Dunántúli Napló, 1958. november (15. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-19 / 273. szám

NAPLÓ 1958. NOVEMBER 19. ' Nagy történelmi napok n. Az 1918-as októbert forra­dalomban más álláspontot képviselteik a baloldali szociál­demokraták. 1918 október 31- án az opportunista vezetéssel szemben a következő tartal­mú röplapokat terjesztették: »,Kitört a forradalom! Munká­sok! Elvtársak! Az osztályura­lom önzése elkerülhetetlen végzetszerüséggel forradalom­ba kergette az országot. Az ellenforradalom valószínűen vissza akarja szerezni a hatal- mat. Meg kell mutatni, hogy ti együttéreztek katonatestvé­reitekkel! Ki az utcára! Szün­tessétek be a munkátr* Ezekben a napokban lázas szervezőmunkát folytattak az önálló osztálypolitikáért har­coló forradalmi szocialisták is. Már 1917-ben hirdették röp- iratukbam: „Munkások! Test­vérek! A tartós békét sem a szociáldemokrácia, sem sem­miféle kormány, hanem csak a bolsevikizmusi eszme meg­valósítása fogja számotokra biztosítani. Tehát tettre fel! Egy fillért, egy embext 'se a hadsereg számára/“ 1918-ban kiadott röplapjuk pedig lelep­lezte a szociáldemokraták áru­lását: „Magyar munkások! Valósítsátok meg elsősorban a munkásosztály önrendelkezési jogát. Munkástestvérek! Gon­doljatok orosz testvéreinkre és készüljetek a küzdelemre! Legyetek készen a prolelárfor- radalomra! Magyarországi Forradalmi Szocialisták.“ A forradalmi szocialisták katonákhoz intézett felhívásá­ban ez áll: „Katonatestvérek! Tudjátok meg, hogy ki miatt folyik ez a háború! Hogy ki miatt gyilkolja egymást ha- lomra millió szegény, Földte- len János? Az urak miatt! ök: a grófok, bankárok, papok a mi igazi ellenségeink! Csak ők akarják a háborút! Mert csak őnekik van /hasznuk belőle! Csak az ő millióik szaporod­nak, amíg elfolyik a sok jó testvérünk vére! De nem tűr­hetjük ezt tovább! Beszéljétek meg egymásközt és dobjátok el valamennyien a fegyvert! Gyertek haza! — és vegyétek el végre a földet, ami öröktől fogva úgyis a tiétek!“ 1918. november 10-én a for­radalmi szocialisták követel­ték a szovjet kormány szikra- táviratának nyilvánosságra hozatalát. 1918. november ló­én az oroszországi munkás-, katona- és paraszt tanács köz­ponti végrehajtó bizottsága megbízásából Szverdlov elv­társ népbiztos, Moszkvából a magyar forradalmi kormány­hoz 1031/3/11/10 szám alatt nyolcszáz szavas szikratávira­tot küldött a felszabadult né­pek részére. A táviratban üd­vözli a magyar forradalmi kor­mányt és világköztársaság megalakítására szólítja feL Figyelmezteti egyúttal a fel­szabadult népeket, hogy a for­radalmának mutatkozó bur­zsoázia által ne engedjék ma­gukat félrevezetni, mert a for­radalom csak alkkor mondható eredményesnek, ha a dolgozó nép uralmával végződik. Le­gyen vége a titokzatos mes­terkedésnek! Sorsunkat ma­gunk akarjuk tovább intézni! Szocialista köztársaságot aka­runk! A baloldali szociáldemokra­ták és forradalmi szocialisták mellett egy új erő jelent meg a magyar történelem formálá­sában. Friss forradalmi erő volt ez, az Oroszországból hazatért hadifoglyok csoport­ja. ök voltak, akik szemtanúi, és részesei voltak a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom­nak. A hazatért hadifoglyok forradalmi tapasztalatok birto­kában, a mairxizmus-leniniz- rnius alapvető tanításainak is­meretében a forradalmi szer­vezőmunka élharcosai lettek. Az MKP előtörténete Orosz­országban kezdődött. 1918 március 24-én megalakították a magyar hadifoglyok az Oroszországi Kommunista (bolsevik) Párt magyar cso­portját. A csoport tagjai le­velet küldtek az OK(b)P Köz­ponti Bizottságának, . amely­ben állást foglaltak a bolse­vik párt politikájának foly­tatása mellett. i A csoport október 25-én ^ár­tott gyűlésén Kun Béla volt az előadó, aki többek között ezeket mondotta: „Nem hiszem azt, hogy holnap már kezünk­ben lesz a hatalom, de hiszem, hogy a magyarországi proleta­riátus el fogja foglalni a ha­talmat. S erre nekünk elő kell készülnünk, elő kell ké­szülnünk arra a forradalmi munkára, a fegyveres felke­lésre, amelynek az ideje im­máron bekövetkezett. Ennél­fogva kötelességünk, hogy megalkossuk a Kommunisták Magyarországi Pártját.“ 1918 november 4-én Mosz­kvában megalakult a Kommu­nisták Magyarországi Pártja. Az alákuló konferencia hatá­rozatában többek között ezek állanak: „A volt magyar ál­lam területéről származó kom­munisták, Moszkvában 1918 évi november 4-én délután a Dresden szállóban megtartott értekezlete kimondja, hogy az 1918. évi október hó 25-én el­fogadott kiáltványban foglalt elvi nyilatkozat megerősítésé­vel megalakítja a Nemzetközi Kommunista Párt Magyaror­szági Szervezetét. A pártszer­vezet címe: A Kommunisták Magyarországi Pártja. Az ér­tekezlet kötelességévé teszi az Oroszországi Kommunista Párt valamennyi Magyarországból származó tagjának, hogy a leg­rövidebb időn belül hagyja el a lehetőségekhez képest az Oroszországi Tanácsköztársa­ság területét és erejét a nem­zetközi forradalom szolgála­tába állítsa Magyarországon.“ A Szociális Forradalom cí­mű lap 1918 november 13-án felhívást intézett az Oroszor­szágban tartózkodó magyar hadifoglyokhoz, amelyben eze­ket olvashatjuk: „...Ma már nincs tovább mire várni. Az út szabad. A vasút fényes sín­kígyói hazafelé mutatnak. In­dulni kell. Vörös Magyaror­szágból árad, harson felétek az ígéret, feszülő munkás- mellekből kiszakadóan: min­den ember a magyar forradal­mi frontral“ Az Oroszországból hazatért kommunista hadifoglyok ve­zetői tárgyalásokat kezdtek az itthon élő forradalmi szocia­listák és a baloldali szociál­demokraták képviselőivel. A tárgyalások eredményeként 1918 november 20-án egy Vá­rosmajor utcai magánlakásban összejöttek és kimondták a Kommunisták Magyarországi Pártjának megalakítását. Ezzel új fejezet kezdődött a magyar történelemben. A KMP 4 hónappal megalakulá­sa után győzelemre vitte a szocialista forradalom ügyét. 1918 november 20-a óta 40 év telt el, harcban, átmeneti bal­sikerekben, sok tanulsággal és tapasztalattal gazdagítva pártunkat és népünket. Most 40 év múltán a szocializmus világméretekben legyőzhetet­len erővé lett. s Magyarorszá­gon visszavonhatatlanul győz a szocializmus, amelyért 1918 november 20-ám indult harcba a magyar proletáriátus élcsa­pata. Televíziós adónk lesz.., De hol javíttatjuk majd a televíziós készülékeket? A RAVELL televíziós szer- Viszének ügye még mindig nem került tető alá. Lassan- lassan már megérjük, hogy