Dunántúli Napló, 1958. december (15. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-16 / 296. szám

NAPLÓ 1958. DECEMBER I*. 2 Mégis van értelme az életnek ezelőtt úgy látszot Gyuri szá­mára, hogy mindéin összeom­lott, nincs kiút, nincs értelme, célja a további küzdésnek. Szülei még reménytelenebb­nek érezték a nagy csapás után az életet. Mi haszna, hogy életük eddigi verejtékes munkájával végre saját kis házukba költözhettek s már Pedig háromnegyed évvel Együtt maradhat-e osztálytár- maga, a tankönyv anyagát osz­saival? Mert azok mindany- tálytársai olvassák fel számá- nyian a Széchenyibe mennek, ra. Másodszori hallás után Igaz, hogy itt volt Czéh igaz- Gyuri már majdnem szórói­gató elvtárs a nyáron az ősz- szóra tudja az anyagot. Sok tályfönökével s azok megígér- esetben ekkor már ő magya- ték a felvételét, de hátha mind ráz felolvasója számára. így ez csak szemfényvesztés, hite- biztos, hogy osztálytársai is getés s lelki vigasznak szán- minden másfél hónapban leg- ják számára? Jobban várta a alább egyszer jelesre elkészül- tanévnyítást, mint bárki más. nek. Nemcsak hogy mindennek Mint egy család remeg be- úgy érezték, évtizedes álmuk eljön a maga ideje, de min- teg gyermekéért, úgy aggód- valósult meg s akkor szakadt denpek el is múlik a maga nak; gondoskodnak osztálytár­suk a csapás: csontcafatkák ideje. így múlott el Gyuri szá- sai róla. Óraközi szünetekben a mennyezeten s előttük égve, mára az első negyedév. A mér- js kísérgetik vezetgetik fel- kormosan, véresen a kielégü- leg megdöbbentő: 39-es létszá- olvassák még egyszer neki a letlen tudásvágy egy újabb mú I. d. osztály legjobb tanú- következő óra leckéjét. Érzik, áldozata. Csak legalább az lója, nyolc tantárgyból kapott tudják, hogy mindannyian fe- egyik szemét tudnák meg- dicséretet. Minden/ tantárgy, íelősek egyért. Tisztában van- menteni — könyörgött min- minden feleleti jegye jeles. nak azzSi^ ha csak annyit ér­dünk!. Család, rokonság, isko- Még elvétve sem fordul elő nek el Gyurival, hogy együtt la, professzorok, külföldi vá- egy gondolattal gyengébb jegy. eljutnak az érettségiig, akkor lasztáviratok, ,műtét Becsben, Példaképként tekinthet rá is- ez az osztályközösség már na— az egész társadalom, de még kólánk s városunk minden ta- gy0t alkotott. Ha pedig ilyen az egész emberiség összefogá- nulója; eredménnyel folytatják, akkor sa sem segíthetett rajtam „ cselekedetük kimagasló peda­Gyuri érezte ezt a végzetet, Hogyan, nat lenefseges gógiai és erkölcsi sikerré ma­de saját magának sem akarta . , . „ „ gasztosul. T Hoí“«! STtóbb “'SÍ .. ? .»bbk a aik.m.k teteti SS? háthafiSÄi Sí Ä? "Ä*.!- jraíYX•3SÄ: miben, azt ő sem tudta, de Hogyne! Még több is! Emel­hátha, hátha történik valami. Jett megtanulta a va- livurmK nu­Osztálytársai mindennap meg- kok irásat.atanarok magya- • kimagasló kedélye látogatták, s ő egyre inkább ráfa,tát' a táb!al vázla‘ot. ]egy- kimagasló, kedélye latogauaK, s o egyre ínkaDD t j. E á érettségizett Ennek örülnek osztálytár- £5“^^ bogy^^n- sai, örülnek szülei, örülnek ta­ki segitő kezet nyújt felé, EVeMéd részvé tel veszik kö- rá- Jelenleg a vak gyorsírásra nara! urui mindenki, nogy gyengea resrzveuei veszi« ko . , a —.