Dunántúli Napló, 1958. november (15. évfolyam, 258-283. szám)
1958-11-30 / 283. szám
W58. NOVFMPim 39. NAPLÓ * Örülünk, hogy megismertünk benneteket A baranyai úíiörok meleg szeretettel fogadták szovjet vendégeiké1 ríijak be a termést is. Előfordult az is, hogy a tanítást is ■i munkáknak megfelelő időre , Letlék át. A családias találko- " zó végén a vendégeik pionírok Utal készített terítőlcet adtak . i magyar úttörőknek és leépes | tizeteket, könyveket az épülő i íttörőotthon részére. } Pénteken délután aZ if- i ásági Színházban a pécsi út- ■ örökkel találkoztak a szovjet lionírvezetők. A város valamennyi csapatának küldötte eljött, hogy magyar babát, Zsolnay porcelánt, hímzett párnát, maguk készítette Ikis albumot adjon 'tjándékul a sok virág mellé a szovjet pionírok számára. Mcghatódotton, meleg szavakkal köszönte meg Baljas- najn elvtársnő a delegáció vezetője a szeretetet, a kedvességet, az ajándékokat, „örülök, hogy megismertünk benne téket — mondotta. — Csak t Két napja ismerjük a Ti váró- j sótokat, csupán négy úttörő- ; csapat munkáját néztük meg, * de kérdéseinkre igy is felele- ♦ tét kaptunk. Kívánom, hogy legyen továbbra is ilyen eredményes a munkátok, legyetek boldogök a köz- és magánéletben egyaránt". Ezután Natalja Szitarcsuk, a kievi pionirlap szerkesztője szólt a gyerekekhez. Beszélt arról milyen hősiesen védték nyakkendőjüket, a kis pionírok a Nagy Honvédő Háború idején, mennyit segítettek a felnőtteknek, a Komszomolisták- nak. Beszélt jó tanulásukról, a pionírszövetkezete kről, és arról, hogy a Komszomol menynyire szívügyének tekinti a pionírok nevelését. A beszédekkel és az ajándékozással az ünnepély még nem ért véget. Késő estig tapsolt a közönség a városi úttörő énekkarnak, a táncosoknak és szavatoknak. (W. M.) Álomból valósa Natalja Szitarcsuk, a kievi pionirlap szerkesztője beszélt a magyar úttörőkhöz az Ifjúsági Színházban. Baranyai tartózkodásé- együtt ropták a táncot a ven__ „ .. . dégek a vendéglátókkal. na 2. napjan, november 28án a szovjet pionirvezető küldő ti ség, három tagja Sellyére, négy tagja. Boksára látogatott. A , fárasztó, sáros út után szinte napsütés volt a virággal díszített sellyei iskola, s a szép. egyenruhában tisztelgő úttörők serege. A pajtások orosz nyelvű köszöntése után virágerdővel árasztották el a kedves vendégeket, majd Pe- rics Péter igazgató üdvözölte a küldöttséget, amelynek fogadására eljöttek a járási pártbizottság, a járási tanács, a gépállomás és a munkásőrség küldöttei is. A vendégek — Igor Ivanovics Petrovszkij, Leningrad Gyerzsinszkij kerületének, Komszomol-titkára, Láda Anderszon, Riga Komszomol-titkára és Genágyi Gri Az iskola egyik nagyobb termében ekkor már sürögtek- forogták a szülők és pedagógusok, hogy kocsonyával vendégelhessék meg a szovjet elv- társaikat. A küldöttségnek egy cukorból készült kis kosarat, magyar babát és orosz krémtortát is ajándékoztak, ' Lida Anderszon 'meghatódva köszönte meg a kedvességet. A baráti beszélgetés során, a helybeli úttörővezető a pionír- vezetők kérésére a kihefyezett őrsök munkájáról, valamint a falusi politechnikai oktatás-ól beszélt. Elmondotta, hogy az úttörők őrsi foglalkozás keretében elsajátítják kinn a határban a mezőgazdasági ismereteket, és a nyolcadikosok a gépállomáson már zetort ve- gorievics Nyükityin egy maszk- zetni is megtanultak. A venvai iskola pionircsapatának vezetője — megtekintették az iskolát, a tantermeket, majd a parkban társadalmi munkával épülő új úttörőotthont. A park évszázados fái alatt dégek ezzel kapcsolatosan elmondták az 6 tapasztalataikat, azt, hogy a Szovjetunióban a kolhozok külön kis földterületeket adnak a pioníroknak, akik azt teljes egészében maguk művelik, maguk takadfc'C&ci'fof A padlásajtóban két pacske- jónk nyugdíjba. Aztán azóta ros láb jelenik meg, majd meg- itthon vagyunk. indul sebesen lefelé a létrán. . - Úgy hallottam, nemato- , , . ta elhinni, Kovács nem, hogy Egy huppanas és ott áll elot- nyugdíjba mehet. A tsz-ben tem az öregasszony. mondták, hogy „a mamit úgy — Hej néni, de megijesztett! kellett haza porolni a munikáaz egyedüli nyugdíjasok. A termelőszövetkezet megbecsüli idős tagjait és szolid, de gondtalan öregkort biztosít számukra, R.-né s,., Az asszony álmodott. Nagyon szépet álmodott. Nem kellett korán felkelnie, a favágásra sem volt gondja, a kályhát sem kellett kihamuz- nia, csak odament a fehér zo- máncú kályhához, csavarintott egyet és kész. Néhány perc' múlva már forrt a tej és mire a férje felkelt, már meleg volt a fürdőszobában a víz... Álom, álom, de szép álom. Milyen nehéz volt az ébredés! Azt mondják; az álmok nem hazudnak — s valóra is válnak. A parasztasszony álma is valóság lett Szabadszentkirályon. Zerényi Lajosné csak csak csavarint egyet a kályhán és kék láng nyaldossa az edényt. Ki hitte volna?! Kevesen. Húzódoztak is először a gondolattól, most meg már ötvenkét család van benn a bio- gáztermelő szakcsoportban és Zerényiék — három gazdánál vezették be próbaképpen a gázt — már azt mondják: — Ha * odaadnák ezeket a tartályokat nekünk hármunknak, akkor megvennénk. Ez persze arra az esetre vonatkozik, ha netalántán nem építenék meg a trágyagázosító telepet, a véglegeset. De megépítik. Már talajmintát is vettek és legkésőbb a tavasszal el is kezdik az építését, még. hozzá saját erőből. Az erdő- birtokosság kölcsönként .felajánlotta a szakcsoportnak 10 évi tiszta bevételét. Ez pedig nem kevesebb, mint egymillió forint. A biogáztermelö szakcsoport emrégiben vett egy zetort ") i 000 forintért. Ez is pénzt leient, mert ezzel szántják a agak földjeit, meg ezzel bonyolítják le a fuvart is. Mindenki a saját zsebéből fizet és a pénz a közös kasszába vándorol. — Mire kész lesz a telep, az egész falu benn lesz a szakcsoportban — mondja Kasza József, a községi tanács elnöke. — Akkor mindenhová bevezetik a gázt? — Természetesen. — Fürdőjük, tisztasági fürdőjük is lesz? — Lesz, de előbb egy álla- orvosi lakást kell vennünk, meg egy napközi otthonra is szükségünk van. Szó van arról, hogy 1960-ban kibővítjük a háromkádas egészségházi fürdőt, amelyhez a melegvizet természetesen a telep szolgáltatja. Gáztűzhely minden parasztházban, tisztasági fürdő, az új házakban fürdőszoba belátható időn belül, jövőre, de legkésőbb 1960-ban. * Ma, ha valamelyik baranyai községben arról álmodik egy parasztasszony: gáztűzhely volt a konyhájában és est elmeséli az urának, akkor a férj csak legyint: — Hát te csak ilyet tudsz álmodni? Nem álom ez, hanem valóság. Szabadsze-n (királyon minden házban gáztűzhely van A Pécsi Kenderfonóban A Pécsi Kenderfonó több új létesítménnyel gazdagodott az elmúlt hónapokban. Novemberben adták át az új transz- formátorházat, ami fontos része a gyár elektrifikdlásának. Á gyár gépei kosszá évtizedeken keresztül gózgépmeghaj- tássai, bonyolult transzmissziós rendszer segítségével üzemeltek. Az elektrifiikálási tervek megvalósításával ennek az állapotnak kívánnak véget vetni. A közeljövőben mindegyik gép önálló villanymotor meghajtást kap, eltűnik a gépek feletti szövevényes transzmissziós rendszer — és olcsóbb lesz a termelés i*. Elkészült már az új munkacsarnok is. Itt a durvaelőkészítő üzem kapott helyet. Az új csarnok alatt pincét is építettek. aminek a segítségével lehetővé vált jobb gyártási technológia bevezetése, azzal, hogy most mód nyílik a termelésbe kerülő anyag pihentetésére, A dolgozók szempontjúSbót azonban igen fontos az is, hogy az új létesítpvenyek között szerepel az új fürdő építése is. A dolgozók többsége társadalmi munkával is hozzájárul a fürdő-öltöző építéséhez, Meredek ez a létra, aztán nem fél, hogy mellé lép? — Kerüljön beljebb fiam — vág a szavamba Kovács néni. — Aztán csak sose aggódjon, megjárom én naponta ezt az utat. Meg hát mitől is féljen már egy ilyen vén csont? — mondja, s mosolygó szeme körül táncot járnak a szarkalá- fcak. Leülölk. s elnézem, hogy for- dul-perdül az alacsony konyhában. Tűzre tesz, ételt kavar „Eleget dolgoztál, eredj nyug- ! ból” — Az már igaz, nehezen ] hittem el. De aztán a lányom j megmagyarázta: letöltöttük az! öt évet, még többet is, hát, megjár. ! — De hát miért nem hitte i el? — Nehezen értjük meg mi; az új szokásokat, fiam. Az én ! anyám nagyon dolgos asszony j volt. Kilenc gyereket nevelt; föl, bele is betegedett a sok > munkába, oszt öregségére még • se kapott semmit. Nekem meg ' egyszerűen csak azt mondják: és közben beszél, beszél... — A tsz-ből küldték lelkem? No akkor beszélt a lányommal is, ő ott az elnök. Sok gondja van, mert nehéz az embereknek igazságot tenni, de hát hadd csinálja, ha szereti. £n is szerettem oda járni. A kertészetben dolgoztam. Még tavaly is megkerestem a másfél munkaegységet naponta. A Miska kertész mondta is sokszor: „Ej, mami, mami! Maga még most is többet ér, mint két fiatal”. Úgy dolgoztam én, hogy a lányok nem tudtak a nyomomba jönni, ha lemaradtak, akkor aztán csúfoltak, díjba!” Hát meg lehet, ezt érteni? — Haragszik érte. Kovács néni? — Már hogy haragú gnék? Mert hát miből is élnénk, ha ez nem volna? Az uram munkaképtelen, nekem meg itt a sok házi munka, azt is elóg elvégezni, hát akkor ki keresné a kenyeret? — És mennyi nyugdíjat kapnak? — Kettőnkre 630 forintot. Aztán holtunk napjáig kijár. Beosztva mindenre futja, ami ilyen két öregnek szükséges. hogy hova sietek, ki kerget? . , . . , Hiába, nem tudtam leülni ka- Az már egy lgaz> hogy nem > carászni. Megszoktam fiata.l megyünk a szomszédba kérni. ’ koromtól a nehéz munkát. — Tulajdonképpen hány éves a néni? — Hetvennyolc vagyok kedvesem. Hogy nem hiszi? Petiig így van. Az uram meg toyolcvanhárom. ö is tag volt. füeli ®r. Most a télen menHát igen, Kovács néniék' megöregedtek és a sellyei Bé- < ke Tsz nyugdíjasai. Nem vár-' ta meg “fl tsz, hogy ott bukjanak fel a kapa mellett, mert a tsz-tagnak még az öreg kora is más, mint a parasztőseinek, így van ez előírva. És nem ok C oha életemben nem láttam annyi transzformátort, mint a DÉDASZ műhelyében. Telistele van áramátalakító berendezésekkel, csak kígyózva, cikk-cakkban lehet közöttük járni. Itt dolgozik Marusenszki Antal transzformátorkezelő és szakszervezeti bizalmi. Maholnap huszonhat éves, telt- arcú, köpcös és fürge fiatalember. Sok, jóval idősebb szakmunkás dolgozik a műhelyben. Mint szervezett munkások is régiek, ezért kíváncsian faggatom őket, miért a huszonhatéves Márusenszkit választották meg szak- szervezeti bizalmijuknak. A válaszokat ■így lehetne összefoglalni: agilis, mozgékony, a műhely legjobb szakmunkása. sohasem hordta magasan az orrát. Jókedélyü, vicces gyerek... Valóban. Marusenszki szereti a tré-, fát. szívesen elbolondozik a munkatársaival, íratlan iörvény a műhelyben, hogy a megtréfált embernek nem ajánlatos nagyon mérgelődnie, mert annál jobban kinevetik. Tudni kell azt is, hogy a „kitolást“ nemcsak adni lehet, hanem kapni is. A mi „Matyinkat“ is megtréfálják. Egyszer csak otthon vette észre, hogy olajos kóccal tömték tele az aktatáskáját. Ezúttal saját magát nevette ki. Talán csodálkoznak, hogy miért írok ezekről a tréfákról. Ez is az élethez tartozik. A nevetés is egybeforraszthatja. az embereidet, családiassá teszi a műhely légkörét. Mert az! Ha az ember jókedvű, vidámabban megy a munka is. A Marusinszki elvtársat ugrató emberek nagyon komolyak tudnak lenni, ha hivatalos — tehát szakszervezeti — ügyben térnek h&zá. Még az idős szakmunkások is tisztelettel beszélnek vele. Ez a tisztelet nemcsak személyének, és emberi értékeinek, sőt, nem is annak szól elsősorban, hanem a bizalminak. Akit 48 munkás választott meg egyhavD gú szavazással, akivel a művezetőtől az igazgatóig mindenki úgy beszél, mintha mind a negyvennyolcukkal tárgyalna egyszerre. Marusenszki elvtárs munkaasztalához invitált és megmutatta szakszervezeti iratait. Külön mappában tartja őket. C ok szakszervezeti bizalmival be- szettem már. Amikor a. munkájuk felől érdeklődtem, tőlük, jónéhá- nyuk a „bélyegeladással“ kezdte. Ezt állította az első helyre. Marusenszki elvtárs tagdíjfizetési listát vett elő a mappájából és megmutatta: nyolcán már a decemberi tagdíjukat is rendezték. Ennél több szó nem is esett a tagdíjfizetésről és ez nagyon tetszett. Nem azért, mert a tagdíjfizetés ne m fontos — fontos az! —, de nemcsak a tagdíjak összeszedéséből áll a bizalmi munkája. A jó bizalminál ez a legkevesebb. Láttam egy másik, gondosan elkészített listát is. Ugyancsak a 48 tag neve szerepelt benne és mindegyik neve mellé odaírta, hogy ki, melyik év, hányadik hónapjának, melyik napján kapott munkaruhát és mikor — szintén év, hónap és nap szerint — jár neki áj. A munkások már megszokták, sokszor elkérik és belenéznek. Nincs is baj a munkaruhával, mindenki megkapja pontosan. Ha prémiumosztásra kerül sor. Marusinszki elvtársnak épp olyan szava ran. mint Egyed Jenő művezetőnek. Szervezi a munkaversenyt és gyakran eljár a munkások panaszában. Persze, azért nem mindegyikben, csak akkor verekszik, ha társának igaza tnn. Ha valaki jogtalanul kér, egy lépést sem tesz. Egy ilyen esetnek magam is szem- és fültanúja voltam. Előttem utasított el egy — mondjuk meg őszintén — ki tudja már hány helyen dolgozott, a DÉDÁSZ-nál új munkást, aki ■*— talán jogos bérpanasza mellett — egyéb, indokolatlan anyagi juttatásokat kért eléggé követelő hangnemben. Nyíltan, határozottan, egyben türelmesen megmondotta neki, hogy miéit nincs igaza. Kilenc hónapos bizalmisága alatt három röpgyülést tartott. Egyiket az atom- és hidirgénfegyverek ettiltásáém folyó harcnak, a másikát a szegedi testvérüzemmel folytatott munkaversenynek szentelte, a harmadik élmény beszámoló volt szovjetunióbeli útjáról. Az első röpgyülésen még lámpalázzal küszködött — olyan öreg munkásokhoz szólt, akik az apja lehetnének, — de a másodiknál már belejött. A legutóbbinál úgy ment minden mint a karikacsapás, elvégre két, Szovjetunióban töltött hét után van is miről beszélnie az embereknek! A Kiev—Moszkva úttal a szakszer- vezet tüntette ki. Nemrég a párt ta,gjelöltje lett... Ha öszegezem a dolgokat, akkor kiderül, hogy Marusenszki elvtárs tüneményes gyorsasaggal emelkedik. íme: Kora tavasszal szakszervezeti bizalmi lett, májusban kiváló dolgozói jelvényt kapott, később felvették tagjelöltnek, kiküldték a Szovjetunióba.,. Mindez egyetlen esztendő alatt! Ma, az üb-elnök azon töpreng, hogy technikust farag belőle. Apját, a vasasi éhségsztrájk után kikötötték a. csendőrök. Nem is olyan re- aen, z*ak 22 t*zterdővel ezelőtt. MAGYAR LÁSZLÓ
