Dunántúli Napló, 1958. november (15. évfolyam, 258-283. szám)
1958-11-16 / 271. szám
»88. NOVEMBER 16. NAPLÓ 7 Gorkij drámája a Pécsi Nemzeti Színház műsorán : Tíz éve államosították a Szigetvári Konzervgyárat Szkrobótov hallani sem akar a követelések teljesítéséről. A sztrájkfenyegetésekkel szemben csendőrséget hív és ráveszi Bardint, hogy zárják be a gyárat. A könnyen befolyásolható Bárdin enged a két Szkrobótov fivér akaratának és izgatottan várja üzlettársa bejelentésének következményeit. Tatjána: Spányik Éva A Pécsi Nemzeti Színház a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 41. évfordulója alkalmával műsorára tűzte Gorkij: Ellenségek című drámáját. Az író 1907-ben irta ezt a művét, két évvel az 1905-ös forradalom elfojtása után. A darab Zahár Bardin föld- birtokos és gyártulajdonos házában folyó nyári vendégeskedéssel kezdődik. Miháti Szkrobótov a SVŐ-r társtulajdonosa, feleségével, Kleopátrával, Nytkolá) Szkrobótov államügyész, Pecsenyigóv tábornok, Jákóv Bárdin és felesége, Tatjána, élvezik a házigazda vendégszeretetét. Az erdőn túl lévő gyárban a munkások Dicskov művezető elbocsátását követelik, aki gorombáskodik velük és erőszakoskodik a lányokkal. A földalatti szervezkedést : vezető szocialisták megtudják, hogy másnapra csendőrség érkezik. A mozgalomban fontos szerepet játszó Jakimov he- i lyett — aki lelőtte Szkrobóto- * vöt — a fiatal Rjábcev jelent- « kezik a csendőrségnél, de Bo- 3 bojédov kapitány Kovács őr- ‘ mesterrel és az államügyésszel j együtt a besúgó Pológij útmutatásai nyomán felgöngyö- \ li a szocialisták szervezkedé- sét. Az alig huszonnégy óra leforgását megelevenítő darab 3 élesen világítja meg az 1905- j ös forradalomban átmenetileg 3 hátra szorított munkások tör-« hetetlen elszántságát, amely j előre vetíti a leverhetetlenI 1917-es Nagy Októberi Szocialista Forradalom fényeit. —\ ;■ -V;::: Nádja: Margittay Ági » A munkásokra támadó és revolverrel fenyegetőző Mihail Szkrobótovot az egyik munkás lelövi. Az államügyész és Mihail özvegye, Kleopátra akarata ellenére Bárdin egyezkedni kezd dolgozóival és engedélyezi a munka megindulását, azzal « feltétellel, hogy a gyilkost a munkások adják ki. Szdncóv: D ári day Róbert Új óvoda Máriagyűdön Egy régi kocsmaépület helyén 55 ezer forintos költséggel 30 férőhelyes öltözővel, raktárhelyiséggél és konyhával ellátott óvóda, ugyanebben az épületben 2 tantermes iskola és két szolgálati pedagóguslakás épült. Az óvódét és tantermeket ma délután ünnepélyes keretek között avatják fel 1506 tonna szén terven felül I Minden bányaüzem teljesíti tervét \ November 7. után tovább folyt a verseny a választások tiszteletére a pécsi és komlói bányákban. A pécsi bányászok, j teljesítve ígéretüket, 103.4 százalékos havi átlageredményt értek eL A hónap eleje óta 1509 tonna szenet termeltek tervükén felük Sem Pécsett, sem Komlón nincs egyetlen bányaüzem sem,: amelynek tervlemaradása lenne. A komlói bányászok novem-t bér 14-én, a választási verseny utolsó előtti napján 350 tonnát szenet termeltek terven felül. ♦ Ebédidőben, de főként este, népes a Szigetvári Konzervgyár kultúrterme. Nemcsak azért, mert itt fogyasztják el a dolgozók az ebédet, és itt találnak maguknak szórakozást, hanem, mert egy (kiállítás is vonzza őket. amelyet az államosítás tizedik évfordulójára rendeztek. — Körülbelül 'ötszázan nézték meg eddig a kiállítást a gyár dolgozóin kívül — mondja Kovács Ferenc főkönyvelő. — A nézőik többségének tetszett. Amikor a grafikonokat és képeket nézegették, néhá- nyan megemlítették, hogy „sehol sem lenne a gyár, ha-még mindig az Andrássy grófok központi majorja lenne“..;; A konzervgyár állóeszköz állományának növekedését egy grafikonon a következő számok jelzik: államosításkor 2 252 000 forint, 1958-ban 5 900 000 forint. Ingatlanok értéke államosításkor 2 450 000 forint, ma a kétszerese. A termelési értéket csak négy évre visszamenően tudták megállapítaná, akkor lett a gyár valójában önálló és független a Nagyatádi Konzervgyártó!. Négy esztendővel ezelőtt 45 200 forint volt az egy főre eső termelési érték, 1958-ra 72 ezer forintra emelkedett. Van egy térkép jS a kiállításon Európa összes országaival. Rajta egy piros kör jelzi a Szigetvárt Konzervgyárat. Innen nyilak futnak szét Európa sok országába: a Szovjetunióba, Csehszlovákiába, a Német Demokratikus Köztársaságba, a Német Szövetségi Köztársaságba, Angliába, Svédországba, Svájcba és Ausztriába, jelezvén, hogy a gyár exportkapcsolatban áll ezekkel az országokkal. Amit szállítanak, azt a kultúrterem közepén tornyozták fel. mint képünkön látható. Legalább negyven féle konzerv, birs-, alma- és körtebefőtt, barack-dzsem és szil- va-íz, cukorborsó és zöldibab, uborka-saláta és csemege- uborka, olajos-paprika és vegyes-savanyúság van a szépcímkéjű üvegekben: mutató abból a hatalmas készletből, amelytől a gyár új raktára roskadozik. Az üvegek mellett tábla: „Három év óta ilyen választékban gyártunk különböző konaervféleségeket.“ Nézzük a fényképeket. Két kép a készáruraktárról, amely ben lifttel szállítják a munkások a nehéz terheket. Aztán a berendezett előadásra előkészített új kultúrterem;, amely most a kiállításnak adott helyet, s amelyet 600 ezer forintért építettek. Egy kép az új vákumterem átépítési munkáit örökíti meg és nem messze tőle ez a kép, amelyen épülőben van egymilliós költséggel a legújabb üzemrész, ahova valószínűleg a léüzem kerül. Sikerült előkeríteni néhány nagyon légi képet. Annyira régit, hogy első percben a hitelességében is kételkedünk, amíg a gyár munkásai meg nem erősítik: a fényképen Andrássy grófék intézője látható a mai irodaépület előtt, amint megérkezik a hintán, hogy kiadja a konzervüzemben az utasításokat — Abban az időben — emlékeznek vissza — csak néhány hónapom át üzemelt a konzerv-,,gyár“. Zöldséget szárítottunk és kevés vegyesízfc gyártottunk. No meg cukrozott kávékockát a honvédség részére. A vegyesízt ládákban. szállítottuk, üveges gyárt mányumk nem is volt Már egy hete megnyílt a kiállítás. Vannak a gyáriban olyanok, akik többször megnézték, s valahányszor látják, újra megállapítják, mint először: jó a kiállítás, mert segít összehasonlítani és még inkább a tudatunkba vésd: ez a gyár a miénk, és nem lesz sóba többé az Andrássyaké. (Harsányi) .-**/*/*/*/*/*/*;*’ erTr/s/s/e/s/s/s/s.s/s/'*/*/*/*/ A UgáhtyvUkótét a a forró vízből és már gyömöszölte is a szájába. A többiek kapkodtak utána. Éhesek voltak. összevesztek a kukoricán, lármáztak, birkóztak mindaddig, míg anyjuk meztelen fenekükre nem vert. Aztán megszeppenve húzódtak a sarokba. Vakító villámlás, dörrent az ég, megrezgett a beépített egyetlen ablaküveg. A gyerekek megremegtek, félve bújtak egymáshoz. Csend volt, csak ez eső zuhogása hallatszott. ségben nálam kisebb gyerekek már járnak .;; A férfi és az asszony összenéztek. — Minek az neked? — szólt kis idő múltán a férfi. — Apámnak jó volt így, anyádnak is. nekem is, mit akarsz hát te? Unod magad itthon? Holnap jössz velem az erdőre, segítesz fát vágni — mondta s egykendvűen evett tovább. Jóska másnap apjával együtt indult az erdőre. A következő nap is, azután is. Tizenkét éves koráig járta az erdőt, segített, amit tudott. A nagy csendben A szél belekapaszkodott a fák lombos koronáiba, hajlítgatta az ágakat, borzolta a leveleket. Nagy sűrű cseppekben hullni kezdett az eső, s a vízsugarak végigpásztázták az apró házakat. A gálykútl kis cigánygyerekek szaladva menekültek a vihar elől, iszkoltak fedél alá. A nyolc éves Jóska gyerek is futott a viskójuk felé, meztelen talpa csattogott az ázott földön, piros kis ingét libeg- tette a szél. Nagy lendülettel átugrotta a dagadó patakot, aztán beszaladt a házba. Ház? A putrinál valamivel nagyobb: 8 méter hosszú, 3 méter széles, 2 méter magas vályogépület. Egyetlen szobából állt. Nyolcán lakták — egy cigánycsalád. Fojtó füstszag terjengett a szobában, beitta magát a falakba, bútorokba, ruhákba. A fal mellett kopott ágy, az ágy mellett egysorban a földön hat szalmazsák — a gyerekek fekhelye. Kis tűzhely a sarökban, s egy hosszú lóca. Ez az ösz- szes berendezés. A hat gyerek lármázva han- cúrozott a szalmazsákokon. Anyjuk a tűzhelyre tett kon- dérban kukoricáé kevergetett. Morzsolt kukoricát főzött. Az egyik öklömnyi gyerek oda- szaladt a kondérhoz, belenyúlt, aztán hirtelen mozdulattal kikapott néhány félig főtt szemet megnyi- kordult az ajtó. Egy 40 év körüli férfi lépett be, hátán a fejszével. A hat gyerek egyszerre szaladt feléje, belecsimpaszkodtak ruhájába. A férfi lassú mozdulattal kabátja zsebébe nyúlt, nagy pléhdobozt vett elő és a gyerekeknek nyújtotta. Jóska volt a legügyesebb, ő kapta el elsőnek és már vette is le a doboz fedelét. Tele volt szederrel. A sok gyermekkéz egymásután markolta a szedret. A fekete lé megfestette kezüket, szájukat, lecsorgott állukon... Aztán vacsorához ültek. A hosszú lócán csendben szemezgették a kukoricát. A csendet Jóska szava törte meg. — Édesapám, szeretnék én is iskolába járni. Bent a közEgyik nap aztán meglógott apja mellől. A községi iskolához ment. Ott ólálkodott az épület körül, lopva bekukkantott az iskola ablakán. Látta a padokban ülő gyerekeket, a tanítót a tábla mellett. Addig- addig leselkedett, míg bent észrevették. A tanító kijött s megpillantotta a kukucskáló, falhoz lapuló cigánygyereket. — Hát te mit ólálkodsz itt? Jobb lenne, ha csavargás helyett iskolába járnál — ripa- kodott rá. Hiszen ezt akarta Jóska is. Iskolába járni. Együtt lenni a többi fiúval, olvasni a könyveket, hancúrozni az iskolaudvarán ... Félve szólalt meg: — Tanító úr, szeretnék tanulni. Már 12 éves leszek és még nem tudok se (mi, se olvasni. Szeme félénken rezgeti, hangja konyörgővé vált. A tanító alaposan megnézte a szakadt ruhájú, fekete, göndörhajú cigánygyereket, aztán csak ennyit szólt: — Hát holnap gyere be hozzám, aztán majd meglátjuk. Jóska másnap felkereste a tanítót. Otthon nem sokat törődtek vele, hogy merre jár, apjának sem nagyon hiányzott, hiszen megnőttek már a többi gyerekek is, volt segítség bőven. A tanító bevezette az osztályba s beültette a padba. — Ez lesz a helyed, mindig itt ülsz. Érted? — mondta, aztán a katedrához ment, elővette az osztálykönyvet és a névsor végére odaírta: Nagy József, 12 éves. 1942-ben történt ez. Nagy József tanulni kedzett. Nagyon nehezére esett. Se könyve, se ceruzája ... Néha iskolatársai könyvét kérte el, egy kopott kis ceruzát szerzett valahol, tanítás után csomagot hordott egy füzetért.;; képzős növendékek között, a záróvizsgán. Megkapta tanítói oklevelét. Nézegette a papirt, forgatta s szerette volna bele- kiáltcni a világba, hogy ezt nézzétek, én a gálykúti cigánygyerek, elvégeztem az iskolát, tanultam, diplomát szereztem. Amikor először lépett a bikáit általános iskola dobogójára, nagyszerű érzés dobogtatta meg a szivét. Nézte a padokban ülő gyerekeiket, akik figyelik minden mozdulatát s várják tőle, hogy tanítsa, nevelje őket. Tanító vagyok — mondta magában, s valami nagyon magasnak érezte a dobogót... Milyen messze van már a gálykúti kis viskó, a kukorica ebéd, a földre tett szalmazsákok . ; i — Kétszoba konyháé lakásban lakom. Megnősültem, feleségem óvónő, — mondja. — Hálószobánk, kombináltszo- bánfc van... 40 ezer forint értékű holmit vettünk már a lakásba. ti így tengődött 1945-ig. Aztán mintha megváltozott volna minden. Ingyen kapott tanszereket, könyveket... Középiskolába kerülhetett. S elérkezett 1954. Nagy József ott állt a pécsi tanitóHatározott életcélja, tervei vannak. — Cigánygyerekeket akarok tanítani, oszlatni a sötétséget, segíteni, hogy a viskók füstös levegőjét friss szél járja át... Megvalósítható terv. Sokan segítenek. i GARAY FERENC