-.j- ,. segíthet, megmenthet egy, az rul, gyámoktgatjak. Ez nyo- JanuJa- • rn'n,,ezt önzetlenül, . elfordulni akaró morúságának érzését még fo- honorarium elfogadása nélkül életto1 már elfordulni akaró. kozta. Tehernek érezte magát teszt- Gyunt ez bántja, ezt ő szülei, osztálytársai, a társa- aeal fogadhatja el. Ezért uno- dalom számára. Nem! ö nem katestverevel, a kis Bélával — megy iskolába! Szégyenli nyo- akl a szerencsétlenségnél csak élettől már elfordulni akaró, lelkileg meghasonló szép lel­ket. A negyedév mérlege: morúságát! Az ő vezetgetésé- kisebb sérülést szenvedett Gri már nemcsak érzi tud­vel ne hailódianaki Nine«, ér- 1,1081 regényt írnak, másolnák J yurl mar nemcsak érzi xua térne SS m ’Slem- hogy legalább így vJ-, ^J^***?0*1. LÓIa.’„h°F minek“ — s fél útról vissza szonozhassák fáradozását. Az az éIat ,s ™ Jan. ér‘ ^ i ? ieiutroi vassza - Ma , ír „lvas telme az életnek! örömet su­akart fordulni egy alkalom- _ , _____ gározni mindenki számára ma­gu nknak is gyönyörűség! Vörös György osztályfőnök. mai, amikor iskolába kísérték, f vakok^írásával. De hogyan Édesapja Gyuri önérzetéhez *;anu! ■ Merül fel a kérdés. próbált szólni, de fia látásán Mindennap másik osztálytársa' megremegett hangja, nem tud- tanul együtt vele. Jegyzeteit ta tovább tartani magát, egy- ,,,,,,,............. más nyakába borultak zokog­va s együtt sirattak mindent, ami valaha is cél, öröm s ideál volt számukra; Gyúrj ekkor döbbent rá, hogy szülei többet szenvednek miatta, mint ő. S a szenvedé­sük százszoros övénél, mert még csak nem is mutathatják ki, hangjuk egy rezdüléséve: sem árulhatják el fájdalmu­kat. Ettől a perctől Gyuri, más ember lett. Nem panasz­kodott többé, nem tört ki in­gerülten senki előtt, nem sírt, nem szomorkodott — legalább is nem mutatta — csupán sö­tét éjszakájában sokat hány­kolódott ágyában. Lassan rá­jött, hogy kisfebb örömöket is tud adni környezete számára s ez örömmel töltötte el őt is. Nemcsak kapni, adni, viszo­nozni, ez az igazi öröm •— mondogatta magában. Ettől kezdve mindennap el­járt a gyakorlóba, hogy meg­tartsa jelesrendűségét. S vég­zett is kitűnően. Vajon tényleg felvehetik-e őt vakon a gimnáziumiba? Hasznos kezdeményezés A Munkaügyi Minisztérium 500-as számú Iparitanuló KISZ-szervezetében a fiatalok igen sokat törték fejüket, hogy mi módon juthatnának anya­giakhoz. így jutottak arra a gondolatra, hogy jó lenne ifjú­sági termelőszövetkezetet ala­kítani, s talán valamit segít­hetnének a város körüli zöld­övezet megvalósításában. A tervekből, számításokból valóság lett. Trex elvtárs, a KISZ-szervezet tanácsadó ta­nára .eljárt a városi tanács mezőgazdasági osztályán. A város szélén az állami tarta­lék területből kiutaltak részük re közel hat hold földet. Rövi­desen traktor jelent meg egy-kettőre elvégezték az őszi­szántást. Sajnos arra már nem maradt idejük, hogy saJátát palántázzanak, mert fagyosra fordult az idő. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a szö­vetkezet tagjai karbatett kéz­zel várják a tavaszt. A veze­tőség elosztotta a munkát. A lakatos szakkör tagjai a szer­számok készítéséved foglalkoz­nak. Mivel a konyhakerti gazdálkodásnak éltető eleme a víz, ezért kutat ásnak és ké­szítik a vízemelő berendezést is. Ez a (kezdeményezés bizo­nyosan elősegíti a KlSZ-szer- vezetben a kommunista közös­ség kialakítását, a szabadidő észszerű és gazdaságos kihasz­nálását, s nem utolsósorban a város zöldségellátását. Arra kérjük az illetékeseket, segít­sék, támogassák ezt a kezde­ményezést. Ezúttal pedig elis­merésünket fejezzük ki azok­nak az elvtársaknak, akik se­gítették a fiatalokat ebben a munkában. S. T. A téli feladatokról tárgyalt a MÉSZÖV ncbizottsága íme, ismét megdőlt az a régi állítás, hogy már három asszony is felér egy vásárral Mert például pénteken a Szövetkezeteik Bara­nya megyei Központjának nagytermében öt- ven asszony gyűlt össze és mégis akár a légy zümmögését is meg lehetett volna hallani, oly nagy figyelemmel, csendben és türelmesen hallgatták az ötvenegyedik asszony beszámo­lóját. Vida Andrásmé elvtársnő, a MÉSZÖV nő­bizottságának titkára beszámolójában ismer­tette a feladatokat, amelyeket a bananyame- gyei szövetkezeti nőbizottságokmak a közeli napok során végezniök kell; És, hogy mik ezek? Mindenekelőtt segíteni a íöldm ű vesszővé (kezeteknek, részt venni a részjegy és tagszervezésben, bekapcsolódni a téli oktatásba és természetesen mind több, női munkát igénylő, szakcsoportot szervezni. A nőbizottságok egyik legfontosabb feladata a tél során, maguknak a nőbizottságoknak a megerősítési#. E célt szolgálják azok a nőta­nácskozások, melyeket még január 31-ig min­den nőbizottság megtart és amelyen beszámol­nak a nőbizottságok egy éves munkájáról, s egyben megvitatják a tennivalókat is. A nő­bizottságok kiegészítik vezetőségüket és meg­erősítik a boítosbizottságok vezetőségét és tag­ságát is. Ahol pedig még nem működnek a boltok ellenőrzésével foglalkozó boltosbizott­ságok, ott megalakítják azokat. Az értekezlet során a földművesszövetkezet: nőblzottsági elnökök elmondották: a szövetke­zeti nőbizottságok megerősödésének egyik fel­tétele, hogy a szövetkezetek igazgatósági elnö­kei rendszeresen foglalkozzanak a nőbizottság munkájával, feladatokkal lássák el és a fel­adatok elvégzésében nyújtsanak segítséget. É< természetesen a nőbizottságok munkáját igaz­gatósági üléseken is tárgyalják meg. A pénteki tanácskozáson megegyezett az ötven asszony, hogy már a közeljövőben ér­dekes mezőgazdasági tárgyú előadásokat szer­veznek a nőtamáccsal közösen. Egyben pedig minél több baromfi- és zöldségtermelő szak­csoportot hívnak életre. Ahol pedig olyan kí­vánság hangzik el, hogy az asszonyok szabó­varró-kézimunka, vagy főző szakkörnek érzik hiányát, ott mindenekelőtt ezeket hozzák lét­re. A szakköröket felhasználják arra is, hogy az asszonyok és lányok ismeretét bővítő, érde­kes témákról is tartsanak előadásokat a fog­lalkozásokon. (45) A postáskisasszonv mosd már leplezetlen aggodalommal fi­gyelte különös vendégét, aki éppen olyan váratlanul rontott be, ahogyan az imént távozott. Az izgatott fiú még az asztal alá is bekukkantott, ahol az előbb írt. Rövid, eredményte­len keresgélés után, a postás­nő nagy megkönnyebbülésére végleg eltávozott. Zoli bánatosan szorongatta a narancsos zacskót a kezé­ben. Nem volt már hozzá ked­ve, sőt pazarlásáért egyenesen lelkiismerétfurdalás gyötörte. Éppen most kellett ilyen csa­pás is érje, amikor annyira kell spórolni! — sopánkodott. Tíz dollár veszteség! Abból egy hétig is ki lehetett volna húzni! Úgy érezte, hogy már terve elején akadályokba üt­közik. — Azért sem engedek1 — szorította össze fogait. Elszánt arccal ment tovább, közben a narancshéjdarabkákat gyűrö- gette, spricfelgette belőle a csípős nedvet. A Hungarian Restaurantot elég hamar megtalálta, Most valóban kevesebb vendég volt a szűk termekben, mint az előbb. Sancinak sem volt sok dolga, egyenesen a belépő Zoli felé sietett. — Gyere csak, már vár­tunk rád! — tuszkolta egy különszoba felé. Az ajtóban Zoli csaknem le­ült a megleptéstől: a szögletes asztal mellett Sírni ült. Barát­jának belépésekor egy vastag gumivégű botra támaszkodva lassan, nehézkesen felállt. Zoli megdöbbenve nézte, aztán oda ugrott hozzá: — Simíkém, te vagy az va­lóban? Hogy kerültél ide? — Látod, mi lett belőlem? — szólt csendesen az egykor oly nagyhangú pesti vagány. Hangja egészen megváltozott az eltelt néhány hónap alatt: megkopott a színe, nem har­sogott olyan határtalan önbi­zalommal, mint azelőtt. — De mi történt veled, be­szélj már! — kérlelte türel­metlenül Zoli. Bármennyire is elhidegültek egymástól, amió­ta Anierika földjére érkeztek, most mégis tiszta szívből saj­nálta megrokkant barátját. El­végre mégis közösen szöktek át a határon, közösen szenved­ték át az ausztriai lágeréletet, a hosszú utazást. — Hosszú mese! — legyin­tett fáradtan Simi és óvatosan visszaült székére, — A jobb lábamat kettős szárcsonttörés érte, a bokámat is el lehet dobni. Lassan kikerekedett aztán a baleset története. Sanci nyilván ismerte már az esetet, mert beszélgetés közben több­ször is kiment munkáját foly­tatni. O nyilvánvalóan jobban tartott „társtulajdonos“ főnö­kétől, mint amennyire a fiúk beszélgetése érdekelte. Simi közben elmesélte, hogy Hauser Éneivel együtt Nem Yorktól több mint kétezer ki­lométerre szállították őket egy istenhátamögötti South Dakota-i városkába, Fort Jacksonba. Itt volt az a külön­leges katonai iskola, amely százával képezte ki a hazá­jukból megszökött magyar, lengyel, csehszlovák, orosz és egyéb nemzetiségű fiatalokat. — öregem, itt nemcsak az angolt tanultuk, hanem még az oroszt is jobban gyúrtuk, mint valamikor Pesten a suli­ban! — bizonygatta Simi. — Arról sincs fogalmad. — folytatta aztán — hogy mi mindent próbáltak ott belénk- verni. Magyarország földraj­zát is részletesebben tanultuk, mint a Balassiban. Tanultunk mi térképet szerkeszteni, váz­latot rajzolni, autót vezetni, úszni, bokszolni — meg még ki tudná mindet felsorolni. Volt úgy, hogy fél napig is célbalőttünk a kis Thompso- nokkal meg Carbine-okkal A Garannal — tudod, ez egy olyan félautomata puska — Frici lőtt a legjobban az egész bandából. Nem is lehet elmon­dani az összesét, amit ott vé­gigcsináltunk. Tanultunk pél­dául fényképezni egy akkora kis Minox-szal, mint egy dió: te olyanról még nem is álmod­tál. Nem is filmre vette fel a felvételeket, hanem egy olyan vékony vacakra, mint egy drót,.. Aztán tanultunk ejtő­ernyővel is ugrani, — sóhaj­totta. — Ott készültél ki? — ér­deklődött résztvevőén Zoli. — Maga az ugrás nem ve­szélyes, mert sok előkészítő gyakorlat volt előtte. De nem hiszem, hogy van valahol a világon még egy olyan gyalá­zatos terep, mint ott! Gondol­hatod, milyen lehet, ha még ezek is Big Bad Land-nek ne­vezik! En elhiszem, hogy van­nak csodálatos tájak az USA- ban, szép lehet California, vagy a Yellowstone-Park meg I a többi, de a Bad Land is iíff van! Ezen az óriási területen♦ alig van valami növényzet,| mindenhol csak mély vízmi-t sások, szakadék, hegyomlások.X Teljesen járhatatlan vidék! i (Folytatjuk) I A „két“ kultúráról Jj'gy öntevékeny művészeti csoport vezetője nemrégiben Cj a következőképpen fogalmazta meg a választ arra a szemrehányásra, hogy az általa vezetett színjátszócsoport csak­nem két esztendeje miért játszik kizárólag „népszínműveket” (azokat is a silányabb fajtákból) és még silányabb operetteket: — Ezt szereti a közönség... ez nem árt meg senkinek..* Nemcsak a színjátszóknál, nemcsak az öntevékeny művé­szeti csoportoknál, de művelődési életünk egyéb területein is jelentkezik ilyen, vagy ehhez hasonló nézet. A legjobb esetben nem tudatosan, nem tudatos céllal, hanem a közönség igényeire való hivatkozással. Nem kivételes jelenség, hogy ilyen álszem­pontok ürügyén — színdarabokkal, könyvekkel és egyéb mó­don — rést ütnek a szocialista kultúra frontján. Ha az elején a népszínműről volt szó, egyesekben felvető­dik a kérdés, hogy a népszínművek, és általában azok a mű­vek, amelyeket a közönség — különösen a falvakban — tet­széssel fogad, miért jelentenek rést a szocialista kultúra front­ján? Hiszen nem több egy-egy ilyen előadás, mint „puszta” szórakozás. Igaz. Sőt az is igaz, hogy a népszínművek ötven-hatvan esztendővel ezelőtt, az akkori társadalmi körülmények között bizonyos fokú haladást jelentettek. Főként nyelvi egyszerűsé­gükkel, és azzal, hogy mondanivalójukban jelentős szerepet kapott a népiesség, a nép humora és egyszerűsége. Ez igaz, a népszínművek ilyen jelentőségét senki sem tagad­ja, mint ahogyan az ipar fejlődésében az első gőzmozdony megjelenésének forradalmi jelentőségét sem. De vajon ki ülne fel ma egy ilyen mozdony által vontatott vonatra, amikor a legkorszerűbb közlekedési eszközök szolgálják az utazást? Ilyenformán áll a dolog a népszínművekkel is. A népszínmű­vek ötven esztendővel ezelőtti haladó jellege megszűnt, — sőt azóta sokkal pozitívabb haladó jellegű dolgok is érvényüket vesztették — a társadalom és az egyetemes kultúra mérföldek­kel túljutott a népszínművek korán. A népi álromantika, a „sírva-vigadunk”, a nemzeti kesergésbe-feledkezés ma éppen úgy kerékkötő, mint a burzsoá ideológia. Az emberek cselekedete, a szocializmus gazdasága, terme­lése törvényszerű összefüggésben van a gondolattal, a tudat­tal. Az emberek tudatát életkörülményeik, létezésük határozza meg. Kézenfekvő dolog, hogy szocialista termelési viszonyok között, a szocializmus kereteiben a tudatot is a szocializmus eszméi határozzák meg. A tudat, az emberek gondolkodásmód­ja pedig természetszerűen visszahat arra, amit csinálnak, visz- szahat létükre: Az is nyilvánvaló, hogy a szocializmus viszo­nyai között a szocialista tudatnak kell visszahatni az embe­rek munkájára, egész életükre, nem pedig az ellenséges ideo­lógiának. S ennek a tudatnak alakításában, formálásában ha- hatalmas szerepe van a szocialista kultúrának. Megváltoztatni az emberek gondolkodását, könyvekkel, színházi előadásokkal, filmmel, ismeretterjesztéssel. Távolról sem könnyű dolog, hiszen a burzsoá ideológia, a burzsoá kultúra, bár elvesztette uralkodó jellegét, mégis létezik, és az emberek fejében elfoglalt „had­állásait” tartani akarja. Tehát birtokolná akarja az emberek tudatát, birtokolni akarja az emberek gondolkodását. AAindezek következtében az emberi tudaton belül végbe- menő harc, a kétféle kultúra harca a kultúrforradalom frontján folyó osztályharc fő tartalma. A burzsoá kultúra ma­radványaiban él, és esetenkén él a népies írók harmadikutas koncepciójában, és az öntevékeny művészeti csoportok „politi­kamentességében” és a tudat csatornáin keresztül a társada­lomban, az emberek életében. , Vegyük például a politikamentességet, amely azonban lát­szólagos dolog. Látszólagos, mert olyan mű nem létezik, amely állásfoglalást ne tükrözne. A népszínművek nem egy esetben a nacionalizmust, az álmagyarkodást tükrözik, könyvkiadásunk, néhány sajnálatos jelensége pedig bizonyítja, hogy a burzsoá irodalom milyen nagy mértékben torzíthatja az emberek fej­lődő szocialista gondolkodásmódját, vagy egy-egy film, amely a „puszta szórakoztatás” igényével lép fel, szinte észrevétlen csöppenti az emberek fejébe a tartalmatlanságot, nem egy esetben pedig a burzsoá kultúra osztálytartalmát. Az „ez kell a közönségnek” és „ez nem árt meg senkinek” jelszavak tulajdonképpen rések a szocialista kultúrán, amelye­ken át szabadon szivároghat a kispolgári ideológia, a burzsoá kultúra. Ilyen jelenségek tapasztalhatók a fővárosból vidékre kiránduló színészegyütteseknél és az öntevékeny művészeti csoportok „politikamentességében” is. Az emberek gondolkodásának átformálása is osztályharc kérdése. A közönség igénye kétségtelenül jelentkezik a könnyű műfaj iránt, és ezt többen úgy értelmezik, hogy a közönség kedveli az üres, a tartalmatlan kultúrát, mert „csak” szóra­kozni akar. Számtalan példa a bizonyíték ennek az ellenkező­jére, hogy a közönség többsége tartalmat is kíván. Igaz, van olyan igény is, hogy „csak” szórakozni akarunk, bár ez az igény a szocialista kultúra térhódítása következtében egyre szűkül — de éppen ez a jelenség kényszerít nagyobb gondos­ságra, nagyobb figyelemre az emberi gondolkodás átformálásá­ban. Az új élet, a magyar nép közel másfél évtizedes új élete és az emberiség történelmében jelentkező társadalmi változá­sok szinte parancsolóan hívják fel az emberek figyelmét a két kultúra közötti eszmei és erkölcsi különbségre. Egyre inkább fordítják figyelmét a szocialista kultúra erkölcsi tisztaságára, a belső és külső világ igazságos egyensúlyára, a szó és a gon­dolat világos, félreérthetetlen kimondására. A két kultúra harca osztályharc, amely bonyolult, sokszor rejtett formában jelentkezik. A kulturális forradalomban a szo­cializmus érdekei sokszor találkoznak mások érdekeivel is. Például abban, hogy a falu kultúr színvonalát fel kell emelni a város színvonalára — amely összhangban áll — mondjuk — a nem szocialista világnézeti kultúrmunkások, esetleg szerve­zetek létérdekeivel, de ez nem jogcím arra, hogy fércművek­kel, burzsoá ideológiát tartalmazó művekkel éppen akadályoz­zák a falusi emberek szocialista gondolkodásának kialakítását. Ebbe beletartozik az egyetemes kultúrforradalom valamennyi területe'- a tudományok, az ismeretterjesztés, a könyv, a film, a színház, az öntevékeny művészeti csoportok stb. Az emberek érdeklődését még jobban a szocialista kultú- ra, azremberiség kultúrájának legjobb hagyományai felé kell fordítani. Az emberek világos, nyílt választ várnak a világ gondjaira, a társadalom kérdéseire és erre őszinte választ a kultúra területén is csak a szocializmus adhat. . T. A. KISZ névadó- ünnepség A Komlói Karbantartó Vál­lalat KISZ-szervezete zászló­avatással egybekötött névadó­ünnepséget tart december 29- án. Hámán Katónak, a ma­gyar munkásmozgalom nagy mártír iának nevét ve»i> fél A Mohácsi Selyemszövográr pártszervezete szerdai vezető­ségi ülésén megtárgyalja a munkásosztály helyzetéről szó­ló párthatározatot és tervet ké­szít a határozatnak az üzem« ben történő vét<^*,l*”ilására.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents