Dunántúli Napló, 1958. november (15. évfolyam, 258-283. szám)
1958-11-11 / 266. szám
o NAPLÓ 1958. NOVEMBER U. Mindenki saját életén mérheti ie az elmúlt két esztendő eredményeit Horváth Gyula elvtárs, a belügyminiszter helyettese az uránbányászok között Kél hónai) alatf 380 köbméter 1 takarnának meg ' Ä Komlói Szénbányászati Tröszt üzemeiben egyTe elterjedtebben használják, a hosszú élettartamú, gazdaságos acél tárnokát. Az elmúlt két hóalap alatt például* 380 köbméter bányafát takarítottak meg, mintegy háromszáz- ezer forint értékben az acél- tárnok alkalmazásával; A külföldi acéltámok mellett a közeljövőben megkezdik a Zagyvapálfalvai Bányagépgyárban gyártott acéltámok használatát is Komlón. Ebből az első kétszáz darabot jövő héten veszik át Zagyvapálfalvánt Halálos szerencsétlenség November 10-én, hétfőn a reggeli érákban Villány és Magyarbóly között a vasút mentén súlyos szerencsétlenség töartént. Paczárl Károly feleségével és Fehér Báldmt- néval szekéren a siklósi vásárra igyekeztek. Magyarbóly és Villány között az úgynevezett réti vasúti átjárónál a menetrendszerinti, Villányba közlekedő személyvonat elhaladását vártáik és közben a vonatfüttytől a lovak megbokrosodtak és a vonat elé vágtattak. Paczárl Károly és felesége nyomban meghalt, a kocsdderékhoz kötött ló elpusztult, Fehér Bálintnét pedig súlyosan sebesülten mentővei a kórházba szállították. A szerencsétlenül jártak valamennyien ma gyárból yi lakosok; A napokban Pécsre látogatott Horváth Gyula elvtárs, a belügyminiszter helyettese. Ez alkalommal a Tavasz étterem, ben az uránbánya dolgozód előtt beszédet mondott. Elöljáróban hangsúlyozta, hogy ezekben a napokban a párt a néphez, a dolgozókhoz fordul, hogy tájékoztassa politikájáról és véleményét kérje a megtett útról. A dolgozók nagy aktivitása azt mutatja, hogy a magyar nép politikai érettsége az ellenforradalom óta nagyot fejlődött, fokozottabban részt vesz a hatalom gyakorlásában és a politikai élet irányításában. Ezután a Horthy-rendszer választása és parlamentje, valamint a munkáshatalom választási rendszere közötti különbségekről beszélt, majd így folytatta: — A mi pártunk és kormányunk nyílt politikát folytat. Nem rejtjük véka alá, hogy társadalmunk szocialista építését a» munkásosztály vezeti, karöltve a dolgozó parasztsággal, a haladó értelmiséggel. A A Hazafias Népfront kerületi bizottságai a pártszervezetek és az agitációs központok segítségével 26 üzemi gyűlést és 286 lakóterületi gyűlést, illetve kisgyülést rendeztek a városban október 31, és november 5. között. jövőben is ezt akarjuk. A mi politikánk a Szovjetunióval, a szocialista országokkal való szoros, elszakíthatatlan barátságon alapul. Ezt mondjuk s ebből barát és ellenség egyaránt érthet. Az ellenforradalom súlyos károkat okozott az országnak és a népnek. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy mindezen nagyjából túl vagyunk. Az elmúlt két esztendő igazolja, hogy a párt és a kormány politikája helyes volt. A fejek jórészt kitisztultak és nagyon sokan rájöttek, hogy az ellen- forradalmi demagógia rútul becsapta és megtévesztette őket. A párt helyes politikája a gazdasági életben is meghozta gyümölcseit. Népgazdaságunk egyenletesen fejlődik, ipari termelésünk az elmúlt évben 6 százalékkal volt magasabb, mint 1955-ben. A mezőgazdaság eredményei révén megjavult a húsellátás, a tej- ellátás, Ha jól dolgozunk, minden bizonnyal továbbra is egyenletes lesz a fejlődés. A porcelángyárban, sörgyárban, Sopiana Gépgyárban és más üzemekben tartott gyűléseken mintegy 5800-an, a lakó- területi gyűléseken pedig több mint 7000-en jelöltek meg, azaz a város lakosságának több mint tíz százaléka vett részt az említett gyűléseken. A kisgyűlések java részét a lakóházak udvarán, vagy a valamelyik lakó lakásán rendezik meg. Igen sok kisgyűlé- sen megjelenítek a körzet tanácstagjelöltjei is. Valamennyi kisgyűlést nagy aktivitás jellemezte. A november 5-én megtartott 19. meszest kisgyűlés 320 részvevője körül pl. ötveniheten szólaltak hozzá, a Szigeti út 186. számú házban megrendezett kisgyűlés 27 résztvevője közül 15-em kértek szót — és így tovább. Egyértelműen helyeselték a párt és a kormány politikáját, a meszesiek különösen ^ régi — Önök a saját életkörülményeiken is lemérhetik a két esztendő eredményeit. Megnőtt a bányászok átlag- keresete. Orbán György vájár 1955 első félévében átlagosan , 2500 forintot keresett, míg ebben az évben 3900 forintra emelkedett. Az életszínvonal emelkedését azonban nemcsak a borítékban kapott pénz, hűségjutalom mutatja. Hét órára csökkent a munkaidő, 1960- ig 1500 új lakás épül a repülőtéren, hat üzlet, egy bölcsőde, három óvoda, egy 16 tanterme® iskola és egy legényszállás. Védőételekre ebben az évben mintegy kétmillió, étkezési hozzájárulásként pedig több mint százezer forintot fizetett ki az állam augusztus 31-ig. Ezt követően hosszasan beszélt az ország egészségügyének fejlődéséről, új oktatási intézmények létesítéséről és a hároméves terv néhány feladatáról. Befejezésül néhány külpolitikai kérdésről szólt. bányászok nyugdíja rendezésének örültek. Általános az a tapasztalat, hogy pártunknak a nyugdíjkérdés, a pedagógusok és egészségügyi dolgozók fizetésének rendezésére és a sokgyermekesek, illetve egyedülálló többgyermekes anyák családi pótlékának felemelésére tett bejelentése nagy megelégedéssel találkozott. A kisgyűlések légköre és hangulata arról tanúskodik, hogy a párt politikája rég nem látott népszerűségnek örvend a város dolgozó lakossága körében. Természetesen kérések és bírálatok is elhangzanak. A Csaba utca 2. számú ház lalkói az albérleti uzsora megszüntetését, a gyárvárosiak az utak és a közvilágítás megjavítását, a pécsbányatelepiek a kenyér- és a zöldségéi! átás megjavítását kérték az illetékes szer35000 új választó Baranyában November 16-án 35 000 ifjút avatnak felnőtté Baranyában — ennyien járulnak ugyanis ezen a napon életükben először az urnákhoz. A KlSZ-szer- vezetek ezekben a hetekben megye- szerte baráti találkozókat rendeznek a fiatalok számára és ezeken ismertetik előttük a válasz tások jelentőségéit, emlékeztetik őket a múlt rendszer keserveire és felidézik a mai ifjúság szép, gondtalan életét. «■•■■■■■■■■■■a Eddig mintegy 200 új-választól találkozót rendeztek a baranyai KISZ- szervezetek é® előreláthatóan még újabb 100—120 helyen kerül rá sor. Nagy népszerűségüket mutatja, hogy a legtöbb esetben nyolcvan-száz fiú és leány jött el a baráti beszélgetésekre. Legutóbb Sik lóson és Villányban rendeztek ilyen találkozókat: az egyik községben mintegy 170, a másikban több mint 200 ifjú választó gyűlt öszsze. Meghívják ezek re a találkozókra az idősebb nemzedék képviselőit is, akik beszámolnak arról; milyen nehéz sora volt a felszabadulás előtt a dolgozó embernek. A fiatalok nagy érdeklődéssel hallgatják ezeket az elbeszéléseket, hiszen mindössze négy-öt esztendősek voltak, amikor a régi úrirendszer örökre eltűnt Magyar-országról. A találkozókon minden újválasztó díszes emléklapot kap a KISZ- szervezettőL vektől. Emlappal az ifiú választókat A Janus Pannonius Leánygimnáziumban ünnepélyes fce-( retek között, meleghangú köszöntő kíséretében adták át a városi KISZ-bizottság választási emléklapját az ifjú választóknak. Az ízléses emléklappal azt a 24 diáklányt köszöntötték, akik életükben először választanak. ■■■■■■■■■■■■■■■■■■a aaBaaaaaaaaBBasBaaaaaaaaaaasaaBaaBBaaaaBáai Üzemi gyűlések és lakógyűlések 13000 részvevővel J TTJA OH «U1IHJ, ee6t/vrs ßA'ODUAJZLA 19 Rövid vita után él is fogadták az ajánlatot. Még a személyi igazolványaikat is eladták, csakhogy több pénzzel indulhassanak neki a vállalkozásnak. Sorsolással döntötték el, hogy ki menjen el. Gabi lett a szerencsés. Alaposan kioktatták, hogy mit csináljon, milyen számokra tegyen, pontos tájékoztatást gyűjtöttek az útirányról, aztán 145 schillingnyi tőkéjükkel, nagy remények közepette útnak engedték. Egész nap az volt Simiék fő témája, hogy mit csinálnak, ha Gabi szerencsével jár. Egész délután a tábor előtt sétáltak, hogy minél előbb megláthassák visszatérő barátjukat. Zoli vette észre először a fiút, amint befordult a sáros utcácskába. Már messziről legyintett, s a fiúk egyszerre beborulni érezték az eget. — Mind elvesztetted? — kérdezte remegő hangon Simi. Gabi erre is csak legyintett: — Be sem engedtek! — Hogy-hogy? — pattantak <fel egyszerre mindketten. f— A játékkaszinót még csak megtaláltam, de disszidenseket nem engednek be; engem sem. — Igen? Hát akkor mi a fenének ddcsőítgetik annyit a hős magyarokat? Disznóság az egész! — háborodtak fel. Lassan azért megnyugodtak. A soronkivüU, bevándorlásról letehettek, de legalább a pénzük megmaradt. Később aztán kiderült, hogy kétszeresen jól jártak. Egyik nap Simi újságot lobogtatott feléjük, egy képet mutatott benne; — Ez a Szeplős Robi! — kiabálta. A cikkből az is kiderült, hogy az osztrák rendőrség vette védelme alá, mert hamis útlevelekkel ts bevándorlási engedélyekkel kereskedett. Végre január első napjaiban kapták meg a bevándorlási engedéllyel együtt a hírt: hatodikén utaznak! Mindhárman megrettentek azonban, mert csak Simi és Zoli részére jött engedély. Izgatott emberek tárgyalták a táborban, hogy az USA lezárja a ícwábbi bevándorlásokat, egyelőre nem fogad be húszon ötezernél több személyt. Gabi az utolsó percig bízott abban, hogy ő is mehet. Még amikor a Westbanhof füstös előcsarnokában álltak, akkor sem akarta elhinni, hogy el kell válnia barátaitól. Csak a villanymozdony kürtjele értette meg vele végérvényesen, hogy egyedül kell maradnia. — Srácok, érzem, hogy nem látlak benneteket többet! — nedvesedett el a szeme. — Ne mondj már ilyen marhaságot! Kivel fogunk akkor célbaköpni a Csendes-óceánba? — próbálta Simi felderíteni, de valamennyien érezték, mennyire könyörtelen és reménytelenül kilátástalan közös jövőjük. Sokáig integettek a távolodó vonat lépcsőjén állva, míg csak a váltók gépfegyverkattogása közben el nem veszett szemük elől a pályaudvar peronja. Gabi nem intett vissza, de addig nézett a vonat után, míg csak mákszemnyire nem zsugorodott össze előtte. Fájó szívvel gondolt társaira. Vajon nem tudott volna titokban velük szökni? — ötlött utólag az eszébe. Szerencséje, hogy csak utólag, mert akadtak olyanok is, akik végső kétség- beesésükben bevándorlási engedély nélkül lopóztak fel a magyar szerelvényre, de ezeket mind a rendőrség vette gondjaiba. Zoliék szakaszában is volt egy idősebb ember, aki mind riadtabban figyelte a közeledő ellenőröket. Természetesen neki sem volt vízuma. Megrázó zokogással próbálta kimagyarázni reménytelen helyzetét, de a rideg egyenruhákat ez sem enyhítette meg, vitték magukkal. Zolit egészen megrázta ez az apróság is. Elképzelte, hogy ez a szerencsétlen ember, aki meggondolatlanül eldobta magától a hazáját, talán még családját is, mennyire reménytelen körülmények közé zuhanhatott, ha ilyesmivel kellett már próbálkoznia. \ Gondolatokba merülve bámult ki a havas tájra, szeme csak nézett, de nem látott. Igaz, ez a vidék egyhangú síkság volt. A vasút tágas, teknőalakú völgyben vezetett. Jobbról enyhe dombvidék emelkedett, mely — mint másoktól meg-- tudták — a Dunát takarta el előlük. Egy éles kanyarban fel is csillant az ismerős ezüstszalag. — Vajon látjuk-e még az öreg Dunát? — kérdezte Simi. Zoli nem válaszolt, ő komolyabbra vette a kérdést. A Dunáról a Margitszigetre, a szigetről Anikóra szálltak gondolatai. — Minden állomásról küldök neki egy képeslapot — határozta el. — Az ám, de miből? — hütötte le pénztelensége. — Nem baj, legfeljebb jobban meglepődik, ha egyszerre a tengerentúlról kap levelet. (FolytaéjukJ Megértik-e ? Négy fiatalember tér be egy hangulatos, kedves belvá1 ’ rosi vendéglőbe. Csak úgy éppen arra vetődtek, még az asztalnál is gondolkoztak, hogy mit fogyasszanak. S akkor valamelyikük pillantása rátéved az étlapra. így lett a fröccsből inkább egy vacsora, azaz hogy négy vacsora. Utána elmentek. Hétköznapinak, természetesnek tűnt, hogy ha kedvük tartja, s „ha már itt vannak”! megvacsoráznak. Egy rántott szeletről kivetíteni az emberek megváltozott hétköznapjait, azt az új életformát, amelynek részesei vagyunk, lehet hogy erőltetésnek véli valaki. De mégsem az. Hiszen életünk apró mozaikokból tevődik össze, s ha egyet megcsillantunk, azért abban mégiscsak meglátjuk — abban a cseppben — az egész tengert. S így vagyunk mi valahogy a fiataljainkkal is. Tizenhárom esztendő még nem mossa el az emlékeket. Idézhetem önmagam elé is azokat az estéket, amikor a nálunknál idősebb — húsz-huszonöt éves legények utcai ácsorgásokkal, villanylámpák alatti összejövetelekkel és „cigizisekkel" ütötték agyon az időt. Azért, mert nem volt hova menniök. Mert csak egy héten egyszer — szombaton este — nyitották ki a leventeotthon kapuját, ahol egy peremvárosi sramli-zenére foxot meg keringőt jártunk izzadt derekú, szegényesen öltözött kis lánykákkal. S az ilyen szombat estékben az volt a romantika (fanyar íze volt...), hogy a lányok sikongattak, amikor egy patkány elődugta fejét a korhadt padlózat alól és végigfutott a termen. És az már „pénzes”, költekező legénynek számított, aki a kopott büfében egyetlen estén két málnaszörpöt fizetett a lánynak, hozzá esetleg egy marék, émelygős fruttit. Velem egyívású ifjú emberkét én akkor nem láttam vendéglőben étlapról „fogyasztani”. Egyszerűen mert nem volt pénze « a filléreit akkor is az udvaron számolgatta, hogy senki ne lássa, jut-e egy adag fölvágottra, szelet kenyérre, amelyet asztalnál, kis frőccs mellett esetleg elfogyaszthat. Pedig hát éppenséggel keresett. Akár esztergályos volt, akár öntő vagy autószerelő, de keresett. Keresett, s mégsem jutott arra, amire manapság egy munkásgyereknek bőven jut. C oha, de soha úgy nem öltözködtek fiatalok ebben az országban, mint most, s különösen az utóbbi két- három esztendő alatt. Nézd csak meg őket egy szombat estén a volt tiszti klubban, ahol valóságos divatrevüt látsz magad előtt, finom szövetből ízlésesen szabott ruhákat, cipő-„költeményeket”, klsestélyi, sustorgás taft ruhákat, selymet és nylont, gyönyörű stólákat, ciklámen rúzst — és nem Franck-kávés papírból készített pirosítót — munkás- lányokon, diákokon. Hajdanában a lapok bizonyos „társasági rovatában" a riporter mindig beszámolt arról is, hogy X. hölgy milyen estélyi ruhában jelent meg, és hogy Y. úr amikor jól szabott, londoni szabó kezenyomát viselő zsakettjében megállt a bálterem ajtajában, „megdobbant a hölgyek szive ..." Mi mellőzzük a „társasági rovatot", egyszerűen nincs rá szükség, de ha egyszer netán mégis toll- végre kapnánk egy báli tudósítást, nyugodtan megírhatnánk, hogy a kínai selyemből készült kivágott estélyi ruhában — szerényke műorchideával a vállon — nem K. Clo- tild méltóságos asszony jelent meg a bálterem ajtajában, hanem mondjuk Szabó Ildikó fodrászlány, vagy elárusítónő. No persze, ez így rendben is van. Csak hogy a Szabó Ildikók százai, ezrei megértik-e, tudják-e, honnét indultunk negyvenötben? Manapság könnyen véleményt alkot a felnőttek egyike-másika a „mai fiatalokról”, mondván- „Elkényeztetjük őket. Tenyerünkön hordjuk őket. Ha rajtam múlna, adnék én neki estélyi ruhátstb. Ezek a vélemények rosszindulatot takarnak. Rosszindulatot és ostobaságot. Mert ha a mi fiataljaink azért nem tudják értékelni a mát, mert nem ismerik, nem ismerték a múltat, akkor ezért elsősorban a felnőtteket okozhatjuk mulasztásért, még inkább a szülőket. Tessék, itt a példa: Egy tizenötéves fiú — kinek apja a felszabadulás előtt „biztos egzisztenciával” rendelkezett — se család, hogy úgy mond: „úricsalád" volt, azt mondotta a napokban: „A nép nyomorban élt. De úgy hallottam, hogy ha dolgoztak, akkor ha nehezen is, de megéltek, in nem ismertem az előbbi rendszert. Egyesek szerint jó volt, mások szerint rossz. Én nem tudom mi igaz?” — mondotta egykedvűen. ö nem is tudhatja. De tudhatja és tudja is a szülő, hogy a „plebs” miképpen élt és milyen utat tettünk meg tizenhárom esztendő alatt. De a gyerek előtt eltitkolja az igazságot s ez a gyerek most kétségek között él, mert a m át ugyan látja, benne él, csak éppen a múlt marad előtte örök sötétségben. Hiába szívja magába a mai élet friss, reménytkeltő szellemét az iskolában, ha otthon melléje szívja a szülői sértődöttség teremtette áporodott, ó-illatú levegőt. A napokban a Széchenyi Gimnázium egyik elsőosztályos tanulója ezt írta levélben: „Édesanyám télen nem járhatott iskolába, mert nem volt cipője... csak olyan kötött „tutyija", amit faklumpával hordtak. Én nagyon sajnálom édesanyámat, amiért neki ilyen sorsa volt..." És neki, a kis gimnazistának? Ezt írja: „Nekem két öltöny ruhám van, azonkívül egy síruha, egy csíkos pulóver, amit nagyon szeretek, aztán egy bőrkabátom — amit bányásznapra vett a papám és több rövidnadrágom..Továbbá: „... Édesanyám nekem mindig mesél a régi időkről. Én most nem is tudnám elképzelni, hogy nekem kilométereket kell gyalogolnom a harmadik falu iskolájába, oda meg vissza, ahogy ezt a mamám megtette — tavasszal meg őszszel kislány korában...” Igen, a mama mesél, egyszerűen úgy, ahogy volt, lassan-lassan beleoltja gyermeke szívébe az igazságot, s ez a kisfiú így érti majd meg, miért olyan drága nekünk ez a társadalmi rend. /Y megérti, ő már tisztábban látja azt az utat, amelyet megtettük idáig, mert a papa is, a mama is ezt az utat járja, őt pedig kézenfogták. , RAB FERENC Hagyják hosszabb ideig műsoron a jó filmeket! Jó és szórakoztató dolog, ha az ember moziba mehet, é® főleg, ha olyan filmet nézhet meg, ami tetszik neki. Ha igaz is bizonyos fokig az, hogy minden embernek más az ízlése, akkor is sok az olyan film, amely nemcsak egy embernek, de tömegeknek tetszik. Mohács húszezer lakosa közül igen sokat járnak moziba. — Igen sokszor csak rövid ideig játszanak egy-egy jó filméi. Nemrégiben csak két napig játszották a Micsoda éjszaka című új magyar filmet, és a jegyért várakozók hosszú sora jegy nélkül, elégedetlenül volt kénytelen eltávozná. A mozi látogatóknak indokolt, jogos az a kérése, hogy ezentúl más beosztást készítsenek a mohácsi Kossuth film színház műsorában, — vagyis fokozottabban vegyék figyelembe a mozilátogató közönség kívánságát. P. A.
