Dunántúli Napló, 1958. november (15. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-23 / 277. szám

1958. NOVEMBER 83. NAPLÓ 3 A zsámbéki elnökképzőben As Cpillßt valaha apá­cakolostor volt. Fent trónol a dombon, hosszú lépcsősor ve­zet fel hozzá. Szűk, négyzet­alakú udvarát magas falak bástyázzák el a külvilágtól. Itt valaha kedvesmővéreik és novíciák végezték mindennapi egyhangú sétájukat. Az ember önkéntelenül megborzong. • A kaviccsal felszórt udvar és a labirintfolyosós épület ma már az új világ fellegvára. A zsámbéki tsz-elnökképző is­kola székhelye az egykori ko­lostor. Az öreg falak furcsa dolgokat láthatnak. Az udva­ron egy szétszedett traktor áll. Az ablakon belátná egy osz­tályterembe, ahol idős „diá­kok“ hajolnak a könyvek fölé. Az intézet igazgatója. Ba­log Ferenc elvtárs, röviden ennyit mond az elnökképző tanfolyamról: — Egyedülálló intézmény ez az országban. 1951—52-ben alakult. A tanfolyam szeptem­ber 1-től június 20-ig tart Ál­talában 120—130 hallgatónk van. Ez alatt a rövid idő alatt igyekszünk egy szocialista nagyüzemi gazdaság vezetésé­nek alapvető tudnivalóival felruházná a hallgatókat Eddig több mint ezer tsz- elnök végezte el ezt az iskolát; Hogy hasznát látták ►— an­nak ők adják bizonyítékát. Állandóan tartják velünk a kapcsolatot, sok gazdasági problémával fordulnak hoz­zánk s az itt végzettek szá­mára nyáron tartott tovább­képzőre annyian jelentkeztek, hogy felét neon tudtuk elhe­lyezni; Baranyából is jártak már ide sokan. Pl. Sziveri elv- társ, a mágocsi tsz elnöke is itt végzett, ügy tudjuk, szép eredményeket ér él; Ehhez bizonyosan hozzájárultunk mi is. Csengőszó szakítja félbe az igazgató szavait. A húsz per­ces szünetet jelzi. Halk züm­mögéssel telik meg a folyo­só, jellegzetesen iskolai szü­net-hangulat; Az első ember, aki feltűnik a többi közül: a napos. Kar­ján széles piros szalag virít. A napos Bényed József elv­társ, a vókányi Béke Tsz el­nöke. Pár perc múlva megje­lenik a másik baranyai hall­gató is: Horváth József elv­társ, a sombereki Béke Tsz elnöke. Csak ketten vannak a megyéből. Ez bizony elég ke­vés, hiszen olyan megye is van, ahonnan 20 elvtárs tanul az iskolában; Persze nehéz dolog a termelőmunkától, csa­ládtól elszakadni egy idősebb embernek. A kérdés az, hogy megéri-e? — Én szívesen, nagy kedv­vel jöttem ide — mondja Bé- nyei elvtárs. — Gondoltam, hogy nehéz lesz, hiszen mikor volt az, hogy én iskolába jár­tam! Ebben aztán nem is csa­lódtam. Nehéz, nagyon nehéz. Különösen eleinte. Mostaná­ban azonban van eredménye a munkámnak. Sok mindent más szemmel néz itt az emíber. Mert például mit tudtunk ed­dig a vetésforgóról? Azt hit­tük mindent Most kiderült, nagyon keveset. És még sok mindennel így vagyunk. Ha nehéz is, én nem bántam meg. Horváth József elvtárs mér idősebb ember, ö is elnök. A somfbereki Béke Tsz elnöke. ■— Megmondom őszintén — kezdi — én nem szívesen jöt­tem ide. A tagság azonban ragaszkodott hozzál Nagyon nehéz. De most már semmi pénzért nem hagynám abba. A nehézségeket csak legyűr­jük valahogy. Az anyag valóban rendkívül nehéz. A tanköny­vek közül nem egy főiskolai színvonalú, az itt tanuló em­berek azonban szinte kivétel nélkül megbirkóznak az anyaggal. Tudják miért tanul­nak. — Köszönet illeti tanárain­kat — mondja Bényei elvtárs. — Bármikor fordulhatunk hozzájuk, készséggel segíte­nek. Mert nem szégyen az, ha az ember nem ért valamit. A szünet végét jelzi a csen­gő. Újra megkezdődnek az órák. A hallgatók tovább is­merkednek az üzemszervezés, növénytermelés, állattenyész­tés, gépesítéstan rejtelmeivel. Az előadások után is komoly munka folyik. Egyéni tanulás, szakköri foglalkozás. Persze a sok tanulás mellett azért akadnak vidám percek is. Fut­ballmeccs, szakmái vita, ha­talmas sakfcpartik, aztán né­ha-néha a szomszédos Tök községbe is el-el mennek. (Fu­ra neve van, de jó bora.) Egy­szóval nem egyhangúan telik az idő. A zsámbéki iskola hallgatói szép emlékekkel és megnöve- kedett tudással mennek majd haza; (—r Er—) 350 vagon szaloncukor karácsonyra Az élelmiszer főigazgatóság tájékoztatása szerint az idén karácsonyra a tavalyinál lényegesen több idénycikfc kerül az üzletekbe. 1957-ben a kiskereskedelem mintegy 300 vagon sza­loncukrot árusított. Ebben az évben csaknem 350 vagon szalon­cukor, többek) között kétféle minőségű csokoládéval bevont és desszert szaloncukor is kerül a forgalomba. A szaloncukrot egy és kétküás dobozokban árusítják. A szaloncukron kívül hét vagon üres és tömör csokoládéfigurát, 16 vagon vegyes fondant hoznak forgalomba, Elkészült a pécsi bányametán-palackozé A pécs-vasasá Petőfi-aknán felépült metángázlecsapoló üzembehelyezése óta 700 000 köbméter metánt szívott el a bányából, aminek nagyobb ré­szét üzemépületek, fürdő fű­tésére hasznosították, a többit pedig a levegőbe engedték. Az eddigi levegőibe engedett bányametán további haszno­sítását jelenti a 80 000 forin­tos költséggel most elkészült palackozó üzem. A bányame- tán palackozását a jövő héten megkezdik és egyenlőre a tröszt műhelyeiben — majd később a pécsi gyárakban is — lángvágásra használják fel Jubileumi ünnepségek a Nevelők Húsában Félmillió dollár értékű j kokszolható szén A Pécsi Szénbányászati Tröszt igazgatósága előzetes gazdaságossági számítások alapján, amelyek azt bizonyí­tották, hogy az ország szűkös feketeszcnkincséből érdemes kitermelni a vékony szén tele­peket is, szak-bizottságot ho­zott létre a vékony széntelepek leművelésének előmozdítására. Erre a célra szénfűrészt is szer késztettek, amely az egészen vékony telepekből emberi köz­reműködés nélkül termeli ki, sőt szállítja le a szenet. Az idei első háromnegyedév­ben az egymétemél vékonyabb telepekből 28 000 tonna, java­részt kokszolható szenet ter­meltek ki, szemben az előző év azonos időszakában kihozott 6400 tonna szénnel. A trösztnél ugyanezen időszakban 378 kg- al nőtt az egy főre jutó telje­sítmény, 27 forinttal csökkent a szén önköltsége, míg a minő­ség a régebbivel azonos szin­ten maradt. A vékony széntelepeikből a pécsi szénmedencében idén ki­termelt szén devizaértéke meg­haladja a félmillió dollárt. A Nevelők Házában 21-én, pénteken este tartották a Ne­velők Háza 5 éves fennállásá­nak jubileumi ünnepségét. Az ünnepélyen a Pedagógus