Dunántúli Napló, 1958. november (15. évfolyam, 258-283. szám)
1958-11-15 / 270. szám
MSS. NOVEMBER 15. V A P LO S Együtt a néppel Aemél György elvtárs a bőrgyárban, Hidason, hasason és Felsőmindssenten Vezető és nép. Ha a ve- ” zétők megértik a népet, ha megtudják értetni magukat a néppel, akkor nincs olyan feladat, amit ne tudnánk megvalósítani. Ilyen gondolatok motoszkáltak bennem a Széchenyi téren, ilyen gondolatok foglalkoztattak csütörtökön a bőrgyárban, Hidason, Vasason, Felsőtnind- szenten. Aczél Gyöngy elvtáns, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a művelődésügyi miniszter első helyettese, Baranya listavezető képviselőjelöltje járt itt és beszélgetett az emberekkel. Hogy mi volt e beszélgetés témája? A munkásemberek, a parasztemberek kisebb-nagyotíb öröme, bánata. az a szokás, h'a a miniszter ül, akikor minket is. leültet! — válás *lt a disszidens. Megváltoztunk! Nincs kitől, nincs mitől félni, ha becsületes úton járunk. Nem kell senkit megsüvegelnünk csak azért, mert úr, mi r»eg szolgák vagyunk. Új rendszerben, új emberekké váltunk. Tóth Vince vájár sem áll haptákban az ország egyik vezetője előtt. Kezében bányász- lámpa, vállán csákány és munkaruhája alól kilátszik erős melle. Leszálltai készül; Félelete is gyors, rövid. — Csak így tovább és mindig jobban, akkor nem lesz hóba! — és mosolyog. — Hát ha maguk is így akarják:: * Apró dolgokról beszélget- w nek. Az ember úgy érzi: apró {''áspár Sándor tanársegéd dolgok és mégis országos je- *-r mint elmondotta, meg Icntőségüek. Egy felszabadult, van elégedve a helyzetével, de azért mégis van egy kis hiba. A fia újságíró szeretne lenni és az idén nem vették fel az egyetemire. Most itt dolgozik a bőrgyárban, — Majd jövőre! *-* mondja Gáspár Sándor és kézszorításában, arckifejezésében benne van ez is: „Jövőre! Egy évet kell csak várni és teljesülhet az átonu Azelőtt egy egész élet várakozásban telt el és mégsem az lett az emberből, ami szeretett volna lenni.“* Szántó Lajos is rég várt erre az alkalomra. Szerette volna megmondani valamelyik vezetőnek: — Nem volt jó a régi nyugdíjrendszer. Helyesen, tették, hogy kiigazították! — Maga is régi munkás itt a gyárban? — Az! És hamarosan én is nyugdíjba megyek, — Hány éves? ,■— ötvenkettő! — Akkor nincs mitől tartani. Lesz mit a tejbe aprítani akkor i8:i: Aczél elvtáns járta az üzemrészeket, megállt itt is, ott is. Mindenkihez volt szava; A egyre fejlődő nép egy-egy állomását jelzik. Munkásszolidaritás. Az egyik hidasi bányász meséli. Volt leért bányász: az égjük bányamentő, a másik meg vájár; Bánjrászszerencsétlenség volt; A bányamentő segíteni ment; Rátalált a haragosára, a vállára vette és megindult vele a kijárat felé. Olt pusztult el haragosa mentése közben a bányamentő is, de nem hagyta cserben azt sem, akivel mér két éve nem beszélt. A másik ilyen kérdés: a* emberek legtöbb helyen már nem ütik a feleségüket. Előfordul még itt-ott, de mind kevesebb az ilyen eset; — Mifelénk itt Hidason is régen a sima fal járta. Olyan, amit az asszony is ki tud meszelni. Most még a tornácokat is mintásra csinálják;.; — meséli az egyik bányász. — Most meg háromnál több kell egy héten a fiamnak, — mondja egy bányász — és hoz. záteszá. — Hol vannak már azok az idők!? C* elsőmindszenten a tanács házán is azzal fogadják Aczél elvtársat: — Tele a mozihelyiség, pedig csak húsz embernek küldtünk meghívót a beszélgetésre. Eljöttek még a környező községekből is. Itt is mondani kell valamit. A múltról, a jelenről, a jövőről beszél. Azt mondja: az emberek általában meg vannak elégedve falun és az a vélemény, hogy csak rosz- szabb ne legyen. Hát ki akarja, hogy rosszabb legyen? — Senki. Maguk se. Az emberek tapsolnak, és amikor a régi falut összehasonlítja a maival, elmondja: azelőtt sok asellércsaládban, ha a gyerek még egy szelet ke-: nyeret kért, akkor az anya nem evett, mert nem jutott neki. Hol van most ilyen család!? — Sehol! — kiáltanak közbe. Az emberek körülözönlik Aczél elvtársat, mindenki látná akarja, beszélni akar vele, meg akarja szorítani a kezét. : 'T* alálkozott a nép egyik vezetőjével. És, ami nem lényegtelen'-, találkozott a vezető és a nép, az emberek gondolata; Nagy dolog ez,; olyan, nagy dolog, amely ha; csodákra ugyan nem is, de nagy tettekre képes. VU*n uoU uéletf&t A Kossuth Lajos utcai Csemegebolt mindennapos esti éleiét élte. Türelmetlen kezek nyúltak a hideg felvágottat rejtő üvegfal mögé, bíráló női szemek mustrálgatták a gyümölcsöt, halkan zümmögték a blokkoló- gépek, néhány asszony tereferélt a két pénztár közötti üres téren. Amikor Kádár elvtárs és kísérete benyitott, az emberek tüneményes gyorsasággal körülfogták a párt vezetőit. Alig lehetett moccanni. Érdekes, majdnem mindenütt gumicsizmás, viharkabátos és svájcisapkás munkások álltak a kör szélén. Egyenesen a munkából jöttek. A legegyszerűbb lenne a puszta véletlen játékának tulajdonítani, hogy éppen ők kerültek a legközelebb a párt vezetőihez. De az volt-e? Kádár János egykori műszerészt, Aczél György egpkori építőipari munkást, Sándor József egykori bőrgyári munkást, — annak a pártnak a vezetőit vették körül, amelyet Magyar Szocialista Munkáspártnak nevezünk. Ez a párt születésétől fogva a munkásokért harcol. Államosította a gyáraikat, elűzte o tőkéseket, letörte a feketézők szarvát, létrehozta az állami kereskedelmet (ahol nem a harácsoló nagy- és kistőkés diktálja az árakat!), több fizetést, emberhez méltó életet biztosított a munkásaknak. A párt reájuk gondolt elsősorban, amikor határozatot hozott a lakáshiány 15 év alatti megszüntetéséről, az egyedülálló többgyermekes nők és sokgyermekes családok családi pótlékának felemeléséről. Mindezt egy szóval szokták kifejezni: proletárdiktatúra. De nemcsak adott a párt. Kért is. Tőlük, ettől az osztálytól a legtöbbet. Ok — a gumicsizmás emberek elődei — véreztek a Magyar Tanácsköztársaságért, a fasizmus elleni egységfrontért, ők verejtékeztek legtöbbet az ország újjáépítéséért a felszabadulás és az ellenforradalom után. Hát ezért nem volt véletlen, hogy a vihar- kabátos, svájcisapkás munkásemberek álltak a legközelebb a párt vezetőihez, övék, reájuk támaszkodik elsősorban a Magyar Szocialista Munkáspárt. Választási nagygyűlés Sellyén Harmati Sándor elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának: tagja, a Hazafias Népfront országos titkára Sellyén választási nagygyűlést tartott. A nagygyűlésen mintegy hat százan vettek részt. Harmati elvtárs meglátogatta a községben működő termelőszövetkezetet, elbeszélgetett a kisiparosokkal, majd a Hazafias Népfront járási bizottságának tagjaival. Dobi István elvtárs rádióbeszéde DoW István, a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának elnöke szombaton este, a választások előestéjén, 20.lt órakor rádióbeszédet mond a Kossuth Rádióban, a beszédet vasárnap reggel 8.10 órakor a Rádió megismétli. Jelöltjeink a pártfrodában ’ várták a bányászok Aczél elvtársat, aki miután mindenkivel kezet fogott, így kezdte: — Meséljenek valamit magukról! Hallom panasakod,,talpasában nagy meglepetés mák, hogy sok a bor? érte, mert a látogatás hírére összegyűltek oda az emberek és mentegetődzés ide, mente- getődzés oda: szólni kellett hozzájuk. Elmondotta, nemrég járt Dániában.. Ott találkozott egy munkással, akinek nagy forradás volt az arcán. 1956. novemberében megverték, mert kiállt a munkás-paraszt forradalmi kormány mellett ott, Dániában. Egyszerűen, de találóan érvelt ez a dán munkás. Azt mondta: „Ha Nagy Imrééket Dulles magasztalja, a Kádár-kormányt meg szidja, nekünk, dán munkásoknak csak az lehet jó, amit Dulles szid!“ — Ezzel csak. azt akartam, mondani, hogy a magyar munkásoknak mindenütt vannak barátaik, akik nehéz időben is kiálltak mellettük. Dániában van kókuszdió; több déligyiimölcs is van mint1 nálunk, nem is élnek nagyon; rosszul az emberek, mégis azt mondták Aczél elv társnak: „Cseréljünk! Ne legyen kókuszdiónk. legyen kevesebb déli gj-ümöl ősünk. de legyen népi hatalmunk!“ • Uidaaon is szólni kelleti' *"*■ néhány szót a felolvasó-! ban leszállásihoz gyülekező bányászokhoz. Itt arról beszélt,] hogy nálunk nemcsak új rendszer, de új emberek vannak! kialakulóban. Ma mér nemi süvegelik meg az autót. Ha leveszik a kalapjukat, akkor' sem az autónak, hanem az embernek adják meg a tiszteletet, ha arra érdemesnek tartják. Itt is elmondott egy dá-( niai példát. Egy magyar- disz- szidenssel beszélgetett, aki elmondta, hogy egyszer bement' a művezető irodájába. A mű-( vezető ült, hát ő Is széket hű-/ zott maga alá. — Hol tanult maga illemet?' — üvöltött rá a művezető. Mit gondol maga: bejön az, irodába és leüli? — Én ná’unk beszéltem' A bányászok nevetnek. De ha már borról esett szó, hát beszélnek róla. Valaki azt mondja: kevesebb szeszt fogyasztanak. főleg égetett szeszt a bányászok. A legény- otthonban is hasonló a helyzet. A legényotthomhoz például garázst kellett építeni, mért annyi a motor. — Egy legényotthoni bányász már házat, is vett magának! — mondják. Szó esik itt is sok mindenről; arról is, kinek hány inge volt a két háború között. Kiderül, a bányászok közül egynek sem volt háromnál több. A felszabadulás utáni 30. iskolát aratták fel pénteken Baranyában Pénteken délelőtt ünnepélyesen avatták fel Baranya megye legújabb általános iskoláját Görcsönyben. A község a felszabadulás előtt a gróf Benyovszky-család nagy birtokainak vök egyik központja. A gróf gyönyörű kastélyt építtetett a faluban, az ott lakó parasztok, cselédek gyermekeinek azonban még rendes iskola sem jutott. A régi, dűledező falú községi iskola helyett most korszerű, emeletes épület várja a görcsönyi iskolás- gyermekeket. A korábbi két tanterem helyett négy van az új iskolában és a benne tanító pedagógusok száma kettőről hatra emelkedett. Az állam kereken 1 400 000 forintot fordított az új általános iskolára. A görcsönyi iskolaavatás egyébként is jelentős eseménye Baranya megyének. Ez ugyanis a harmincadik iskola, amelyet a felszabadulás óta építettek a megyében. Tizenhárom esztendő alatt több mint 34 millió forintot költött az állam új általános iskolák létesítésére és ebben az időszakban 108 tanteremmel bővült a baranyai falvak iskolahálózata. A legnagyobb mértékű fejlesztés ebben az évben történt. 1958- ban tíz új általános iskolában kezdődött meg a tanítás, köztük egy 16 tantermes, korszerű iskolában, amely Komló új városrészében. Kenderföldön épült fél. Az idén létesített baranyai iskolákra majdnem 14 millió forintot fordított a művelődésügyi kormányzat. NOVICS JÁNOS; az MSZMP Baranya megyed bizottságának mező- gazdasági osztályvezetője, megyei tanácstagjelölt, JÉHN JÖZSEP, a pécsi n kerületi tanács vb, elnöke, kerületi tanács- tagjelöKí KÖRÖSI LAJOS, a pécsi városi tanács mb. vb.-elnöke, városi tanácstagjelölt, GÁL AB AB TIBOR, a pécsi városi tanács nsb. vb; tUkára, városi ta- nécstagjelölti A bevonulás idején semmiképpen i sem árt, ha k a régi szép idő azokat a bízólidőket” a katonaélet tükrében is visszaidézzük. Mert ugye a régi szép idők” fogalma sem- képpen sem egy generális, mindenre egyformán érvényes fogalom. Nem kell különösebb magyarázat annak felismeréséhez és elfogadásához, hogy teszem azt egy huszárkapitánynak mégis csak másképpen volt „szép” ■z a régi világ, mint mondjuk a csicskásának és megint másképp egy „közönséges bakának.”. A kapitány űr, aki olyan nagy úr volt, hogy nála már csak a szolgálatvezető őrmester úr volt nagyobb — természetesen visszasírja a számára valóban szép „régi időket”. Egy m. Jár. huszárkapitánynak mégsem mindegy, hogy most esetleg segédmunkás, vagy legalábbis bérelszámoló és kénytelen kelletlen tűrni, hogy — uram bocsff — esetleg régi „emberei”, a volt cselédek stb. dirigáljanak neki. Érdemes regisztrálni a különbséget. Mert ugye: Most neki mondják, hogy gyere ide, menj vissza. — Afc•nár miniszterrel ír, és,nálunkfíkor ő mondta másnak.-.. Most munkát követeinek tőié. _ Akkor csak dolgoztatott. Most csak úgy lophat, ha észrevétlenül tudja csinálm. — Akkor ott és annyit lopott (persze a legénység kárára), amennyit éppen akart. Most legfeljebb otthon és titokban öltheti magára a zöld attilát — akkor pedig, hej mi volt akkor, ha megjelent valahol .. Jól emlékszem, hogy például Pécsett a közkatonák még csak a lábukat sem tehették be a város szebb utcáiba. A volt Király utca, a Sétáiéi', stb. parancsban tiltott volt számukra és a későbbi szeparációs intézkedések előjeleként külön „bakakorzót” jelöltek ki számukra a Rákóczi úton. • Arról pedig, hogy milyen kiváltságokban részesült a laktanyában egy horthysta tiszt, külön köteteket lehetne írni. jól emlékszik még az alapkiképzés germetörő heteire. Az abesszin menetöltözékre. a hullámAz idősebb korosztály vasútra, a kályhacsőbe való meselésre, a laktanyák gyér fáin eltöltött kukorékoló hangversenyekre, a véletlenül eldobott csikk századméretű „dísztemetésére” és a többi, r agyafúrt módon kitalált önér- [ zetsorvasztó drasztikus módszerre, amelyekkel a régi hadsereg katonáit „kiképezték”. Viccnek is beillik, ahogyan az egyik kihelyezett légvédelmi alakulat napos tiszthelyettese fülem hallatára „elintézte” az aznapi WC-takarítást. Amikor este ötkor, a parancs kihirdetésekor együtt álltak katonái, nagykomolyan megkérdezte őket: — Ki tud zongorázni? Többen is jelentkeztek. És mH nyertek vele? Fülszaggató kacagás közepette hármat közülük WC-ügyeletes- nek osztott be. — Maguk kultúr emberek, tehát van érzékük a higiéniához — mondotta megfellebbezhetetlen felsőbbséggel, és amikor látta, hogy az időközben összeverődött nézőközönség előtt milyen sikere van, még hozzátette•’ — Legalább nem mondják, hogy hiába érettségiztek ,$ j Vojt í egy törzsőrmester I egy törzsőrmester a -! Frigyes laktanyában. Katonái ma is csak mérgesebb perceikben emlegetik a nevét — intézkedéseiről, kiszólásairól pedig egy teljes gyűjteményre való adoma kering megyeszerte. Vasárnapon ként például, amikor napirend értelmében istentiszteletre kellett menni a katonáknak, ez az érdemdús hadfi már jó órával előbb felsorakoztatta a századot. Gondosan ügyelt arra, hogy az egység hosszában és szélességében te teljesen szimmetrikus legyen. A szakaszok végét kiegészítette, lehetőség szerint úgy intézte a dolgot, hogy a szakaszok létszáma hajszál pontosan megegyezzen. Amikor ezzel végzett, harsány hangon intézkedett: — Az első szakasz irány a katolikus templom! ám Másodefc teakmz, irány B református templom! — A harmadik szakasz az evangélikusokhoz megy! Hogy aztán a második, vagy harmadik szakaszban éppenséggel egyetlen protestáns sem volt, vagy az első szakasz- beliek között zsidók is voltak, azzal a mi törzsőrmesterünk mitsem törődött; ö a parancsot végrehajtotta, a többi már nem az ő dolga. —> A differenciát intézze el mindenki a maga istenével — szokta mondani, amikor egy- egy tapasztalatlan újonc szólni merészelt emiatt. (Ne is mondjam, hogy „feküdj"-öt osztott ki neki később, hisz ellenvéleményt egyáltalán nem tűrt) A hivatalos katonai körök viszont féUéglával verték a mellüket: a mi hadseregünk valláserkölcsi alapon áll... Később aztán eléggé kiderült, milyen labilis volt ez az alap.* egyesek szerint mégis csak „szé- azok a „régi jó ■jó” volt az katonásEttől pék” voltak idők”, mégis csak urak hadseregében kódúi. Igaz, hogy csak az őrmestertől felfele ■.-1 Vasvári Ferenc | I
