Dunántúli Napló, 1958. november (15. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-26 / 279. szám

»58. NOVEMBER 26. NAPLÓ 3 Az új termelői árrendszerről Gazdasági életünkben, gyak­ran történnek olyan esemé­nyek, melyek pillanatnyilag csak a szakemberek szűk kö­rét foglalkoztatják, hatásuk­ban azonban az egész népgaz­daságra kiterjednek, követ- kezményükbeá a dolgozók szé­les rétegét érintik^ Ilyen nagy jelentőségű közgazdasági in­tézkedés a kormánynak az a határozata, hogy az ipari ter­melőd árakat át kell dolgozni és az új árakat 1959. január 1-től életbe kell léptetni; Mielőtt az ipari termelői árak rendezésének alapelvét és az ezzel kapcsolatos felada­tokat vázolnám, több szem­pontból szükséges röviden ar­ra is rávilágítani, hogy mi az állam árszabályozó szerepe a szocialista tervgazdálkodás­ban. Szülésén van-e állami árszabályozásra ? Ezt a kérdést főként az el­lenforradalmi időszak vetette fel, midőn igen sokan vitat­ták a tervgazdálkodás helyes­ségét és szükségességét is. Ez időben hangzott el több oldal­ról olyan javaslat, hogy a terv­szerű gazdálkodás helyett, na­gyobb önállóságot kell bizto­sítani a gazdasági életben a vállalatoknak és az állami ár- szabályozás helyett az árak alakulását a vállalatokra, az értéktörvény, a kereslet-kíná­lat szabad érvényesülésére kell bízni. Két év távlatából az eszmei zűrzavar lecsilla- podtával ma már mindenki előtt világos, hogy a gazdasági élet tervszerű irányítása nél­kül nem lehet szocializmust építeni: a tervszerű gazdálko­dás viszont elképzelhetetlen, az állam árszabályozó szere­pe nélkül. A termelésit, az el­osztást illetően lehet csökken­teni a központi élőír ásókat, lehet fokozni az alsóbb szer­vek, vállalatok önállóságát, — miként ez a közelmúltban meg is történt. Az árak meghatá­rozását a lényeges termelési és fogyasztási eszközökre vo­natkozóan azonban az állam kezébe kell összpontosítaná; Az állami árszabályozással válik lehetővé az értéktörvény tudatos felhasználása, a gaz­dasági élet irányítása és ellen őrzése, a bérből és fizetésből élők reáljövedelmének szabá­lyozása. Az állami árszabályo­zás egyik előfeltétele gazda­sági életünk stabilitásának, a pénz szilárdságának; Gondol­junk csak arra, hogy milyen veszélyt rejtett volna magá­ban, ha 1957 elején a kormány hallgat ezekre a tanácsokra, melyek az árak szabaddá té­telét, a kereslet-kínálat sza­bad érvényesülését javasolták. Az ország a legrövidebb időn belül az infláció örvényébe sodródott volna. Az állam ár- szabályozó szerepével kapcso­latosan gondoljunk arra is, hogy a bérből és fizetésből élő dolgozók széles tömegének mi­Észrevesszük a jót is f Sok rosszait hallottam és ol­vastam már a Pécsi Ingatlan-1 kezelő Vállalatról; Ezekután vegyes érzelmekkel fordultam a vállalat igazgatójához, laká­som átalakítása ügyében. Leg­nagyobb meglepetésemre, re­ménytelenné. hitt ügyem elin­tézést nyert; Kérésem az volt, hogy a lakás-1 átalakítással egyidöben végez-1 zék el a villanyvezeték falba- helyozését is a szerelők, hogy' a lakás rendjét ne kelljen két-, szer megbontani. Ez nekem, mint dolgozó nőnek nagy előnyt jelent. A PIK vezetésé-1 ge kérésem elintézésére tőle, minden telhetőt megtett, na­gyon jólesett az a jóakarat,1 amellyel ügyemet kezelték. Ezt nemcsak azért írom, hogy köszönetét mondjak a jó munkáért, hanem azért is,1 hogy beszéljünk arról is, ami' ló. Mert észrevesszük a jót is. Urbattyecz Istvánná Anna utca 7. sz; lyen nagy megnyugvást, biz­tonságot ad az a tény, hogy a fizetését előre be tudja oszta­ni és az áremelkedések nem fenyegetik a család háztartá­sának egyensúlyát. Mi a termelői és mi a fogyasztói ár? Ahhoz, hogy a termelői ár­rendezés lényegét megérthes­sük, szükséges egy-két alap­fogalom közelebbi ismerete. Gyakran találkozunk az ön­költség fogalmával. Az ipari termékek önköltsége alatt azt az árat értjük, amibe a gyár­tó vállalatnak a termék elő­állítása került; értjük tehát alatta a felmerült összes költ­séget, mely magában foglalja a felhasznált nyersanyagot, az elhasznált munkaeszközöket, a munkabért és az egyéb költ­ségeket. Termelői ár alatt a gyári eladási* árat értjük, ez — normális esetet feltételezve — az önköltségi árnál a vállalati nyereséggel nagyobb. (Termé­szetesen, ha az önköltség ma­gasabb, mint a termelői ár, a vállalat veszteséges.) A ter­melői ár lehet nettó termelői ár és bruttó termelői ár, asze­rint, hogy hozzászámítjuk-e a forgalmi adót vagy sem; A kö­vetkezőkben a termelői ár­rendezés alatt a forgalmi adó nélküli, tehát nettó termelői ár rendezését értjük.­A fogyasztói ár magában foglalja a termelői áron kívül a kis- és nagykereskedelmi vállalatok költségeit és nyere- ÍS; Természetesen árrendsze­rünknek ez csak sémaszerű Vázlata, a gyakorlatban és részleteiben ez sokkal bonyo­lultabb kérdést Miért szükséges a termelői árak megváltoztatása ? A jelenleg érvényben lévő ipart termelői árak nagyjából 1950 óta vannak érvényben, kivéve az új gyártmányok árait, valamint az időközben egyes területeken történt ár­rendezéseket. Az ipari termé­kek zömének az ára tehát nép­gazdaságunk 1950. évi szerke­zetére és termelési feltételeire épült fel. 1950 óta azonban népgazdaságunkban jelentős változások történtek, az ipar szerkezete is módosult. Több új iparág alakult az elmúlt időszakban, sok gyártmányt az ipar ma kisebb ráfordítás­sal termel, mint évekkel ez­előtt. Az árak újjárendezése tehát elsősorban azért szüksé­ges, hogy a termelői árará­nyokat a megváltozott terme­lési fel tételekhez igazítsa. Az árak újjárendezése azon­ban nemcsak azt jelenti, hogy az árakat egybehangoljuk az új termelési viszonyokkal. A jelenlegi ipari termelői ár­rendszer megváltoztatását még egyéb okok is indokolják. Eddigi árrendszerünk egyik legnagyobb hiányossága az volt, hogy a termelési költsé­gek nem mindig a felmerülés helyén, térültek meg. Ennek következtében az önköltségi, valamint a termelői ár nem tükrözték híven a termelési költségeket. Ennek további hatása pedig az volt, hogy nem ösztönözte a vállalatokat a költségek csökkentésére, a műszaki fejlesztésre. Az új ár­rendszerben az önköltség el­vén felépülő termelőd ár a gyártmányok valóságos költsé- gieit megközelítően vissza fog­ja tükrözni, jobban lehetővé teszi annak megítélését, hogy mibe került a termék és meny­nyi a vállalati hasizom Ab új árakban helyet biz­tosítanak a műszaki, a gyárt- mámyfejlesiztésá, a kísérleti és a kutató munka költségeinek is. A műszaki fejlesztési alap előmozdítja majd a korszerű gyártmányok termelését. Az új árakban ugyancsak helyet biztosítanak majd a garanciá­lis, jótállási költségnek is, amely elősegíti, hogy az ipar a lakosság részére gyorsabban és szívesebben végezze el a hibás fogyasztási cikkek meg­javítását. Eddigi árrendszerünknek egyik nagy hiányossága volt, hogy az alapvető nyersanya­gok, a szén és a hengerelt áruk önköltsége jóval maga­sabb volt a termelői árnál. Itt az állam maga szubvencióval fedezte a „ráfizetést“, a többi vállalat önköltségét viszont lé­nyegesen csökkentette ez a két legfontosabb ipari nyersanyag. Az új termelői ár majd bizto­sítja, hogy a szén és hengerelt áru úgy terhelje majd a töb­bi gyártmány önköltségét, amibe azok a népgazdaságnak ténviee kerülnek. Szükségessé tették a terme­lői árak változtatását még egyéb okok is. így pl. az im­portanyagok pocsékolásához vezetett igen sok esetben az a körülmény, hogy az import­anyaghoz olcsóbban jutottak hozzá a vállalatok, mintha azonos rendeltetésű belföldi termékeket vásároltak volna. Az exportárak viszont nem ösztönözték a vállalatokat ar­ra, hogy külföldre szállítási terveiket teljesítsék, korsze­rűbb gyártmányokkal újabb piacot keressenek iparunknak. Az árrendszer aránytalanságai megnehezítették a külkereske­delmi tevékenység gazdaságos­ságának elbírálását; is; A mezőgazdaságban a be­gyűjtés eltörlése megváltoz­tatta a felvásárlási árakat; Az ipari árrendezésnek most meg kell teremtenie az összhangot a felvásárlási árak és az élel­miszeripart termelői árak kö­zött; Az árrendezés teszi lehetővé azt is, hogy az önköltségi árakban rendezzük az 1957. évi bér- és fizetésemeléseket; az önköltséget fogja terhelni az újonnan bevezetett illet­ményadó is, ami legalább rész­ben fogja fedezni a dolgozók béren kívüli állami juttatásait is. Egyéb lészletkérdéseket nem is érintve, tehát láthatjuk azo­kat a főelveket, amelyek az ár­rendezést szükségessé tették: az árak egybehangolása a megváltozott termelési feltéte­lekkel: a termelői áraknak a tényleges önköltségre való fel­építése1 olyan ármechanizmus létrehozása, mely a vállalato­kat a gazdaságosabb termelés­re és műszaki fejlesztésre ösz­tönzi; 660000 forint értékű részjegyet fizettek be a föl d m Qvesszövetkezeti tagok Választmányi ülést tartott a MÉSZÖV A MÉSZÖV választmánya kedden délelőtt fél 10 órai kez­dettel ülést tartott a MÉSZÖV kultúrtermében. Az ülésen resztvettek Serfőző László és Rácz Gyula SZÖVOSZ igazga­tósági tagok, valamint 28 vá­lasztmányi tag és a meghívott vendégek. Első napirendi pontként Nagy Sándor elvtárs MÉSZÖV igazgatósági elnök számolt be az fmsz-ek háromnegyed évi munkájáról. Elmondotta, hogy földművesszövetkezeteink ez időszak alatt jól oldották meg feladataikat, elősegítették a mezőgazdaság szocialista át­szervezését, és jelentős szere­pet játszottak a mezőgazdasági termelés emelésében. Ebben a gazdasági évben 12 650 holdon mintegy 16 000 dolgozó paraszt tál kötöttek szerződést föld­művesszövetkezeteink. Cukor­répa- és rostlen-szerződtetésben megyénk országosan első he­lyen áll. Ez évben 128 szakcso­portot hoztunk létre és 13 ifjú­sági szövetkezetét, ugyancsak 13 szakcsoportunk termelőszö­vetkezetté alakult; Szegedi Ernő elvtárs a gyen­ge földművesszövetkezetek gaz dasági megerősítéséről beszélt. Javasolta hitelvisszafizetésük elengedését azzal a feltétellel, hogy ha ennek ellenére sem lesznek életképesek, úgy a nagy és erős földművesszövet­kezetekkel összevonják őket. A vita megnyitása után az FJK-vezetők számoltak be munkájukról, javaslatokat tet­tek a munka megjavítására. Elmondották, hogy ebben az évben 660 000 forint folyt be a részjegybefizetésekből a föld­művesszövetkezetekbe, amire még nem volt példa. Jól oldot­ták meg a falusi ismeretter­jesztő előadások szervezését is, amiben szintén Baranya megye az első. 32 népközépiskola be­indítása is folyamatban van, melyből három már működik. 222 nőbizottság és 8 takarék- szövetkezet működik a megyé­ben, mely utóbbiak igen nép­szerűek a parasztok között. A délutáni órákig elhúzódó vita után került sor a mező- gazdasági és szociálpolitikai szakbizottságok szavazás útján történő kiszélesítésére; Ha tí% percet késik a sebes. November 16-án tíz percet késett a Budapest—Baja között közlekedő sebesvonat és e miatt a következő napon, hét­főn összetörve, egy álmatlan éjszaka után foghattunk mun­kához. Mi valamennyien pécsi és a környékbeli üzemekben és építkezéseknél dolgozunk és szombatonként rendszeresen hazajárunk a családunkhoz. A kérdéses napon hazulról jöt­tünk vissza a munkahelyünk­re. Nem tudjuk mi okból, a bu­dapesti sebesvonat tíz perc ké­séssel érkezett meg Bajára, — azaz 22 óra 17 perc helyett 22 óra 27 perckor. A Pécs, illetve Bálaszék felé induló csatlako­zásunk viszont rendes időben, 22 óra 