Szakszervezet Országos Köz­pontjából Péter Ernő, míg a megyei pártbizottság részéről Csendes Lajos elvtárs vett részt, és az ország több területi bizottságának elnöke is jelen volt. Az ünnepi beszédet Achátz Imre elvtárs, a Nevelők Há­zának elnöke mondotta, majd Kottái Ferenc, a Nevelők Há­zának igazgatója számolt be az 5 éves munkáról. Beszélt a kultúrforradalom során elért óriási eredmények­ről, és arról, hogy mindent megtesznek annak érdekében, hogy a pedagógusok a politikai és szakmai ismereteket inten­zívebben sajátítsák el. — A Nevelők Háza a pedagógus szakszervezet életének kultúr- központja — mondotta Koltai elvtárs. Elmondotta, hogy a Nevelők Háza nemcsak a pedagógusok, de a családtagjaik nevelését, művelődését és szórakoztatását is feladatának tartja* Beszámolt az elmúlt 5 év munkájáról, és elmondotta, hogy szívesen néz vissza az eredményekre. A könyvtár­munka, és művészeti csopor­tok, így a képzőművészek mun kája mellett kitért a foto6ok, az énekkar és az irodalmi szín­pad munkájára. Beszélt a dél­utáni klubéletről, a nyugdíjas csoportról, az országjárásokról, a színházszervezésről, a Neve­lők Háza sokrétű munkájáról. A tervekre áttérve kifejtette, hogy egy politechnikai műhely létrehozását szeretnék. Bujdosó László zárószavai után, amelyben a Nevelők Háza munkáját köszönte meg, a pe­dagógusok adtak kultúrműsort; Bujdosó István konferálta a műsort, Vönötzfcy Endréné és Kutasné, Tárnoki Katalin éne­kelt nagy sikerrel, Vönötzky Endre pedig élménytnyújtón játszotta zongorán Chopin: Forradalmi etűdjét. A műsort a Nevelők Házának énekkara által előadott Kodály: Szabad­ság dala tette gazdagabbá. A bennsőséges ünnepély, jól sikerült műsor után a Nevelők Háza megvendégelte a megje­lenteket* (W. M.) Felavatják dr. Berze Nagy János emléktábláját Lassan egy éve lesz annak, hogy Baranya megye Tanácsá­nak kiadásában megjelenít dr; Berze Nagy János életének műve, a „Magyar Népmesetí­pusok“ című kétkötetes nép­rajzi mű. Ebből az alkalomból a pécsi Nevelők Háza fennál­lásának öt éves jubileuma al­kalmából bensőséges ünnepség keretében emlékezik meg a nagy magyar baranyai néprajz- kutató emlékéről. A Nevelők Háza ma délelőtt fél 12 árakor emlékezik meg dr. Berze Nagy Jánosról, a Ja­nus Pannonius ú. 5. szám alatti háznál, ahol sor kerül majd emléktáblájának ünnepélyes leleplezésére. Az emlékünne­pélyt a magyar Himnusz nyit­ja meg, majd utána sor kerül a szerző: „A szabadság neve­lőapjára“ c. versének elszava- lására. Ezután Achátz Imre országgyűlési képviselő, a Ne­velők Háza elnöke mond ero- léfcfoeszédet: Az emlékbeszéd elhangzása után a Nevelők Házának ének­kara előadja Horváth Mihály „Baranyai népdalok“ c. szer­zeményét. Az énekkart Cson­gor József vezényli; Dr. Berze Nagy János euró­pai-, sőt világhírűvé vált köny­vének hatalmas visszhangja volt. Többek között említésre- méltó az, hogy dr. Jan de Fries hollandiai professzor szerint ez a mű a magyar népmesekuta­tásnak kétségkívül standard műve és ezért értékes helyre­igazításokat szolgáltat dr. Stith Thomson amerikai pro­fesszor könyvéhez. A profesz- szor ezt a művet máris ismer­tette a „Zeitschrift des Vereins für Volkskunde” című szak- folyóiratban; Dr. Walter Anderson kiéli professzor, dr. Gösta Berg, a stockholmi Nordinska Muzeum igazgatója, dr. Ingeborg Weber a berlini Német Tudományos Akadémiának tagja, dr. Richard Weiss svájci prof., dr. Reddar Th Cristiamzen norvég és dr. Wolfgang Steinetz né­met professzor szintén rendkí­vül elismerően nyilatkoztak dr. Berze Nagy János művéről, ami mind azt bizonyítja, hogy ez a mű világviszonylatban is jelentős alkotás* „Kedves László! Megkaptam a dátumot, amikor az ameri­kai bevándorlási hivatal visz- sza fog Szállítani Magyaror­szágra. Valószínű, november végén otthon leszek; Most, visszagondolva a „nyu­gati tanulmányutamra", mond­hatom, egyetlen boldog pilla­natom sem volt. Napokban ta­lálkoztam lengyel diákokkal, akik legális tanulmányúton vannak itt. Micsoda különb­ség! Ok nyugodtan, a jó mun­ka végeztével, jó lelkiismeret­tel, a biztosra térnek haza, én meg a két éve tartó folytonos megaláztatás után undorodva magamtól, bizonytalan érzések­kel és borús gondolatokkal té­rek vissza. A határon való átszökésem után egy tömeglágerbe kerül­tem. Egy rongyos, piszkos, minden emberi formából kivet­kőzött csőcselék között vol­tam. Nem akartam hinni, hogy én is úgy nézek ki, mint a töb­biek, pedig nekem is rongyos volt a ruhám, s ott feküdtem a koszos padlón. Koldultam a ci­garettavégért és rágtam a na­rancshéjat. Az utcán az embe­rek néha kezembe nyomtak néhány schillinget, vagy egy csomag cigarettát — „koldús — én egy koldús vagyok!’ — gondoltam. Miféle emberek között va­gyok én? Egyik éjjel egy ma­gyar zsidót félholtra vertek, csupán zsidógyűlöletből, re­kedt hangon egy hivatásos be­törő mesélte a röhögő társaság­nak izgalmas „szajrézásait”. Fényes nappal, vagy 200 em­ber szemeláttára fiatal párok pokrócba csavarodva élvezték a szexuális élet gyönyöreit, őket még az sem zavarta, hogy ismeretségük néha csak né­hány órára tekinthetett vissza. Sokszor még 14 éves leány­arcokat is láttunk a pokróc alól kipislogni. Fiatal kis ma­gyar lányokat néha arra érde­mes férfiak néhány schillin- gért árusítanak az osztrák if­jaknak. Kábulton, zúgó fejjel nap­hosszat csak feküdtem, a kül­világot is alig tudtam érzékel­ni. Üsztam az árral, mentem a magam választotta csőcselék után. Sodródtam a tömeggel és ráhagytam a tömeghisztériára, hogy a legjobb anyagi létem az Egyesült Államokban lesz. Az amerikai vízumra nagyon so­káig kellett várni. A kivándor­lást a vallásszervezetek bonyo­lították le. A kiutazás módját hamar megtanultuk'■ szemfü- lesség, tolakodás, erőszakos ha­zugság. Ha ma a reformátusok kapnak vízumot, akkor refor­mátusnak kell lenni. Nem tör­ténik semmi baj belőle, mert aztán másnap átkeresztelked- hetünk egy újabb, magunk vá­lasztotta vallásra. Engem a ka­tolikusok hoztak ki, csupán azt az egyet kellett megígérnem, hogy feleségemtől sohasem fo­gok elválni, mert ezt az egyház tiltja. Meg kellett tanulni, hogy a képmutatás, az egy be­csületes törvénye itt az élet­nek. Amerikába hajózásunk után engem orvosi ellenőrzés címén két hónapra visszatartottak. Azután minden kérdezés nél­kül lehoztak CalifomiAba, egy eldugott kis faluba, s egy nad­rággyárba tettek be, ahol női munkát végeztünk. Néhány magyar disszidensen kívül nem volt férfi munkás a teremben, s mind fiatal nő, egytől egyig színesbőrü. Nekünk, magyarok­nak a munkafeltételünk a kö­vetkező volt: Hetvenöt cent órabér, munka közben kétszer tíz perc szünet, munka közben sem beszélgetni, sem dohá­nyozni nem szabad, a varrógé­peket egy percre is elhagyni tilos. Egy év tanulási idő, a fi­zetés csak azután emelkedik. Rövid számolgatás után rá­jöttem, hogy a fizetés nem te* szí ki azt az összeget, amiért a legolcsóbb lakást és étkezést lehet kapni a faluban. Kije­lentettem a még ott tartózkodó bevándorlási hivatal tisztvise­lőinek, hogy azonnal vissza szeretnék térni Magyarország­ra. ök azonban rámnéztek és faképnél hagytak. Szerencsémre Freznóból (kö­zeli város) kijött egy régen ki­települt magyar család magya­rokat látogatni. Megkérdezte, hogy miért vagyok olyan szo­morú? „Nem akarok itt dol­gozni, mit csinálhatok?” — vá­laszoltam. Étre ő: „Bízzon is­tenben, mi a vallása?” — „Ka­tolikus vagyok” — mondtam. Azután ő bejelentette, hogy utálja a katolikusokat. „Én is” — adtam a meglepő választ. Elkezdett agitálni engem, hogy lépjek át az ő vallására. Isten bocsássa meg nekem, de én akkor ezt megígértem neki. Elmesélte később, hogy ők mennyivel rosszabb helyzetben vannak. Most (egy hatalmas izomkolosszus) mosogató, fele­sége pedig takarítónő, az öre­geknek sokkal nehezebb állást találni, ha netán elbocsátanák. Magukkal vittek és a többi Freznóban élő magyar, meg a vallások hatalmas befolyásá­nak segítségével sikerült egy dicsőséges bus-boy állást sze­rezni nekem egy hatalmas ét­teremben, a hegyek között, Yosemitében. Soha nem látott hatalmas tálcákon cipeltem naphosszat a szennyes edénye­ket 1 dolláros órabérért. Hogy ezért az állásért nekem, athe- ist&nak mennyi bibliát és val­lási röpiratot kellett olvasnom, az ízléstelen amerikai templo­mokat járni, az már a fantasz­tikumba megy. A vallás itt egy fantasztikus dolog, majdnem annyi vallás van, ahány temp­lom, hihetetlen hatalmat és be­folyást jelent a vallás itt. Hal­lottál-e már a holy rollers, ma­gyarul a szent bukfencezők vallásáról? Ez egy, a vad tör­zsekre emlékeztető vallás, a hívők vallási extázisbán fet- rengenek, bukfenceinek a lel­kűk megőrzése érdekében és kiabálnak. A munka borzalmas volt, egy percet se éreztem megalá- zottság nélkül. Ha nagyritkán egy vendég kezembe nyomott néhány cent borravalót, azt a munkám természetéből kifolyó lag el kellett fogadnom. Mások legalázatosabb kiszolgálójának kellett lennem és állandóan at­tól rettegni, hogy el ne bocsás­sanak az állásomból, mert százával jött volna helyettem, nálam sokkal erősebb és több tapasztalattal rendelkező. Ál­landóan éreztették velem, hogy ide engem csak alamizsnából vettek fel. Hazatérésre nem mertem gondolni, mert annyi pénzem még sohasem volt, amennyi elég lett volna az útiköltségre; Viszont elég nőtt ahhoz, hogy egyetemre a tandíjat kifizes­sem. Megpróbáltam. A beirat­kozás után azonban nagyon kevés pénzem maradt. Mivel az előbbi helyemen közben fel­mondtak, állást kellett vállal­nom. Boldog voltam, amikor a legkivételesebb protekcióval egy magyar származású pro­fesszor segítségével gazdag diáklányok diákházában (sor- rority) mosogatói állást kap­tam. A szennyes edényeiket kellett mosogatnom fizetés nél­kül, csupán azért, hogy a ma­radék ételt a konyha sarkában elfogyasszam. Már az egyetemi év kezde­tén elkezdtem írni a leveleket Magyarországra, érdeklődve a hazatérés lehetőségeiről. A washingtoni magyar követség­nek is írtam, ahonnan elküld­ték a szükséges kérdőíveket. A követség tudósított, hogy kérvényezzem az amerikai be­vándorlási hivatalnál az ingye­nes hazaszállításomat. Egyet­len lehetőségem volt csak, ha­zajönni, mégpedig az önkéntes deportáltatás. De az nem megy olyan gyorsan. Az F, B. I.-nek komoly munkát adtam, még Yosemitébe is kijöttek utánam 58 nyarán. Végül is tegnap kaptam meg a dátumot. Ismerőseim szerint hatalmas lehetőségek vannak számomra itt. Én, állítólag, egy nagyon szerencsés ember vagyok. Ne­kem sikerült a diákok álma, a graduate school-ba bekerül­nöm, ahol nekem már a tudá­somat elfogadták és dolgozha­tok egyenesen a Ph. D-ért (ami a magyar aspirantura el­végzésével egyenlő). De milyen úton? Az utak és módok to­vábbra sem változnak. Mindig koldús és megalázott maradok. A tányérmosás helyett legfel­jebb áttérhetek a tányémyalás mesterségére, nyalni a papok­nak, a gazdag embereknek a tányérjait és akkor is, nekem csak a maradék jut. Tekinté­lye csak a pénznek van, a többi mind csak érdekesség. Minden bánatomat és keser­vemet a tanulásba öltem. Napi 17 órát töltöttem a könyvek mellett, négy órát dolgoztam és valami keveset aludtam. Ta­nárjaim az egyetemen mond­ták, hogy tizedrésze is elég volna az erőfeszítéseimnek, ha amerikai módszer szerint ta­nulok. Ez azt jelenti, hogy be kell magolni a szövegkönyv téziseit és azokat a tanár elő­adása szerint kell elemezni. Ónálló gondolkodásra itt nincs szükség. Később nagyon szo­morúan rájöttem, hogy ha el akarom végezni az egyetemet, akkor egyáltalán gondolkodni nem szabad. A gondolkozás meg van tiltva a filozófusok­nak. Az egyetem egy nagy specia­lizáló kombinát, úgy dobja ki évente magából a diplomás specializált gépagyakat, mint ahogy az autógyárak a leg­újabb autótípusokat, nem so­kat törődve az áru jövőjével Az egyetemi tanár alkalmazott­ja a nagy kombinátnak, sem­mi köze a tanítványaihoz. A vizsgáztatás írásban, az ered­ményeket géppel vagy gépi módszerrel pontokban számít­ják ki, abszolút mechanikus úton. Szerintük csak így lehet­nek tárgyilagosuk. Az egyetemi tanárnak semmi tekintélye nincs, nincs annyi, mint egy autó-ügynöknek. Az autó-ügy­nök népszerűsége sokkal na­gyobb, mert őt mindenki isme­ri, minden órában bemutatko­zik a televízió nézőknek. Várva vártam a hazatérési engedélyt, amely még a nyáron megjött és most már hónapok óta várom a deportálásomat. Remélem, fogok még találkoz­ni veled, hazatérésem után, talán élő, szóval is mesélhetek a tapasztalataimról és tanul­mányaimról. Üdvözöl barátod: B. MIKLÓS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents