Dunántúli Napló, 1958. december (15. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-14 / 295. szám

1958. DECEMBER 14. NAPLÓ S Kábelesítik a Mecseket — Gépesítik a csomasfkézbesítést — Uj postahivatalokat, nyilvános távbeszélő állomásokat létesítenek PÉCS ÉS BARANYA MEGYE távbeszélő vezetékeinek kor­szerűsítésére, valamint a meg­lévő hálózatok javítására és központok bővítésére kormá­nyunk már ez évben is 3 500 000 forintot fordított. Eb­ből az összegből 1 500 000 fo­rint jutott a helyközi hálóza­tok bővítésére, valamint a mo­hácsi kábelhálózat építésére. Jelentős összegeket fordítot­tak az alközponti hálózatok építésére is. Ezek közül fonto­sabbak: a Komlói Szénbányá­szati Tröszt, a Komló—Mázsa Erőmű, valamint a Mohácsi Farostlemezgyár. Ugyanakkor Uj-Mohácson ‘és Homorúdon postahivatalokat építettek és erre a célra ez évben összesen 327 000 forintot költötteki A helyi és helyközi hálóza­tok felújítására a posta idén 620 000 forintot fordított. A legjelentősebbek a Mohácson és Pécsett végzett kábelfelújí­tási munkák voltak. 112 000 forintos költséggel felújították Vasas IX. és Pécsvárad veze­tékes rádióhálózatát. Korszerű­sítették a szigetvári CB köz­pontot, 150 000 forintos költ­séggel megépítették a pécsi ki­segítő központot Jelenleg pe­dig folyamatban van és még ez évben elkészül a pécsi hely­közi központ bővítése is 463 000 forintos költséggel A posta 1959-es évi előirány­zata lényegesen magasabb, mint az 1958-as évi volt. A posta arra törekszik, hogy Ba­ranya megye, de elsősorban Pécs város rohamos fejlődésé­vel lépést tudjon tartani. A fejlődés gyors üteméből azon­ban arra lehet következtetni, hogy még a felemelt lényege­sen nagyobb összegelőirány-i zaltal sem sikerül majd az ösz- szes igényeket kielégíteni, AZ 1959-ES ÉVI FEJLESZ­TÉSI TERVEK között szere­pel többek között új áramkör kiépítése Szentlőrinc és Sziget­vár között. Fejleszteni kíván- íák a nyilvános távbeszélő- állomásokat is Pécsett a Rigó- der tetőn, Basamalomban, Fel­ső Bánomban, valamint az aba- ligeti cseppkőbarlangban. Sor kerül majd a mohácsi helyi hálózat bővítésére, valamint Pécs gyárvárosi és meszesi ré­szének további fejlesztésére. Ugyancsak 1959-ben végzi el a posta a pécsi távbeszélő köz­pontnak 1000 kapacitással va­ló bővítését, közel 3 000 000 fo­rintos költséggel, valamint Pécsvárad és Sellye központok bővítését is 100 000 forintos beruházással. A helyközi hálózatok felújí­tására a posta a jövő eszten­dőre összesen 1 000 000 forintot irányzott elő. A helyi hálóza­tok közül Görcsöny, Baksa, Villány, Dunaszekcső és Pécs­várad hálózatokat tervezik fel­újítani, mintegy 400 000 forin­tos költséggel. Korszerűsítik majd Sásd, Magyarszék háló­zatokat és 600 000 forintos költ­séggel elvégzik Pécs-Mecsek kábelesítését. A vezetékes rá­dióhálózatok közül pedig a mohácsi, villányi, valamint a pécsbányatelepi hálózatokat újítják fel 400 000 forintos költséggel A POSTAFORGALOM JA­VÍTÁSA érdekében a posta már ez évben az Erőmű és a .nyugati városrész területén postahivatalokat létesített. A nyugati városrészben megnyi­tott postahivatal azonban ide­iglenes jellegű. Csak addig működik majd, amíg el nem készül az új, korszerű posta­épület, amelynek alapozását már megkezdték. A posta a már hosszabb ideje szünetelő kertvárosi postahivatalt no­vemberben újból megnyitotta a városi tanács által rendel­kezésre bocsátott épületben. Még ez évben megnyitják a sumonyi fiókpostát is. A jövő évben fiókposta léte­sítését tervezik még Szabolcs­iadban is. Az építkezések me­netétől függően Pécs déli vá­rosrészében is sor kerülhet egy új postahivatal létesíté­sére. Uj postahivatal létesíté­sét tervezik még Mohácson is, a farostlemezgyár környékén. Végül a posta tervbevette, hogy a jövő évben megvalósít­ja a pécsi csomagkézbes í tés gépesítését. Ezt kiterjeszti majd a nyugati városrészre, Kertvárosra, Gyárvárosra és Meszestelepre is* P. J. a doh jét öt hete folyik a porcelángyár egyes számú gázkemencé- jének a nagyjavítá­sa. A javítást a gyár kemencekő- művesei végzik. Jó mimikájuk eredmé­nyeként o kemence javítása mintegy tíz nappal az ere­deti határidő előtt elkészül. A tulaj­donképpeni falazás i munkákkal már vé­geztek is, a kőmű­vesek már csak a kemence takarítá­sán dolgoznak. Közel egymillió forint a tiszta nyereség a bólyi gépállomáson Nagy a sürgés-for­gás a bólyi gépállo­más szerelőműhelyei­ben. Amerre csak lép az ember, mindenütt alkatrészbe botlik, itt egy halom tárcsale­vél, amott néhány csoraszlya, vágószer­kezetek, dugattyúk, első és hátsó kere­kek, s ki tudja még hányféle tartozék he­ver itt a földön. A traktorok, cséplők és kombájnok meg úgy sorakoznak az állvá­nyokon (száknyelven: bakokon), mint sor­suk jobbrafordulását váró betegek a kór­házi ágyon. Fúrás, kalapácsolás tölti meg a termeket. Könnyű kitalálni: ezen a gépállomáson már megkezdték a téli gépjavításokat. Varga István igaz­gató nem ért egyet a megállapítással. — Nem helyes a kifejezés, kérem. Elő­ször is, mi nemcsak télen javítjuk a gé­peinket, tehát nem kampányszerűen, ha­nem egész évben fo­lyamatosan. Termé­szetesen igyekszünk a holtszezonokat ki­használni. Minden hónapra megvan a tervünk. Az e havi tervünkkel kissé élő­ié vagyunk, mert gépeink több, mint két hete már, hogy nem dolgozhatnak az erős fagyok miatt. Van még elmaradt szántás a körzetben? — Sajnos, van. Né­hány termelőszövet­kezetünk ezen az őszön tartalékföldet vett át az államtól, igen későn vágták le a kukoricaszárat, s igy elkésett a szán­tás is.. Most, hogy kissé megenyhült az idő és a fagyos talaj is felengedett, trak­torosaink egymás után mennek ki ezek­re a táblákra. — Ez a megkésett munka tehát felbo­rítja a gépjavitási tervüket? — Azt nem. Mi az ilyesmivel számo­lunk. Terv ide vagy oda, első a szántás. A traktorok javításá­ra majd később ke­rül sor. Hisz van mit tenni addig is, itt ez a rengeteg cséplőgép, kombájn, meg hasz­nálaton kívüli mun­kagép. Mire ezek ja­vításával, letisztítá­sával, átfestésével készen vagyunk, ad­digra a traktorok is befutnak s a februá­ri gépszemlén már valamennyi gépün­ket munkára kész állapotban vonultat­juk fei. —‘ Mégiscsak té­len végzik a gépja­vítások zömét? — Kétségtelen, hisz ilyenkor nincs munka a mezőn. De, mint mondtam, a ja­vítások évközben is folynak. Ha egy traktorunk eléri a 940 normálhold telje­sítményt, akkor nagy javításra visszük, így egyrészt elkerül­jük a téli torlódást, másrészt nem szük­séges annyi hitelt felvenni anyagra meg egyébre, mert évközben többnyire van pénzünk, míg té­len bizony kevés. — Előreláthatólag milyen eredménnyel zárja az évet a gép­állomás? — Az évei tervün­ket már november 25-én teljesítettük, elsőként a megyé­ben. A november 31-i állapotnak megfele­lően vállalatunk 945 000 forint tiszta nyereséggel számol­hat. Ez a szám az év végéig valameny- nyit csökken, mivel sok munkánk már ebben a hónapban nem lesz. Viszont a tavalyi 585 000 fo­rint nyereséghez ké­pest mégis nagyon szép eredménynek tartjuk a mostanit, — És a gépállo­más dolgozóit meny­nyiben érinti ez az idei jobb gazdálko­dás? — A terven felüli nyereség 40 százalé­kéit kiosztjuk majd nyereségrészesedés címén. Ez kb. 220 000 forintot tesz ki. — Még egy kérdés: mik a terveik a jö­vőre? — Jövőre szeret­nénk még jobban gazdálkodni. Kapunk két új traktort, s az idei 49 500 normál­hold teljesítésünket 50 000 normálholdra emeljük. Most ké­szülnek a tervek. Van egy újításunk is, zetorra szerelt szecs­kavágókkal könnyít- jük meg a gazdák munkáját, így aztán jelentősen megnő majd a téli pénzbe­vételünk is. Mindent megteszünk, hogy eredményesebben gazdálkodjunk. Van egy óhajunk is, ’óé­vé s a gépszínünk, a ponyva meg drága és nem tartós, időt álló épületeket sze­retnénk, ahol gépein­ket szakszerűen tá­rolhatjuk. Reméljük hamarosan ez a vá­gyunk is valóra vá­lik. (R-NE) Nincs megállás! K' ét esztendős nehéz, harcos, sok sikert hozó időszak zárult le a választással. Az ország életében teljesen helyreállt az al­kotmányos, törvényes rend, a magyar dolgozó nép elsöprő többséggel jóváhagyta, szavaza­taival megpecsételte a párt és a kormány po­litikáját, megválasztotta az országgyűlési kép­viselőket és a helyi tanácsok tagjait. Ez szerényen értékelve is igen nagy jelen­tőségű. Az eszmei zűrzavar és a gazdasági veszteséget okozó ellenforradalom után a hat­millió választó egyöntetűen a szocializmus, a néphatalom, a kétesztendős időszakban foly­tatott politika mellett foglalt állást. A nép igent mondott a szocializmusra. A két eszten­dő meggyőzte arról, hogy a kommunisták jó és igaz ügyet hirdetnek, az a cél lebegett sze­mük előtt, hogy ebben az országban a becsü­letes kétkezi munkásak, parasztok, kisiparo­sok és a szellemi élet munkásai boldogan, megelégedetten éljenek, s mindennap több, jobb jusson az asztalukra. Egyúttal azt is kifejezték: megállás nélkül, tétovázás nélkül menjünk tovább az úton, következetesen sze­rezzünk érvényt a szocializmus építése szem­pontjából fontos kérdéseknek; Pedig nem volt semmiféle csinnadratta, a felszabadulása óta talán először igen szerény keretek között készültünk a választásokra a párt politikájának abból a sarkalatos pontjá­ból kiindulva, hogy szüntelenül ápolni kell a párt és tömegek bensőséges, baráti kapcsola­tát. Ez az időszak azonban mégis a pártmun­ka, a párt és áz állami vezetés számtalan új munkamódszerét alakította ki. Mert mi is volt? Beszélgetés. Az egész választási előké­szület egyetlen nagy beszélgetés volt a nép­pel, vezetők és aktivisták eszmecseréje a vá­lasztókkal. Ezeken a gyűléseken sokan jelen­tek meg, a vártnál jóval többen. A megye legkisebb községében is felborult a „rend“, százák és százak mohó kíváncsisággal érdek­lődtek az ország, a világ dolgairól. S ha ők nem is beszéltek, jelenlétükkel mégis állást foglaltak, bizalmat fejeztek ki a kéteszten­dős politika mellett. A pécsi nagygyűlés, ame­lyen Kádár eivtáns beszélt, hosszú ideig em­lékezetes marad a város lakói számára; A párt egyik vezetőjének közvetlen, baráti és keresetlen szavai megdobogtatták a sziveket, ott, azon a gyűlésen huszonötezer ember lel­kesedéséből sugárzott a bizalom; a megértés és a szeretet; s voltak személyes beszélgetések; Nem protokoll-látogatásak. A párt vezetői, aktivistái abban a tudatban járták azt üze­meket, falvakat, választási körzeteiket, csalá­di otthonokat, hogy most hazamentek. Esz­tendőkkel ezelőtt a nép egyszerű fiaként, va­lamelyik munkáskeríiletből indultak el, hogy a párt és az állami élet vezető posztján dolgozzanak. Nem önmagukért — a nép érde­kéért. Azért voltaik ezek a beszélgetések őszin­ték és megnyerőek, mert a legigazibb, a min­denkit érintő problémákról, gondokról esett szó, arról, hogy meddig jutottunk és miként menjünk tovább. Emlékezhetünk rá: senki sem beszélt arról, hogy mi lesz majd tíz év múlva, hogyan élünk majd a kommunizmus­ban. A végső célt látni persze nagy öröm, a jelen és a közeljövő azonban fontosabb szá­munkra. A mostani feladataink: a népi hata­lom erősítése, a béke védelme, a szocializmus további építése, mai életünk, s egyúttal jö­vőnk alapja is. Másrészt pedig a választás al­kalmával a vezetés a nép elé tárta a végzett munkát és véleményét, jóváhagyását kérte. S a vezetőkön túl, ezer és ezer párttag és pár- tonkívüli dolgozott nagy szorgalommal és lelkiismerettel a választások előkészítésében. Köszönet érte mindannyiuknak! Teljesen érthető az az öröm és megelége­dettség, amely eltölt bennünket a kölcsönös megértés és bizalom ilyen kifejezése láttán. Elvtársaink tele vannak jogos optimizmussal, tervekkel, elképzelésekkel, mert mögöttük ér­zik a pártomikívüliek cselekvő szándékát, tö- revését. A pártonkívüliék pedig tudják, hogy a párt, az egyes kommunisták az ő érdekük­ben, a nép felemelkedéséért küzdenek. Ilyen légkörben, ilyen összefogással öröm dolgozni'; a kölcsönös bizalom szárnyakat ad az ember­nek. újabb és újabb tettekre sarkallja. Az ilyen eredmények azomibam mindig rej- " legeinek veszélyeket is. Egyes embe­rekben azt a gondolatot kelthetik — sose fe­ledjük, mér keltett is —, hogy „győztünk, si­kerűit, most miár nincs baj“. Baj ugyan tény­leg nincs, de az önelégültségre sincs semmi okunk. Nem érezheti senki, hogy eljutottunk egy magaslatra és most már rendben va­gyunk. Előttünk még sok új csúcs meredez, amelyet meg kell hódítanunk, amelyen túl kell jutnunk. A két esztendő politikája meg­alapozta'az ország politikai, gazdasági és kul­turális életét. Gondos kertészként szeretettel kell ápolnunk és fejlesztenünk az eredmé­nyeket. É! A bizalom drága kincs. Nehéz megszerezni, de könnyű elveszteni. Könnyű, ha egy pilla­natra is megtorpanunk, letérünk a helyes út­ról és megfeledkezünk arról, hogy a bizalmat ezután is, mindennap, mindenütt erősíteni és fejleszteni kell. Könnyű, ha azt hisszük, hogy nekünk csak egyes alkalmakkor kell a dol­gozó nép támogatása, s a bizalom birtokában nem gondolunk óriási felelősségünkre. — A négyszázezer kommunista nem építi, nem épít­heti fel a szocializmust. Mi. szent kötelessé­günkhöz híven, több munkát vállalunk az al­kotás gondjaiból, de a szocializmust csak ak­kor tudjuk megvalósítaná, ha az egész dolgo­zó nép velünk van, mindig megérti tervein­ket, munkájával támogatja azokat. Ez azt is jelenti, hogy meghallgatjuk véleményét, ja­vaslatát, baráti beszélgetéseken ismerjük meg gondolatait. Nem taszigáljuk: tanítjuk és ta­nulunk tőle. Csak ilyen kapcsolat alapján fejlődhet tovább a kölcsönös bizalom légköre, amely a termékeny alkotó munka feltétele. N ekünk az eredményeket is megfelelő kritikussággal kell vizsgálnunk: rész­leteiben is boncolni, megismerni és belőle a jót hasznosítani, maradandóvá tenni, előké­szíteni ezzel az újabb fellendülést. Mert bőven van tennivalónk. Itt az év vé­ge. Igaz, több üzem, bánya már befejezte ter­vét. De mindenütt elérik-e a kitűzött célo­kat? Már nincs semmi baj a fegyelemmel, az anyagellátással, megelégedhetünk a vezetés színvonalával? Úgy hisszük, aligha. Nem vár­hatunk mindig fentiül segítséget, a nehézsé­geket nekünk kell megoldani. S érti-e mér minden munkás azt az egyszerű jelszót: úgy élünk, ahogy termelünk? Ha száz forinttal többet adunk az országnak, akkor ebből ará­nyosan többet tudunk juttatni az életszínvo­nal emelésére. Más módunk nincs, hogy szeb­bé tegyük az országot és az életünket. S itt van a munkásosztály helyzetéről szóló hatá­rozat, a jövő esztendei terv. Mind-mind áll­hatatos és következetes munkát igényel veze­tőtől és egyszerű munkástól egyaránt; A párt a választások idején is nyíltan meg­mondta: a szocializmus építésének kulcskér­dése a mezőgazdaság szocialista átszervezése. Nem titok, hogy ez az út vezet a parasztság anyagi és kulturális felemelkedéséhez. A kis- parcella már kiadta a lelkét, az igények vi­szont erőteljesen növekszenek: Aki tegnap még nem ismerte a rádiót, az ma mosógépet keres a szövetkezeti boltokban, kultúrházat, könyvet s mozit igényei. A föld termésének gyarapodásával egyenes arányban léphet, előbbre a falu, éllhet szebben, gazdagabban a parasztember. Mondhatják egyesek: ki előbb, ki utóbb majd megérti ezt az igazságot. Nem, a kommunistáknak segíteni kell abban, hogy minél előbb megértsék, és a választást ne tol­ják ki a végtelenbe. Mindig beszéljünk nyíl­tan és meggyőzően, a közös gazdálkodás esz­méjéről, előnyeiről, a szövetkezeti tagok jöve­delméről és életéről. Megkönnyíti ezt a mos­tani zárszámadás is. Ezzel falun is erőtelje­sen gyűjtjük a bizalom tőkéjét, nevezetesen azt, hogy a parasztság ebben is mihamarabb megértse és elfogadja a párt szavát, útmuta­tását. A szocializmus építésének egyik feltétele: " az emberek tudata. Mi segített az ellen- forradalomnak? A sok tévhit, a babona, a ré­gi társadalom eszmei maradványai. Kézen­fekvő a dolgunk: kiűzni a fejekből a kapita­lizmus örökségét és népünket szocialista jel­lemvonásokkal felruházná. Ennek egyik mód­ja a kulturális nevelőmiunka; A kultúra nemcsak mozit és könyvet jelent; Minden: a zene, a képzőművészet, a színház, a balett, a tánc, az ismeretterjesztés, az isko­la ide tartozik. A párt kulturális irányelvei jól példázzák art, hogy mindegyik az embe­rek szocialista átnevelését szolgálja, ha az tartalmában haladó, szocialista elveket, isme­reteket nyújt. Hogy művészi eszközökkel a szocializmus eszméjét, magasabbretndűségét, emberségét sugározza és plántálja el a széles néprétegekben, azzal valamennyiünknek tö­rődni kell; a szocialista emberré válásban már messzebb jutott értelmiségieknek épp­úgy, mint a kommunistáknak, az egyszerű munkásoknak és parasztoknak. Nem csapko­dással, hanem türelmesen, meggyőző szóval irtsuk ki a gazt és terjesszük a jót. Gondol­junk az öntevékeny művészeti csoportok mű­sorkiválasztására, az iskolákban folyó nevelő munkára, a kultúrházák életére, a tudomá­nyos ismeretek terjesztésére. A kulturális irányelvekben világosan megtalálható a párt- szervezeteknek ezzel kapcsolatos feladata, amelyet nekünk kell elvégezni; A bizalom kötelez bennünket. Kádár elv- ” társ azt mondotta: nekünk hálásnak kel] lennünk az emberek bizalmáért, amelyet csak jobb, csak eredményesebb munkával tu­dunk visszafizetni. Ez a biztosítéka annak, hogy a megszerzett elismerés és támogatás a jövőben erősödjék, az ország, a nép hasznára; 15000 növénytermelési szerződés Két gyár és három vállalat megbízásából mintegy negyven féle növényre kötnek szerző­dést az idén a dolgozó parasz­tokkal Pg a szakcsoportokkal ! a baranvai föld mű vesszővel ke­zetek. A szerződések megköté­ssé megye#zerte igen jól halad és február vége helyett előre­láthatóan már decemberben befejeródik. Jelenleg úgy­szólván minden szerzödtetési ágban országos első helyet vív­tak ki maguknak a megye földművesszövetkezetei. Rost­növényekből például az elő­irányzott kétezer hold helyett 2140 holdra, az őszi vetésű ap­rómagvakból pedig 750 hold helyett majdnem ezer holdra szerződtek már. A tervezett 3670 hold cukorrépára is száz százalékig megvan már a szerződés. A baranyai földművesszövet­Iro7otolr midi ff mintecv 15 000 dolgozó paraszttal kötöttek szerződést zöldség, aprómag, cukorrépa, kender, len és más növények termelésére: összesen 11 000 holdon. Ez azt jelenti, hogy csupán nyolcszáz hold hiányzik még a február végéig esedékes szerzödtetési terv tel­jesítéséből. A legjobb munkát a pécsi járás végezte, ahol minden növényből száz száza» lékos szerződtetést értek el Jövíre M a pácsl Meszílfizooni

Next

/
Thumbnails
Contents