22 perckor elment, noha csak öt percet kellett volna várni a mi csatlakozásunkra. Amikor mi tizennégyen, akik munkahelyünkre iigyekeztünk, reklamáltunk, amiért a csatla­kozást elengedték, azt a vá­laszt kaptuk: megy éjfél után pz a téma válóban az ut- cán hevert — ponto­sabban egy Pobeda taxi képe­ben, a zeg-zugos pécsi utcákon i gurult egészen addig, amíg lvezetője véletlenül fel nem hívta rá figyelmemet. Váratlanul ki kellett ugranorn a seUyei járásba. A reggeli vonat már elment, az ügy sürgős volt — így hát nem maradt más, mint a taxii A taxi vezetője a sofőrök ahhoz a típusához tartozott, amelyik beszélgetéssel igyekszik elütni a hosszú út, a szemer­kélő eső unalmát. Jó magam, is szeretek beszélgetni, így aztán ihamarosan belemelegedtünk. Először szokás szerint az idő­járásról, meg más efféléről beszélgettünk, aztán — ahogy ez már történnni szokott — most is akadt egy közös téma, ame­lyiknél megállapodtunk. Régi tervem már az, hogy tüzetesen kikérdezek egy sofőrt arról, hogy mostanában kik utaznak taxin? Sellyéig hosszú az út (és kátyús is, a fene egye meg), jutott idő bőségesen a be­szélgetésre; — Hogy kit viszek? Hát mindenféle embert — kaptam első szuszra a választ. — Aki jön. Elviszek én bárkit, csak megfizesse. Ezt tudom — segítettem az elakadni készülő beszélge­tést. —= Mióta sofőr? mts Huszonegy éve; «■» Nahát. Éppen erre akarok kilyukadni. Kik jártak, te­szem azt 1940-ben taxin és kik járnak ma? — Értem már. — Készségeskedett a sofőr. — Régen csak 'az úri népek tudták megfizetni a tarifát. Nem mondom, egy ■esküvőn, vagy egy nagyritka kiruccanáson azért a melós is megreszkírozta. Most meg? Nem is viszek mást, mint munkás 'embert. Ha nagyobb vonat érkezik, huszan-harmincan is vár­nak a taxira. Este nincs egy percnyi maradás a Széchenyi téren, annyi az utas, hogy felét sem győzzük elszállítani. Ezt kérem el kell ismerni. Ez így van. Elhallgatott, mert egy zökkenő úgy félredobta az első ke­reket, hogy majdnem az árokban találtuk magunkat. Amikor egyenesbe keveredtünk, újra a sofőr kezdett beszélni. Képzelje, a múltkor odaállít hozzám egy kisfiú. Bácsi vi- gyen el Deindolba. Megy oda busz is, mondom neki, de a kis srác nem tágított. Van pénzed? — kérdeztem. — Van hát. — Es honnan? — Zsebpénz — válaszol és ahogy végig­néztem a ruháján, el is hittem neki. Szépen volt öltözve. Sár­cipő, műbőrkabát. Mit szólhattam? Kinyitottam az ajtót előtte, 1aztán megnyomtam a kuplungot. A fene kölyke még borra­valót is adott. — Mit mondjak még. Az egyik kollégámra vasárnap dél­ben két teknős cigány rendelt fuvart, de igazi teknövájók ám, befont hajjal, mezítláb, kezükben szerszám. Rokonlátogatóba 'jöttek valahová, Patacs mellé. A vonat elhozta őket az állo- \u$Asig, ott meg taxiba ültek. Hát ilyen -a hogy munkások, fTA&AÓA wwhwwwwwiwm * gyerekek, cigányok taxizzanak, tényleg nem volt azelőtt. Leg­feljebb a mentőautóba ülhet tek bele, ha egyáltalán kiment értük; s a Érdemes elgondolkodni a gépkocsivezető szavai felett. Több okból is. Mindenekelőtt azért, mert valóban szemlélete­sen mutatja — mint egy csepp a tengert —, hogy mennyire megváltozott az emberek helyzete és ezzel együtt életszemlé­lete, gondolkodása. Mert a teknővájó cigánynak esetleg a múltban is lett volna egy sikeres vásár után annyi pénze, hogy „ki, ha nem én” alapon beleüljön egy taxiba. De vajon, be mert volna-e ülni, s lett volna-e olyan sofőr — tisztelet a kivételnek —, aki bele engedte volna ülni a taxiba? Nem igen akadt volna ilyen. ÄA int ahogyan a munkásgyerekeknek sem jutott a múlt- ban taxira, de gyakran még lábbelire, tankönyvre sem. Számos bányászfiút ismertem, aki Pécsbányáról, Mecseksza- bolcsról gyalog járt be a polgáriba, s nemhogy taxizásra, ha­nem még autóbuszbérletre sem tellett. Ma pedig. Nézzék csak meg a reptéri autóbuszmegállót reggel. A sok bérletes kisdiák úgy elözönli a buszokat, hogy mi, felnőttek nemegyszer lemaradunk a második, sőt a har­madik járatról is. Pedig csak a Dózsa-iskölába mennek, leg­feljebb másfél kilométer távolságnyira;»« Megvallom, első hallásra nekem is nagyon megtetszett a sofőr elbeszélése a taxit rendelő kisfiúról. Kedves jelenet le hetett, amint beült a hátsó ülésre és megadta a jelt az indu­lásra. Közben azonban jobban meggondoltam és másképpen Iá tom a dolgot. Leírom őszintén, nem örülnék annak, ha teszem azt, az én kislányom cselekedne hasonlóan. Túl korai és túl sok a jóból. Az ország általános helyzetét tekintve, még nem tartunk ott, hogy fiainkat ilyen allűrökre neveljük. A kisgyer­mek jellemének formálása szempontjából sem jó az ilyesmi. A sok — és mint a példa mutatja, felesleges — zsebpénz könnyelművé, pazarlóvá teheti a gyermeket és nagy képűvé. Nem kell sok, csak néhány ilyen taxizás, vagy más egyéb túl korai dolog és máris kialakul a majdani könnyelmű, magát érdemtelenül mások fölé helyező jellem csírája. Dokonokat vártam a minap az állomáson. Ott lestem el két munkásfiatal párbeszédét. — Menjünk villamossal. — Inkább taxival A Dózsáig kivisz egy tízesért. Miért' tolongjunk? Be is ültek egy taxiba. Jól tették. Becsülettel dolgoznak, jól keresnek. Tehetik. örvendetes, igen örvendetes dolog az, hogy ma már a, munkásember számára is szabad a taxi... Különvélemény viszont — és tessék, vitatkozzunk rajta', —, hogy a gyerekek azért ne taxizgassanak egyedül. Nekik' még nem szabad a taxi. Várják meg a felnőtt kort. VASVARI FERENC 2 őre 20 perckor te egy vonat, menjünk el azzal. Be kellett émünSk ennyivel. Egész éjjel nem aludtunk és egy túlzsúfolt vonaton érkez­tünk reggel Pécsre. Az esettel kapcsolatban csak azt kérdezzük, miért nem lehet bevárni azt a bizonyos 30 per­ces csatlakozó vonaití késési indítást — bár itt csak tíz per­cet kellett volna várni, miért ndkünik kelU megszenvedni azért, ha. a sebesvonat késik tíz percet? Reméljük, hogy ilyen eset nem fordul többet elő még ak­kor sem, ha a csatlakozó vo­nattal csupán egyetlen egy sze­mély akar is tovább utazni. BÁNH1DI MIHÁLY Szigeti út 30. 5. épület. 0 Temető iteai lakai panasza A Ben. Tatarozó Vállalat te­lephelye, mely a Zsolnay ut­cáiból nyílik, áthúzódik a Te­mető utcáiba. De mivel ez a 'hátsó része a telepinek, talán lúgy gondolják, nem is hozzá- juk tartozik, úgy elhanyagol - jak; A ml utcánk aműgyts mos­toha, mert járdánk csak egy keskeny földsáv, ami esőben igen sáros. A tatarozók jóvol­tából lassan már erről is leszo- (rulunk. Tudniillik a fal tövé­ben már oly nagy a gyom és a kóró, hogy majd az egész jár­dát elfoglalja. Esős időben egy (rendesebb ruhában nem is ta­nácsos a járdáin menni. Tavaly 1 télen egyszer sem voltak haj- ilandók az útról eltakarítani a , havat, a járókelőknek kellett utat tömd a magas hóban. Helyzetünk most még annyi­ban súlyosbodott, hogy az épü­let hátsó feléből mindenféle szemetet a gyalogjáróra szór­nak ki. A jelek szerint itt le­gényszállást rendezett be a vál­lalat, s a lakók a papírhuMa- ' déktól kezdve a tojáshéjig min ident kidobnak az ablakon. Kérjük, hogy az illetékesek ' segítsenek nekünk, vessenek •véget ennek az áldatlan álla- potnak$ A Temető utca« lakók. Etelt a CsdisM toli from kilÉlségt Tíznapos magyarországi tar- jtózkodás után kedden délelőtt .elutazott a Csehszlovák Nem­zeti Front küldöttsége. Bú­csúztatásukra a Nyugati pá­lyaudvaron megjelent Bihari László és Vass Istvánné, a ’ Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkárai. Ott volt Jura) Králik, a csehszlovák nagykövetség titkára is;

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents