Dunántúli Napló, 1958. november (15. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-19 / 273. szám

1958. NOVEMBER 19. NAPLÓ 3 II kulturális forradalom eredmény eiJA»SZOBOR ^ ^ ^ . . _ • • * áa 'TiiW/vmiíi további feladataink tt (3) Számos feladhatunk van az értelmiségi politika terén is. Szükséges, hogy az egész tár­sadalmat átíogó világnézeti nevelőimtnSíát jobban terjesz- szük ki az értelmiségre. Az emberek gondolkodásának szo­cialista átformálásában, sőt a szocialista neveléséiben is kü­lönleges jelentőségű a peda­gógusok szerepe. Természetes azonban, hogy nemcsak a pe­dagógusok, hanem a hivatásos művészek, tudósok, orvosok, jogászok, műszakiak, szocia­lista nevelését sem szabad el­hangolnunk. A kommunista értelmiség aktivitásának, ideológiai-esz­mei munkájának fokozottabb ‘kibontakoztatását jelentősen elősegítik. a kommunista értelmiségi aktíva-ülések. Előrelépünk akkor, ha elérjük, hogy a kommunista értelmi­ségiek elsősorban az értelmi­ség körében fejtik ki aktív po­litikai tevékenységüket. Az értelmiség magas szín­vonalú, rendszeres, és szé­les rétegeket átfogó világ­nézeti nevelését az ideoló­giai továbbképzés rendsze­rének igényes alakítása, pártoktatásba.való bevonása segíti élő. Ezenkívül más mód is kínál­kozik, hogy az értelmiség kö­zelebb kerüljön a munkásosz­tályhoz, A munkás és értelmiségi találkozók szervezése nagyban hozzá­járul az értelmiség öntudatá­nak fokozásához. Van tenni­valójuk a politikai nevelő- munka megjavításában az ér­telmiségi tömegszervezetekr nek is. Egész sor fe&adat megoldása vár ránk az alsó- és közép­fokú oktatás területén, Fel­adatunk, hogy az oktatás középpontjába az ifjúság kommunista erköl­csi-politikai és világnézeti nevelését állítsuk. A pedagógusok törekedjenek arra, hogy az ifjúság nevelése < a tanítási órákon, az ifjúsági * szervezetekben, a kollégiu­mokban és gyermekotthonok­ban a marxizmus-leninizmus, a tudományos materializmus szellemében történjen. Ez ha­tással lesz arra is, hogy ifjú­ságunkban kialakuljanak a kommunista erkölcsi nézetek, szokások. Az elmúlt iskolai évadiban is, de az ideiben fokozottabb mértékben állítottuk előtérbe a tanulóifjúság politechnikai nevelését, műszaki gyakorlati oktatását. Ezzel azt akarjuk elérni, hogy az ifjúság megszeresse és becsülje a fizikai mun­kát. Pedagógusaink további fel­adata, hogy a politechnikai oktatást a lehetőségekhez mér­ten mind magasabb színvona­lon valósítsák meg. Még nem mondhatjuk el, hogy megyénkben minden tan­köteles gyermek elvégzi az ál­talános iskola nyolc osztályát. A társadalmi összefogás hat­hatós eszköz arra, hogy mi? előbb csökkentsük az általá­nos iskola VIII. osztályát el nem végző tanulók magas szá­mát. Probléma megyénk mint­egy 2000 cigány tankötelesé­nek rendszeres iskolába já­ratásának megoldása. A peda­gógusok és a társadalmi ösz- szefogás ebben a kérdésben is jelentős segítséget nyújthat. Az elmúlt évek számos ta­pasztalata bizonyította, hogy a pedagógusképző intézeteinkbe nem mindig a legalkalmasabb tanulók kerültek. A párt- és a tanácssaervek segítségévéi ezt a hibát kiküszöbölhetjük és biztosíthatjuk, hogy megyénkből a jövőben a pedagógusképző intézetek­be csak olyanok kerüljenek, akik politikailag és világné­zetileg is alkalmasak az ifjú­ság nevelésére. Az ifjúság neveléséért első­sorban a szülők és a pedagó­gusok, de az egész társadalom felelős. Ezért feladatunk, hogy mielőbb megvalósítsuk az is­kolák és a szülők közötti kap­csolatot és ezzel a családi és az iskolai nevelés egységét. Az iskolahálózat fejleszté­sével kapcsolatban az általá­nos iskolai hálózat felépített­nek tekinthető, A fejlesztésben új feladatot a pécsi nyugati városrész, Komló—Dávid föld és az ál­lami gazdaságok egyes üzemegységeinek (Bogdása, Körösön yepuszta, Kishar­sány stb.) iskolával való el­látása jelenti. Tennivalónk van az iskolai tantermek kiépítése terén is. A hároméves terv idején 116, Pécsett pedig 48 tanterem épí­tését tervezzük állami beru­házásból és társadalmi támo-j gatás útján. Célunk, hogy aj megyében emeljük az általá-. nos iskolai tanulócsoportok' számát is. A hároméves terv folyamán ; kiépítjük a siklósi általános . gimnáziumot. Az általános . iskolai napköziotthonos cső- j portok számát 1960-ig a me- • gyében 15-tel, Pécsett pedig» 23-mal növeljük. Különös > figyelmet fordítunk, a bá-j nyavidékek és az újonnan ; fejlődő városrészek, továb- J bá Mohács, Siklós és Sziget­vár ilyen igényeinek kielé­gítésére. A lehetőségekhez mérten biz­tosítjuk a napköziotthonok felújítását és felszereléssel való ellátását. Mohácson meg­oldásra kerül a gimnáziumi diákotthon elhelyezése. A be­járó tanulók menza és tanuló­szobái ellátása érdekében Pé­csett 100-zal, a megyében 123- cal növeljük a férőhelyek szá­mát. A növekedő óvodai igé­nyek jobb kielégítése céljából a megyében új óvodák építésé­vel, illetve a meglevő épüle­tek átalakításával 400 férő­hellyel, a városban pedig új óvodák építésével 250 férő­hellyel emeljük az óvodai el­látottságot. Emellett gondos­kodunk az óvodák felújításá­ról, felszereléssel és szemlél­tető eszközökkel való ellátá­sáról. Uj épület átadásával nö­veljük a bükkösdi gyermek­otthon létszámát; Gondosko­dunk a gyógypedagógiai neve­lésre szoruló gyermekekről is. A hároméves terv folyamán biztosítjuk egy 100 férőhelyes, és az ötéves tervben pedig egy 300 férőhelyes épület juttatá­sát. Megyénkben különös gondot fordítunk a nemzetiségi ok­tatás továbbfejlesztésére. Biztosítjuk a pécsi német tanítási nyelvű gimnázium teljes kiépítését és az anya­nyelven oktató általános is­kolai hálózat szükségleté­nek megfelelő növelését. Az Élet és Tudomány egyik száma tudósítást kö­zöl a brüsszeli világkiállítás­ról. A tudósítás egyik képe az amerikai pavilon egyik „szobrát" ábrázolja. A „szobor“ közönséges vasból, vagy valamilyen mű­anyagból készült hajlított cső lehet, alakját nehéz meg­határozni. Nem mértanias, talán csak a vitusláncát já­ró földi giliszta kunkorodhat össze olyan fantasztikus ala­kúra, minit ez. A hivatalos amerikai kö­rök valószínű „művészi“ ér­téket tulajdonítanak ennek a torzszüleménynek. (Külön­ben nem állították volna ki.) Én nem tudom, mi művészi lehet benne. Csak nem az, hogy senki sem érti „alko­tóján“ kívül, hogy mit akar ábrázolni? (Gyanítom!) Az újhegyi erőmű akárme­lyik lakatosa elbiggyesztené a száját, ha meglátná. Mar­kába pökne és néhány óra alatt megcsinálná. Esze ágá­ba se jutna „alkotásnak” ne­vezni, s hogy ilyet.., .. .a brüsszeli világkiállí­tásra is ki lehet küldeni! MAGYAR LÁSZLÓ A mentők jelentik Légrádi Jánost — Szövetség utca 3. szám alatti lakost — a Siklósi út árkában eszméletlen állapotban találták a járóke­lők. A mentőorvos megállapí­totta, hogy az agyrázkódást szenvedett Légrádi Jánost egy ismeretlen autó ütötte el, amely a baleset után megállás nélkül tovább száguldott. A sérültet az idegkliraikára szál­lították; Budai Séndomé, 31 éves — Zója utca 35. szám alatti lakos — este lefekvés előtt erős tü­zet rakott a kályhában. Az asszony hajnalban erős fejfá­jásra ébredt, amelyet a kály­hából kitóduló széngáz okozott. Az asszonynak volt még any- nyj ereje, hogy az udvarra ki­tántorgott, s ott összeesett. Kórházba szállították. Pedagógus aktivista tanfolyam nyílott Pécsett 'ú A megyei tanács vb. művelő- ben a párt művelődéspolitikai gének kialakítását. A tamtfo- désügyi osztálya kéthetes bent- irányelveiből adódó feladatok lyam előadásait az egyes té- aiktivista végrehajtása folyamatában jött mák országosan ismert jó szak­létre és kisebb része egy hosz- szabb, nagyobb távlatú mun­lakásos pedagógus tanfolyamét szervezett Pécsett a megyei pártiskoláin. A tanfolyamot 195«. novem- -kának. Feladata, hogy segít­embered tartják. Ellátogat, a tanfolyamira Uku Pál műve­lődésügyi miniszterhelyettes bér 17-én de. 10 órakor nyi- sen szélesíteni az iskolák ne- elvtárs is, aki a nevelőtestü- totta meg Takács Gyula elv- velő testű tetei szocialista poli- letek szocialista politikai egy- társ, a megyei tanács művelő- tikai bázisát, és az aktivisták- sége megteremtésének felada- désügyi osztályának vezetője, nak adjon, megfelelő ismeret- tart konzultációt a tan­Megnyitójáiban elmondotta, anyagot, lelkesúltséget a ne hogy ez a tanfolyam megyénk velőtestületekben végzendő esz mei-politikai munkához. A tálról tart konzultációt a tan­folyam hallgatóinak; A megnyitó után a tanfo­lyam első előadását hétfőn de. Új Iskola épül Mecsekalján . tanfolyam anyagát úgy állí- Lugosi Jenő elvfiárs, az MSZ- [tották össze, hogy a hallgatók MP Központi Bizottsága Tu- j eligazítást kapjanak azokban dományos és Kulturális Osztá- a politikai, világnézeti, kultúr- ]ya Köznevelési Alosztályának politikai kérdésekben, amelyek vezetője tartotta: „Művelődés- ma leginkább .foglalkoztatják politikánk alapelvei“ címmel , «vH^óeusnikírt nemesvwer A színvonalas előadást a tan­ja pedagógusokat, nemegyszer folyam hallgatói nagy érdek­ákadályozzák a nevelőtestüle- lökéssel tek szocialista politikai egysé- ták. és tetszéssel fogad­Kellemes szórakozás, komoly élmény Hűvösvölgy és Mecsekatja- Cserkút kis lakói ma még régi, korszerűtlen iskolában tanul­nak, — de már nem sokáig. 3 millió forint költséggel építtet az állam iskolát Me­csekalján, hogy szép, egészsé­ges termekben tanulhassanak a rácvárosi, meg a patacsi gye­rekek. Az új iskolát, melynek már a tetőzete is elkészült, Tillai Ernő és Szerdahelyi Károly építészmérnökök nagy gond­dal és szeretettel tervezték. Ok is együtt örülnek a gyerekek­kel, hiszen ez az első tervük szerint megépülő iskola. A jövő tanév kezdetére má berendezettem várja új lakói a 8 tanterem, a természet tu damányi előadó, úttörő és or vosi szoba, igazgatói, nevelő szoba, meg szolgálati lakás is Vidáman mozoghatnak, tor nászhatnak majd az iskolások a nagyszerű, tágas tornaterem ben. Attól sem kell félni, hogr megfáznak majd a hideg tél napokon, ment központi fűtés lesz minden teremben. Ide járnak majd a nyugat városrészről, a Hűvösvölgy bő meg Patacsról, hiszen az új is­kola mintegy 400 gyereknek ad második otthont Hírt adtunk már arról, hogy a Tudományos Ismeretterjesz­tő Társ/ulat Bartók Klubjában október 31-én megalakult a Hanglemezgyűjtők Klubja. Az azóta eltelt hetek csütörtök­jein a klubtagok és a zeneked­velők meghallgatták Bizet: Carmen és Verdi: Don Carlos című operákat. A kellemes környezet a klub­ban, a fenséges és mindig új zene olyan szórakozás a szürke hétköznapokon, amely megéri a fáradságot, azt, hogy akik szeretik a zenét, ellátogassa­nak a Bartók Klubba. A TIT előre felkészült a zeneesteikre, — a klubba és a télikertbe fel­szerelték a hangszórókat és megjavították a lemezjátszót is, azért, hogy a legkényesebb lemezeket is akadály nélkül lejátszhassak. Félreértés ne essék, a csü­törtöki zeneestekre nemcsak azokat várja a Hanglemez- gyűjtők Klubja, akikndk hang­lemezük van, hanem minden­kit, aki szereti a zenét. A zeneesteken nemcsak ope­ráikat, klasszikusokat játsza­nak majd, hanem a könnyű­zene kedvelői is megtalálják szórakozásukat. Egyszóval a műsor változatos, sokrétű, kel­lemes, komoly élményt nyújt. A Hanglemezgyűjtők Klubja működése akkor lesz igazán eredményes, ha Pécs zeneked­velői közül mind többen és többen kapcsolódnak be mun­kájába. Van alkalom a zepei műveltség megszerzésére, de azok sem unatkoznak az elő­adásokon, akik a zenei művelt­ségben már előtjárnaik. Ezért a Hangle me zgyűjtök Klubja sze­retettel hívja és várja minden hét csütörtökjén este fél 7 óra­kor a város zenekedvelőit. Számolj Hasznos tanács lenne valamennyiünk számára. Mielőtt bárkiről véleményt mondasz — igazán nem árt, ha lassan, megfontoltan magadban elszámolsz tízig s utána véleményt nyilvánítasz. Egyrészt embertársad érdekében, másrészt saját szavad hitelességének csorbítatlanságáért. Sűrű tapasztalatok bizonyították, hogy a megalkotott vélemény egy emberről mindig attól függött, hogy a kér­dés miként hangzott el? Hogy a kérdés mögött milyen hátsó gondolatot vélt fölfedezni a kérdezett? Nézzük csak . X.-ről információt kérek. Méghozzá a következőképpen: Lehalkított hangon — talán még a szemem is össze húzom kissé — így szólok: „Mondja csak... Ez az X. — hogy viselkedik? Hallottam, hogy valami nem stimmel nála...” A kérdezett egy pillanatig gondolkozik s vála­szol: „Jha az X. kartárs? Hát tudja.;; a fene sem igazo­dik ki rajta.;; A munkájával ugyan még nem lenne baj, de.;; olyan visszavonult életet él, kiismerhetetlen, nem szól, csak görnyed az íróasztal fölé naphosszat:;. Igaza van az elvtársnak, valami tényleg nem stimmel ennél az em­bernél. Nem érdemes vele foglalkozni: .” Utána benyitok a másik szobába, derűs képpel, a kisze­melt informátoromat cigarettával kínálom, elbeszélgetek vele az időjárásról, az idei borok minőségéről, a legutóbbi színházi darabról — amennyiben látta — ha nem, úgy is jó. Utána így szólok: *::. Ez az X. rendes ember ugye? Úgy hallottam, hogy a munkáját is jól elvégzi, különösebb probléma nincsen vele. Talán jó is esne neki, ha írnánk róla valamit;:: Mi a véleménye?” Kész a válasz: „Hát ez csak természetes! Bár csak minden kartárs olyan lenne, mint X; — nem fájna a fe­jünk. Rendes, egész nap az íróasztalnál:»■ még a fejét sem emeli fel.?; Nem jár sehova, tartózkodik a rossz ele­mektől, csak a családjának élSzánté visszavonultan él, de ez nem is baj. Tudja elvtársam, elvégre mindenki nem ficánkolhat, ö nem az a természet: s * T Két vélemény — egyugyanazon emberről: Hogy most melyik az igaz, azon kár töprengeni, mert hiszen költött személyekről van szó a példában, de a va­lóságban bizony mégiscsak találkozunk efféle vélemények­kel. Mi ennek az oka? Az, hogy ha elborult képpel sora­koztatom fel negatív érveimet X.-ről, akkor a kérdezett így morfondíroz magában1 „Aha! Ez az izé;«: valamit tud X.-ről, hát a fene, aki megvédi, még azt mondják rám, hogy összepaktálok az ellenséggel: n !” S a válaszban már is dolgozik a — fúró::» Magyarán mondva: nehezünkre esik kiállni embertár­sunk mellé. Ez pedig nem más, mint gyávaság. Mert ha én biztosan tudom, hogy X. munkatársam rendes és be­csületes ember, akikor a véleményemet is ennek szellemé­ben közlöm bárkivel, még akkor is, ha közben X. — tud- tomon kívül olyat tett valahol, vagy valamikor, amiért őt elmarasztalják. Mert mindent be lehet és be is kell bi­zonyítani, jót s rosszat egyaránt; A másik. Néhány hónappal ezelőtt egy tizenhatéves lányt küld­tünk haza az éjszakai órákban egyik szórakozóhelyről. Többször megfordult ott, idegen férfiakkal táncolt s ha a „kávéscsésze még nem is törött el”, de minden jel arra mu­tatott, hogy ez a fiatal kislány előbb-utóbb törzsalakja lesz az éjszakai életnek. Az ilyen éjszakai őrjárat-jellegű ripor­tunkban írtunk is a lányról, de nevét mellőztük — fiatal korára való tekintettel — s reméltük, hogy szülei felfi­gyelnek majd a cikkre s máskor jobban vigyáznak lányuk­ra. Ebben nem is volt hiba. Azonban a lány munkahelyén — egyik beosztottnak — az volt a véleménye, hogy a kis­lányt ki kell dobni a vállalattól, mert szégyent hoz a töb­biekre. Hozzáteszem1 az elbocsátást éppen az az ember ja­vasolta, aki a vállalatnál a fiatalok ügyeit intézi, hogy úgymond: gondoskodik róluk:: : Természetesen nem engedtük a lányt elbocsátani. Azért nem, hogy az „ifjúsági felelős” munkáját szánt- szándékai megnehezítsük. Mert ugye az a legkönnyebb, ha valakit elbocsátunk s akkor nincs vele gond. Akkor nem kell nevelni, tanítani, nem kell jótanácsokkal ellátni, nem kell problémázni afölött, hogy ebből a lányból hogyan ne­velek tisztességes, becsületes dolgozó nőt; Csupán ezért. S azt hiszem — nekünk volt igazunk. Az emberekről való gondoskodás nem frázis! Nem szabad felelőtlenül véleményt mondani mások fölött, nem szabad félre tenni az útból azokat — akik kis hibák elkö­vetésével — még visszavezethetők a helyes útra. Egyszerű nem? A mi társadalmi életünk egyik igazán nemes ismérve az, hogy a dolgozó emberrel „a gyárkapun túl” is törődünk, ahol tudunk, segítünk rajta, egyengetjük sorsát, életét. Miért van az, hogy a külföldről hazánkba érkezett levelek­ben — szinte kivétel nélkül — ilyen keserű hangú meg­jegyzéseket olvashatunk: „Senkihez, sehova nem tarto­zunk ...” — „Milliós világvárosban élek és mégis úgy ér­zem. hogy teljesen egyedül vagyok, árván, elhagyatottan...“ — „Itt senki sem törődik a másikkal, csak a pénzzel, mert a P É N Z az isten, azt imádják: s a azon túl az emberi lé­lek egy nyomasztó nagy sivárság Nos, miért van ez? Megírták; Ök válaszoltak rá, akik két esztendeje Nyugatra indultak s ott döbbentek ró, mennyire egyedül maradtak. Bizisten kiegyeznének abban, hogy inkább „szóljunk bele” az életükbe, de itthon élhet­nének, a megszokott környezetben, mint sem kint, a világ­város sok rideg, rohanó, embert és tisztességet eltaposó pénzhajszában. „Beleszólunk?” Aki akarja, nevezheti így is * gyere­ket. Pedig igazán nem akarunk beleszólni senki életébe. Csak meg kell tanulnunk új módon élni, mondjuk úgy: szocialista közösségben élni, hogy tudjuk mindig, mi fáj a másiknak, hátha találunk rá orvosságot; Ez persze már a jövő. Nem tartunk még egészen ott. De az út mindenképpen oda vezet, ha levetjük magunkról a rosszat, a baljós előítéleteket, s ha nem zárkózunk be saját elefántcsonttomyunkba; RAB FBRENC

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents