Dunántúli Napló, 1958. december (15. évfolyam, 284-307. szám)
1958-12-31 / 307. szám
2 N A PLÖ 1958. DECEMBER 31. DANDIN GYÖRGY. avagy a megcsúfolt férj A Pécsi Kamaraszínház előadása lóéi vanaá között múlt csökevényei *i ballépése következményeit, és emiatt a közönség részéről sajnálkozás, megértés Is vegyül a nevetésbe, de ettől nem kevésbé komikus, mert képtelen érvényt szerezni igazságának, s bajában nem tud máshoz fordulni, mint éppen legnagyobb ellenségeihez: felesége arisztokrata szüleihez, akik nyilvánvalóan a lányuknak adnak igazat; Moliére humora leleplező, derűs, világos, szívből jövő nevetés. Bár az antik komédia s az olasz és francia népi bohózatok jellemszerkesztési módszeréből indul ki, összehasonlíthatatlanul messzebb jut. Azokat az alapokat veszi át és fejleszti tovább, melyek még valóban élő típusai a kor valóságának, de mélyebben, sokrétűbben jellemzi alakjait, így ezek a tipifcusság magasabb fokára jutnak el. Moliére alakjai általánosabb érvényűek, de ugyanakkor egyénitettebb jellemmel bírnak, mint akár az antik komédia, akár a korabeli drámairodaiam szereplői. Moliére a maga korának legnagyobb realistája. A feudális viszonyok, az arisztokrata udvar, a sivár céhpolgári életforma és az úrhatnámA ellen vívott harc legélesebb fegyvere minden időben a ki- nevettetés. Moliére maga vallja, hogy komédiáinak célja az emberek szórakoztatása közben történő megjavítása, a század bűneinek ostorozása nevetséges képek sorozatán keresztül. Minden igazi drámai mű a társadalmi lét ellentéteit, az osztályok harcát, a réginek és az újnak a küzdelmét ábrázolja művészi formában. A Mo- liére-i komédia társadalmi indítéka is a múlttal való szakítás és végleges leszámolás. A „múlt” itt a középkorból még visszamaradt céhpolgári életformát, a feudális-klerikális arisztokrácia világát jelenti. Az egyre nagyobb tért hódító rang- és címkórság nemesi oklevelek vásárlása súlyos fekély volt a feltörekvő polgárság testén. Az úrhatnámság, a nemesi életforma utánzóinak kipellengérezését Moliére is céljának tekintette. Dandin annak a gazdag parasztnak a típusát képviseli, aki vagyona révén nemesi családba házasodik be: az előkelő, de elszegényedett Lüke- házy-család szép, fiatal és kacér lányát, Angyalkát veszi fe- ság bírálójaként lép fel. A kri leségül, aki azonban egyetlen tika jogosságát a népi alakok, percig sem szereti férjét, csu- a szolgák támogatása igazolja, pán szüleinek engedelmesked- Moliére az ő kezükbe adja a ve ment hozzá. Meg is mondja bírálat gyakorlati végrehajtá- Dandinnak: Szíves engedőimé- gát. A komikus szerepet a szol- vel élvezni akarom fiatalsá- gák helyett a nevetséges már- gom szép napjait, élni akarok kinak, vagy rangkórságban az édes szabadsággal, melyet korom megenged. — Dandin tudja, hogy felesége mecsalja a szomszédban lakó nemes ifjúval, de valahányszor le akarja leplezni, Angyalka olyan ügyesen ravaszkodik, hogy a látszat mindig kárvallott férje ellen fordul. Végül még a megcsalt férjnek kell bocsánatot kérnie felszarvazóitól! A harmadik esetben Dandin éjjel észreveszi, hogy felesége kiszö- szökött a házból, s úgy érzi, végre ütött a bosszúállás órája. Szolgáját titokban elküldi Angyalka szüleiért. A hazatérő fiatalasszony a kaput zár. va azonban s amikor a megdöbbent Dán din leszalad, megnézni, hogy mi történt: a sötétben, férje szenvedő parasztnak adja és az arisztokraták helyett a szolgák válnak pozitivekké. Né-( piessége nyilvánul meg a népi bohózatok hagyományainak felhasználásában, tartalmi és formai elemeinek művészi továbbfej lesztésében; örülni, amikor gazdáin mulat: életrevaló, csupavér, urainak fricskákat szóró, ravasz és ügyes kis persíóna. Mátray Mária (Angyalka) dekoratív ugyan, de egysíkúan méltóság- teljes. A szerep szerint sokkal furfangosabbnak, huncutabbnak, könnyedebbnek kellene lennie. így egyértelmű és céltudatos asszonyi praktikája csak ellenszenvet kelt, holott Moliére bizonyos tekintetben igazat ad neki. Faludi László (Lükeházy) talán eltúlozza feladatát. Gesztusai, kitörései nem a nemesember enerváltsága és erőtlen erőlködése miatt kómikusak, mondhatnánk úgy, hogy nem a lecsúszott nemes ágálását nevetjük, hanem egyszerűen csak a „lüké-ét. Maszkja, megjelenése viszont kitűnő és kétségbeesése, gyámoltalansága pillanataiban a szerepnek megfelelően üti meg a hangot is. Pataky Erzsi (Lükeházyné) nemes hangvétele, megjelenése, beszédtechnikája sikerrel kelti a rátarti nemes asszony illúzióját. Fülöp Mihály, mint Kati udvarlója, szegény parasztlegény, helyesen fogta fel szerepét, látszólagos bárgyú- sága, tétova bambasága mulatságos, de nem öncélú, hanem cselekménybonyolító tényező, Csak örülni leheti a Kamaraszínház vállalkozásának, hogy oly hosszú idő utáni ismét szóhoz juttatja Moliéretj Pécsett; Kende Sándor A hangulat kitűnő volt. Persze, hogy is : lehetett volna más- ; ként, amikor — fiúk. ' lányok vegyesen — : húsz fiatal tréfálko- : zott, beszélgetett, nevetgélt a szobában. Kiszesek. A MÉK KISZ-szerveze térnek tagjai. Alig néhány perce ; ért véget csupán a taggyűlés, ám az egyik asztalon már gramofon tűje siklott halk sercegéssel a lemezen. A kis iroda : helyiség közepén ott táncoltak a fiatalok, frissen, jókedvűen, vagy ábrándos las- • san andalogva, aszerint, ahogy a tánc üteme kívánta. Most épp egy behízelgő dallamú tangó utolsó hangjai halkultak el. Aztán halk kattanás. És megállt a hanglemez. Amíg a következőt keresték, a KISZ- szervezet kipirult arcú, enyhén pihegő : titkára, a csinos Mé- : hész Júlia telepedett : mellém az egyik : székre. ÉS megkérdezte: — Nos, ugye jó a hangulat? Mi mást mondhattam volna: — Remek! Együtt szoktak maradni minden taggyűlés után? — Hogyne. Persze a hangulat azért nem mindig ennyire ünnepi. A mai taggyűlés több volt, mint általában a gyűléseink. Hisz a tagkönyvkiosztó taggyűlés nagy esemény a szervezetek életében. És így van ez nálunk is. Készültünk a mai napra és bíztunk, hogy jól sikerül, de arra igazán nem gondoltunk, hogy ennyire bensőséges és kellemes legyen. És tanulságos is volt. — És hogy dolgozik a szervezet? — Nézze, eddig nem sokat tettünk. Tavaly júniusban alakultunk, igaz, azóta minden hónapban megtartottuk a taggyűlést és sikerre] szereplő tánc csoportunk, színjátszó gárdánk is van, de ez még kevés..; Hivatkozhatnánk arra, hogy ritkán találkozunk, különböző munkahelyeken, más más műszakban dolgozunk . j: Igen, hivatkozhatnánk erre — de nem tesszük! Tudom, az ilyen akadályok nem mentesíthetnek minket a kiszesekhez méltó feladatok végzése alól. Az volt a baj nálunk, hogy eddig a külsőségek után mentünk. Megelégedtünk azzal, ha eljött mindenki a taggyűlésre, de hogy előtte és utána mit tett, hogy élt, azzal édeskeveset törődtünk. Hát ezentúl más- ■ ként lesz! A szervezetnek nevelnie kel] a tagjait. És nevelnünk kell a szervezeten kívülieket is! — Hány párttag van? — Még csak egy... Én. — Mikor lépett be? — 1957. februárban. — Engedjen meg egy kérdést;. Miért lépett be? —. Története van ennek. Érdekli? — Hogyne! — Akkor elmondom ::: A hozzátar- tozóim mind párttagok voltak már az ellenforradalom előtt és igazságtalanul, minden ok nélkül, csupán azért mert párttagok voltak, bántották őket. Búj- niok kellett és rettegniük életükért; Tudja, már akkor megfogadtam, hogy amint lehetőségem lesz rá, én is tagja leszek a pártnak. Közvetlenül az ellenforradalom után kértem a felvételemet és februárban már fel is vettek. Hát így volt. És amikor meg alakult nálunk a KISZ-szervezet, engem választottak titkárrá . . ; Ugyancsak belemelegedtünk a beszélgetésibe. Észre sem vettük, hogy körülöttünk a hangulat már a tetőfokára hágott. Aztán a gramofon tűje halk sercegéssel ismét siklott a hanglemezen. és a szobát egy kedves dallamú tangó lágy hangjai töltötték be. Fiatalember állt meg mellettünk. Meghajolt Méhész Júlia előtt és halkan kérdezte: — Szabad? És aztán táncolták a tangót lassan, álmodozva ; : : Szántó István Nyugdíjas vasutasok gyűlése A tartalmi li Bzöüség eredményei A Pécsi Kamaraszínház előadásában az a legA Vasutas Szakszervezet pécsi, Várady Antal utcai kul- túrotthonában a nyugdíjas csoport tagjai kedden tartották szokásos gyűlésüket. Az eddigi összejöveteleken állandó téma volt a vasutas dolgozók nyugdíja, s annak rendezése, egy Kormányunk anyagtakarékossá- igi felhívására ez év tavaszán Pé, jesett Is megalakult a vasúton «JA nyugdíjasok egy részénél nn^ira^él'ükre íTársadalml Takarékossá!j1 Bizott ; nem jutott kifejezésre a szol- a helyzeteket annyira elükre :s> a bizottság munkájáról t . , állítani, s kihasználni minden j IjÄSZ,öfl Antai, a ttb vezetője t 8alatl ldő megbecsülése, s lehetőséget, amennyire a bo- ] számolt be. Rámutatott arra, hogy! ezért aránytalanul kis nyugdí- ________ hóz at műfaja megengedi,; °äzócskái jat folyósítottak részükre. Az akik háromszáz forintot, vagy azonban ízléses ; anyaf?ok újbóli felhasználásával S............................ .... UA*. 1-1 VT A f « o/w» az új nyugdíjtörvény sók régi sérelemre gyógyír. A nyugdíjasok megelégedéssel hallgatták Gyenes Józsefnek, a Vasutas Szakszervezet Pécs területi bizottsága munkatársának beszámolóját, melyben ismertette az új nyugdíjtörvény jelentőségét. — Aa)t>k a nem dolgozó vasutas nyugdíjasok például — mondotta többek között ugyanakkor töségi tagjai és a területi bizottság elnöke értékelte az 1958-ban végzett munkát. Elmondották többek között, hogy rendezvényeik közül az orvosi és a történelmi tárgyú előadásokat sokan látogatták s a jövö évben is rendeznék hasonló tárgyú előadásokat. A területi bizottság elnöke hozzászólásában hangsúlyozta, hogy a vezetőség és a bizalmiak lelkiismeretesen foglalkoztak és foglalkoznak a nyug. w,. ,. TT, , * anyagok újbóli felhasználásával ♦ emberek ioeosan kifoeá- annál kevesebbet kantak azok koztak es foglalkoznak a nyugtalálja, ravasz fordulattal mértéktartással (egy-két kivé-j körülbelül 2000 forintos megtaka-1 raüS ranuereK JOK<x>an armal Keveseppet tcapuaiK, azoic , iban öngyilkosságot színlel, téltől eltekintve) hangsúlyozza j rftást értek el. a bizottság erea-;solták ezt, kérték a szakszer- részére a jövőben 500 forintot díjasok, özvegyek proDiemanmikor a megdöbbent. Dan- a icrnnkát fl * vedelte+ tnviáíHHíteáiV k^ráíctíikp-t’ f/\1vAeff,a*n.nlr Viia^ri/YnflrÁrv+ Veti. További IYlUTlkálukhoz a nevetségesség igazi okát, a ; munkahelyeken, mint például aj vezetet, továbbítsák kérésüket; kigúnyolásra érdemes törekvé-• pécsi szertár in. számadóságánáij a nyugdíj megállapításakor seket, s érzékelteti, hogy a kóa társadalmi tulajdon megvédésé- í re tett javaslatával, valamint aj vegyék figyelembe a szolgájellemgyöngyeség. Szivler JÓ- : tapasztalt hiányosságok megszün-j zsef rendező tehát jól értette • tetősével. A vonatkísérői szoigá-1 a mostani gyűlés hangulata meg feladatát. A színészek ko- 5 7énylés megszüntetésével 11 975 1 mar más volt, mint az elozőke, zül, úgy érezzük, Náday Pál-; forint megtakarítást értek ei.S ami annak tudható be, hogy m/tlé (Flo nriín\ T Ann J/^ycoítioIf * háta mögött^ besurran, s egy niikus helyzetek rugója emberi Jföldáruk* felületes mérlegelésénél} , nagyszerű komikus fordulattal ÍAnemíTvöníTvpséí? Szi.vler Jó- * tannsztalt hiánvossáeok meeszün-I tau Klót most ő zárja ki Dandint. Az álmukból felvert szülők előtt Angyalka éjszakai korhelyke- déssel vádolja férjét, aki tehetetlen, hiszen a látszat ismét az asszonyt igazolja. A kárvallott Dandin végül levonja a tanulságot: Ha valaki, mint jómagam is, rossz asszonyt vesz a házhoz, annak számára csak egy a kivezető út: fejjel előre, bele a vízbe! nak (Dandin), Láng Józsefnek (az udvarló nemes) és Horváth folyósítanak havonként, amihez még hozzájön — az eddigi 18 forinttal szemben — 100 forint házastársi pótlék is. Gyenes József beszámolója után a Vasutas Szakszervezet nyugdíjas csoportjának vezeval. További munkájukhoz erőt, egészséget kívánt az új évben, reményét fejezte ld, hogy jövő ilyenkor mindany- nyian ismét itt találkoznak majd. X Danámnak látszólag igaza van Angyalkával szemsikerült Moliére-i alakot formálnia. Náday Pál hol vasko- kosan paraszt, hol a nemeseket majmolni kényszerülő ügy efogyott törtető, hol pedig átlátszó ravaszkodásában hívő buta ember, végig sokszínűén, meglepő fordulatossággal. Láng József valóban az udvari viben, de csak látszólag. Moliére lágban jártas, raffinált szépDandin bukását erkölcsileg jogosultnak vallja. A felszarva- zás megérdemelt büntetése a rangkórságnak. Igaz, Dandin már a komédia elején felismetevő, céltudatos színlelésében pillanatonként változik, az azonnal felismert helyzet célszerűségének megfelelően. Horváth Magdával együtt kell „Nem félünk a kezdet nehézségedtől1 if Örömmel közlöm, hogy Székel yszabarbam is megalakult a KISZ-szervezet Tizenhárom fiatal fogott össze. Talán kicsi létszám ez, de úgy érezzük, erősek vagyunk, mert olyan fiatalokkal akarjuk a KISZ-t megerősíteni, akik esküjükhöz méltóan dolgoznak. Nem azért alakítottuk meg a KISZ-t, hogy csak papíron szerepeljen, hanem azért, hogy megmutassuk: új, igazi életet biztosítunk a falusi ifjúságnak. Különböző terveket kovácsoltunk, olyan terveket, amelyek megfelelnék a falusi követelményeknek. Segíteni fogunk a kultúrház átalakításában, a járda foghíjas részeinek pótlásában, tehát minden társadalmi megmozdulásban helytállnak a kiszesek. A tanulásnak és szórakozásnak sem leszünk ellenségei. Kiselőadásokat tartunk először is Hámán Kató életéről, mert az ő nevét akarjuk felvenni. Sakk- és ping-pong- versenyt szervezünk, minden kiszes beiratkozik a könyvtárba, s a tél folyamán legalább két-három jó könyvet el fog olvasni. (így határoztunk.) Színház- és múzeumlátogatás is szerepel a terveinkben. Azt szokták mondani, hogy minden kezdet nehéz. Nem tagadjuk, de hozzátesszük: mi nem félünk a nehézségektől. Úgy fogunk dolgozni, hogy minden becsületes KISZ-en kívüli fiatal megszeressen bennünket, s a falu népe elismerően nyilatkozzon a kezesekről; Stang Ferenc Qő napút, á j esztendő ! Nagyon kemény tél volt. A lakatos- mühely ablakain sugaras jégvirágokat rajzolt a fagy, a nyitott kovácsszínben fehér hólepel takarta el a fekete szerszámokat. — Na ez az év is jól kezdődik •— köszöntött bennünket nesztorunk, Lajos, a legidősebb lakatosinas a műhely korareggeli sötétjéből. — Még villanyt sem lehet gyújtani! Az öreg biztosan ezen akarta megspórolni a szilveszteri piára a pénzt. — Az öreg alatt Schwimmer urat, a „Herkules“ Vas- és Gépgyár igazgatóját értette Lajos, akit nekünk igazgató-főmérnök úrnak kellett szólítani. — Most rakhatunk sötétben tüzet, majd csak hatkor kapcsolják be a főkapcsolót. ■ Beledobáltuk a nagy vaskályhákba a papírt, meg az összeszedegetett olajos rongyokat, rászórtuk a mintaasztalos műhelyből csent száraz fadarabokat és az öntődéből szerzett kokszot. Lajos sorra meggyújtogatta a tüzeket, aztán összebújtunk a legnagyobb kályha mellé, mint a fázós verebek. Még volt egy félóránk reggel hatig. Addig nagyokat pislogva hallgattuk Lajos előadását a szilveszterezésről. Lajos már szilveszterezett ebben az évben. Még az Arany Sasba is elment. Igaz, hogy csak körülnézett és kijött onnét, de mégiscsak ott volt, sőt egy Arany sas-beli lány meg is szólította. Nagyokat nevettünk azon, hogy azt mondta Lajosnak: nem jössz velem cukorbaba? Mert a Lajos inkább ördögnek nézett ki nagy fekete hajával és serkedő szakállával, amit csak azért, hogy férfiasabb legyen a külleme, még egyszer sem borotvált le. Hat órakor megkezdődött az élet a gyárban. A fiatalabb segédek fütyö- részve kezdtek a munkához és hangosan kiabálták egymásnak a szilveszter eseményeit, egészen addig, míg Heisler úr, a Németországból jött művezető elő nem bújt a gépműhely sarkában lévő üvegketrecéből és el nem kiáltotta magát: nekem itt csent letyen. Tolkozni kell, nem pétik íetye-fetye! Akinek nem jó a munka, menyen mulatoszni, vaty menyen el natysákos úrnak! Ezen a kis kiabáláson nem ütődött meg senki. Ez már bele volt kalkulálva a napi programba. Karcsi, aki már szintén másodéves inas volt és szerette utánozni Heisler urat, halkan odasúgta nekünk: pütös panta, tyerünk töl- koszni! Aztán elcsendesedett a műhely, csak a lemezek csengés-bongása és a gépek monoton surrogása nem ült el. Szépen folyt a munka. Igazán éppen úgy, ahogyan egy új esztendő első munkanapján kell folynia. Még pofon sem csattant az inasok nyakán ..; Déí felé még Schwimmer úr is lejött a műhelyekbe. Fekete ruhában és szarvasbőrkesztyűben szokott végigjárni a gyáron. Szegény olyan buta volt, mint egy ágyú, de azért szeretett mindenbe belebeszélni. Nagyon jó marhaságokat szokott csinálni, de ilyenkor nem volt szabad nevetni. Még Heisler úr sem mert elmosolyodni, pedig ő aztán igazán tudta, micsoda egy barom az a Schwimmer. De hát ő maga mondta: az ikaszkató-főmémök úr nem sza- pat kinefetni, mert 6 atja nekünk a kenyér ... Szóval ez a Schwimmer megint itt volt a műhelyben. Végigmustrált mindent. Belekukkantott a kályhákba, amelyeknek csak az alján láthatott némi kis parazsat, aztán mérgesen mondogatta: „Már megint olyan meleg van itt, mint valami klubban. Biztosan megint kokszot loptak a kölykök. Ilyen melegben nem is lehet becsületes munkát végezni. Ellustulnak az embereim ... “ Pedig hát csak annyira volt meleg, hogy a körmünk éppen csak nem fagyott le a jéghideg lemezek emelgetése közben... Ezután szokása szerint megállt a gyár legöregebb esztergapadja előtt is. Az volt a kedvence. Mindig azt mondogatta, hogy azzal kereste meg még az apja az egész gyárat. A segédek csak röhögve beszéltek erről. Különösen Kovács, aki a pádon dolgozott, mondogatta sokszor: na még majd én is keresek egy gyárat ezen a pádon előbb-utóbb, ha csak bele nem gebedek addig a melóba. No hát ez előtt a pad előtt állt meg Schwimmer úr. Nézegette, aztán egy- szercsak megszólalt! — Mit csinál már megint maga! Szegény Kovács csak nézett nagy ijedten. — Állítsa meg azonnal a gépet — parancsolt rá Schwimmer. Kovács pedig falfehéren kapcsolta le a gépről a transzmissziót. Schwimmer azután odalépett a géphez. Valami tengely volt befogva érrpen. Az igaz* gató-fomémök szarvas bő rí:e sztyűs hu*
