Dunántúli Napló, 1958. november (15. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-12 / 267. szám

»58. NOVEMBER 1*. ' 9 NAPLÓ 5 Körutazás az épülő Baranyában Épül a péca—harkányi út, zalad az autó, körülöt­tünk leveti ruháját az ősz. A sofőr felszisszen, mert döccen a kocsi: — Vége a jó útnak! — is oldalra pillant — Ott folytat­ják további -— és szenvedó- . lyesen magyarázza: mennyi megtakarítást jelent ez az új út. Hosszabb ideig tartanak a kocsik, nem dobál a hepe­hupás út, gyorsabban lehet menni.; » Es mire kibontják szirmu­kat a virágok, mikor újjáéled a természet, sima, műútszola- gon futnak a gépkocsik, mo­torkerékpárok egészen Har­kányig. A faluban sokan megállnak a keverőgép mellett és oda- odaszólnak ismerőseiknek: — Te is felszeded a régi járdát?! — Fel bizony. Mindenki felszedi, mert * munka nem kampányszerű. Ismét igényeltek cementet, s jövőre tovább építik a járdát. ff égi és új házak Szajkón.-**■ A régiek vertfaluak, vagy vályogból épültek. A mostaniak? Téglából és a leg­többen fürdőszoba is van. Az egyik új háztulajdonos azt mondja: kint át a házakon, ki a mező­re, a múltba. Emlékezik... A ^szigeten ezt mutatják: Idáig ért a víz. Elvitte mindenünket. Sokuknak még a reményü­ket is. Megálltak, vertfalu, össze­omlott házuknál, amikor elvo­nult az ár és sírtak. Mi lesz velük? Mihez kezdenek ház nélkül, otthon nélkül? Uj táblák a falu végén, új név a helységnévtárban. Vj- Mohács! Három évvel ezelőtt hiába kereste volna valaki: se­hol sem találja. Most van: egyenes utcával, új házsorok­kal, villannyal ... — Soha sem hittük volna, — meséli egy idős ember. Az­után a nagy pusztítás után, senki se merte hinni.. -. És bevezetnek az új házak­ba. Már nem érződik a mész il­lata, de érződik valami más: az új házakba megfiatalodott, új emberek költöztek, akik mint gyerek a pajtásokkal, úgy ismerkednek a számukra új életformával, a faluval, a közösséggel. Uj ez nekik — legtöbbjük tanyán, mindenki­től elzárva élt azelőtt. Uj ne­kik a villany is. Ilyet csak Mohácson láttak. Látták és nem próbálták. Most? Szól a rádió, csak egyet kattintanak és olyan világosságot csinál­nak a szobában, amilyet akar­nak. Nem is válnának meg tő­le semmi pénzért.»» tanulmányozta a hazai és a külföldi istállók gépesítését s azok tapasztalatait használják fel az új istálló berendezésé­nél. Gépesítik a fejést. Egy női tsz-tagot elküldenek a zengőal­jai állami gazdaságba, hogy ott elsajátítsa a gépi fejést és betanítsa majd a társait. A tat kormányt gumikerekű kocsi­kon viszik be az istállóba és egy rács felhúzása után egy­szerre kezdenek enni a tehe­nek. A jászlakat önitatókkal szerelik fel. A trágyát kapafó- szalag viszi ki az istállóból egy pótkocsira és az mindjárt a szarvasba szállítja. A gépek működését kapcsolótábláról irányítják. Egy ember — az eddigi tíz tehén helyett — az új istállóban huszonötöt gon­doz majd, lényegesen keve­sebb munkával, mint azelőtt. M agyarszéken így fogad­nak. — Hát ha valaki feltámad­na, aki ezelőtt 20 évvel meg­halt, nem ismerne a falura.-1; Itt is új házak sorakoznak: egyikük csupasz tégláson — majd jövőre bepucolják — má­sikuk puccoson, csipkefüg­gönnyel az ablakán, perzsa­szőnyeggel az padlóján. Uj földesszoba? Ugyan! Az. már a múlté: parkolás, hajó­padlói szobák járják errefelé iS.i.i Uj házaik, új emberek, új háztulajdonosok. A lakások­ban villany, fürdőszoba, per­zsaszőnyeg, a konyhákban né­hol mosógép! Ki hitte ezt 1945-ben? Csak a kommunis­ta só és építkezés, habarcs ■ és mész-szag, — minden faluban ez fogadja az utazót. — Kell már az új istálló — újságolják a beremendi tsz- ben, — mert kinőttük a régit. Emlékszem, Kocsis bácsi, a tsz elnöke azt mondta egy­szer: — A mi termelőszövetkezet tünk is olyan, mint a gyerek. Nemrég még jó volt « pala­tábla, a rövidnadrág, most meg már pantalló, meg írófü­zet kell neki. Mennyire igaza van! Rohan az idő és mi gyakran észre sem vesszük, hogy nő a gye­rek. Pedig a mi kezünk alatt nő nagyra, egyre nagyobbra... epe-hupás, gidres-g&drös, mint mondják: estén­ként nyaktörő járda volt 4 nagyharsányi is. Volt, mert egy része ma már nem az. Úgy határoztak: a községfej- lesztésböl 65 000 forintot a jár­dák rendbehozatalára fordíta­nak. összefogott az egész fa­lu és kiderült: ebből a pénz­ből kereken 1 368 méter járdát építhetnek, méghozzá beton­ból. A kőbánya a munkaidőn kívül és vasárnap anyagot szállított, a D£\DÁV beton­keverőgépet kölcsönzött, amely mellé kezelőt is adott. Bizony, — Száznegyvenezerben van nekem ez a ház..» — Szép pénz! De a ház is szép.it — Azt meghiszem. — De miért most, deresedő fejjel épített magának házat, miért nem előbb? — Cseléd voltam én kérem... — és mintha minden arcizma megmerevedett volna, úgy te­nehiz lenne ráismerni a régi Magyarszékre, átolyban, az Uj Elet Tsz gazdaságában új szarva s- marha-istálló épül. A termelő- szövetkezet másfélmillió forin­tot költ az istállója. Azért kerül ilyen sokba, mert kísér­leti istálló is lesz egyúttal: olyan belső gépesítéssel, amely szinte egyedülálló az egész or­szágban. Az Uj Elet Tsz elnö­ke, a Kossuth-díjas Kaszapo- vics András, előzőleg alaposan fák, akik amikor ezekről be­széltek, sokan kinevették őket — Ugyan menjenek már va­lahova! Fürdőszoba a munkás nak, parasztnak? Na ez is jó vicc! — és nevettek. C zalad a kocsi, jól esik az apró döccenés. Köröskörül zöldell a vetés, traktor szánt a földeken és Három évvel ezelőtt még nem volt a helységnévtárban ez a község, amelyet Uj Mohácsnak kereszteltek, amott tehénfogat vonszolja az a tehénfogatnál, csakhogy itt ekét. Micsoda kontraszt, mi- vannak olyan házak is, ame- csoda ellentét! lyeknek az elejét már tég'á­Régi és új házak! Szalma- val rakták be, hogy ne mond- tetősek, vertfaluak, téglából hassák: a gazdája nem tart lé­épültek, palatetósök. Ugyanaz pest a fejlődéssel, az ellentét, mint a traktor és SZADA1 JÁNOS Betonjárdán kopognak már a tflsarkú cipők Nagy harsány ban. Művelődési otthont avattak Matty on Matty község lakosai november 7-én ünnepélyes keretek között avatták fel 137 ezer forintos költséggel felépült új mű­velődési otthonukat. Az otthon létesítéséhez a község lakosai mintegy 45 ezer forintos társadalmi munkával járultak hozzá. Jelentős támogatást kaptak a községi pártszervezettől, vala- lamint a járási tanácstól. Az otthon szép függönyei a helyi nőtanács áldozatkész munkáját dicsérik. Villamosítják az abaligeti barlangot Uj idegenforgalmi átvonuló ssállások létesülnek Az idegenforgalom szem­pontjából az a legfontosabb, hogy először megfelelő körül­ményeket teremtsenek. Gon­doskodni kell jó utakról, szál­lásról, s a műemlékek ízléses bemutatási formájáról. Hogy valósul ez meg Bara­nyában? Gál Béla elvtárs, a Baranya megyei Idegenforgalmi Hiva­tal vezetője így nyilatkozott erről: — Méltán vonzották megyénk be az idegeneket olyan jelentős ! objektumok, mint a siklósi I vár, amelyet — nem is számít­va a külföld ieiket — 27 500 ember nézett meg. Az abali­geti barlangot 3500-an, Sziget­váron pedig 8700-an tekintet­ték meg a műemlékeket. • Gál elvtárs elmondta, hogy az Idegenforgalmi Hivatal másfél éves fennállása óta igen sokat tett Rendbehozatta az elhanyagolt abaligeti barlan­got és több romos műemléket. Siklóson és Pécsváradon mér a nyáron is biztosítottak olcsó és kényelmes idegenforgalmi átvonuló szállásokat amelyek­nek számát jövőre növelni fog­ják. — Abaligeten befejezéshez közeledik egy 20—22 ágyas tu­ristaszálló építése és remélhe­tőleg tavaszra mór sok kirán­dulónak nyújt kényelmet. Meg­valósul a jövő év folyamán a barlang villamosítása, s a bar­lang elé csónakázó tó létesíté­sét tervezik. Jelentős összeget fordítunk a harkányi vendég­látó korszerűsítésére, parkíro­zásra, ivóvízellátás megjaví­tására. \ beremendi tsz. új istállót épít. Szajkón is új házak kerülnek a régiek helyébe.

Next

/
Thumbnails
Contents