Dunántúli Napló, 1958. november (15. évfolyam, 258-283. szám)
1958-11-11 / 266. szám
195S. NOVEMBER 11. NAPLÓ 8 Ácséi György elvtárs besséde a vajsslói választási nagygyűlésen (Folytatás 1. oUUnlrőt) ez nekik mint íróknak is sokat segítene. Jó lenne, ha észre- vennék, hogy itt van előttük az élő nép, amely szinte kínálja, hogy megújhodott életéről írjanak. (Helyeslés, taps.) — Jelkép volt a múltban az Ormánság és jelkép ma is. Népünk megváltozott életének jelképe. Már nincsenek népjártak itt a megyében is. Sok emberrel beszélgettek, de egyetlen helyen sem azt mondották: kenyér kell, fedél kell a fejük fölé. Az már van, hanem azt tették szóvá, hogy még több művelődési otthon, nagyobb filmszínház kellene. Itt az Ormánságban, * például Vajszlón 300 rádiótulajdonos van és három ember már autót is vásárolt. A házakban betegségek, s a tüdővész nap- villany világít. Ez nem kis domost még több művelődési há zat, mozit, könyvet kér az Ormánság népe és azt panaszolja, hogy kinőtték a bölcsődét óvodát, amelytől néhány évve ezelőtt még idegenkedtek. Orjainkban egész Baranyában tizedannyi áldozatot szed, mint a felszabadulás előtti Ormánságban. Vajszlóról 1934-ben két tanító is megszökött. Ma nyolc nagy tanteremben 250 gyermeket 11 pedagógus tanít. ■— Igénytelen a magyar log, ha visszagondolunk arra, hogy mi volt itt másfél évtizeddel ezelőtt. (Taps.) — Jó, ha ezekről a dolgokról a szülők elbeszélgetnek a fiatalokkal, mert a gyerekeknek nálunk azért is tisztelni kell a szüleiket, hogy olyan nehéz körülmények között is Két korosztály. M paraszt — mondották azelőtt, — s vannak még ma is olyanok, akik a magyar paraszt- ember örök konzervativizmusáról írnak. Hogyan fest ez a konzervatizmus? A választási előkészületek idején a képviselőjelöltek nagyon sok helyen készek voltak a harcra a jobb jövőért, évtized helyett néhány év alatt megvetették egy új élet alapjait. Ma is vannak még gondjaik az embereknek, de mennyivel másak, mint húsz évvel ezelőtt: akkor kenyér kellett volna és lábbeli, Bizony, nagyon nehéz volt itt az élet a múltban, mánság — országunknak ez a kis része, — amely felett oly sokszor meghúzták a lélekharangot, ma él, erősödik, szépül — Hazánkban a szocializmus már nem a távoli jövőé, minden vívmányunk és minden változás, amely a népet szolgálja, a szocializmus vívmánya. Mi, kommunisták bízunk abban, hogy november 16-án az Ormánság egész népe szavazatával is erősíti a munkás-paraszt szövetséget, amely oly sok eredményt hozott a múltban, a felszabadulás előtt elnyomott magyar nép életének megváltoztatásával — mondotta befejezésül Aczél György; A nagy tapssal fogadott beszéd után a vajszlói KISZ- fiataüok és az ifjú választók küldöttei köszöntötték Baranya megye képviselőjelöltjeit, majd az ormánsági asszonyok ígérték meg, hogy a november 16-i választásoknál egy szívvel a Hazafias Népfront jelöltjeire szavaznak; A magyar if júság a népi demokráciára szavaz Ifjú választók nagygyűlése a Pécsi Nemzeti Színházban Ritkán látott a Nemzeti Színház ódon épülete annyi fiatal arcot, mint vasárnap este. Jól öltözött 18—20 éves fiúk és lányok foglalták el a padsorokat, olyanok, akik november 16-án szavaznak először. A díszelnökségben régi ismerőseikkel találkoztak. Ott volt Laki István elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára, országgyűlési képviselőjelölt, Ambrus Jenő elvtárs, a városi Jártbizottság első titkára, Takács László eivtárs, a megyei ílSZ-bizottság titkára, Vörös 3ál elvtárs, a városi KISZ- nzottság titkára, Kocsergin hadnagy, a Komszomol képviselője, Bódis István elvtárs, Hazafias Népfront városi elnökségének elnöke, ifj. Futács Kálmán elvtárs, a megye ifjúsága országgyűlési pótképviselőjelöltje, Böröcz György elv- árs, a pécsszabolcsi pártszervezet titkára, a munkásmozgalom régi harcosa — ifjú vá- asztók, megyénk és városunk ársadalmi, állami és kulturális életének számos kiválósága; A Himnusz, majd Vörös Pál elvtárs megnyitó szavai után Sperjesi László elvtárs, a KISZ Központi Bizottsága