszesen: „Somo­gyi hősök nyomában". Tf ut km — csak ennyi állt-**- az egyik lapon. Nem tudjátok a keresztnevét, — kérdeztem? — Nem — felelték kórusban a fiúk, lányok. Sokat kutat­tunk utána, vita is volt az ő történetével kapcsolatosan. Egyesek szerint szerelmi bá­natában lett öngyilkos, mások szerint vörös repülőtiszt volt, a ytlvényC­És a uasasi bányászgyerekek elindultak. Részt vettek a nagy mecseki csillagtúrán, azokat az utakat járták, melyeket egykor a Vörös Hadsereg ka­tonái. Kúsztak a bokrok kö­zött, át a demarkációs vona­lon, és bizony nehezen érték el a túlsó oldalt, akik nem is­merték a jelszót és akiknek nem volt vörös nyakkendőjük. A nap fénypontjaként fejük felett felzúgot a repülőgép motorja és kidobta a második parancsot: „Folytassátok a kutatómunkát, készítsetek őr­si tervéket“ — szólt a parancs, és a pajtások munkához lát­tak, elindultak a nyomon. Sokan a kiránduláson talál­ták meg azokat a nyomokat, melyen indulniok kellett, so­kan kutattak utána, de olyan is akadt, aki, már születésétől ismerte, T/elényi Antinak, aki most ' hetedik osztályos, még egész kis korában mesélt nagyapja a Tanácsiköztársa­ságról. ö mondotta el neki, hogy merre, kikhez forduljon. Ö árulta el Buga Bözsi néni nevét is. — Miklós Jancsival, meg a Ptasszner Jancsival mentünk Dugáékhoz egy szombati na­pon, — mesélte Velényi Anti, de disznóölés volt náluk, nem értek rá. Nem keseredtünk él. Felkerestük kétszer, három­szor is, míg egyszer Bözisi né­ni elkezdett mesélni nekünk. Tessék, — mutatta a Vadvirág őrs szép, vörös zászlóval, pus­kával, repülővel díszített idő­sök nyomában“ füzetét. Rejlvényverseny Az előző két forduló leg­jobb megfejtői közül könyv- jutalmat nyertek: Kapus Eszter pécsi, Schmidt Magdolna lippói, Szirtes Lász­ló pécsszabalcsi, Gengely László pécsi és Balogh Attila meződi levelezőink. A könyv jutalmaiéit a vidé­kieknek postán küldjük, a helybeliek pedig a Dunántúli Napló kultúrrovatánál vehetik át. A múlt heti rejtvényeik he­lyes megfejtése a következő: 1. A versddézet, Ady Endre: Csák Máté földjén című versé­ből való. 2. Petőfivel kapcsolatosan 1848-ban az volt a rémhír, hogy 40 ezer paraszt élén Rá­kos mezején álil. A hír hatá­sára fogadta el a pozsonyi or­szággyűlés a jobbágyfelszaba­dításról szóló törvényt. 3. A legmagasabb kalóriái szén, az antracit. 4. A rajz-rejtvény megfej- Ahol nincs, ott ne keress! A sellyei úttörők szeretettel vették körül Lida Andersent, a szovjet pionirkfildöttség egyik tagját, sellyei látogatása alkalmával. JßeaeitE&ink íifák Az utóbbi időiben sok szép feladatot vállaltak a villányi úttörőik. A közelmúltban köny­vesboltot létesített a csapat az úttörő-szobában, ahol ifjúsági könyveket árusítanak. A már­cius 15 és a Mező Imre nevű őrs tagjai védnökséget vállal­tak az újonnan létesített köz­ségi játszótér fölött, ök segí­tik a kicsiket, óvják a játékok és szerek épségét. Nem ma­radt le a Pitypang és Gyöngy­virág őrs sem. Vállaltaik a szovjet emlékmű és az azt övező szovjet temető sírjainak gondozását. Ott voltak a választásoknál is -a villányi úttörőik, és min­den századik szavazót virág­csokorral köszöntötték. Elha­tározták, hogy többet foglal­koznak majd a kicsikkel, a kisdobosok segítésével, taní­tásával. így a Hunyadi és Kinizsi kisdobos rajokban má­ris próbázott úttörők lettek a vezetők. Előre. Barabás János csapatvezető, Villány. A mi őrsünk, a Hóvirág­őrs, igen szép feladatot kapott az egyik őrsi összejövetelen Jelszó, a faluban élő öregek veteránok, harcosok megláto­gatása volt. Izgalommal ko­pogtattunk be az egyik régi vöröskatona feleségéhez. Iz­galmunk azonban hamar el­múlt, látva, hogy a néni mi­lyen kedves hozzánk és me­sél nekünk. A hallottakat mind megjegyeztük, és na­gyon örültünk, hogy mi is gyűjtöttünk valamit a Hősök könyvébe. SZABÓ ROZÁLIA, a hosszúhetényi 2879 számú Mező Imre csapa Hóvirág őrsvezetője. üii&rőhírek A pécsi 940. sz. Zrínyi Ilona és a 941. sz. Bartók Béla út­törőcsapat szombaton délután zászlóavató és úttörőavató ün­nepséget tartott, ahol a Sör­gyár és a Boirforgalmi Vállalat vezetősége adta ót a zászlót a csapatoknak. A mozsgói úttörők nagy lel­kesedéssel készülnek a „Paj­tás“ megjelenésének évfordu­lójára. December 15-én kiállí­tást rendeztek, ahol a „Paj­tás“ eddig megjelent számait ismertették úttörőpajtásokkal. Dicséretet érdemelnek a ho- . .öli úttörök, akik minden fog- I ialkozáson p>ontosan jelennek X meg, annak ellenére, hogy 8— 110 km -1 gy n 1 ogokiak. A szentegáti Petőfi Sándor úttörőcsapat tagjai már mos megkezdték a felkészülést nyári táborozásra. Eddig 42- kiló vadgesztenyét, 364 kilo vasat, azonkívül rongyot, pa­pírt gyűjtöttek és 256 forinto kaptak. Ezen az összegen ta karékbélyeget vásároltak. A fémgyűjtést tovább folytatják A pécsi gyárvárosi Zríny Ilona úttörőcsapat „Sirály* őrse megindította a bábszín­ház munkáját. Első műsoruk a „Pórul járt kiskakas“ lesz amelyet a kisdobosok részére adnak elő. A komlói 9-es számú úttörc csapat őrsvezetői a téli szü netben sítábort rendeznek. gépét lelőtték, s ő maga is ott pusztult. Azt is mesélték, hogy hősi hálák halt, és hogy a te­metésén Hajdú Gyula elvtárs mondott beszédet, a sírra re­pülőgépek szórták a vörös szegfűt. — Ki tudja melyik igaz, és a kis nyomolvasók újabb adatok összegyűjtésére indulnak. „őszirózsás katonák a pesti utcán” — olvastam egyik kép alatt, amit régi újságból vág­tak ki. Tüntetésre mozgósító röp­lap, gúnyrajz, amely a náciz­must gúnyolja, és 1919-es bé­lyegek, rajta méltóságtelje­sen feketén a postai bélyegző: Köztársaság. Megfizethetetlen értékek, hagyományok, dokumentumok gyűjtői és őrzői a Kiss Annák, Kovács Katik, Velényi Antik, úttörők, bánydszgyerekek. Szép volt ez a munka, ne hagyjátok abba! tanuljatok emberséget, helytállást a hősöktől, gyűjtsétek a dokumentumo­kat, mártírjaink történeteit, hogy mindenki emlékezzen. (WESZTL M.) ..................................................... Do bolni tanulnak a pajtások az úttörőház dobostanfolyamán Kis gazda Nemsokára itt a karácsony, és a lányoknak, fiúknak egya­ránt problémát jelent a kará­csonyi ajándék. Egyseerűen lehet készíteni szekrényilílatosító párnát. Kis­Kis történetek nagy emberekről Bem apóról A szabadságharcban több­ször előfordult, hogy a sza­badságharc ellenségei, általá­ban. magasrangú tisztek, el­árulták a haditerveket. Bem apó ennek megelőzése érdeké­ben, minden parancsot az utolsó pillanatban tudatott. Amikor látta, hogy egyik ka­tonája nagyon kedveskedik neki, szeretné a támadási ter­vet megtudni, — magához hi­vatta. Tud ön hallgatni? — kérdezte tőle. Természetesen, — válaszolta az. No látja, hát én is tudok hallgatni — mondta Bem apó és nem is mondott többet a kíváncsisko­dónak. Az igazi barátról Ciceró, a nagy római szó­nok mondotta egyszer: Aki igaz barátra néz, saját énjét szemléli benne. Azért az, aki­nek jó barátai vannak, távol- létében is jelen van, akkor is bővelkedik, ha szükséget szen­ved, akkor is erős, ha gyenge­ség vesz rajta erőt. lányok, keressetek, a rongyos- zsákban egy darabka laza szö­vésű anyagot. Hajtsátok ket­tőbe a téglalap alakúra vágott szövetet és a három oldalát varrj átok össze. Miután kifor­dítottátok, a gyógynövénybolt­ban kapható finom illatú le- vendúlalevelet tegyetek bele, s a kis párna két sarkára szí­nes szalagot vanrjatok. Aki kapja, majd felköti a szekrény rúdjára. Biztosan örül majd édesanya az ajándéknak, mert a ruhák finom levendula illa- túak lesznek tőle s a molyok­tól is megóvja. Édesapa számára rángj'os bőrkesztyű ujját felhasználva egy kis ügyeskedéssel bicska­tartót, vagy fésűtokot készít­hetnek a fiúk és a lányok egyaránt. II OSOK VOLTAK ALIG TIZENÖT ÉVES volt a kis Geisler Eta, amikor fel­vették a KIMSZ tagjai sorá­ba. Határozott jellemű volt ez a budapesti szövőlány, olyan erős, hogy még betegen, össze­törve is tudott harcolni a le- bukottakért. GEJSLEtt ETPT Elvtársai, leanypajtásai me­sélték, mennyit kellet könyö­rögni, titkolózni Etának az idős, fájós lábú Geisler néni előtt, hogy elengedje „sétálni”. Az ilyen séták alkalmával ro­hant az elvtársakhoz, tmit verseket és énekeket és részt vett a tüntetéseken. Azon az emlékezetes napon is, amikor lebukott, sokáig kö­nyörögtek leánypajtásai Geis­ler néninek- tessék elengedni egy kicsit sétálni Etát! Geisler néni csak nagy nehezen bólin- tot. — Persze, a fiúk, az ud- variók, az fontos — motyogott magában a néni, míg a lányok cinkosul összenevettek. — Szegény mama, azt hiszi, hogy a fiúk... de nem baj, addig legalább nem félt a bör­töntől. Tüntetni mentek. Az út las­san megtelt hömpölygő ember- áradattal, s a menet élén egy kipirult arcú 17 éves lány, a kis Eta, a kis Geisler Eta is ott haladt. — Szabadságot Rózsa R i- chárdnak! — zúgott a kiáltás, s a hang beszökött a réseken, az ablakokon a szobákba és a kávéházak úri vendégeinek torkán akadt a falat a rémü­lettől. — Rendőr! Segítség! Tünte­tők! ... Csakhamar lovasrendőrök vágtattak a tüntetők felé, kardlappal ütve, akit értek. Eta kezében még ott volt a vörös zászló. — Tedd el! — ki­áltották több felől. A tömeg kissé hátrálni kez­dett. Eta gyors mozdulattal a kabátja alá rejtette a zászlót, majd harsányan kiáltva a kö­zeledő villamos felé szaladt. — Ha hátráltok, a villamos alá vetem magam — kiáltotta. Ekkor már többen álltak Eta mellett s a nagy cammogó szerkezet megállt. A rendőrök lovakkal gázoltak a tömegbe, így kénytelenek voltak mene­külni, hogy be ne kerítsék őket. Egyik társával egy bér ház második emeletére rohant.‘Do­bogó szívvel, tágult szemmel lesték az utcát. Aztán látszó­lag elcsendesedett minden. — Menjünk — szólt Eta — és elindultak. — Tedd el a zászlót, vagy hagyd itt — ssélt Anna. — Nem hagyom, hiszen olyan nehezen szereztem és láttad, hogy örültek neki az emberek is. KILÉPTEK A KAPUN, s egy pillanat alatt durva kéz tépte le Eta melléről a ruhát. A vö­rös zászló a kiskabát alól a földre esett. Kínzás, vallatás, verés, a hi­deg piszkos cella következett. Eta köhögött és szemei furcsa tűzben égtek. Mire az orvoshoz került, már annyira gyenge volt, hogy állni is alig tudott. — Haza mehet — mondta neki az orvos, szinte rá sem nézve. Ekkor talán még meg lehetett volna menteni... Eta súlyos tüdőbetegséget kapott a hideg cellákban, de a kórház­ba nem akarták bevenni, mert kommunista volt. Mikor a kórház befogadta, ■már nem lehetett megmenteni. A kis Eta ekkor már csak ár­nyéka volt önmagának, de agi­tált, szervezett és mindig nála volt egy kis persely. Még itt is, ilyen betegen is a Vörös Segélynek, a lebukottaknak gyűjtött. Eta temetésén az Interna- cionálét énekelték az üvtár- sak. Halálának egy éves évfordu­lóján égő vörös szegfükoszo- rút helyeztek a szegényes kis sírra. népárulók azonban ezt se tudták elviselni. Eta sírját összedúlták, a földdel tériek egyenlővé, s ma már nem <ad­ni hol nyugodott egykor. A BÄTOR pesti munkáslány sírjára tett vörös szegfű'- szir­mait szárnyára kanta a szél. szerte vitte az országban, hogy mindenhova jusson emlékéből

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents