Dunántúli Napló, 1958. december (15. évfolyam, 284-307. szám)
1958-12-14 / 295. szám
4 NAPLÓ 1958. DECEMBER 14. 'fria.toJL m.LLví$%Q.k Aa.ng,vQJiS2ny.e A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat kebelében tavaly , megalakult a „Fiatal Művészek Klubja“, amely összegyűjti és tömöríti tagjai sorában az előadó- és képzőművész utánpótlást. Több zártkörű rendezvényük után pénteken este a Bartók Klub hangulatosan újjáalakított termében elsőízben léptek nyilvánosság elé. Három fiatal hangszeres művész (mind a hárman egyben az Állami Zene- •i iskola tanárai) mutatkozott j be nagy sikerrel és tárta } elénk tudással alátámasztott tehetségét: Ángyán Zsuzsa, Kováts András és Kovátsné Gaál Mimi. Tillai Ernő festőművész, a klub elnöke, bevezető szavaiban ismertette a klub célkitűzéseit és megnyitotta a nyilvános rendezvények első estjét. Kedves fiatal művészeink első műsorukkal a szonáta-njűfaj szeretete mellett tettek hitet. Négy szonátát játszottak el; sikerüket mi sem ' jellemzi jobban, mint az a tény, hogy a termet lelkesen megtöltő hallgatóság műsorukat rövidnek találta. Ha egy házaspár a művészetben is egymásra lel, abból a legszebb kapcsolat fejlődik ki, Ezt éreztük a Ko- váts-házaspár pontosan egybevágó összmunkájából. Két hegedű-zongora szonátát játszottak el; a barokk óriásnak, Bach János Sebestyénnek kovácsolt vasveretre emlékeztető, 4. számú c-moll szonátáját, majd — áttérve a nagy bécsi klasszicizmusra — Mozart népszerű e-moll szonátáját. Ángyán Zsuzsa két zongora-szólószonátát adott elő érdekes egyéni jellegű szen- vedéllyel: Mozart fájdalmas a-moll és Beethoven viharzó F-dur szonátáját. Hármuk között kétségtelenül Kováts András a leg- j kiforrottabb muzsikus — ami részben zenekari gyakorlatának tulajdonítható — ámde a két zongoraművésznő teljesítménye is túlhaladt már azon a szerényebb igényen, amelyért kezdőkkel szemben szokás támasztaná. A lendületes rajt után sikerekben gazdagon magasba ívelő pályát kívánunk nekik és kíváncsian várjuk a klub ígért további rendezvényeit; ^Beszélgetés J| FehetO zcssslé^lf íiójáoaL SZÜRET Pákolitz István verseskötete Hitvallásnak js bediene, amit mond, és ahogyan mondja. Ha a film bemutatása előtt beszéltem volna /ele, talán kissé dagályodnak, nesterkéltnek tartanám szazait, de most, a bemutató alig ildódó feszültsége után ter- nészetesmek, szívből jöttnek írződik minden szava. Aki ezt a filmet megalkotta, az nem is beszélhet másképp, csak ígyA szerző eltökéltsége, meggyőződése sugárzik a film minden jelenetéből csakúgy, mint Kamil Pixa, a Fekete zászlóalj forgatókönyvírójának halkan pergő mondataiból. — Azért írtam ezt a filmet, hogy a legnépszerűbb művészet nyelvén hívjam fel az emberek figyelmét: a második világháborúban megvert fasizmus ma is reális veszély. A náci párt, a koncentrációs táborok, az SS alakulatok meg szűntek ugyan, de azoknak a fenevadaknak egy része, akik ezeket a szörnyűségeket a világra zúdították, ma is jelentős tényezői a nyugati imperialista világnak. Nyugat- Németországban már miniszteri bársonyszékben, a NATO parancsnoki beosztásaiban folytatják üzelmeiket, a gyarmatokon az európai országok, — különösen a’francia imperializmus — terroralakulatainak magját képezik. A vietnami szennyes háború idején alkalmam volt meggyőződni, — folytatja Pixa elvtárs, — hogy a francia csapatok zömét volt SS-ek, háborús bűnösök alkották. Ezek a fenevadak ma az idegenlégió katonáiként épp olyan, vagy ha lehet még nagyobb kegyetlenséggel pusztítják a hazájuk szabadságáért küzdő gyarmati hazafiakat, asszonyokat, gyerekeket, stb., mint azt a második világháború alatt Lidicében, Oradourban, a koncentrációs táborokban tették. — Azok az észretért cseh, NDK-beli, magyarországi fiatalok, akik az idegenlégióból megszöktek és visszatértek hazájukba, egyöntetűen állítják, hogy az idegenlégióban a volt SS-eké, háborús bűnösöké a vezető szerep. Ezt egyébként — ismerve a vietnami, algériai kegyetlenségeket, — nem is vonjuk kétségbe. Úgy érzem, hogy filmünk eléggé meg győzőén leplezi le ezelcet a szörnyűségeket, eloszlatjá az idegenüégió köré vont hamis nimbuszt. — A maga valóságában mutatja be az idegen gúnyában, idegen érdekekért életüket egészségüket kockázható légió- nisták, köztük a nyugati propaganda csábítására kiszökött cseh, magyar, stb. fiatalod tényleges helyzetét. A film főkonfliktusát nem mi, a film írói találtuk ki. Való tények alapján tipizáltuk Vacla Maly s alakját, aki nyugatra szökik, ahol az igazi demokrácia, szabadság helyett szüleinek gyilkosával, Wolf hadnaggyal találkozik. — Meggyőződésem, hogy ez a film hasznos tanulságot nyújt fiatalnak, öregnek, hisz tényeken alapul, a valóságot ábrázolja. Ennek itt Magyar- országon is nagy jelentősége lehet, hisz az 1956-os ellen- forradalom után innen is sok ezer fiatal került nyugatra, közülük számosán az idegenlégióval próbálkoztak meg. Rajtuk — sajnos — nehéz segíteni, sokat használhat azonban ez a fűm az itthon maradottaknak, hogy lássák és egyszer s mindenkorra megtanulják:’ mit is jelent a valóságban a nyugatiak által olv sokszor hangoztatott demokrácia, szabadság, korlátlan lehetőség stb. Pixtl elvtárs szavaiból az is kiderült, hogy a Fekete zászlóalj csak az első komolyabb lépcsőfoka írói fejlődésének. Évek óta főlyó tanulmányok és a német megszállás alatt az illegális pártmun- kában szerzett tapasztalatai alapján már hozzá is látott a csehszlovák ellenállási mozgalom Beidrich birodalmi helytartó ellen folytatott harcáról szóló művének kidolgozásához Azután pedig élete nagy művét szeretné megalkotni: egy monstre filmet a Csehszlovák Kommunista Párt évtizedes útjáról. Pixa valóban hivatot: arre a feladatra. Tizenhat éves kora óta párttag. Aktívan rész' vett a német megszállók elleni földalatti harcokban. 1942— 45 ápriliséig a náci koncentrációs táborok foglya. Édesanyját, akárcsak filmje hősének apjáit, a németek gyilkolták meg. Korán megtanulta tehat mi a szenvedés, az áldozat, de azt is, hogy bármily veszélyes és kegyetlen is a fasizmus — nem legyőzhetetlen. Harcoln kell ellene, és a harcban le le hét győzni. Kamii Pixa ezt te szí immár tizenhat éves kor óta. Most a toll, a művésze fegyverével harcol — és hogy nem eredménytelenül, art me győzőén bizonyítja legújab filmje: a Fekete zászlóalj. Vasvári Ferenc Pákolitz István verseit három évvel ezelőtt, 1955-ben adta ki először a Szépirodalmi Könyvkiadó, az akkori magyar könyvkiadás egy megnevezhetetlenü! bizarr „ötletéből” következően: két másik költőtárssal közös kötetben, Három költő cin’ alatt. Ezért a Szüret-et tulajdonképpen Pákolitz első önálló verses kötetének tekinthetjük. Aki belelapoz ebbe a Magvető ízléses kiadásában megjelent kötetbe, azonnal megérzi. hogy nem egy úgynevezett „első” kötetet tart a kezében Nincs semmi kama- szos mutálás, vagy hogy a cím keltette képeknél maradjunk: semmi kiforratlanság, karcosság ézekben a versekben. Egy nemes költői nyár gazdag termését, aszúra érett fürtjeit gyűjtötte össze a Szüret. „Édes, sűrű zamatú”, ízes és érett versek a Szüret versei. Pákolitz Istvánnak nincs „nemzedéke”, a Szüret im kább elüt a mai magyar líra egészétől, mintsem összekapcsolná másak költészetével. Akár a folyóiratok, akár a könyvkiadás vers-termését nézzük, bizonyos „pamasz- szista” hang, a költészet „művességének” jellege uralkodik abban. Pákolitznál a vers lelkiismeretvizsgálat, „szolgálat” és „hitvallás”; ez a költő a környezettel, a világgal, a természettel nem veszítette el kapcsolatát, s hisz a költészet társadalomformáló jelentőségében; „Én vigyázok a lépteidre, — szavam a lápból kiragad, — nem szeretnélek, hidd el, hogy ha — nem mondanám az igazat!” A kötet fél száz verse három ciklusra bontható. Első darabjai az ember és a közösség viszonyáról szólnak, a kor, s „a munkásmilliók örök dícséretét” zengik, de jelen van bennük a kritika is, az őszinte indulat feszítette háborgó lelkiismeret, mely „az ember-tiszta jóság” nevében mond ítéletet a rossz felett. A kötet legszebb darabjai a szerelmes versek. E Mozart-dal könnvűségű és szépségű költemények az érett férfi tiszta izzásé és fegyelmezett érzésének kifejezői. A Szüret utolsó harmada a szőkébb és tágabb haza iránti hűségnek, „a rög szerelmének”, a falusi élet, a to’nai és baranyai táj, a természet és a munka víg és ♦ szomorkás képeit villantja t elénk. í Pákolitz István „szemér- : mes” költő. Úgy „dúdolja”, } „zümmögi” ezeket a verse- j két, egy-egy +sónaj” neki a ♦ költemény. Keltői természete t a szemlélődő, tűnődő költőé. { Fáj neki a változó idő, a j vissza nem téró pillanat, a ♦ közelgő „csöndes ősz”. Alap- í hangja valami halk bánat j és szomorúság, csak annyi, ♦ amennyit az élet, a tűnő idő. t a nap és az évszakok váltó- J zása okoz (DéS. Nyár). Páko- ♦ litz az a költő-típus, aki in- t kább „nézi” a világot, meg- l figyeli az élet apró jelensé- J geit s a maga lelkén átszűr- ♦ ve fejezi ki azokat, semmint | a maga pillanatnyi lelkiálla- f potát vetítené ki a dolgok- í ra. Alapállása a valósággal í szemben: a megfigyelés és í kontempláció, akárcsak a ♦ keleti költőké. Hagyja, hogy | átzuhogjanak rajta a való | élet élményei, s verseiben | ezt az objektív valóságot rög- f zítí, ezt emeli költészetté. ♦ (Nagyszerű példája ennek az J Intermezzo, ez a finom vo- | nalú japáni képj „Tárgyias | költő” — ahogy régebben | mondták, „objektív líra” — í hangzik modernebbül. Ebből *, a költői alkatból fakad elbe- | szélő kedve, epikus hajlandó- ! sága (Augusztus, Müllerék). ! már-már lírán kívüli dolgok j bizalmas közlése, s ezért kap ; nála olyan jelentős szerepet t az érzelem — az értelem, az J intellektus ellenében. Mesterségbeli tudással. ♦ költői leleménnyel megírt J kötet a Szüret. Pákolitz köl- J tészete nem szorul arra, hogy ♦ tehetségét, verselni tudását | bizonyítsuk. Sőt a szabályos- : ság, az olajozott, simán és j édesen zengő sorok, a bizto- ♦ san kezelt népdal-forma mel- ♦ lett néhol szinte jól esne t egy döccenő, egy merész rit- | musváltás, a kényesen tiszta ♦ rímek mellett az asszonáne. J ... Ha nehezen várva és J késve is, de még nem elké- ; setten jött a Szüret, Páko- ; litz költészetének ez az el- ♦ ismerése. A kötet legjobb j darabjaiban — s sok van ; ilyen — (Nem múlik el. ; Margaréta, Szüret, Néni, | Csend) annak jelét látjuk, J hogy Pákolitz költői világa | tágulóban van. Szeretnénk t hinni, a következő évek még | szélesebb horizontot, a gon- I dolati mélység és az egyete- | mes problémák felé is kitá- I ruló eget nyitnak Pákolitz J István költészetében. £ Tüskés Tibor. Káldi János: Vers egy leányhoz, aki a gyermekruhák mintáit és színeit tervezi A mi korunkat, a mi szívünket, azt tervezd oda, s a szeretetet. — Azt lássák ott égszép szemükkel a parkban játszó gyerekek. Tervezd rá ezt a nyárvégi fényt is. Az őszirózsákat is fesd oda. Zöldelljen rajta halvány lánggal a Rábápart halk fasora. Könnyű, szelíd szín legyen az alap, valami lágy-sárga, vagy égikék. S daloljon ott egy kismadár is: zengje el neked énekét. Joli Raklak össze: völgyek csöndjéből, nyarak, egek darab jaiból, s igen, a mozgásod, az is kell, a virágrezges a fák alól. Kell egy halk sző is valahonnan, mosolygás, melegség, s valahol fehér porban és alkonyaiban, ahol jártál, az a nyárfasor. S kell egy tér, ahol most állni fogsz, ahova költőd odaképzel. S a háttér egy falusi est lesz, arany felhőkkel, szelídséggel. Wn/n 'V*’.* végigbaktatott a Rákóczi úton, befordult a Bem utca sarkán, megállt az újságárus előtt. Újságot vásárolt, belekukkantott, mormogott valamit és az összegyűrt lapot belegyömöszölte felöltője zsebébe. Halszálkás, szürke felöltő volt rajta kigombolva, sál sem volt a nyakán, a nyitott zippzár mögé befújhatott a szél Az út nyálkás-sáros volt, szemerkélt az eső, a Kossuth-szobron a nemzeti színű szalagon majdnem egybe olvadt a piros és a fehér. A szobornál csapatba verődtek az emberek és hangosan beszéltek, látszott rajtuk, hogy többet ittak a kelleténél. — Furcsa időket élünk! — gondolta magában Szamos és begombolta a kabátját. A városi tanács épületében ülésezett a Nemzeti Tanács. Az ajtókban páncélsisakos katonák álltak őrt. Szamos János felmutatta megbízólevelét, mellyel azt is igazolta, hogy őegy kollektívát képvisel. Ö ott a munkástanácselnök. Ag őr egykedvűen bólintott és az ajtóra mutatott. Szamos belépett. Megállt, a nagy zsivajban hely után nézett. Egy köpcös, kisbajuszú ember szónokolt. — Proponálom ismételten, hogy hívjuk be a Nemzeti Tanácsba az egyház képviselőit is! — Azt nem! — ugrott fel a helyéről egy magas, energikus ember. — Minket se hívtak ide. Válasszanak a papok is munkástanácsot és küldjék be a képviselőiket! A bentlévők egy része tapsolt, mások röhögtek. Szamos végignézett a hahotázó, tapsoló tömegen. — Hogy milyen barmok az emberek! —morogta a foga között és a hatodik padsorban kinézett üres hely felé tartott. Alig lépett kettőt, minha megbénult volna mindene. Ismerősre bukkant. Tlkovszky — futott át » agyán a felismerés. Tekintetük egymásra villant. — Hát te mit keresel itt? — És te? Mi közöd neked a mi ügyünkhöz? — kérdeztek a szemek. A teremben nagy zaj lett. Égy bőrkabátos, repülős őrmester ugrott a padsorok közé. Kis, fekete bajusza idegesen rángatózott, amikor beszélt. — Polgártársak! Mi a taszári repülők küldöttei vagyunk. Elhoztuk az üzenetet. Ultimátumot adtunk át a szovjet csapatoknak. Amennyiben huszonnégy órán belül nem távoznak, megkezdjük a csapatok bombázását. Repülőgépeink jelenleg felderítést végeznek... — Marhák! — jegyezte meg valaki. — Itt a harmadik világháború! — így kell ezt csinálni! — hangzott innen is, onnan is. Szamos némán ült. Gondolataiba merült. Nem ment a fejébe az előbbi találkozás. Mit keres a Nemzeti Tanácsban annak a fia, aki az ő anyját tizennégy évig sanyargatta? Mi tárgyalni valója van neki ezzel az emberrel? — Sürgősségi javaslat! — kiáltotta egy stentori hang. emelkedett szólásra. — Polgártársak! Hallottük, itt még mindig szabadon garázdálkodnak a kommunisták. A mi járásunkban minden kommunista vezető a dutyiban win. — Ezt kell csinálni itt is. Mire várunk? — vágott közbe az első sorból az az ember, aki nemrég így állított be a terembe: „A börtönből jövök. Négy évig ültem a Ikommunista rendszer börtönében." A kommunista rendszer börtönében? — ismételte magában a gondolatot Szamos és újabb ismerős arcot fedezett fel. Szálkái Gyula volt ez az újabb ismerős, ö is öt évet ült, de miért? Sikkasztásért. — Spiclik, áruló spiclik vannak köztünk! — kiáltotta valaki és ebből nagy zűrzavar támadt. Egy Iküldött a szakszervezeti küldötteket szapulta. — Kit képviselnek maguk? — A munkásokat, a szervezett munkásokat. — A munkásokat? Azokat mi képviseljük! — és a szakszervezeti küldöttek arcába röhögött. — Hajcsárokra nincs szükség! Ki innen! parázs hangulatban a szakszervezeti küldöttek elhagyták a termet, amit utánuk rögtön le is zártak. Egy lélek se ki, se be. — Zárt tárgyalás! — mondta az elnök. — Mindenkinek az igazolványát felülvizsgáljuk! Mindenki előszedte az igazolványát. Hol egyik, hol másik nézte kétségbeesetten a negyedíves papírt. Az egyikéről az elnök, a másikéról a katonai tanács elnökének az aláírása hiányzott. Ilkovszky László fölényesen mosolygott. Mintha csak ezt mondta volna a mosolyával: — Ugyan! Szamost ez a mosoly rettenetesen bántotta. Most érezte csak igazán: mennyire gyűlöli ezt az embert. „Talán cselédet választani jött ide magának? — gondolta. — Arról beszéljenek már: mi lesz a hortobágyi kitelenítettekkel?! — kiáltott Szamos mellett egy köpcös, izmos ember. — Mit akarnak? A földet vissza? Az anyámat vissza cselédnek? Nem! Nem! —. lüktetett Szamos agya. — Le kell csukni a kommunistákat! — kiáltozott egy másik. — Börtönbe velük! Szamos megtapogatta a kabátját. Érezte: ott lapul a kis piros könyv a szive fölött. Egy bélyeg hiányzik belőle — a novemberi. Fél keltőkor véget ért az ülés. Az ajtókat kinyitották. Fél napig volt ebben a teremben. de most, amikor kilépett a folyosóra, úgy érezte: öt évet öregedett. A Széchenyi téren átvágott a nyálkás aszfalton és eltűnt a Jólcai téren. Apró cseppekben könnyezett az ég. A Rét utcai gesztenyefák földre hullott, levelein halkan kopogtak az esőcseppek. A pártbizottság garázsbejáratánál szuronyos puskás Őrök álltak. Katonák, a bejárat előtt, katonák mindenütt. Körülfogták a pártbizottság épületét! — szaladt át Szamos agyán a gondolái és megnyújtotta a lépéseit. A pártbizottság főbejárata előtt emberek álltaik. Feltartott kézzel. Most újból Ilkovszky röhögő képét latUi Olyan magabiztosan, gúnyosan röhögött, mint akkor, amikor a városi tanács épületében találkoztak, amikor azt mondta a tekintete: „Csak egy szavamba kerülne és széttépné- neSk.” — Vége! Ide jutottunk! — és sírni tudott volna. Az embereket bevitték az épületbe, « fegyveresek maradtak. ősz volt. Hullottak a falevelek. — Hírek szállingóztak: Dombóváron gyülekeznek a szovjet csapatok és Szamos János a gyerekére gondolt, aki otthon várja, akinek megígérte: húsvéfru kerékpárt vesz neki. Meglesz a kerékpárt — tett' hozzá gondolatban és egy mozdulattá levette felöltője hajtókájáról a Kossuth-címert. Szalai Jáno* Szamos János Néhány pere múlva Középtermetű, vállas embe •• Szajna« haza Indu't
