Dunántúli Napló, 1958. november (15. évfolyam, 258-283. szám)
1958-11-02 / 259. szám
4 N*PtO 1958. NOVEMBER 2. Pécs zeneváros Vannak századok és városok, amelyeknek puszta említése is a zenét idézi. Sokan mondták már és mondják még ma is, hogy Pécs ilyen város Magyarországon. A pécsiek büszkék is erre, s a muzsikusolt tudják, hogy az emberek érdekében a jelenlegi rohamos fejlődés körülményei között is meg kell tartaniok a zenevárosjelleget, 6Őt ha lehet — és lehet — igazi új tartalmat kell. adniok ennek a dicső jelzőnek. Pécs valóban zeneváros, mert az emberek, akik itt éltek és itt élnek, szerették és máig is szeretik a zenét. Sok minden bizonyít emellett: intézmények, nevek, számok és élmények tömegét lehetne itt felidézni a régi és mai Pécs életéből is. Ezt a munkát hamarosan a nyilvánosság elé tárja Horváth Mihály zeneiskolai igazgatónak Pécs zenei múltjáról szóló tanulmánykötete. Mégis a sokoldalú fejlődésnek színes forgatagában érdemes megállni egy pillanatra s elgondolkozni a múltról, hogy jobban értékeljük a jelent és tisztábban lássuk a jövőt. 170 éves a zeneiskola Egy város zenei kultúrájának alapvető »bázisai azok az intézmények, amelyekben a zenélés folyik. Kevesen tartják számon, hogy Pécsett már 1788-ban állami zeneiskolát alapítottak, tehát a pécsi zeneoktatási intézmények 170 éves múltra tekintenek vissza. A 170 éves folyamatos munka eredményei bizonyára megmutatkoztak a város falai között énekkel, muzsikával élők hétköznapjaiban és ünnepnapjaiban, a világhírű Pécsi Dalárda nagyszerű eredményeiben s a különböző muzsikáló együttesek munkájában. Mégis a szépért lelkesedő s a maguk ideiében bizonyára minden áldozatra kész lelkes muzsikusok nem ismernének rá * számban és minőségben egyaránt kimutatható óriási fejlődésre. Ma már Pécsett külön zeneiskola és zeneművészeti szakiskola működik. A zeneiskola 7 osztályában mintegy 500 növendék tanul. A zeneművészeti szakiskolában 240 növendék készül lelkiismeretes munkával zenei pályára. Közülük 64-en a zenetanári pályát választották s néhányan az utolsó évesek közül már kinevezett tanárai egy-egy környékbeli zeneiskolának. A zeneiskolai keretek azonban nem képesek befogadni a zenét tanulni kívánó gyermeksereget. A zenei munkacsoport növendékei legalább annyian vannak, mint a zeneiskoláé. Ma már a peremvárosok gyermekei éppúgy igénylik a zenetanulás lehetőségét, mint régen a belvárosi gyermekeik, s többen tanulnak itt zenét, mint valaha egész Pécsett együttvéve. Óriási az érdeklődés a zenetanulás iránt 14 esztendővel ezelőtt nem igen ment 200 fölé a zeneiskola növendékeinek száma, s hol tartunk már ma! Már negyedik tanévét tanítja a komlói zeneiskola, melynek tanárait is Pécs adja. De ugyancsak Pécsről járnak tanítani tanárok és ifjú tanárjelöltek Siklósra, Szigetvárra, Sására, Vókányba, Hosszúheténybe, Gesztenyésbe, Meszesre, Vasasra és Pécsváraara. Uj szín a város zenei intézményeinek sorában a zenei általános iskola, ahol már ötödik éve folyik rendszeres zenei nevelőmunka, kiváló eredménnyel. S a pécsi példa itt is megtette a magáét, mert a megye az idei esztendőben hálom zenei általános iskolát hívott létre Komlón, Mohácson és Szigetváron. A szakszerű zenei és ének- pedagógiai munka elvégzéséről pedig a zeneművészeti szakiskola tanárképzője, valamint a Pedagógiai Főiskola énektanszéke gondoskodik. Mind- tót intézmény ilyenirányú munkájának megindítása az eredutóbbi néhány esztendő ménye. Két év alatt 36 koncertet adott Eddig azzal dicsekedtünk, hogy havonta egyszer-kétszer, javarészt állandó közönségünk előtt muzsikálunk. Az idei év célkitűzése: a már meglévő mintegy 800 állandó bérlőink- a szimfonikus zenekar hez újabb 2000 rendszeres hangversenyhallgatót nevelni Pécs zenei életének mindig és örömmel mondhatjuk, hogy jelentős Intézménye volt a ez a célkitűzés sikerült. Több Szimfonikus Zenekar. A Pécsi Szimfonikus Zenekar ugyancsak gazdag múltra tekinthet vissza, hiszen működését a múlt század 70-es éveiben kezdte. Több-kevesebb szünet és zökkenő ellenére működése jelentős hatással volt a város zenei fejlődésére hiszen 50 évvel ezelőtt éppen a Szimfonikus Zenekar keltette új életre a Városi Zeneiskola szervezetét is. A régi pécsiek gyakran emlegetik egy-egy koncertjét, mely eseményszámba ment, hiszen Horváth Mihály alapos kutatásának adatai szerint évenként kettő-négy koncert volt az átlagos. A Pécsi Szimfonikus Zenekar jelenlegi mint 1500 munkás és diákfiatal bérlőnk van s nem kételkedünk abban, hogy ez a tábor még ennek az évnek a végére 2000 fölé nő. * Az eredmények önmagukért beszélnek A muzsikusok tisztán látják s szeretnék, ha azok, akik munkájuk eredményeit élvezik, szintén érezzék, és velük együtt megbecsülnék, mint sajátjukat. Tudjuk, hogy a munka feltételeit az állam anyagi támogatása, a zenei intézmények jó munkája és az egyre formájának alapjait 1945 után szélesedő közönség biztosítja. rakták le maguk a helybeli muzsikusok. Munkájukra hamarosan felfigyelt a Népművelési Minisztérium is, amely 1950-tőJ folyamatosan rendszeres anyagi juttatással támogatta működését. 1956-ban jelentős esemény történt a zenekar életében. A félfüggetlení- tés komoly alapot adott a továbbfejlődéshez. Csak egy számadat: 1956 szeptember óta eltelt 26 hónap alatt 36 koncertet adott a zenekar. S ezeknek a koncerteknek vendég- művészei — dirigensek és szólisták — éppúgy fémjelzik a munka eredményét, mint az egyre bővülő, lelkes közönségtábor. Rendszeressé vált pl. a külföldi vendégkarmesterek és szólisták közreműködése szimfonikus koncertjeinken, de nem kevésbé tartjuk lényegesnek, hogy helyi művészeink is egyenrangú művészként működnek közre a szimfonikus és egyéb koncertek pódiumain. Az énekkarok városa Pécs mindig az énekkarok városa volt. A Pécsi Dalárda külföldi és itthoni sikerei közismertek, de nem kevésbé vagyunk büszkék azokra a dalos- hagyományokra, amelyeknek bölcsőjénél a pécsi munkások szépszámú és lelkes seregének körében maga Erkel Ferenc állt, hiszen pécsi dalosünnepre írta híres férfikari művét, az . „Elvennélek” c. férfikart. A (I sok lelkes iskolai énekkar mel- \ lett egyre bővül a felnőtt ének- í karok száma is, és itt talán!/ nem is az a legfontosabb, hogy az egészen kis létszámú együttesek lassan megszűntek, hanem az a fontos, hogy a legtöbb életképes együttes megerősödött és munkája mind j művészi színvonalon, mind' műsorpolitikai tendenciában felfelé ível. Csak Örülni lehet annak, hogy néhány nagyiét- \ számú pécsi énekkar ma mór! országos viszonylatban is számottevő s egy évvel ezelőtt még mindig telt a pécsiek da- loekedvéből, hogy újat adjanak, mert a „Mecsek” Művész- együttes Tánc- és Zenekara mellett 80 tagú lelkes kórus alakult, új színnel gazdagítva a város zenei életének palettáját; Újabb 2000 rendszeres hangverseny- haliga tó 1958 őszén célul tűztük ki,( hogy az állam által támogatott zenei apparátusunk és intézményeink hatósugarát megsokszorozzuk. Az iskolákban folyó zenei nevelőmunkát szer fesse tesszük a rendszeres koncerthallgatással, az üzemi munkásfiatalokat igényes szórakoztató zenei műsor nyújtásával hozzáneveljük ahhoz, hogy lelki igényükké váljék a nemes muzsika. Fiataljainkkal együtt örömmel látjuk hangversenyeinken szüleiket is, de zenekarunk és művészeink üzemekbe és vidéki városokba is egyre többet látogatnak,^ hogy így legyen, a zene — de A nem akármilyen, hanem a jó \ zene — mindenkié. Q Ezek a dolgok azonban összefüggnek. A zenei Intézmények, művészeti együttesek és a művészek lelkesen munkálkodnak azon, hogy minél több és Tavasai keringő A Pécsi Kamaraszínház előadása Ebben az évadban immár a hatodik bemutatót tartja színházunk, örvendetes, ha egy színház a közönséggel újabb és újabb darabok megismertetésére törekszik, s ez nemcsak a színházlátogatók megbecsülését, hanem a vezetőség jó munkáját is dicséri. Dicséri akkor, ha a bemutatott produktumok a színpadi műfajok széles skáláján mozognak, ha vígjáték, operett, próza, úgynevezett „könnyű" és „nehéz“ műfaj váltja egymást. Ez teszi színessé, változatossá a műsort. Mielőtt a Tavaszi keringő- ről szólnánk, nézzük meg miként tett eleget színházunk műsorpolitikája a változatosság igényének? íme, a statisztika: a bemutatott 6 darab közül 3 operett, 2 vígjáték s a most műsorra tűzött Tavaszi keringő — ismét vígjáték. Ez a statisztika a mérleg serpenyőjét nagyon is^ a „könnyű műfaj” felé húzza. Úgy tűnik, mintha az igényesebb, a komoly, a „nehéz” műfaj teljesen kihalt volna színházunkból. (Ezzel természetesen nem azt akarom mondani, hogy az minél jobb zenét adjanak a J operett, a vígjáték igénytelen társadalomnak, amelyben él- ? és komolytalan műfaj). A mi nek és amelyért élnek, hiszen * színháznak prózai és operett kancsolattik szerves és céliuk ;S2Írnhaz- Ez azonban nem je- kapcsolatuk szerves es céljuk azi> a sZínház azonos. | megnyitása óta eltelt két és (A.) | fél, három hónap óta csak ope..................................................................................................... Ma gyar—német tanulmányi társaság alakult A Maavar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság kormányküldöttségei között — a Joét ország gazdasági kapcsolatainak 1965-ig történő fejlesztéséről — nemrégiben kötött megállapodás alapján, néhány nappal ezelőtt tárgyalások folytak a Német Demokratikus Köztársasáig ásványolaj és szerves alapanyagok trösztje és a Magyar Népköztársaság nyersolaj trösztjének képviselői között Halle-Sall-ban. A tárgyalások, amelyek a barátság és a testvéri együttműködés szellemében folytak le, megvitatták a Varga József professzorról elnevezett magyar—német tanulmányi társaság alapítását és erről szerződést írtak alá. A Varga tanulmányi társaság feladata: hogy a magyar Varga József professzor által, a kátrányból és a hasonló középnyomáson keletkező tér mékekböl származó kűolaj- lepárlási maradékok hidráié bontására és finomítására kidolgozott eljárást fejlessze és ennek üzemi mértékben történő alkalmazása feltételeit kidolgozza. reát és vígjáték váltogathatja egymást. Az ilyen „változatosság" nemcsak a színházkedvelő közönség igényének kielégítését hátráltatja, hanem a színészek művészi fejlődését sem túlságosan segíti elő. Igaz, a mi színházlátogató közönségünk kedveli az operettet, a vígjátékot, s különösen akkor, ha ezek a darabok hozzájuk, a mához szólnak. Ebből a szem pontból vizsgálva a bemutatott darabokat, a színház műsorpolitikájában határozott fejlődés tapasztalható. A most bemutatott Tavaszi kerimgővel ismét gyarapodott az úgynevezett mai tárgyú vígjáték. A Tavaszi keringő „mai tárgya“ azonban — sajnos — nem egyértelmű. Mert korántsem arról van szó, hogy az új társadalom építésének valamelyik problémáját feszegeti, hogy a probléma új társadalmi rendszerünk felépítéséből fakad, mint például a Nem vagyunk angyalok című vígjáték mondanivalója. A tavaszi keringő arról szól, hogy egy öregedő hegedűművész szerelmes lesz az egyik fiatall tanítványába s feleségül akarja venni. Igaz, a leány is vonzódik a nagy mesterhez, de ez csak vonzódás és nem szerelem, amire később a lány is rádöbben. A vígjáték végén a hegedűművész is beláitja: túlságosan fiatal a lány ahhoz, hogy az 5 felesége legyen, s átadja helyét a lányhoz illő, s a lányba szerelmes fiatalembernek. Nem először s bizonyára ...i . nem is utol jára írták meg az öregedő férfi és a fiatal lány konfliktusát. Tartalmában tehát semmi újat sem mond a darab. És hol van ebben a „mai tárgy“? Az, hogy ma is van ilyen probléma? Kétségtelen, előfordul s talán nem is ritkán. A .mait” azonban sajnos nem a darab mondanivalója, hanem inkább a szereplők állasa, betöltött funk dójuk, illetve rangjuk jelenti. Azzal talán azonnal mad tárgyú lesz a vígjáték, ha az öregedő zeneművészt „Kossuth- díjas"-nak mondjuk, s ha egy szövetkezeti boltvezetőt is szerepeltetünk a darabban? Ettől ugyan még a felvetett probléma olyan messze állhat a ma emberétől, mint a ma született lány a férjhezmenés- től. Na de — mint mondani szokás — száz szónak is egy a vége: ezzel a vígjátékkal —■ még ha a szerepek megírása az író határozott rutinjára is vall -— egy lépést sem. léptünk előre, társadalmunk problémájának feltárása és az útmutatás felé. Erről a darabról elmondhatjuk; se nem árt, se nem használ, olyan, mint a langvosvíz. A hegedűművész szerepében Tomanek Nándort láttuk. Jól megírt szerep s Tomanek Nándor jól keltette életre, őszintének éreztük az 58 éves embernek a 21 éves lány iránt érzett szerelmét s őszihtének a lemondást is. A helyesen megformált szerepen ’ kívül különösen tetszett hegedűjátéka, amely nem imitáció volt, hanem megtanulta és a színpadon eljátszotta a dallamot. Flórát, a művész házvezetőnőjét Mátray Mária játszotta. Az öregedő, de mindenáron férj- hezmenni akaró nő számítását, ravaszságát mutatta meg egyszerű. de hatásos művészi eszközökkel. Sajnos, nem mondhatjuk el ugyanezt Piri szerepében Péter Giziről. Túlkari- kírozta a falun nevelkedett lányt, amolyan tenyeres-talpas riépsaniTiű-menyecskére emlékeztető figurát gyúrt ebből a szerepből. Olyan „most gyiit- tem a faluru, hát idefigyejje- nek he”-íze volt játékának. Nem ennyire „falusiak” ma már a falusi lányok. Ezt az alapvető hibát nem menti néhány valóban művészi jelenete sem. Kedves, egyéni humorral oldotta meg feladatát Szalma Lajos Boldini professzor szerepében, sok tapsot kapott mértéktartó, ötletes játékáért. Üde és bájos volt Gyapay Yvett. Tetszett Fülöp Mihály, Széplaky Endre, Hajós Péter, Bállá Olga, Rónaszéki András, Révész István játéka. A vergő ütemű előad.-ri i "i " mb Túrié n György rendezését dicséri, bár az említett egyik szerep helytelen felfogását észre kellett volna vennie. A zenekart Biró Attila vezényelte, a táncok Kő- rössy Bea munkája. A dallamos, fülbemászó muzsikáért Horváth Jenőt illeti az elismerés. A Tavaszi keringő dallamait szívesen dúdolgatjuk. A zenére visszaemlékezünk. Sajnos, csak a zenére.:: GARAY FERENC Szászvár ma Ae épülő új iskola Csaknem másfélszázada bányásszák már a feketeszenet a Szászvár feletti dombok rejtekeiből. Évtizedek óta csörömpölnek a kisvasút csilléi a falu házai között. Az átmenti terebélyes fák még csemeték lehettek, . amikor az öreg aknát mélyítették és már sokan jártak ide a környező és a távoli községekből dolgozni. Szászvár -ma is bányászfálu. Nem nőtt az elmúlt tizenhárom év alatt nagyra úgy, mint Komló, nem fejlődött olyan óriásit, mint a pécsi bányák. A látszólagos nyugalom, megrekedt- ség azonban lüktető életet takar itt is. Mondják: már az akna is belehajlott a korosságba, már az sem egyenesen vezet le a mélybe, hanem meghimtáztatja a kast — öreg. öreg a fürdő is — amely pedig valamikor az ország legmodernebb fürdője volt —, ha iszapol- nak, akkor fekete viz folyik a fürdő csapjain, az aliműveléstől megrepedeztek az irodaház falai. Ez tenne Szászvár lényege? Nem. Hiszen mindenki tudja, hogy a fürdő már csak addig lesz szák, amíg el nem készül a bővítése, — ami pedig már hamarosan elkészül, falai, teteje már kész, csak a belső munkák vannak hátra —, és igaz, hogy meghintáz- tatja az embert a kas, a lényeget azonban mindenki így foglalja össze: leverünk majd itt a hegy mögött egy új aknát, aztán mi is új módon kezdünk bá- nyászkodni. És azt is látja 'mindenki, hogy a lényeghez tartozik az is, hogy itt is felváltotta a bányában a csákányt a légkalapács és fúró, a napszinten pedig a széntároló bunker segítségével már eltűnt a csilletöltőik nehéz munkája. Az emberek pedig? A maiak, már talán elképzelni is nehezen tudják, hogy úgy is lehet élni. ahogy itt régen éltek. Hol van már az az idő, amikor az öregek még a Pertmandliról, a bánya nagyhatalmú törpéjéről beszéltek a fiataloknak. Pertmandli lent élt a bányában, s.. bár senki sem látta, hitték, hogy segít a bányászoknak. Ha reggelente a kőzeinyomás és a gáz munkájaként leomlott szenet találtak a fejtésben, komolyan mondták: Pertmandli járt itt. segített nekünk. Ma már az öregek emlékeznek csak Pertmandli meséjére, de ők sem hisznek benne. — Rajtunk nem a Pertmandli segített — mondja Polyondi elvtárs, jót nevetve azon, hogy gyerekkorában mindig várta, valamelyik öreg fejtésből eléje lép majd a törpe és megajándékozza. — Magunknak kellett mindig mindent megszereznünk. — Nézzen itt óégig a Dalos utcán, vagy ott a túlsó dombon. Talán a Pertmandli építette az új házakat? Itt a szomszédban Nyprs Sándor vájár épített egy alápincézett családi házat, odébb Budai Mihály háza áll. ö mér három éve épített, tavaly már csak a nyárikonyhát ragasztotta a ház mellé. Susi Mihály tavaly építette a házát, úgy hogy a lányának ét a nejének n jusson két szoba. — Most megbecsülik a munkásem- bert, azért épül ez a sok ház. Nem ám másért. (A tornác »hazán kiderült, hogy a múlt évben tizenhét, ebben az évben pedig tizennyolc bányász épített családi házat.) — Tudja, hogy épült régen egy ilyen kit ház, máit az enyém? Úgy, hogy magunk vetettünk vályogot, és a bánya mellett még aratni is eljártunk, a féleségem is, én is. meg az apósom is segített, így sikerült összehozni a házat. Nem téglából., hanem csak vályogból. — Most jó • ruházkodás is. Nekem, amikor pedig már vájár voltam, örültem, ha két öltö zet ruhám volt. Akkor csak bakancsot kaptunk a bányában. De nem munkára hordtuk, hanem ünneplőt cipőnek. Ha megkaptuk a következő párat, akkor hétköznap hordtuk, ami pedig már csupa folt volt. azt vettük fel a bányába. Máma már félcipőben járnak a legtöbben munkára. Igaz, hogy autóbusz visii fel őket az aknákhoz. — Valamikor még az egregyvek is gyalog jártak műszakra. De még ismertem györeit is, aki gyalog járt a bányába. Kemmler Dánielnek hívták, tizennyolc évig járt Győréről. Három óra hosszat gyalogolt minden nap... Na ma már nagyon kevesen gyalogolnak Szászváron. Ma már intóbb repü lőre ülnek az emberek. — Nem is csak autóbuszra, • Itt van például Cinder Antal bácsi esete, ű fogta magát és beautóbuszozotí Pécsre, felült a repülőgépre, Ferihegye*■ megreggelizett és visszautazott Szászvárra.. — Miért? Egyszerű. A nagyapám még nem is látott repülőgépet — mondja Cinder bácsi — a: apám már látott, /