titkára mondott ünnepi beszédet folyt a pesti utcákon, csak két dolog között lehetett választani: a mindszentyk, eszter- házy grófok, littkék, az amerikai imperialisták között; a munkások-parasztok vezette Magyarország, a Szovjetunióval, a Kínai Népköztársasággal, a szocialista táborral való testvéri barátság között. Népünk az utóbbit, a felemelkedés útját választotta. Az ellenforradalom leverése, a gyors konszolidáció, a két év óta elért nagy eredmények felérnek egy népszavazással! — Tavaly a moszkvai VIT- en találkoztunk egy idősebb szovjet lakatossal — folytatta Eperjesi elvtársi — Könnyezve mesélte, hogy egyetlen fiát bestiálisán meggyilkolták a magyar ellenforradalmárok. De mi enyhítettük a fájdalmát — mondotta —, mert ahogy ránk tekint, látja, hogy fia nem hiába áldozta életét; Becsüljük meg a munkáshaza vívmányait Eperjesi elvtárs ezután elmondotta, hogy a régi mágnások sokat szónokoltak és szónokolnak a hazaszeretetről. El is hisszük, hogy szeretik — Persze, hogy nincs a tőkéseknek! — mondotta; — Nálunk csak a dolgozó nép részesülhet a demokrácia áldásaiban. Nem kérünk a mágnás miniszterekből, abból, hogy nálunk csak 2 millió embernek legyen szavazati joga, minit a Horthy-rendszer idején. A magyar nép — közte a magyar ifjúság — Kádár elvtársra, Marosán elvtársra, Aczél elvtársira, Laki elvtársra, Pataki elvtársra, azokra adja szavazatát, akik kétkezi dolgozókból nőttek ki az ország és a megye vezetőivé. Arra a rendszerre, amely választójogot ad a 18 éves fiataloknak, amelyben hat és félmillió ember — a lakosság 66 százaléka — választó és választható, — a népi demokráciára fog szavazni! — fejezte be nagy tapssal fogadott beszédét Eperjesi László eivtárs; „Negyven éves a párt“ Az ünnepi beszédet a Magyar Néphadsereg Vörös Csillag Érdemrenddel kitüntetett művészegyüttese és a Honvéd Központi Zenekar fellépése követte. Alig két órába belesűríteni a párt történetének legfőbb eseményeit merész és Ar. iifnhhi két én felér Persze a maguk módján! Szá- nagy felelőséggel járó vállalegy népszavazással ■— Választásra készülünk — cezdte beszédét —, de nem ez esz a magyar dolgozó nép el- ő szavazása az ellenforrada- om óta. — Két évvel ezelőtt a dús- azdag tőkések, a henyélő öldbirtokosok ördögi terveket kovácsoltak gyárak és földek visszavételére, a fasiszta diktatúra, sőt — a letűnt kizsákmányolok egyik csoportja — fasiszta típusú királyság visz- zaállítására törekedett. Amikor Kádár elvtárs, Marosán Ívtárs, Dobi elvtárs és a nép- íez hű vezetők kérésére a zovjet nép elküldte testvéri sapatait, amikor utcai harc Töát ami Lq.az, az tq,az Ez a választás válóban más, mint a régiek.-Más a célja, más a tartalma, sőt külsőségeiben is szembetűnő a különbség. Pedig a külsőségek, az emberöltők során kialakított hagyományos formák, szokások makacsul ragaszkodnak létükhöz. Itt van például ez a nagygyúlée itt Vajszlón. Ez bizony semmiképpen sem hasonlít a régi idők választási hadjáratainak ■ kortesgyűléseihez. Pedig alapjában ez is csak gyűlés, látszatra itt is csak az történik, mint a régi idők gyűlésein: egy valaki beszél, a többi meg hallgatja. Csakhogy nem mindegy az, ki beszél, és az sem hagyható figyelmen kívül, hogy kik hallgatják, miért és hogyan hallgatják. Az úri világban ilyen gyűléseket csak az urak tarthattak, mint teszem azt, Patacsi Dénes — akit ugyan a nagygazdákon és a többi hasonszőrű kebelbarátain kívül senki sem szeretett, az egyszerű nép pedig egyenesen utált. A kortesbeszédet persze ők is meghallgatták, — kihajtotta őket az adóhátralék, a kommenció elvesztésének réme, vagy ha ez sem volt elég, akkor a csendőr, — akinek szuronya volt minden időben az urak legbiztosabb kortese. Még a főkortes Brádánál is biztosabb, aki pedig köztudomás szerint t ugyancsak értette a módját. Ez a mai közönség egészen más okból sereglett egybe a reggelig tartó eső. a vendé gmar asztaló sár ellenére, hogy impanáló tömegével, élénk érdeklődésével, helyeslő tapsaival igent mondjon jelöltje szavaira, személyére és arra a politikára, amelyet képvisel. A személyt jól ismeri, becsüli, szereti és bízik benne. Szívesen hallgatja, mert az igazságot hallja szavaiban. A szónok által ismertetett célokkal, feladatokkal pedig egyetért, mert saját sorsának jobbrafordulásában, egyre javuló életkörülményeiben nap mint nap meggyőződhet ennek a politikának helyességéről. Tudja, hogy amit ez a párt, ez a kormányzat mond, az egyértelmű, , arra építeni 1ehet. — örömmel állapítom meg — mondja az előadó, — hogy amit kilenc évvel ezelőtt itt önök előtt elmondtam, az megvalósult, A sárguló újságlapők valóban azt bizonyítják, hogy az egykori célkitűzése- két, ígéreteket valóra váltottuk itt Ormánságban is. Villamosítottunk, iskolákat, kultúrházakat építettünk, jó módot teremtettünk és bebizonyítottuk, hogy nem megváltoztathatatlan ormánsági sajátosság az egyke, a korai öregség, a döbbenetes arányú gyerekháUm- dóság. Elvágtuk a Móricz, Kosztolányi, Kákics! Kiss könyveiben meg kondított vészharang kötelét. Meggyógyult az ormánsági parasztság, mert betegsége kórokozóit: a nagybirtokokat, a paraszti nyomorúságot, a kapitalizmus testvértfaló farkasrendszerét megszüntettük. Gazdag, egészséges, kultúrált ma már ez a nép is, nemcsak testi, de lelki vonatkozás- bőm is. Azok a kis úttörők, akiknek megszületésében még Móricz Zsigmond sem hitt, most itt állnak előttünk, sztvmo- solyú arccal, jói öltözötten. Piros zászló a kezükben, piros nyakkendő a szivük felett és kimondhatatlan üdeség a tekintetükben. Hol vannak már azok a koravén, szomorúszemű kisgyerekek, akik tizenkét, tizennégy éves korukban már felnőtté fonnyadtak? Hol vannak már a harmincöt éves nagymamák, akiket a korai házasság, a gyermekáldástól való örök rettegés és az embertelen robot időnap előtt a sírba kergetett? Hát a tehetetlen öregek, akiket megkeményedett szívű gyermekeik állati sorsba taszították, csak azért mert elerötlenedett kezükből kihullt a kapanyél? Sehol sincsenek már ők, — felszabadult életük tizenhárom esztendeje alatt megszüntettük szülőanyjukat, az ormánsági paraszt cifra nyomorúságát, kiszabadítottuk a nagybirtok fojtogatá- sébói, ét m ormánsági parasztok saját kezébe tettük le további boldogulásuk kulcsát. Nem mondom, hogy mindenki megtalálta ehhez a megfelelő ajtót is, de már igen sokan megtalálták; százszámra ülnek itt ezek a szerencsések a hallgatók között, a környező termelőszövetkezetekből, gépállomásokról, állami gazdaságokból jöttek — ki autón, ki traktoron, vagy autóbuszon. A traktorra, autóbuszra ült az ormánsági paraszt s már nem gondol az egykére, már nem gyűlölködik fél holdnyi földért egy életen át édestestvérével, szüleivel, rokonaival. Nem megy javasasszonyhoz, már csak azért sem, mert szépen kiépült a körorvosi hálózat, orvos, egészségház, védőnő gondoskodik egészségéről. Mindezek együtt indokolják a gyűlés forró hangulatúit, a megjelent kétezer főnyi hallgatóság helyeslő figyelmét és lelkesedését. Ellestem egy párbeszédet. — Jó meleg volt odabe — mondta kifele menet egy mokánybajszü fekete ember a mellette tipródó fiatalabb legénykének. — Meleg is volt, meg az esőtől sem kellett félni — bólintott rá a másik, aztán csak úgy, mint aki nem is tudja, hogy milyen lényegeset mondott, még hozzátette: — Hát nem is a kocsmában tartjuk a gyűlést, mint régen..; Nem bizony, hanem a gépállomás emeletnyi szerelőműhelyében, amely ezen a napon jelképpé magasodott. A mi becsületes, nyílt és valóban népi rendszerünk jelképévé, amely a kortesvilág kocsmafüstös ígérgetései helyett tettekkel bizonyítja igazát és ezekhez a tettekhez kéri a dolgozó nép helyeslését, támogatását. A népi írók a koporsót és a bedesz- kázott, elnéptelenedett parasztházakat tekintették Ormánság jelképének, és nem túloztak. Tessék a kettőt összehasonlítani. Az ormánsági dolgozó parasztok már megtették. Az életet, a munkát, a jövőt, a szocializmust választották. mukr^ a hazaszeretet annyit jelent, hogy ők döntenek életről & halálról, övék a gyár, a föld, az ország minden kincse, amelyben teljes szabadságot élveznek a nép korlátlan kizsákmányolására; Magyarán: a tőkések és a földesurak hazáját szeretik ők; *— Az éhes farkasok hazaszeretetével, mi a dolgozó emberek hazaszeretetét állítjuk szembe — folytatta Eperjesi elvtárs. — Szeretjük azt a hazát, ahol felnőttünk, játszottunk, szerelmesek lettünk, ahol a föld, a gyár ezernyi kincse nekünk ontja javait, ahol a magyar munkás, paraszt és haladó értelmiségi szíve, ereje és agya épít és teremt az emberi névhez méltó .»életet. Ezt a hazát szeretik azok a pécsi diákfiatalok is, akik az idén részt vettek a hansági mocsarak lecsapolási munkálataiban és más társadalmi munkaakciókban: — Ifjúságunk egyre nagyobb tömegei értik meg, hogy mit kaptak a népi demokráciától — mondotta Eperjesi elvtárs. — De akadnak még olyan fiatalok is, akik természetesnek tartják, hogy az ország egyik legfényűzőbb szállójában, a Gellért-szállóban táncolhatnak estélyi ruhában, hogy ütlegek nélkül és jó körülmények között tanulnak szakmát, stb. Sok szovjet katonának, sok derék magyar munkásnak, parasztnak és értelmiséginek kihullott addig a vére, amíg idáig értünk; Soha sem felejtsük el ezt, becsüljük meg a munkáshaza vívmányait! Letűnt kizsákmányolok számára nincs demokrácia ! Eperjesi élvtárs ezután válaszolt a nyugati imperialista körök közismert rágalmára, ami szerint, nálunk nincs demokrácia; Erre szavaznak november 16-án is. VASVÁRI FERENC kozás, de a művészegyüttes jól megoldotta feladatát; Filmrészleteik, dalok, táncok, zeneszámok, szavalatok és jelenetek váltogatták egymást, tehát minden színpadon alkalmazható i műfaj keverékéből nyújtottak egészséges egészet. Átéltük az első világháború öldöklő viharát, a Téli Palota ostromát, meghallgattuk az Oroszországból hazatért (Győri Ernő) elbeszélését az októberi prolet ái-forradalomról. Majakovszkij Csudajó című költeményéből szavalt részletet a pesti téren az öt körülfogó tömegnek, olyan előadó készséggél, mintha csak kötetlen élőbeszédet hallottunk volna. Láttuk, 1919. május elsejét. Vadasi Tibor tánca megelevenítette előttünk a tanácsköztársaság hősi történetét. Egyetlenegy ember, az aprólékos gonddal kidolgozott, mégis sodró erejű, néma tánclépései mindent elmondtak, még azt is, hogy hány felől támadt a bur- zsoé csorda a fiatal munkás- hazára, s hogyan bukott el a túlerővel szemben; Nem lehet nyomon követni a műsor minden mozzanatát, hírt adni a sziporkázó és olykor megdöbbentő erejű ötletekről* íme, egy: 1944-ben a nyilasok „csak" az általuk kiválasztott személyeket gyilkolták meg, később már válogatás nélkül öldösik az embereket, végül a nézőtér felé fordítják fegyverük csövét, — mindenkit meg akarnak ölni a világon! Ekkor rohannak be a szovjet hadsereg vöröscsdflagcis katonái, s a néző — aki előbb úgy érezte, hogy puszta kezévé! is meg tudná fojtani a vérengző nyilas vadállatokat, — felléfog- zik és felúj jang, amikor a Pol- jusfcát meghallja. A művészegyüttes megérdemelte a közönség vastapsát. Megtették azt, amit alig két óra alatt tenni lehetett: a maradandó művészi élmény erejével elevenítették meg pártunk, a mártírok pártja negyven évét; .......... Ha vonta 25000 mázsával több tajásszanet készít a kibővített Nagymányoki Srikeltgyár A Nagymányoki Brikettgyár bővítését, korszerűsítését két ütemben, arány lag kis beruházással valósítják meg. A teljes bővítési munka befejezése után az üzem termelése havi 50 000, éves viszonylatban 5—600 ezer mázsa tojásszénnel növekszik. A kapacitásnövelést olyan ésszerű átszervezéssel, automatizálással kötik össze, hogy a hatalmasarányú termelés növekedés munikás- létszámgyarapítást úgyszólván nem követel és így az egy főre jutó műszakonkénti termelési érték 470 forinttal nőni, az évi önköltség pedig 2.4 millió forinttal csökkenni fogj A bővítés első sza kasza befejeződött és az idei téli idényben a Nagymányoki Brikettgyár havonta már 25.000 mázsával több tojásszenet gyárt, mint a bővítés megkezdése — július — előtt. A bő vitás és korszerűsít tés tnásodik szakasza előreláthatólag 1960-ban fejeződik be.
