Dunántúli Napló, 1958. december (15. évfolyam, 284-307. szám)
1958-12-14 / 295. szám
»58. DECEMBER 14. NAPLÓ 5 r Az új tagkönyv A lapos, L-alateú épület ott húzódik meg az erőmű két égbenyúló kéményének lábánál. Az este észrevétlenül kúszik előre s lassan körülöleli a homályt. Csak világos ablakai hunyorognak bele a ködös, nyirkos téli sötétségbe. fceox kellemes meleg terjeng. A Hangulat ünnepélyes. A lányoson az ifjúsági szövetség kék oluza, s a mai divat minden számbajöhető kreácója. a fiukon sötét ruha. S ta’án a csend is nagyobb, mint máskor, tele a várakozás, a közelgő esemény feszültségével. 1/ ovács Imre, a fiatal sző- ^ kehajú titkár kezében mintha remegnének a papírok. Krákog, köhéesel, próbálgatja a hangját. Előtte a székeken a szervezet tagjai, me gh ivottak, vendégek. — A mai taggyűlésen, tudjátok, megkapjuk az új tagsági könyvet. Ebből az alkalomból terjesztem elétek a vezetőség beszámolóját.,, televíziós készüléket, amit eredményes gazdasági munkájukért kaptak: a fiatalok példás munkások, vasat gyűjtöttek, rendbetették az üzem udvarát. S hallottam klubdélutánjaikról, a 16 űlmankétról, a közös balatoni kirándulásukról, zenekarukról. Miért soroljam? Most már sokan vannak. — Magunk nem jutottunk volna el idáig, az idős kommunista elvtársak mindig segítettek nekünk. Köszönjük fáradozásukat ,»• az egész, s mégis több ennél: a könyv egy hagyományokban s munkában gazdag ifjú szövetséghez való tartozás jelképe. T akács János ... Az el■ nöki asztal mellől szé- lesvállú fiatalember emelkedik fel. Már a kezében a könyv, forgatja, lapozgatja. — A legidősebb kiszista vagyok — mondja. — De ha a KISZ-ről beszélek, mindig fiatalnak érzem magam. Most is azt ígérem, hogy ezután is mindig dolgozni fogok, mint mások... Mint mások? Igen. Takács János elvtárs, a pártszervezet titkára. Azt mondják róla, hogy ugyanúgy dolgozik, mirt a többi. Sőt, talán többet: a fiatalok között élve, szórakozva tanítja, neveli a fiatalokat. Mennyien tanulhatnak tőle! illik megemlékezni. Tapasztalatcserére jöttek, hogy náluk: is gondosan előkészüljenek a taggyűlésre. No, nem: a kis Takács le- l gény más szándékkal. A „leg- ; ifjabbak” képviseletében hozta f el a mamája, hogy ismerkedjen meg az itteni élettel. Mit: lehet tudni, talán hasznosít : belőle valamit. Egyébként a jövő KlSZ-tagja — már ottho- | nosan közlekedik a székek kö- I zött. ♦ Lassan belemelegsziik. Szavaiból a komlói erőmű KISZ- szervezete kétesztendős munkájának megannyi emléke, tette, kudarca villan fel... Valamikor nem ültek itt ennyien. A kis magot, amelyik először bontotta ki itt a vörös zászlót, megnemértés, közöny vette körül. Ugyan mit akarnak ezek? Mit? Tehetségükkel, dolgos kezükkel, szívükkel egyengetni örímaguk s a fiatalöle útját, tőlük telhetőén résztvenni az új világ kialakításában. Mást nem. A hosszú utat kedves, szép tettek szegélyezik. Jártam az ízléses és hangulatosan berendezett kis klubszobában, ahol esténként összeülnek beszélgetni, szánakozni. Láttam a A sor szélén Udvaros Sándor bácsi bólogat erre. Mintha mondaná: hiszen a ma fiaink vagytok, • mégcsak az lenne szép, ha magatokra hagynánk! Ebben a rövid visszapillantásban egy válasz is meghúzódik: az itteni ifjú kommunisták büszkén vehetik át az új tagsági könyvecskét. Amit vállaltak — az már élő valóság. A piros fedelű könyvecskék az asztalon sorakoznak. Nevek röppennek: Juhász Ilona... Kovács József... Béres Margit ... Az asztal elé lépnek, kézfogás, s lassan visszamen-', nek helyükre. Mindössze ennyi] Társadalmi máskával épül a mé'yájítck la óháza A Baranyamegyei Mélyépítő ben az évben tető alá a mély- Vállalat dolgozói számára a Jó- építők új lakóháza, kai Mór utcában épül egy há- rom emeletes, huszonnégy lakásos épület. Az építkezésen jelentős társadalmi munkát is végeznek a vállalat dolgozói; Ma a vállalat műszaki és adminisztrációs dolgozói foglalják el az állványokat A műszakiak vakolókanalat ragadnak és betonoznak, az adminisztráció dolgozói pedig, akik nem jártasak a kőműves- ségben, a segédmunkásokat helyettesítik. így kerül még ebtaeli Sziiliíz m A pécsi városi tanács végre-* hajtó bizottsága elfogadta a* Nemzeti Színház vezetőinek t javaslatát, miszerint az intéz-; meny zavartalan működése* érdekében fel kell újítani a! világítási berendezést. Erre a] célra 10 ezer forintot fordítanak. 4 866 000 forint kártérítés Az életbiztosításról majdnem minden ember valami rosszat őriz emlékezetében. Concordia, Atlanti — és más. hasonló biztosító társaságok neve még ma is kísértik azokat, akik szűkös munkásfizetésükből minden hónapban biztosítási bélyegbe öltek egykét pengőt, és a háború után tűzbe dobhatták kötvényeiket. A becsapódott emberekben még ma is él valami ellenszenv a biztositás minden formájával szemben és hitetlenkedve hallgatják, hogy az Állami Biztosító teljesíti kötelezettségeit, baleset, vagy halál esetén nagy összegeket ad a biztosítottaknak, hozzátartozóiknak. Mészáros Antal elvtárs, az Állami Biztosító Baranya megyei igazgatóságának vezetője így nyilatkozott munkájukról: — Ma már a biztositás minden fajtájával foglalkozunk. A biztosítás nálunk két ágazatra tagozódik, vagyon- és személybiztosításra. Biztosítjuk ügyfélénkét tűz, jég, állatelhullás, betöréses lopás esetére, sőt egyes vasúti, vagy gépjárműves teherszállítmányokat is biztosítunk. — Van a biztosításnak egy egészen új területe: a háztartások. Az általános háztartási biztosítás egészen új keletű. Szervezőink most ismertetik az emberekkel. Velük együtt én is nagy jövőt jósolhatok neki, mert díja egészen minimális — havi tíz—tizenöt—húsz forint — és ennek ellenében biztosítjuk egy-egy család házi és használati ingóságait, ruha és fehérneműit, tüzelőanyagait, arany és ékszertárgyait, bélyeggyűjteményeit a lakáshoz tartozó felszerelési tárgyakat, állami és szövetkezeti szervektől bérelt tárgyakat, ruházati tárgyakat, szőrmeféléket. Az általános háztartási biztositás kiterjed például tűz, villámcsapás, robbanás, vihar, betöréses-lopás, rablás, üveg és szavatossági károkra is. Nagyon érdekes például, hogy egy ilyen háztartási biztosítással biztosítva vannak a házba vagy lakásba érkező vendégek is. Még pedig úgy, ha egy-egy vendég a lakásban balesetből kifolyólag megsérül, az Állami Biztosító kártérítést fizet; Balesetek esetében is érvényes az általános háztartási biztosítás. Akár a lakásban, akár a lakáson kívül történő baleseteknél 200-tól 6000 forintig terjedő összeget fizetünk ki személyenként. A személyi biztosításról Mészáros Antal elvtárs a következőket mondotta: — Legnépszerűbb személy- biztosításunk az úgynevezett „nagy" élet-biztosítás. Ez tulajdonképpen takarékossági célokat szolgál, mert a biztosítási idő lejárta után a biztosított összeget kifizetjük a biztosítottaknak. Három év után kölcsönt adunk a befizetett díjakra, de a biztosítottak kívánsága szerint tőkésíthető is a befizetett ősz- szeg. Halál bekövetkezése esetén természetesen a biztosított összeget fizetjük ki a hozzátartozóknak. — „Kis” élet-biztosítást is sokan kötöttek a megyében. Ennek már havi tíz forintos befizetés ellenében is élvezője lehet valaki. — A balesetbiztosítás főleg bányavidékeken népszerű. A bányászok, Komlón, Meszesen, Vasason, Szabolcson és másutt — százával kötnek baleset-biztosítást. Végül arra a kérdésre, hogy a biztosító vállalat mit nyújtott ebben az esztendőben a baranyai biztosítottaknak, Mészáros elvtárs így válaszolt; *— Egy egész közeli példát is említhetek: Bíró László, aki a nyugati városrészben lakott, „nagy" életbiztosítást kötött velünk; Aznap befizette az első részletet, másnap halálosvégü baleset érte. Feleségének néhány napon belül kifizettük a meghatározott biztosítási összeget: 12 400 forintot. Egyébként ez év elsejétől december 1-ig 1026 családnak 732 000 forintot fizettünk életbiztosítási összegként, ami több, mint 710 forintos átlagnak felel meg. Ezen kívül 2882 esetben térítettünk meg t&zből, viharból. de főleg jégverésből adódó kárt. A károsultaknak kilenc hónap alatt 4 866 000 forintot adtunk át kárpótlásul H. M. 8m*wrsMK*fjrs*i*/*sjvM*J*'Mf*fM-'*s*'*i'*/*/*'**+'M/*/*****»4mmmim ■*/*/*/****/<**'***'*/*»* m samrjvtrjmrM m tm ;r> -sym Sokszor hallani: ami fiataljaink Hlyének, a mi fia* táljaink olyanok, bezzeg az én időmben így volt, meg ügy volt. Egy kétségtelen: a mai fiatalság nem úgy él, mint a régi. Sakkal jobb körülmények között nevelkedik, sókkal több lehetősége van tanulásra, szórakozásra. De vajon megbecsülik-e az új élet adta körülményeket ezek a fiatalok? Mondják el -maguk! A 48-as téri egyetemi diákszállóban mintegy 320 orvos- tanhallgató lakik. A bentlakók 90 százaléka -munkás, paraszt származású. Esteledik. Vége a tanításnak, beszélgetve, vitatkozva jönnek haza az egyetemisták. Mielőtt velük beszélnénk, menjünk be a gazdasági hivatalba, érdeklődjünk a diákotthon költségvtése iránt. Meg lepő adatok: ebben az évben fii1 ószőnyegre 14 ezer, a könyvtár fejlesztésére 10 ezer, a társalgó csinosítására 30 ezer, az úgynevezett nyári tanuló létesítésére 21 ezer forintot költöttek. Az emeleti szobák és folyosó tatarozására több százezer forintot fordítottak. Ebbe az épületbe ez évben csaknem félmillió forintot ruháztak be. A „száraz adatok“ birtokában látogassuk meg a. lakókat. A diákbizottság titkára kalauzol. Felmegyünk a második emeletre. Akár egy szép szálloda, A folyosó közepén futószőnyeg, újonnan festett falak, hófehér ajtók. — Ezen a részen csak néhány 4 ágyas szoba van, a többi egy, illetve kétágyas — magyarázza. Elmondja, hogy az egy- és kétágyas szobákat azok a diákok lakják, akik tudományos munkával foglalkoznak. S ezt helyeslik a diákok i&. Bemegyünk az egyik szobába. A szobában szőnyeg, két emeletes ágy, íróasztal, csempézett mosdó, az ablakon függöny. Az asztali lámpa éles fényénél egy diák tanulja az anatómiát. Diák? Mintha diáknak kissé idős lenne. A beszélgetés során kiderül, hogy gyanúnk indokolt volt. 37 éves férfi az, aki ebben a szobában a könyveket bújja. Tavaly végezte el a dolgozók esti isko-. Iáját és 37 éves fejjel az orvos tudományi egyetemre iratkozott. A beszélgetés hallatára néhány diák bejön a szobába. — A Miklós bácsi nagyon szorgalmas — mondja az egyik. — Olyan akaratereje van a tanuláshoz, mint másik háromnak, — toldja meg a szót a másik. Hihető is, hiszen aki 37 éves korára kezdi el egyetemi tanulmányait, annak már van élettapasztalata, tudja miért tanul. — így igaz, — mondja — de még igy is nagyon nehéz. Vasszorgalom, vasakarat kell a tanuláshoz — folytatja, — ebben pedig nálam nincs hiány. Már vagy hatan vagyunk a cA mai fiatalok szobában. Szó kerül a tanulásról, a szórakozásról, a hi- vatásszeretetről. Erről beszélnek a legtöbbet. A hivatásról. — Ki merre akar menni, elhelyezkedni az egyetem után? — kérdem. Megmondom őszintén, meg voltam győződve, hogy a feleletek többsége az lesz: körorvosnak. Néhány évvel ezelőtt hosszabb időt töltöttem orvos- tanhallgatók között. Ezeknek a diákoknak túlnyomó többsége azon a véleményen volt, hogy az egyetem elvégzése után kimennek vidékre. Miért? Könnyebben szereznek lakást, s a kereset szempontjából is jobban járnak. — Nézd, kimegyek vidékre s gazember legyek, ha 2 év alatt nem a saját autómon járok, Csak nem kinlodok itt valamelyik klinikán jóval kevesebb fizetésért, s emellett még gazsuláljaik is az idősebb kollegáknak. Vidéken élek öregem, mint Marci Hevesen, s a magam ura vagyok. Akkor ezt mondották. Most pedig? — Nézze, — kezdi magyarázni az egyik diák — akik most ebben az otthonban vagyunk, állítom, hogy becsületes, rendes emberek. Igaz, nem látok senkibe, de az a tapasztalatom, hogy valameny- iryien szeretik hivatásukat. Két út áll előttünk a tanulmányaink befejezése után. Az egyik: vidék, a másik: a klinika. Mi van vidéken? Egy vidéki körorvosi állás bizony nem megvetendő. Beszéljünk nyíltan: jó kereseti lehetőség. De ezerszer nehezebb számára a szakmai fejlődés. Mi pedig elsősorban tudományunkat alaposan ismerő, jó orvosok akarunk lenni. Ehhez pedig klinikai gyakorlat kell. Tudományos munkát akarunk végezni. Tudjuk azt, hogy a tudományos munkát légzők még nem a legjobbak dotáltak, bár különös panaszra nincs ok. S ha elsajátítjuk azt a szakterületet, ahol dolgozni akarunk, nagyon szívesen megyünk vidékre. Hiszen ma már a vidék nem a régi értelemben vett eldugott helyet jelenti. Hosszú ideig beszélgetünk a szakmai kérdésekről, aztán a szó egy másik lényeges területre, a diákotthon politikai életére terelődik. — Az egyetemen tanulunk marxizmust — mondják. Kis vita is kerekedik. — A régi tematika szerint előbb tanultunk politikai gazdaságtant és utána filozófiát — mondja az egyik. — Az ilyen sorrend azonban vitatható. Elmondják, hogy most először filozófiát hallgatnak. Ezt helyeslik. így van már alapjuk a politikai gazdaságtanhoz. könnyebb annak tanulmányozása. — Újságot olvasnak-e? n Természetesen. — A mait olvasták? Bizonytalan feleletek. „Még nem volt rá időm“ — „£n most vettem meg“ — s hasonló válaszok. A diákotthon politikai nevelőmunkája bizony ma még nem kielégítő. Szakmai és politikai tudás elválaszthatatlan egymástól. Ezt azonban még nem mindannyian értik. Igaz, vannak a diákotthonban különböző előadások: művészettörténeti, zenetörténeti gtb, Ez helyei. Legyenek a mi orvosaink sokrétűen képzett emberek. Az egyetemen tanulnak marxizmust. De vajon nem. segítené-e ideológiai fejlődésüket, ha egy-egy alkalommal politikai kérdéseket is megvitatnának? Az otthonban 10 tagú diákbizottság működik. Helyes lenne, ha napirendre tűznék az ideológiai képzés problémáját is. /\őf SZobft. Két lány ül egy ágyon. Tanulnak. A szoba berendezése a férfi szobáéhoz hasonló. Kérdezősködöm: elégedettek-e? Igen. Semmi hiba? Nincs. Kétkedem. Vagy bizalmatlanok, vagy félnek s nem akarják megmondani a hibákat — gondolom, — Kitaláljak hibát, hogy mondhassak? — szól az egyik. — De van! — vág közbe a másik. — Jó lenne egy mosószoba, Ha ezt megoldanák, igazán semmi kívánságunk nem lenne. Ezt írja meg, kérem. Egy másik női szobába is bekopogtunk. Egy lányt találtunk, „nyakig“ könyvekben, ön is jól érzi magát. A szórakozásról kerül szó. Legutóbb színházban voltak, kollektive nézték meg az „Ellenségek“ című színdarabot. Moziba is jár s néha táncolni. Legutóbb az orvosbálon. Milyen ruhában volt? Nylon kisestélyi — mondja. Az öltözködésről beszélve elsorolja: van egy kiskosztümje, egy nagykosztüm- je, 2 szövetruhája, cipők, fehérneműk, pongyola, blúzok, seb. Persze azért nő, hogy még több és szebb ruhát kívánjon. De azért egyelőre elégedett ruhatárával. Legközelebbi vágya? Minden beszámolóját sikerrel végezni. Ezekben a: években ez a legfontosabb «.?«- mára. Mindenfelé amerre járunk, tanuló fiúkat, lányokat látunk. Nincs nevetgélés, nincs rendetlenkedés. Tanulnak a szobákban, a társalgóban, a tanulószobában. A társalgóban egy zongora, terítővei letakarva. A terítő sok kis csillagból áll.. A lányok horgolták. Egy-egy lány egy-egy kis csillagot horgolt, összevarrták s kész volt a terítő. Milyen nagyszerű szimbóluma az ösz- szefogásnak... Kint sűrű köd ereszkedik a városra, a diákotthon abdakaiból csak tompa fénynyel szűrődik ki a világosság. A kapuban egy lány búcsúzik egy fiatalembertől, s sietős léptekkel tűnik el a bejárat nagy kapu ja, mögött ■. > GARAY rERENO A két csinos lány viszont I ” már KISZ-tag. Az egyik t a gimnáziumban, a másik a I városi bizottság megbízásából ] az erőmű kiszisiáinak patró- ♦ nusa. Most már tényleg vége. Egyf pillanat alatt asztalokat vará- t zsolnák a terem végébe. Zene- | kar! Tessék, lehet játszani. S a| parketten suhanó párok tán-* colják a valcert , Tánc, dal, jókedv tölti be a| termet f Bocz József. Fotó: Erb János. » E zzel aztán vége is lenne. Azaz, hogy egy kis türelem. A taggyűlésen ugyanis voltak vendégek is, s róluk is
