Dunántúli Napló, 1958. december (15. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-16 / 296. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!

BUNÁNIÜII ,

NAPLÓ

A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BARANYA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA

cdszjlaÉtoJzóJc

i

í A II. Országos Fényképkiállí- j tás anyagából.

X

♦

í Pavlovié Mdlos (Beográd) fel4

J vétóié.

.1

XV. ÉVFOLYAM, 296. SZÁM

ARA: 50 FILLÉR

KEDD, 1958. DECEMBER 16.

Ba^ok az „összhang“ körül

A mögöttünk hagyott hét nem hozott új nemzetközi „szenzációkat”. Az érdeklődés előterében lényegében ugyanazok a főbb kérdések szerepeltek, mint korábban. A problémák körvonalai azonban élesebben és világosabban rajzolódnak ki és egy-két területen, mint például a genfi atom- tárgyalásokon, ha nem is döntő. de biztató előrelépés történt.

A vezető helyet változatlanul Berlin foglalja el. Berlin kérdéséről szólott a szovjet hivatalos hírügynökség, a TASZSZ által közzétett legutóbbi nyilatkozat. Erről tárgyalnak napok óta a különböző nyugati fővárosokban, ez ügyben ült össze a három nyugati nagyhatalom és Nyugat- Németország külügyminisztere vasárnap Párizsban, s nagy szerepet fog játszani ez a kérdés az Atlanti Szövetség kedden kezdődő ugyancsak párizsi értekezletén.

Természetesen nem véletlen, hogy a berlini kérdés így kilendítette helyéből a nyugati diplomáciát. Berlin mögött ott húzódik Európa központi problémája, a német kérdés, ugyanakkor a nyugatiak teljesen tisztában vannak azzal, ha nem szívesen vallják is be, hogy nincsenek különösen előnyös helyzetben Berlint illetően. A Nyugatnak tehát inkább, mint valaha, égető szüksége lenne politikájának „összehangolására”. Es itt érkeztünk el a lázas nyugati sürgés-forgás harmadik okához, .mégpedig ahhoz a körülményhez, hogy éppen ezzel az összehangolással van baj. Az angol vezető körökhöz közelálló tekintélyes konzervatív lapok, mint például a pénzügyi körök hetilapja, az Economist, egy idő óta - ki-kilép- nek a sorból és olyan hangokat ütnek még, hogy talán böl- csebb lenne, ha a Nyugat felhasználná az alkalmat és „felülvizsgálná egész németországi politikáját és számolna a realitásokkal”. A „realitásokkal való számolás” félreérthetetlen célzás a Német Demokratikus Köztársaságra. Az ilyen és ehhez hasonló hangok az angol kormány állásfoglalásában is éreztetik hatásúikat — bizonyos mértékben. Ez az, ami nyugtalanítja Nyugat- Németország mai vezetőit és különösen Adenauert, aki az egész nyugatnémet politika létét a hidegháború folytatására tette fel. Erről az ellentétről elég nyíltan ír a londoni Reuter iroda tudósítója. Szerinte „bizonyos ellentétek merültek fel a nyugatnémet é9 az arngoi kormány között. Az angolok ugyanis időszerűnek tartják, hogy tárgyalásokba bocsátkozzanak az oroszokkal az egész német kérdés és az európai biztonság ügyében. Bonn viszont úgy véli, hogy a Nyugatnak előbb el kell utasítania a szovjet javaslatot és egyelőre nem kell ellenjavaslatot sem indítványoznia az egész német probléma megtárgyalására.”

Nehéz lenne megjósolni, hogy a vasárnap kezdődő párizsi értekezleten hogyan sikerül mégis megteremteni a nyugati „összhangot”. Egy bizonyos, a berlini kérdés felvetésével az egész német probléma új szakaszba jutott. A valóság kezdi éreztetni érlelő hatását.

Ha Berlin és ezen keresztül Hz egész német kérdés köz- ponti helyet is foglal el a nyugatiak eljövendő tanácskozásain, a tárgyalóasztalra teendő vaskos dossziék .nemcsak a „berlini kérdés” felírást fogják viselni. Lesz még ott egy másik súlyos iratcsomó, melyre a „közös piac” — „szabadkereskedelmi övezet” cím kerül majd. S ha már a címeknél tartunk, jegyezzük azt is meg, hogy a közös piacot is, meg a szabadkereskedelmi övezetet is európainak hívják. Látszólag tehát két Európát egységesítő gazdasági felfogás vitájáról van itt szó, holott valójában olyan tervek, piacszerzési vágyak és uralmi törekvések ütköznek, amelyek csak any- nyiban európaiak, hogy újabb megkülönböztetést hoznák létre Európán belül és a nagy szavak ködével megzavarják az európai újságolvasó közvélemény tisztánlátását.

Valójában két rivális tömb áll szemben egymással. A közös piaci országok ugyanazok, amelyek annak idején az európai szén- és acélközösséget alkották meg — Franciaország, Nyugat-Németország, Olaszország, Belgium, Hollandia és Luxemburg egy olyan közös vámterületet próbálnak megteremteni, amely befelé csökkenti, majd idővel teljesen eltünteti a vámokat, kifelé azonban egységesen vámfalakkal néz szembe Európa és a világ többi részével. Mivel ez a megoldás súlyosan sérti a többi nyugat-európai ország és elsősorban Anglia érdekeit, ezért a „kívül rekedtek” s azok közül is a gazdaságilag legfejlettebb hat állam — Anglia, Norvégia, Svédország, Dánia, Svájc és Ausztria — összefogott és az úgynevezett európai szabadkereskedelmi övezet ellenjavaslatával lépett fel. Ennek az elgondolásnak a lényege az, hogy a nyugat-európai országok egymással szemben ne alkalmazzanak megkülönböztetést és ugyanakkor Anglia megtarthassa azt a kedvezményes helyzetet, amelyet a brit nemzetközösség országaival szemben élvez immár hosszú idő óta.

Világos érdek-összeütközésről, piacszerzési törekvésről, hegemóniáról van tehát szó ebben az „európai” zászló alatt vívott értekezlet- és hírlapcsatában. Mert az „ellentétek rendezésére” valóságos konferencia-sorozatot tartottak már az érdekelt államok az utóbbi hónapokban. Előbb Velencében, majd Brüsszelben, aztán Strassburgban, Párizsban és Genfben, majd újra Genfben és újra Brüsszelben. A jelek szerint az ellentéteket máig sem tudták elsimítani. S miközben az angol és francia lapok nyíltan gazdasági megtorlásokkal és gazdasági háborúval fenyegetőznek egymás országai ellen, a háttérben várakozóan ott áll Nyugat-Németország, amely, ha valóban sor kerül a közös piac megteremtésére, vitathatatlan gazdasági és politikai vezető szerepre tesz szert Franciaország és a vele társuló többi ország rovására.

A négy nyugati külügyminiszter párizsi tanácskozásán a közös piac — szabad kereskedelmi övezet vitája is szóba kerül tehát. Nehéz elképzelni, hogy ezeket a mély érdekellentéteket diplomáciai fogásokkal és ügyes szövegezéssel át lehetne hidalni.:

Hz MSZMP üdvözlete a Lengyel Munkáspárti Központi Bizottságához

A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága testvéri üdvözletét küldte a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának, a párt valamennyi tagjának, minden lengyel dolgozónak, a LEMP megalakulásának 40. évfordulója alkalmából. Az üdvözlet kifejti, a magyar dolgozók ismerik és nagyra értékelik azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a lengyel dolgozó nép a LEMP vezetésével a munkás-1 paraszt hatalomért, a szocializmus győzelméért Lengyel- országban folytat.

A magyar dolgozók szolidárisaik azzal a harccal, amelyet minden ország kommunista és munkáspártjaival együtt vívnak a Szovjetunió vezette nemzetközi munkásmozgalom: egységéért, mindenféle revi-: zionista, széthúzó erő ellen.

A magyar nép és a magyar : kommunisták további nagy : sikereket kívánnak lengyel testvérpártjuknak abban a; harcban, amelyet a szocialista j I^ngyelország megteremte- \ séért folytat.

Fogadás a Csehszlovákiában tartózkodó magyar párt- és kormányküldöttség

tiszteletére

Módosul az iskoláit téti szünideje

A művelődésügyi miniszter j módosította az általános- < középiskolák téli szünidejére j vonatkozó rendelkezést. Az is- j kólákban az ünnepek előtti j utolsó tanítási nap december: 20., szombat. A tanítás az új . esztendőben január 5-én, bét- j főn kezdődik.

A felsőoktatási intézmények! ben az idei utolsó előadásokat j december 20-án tartják. Az! első félévi vizsgákra december 29-től január 30-ig kerül : sor.

Antonin Novotny köztársasági elnök, » Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságénak első titkára december 15-én, hétfőn este a prágai várban fogadást adott az MSZMP Központi Bizottsága és a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány küldött ségének tiszteletére:

A fogadáson Antonin Novotny pohárköszöntőt mondott, amelyre Marosán György válaszolt

Antonin Novothy elvtárs pohárkössöntője

Drága Elvtársak, kedves tása befejezéshez közeledik:

Vendégeink, Barátaink!

A Magyar Szocialista Muri' káspárt Központi Bizottsága

Nagyra értékeljük az önök látogatásét, azt, hogy az üzemekben és tenmelősaövetlkezeés a Magyar Népköztársaság tekben munkásokkal, dolgozó munkás-paraszt kormánya parasztokkal találkoztak és

küldöttségének baráti látogaÖtmillió forint a Gázszolgáltató Vállalat jövő évi beruházása

A Pécsi Gázszolgáltató Vál- száz folyóméter hosszúságban Laiat elkészítette 1959-es évi a Sallai utca, a Szent István beruházási tervét. A vállalat a tér, a Janus Pannonius utca, a:: jövő esztendőben összesen 5 Széchenyi tér, a Déryné utca,:: millió forintot fordít különtbö- a Bástya utca, az Ady Endre*

beszélgettek:

Engedjék meg, hogy külön ■'kiemeljem milyen nagyra értékeljük magyar elvtársaink álláspontját, amelyet küldöttségeink tárgyalásakor kifejtettek;

ző beruházásokra, hálózatfejlesztésre.

az Orsolya utca szakaszán A Gázszolgáltató Vállalat

A terv szerint ebből az ősz- területén komipresszortenmet szegből középnyomású gézve- építenek ezenkívül bővítik az zetéket építenek a pécsi Gáz- öltözőt és a fürdőt. A nyugati szolgáltató Vállalat és a Por- gáztartóteiepen pedig gondnoki celángyáir közötti _ szakaszon, lakást építenek, sor kerül a

körülbelül ezerötszáz folyómé- __

té

r hosszúságban. Ugyankkor ga7“ alapozására, üzem: kisnyomású gázvezetéket fék- épületek építésere, valamint az tetnek le mintegy kétezeikét- útépítésre is.

A két küldöttség megbeszéléseit a testvéri és elvtársi bizalom légköre jellemezte és pártjainkat érdeklő valamennyi kérdésben a legteljesebb egységről és egyetértésről tanúskodtak.

Álláspontunk teljesen azonos volt, akár a jelenlegi nemzetközi helyzet problémáiról, akár a szocialista tábor országai közötti egység és együttműködés további megszilárdításáról, a Szovjetuniónak, a szocialist a tábor vezető és élen járó erejének szerepéről, vagy pedig a Szovjetunió Kommunista Pártja, a legtapasztaltabb és a nemzetközi imrnkás- mozgalom élén haladó párt történelmi tapasztalatainak át vételéről és felhasználásáról volt szó. Szilárdan meg vagyunk győződve, hogy ez a tény az együttműködés és tapasztalatcsere további elmélyítését fogja jelenteni országaink és pártjaink között a közös célok mielőbbi elérése érdekében;

Az önök elvtársi látogatására két évvel az után a nehéz időszak után került sor, amelyet Magyarország az ellen- forradalom elleni harcban átélt. Rövid két esztendő távlatából nagyra értékeljük az MSZMP szervezési . és politikai munkáját; Az MSZMP ez idő alatt meggyőzően igazolta, hogy szilárdan áll a helyén. Az önök pártja

a múlt tapasztalataiból kiindulva mutatja az útat, merre kell haladni, hogy soha többé ne kerüljön sor olyan eseményekre, mint 1956-ban.

Nagyra becsüljük az önök pártját és Központi Bizottságát és örülünk annak, hogy ilyen határozottan tel tudta számolni az ellenforradalmat és annak maradványait. A marxizmus.—lenjnizmus tanítása alapján munkálkodó MSZMP-t a múlt tapasztalatai segítették abban. hogy

(Folytatás a 4. oldalon)

VARAIKOXINII JÓ

Hányszor lát az ember buszra, taxira, vagy üzletnyitásra várakozókat, akik ha eső vagy hó esik, foguk között morognak hozzá „valamit“. •

És én mégis azt mondom: várakozni jó.

A pécsi vasútállomás gyermekvárótermében a hatalmas barna kandalló csak úgy ontja a meleget ,s ha éppen szükséges, különleges formája azt is lehetővé teszi, hogy megjöjjön rajta a kávé, vagy tejbe gríz.

A váróteremben állandó ügyelet van. Amikor beléptem, Farkas Imréné éppen az egyik mamától kéri a személyi igazolványt, no meg a kórházi el bocsátót, mert fertőző beteg'^gyérmékét nem fogadhatnak az egészségesek közé.

— Éjjel, nappal nyitva vagyunk, — mondja a nővérke. — Szeretem ezt a munkát, mert látom, hogy egy kis. figyelmességgel is mennyi örömet tudok szerezni. Sokan meglepődtek már itt a renden, a tisztaságon és sokan kérdezték már zavartan, hogy mivel tartoznak.

— Semmivel, természetesen semmivel.

Az egyik asztalkán sápadt, öklét majszoló csöppséget takargatnak a meleg bolyhos takaróba.

— Talán beteg a kiesi? — kérdem.

— Ekcémás volt, a kisbogaram, — mondja az anyuka. Pataki Nagy Istvánná, aki Csikóstöttősről jött el a kórházba a 4 hónapos Lacikáért,

— No, és — fűzöm tovább a szót, — utazott-e régen is gyerekkel és most így kellemes-e a várakozás?

Idősebb, feketekendős néni, Baranyai Jánosné, Laciiul nagymamája szálai meg halkan:

— Hét gyerekem volt nekem, kérem szépen, de várakozni egyikkel se nagyon volt alkalmam, mert hogy vonatra nem igen volt pénzünk. Ha utaztunk is, nagyritkán, csak sajnáltam azt a szegény kis púját a dohányfüstben, az italozók között.

Ha nem is hinnék a mamáknak„ amint lelkendezve mesélik, hogy milyen nagyszerű és kellemes itt minden, hogy a gyerekek játék mellett szinte észre se veszik, hogy várakozni kell, akkor hinnék a szememnek, amit látok. Az álmosak az ágyakban pihennek, az éhesek isszák a finom tejet, amit nemrég forralt anyuka, az elevenebbek pedig játszanak, semmivel sem törődve, ami a szobán kívül .van.

Igen, itt jó várakozni. De mit tegyenek azok, akik már kinőttek a gyer- me kv átróteremből, a diákok, vagy a terhes anyák, alcik nem szívesen időznek dohányfüstben? A rendes váróteremben ugyanis dohányozni, inni és étkezni is szabad.

— Ök meg a kultúrváróterembe mennek — kalauzolt át egy nagyablakos, világos terembe a nővérke.

Az asztalok mellett újságot olvasó fiatalok, sakkozó öregek, a falakon szép festmények, a sarokban nagy könyvespolc, meg lemezjátszós rádió. Ez igen: olvasni, rádiózni, tanulni egyaránt lehet ebben a csinos, nagyon tisztán tartott kultúrváróteremben.

— Már csak az antenna hiányzik a televízióhoz, — újságolja Kecskeméti Mihályné, a váróterem könyvtárosa.

Hetenként három alkalommal tartanak itt ismeretterjesztő előadást, ma este például a MÁV tánczenekar szórakoztatja az utazóközönséget. Mindin akad valami program. Még énekkar is eljön néha, néha. Rend van és nyugalom. Az alkalmi melegedőktől, munkakerülőktől, csavargóktól a vasúti rendőrőrs védi a várótermeket.

Ha nem is olyan -nagyon jó várakozni, de ilyen szép, kellemes, tiszta helyen, mindenesetre sokkal jobban, gyorsabban telik az idő.

H/fSZTL MÁRTA

/