a Mislnatetőn felépült televíziós adóállomás megkezdi majd a műsorsugárzást, lassan odáig is elérünk, hogy már a sok használattól meghibásodott ve- vevökészülékeink is lesznek és azokat kénytelenek leszünk majd vagy Budapestre, vagy pedig Szekszárdra vinni javít­tatni .; -. Mint már megírtuk, a RA­VELL jelenleg rendelkezésre álló helyiségeiben nem tudja megoldani a televíziós készü­lékek javítását, mivel a kép­cső robbanási veszélye miatt TV-készüléket csak külön he­lyiségben, védőöltözetben lehet javítani. Ilyen külön helyiség nincs a jelenlegi üzemben. Sőt már lassan a rádiók javításá­hoz is szűk lesz a Széchenyi téri műhely, hiszen évente már hatezer rádiót kell javítaniok. Jelenleg is egészen a mennye­zetig zsúfolva van a műhely rádiókkal, erősítőkkel és le­mezjátszókkal. Két televíziós készülék is ja­vításra vár már, de egyelőre még nem lehet hozzájuk nyíl­ni. Ugyanúgy nem lehet meg­kezdeni a raktáron lévő közel kétszáz „Mecsek” típusú tele-, víziós készülék beszabályozá­sát sem — beszabályozás előtt pedig nem lehet kereskedelmi forgalomba bocsátani őket. Az egész ügy sokkal fonto­sabb, mint amilyennek látszik. A pécsi televíziós szervisz az \/ egész megyében, sőt még a megye határain túl is ellátná a televíziós készülékek javítá­sát, beszabályozását. Már meg is kezdhették volna a munká — a „Mecsek” típusú készülé­kek beszabályozását — ha megfelelő nagyságú helyiséget kapnának. A legmegfelelőbb lenne a Kiskereskedelmi Vál­lalat Jókai téri rádiószaküzle- tének helyisége, mivel csak egy fal választja el a RAVELL műhelyétől és a vidékiek és város szélein lakók is könnyen megközelíthetik villamossal vagy autóbusszal. (Itt külön­ben sincs égető szükség a rá- diószaküzletre, hiszen vele szemben az Állami Áruházban is lehet rádiót vásárolni, hat van méterrel odébb a Kossuth tér sarkán is, és a Színház té­ren is.) A helyiséghez azonban a Kiskereskedelmi Vállala ragaszkodik. Ha majd az egész megyéből a televíziós készülékeket Pestre, vagy Szekszárdra visszük, de rá­diót majd kaphatunk a Jóka téri szaküzletben .;; — Vala­hogy így gondolja a Kisker Vállalat. (Ez persze a vállalat szempontjából érthető, de megye szempontjából már ke­vésbé.) Mindeneseire remél­jük, hogy a május óta húzódó ügy hamarosan elintéződik — reméljük, hog£ az újonnan vá­lasztott tanács is segít — és a televíziós adónk mellé lesz egy televíziós javítóműhelyünk is. íj K. P. Karácsonyra készül el a szélesvásznú mez! Játékkéssítő szakkörök A siklósi és nagyharsányi községi nőtanácsok játékkészí­tő szakkört szerveztek. A szak­körökbe járó asszonyok játéko- munkatársa vezeti, kát készítenek a gyermekek­nek karácsonyi ajándékul. A siklósi szakkört Lantos Józsefné, a járási pártbizottság A nyár folyamán megkez­dett átalakítási munkák még jelenleg is folynak a Park filmszínház épületén? A mun­káknak határidőre való befe­jezését több körülmény aka­dályozta. így többek között a munka folyamán derült ki, hogy a moziépület mögött mintegy két méter vastag sa­laktöltés van, amit el kellett távolítani és áz új épületrész falait betonpillérekkel kellett megerősíteni. A közbejött, előre nem lát­ható akadályok miatt az építők a főfalat a jövő hét folyamán készítik el és ígéretük szerint még karácsony előtt átadják az épületet. így az eredeti tervektől elté­rően szélesvásznú filmszínhá­zunk nem a Fekete szem éj­szakájával, hanem a Szent Pé­ter esernyőjével nyit kará­csonykor. Annyiban is módo­sultak az eredeti tervek, hogy a vászon szélessége nem 12.80 méter lesz, hanem 13 és fél méter, tehát vigasztalásképpen a késésért, a vártnál szélesebb képeket láthatunk majd a szé­lesvásznú moziban. Fúvótömedékelé gépet kap Komié az NDK-bél A komlói bányák­ból a szénhezjutás köziben kitermelt kö vet költségesen a külszínre, az úgyne­vezett meddőhányó­ra szállítják. Ugyan, akkor a kifejtett szén üregeinek tö­medékelésére csö­veken homokanya­got juttatnak a bá­nyába. Ezen a hely­zetein változtat majd a Német Demokra­tikus Köztársaság­ból megrendelt fú- vótömedókelő, amely a bányabeli meddőt a széniüre­gekbe nagy erővel visszaröpíti. A fúvó tömedékelő hatósu­gara 500—1000 mé­ter és a kőzetet 150 mm átmérőjű csö­veken juttatja a szénüregbe. A nagy kopásnak kitett és ezért ömlesztett ba­zalttal bélelt, acél­nál is szilárdabb csöveket a gyártásá­ra berendezkedett Csehszlovákia szál­lítja. Erősebbek lettünk! A nemzetiszín keretbe fog­lalt szavazólapon nem földbir­tokosok, nagytőkésék, grófok, bárók neve ékeskedett, nem kellett a ceruza végét rágva, keserűen töprengeni, az ígére­tek, kortesfogások hódító hal­mazából kiválasztani: most melyiket? Azt-e, aki a bekötő­utat ígérte, vagy a grófot, aki „szavát adta", hogy felemeli a kommenciót? A szavazólapon munkások, parasztok értelmiségiek dolgo­zó kisemberek neve sorako­zott. A nép egyszerű fiaié, a közülünk jelölteké, aSkik esz­tendők során tetteikkel bizo­nyították. be, hogy számukra a nép érdeke, ügye a legszen­tebb. Népes gyűléseken bíztuk rájuk űgyeinlk intézéséi, hogy képviseljenek bennünket a ta­nácsokban és az ország legfel­sőbb fórumán, az országgyűlés­ben. Megtiszteltük őket bizal­munkkal, megbecsülésünkkel és szeretetünktkel. S most őket választottuk, rá­juk szavaztunk. Mi egyébként már régen választattunk. Az élet, a törté­nelem több mint egy évtizede feltette a kérdést: kapitaliz­mus, vagy népi hatalom? Vagy—vagy, más út nincs. Mil­liók mondták akikor: népi ha­talom! S ezt a kívánságot, vá­gyat tizenhárom esztendeje a párt vezetésével minden nap megvalósítjuk. Hazánk dolgo­zó népe érdekében végérvé­nyesen eldőlt, hogy ezen a vér­áztatta földön a szocializmus eszméi uralkodnak, a jólét, a felemelkedés, a szabadság és a béke virágzik. A nép vette kezébe a hatalmat és építi sa­ját országát, saját maga boldo­gulására. Volt néhány hét, ami kor ez a hatalom nagy veszély­ben forgott, amikor a feneket­len zűrzavar sokakat -megté­vesztett. Nagy tanulság, nagy iskola volt az; hatalmunkra úgy vigyázzunk, mint a sze­münk fényére! Vigyázunk; most is erre sza­vaztunk. Mert november 16. nagy népszavazás volt. A párt és a kormány nem hirdetett nagy lárma közepette igéreteShkel teli választási programot. Sem­mi szükség ilyenre, a mi pár­tunknak nincs külön válasz­tási, meg választás utáni pro­gramja. Mit mondott? Két esztendeje folytatott politi­kánkkal kijavítottuk a múlt hibáit, tovgbb építettük a szo­cializmust, a nép élete ma jobb, nyugodtabb és magabiz­tosabb, hazánk egyre gazda­godik és szebb lesz. Mindenki gondolja végig a megtett utat. Helyesli-e azt, hogy megszün­tettük és nem engedjük az em­bernek ember által való ki-< zsákmányolását; hogy szocia­lista ország vagyunk, nemzeti függetlenségünket megvédjük, szorosan összeforrva a szocia­lista táborral? Helyesli-e nép­hatalmunkat, azt, hogy né­pünk kultúrált, gerinces és fejlődő; hogy védjük és óvjuk a béke ügyét% Szavaztunk. Impozáns, elsöjT- rő többségű igennel. Hat mil­lió ember egyenként és végül összességében ütötte rá a pe­csétet: helyeseljük! Azt akar­juk, hogy ezután is ilyen poli­tika formálja szebbé, még gaz­dagabbá az emberek életét! Ez a lelkes, magabiztos népsza­vazás népünk politikai egysé­gének és érettségének egyik kifejezője. Uj erőt ad a mun­kához, a bizalom megsokszo­rozza a vezetők erejét. A nép és a vezetők, a párt és a tö­megek ilyen összeforrottsága hatalmas távlatokat nyit meg szocialista hazánk előtt. Be­szélhet ki, mit akar: a magyar dolgozó nép eltökélt szándék­kal építi saját országát, ettől senki áskálódása, acsarkodása nem térítheti el. Van ereje és akarata, hogy a maga ügyét, életét és hazáját megvédel­mezze. t Szavaztunk; bizalmat a párt és a kormány politikájára és e politika legjobb képviselőire. A népszavazás azonban nem csak egyetlen napra érvényes. Kádár elvtárs mondotta Pé­csett: „Ha egyetértenek poli­tikáikkal, akkor támogassa­nak berniünket szavazataikkal, utána pedig az egyszerű mun­káshétköznapokon tetteikkel. A munka az élet szülőanyja“... Előttünk még nagy feladatok állnak. A teljesítmények az elő írások teljesítése szabja majd meg, hogy mit adhatunk jövő­re. Megjelent a párt határozata a munkásosztály helyzetéről; most az a dolgunk, hogy min­denütt érvényt szerezzünk an­nak. Falun a párt politikájá­nak megfelelően terjesszük a szövetkezés gondolatát, a mos­tani Zárszámadások eredmé­nyeit is felhasználva. Kulturá­lis életünkben nagyon szüksé­ges tovább ápolni és fejleszte­ni a szocialista kultúra ered­ményeit, nyesegetni a kispol­gári és burzsoá vadhajtásokat. Ehhez nagy segítséget nyújt a párt kulturális irányelve. Lát­juk; sok a dolgunk, rajta, lás­sunk hozzá! Hűen teljesítettük a haza, önmagunk iránti kötelességün­ket. Most a kölcsönös bizalom és egyetértés alapján, ki-ki a maga posztján, dolgozzék sze­retett szocialista hazánk to­vábbi felvirágoztatásán. B. J. A Vitézek és hősök bemutatója Nagymányokon A nagymányokl szakszerve­zeti munkásszínjátszó csoport Gergely Sándor Vitézek és hő­sök című háromfelvonásos drá­májának bemutatójával készül a párt megalakulásának 40. év­fordulójára. A drámát novem­ber 22-én este hét órakor mu­tatják be Nagymányokon. (26) A kivándorló hajó utasaival is teljesült a hármas magyar igazságról szóló mondás, bár erről bizonyára szívesen le­mondtak volna. Amikor a har­madik vihar elkapta a fiajót, már kilencedik napja voltak úton. Ez sokkal gyengébb volt az előzőknél, s az utasok már egész könnyedén vették. Zoli is csatlakozott Simiék társaságához, akik a kabinok lejáratából nézték a karvagó tengert. Elbízták magukat, mi­vel nagyobb vihar is volt már a hátuk mögött. A távolban bukdácsoló kereskedelmi gőzö­söket lenézően szólták meg, mert azokhoz képest a Marine Carp valóban biztosabban szel­te a vizet. A fiúk legénykedése csak addig tartott, amíg az első nagyobb hullám nem fröcskölt közéjük. Ekkor aztán egymást letaposva igyekeztek vissza a biztosabb falak közé. fiz az utolsó vihar már nem törte le annyira az utasokat, mint az előzők. Mindannyian érezték, hogy útjuk vége felé jár már, s Sanci szavaival már akkor is kibírnák, ha kötélen húznák a hajó után őket. Végre, több mint tizenegy napi keserves út után meg­élénkült a tenger forgalma. Fürge motorosok cikáztak s közöttük feltűnt időnként egy- egy méltóságteljesen pipázó hatalmas liner, menetrend szerint közlekedő óceánjáró óriáshajó. A víz elvesztette azt az érintetlen tisztaságát, amely főleg a viharok utáni napok­ban volt lebilincselő. Olyankor az áramlásoktól odasodort mo- szatcsomóktól eltekintve esz­ményien tisztának tűnt a víz­sivatag. Most errefelé már gya­kori látvány volt a kisimuló víztükör, melyről szivárvány- színű olajgyűrűk szórták szét a napsugarakat. Minden jel, még a megszaporodó madarak is arra mutattak, hogy közeledik végre az áhított kikötő. A feltünedező keskeny föld­csíkot olyan kitörő örömmel fogadták, mint ahogyan annak­idején 1462-ben a Santa Mria tengerészéből törhetett ki a ..föld! föld!" kiáltás. Minden épkézláb ember a fedélzeten nyüzsgött, s a fázósabbak, akik nem mertek a friss levegőre kiállni, valósággal ellepték a kabinablakokat. A zöldesszürke víztenger a távolban fehéres-ködös párává olvadt össze, felette alig kive­hető szürke sáv emelkedett ki. A földszegély csak lassan öl­tött határozott formát. Balról széles földnyelv nyúlt eléjük, míg jobbról hosszú sziget kör­vonalai bontakoztak ki. A látóhatár szélén még az is kivehető volt, hogy a hatalmas öbölbe lapos, mólószerüen el­nyúló homokturzások nyúlnak be. Az állandóan fújó erős szél is legyengült, a szárazföld ál­tal védett területen alig borzo- lódott fel a csendes víztükör. * — This’s the Lower-Bay! — Ez az Alsó öböl! muta­tott körbe Mr. Jenkins, Zoli tengerészbarátja, aki szin­tén odaállt a hajókorlát mö­gött bámészkodó tömeghez. A megérkezés örömében Lu- luék is leereszkedtek Zolihoz. Egy csoportba verődve figyel­ték a közeledő partot, de köz­ben arra is füleltek, hogy mit mond Zoli „katonája”. Itt már valóban óriásira nö­vekedett az élet irama. Az ap­ró motorcsónakoktól a sok­emeletes óceánjárókig minden­féle vízi közlekedési eszköz ott zúgott és kattogott előttük a zöldesszürke vízen, s fodros hulláméket vontak maguk után. A sziget déli csücskén merészen ívelő karesú acél­hídon gyors vonatszerelvények robogtak át egy vízbenyúló keskeny földnyelvre. — Ott lehet jól szórakozni, az ott Coney Island, mutatott a félszigetkére Jenkins. — Srácok, jegyezzétek fel, oda lemegyünk egy week-and- re, ha szép idő lesz! — aján­lotta mindjárt Frici. A fiúk vita nélkül elfogadták, s továb­bi kérdésekkel ostoromolták Jenkinst. A katonának tetszett a nagy érdeklődés, mely szavait kísér­te. A bevándorlók közül is mind többen gyűltek köréje, mert Zoli próbálta tolmácsolni az elhangzottakat. Az utasok szorongó aggodalommal figyel­ték új hazájuk bemutatását. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents