Dunántúli Napló, 1958. december (15. évfolyam, 284-307. szám)
1958-12-30 / 306. szám
2 NAPLÓ 1958. DECEMBER 30J 1 Vessünk lÉridkiT'oricát! Állattenyésztésünk fejlesztése, a biztosabb takarmányozás megteremtése érdekében a kukorica termesztésének megjavítása országos, de Baranya megyei probléma is. Terméshozamának növelésében legnagyobb lehetőséget nyújt a hibridkukorica vetőmagvak termesztése. Az országszerte végzett több éves kísérletek, de megyénkben is számos termelő egybehangzó véleménye azt bizonyítja, hogy a beltenycszté- ses hibridkukoricák 20—25 százalékkal többet teremnek a helyi tiszta fajta kukoricáknál. Ma már mi is rendelkezünk elegendő, világviszonylatban is helytálló, belte- nyésztéses kukoricafajtákkal és több millió beruházással megépített kukorica vetőmag előállító üzemekkel. A bólyi hibridüzem jóminőségű és 98—100 százalékos csíratartalmú MV 5-ös ólomzárolt kukorica vetőmagvakat állít elő olyan mennyiségben, hogy az egész megye igényét ki tudjuk elégíteni. Felhívjuk a megye termelőszövetkezeteit és egyénileg dolgozó parasztjait, hogy a kukoricatermés fokozásának ezt a legegyszerűbb módját használják ki és még most a tél folyamán kukoricavetőmagjukat jóminőségű, ólomzárolt MV 5-ös beltenyész- téses hibridkukorica-vetőmagra cseréljék ki. A kukorica vetőmagigényt a termelőszövetkezeteknek a járási tanácsok mezőgazda- sági osztályaihoz és az egyéni termelőknek a községi tanácsok végrehajtó bizottságaihoz kell bejeienteniök. 1 kg MV 5-ös kukoricáért 2 kg szokvány-kukoricát kell cserébe beadni. Igen mcgéft ez a kis többlet a cserét, mert hiszen 15—20 kg többlet magért termésben 2—3 mázsa morzsolt kukoricával többet kap vissza a termelő. Jelentkezzék tehát minél előbb minden kukoricatermesztő Baranya megyében a községi tanácsoknál vetőmagcserére, a községi tanácsok és mezőgazdasági szakemberek pedig széles körben ismertessék a beltenyésztéses hibridkukoricák termesztésének előnyét és termésfokozó hatását. A B. megyei Tanács VB Mezőgazd. Osztálya. A féli forgalmi feladatokról —■» a íl. negyedévi balesetekről — a vasutas fiatalok helyzetéről tárgyaltak a MÁV aktivaértekezletén Pedagógusaink felelőssége Zsúfolásig megtelt a PVSK kis tornacsarnoka, ahol hétfőn délelőtt a Magyar Vasutak Pécsi Igazgatósága összevont aktíva értekezletet tartott. Az értekezleten vasutas szolgálat: vezeték, a vasutas pártszervezetek t’tkára és szakszervezeti bízót eágainak elnökei vettek részt. Az aktívaértekezleten Tóth Józsii elvtárs, a vasútigazgató-* sag vezetője részletesen beszámol azokról az eredményekről, amelyeket ez évben értek »1. A beszámolóból kitűnt, hogy idei éves tervüket már december 19-re befejezték és 1958-as évi teljesítményük az összes eddigieknél a legnagyobb volt: A MÁV dolgozói 1958. november 30-ig 500 000 tonnával több árut szállítottak, mint 1955-ben és 350 000 tonnával többet, mint 1957-ben. A kocsikihasználási mutatót az 1955-ös évi 14.2 tonnáról ez évben 15.2 tormára javították. Ez 14 000 vasúti kocsi megtakarítást jelent. Pénzben kifejezve pedig 1 millió forint Aiegtaíkarít ásna k felel meg. A tehervonatok átlagos terhelését az 1955-ös évi 597 tonnáról 1958. november 30-ig 630 tonnára emelték. Ez 350 00 vonatkilométer megtakarítást jelent, ami kereken 3 millió forint megtakarításinak felel meg. Javulás mutatkozik a, : kocsifordulóknál is. Amig ] 1955-ben 2.20 nap vélt a kocsifordulók száma, addig 1958- ban 1.97 nap. Ezen kívül a fajlagos szénnél 35 000 tonna megtakarítást értek el. Ez 6 millió forint megtakarításnak felel meg. Ezek az eredmények a Pécsi Igazgatóság vasutas dolgozóinak, párttitkárainak és szakszervezeti bizottsági elnökeinek jó munkáját tükrözik, amelyért köszönetét mondott nekik. Az eredmények mellett azon ban még igen sok hiányosság is tapasztalható, főleg a téli forgalmi feladatokra való felkészülés területén. A lassú felkészülés a múltban azzal a következménnyel járt, hogy amikor a nagy hideg beköszöntött, az igazgatóság munkája 10—12 órára megbénult, mert egyesek az előírásokat, utasításokat nem tartották be. Ezért már ez év őszén párt- titkárokból és szakszervezeti bizottsági elnökökből álló brigádot alakítottak, amelyek a télre való felkészülést ellenőrizték. A brigád jelentéséből kitűnik, hogy a szolgálattevők részéről nemtörődömség mutatkozik az utasokkal szemben. Igen soUc vasúti kocsi fű- tetlen, nincs kivilágítva, de akad fűtetlen váróterem is. Pedig mindezeket a szolgáltatásokat a MÁV már beleszámította az utasok vasúti jegyébe. Az ellenőrzés időszakában akadt olyan nemtörődöm kisállomásvezető, aki a szükséges szénmennyiséget még csak nem is igényelte. Tóth elvtárs felhívta a szolgálati vezetők figyelmét, hogy télen a ködös időben, amikor a látási viszonyok korlátozottak, na- : gyobb gondot fordítsanak az .állomások kivilágítására, a sínek között lévő salakdombokat pedig tüntessék el, mert mindkettő súlyos baleseteket okozhat. Hófúvás idején pedig vegyék igénybe a honvédség és a tanácsok segítségnyújtását. Ezután az 1958-as II. félévi balesetekről szólott. Hangsúlyozta, hogy az idei II. félévi statisztikai adatok rácáfolták azokra, akik azt hangoztatták, hogy nagyobb vasúti forgalom mellett érthető a baleseték számának növekedése. Ugyanis- 1957. 11. félévében 5 millió 385 ezer vonatkilométer teljesítmény közben 197 baleset volt, ezzel szemben 1958. november 30-ig 5 millió 795 ezer kilométer teljesítmény közben mindössze 191 vasúti baleset történt, tehát nyolccal kevesebb. A balesetek java része az előírások be nem tartásából adódott, vagy abból, hogy egyes vasutasok szolgálat közben elalszanak. Felhívta a figyelmet a balesetmentes szol gálát lebonyolításának jelentőségére és annak előfeltételeire. Ezután mintegy 150 vasutas dolgozó között 93 000 forint pénzjutalmat osztott szét. Azok részesültek pénzjutalomban, akik a balesetmentes munka elvégzéséhez, valamint az 1958-as évi minőségi eredmények eléréséhez munkájukkal leginkább hozzásegítették a Pécsi Igazgatóságot. P. J. feleitUeleitcn UoiácMny. Csépién Soha nem látott boldogság költözött a szeretet ünnepén a csertői gyermekotthonba. Mintha az ország minden szülői szeretete ide áramlott volna, hogy pó- , tolja a kicsinyek számára az édesapa, az édesanya, a testvér ölelését. A csillogó karácsonyfa alatt a társadalom meleg szíve dobogott, s a teljes boldogság mosolyát csalta a 110 apróság ajkára a rengeteg játék. A pécsi KlOSZ-tól érkező 25 néni és bácsi egy egész délutánt töltött a gyermekek között. Minden gyermek talált egy erős kart, aki szeretettel magához szorította, üovaaskázott vele, dédelgette. A vendégekkel még „színházba“ is eljutottak a kicsik, s tágra nyitott szemmel örültek a gyermekké változott „színészbácsikkal“. Soha el nem múló élményt nyújtottak a csertői kicsinyeknek a KIOSZ pécsi csoportjának lelkes tagjai, akik egész szívükkel szerették azokat a gyermekeket, akik bennük szülőkre találtak. Ezen a délutánon érkezett a KISZ küldötte is, aki játszott a gyermekekkel, s elhozta az NDK ajándékát a csillogó fenyőfa alá. De ezzel még nem ért véget a meglepetések sorozata. A megyei tanács KlSZ-szervezete és mőtanácsa minden gyermek számára készített babát. Most minden kisfiú és kislány boldogan dédelgeti a saját „Zsuzsiját“, „Katiját“, s könnyes boldogan vettük észre, hogy az otthonhagyott, vagy elvesztett testvér nevét kapta az a baba, amelyet áldozatos szeretet készített olyan szépre, hogy az elvesztett otthon emlékét adja kicsinyeinknek. Kedves nénik! Na- gyon-magyon köszönjük ezt a boldogságot. Hír érkezett a két testvérotthomibol is. A bakócad „testvérek“ maguk készítette dobozai a 6 évesek legféltettebb kincse, ahova mindent eltehetnek, ami kedves a gyermek számára. Különösen kedves a bakócai otthont ábrázoló fénykép, amit sokszor megnéznek a jövő iskolásai. Nem mennek idegen helyre, ha szeptember beköszönt. A bükkösdi kislányok csomagját nagy örömmel hozták el a postáról a gyermekek, s mindenkinek jutott bőven belőle. A 6 éves nagylányok mindenkit megkínáltak a testvérek küldeményéből. Elmondhatjuk, hogy a társadalom megtette a magáét, s a csertői kicsinyek boldogsága határtalan. 54. Zoli úgy döntött, hogy mielőtt nekivág a lakás- és állás- keresés cseppet sem könnyűnek ígérkező feladatához, előbb kipiheni magát. Hátha azonnal munkába kell állni valahol, s akkor nem bírja végig. Keresett egy kora délelőtti mozit, hogy ott csendben kifújja magát. A nézőtéren nagyon kevesen ültek. Ennék nem nagyon örült, mert így a jegyszedők is könnyebben 'szemmel tarthatták. Abban viszont szerencséje volt, hogy nem egy Wild Wes (vadnyugati) filmet fogott ki, melyben percenként dörögnek a kaitok, hanem csak egy szolid amerikai átlagfilmet, melynek csak a végén ébresztette fel néhány lövés, amikor a főhős a túlvilágra postázta önmagát és hűtlen szerelmét. Ez is ama kevés amerikai film közé tartozott, melyet szívesen élvezett volna végig még egyszer, mert az egyszeri í,műélvezet“ után még álmosabb volt, mint előtte. A józan ész és rohamosan soványodó pénztárcája azonban megálljt parancsolt hirtelen feltámadt kulturális igényeinek. Az utcán továbbcsavarogva figyelmesen szemlélhette a kapualjákba kitett cédulákat, hátha egy nékivaló digs (lakás- hirdetés) is akad közöttük. Nagy ritkán ilyesmire is rábukkant. Kezdeti öröme azonban mindig lelohadt, amikor a bizalmatlanul vizsgálódó tulajdonos közölte vele az árakat. A legolcsóbb bér is heti 25 dollár volt, amit kivétel nélkül mindenhol előre kérték. Ebben az egy dologban hihe- telenül egyetértett az összes New York-i háztulajdonos és gondnok. Zolinak azonban még a 25 dollár is túl magas volt, csalódottan jött ki abból a házból is. Egyre jobban fogyott a reménye, de állhatatosan kísérletezett tovább. Az órák félelmetes sebességgel kerítették egymást, s Zoli egyszer csak azon vette észre magát, hogy megint beestelcdeit, és ő még mindig fedél nélkül van. Kegyetlenül dühös volt. Egyszerre szeretett volna átko- zódni és sírni, amiért ilyen irgalmatlan hozzá a sors. Nyugodt lelkiismerettel tudott volna minden szemközt jövő arcába vágni, hogy azok is érez- zenek valamit az ő keserűségéből Makacsul szorította össze végül a fogát: azért is, végig csinál mindent! Ha már olyan ész nélkül cselekedett, amikor hallgatott Simt meséire, akkor csak bűnhődjön érte az az átkozott test! Dühe saját maga ellen fordult. — Magad főzted, edd Is meg! — szidta meggondolatlanságát. Lassan azonban lecsillapodott; az irányra nem is figyelve rótta tovább a széles sugárutakat. Időnként meg-megállt egy újságárus előtt, nézegette a kiteregetett színes magazinokat, s csak akkor állt tovább, amikor a tolakodó elárusító a vásárlást firtatta. Eszébe jutott a hírhedt munkanélküli szállás, a Central Park. Ebben a hatalmas, mérnöki pontossággal felparcellázott óriási zöld téglalapban eddig még csak nappal fordult meg, de most elhatározta, hogy végső menedéknek felkeresi. A hűvös, szeles éjszakát semmiképpen sem volt kellemes a szabadban eltölteni, de arra számított, hogy a park széles padjain legalább leülhet. A New York-i „Mauthner- szálló’‘ hatalmas sötét foltja az éjszakai közelségben egyáltalán nem volt túlzottan bizalomgerjesztő. fúvóiról sápadtan csillogott a vízmedencék lapos tükre; a kórtér fák és csupasz bokrok között árnyak suhantak át. A mozgó alakok egyikén-másikán Zoli felismerte az amerikai ' rendőrök tányérsapkáját, s ez arra bírta, hogy inkább csak távolról szemlélődjön. Egyre inkább társadalmon kívüli lénynek képzelte magát, ez tette annyira bizalmatlanná minden egyenruha irányában. Egy szélső padrn azért letelepedett, hogy bár rövid időre is, de megszabaduljon az állandó járkáld# rémétől. Fejét mélyen vállai közé húzta, s egyre laposabbakat pislantott. Lassan megalkudott a helyzettel: — Fél szememet becsukhatom, a másikkal meg figyelek majd, — határozta el. A gyenge test azonban tökéletlenül teljesítette a bágyadt parancsot. A fiú feje lassan a mellére csuklóit, s csak egyenletes, rövid lélegzése mutatta, hagy a jótékony álom könyörült meg rajta. Arra riadt fel, hogy valaki melléje ült. Először attól rémült meg, hogy rendőr jött oda hozzá, utána meg attól, hogy csak egy hozzá hasonló éjjeli számkivetett telepedett a pádra. (Folytatjuk) w emrégiben egy szülői munkaközösségi értekezleten felszólalt egy háromgyermekes asszony és azt mondotta: „Ha például én szőlőt akarok telepíteni a földemre, akkor — mivel én nem értek hozzá — szakemberre bízom ezt a munkát s elvárom, hogy az a gyümölcs termőre is forduljon, ha elérkezik az ideje. Nos, valahogy így vagyunk a gyerekneveléssel is: szakemberre bízzuk s elvárjuk, hogy munkáját jól végezze, s a gyerek egy bizonyos idő elteltével úgy gondolkodjék és munkáját úgy végezze, hogy az megfeleljen társadalmunk követelményeinek.” Nagyon igazuk van azoknak a szülőknek, akik azt követelik a pedagógusoktól, hogy neveljék gyermekeiket a munka megbecsülésére, szocializmust építő társadalmunk szeretetére, akik azt követelik, hogy gyermekeik az iskolában határozott és egyértelmű világszemléletet, marxista—leninista világ- szemléletet sajátítsanak el. Ennek a feladatnak valóra- váltása pedig elsősorban a pedagógusok jó munkájától függ. Van eredmény ezen a téren. Csak két adat: a megyében és Pécsett az általános iskola alsó tagozatú tanulóinak 39.3 százaléka kisdobos, a felső tagozatúaknak pedig 62.8 százaléka úttörő. Ezek a számok azt tükrözik, hogy tevékenykednek pedagógusaink, többségük a helyes világszemléletet igyekszik plántálni gyermekeinkbe. Van azonban más tapasztalat is. Az MSZMP megyei bizottságának művelődéspolitikai irányelveiben többek között ez olvasható: „ ... a pedagógusok ideológiai képzési rendszerének és munkájának fogyatékosságai és a közöttük végzett politikai munka helyenkénti lebecsülése miatt nem sikerült még a pedagógusok körében az eszmeipolitikai munkát eléggé intenzívvé és hatásossá tenni... az eszmei zavart sem sikerült körükben teljesen felszámolni. Különösen a kispolgári életszemlélet, a nacionalizmus, álhumanizmus és a vallásosság zavarja gondolkodásukat. Ez a helyzet általában fékezi előrehaladásukat és munkájuk javulását.” A 7. említett vallásosság és " a nacionalizmus helyenként még mind a pedagógusok, mind a diákok közt megtalálható. A vallásosságra csak egy példa: ha valaki reggel háromnegyed 8 órakor megáll a Széchenyi téri templom előtt, azt látja, hogy a diákok, pontosabban meghatározva, a diáklányok közül eléig sokan mennek be tanítás előtt a templomba. Köztük nem is egy olyan akad, aki jövőre már érettségizik. Nos, meg kell mondani, hogy ez a „templomba járó” jelenség nem valami örvendetes. Elsősorban a diákok szempontjából nem, mert ezek a fiatalok meglehetősen zavart világszemlélettel kerülnek majd ki az iskola padjaiból. S ennek két oka lehet. Az egyik: a szülők vallásossága, a másik: néhány pedagógus helytelen világnézeti felfogása, amely valami álhumanizmustól táplálva szemet huny a gyerekek vallásossága felett. Tény az, hogy országunkban vallásszabadság van, mindenki akkor és annyit járhat a templomba, amikor és amennyit akar. Senkinek nincs szándékában’ ezért valakit is elítélni, még kevésbé megdorgálni. Azt azonban nyiltan hangoztatjuk, s elsősorban a gyerekek jövőjének érdekében valljuk, hogy nem cselekszik helyesen az a szülő, aki gyermekét otthon vallásosságra neveli. Nem, mert az iskolák materialista nevelése és a szülők vallásos nevelése a gyermekben összeütközik és világnézetének kialakításában nem tudja „melyik lábára álljon”. A gyereküket a vallásosságra kényszerítő szülők sokat ártanak a gyermek helyes gondolkodásmódjának kialakításában. De ugyanígy árt az a pedagógus is, aki az órán a materialista világszemléletről beszél s ugyanakkor reggelente vagy vasárnap az elsők között siet a templomba. A templomba járó peda- " gógus kirívó példa ugyan, de előfordul. Azonban nemcsak ilyen „példa- mutatással” lehet hátráltatni a gyerek gondolkodásmódjának, világszemléletének fejlődését. Lehet úgy is — s erre számos példa akad —, hogy a tananyagot minden kommentár nélkül „leadják”, semmi elvi következtetés levonásához nem segítik a gyermeket. Valamennyi tantárgyat lehet értékelő módon előadni, tanítani, s lehet minden nevelési célzat nélkül. Egy-egy anyag leadásakor a pedagógus köteles kis tervet kidolgozni, amelyben többek között meghatározza a nevelési célt is. Ez eddig rendben is van. Az azonban, hogy milyen következtetések levonására serkenti a gyereket, a pedagó^ gus világszemléletétől, ideológiai képzettségétől függ. Mert például lehet a történelmet úgy Is tanítani, hogy abból nacionalista, soviniszta következtetést vonjon le a gyerek, s lehet úgy is, hogy meglássa az összefüggéseket és helyes, a valóságnak megfelelő szemlélet alakuljon ki benne. Ez pedig senki mástól, csak a pedagógustól függ. Nem a megyénkben történt a következő eset: az egyik pedagógus Magyarország területét, földrajzát tanította s előadásába „ügyes” módon beleszőtte az úgynevezett Nagy-Magyarország területi nagyságát és földrajzát is, úgy, hogy ezzel a gyerekek gondolkodását nem az igaz hazaszeretet, hanem a nacionalizmus felé fordította. Mondanunk sem kell, hogy ilyen pedagógusra nincs szükség, mert az ilyen „kertész” keze alatt csak rothadt gyümölcsöt teremnek a fák. Mi egészséges, művelt, a szocializmus építésére alkalmas fiatalságot akarunk. A műveltség fogalma pedig ma már az ideológiai tisztánlátást, a marxista világnézeti felfogást is feltételezi. Ezért gyermekeink jövőjének érdekében elvárjuk, hogy pedagógusaink a kulturális irányelvek szellemében tevékenykedve váltsák valóra a célkitűzést: „Oktatási intézményeinkben is a világnézeti nevelő munkát kell elsősorban megjavítani, hogy megszűnjék nevelési eredményeink viszonylagos elmaradása az oktatásban elén eredmények mögött.” Garay Ferenc 120 KISZ-szervezetben osztották ki az új tagsági könyveket Alig egy hete adtunk hírt arról, hogy a megye 67 KISZ-szervezetéhen kiosztották az új tagsági könyveket. Ez a szám szombat estig 120-ra emelkedett. Tagkönyki- osztó taggyűléseket tartottak Cunban, Garéban, Németiben, a beremendi cementgyárban, Ipacsfán, Kishar- sányban és sok más helyen — ezidáig a megye 3 390 kiszese kapta kézhez új tag sági könyvét. A legfrissebb hír: hétfőn délután a most bevonuló kiszesek egy csoportja is átvette tagsági könyvét, a Baranya megyei Építőipari Vállalat kultúrtermében megtartott ünnepségen.
