Dunántúli Napló, 1958. december (15. évfolyam, 284-307. szám)
1958-12-30 / 306. szám
1938. DECEMBER 30. NAPLÓ 3 WVYVVWVWVWVVVVVVVWVVVVVYVVVTf TTTT»?»?" '7VWVYVV¥YTTVV9TTVWVVYYTWVVVWVVYVTTVTTTYVVVVTVVTVVVVVVVV BFJU YYYTYYYYYYYYYYYYYYYYYYTYYYYYYYY cA hűiig,félkész WZ ét hete folynak KISZ-szervezeteinkben a tagkönyv -**• kiosztó taggyűlések. Ünnepélyes gyűlések ezek. Nemx azért, mert „ilyenné kell tenni”. Ünnepélyessé avatja őket a melegség, a fiatalos büszkeség, egy kis könyvecske iránti tisztelet. Ez teszi pontossá a megjelenő fiatalokat, öltözteti ünneplőbe a fiúkat és lányokat. Pirosfedelű könyvecske... Átadására eljönnek a fiatalok közé az idősebbek, a szülők is. Az elnöki asztalt a kispeterdi fiatalok a népköztársaság-címeres vörös selyem terítővei takarják, a tagkönyv átvételekor meghatott szavakkal jobb munkát ígér egy bőrgyári munkáslány. Baráti kézszorítással, egy- egy jó tanáccsal — így adják át a KISZ-titkárok az alapszervezet tagjainak tagsági könyvüket. Megindultsággal lapozgatják ezt a mintegy 50 oldalnyi kis könyvecskét. Piros vászonkötésű borítólapján fekete betűkkel a név: Kommunista Ifjúsági Szövetség. Tagsági könyv. Annak az ifjúsági szövetségnek a neve, amely a párt hívó szavára 1957 március 21-én a magyar fiatalok legbátrabb, legáldozat készebb, harcos csoportjából bontott zászlót. Kinyitom. Első oldalán halványan nyomott apró KISZ jelvények tengeréből sugárzik felénk: Világ proletárjai, egyesüljetek! Következő oldalán, mint gránitba vésett eskü: a fogadalom szövege. Bizonyítéka annak, hogy tulajdonosa hűséget esküdött népünk szebb életéért folytatott harcnak. Piros fedelével úgy fogja egységbe lapjait, mint ifjúsági szövetségünk| harca, eszméje a fiatalok hatalmas seregét és a könyvecske a- kommunisták együvétartozásánák szimbóluma, harckészségük az áldozatvállalásuk jelképe. Saját becsületünk bizonyítványa, így mondta ezt Végner Feri, a bőrgyári ifik titkára. Vele együtt mondhatjuk minden kiszistának: Helyezze szíve fölé és vigyázzon rá, mint saját becsületére. Őrizze meg tisztán, mert ha elvész vagy bemocskolódik, mindenki látja majd, hogy gazdája nem becsüli hőseink kiöntött vérét, megszegi elvtársainak adott esküjét, s foltot ejt saját becsületért. E kis könyvecske örököse azoknak a tagsági könyveknek, amelyeket hősök vére festett pirosra, melyre csendőrök és fasiszták vadásztak. Testvére a Komszomöl igazolványnak, melybe szovjet fiatalok írták vérrel fogadalmukat: utolsó leheletükig védik hazájukat. Ilyen azoknak az elvtársaknak az igazolványa, akik az elnyomás nehéz körülményei között és ma is bátran küzdenek saját népük szabadságáért. Olyan a tagsági könyv, mint pártunké. Vérvörös. Hősök kiontott vérének színe. A mi hűségünk jelképe. Ezért kell mindig féltve tisztán megőrizni mindannyiunknak hozzá méltóan élni és dolgozni. KVPKA SÁNDOR. « KISZ megyei ágit. prop. titkára. ÍVVEL Hősök voltak Lékai János emlékezete Az üzemi és egyetemi ikiszisták •• j j er U •• 1 r r rr ■ egyufitmiikodeserol Mindkét alapszervezet más területen dolgozik: a porcelángyári KISZ-fiatálak a termelésben, az egyetemi lciszisták pedig a tanulásban hasznosítják ifjú lendületüket Ettől eltekintve nagyon sok a közös vonás, azonos feladat a két szervezet életében. A közös fő feladat: az ifjúság szocialista nevelésének biztosítása, az ifjúság kulturális és sportmozgalmának irányítása. Ebben mindkét szervezet tanulhat egymástól. A kapcsolat közös kívánság alapján jött létre. Időben nagyon fiatal, mindössze két hónapra tekinthet vissza — kimagasló eredményeket még nem tud felmutatni, de az eddigi tapasztalatok bizonyítják, hogy a kapcsolat helyes és gyümölcsöző a jövőre nézve. A kapcsolat kialakítása az egyetemi KI SZ-szervezet egy csoportjának a porcelángyárban tett látogatásával kezdődött. A megállapodás alapján egyesült a porcelángyár és az orvosegyetem kultúrcsoportja és most már együtt készülnek a legközelebbi fellépésükre. A gyár foto-szakkörének munkájában is nagy segítséget nyújtanak az egyetemi hallgatók. A két KISZ-szervezet közös mecseki kirándulást rendezett, ahol a munkásfiatalok s egyetemisták együtt szórakoztak és sok kellemes emlékkel tértek vissza a kirándulásról. Az egyetemi hallgatók közül többen csoportos üzemlátogatáson vettek részt a porcelángyárban. Megismerkedtek az üzem berendezésével, a dolgozók munkakörülményeivel, problémáival. A két szervezet együttműködése nemcsak az értelmi, hanem a politechnikai nevelést is jobban elősegíti. A vizsgák elmúltával, további közös rendezvények lesznek a kapcsolatok elmélyítése céljából. A két KISZ-szervezet megtárgyalja a politikai munkában felmerülő problémákat, így lehetővé válik a helyes módszerek átvétele. Ezenkívül számos hallgató is részt vesz a közös rendezvényeken. A két szervezet kapcsolatának nagy jelentősége van, mert az egyetemi fiatalok így megismerkednek a munkás- osztály életéve], megtanulják becsülni a fizikai munkát. A kapcsolatok során a munkásfiatalok is megismerik az egyetem életét. Nagy büszkeséggel és mély | tisztelettel emlékezünk azokra :az ifjú hősökre, akiknek élete, : munkássága a magyar munkásmozgalom harcaiban formálódott, akiknek gondolatai, tettei örökké élnek és messze- harngzó szavuk üzenetével bevésték nevüket a történelem emlékkönyvébe. Hősök voltak .ők, harcukkal világítottak, vérükkel öntözték azt az utat, amelyen haladva épített jövőt az emberiség. Ha gondolatban fellapozzuk ta történelem lapjait, negyven (év múltán is öröm és büszke- fség tölt el bennünket, amikor ; 1918 december 30-ra, az első j magyar kommunista ifjúsági [szövetség megalakulására gondolunk. A KISZ első harcosai közül elsősorban Lékai Jánosra emlékezünk. A K1MSZ első titkára volt. Kezdettől fogva nagyon jól tudta, miért harcol: a magyar fiatal ne legyen soha többé kizsákmányolt proletár! Munkásmozgalmi tevékenysége sokoldalúan bontakozott ki. Szerkesztője volt az Ifjú Proletárnak, előadások, tanfolyamok, szemináriumok egész sorát vezette. Forradalmi harca mellett irodalomra, történelemre tanította az ifjúságot. Különösen Ady Endre forradalmi verseit kedvelte. A tanácsköztársaság ideje alatt a KIMSZ kongresszusának előkészítésén fáradozott Rengeteg a tennivaló: „Olyan sokára váratott magára a szabadság, nagy a hiány műveltségben, kultúrában, egészségben” — írja naplójában. A tanácsköztársaság bukása után Bécsbe ment, s bekapcsolódott az ottani munkásmozgalomba. 1922-ben az USA-ba utazott és résztvett az amerikai munkáslap szerkesztésében. Lékai János sokat foglalkozott az irodalommal. Ahogy naplójában feljegyezte, ezeket a fiatal éveket sikertelen irodalmi kísérleteknek nevezi. Kereste a forradalmat, s e forradalom keresése közben egy új, nagyszerű emberi világ képe bontakozott ki előtte. Nem hiába olvasta Ady forradalmi verseit, ezen keresztül látta a munkásosztály nagy történelmi Mhivatását. Novellát, regényt, I drámákat írt, amelyek több ínyelven, németül, oroszul és tangóiul jelentek meg. | 1925 nyarán 29 éves korában í halt meg. Munkásságát nem t lehet másképp méltatni, mint l ezekkel a sorokkal: Aki a mun• kásosztály felszabadításán fá• radozik, az az egész emberi- | ságért dolgozik. t P. G. I közösség ereiéből | Az Istvám-aknai Sudár Ist• ván Legényotthon fiataljai j sokéig töprengtek, miképpen ’ szerezhetnének egy televíziós készüléket. A kollektíva végül is úgy döntött, hogy a fizetésből összeadják az árát. Most már csak a pécsi adó közvetítését várják, hogy kellemesen tölthessék el estéi| két. 1906-ban, 12 éves koromban lakatos inasnák szerződtem Mohácson. Életem legszomorúbb napjai voltak ezek. Reggel 4 óraikor keltem. Télen a nagy hidegben o Dunáról kellett hordani a vizet és mindent előkészíteni a 20—25 disznó etetéséhez, mert a mesterem áUandóaM ennyi sertést tartott. 6 órám már a műhelyben kellett termem. Az ebédet áttva kaptam be, leülni nem vált szabad, az ebéd befejez- téveü rögtön dolgozni mentem. 1910-ben szabadultam. Pécsre kerültem. Itt, Pécsett lettem szervezett ifjúmunkás,. 1912-ben vettem részt életem első bérharcában. A vasipari részvényesek ország&zerte arra törekedtek, hogy a vasipari munkások béreit leszorítsák, így a pécsi Réz-, Fém- és La- katosárugyárban is. Februárban. kezdődték meg a tárgyalások, de nem vezettek eredményre, ezért március 9-én beszüntettük a munkát. Erre a gyár minden munkásának — 300 embernek —- felmondott. A sztrájk 1912. március 26-ig tartott. A sztrájk idején sztrájkőrséget álltunk, hogy sztrájktörők ne mehessenek az üzembe dolgozni. A sztrájk a munkások győzelmével végződött. A bérek emelkedtek, engem is visszavettek volna, de én akkor már önként• távoztam, Budapestre mentem és a Rézhengermüveknél kaptam munkát. 1912. május 23-án — csütörtöki napra esett — reggel 8 óra tájt küldötteik jötték a gyárba: „Hagyjátok abba a munkát! Kivonulunk!” Abba is hagytuk azonnal. Ahogyan megyünk az utcán, egymásután csatlakoznak hozzánk a Váci úti gyárak munkásai. A tizenháromháiznál (hata bnas épülettömb a Váci úton) találkoztunk. Mindenünnen jött a sok munkás, a mellékutcákból özönlöttek a Váci útra. Munkások, munkások mindenütt! Kiáltások: „Le Tisza Pistával! Éljen a forradalom!“ A villamoskocsikat felborították, kerekeik az égnek álltak. A Ferdinand híd nil (ma Rtf' munkás híd!) egy felborított villamoskocsira ugrottam és onnan kiabáltam, hogy éljen a forradalom. Erre hátulról fur- kósbottail hátbtwágtak, még a fejemet is érte a bot vége, leszédültem. Az ütést egy civil- ruhás rendőrtől kaptam, de mire magamhoz tértem, a tö-\ meg már alaposan helyben- ( hagyta őt* Végestélen végig a Váci wton\ kidöntöttük a gázlámpa oszlopokat, meggyújtottuk a ki-' ömilő gázt. Három méter ma-( gasam. égett. Valóságos fórra-, dalom vött ez! Az utcák tömve voltaik, csak lépésben teke-' tett előre jutni. A Ferdinand ( hídnál elkaptunk egy petróleumhordókat szállító kocsit,' tele petróleummal. A hordákat1 le,gurítottuk, meggyújtottuk a, petróleumot is. Pillanatok alatt lángtenger csapott fel. Ezen a tűzfüggönyön nem tudott áttörni a rendőrattak. így a mellékutcákon át nagy ne-' hezen eljutottunk a Parlament!! előtti térig. Itt is minden oda-fi vezető utcában hatalmas tő- ‘ meg szorongott. Huszárok egy1 huszárkapitány vezetésével i kordont vontak a Parlament előtt. Az embereik Tiszát ab-' cugolták, tűntettek a kormány > elten. Tüntettek a véderőtör-, vény ellen is, mert eiz a törvény már a háború előszele1 volt. Kövek röpültek a huszá-l rok felé, egy kődarab a kapi-f tány arcát találta úgy, hogy folyt a vére. A kapitány zsebkendőjével törölte le. A tömeg i várta, hogy tüzet vezényel, de. nem tette. Erre megéljenezték a kapitányt, mert nem lőve-! tett a népre. A budapesti házi-, ezred sem lőtt, bár erre parancsot kapott. Ezután bosnyák és horvát katonákat vezényel-\ tek ki, ezek azután szétoszlatták a tömeget. Este az egész környékre ráborult a sötétség és a nappali* forradalmi hangok után a néma csend. Sem kocsizörgést, sem emberi lépéséket vagy hangot nem lehetett hallani. A Váci úton végig kit érte ties fénnyel égtek a meggyújtott gázlámpák háromméteres lángjai. A rendőrök és a csend-1 őrök az éjszakát arra használ-1 r M L E SC E 2 E S Az évforduló napján valamennyien szeretettel fordulunk a régi harcok emlékeit őrző elvtársak felé. K5- szöntjiik őket, velük együtt emlékezünk. En is emlékezem. • 1943 húsvetján éneklő kis csoport hangja verte fel a pilisi hegyek csendjét. A nyomdász ifik kétnapos túrára indultak. A sorban ott mentem én is, barátommal, Robival együtt. 1942 nyarán végeztük rt a polgári iskola negyedik osztályát. Robival, akivel négy évig egy padban ültem, már régen elhatároztuk, hogy az iskola elvégzése után a nyomdász szakmát választjuk. Ettől a tervünktől még a négyéves tanoncidő sem riasztott vissza. Mire vágytunk? Egy nagy nyomdában szerettünk volna dolgozni. Vonzott bennünket a betű, a könyv, az olvasás, a művelődés lehetősége, amit a szakmából kiáradni éreztünk. Nem tudtuk, hogy a nyomdász szakma „védett” terület. Amikor sorra jártuk Budapest nagy nyomdáit, kiderült, hogy bizony protekció nélkül tanoncnak bejutni reménytelen. Az álmainkból igen szerény valóság lett. KUlön-külön kerültünk el egy-egy pincében meghúzódó kis nyomdába, második, vagy harmadik tanoncnak, a főnök, vagy a társ- főnök mellé. Uj élet kezdődött, amelyben azonban kevés volt a keresett könyv. Annál több a csomagokkal megrakott kocsihúzás, a hajnali takarítás, fűtés, időnként egy-egy elcsattanó pofon a felboruló pet- róleumos edény felett. Életünket akkor már beárnyékolta a háború. Miért, kiért, mi ellen folyik7 A sok kérdőjelre mi magunk nem tudtunk válaszolni. Sok-sok este ültünk a kapu előtt a járdaszélen. Tervezgettünk. Hogyan, miként készítenénk el egy szép szakmunkát. Ez volt a vágyunk, mert lassan egy éve elmúlt és a szakmát csak lesegettük, az Idősebb tanoncoktól. Mi még „ráértünk” tanulni — a főnökök szerint. Robi bátyja már régen nyomdász volt. Egyik este azt tanácsolta, hogy a húsvéti ünnepeket töltsük vele. A nyomdász fiataloknak a Duna partján van egy kis vizi- telepük, ott minket is szívesen látnak és el- tölthetjük az ünnepeket. Az ünnepeket megelőző nap délutánján a budai HÉV megállónál volt a találkozó. Robi bátyja már várt minket. Nem kis meglepetésünkre közölte velünk, hogy a nyomdász ifik kétnapos túrára mennek a Pilisbe. Ezt 6 is csak aznap tudta meg, azért menjünk mi is velük. Robival egymásra, majd gyenge állapotban lévő félcipőnkre néztünk. Hát bizony nehéznek ígérkezett a döntés, de ha már elindultunk, haza csak nem megyünk. Kis csoportunk 25—30 fiatalból állt. A Pomázig lassan döcögő HÉV-en megismerkedtünk, egyre többet tudtunk meg egymásról. Mi Is elmondtuk, hol dolgozunk, hogyan élünk. Eszre sem vettük, de szinte minden panasz kiömlött belőlünk. A kétnapos túra felejthetetlen élmény volt számunkra. A pilisi táj tavasa képe, a napfelkelte Dobogókőről, a Duna-kanyar szépen csillogó Ivei, a pilisi kisközség locsolkodó és virgácsolő fiataljai, a szénapadláson vidáman megszállt kis csoportunk, mint egy film kockái vésődtek emlékezetünkbe. Mégis más volt az, ami új és felejthetetlenné vált: az ifjúsági mozgalom egy-egy felvillantása előttünk a két nap alatt. Egyre világosabban kiderült egy fiatal nyomdász, Rákosi Endre szerepe, ö vezette a csoportot a megbeszélt útvonalon, ellenőrizte a szállásügyeinket, ő szervezte meg az esték változatos programját. Szerény, csendes elvtársnak ismertük meg. Okos arca mindig nevetve nézett ránk. Mindig tudott valamiről mesélni. Az első este Dobogókőnél szálltunk meg. Lepihenés előtt a tábortűz lángjainál gyűltünk össze. A beszélgetést Endre irányította. Beszélt a háborúról, a bérproblcmákról, a tanoncok nehéz életéről. Érdekesen és számunkra egészen új módon beszélt. Más volt ez, mint amit ml eddig hallottunk. Azután énekeltünk addig soha nem hallott dalokat. indulókat. Dallamuk a fülünkben maradt, szövegük el gondolkodóvá tett: „Az ember élte sorsát, Csak munkájával épiti fel, Aki nem akarja jobbá tenni, Napfényt sem érdemel”. Valami új tárult fel előttünk, amelynek izgalmassága magával ragadott minket. Nem az üres sző, hanem a két nap romantikája, vidámsága, az összetartozni akarás számtalan megnyilvánulása, az új Játékok, énekek, szokások fel-felbukkanó melegsége ragadott meg bennünket, Hazafelé Rákosi Endre megkérdezte tőlünk: eljámánlk-e velük együtt máskor is? Sok találkozás követte az elsőt. Könyvtárrendezés a Guttenberg házban, beszélgetés a grafikus otthon kis szobájában a munkabérről és a fasizmusról. Kis megbízatások: faliújságírás, kultúrműsorra való készülés. Vasárnaponként vidám kirándulások a Duna partján, ismerkedés a röplabdával, a Vasas tornász Ifikkel. Sok-sok esti beszélgetés az összetákolt sátrakban a langyos nyári éjszakákon át. Sokat, nagyon sokat tanultunk Rákosi Endrétől. Ha ö beszélt, mi hallgattuk minden szavát. Fiatal gyerek létünkre minden újnak tűnt, amit tőle hallottunk és lassan sok mindent kezdtünk megérteni. Megtanított énekelni, úszni, agyagból, sárból Duna- partján szobrot csinálni. Mindenhez értett. Mindig velünk volt, vidáman, Jókedvűen. Ilyennek ismertük meg őt. Csak 1944 március 19-e robbantotta szét kis csoportunkat. Bezárták a szakszervezet helyiségeit, a Duna parti telepünket feloszlatták, barátaink szétszéledtek. Rákosi Endre is eltűnt elölünk. A felszabadulás után egy könyv került a kezembe, a kommunista párt vértanúiról szólt. Az egyik történet címe: „A nyomda védelmében”, Rákosi Endréről szólt. Fegyverrel a kezében védte a párt illegális nyomdáját a rendőrség ellen. Elfogták és elhurcolták. Egy német koncentrációs táborban gyilkolták meg. Ekkor tudtam meg, hogy Rákosi Endre ifjú kommunista, a párt tagja voM. m. Fták fel, hogy megszállják az: utcákat; reggelre az egész város tele volt velük. így tudták csak megakadályozni, hogy másnap az utcán gyülekezhessünk. Nád««* József: A „Vérvörös csütörtök66 Fiatal vörösksioimk
