Dunántúli Napló, 1958. november (15. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-23 / 277. szám

NAPLÓ

1958. NOVEMBER 22,

Javítsuk meg a szakmunkások arányát a pártban

I Á munkásosztály helyzetéről szóló október 16-i párt- határozat a többi között kimondja:

„A párttagságon belül a munkások jelenlegi egészséges aránylát (a tagok 60,8 százaléka, a tagjelöltek 64,2 százaléka munkás) tovább kell javítani. Ezen belül külön gondot kell fordítani a szakmunkások és a munkásnők politikai nevelésére és arányának további javítására.“

Feltűnő a „szakmunkások" szó Jelenléte — eddig ugyanis kevésbé beszéltünk a kommunista szakmunkások, párton belüli arányáról. De miért is előnyös, ha ez az arány megfelelő magas a pártban?

Miért e szalmunltásokat?

Nemcsak a szakiképzettségük magasabb a szakmunkásoknak, a politikai öntudatuk is megalapozottabb és szilárdabb — szélesebb a politikai látórkörük. Ha megfigyeljük, a régebbi munkások zöme szakmunkás — ők alkotják az üzemi törzsgárdát. A munkás- osztály tehát jobban át tudta formálni és gyúrni őket, innen a nagyobb öntudatuk,

A szakmunkások — szak- képzettségüknél és szélesebb politikai látókörüknél fogva — tekintélyt élveznek a nem szakmunkások körében, állásfoglalásuk erőteljesen kihat a széles munkástöm e gek politikai állásfoglalására. Ez sem elhanyagolandó szempont.

A leírtak semmiképpen sem jelenthetik a nem szakmunkások háttérbe szorítását a pártban. Szó sincs arról, hogy a párt kizárólag a szakmunkások kasztjellegü pártja legyen. A párt az egész munkásosztály javát, a szegény- parasztság élharcosait, a munkásosztállyal .szövetséges dolgozó osztályok legjobbjait tömöríti a soraiban. A leírtak miatt és azért fordítunk nagyobb gondot a szakmunkád sokra, mert egyes üzemeinkben arányszámuk alacsonyabb a kelleténél.

Ez a helyzet a nagymányo- ki bányász-pártszervezetben is.

Tömeges litt nélkül

Itt a fejtési és elővájási csapatokba osztott vájáron (bányaüzemekben a vájár szakmunkás!) nem éri el a 20 százalékot. A közvetlen termelőmunkában dolgozó vájárok és csillések aránya alig több a 25 százaléknál, a produktív munkát végző munkások aránya nem éri el az 50 százalékot

Szerencsére a pártvezetőség is észrevette. Még szeptemberben megtárgyalta a dolgot és összeírta ama 18 legjobb pár- tonkívüli vájár, csillés és egyéb beosztásban dolgozó munkás nevét, aki legalkalmasabbnak látszik a tagjelöltfelvételre.

Mind a 18-cai elbeszélgettek a pártirodában, — némelyikkel többször Is. Egyiknek sem említették a beszélgetés célját — és ez így is jó. Különben ajtóstú/1 rontottak volna a házba, és az sem baj, ha a munkások önként kérik magukat tagjelöltnek. (Eltekintve a kivételektől. Mert azok is akadhatnak. Minden üzemi pártszervezetünknél találhatunk néhány olyan elvtársat, akik —* ha arról volt szó, — fegyvert fogtak a proletárhaza védelmére, ugyanakkor nem önként, hanem hívásra jöttek annak idején a pártba. Röstel- tek szólni, arra gondoltak, hogy tolakodónak tekintik őket.)

A pártvezetőség nem akar

tömegtoborzást csinálni, óvakodik a pártszervezet felhígításától. Az ellenforradalom előtt az összdolgozói létszám 20 százaléka volt tagja a pártnak — nem szertnének újra ebbe a helyzetbe kerülni. (Ma mintegy tíz százalékos az arány. Igazuk van — nem a szimpazitárnokát várjuk. De vigyázzunk: a tömegtoborzás elvetése nem Jelentheti azt, hogy lemondunk a szakmunkások, a fizikai dolgozók legjobbjairól s-9 az utánpótlásról I

i

A párthatározat a munkás tag- és tagjelöltfelvételt egybe kapcsolja a dolgozók politikai nevelésével. A kettő nem választható el egymástól.

Mi következik ebből?

Helyes, ha megkülönböztetett figyelemmel foglalkoznak a 18 pártonkivüli munkással. Persze nem úgy, ahogy itt történt: egyszer-kétszer behívjuk őket a pártirodába és kész —■ mindennek vége. A párttagok

segítségét te igénybe kellene venni (ami nem történt meg!), konkrétabban: a 18 embert jól ismerő kommunistákat meg kellene bízni azzal, hogy foglalkozzanak a pártonkivüli elvtórsakkal. Nem néhány hétig, hanem hónapokig, s ha kell másfél évig; és nem azért, mert mind a 18-nak okvetlenül párttagnak kell lennie — az idő majd eldöntené, hogy kik gondolnak erre.

De — folytatva a gondolatmenetet — nem elég csak a 18 emberrel foglalkozni. Minden becsületes munkás támogatására szükségünk van, meg aztán nem lehet pontosan kiszámítani, hogy kik állnak a legközelebb a párthoz.

Vajon hogy állunk az össz- dolgozók politikai nevelésével? A rendezvényeket tekintve nem rosszul. Minden negyedévben tartanak egy pártnapot, az ugyancsak há- romhavonként megtartott szakszervezeti gyűléseken, — sőt, néha a termelési tanácskozásokon is — ismertetik a bel- és külpolitika" helyzet lényegét. A tavasszal felállított és be nem vált kérdezz- felelek ládák helyett a felnőtt dolgozók vájáriskoláján bevezették a politikai órákat. (Senki sem javasolta a pártszervezetnek, a saját kezdeményezése.) Ez utóbbi figyelemreméltó a leendő szakmunkások politikai nevelése szempontjából -r máshol is követhetnék a példájukat 1

Sajnos, a tömegszervezeteket eléggé elhanyagolják a politikai nevelés tekintetében^ A szakszervezettel jól foglalkoznak ugyan, de a nőtanács még mostoha gyerek. Nagyon sokat segítettek a KISZ-nek a helyiség, televízió, ping- ponafelszerelés stb-k megszerzésében, de a pártvezetőségi tagok nem tudják, hogy a ki- szesek milyen oktatási formát választottak magúiénak, mi célt tűztek ki a munkatervükben. Pedig ez a lényeg, és ne felejtsük — mint Teleki István párttitkár elvtárs is mondotta — a KISZ aranytartaléka a pártnak!

Csak a politikai neveié® hatékonyabbá tételével számíthatunk a pártszervezet minőségi megerősödésére.

Magyar LászflA

II síiéi silo a taimisla és munkáspöriot mai énei első éiMu-Iii)

A Pravda, az Izvesztija, a

Trud és a Kr aszna ja Zvezda szombati számábem vezércikkben emlékezik meg a kommunista és munkáspártok moszkvai értekezletének első évfordulójáról.

— A moszikvai tanácskozás óta eltelt egy év alatt még jobban megszilárdult a nemzetközi kommunista mozgalom egysége — írja vezércikkében a Pravda. — A szocialista táborhoz tartozó országok népei újabb kiemelkedő győzelmeket arattak, világszerte hatalmasan megnövekedett a béke, a demokrácia és a szocializmus erői. Ez az év a kommunista és munkáspártok további megerősítésének éve volt, e pártok sorai ideológiailag és szervezetileg még jobban összefonrot- tak a marxlzmus-leninizmus zászlaja alatt.

Párt- és KISZ-hírek

UJ PÁRTSZERVEZETEK

A jelölőgyűlések, kisgyűlé- sek, tehát a választási előkészületek a sásdi járásban is nagy tömegeket mozgattak meg, új. áldozatkész és párthfl munkások, parasztok és értelmiségiek nőttek ki a választási munka során.

Mindennek a párt számbeli és minőségi megerősödése a legékesebb bizonyítéka a járásban. £jok olyan községben, ahol eddig nem volt pártszervezet, ma pártszervezet alakul. Ba- kóczán még a választások előtt pártszervezet alakult hat taggal, az alsókövesdl erdőgazdaságban, Kánban, Oroszlón és Tekeresen pedig a közeljövőben alakul pártszervezet általában 4—5 taggal. Alsóköves- den egy kommunista fogatos, Kánban pedig egy nyugdíjas bányász szervezi a pártot.

KULTŰRHÁZ

AZ ÖREG VÍZIMALOMBÓL

Csikóstöttö® lakossága új kultúrházat épít. Az építőanyag javarészét a falu határában lévő öreg, hasznavehetetlen vízimalom lebontása útján szerzik be. A bontási munkák oroszlánrészét a kiszes- fiatalök vállalták, s a fagy beállta, illetve az útviszonyok

megjavulása után fognak hoz« zá.

Az egyik csikóstöttösi kőműves már elkészítette a kultúr* ház tervrajzát is. A kultúrházat a tanácsháza'mellett építik fel.

PEDAGÓGUSOK AZ IFJÚSÁGI MOZGALOMBAN

A választási munkák idején

sok pedagógus bekapcsolódott az ifjúsági mozgalomba a sásdi járásban. Míg 3—4 hónappal ezelőtt csak 20—22 pedagógus vett részt a KlSZ-szerve- zetek munkájában, addig ma mintegy 60 tanító tevékenykedik az ifjúkommumista mozgalomban.

Mekényesen, Nagyhajmáson és Bikaion színdarabot tanítanak, Csikóstöttösön, Kapos- szekcsőn, Sásdom és még sok helyen-részt vesznek a sportkör vezetésében. Mágocson Boro- misza Lajos segít sokaf a fiataloknak, Mekényesen Babai Zoltán, Nagyhajmáson Gyeni József pedagógus a KISZ-titkár. A kishajmási fiatalok, a helybeli pedagógus, Gábor elvtárs vezetésével építették fel a kultúrházukat.

A II. Pécsi Országos Fényképkiállítás

Tegnap délután nyitotta meg kapuit a járási tanács dísztermében, a Mecseki Fotuklub rendezésében, a II. Pécsi Országos Művészi Fény- képkiállitás.

A tálakon ízlésesen elhelyezett több, mint kettőszáz kép, melyet az öttagú bíráló bizottság közel kettőezer műből választott ki, hivatott arra, hogy bemutassa városunkban is a mai fényképezés kialakuló arcát, céljait — a művészi fényképezést.

A kiállításra elküldte képeit az ország majdnem valamennyi számottevő fotóművésze, de megtisztelte a k'áll’tást a pécsi fotósok náluk történt srerep’ésávnk vlsz^y: zásául a genovai, belgrádi, sanI- Jevói és újvidéki fotoklubök IS fotóművésze, több mint száz képpel. A szerzők nagy száma, kifejezési és formanyelvének kfllön- félesége sokszínűvé, változatossá és érdekessé teszi a kiállítás arcát.

A tavalyi kiállításhoz hasonlítva feltétlenül fejlődést, kifejezésben, de technikai előrehaladást tapasztalhatunk úgy a monochrom, mint a színes képeknél.

Figyelembe véve az eredményt, talán a legnagyobb érdekessége a kiállításnak az, hogy eltűnt a főváros és a vidék között még nem is olyan régen tapasztalt jellemző különbség. A vidékiek is eljutottak már a fotózás művészi színvonalára s közöttük nem egy kép ötletgazdagsága a még nagyobb sikerek lehetőségeire mutat.

Szűkítve a határokat, a pécsi fo tosok szereplését igen gazdag

siker jellemzi. Eltekintve a dl lazott nyolc szerző képeitől, a pécsi anyag összességében is komoly erőssége a kiállításnak.

A pécsiek képeit az újkeresés jellemzi. Talán az élet pillanatainak jellegzetes és tömör kifejezése nekik sikerült legjobban. Kellemes meglepetés, hogy a tavalyi pécsi kiállítókon kívül több új nevet is találunk.

A díjazás egy követendő újításra tereli a figyelmet. A megszokott díjazást móddal szakítva, a kiemelkedő müveket tizenhat emlékéremmel és tizennégy oklevéllel díjazták. Helyes volt ez, mert megszüntette a bíráló bizottságok bizonyos mértékig szubjektív döntését az első, második és harmadik helyezés megállapításánál, vitássá téve a döntés abszolút értikit.

Már ax első benyomás is kellemes, ha a kiállítási terembe lepünk. A világítás ugyan nem a legjobb, ami elsősorban a terem hibája, mégis a paravánokon sorakozó képek azonnal magukra vonzzák tekintetünket.

Helyszűke miatt sajnos nem méltathatjuk valamennyi alkotást, csupán a helyieket Ismertetjük röviden: Antal László „öreg pa- raszt"-)a a humanizmus szemléletéi mutatja, Eiter István „Szakkörben” című képe jól megkomponált életkép. Gyúró Béla dr. „Kirakat előtt" e. képe jellemző, gondolatokkal telített. Érdekesek Kemény Miklósnak a kénéi. A kibontakozó tehetségek közül az 0

eredménye a legszebb. Bándy Gáza és dr. Kollár Dezsöné azonos témát dolgoz fel különböző meglátással. Lantos Miklós képei a tőle megszokott elmélyült finomságot, kiegyensúlyozott csendes szemléletet mutatnak. Megyeri Zoltán „Kőfaragó"-)a lendületes munkakép, melyet dinamikussá, formában gazdaggá tesz a kompozíció. Mohácsi László „Emberparányképe inkább a formák klhangsú- lyozására törekszik, míg Hagy Gyula „Gunaparti részlet”-e ritmussal gazdagítja ax élet egy pillanatát.

Pagáts Pál dr. „Zúzmara" című kéne finom tónusaival a tói hangulatát idézi. A többi pécsi szereplő müve is a lelkes és eredményes kísérletezést tükrözi, gyakran már érett művészi színvonalon.

A színes kének, bár számra kevésnek látszanak, nagyon szépek. Legfőbb értékük, hogy bennük a színek csak eszközök a művészek kezében és nem öncélú cifraságok,

összegezve a látottakat, elmondhatjuk, hogy szép a kiállítás. Ha akadt is köztük elvétve agy-két kép, mely nem ütötte meg a falra- kerülés mértékét, a kiállítás képét nem rontja le.. Jó záróakkordja a kiállításnak a színes vetítési ahol Gyúrd Bála dr. és Oppe Sándor dr. képei emelkednek az átlim gos fölé.

HALÁSZ REZSŐ

„De tudom, hogy vannaik még anyák helyett anyát apák helyett apák. Fáj a szivem, ha a másik tanulótársamnak jön az édesanyja * ha semmi mást nem fs hoz magával, de a legfontosabbat az anyai csókát, az anyai szere- tetet elhozza."

A b akácai gyermekotthon

igazgatója mutatja ezeket a sorokat, amelyet egyik volt tanítványa, H. Béla Irt.

— 160 növendékünk van s hígyje el, sokuknak az élete valóságos regény — mondja, miközben egy iratcsomót tesz az asztalra.

Ez az iratköteg vádoll Vádolja azokat a szüléket, akik meggondolatlanul elhagyták gyermeküket, akik megszültek egy gyereket, aztán sorsára bízták. Vannak Itt fiúk, akik nem ismerik sem anyjukat, sem apjukat. Megsajog a szív a kis buksi fejek láttán, azok láttán, akiket nem ölelt szerető anyaikéz, akiknek arcáról anya sohasem törölt könnyet. ,

Forgatja az igazgató a papírokat s a betűk mesélnek.

A kis Sancenbacher Laci is itt nevelkedett a többivel. Már 12 éves volt, de sem anyjáról, sem apjáról nem tudott semmit. Nyiladozó értelmébe már mind többször villant: hát nekem sen Msem mondja azt a szót, hogy — fiam? Miért nem szaladhatok én édesanyám, vagy édesapám elé, miért nem ölelhetem át őket? Nem kellek Senkinek?..,

Egy nap taxi állt meg a gyermekotthon előtt. Jól öltö- vött magas nő szállt ki belőle. 'Az Igazgatót kereste. Bemutatkozott és szeme kutatva sikSír zqij qqcrek ideáll

lőtt végig a játszadozó gyerekek között.

— Itt van a fiam, megtudtam, évek óta keresem — mondta s szeméből a kétségbeesés tükröződött. A kétség- beesés, hogy vajon valóban itt van-e? Mert ez már az utolsó állomás, ha itt sincs, akkor végképp elveszett a fia. Félve leste az igazgató válaszát.

— Sancenbacher László? Itt van! — mondta az igazgató s néhány pillanat múlva a szőkehajú, kék melegítőbe öltözött Laci és édesanyja egymással szemben állottak. Az asszony csak nézte, nézte a fiút, szólni akart, de a feltörő sírás elfojtotta torkában a szót. Leült és zokogott. Sírt örömében. A fiú pedig kérdő szemmel nézett az igazgatóra.

— Az édesanyád, — mondta az igazgató halkan s a szemét törölgető asszonyra mutatott. — Eljött érted édesanyád...

S amikor az asszony karjai közé kapta fiát, Laci idegenül nézett rá. Nem tudta elhinni, hogy ez az asszony az édesanyja. S amikor anyja hívta haza, nem ment. Hónapokig járt az asszony a gyermekotthonba, míg végül Laci is megszerette. S Laci elutazott, keze édesanyja kezében, így mentek el...,

— S ez a gyerek azóta is minden karácsonykor visszajön ide — mondja az igazgató. *— Most már elegánsan, van pénze, hiszen szülei jómódúak. Ajándékokat hots az itt levő gyerekeknek,

*— Én tudom Igazgató bácsi, hogy mit jelent szülő nélkül élni — s a magával hozott játékokat odaadja a gyerekeknek.

— Ez a gyerek megtalálta a szüleit — mondja az igazgató s tovább lapoz az iratok között. — De nem tudom mi lehet a Bélával, akinek levelét elsőnek mutattam. Béla most Pécsett van, az 600-as MTH iskolában. Vájárnak tanul. Érdemes lenne meglátogatni, mert legutóbb azt a hirt hallottam róla, hogy ő is megtalálta az édesanyját.

Felkerestem. Feketehajú, jóképű, 16 éves fiatalember.

— Olvastam Bakócára, az igazgató bácsihoz irt leveledet Béla, ö mondotta, hogy megtaláltad az édesanyád.

Béla először rám néz, aztán a padlóra. Kis ideig szótlanul ülünk. Talán rossz emléket kavartam fel benne?

— Én tudom, hogy kik a szüleim, csak régen láttam már őket — kezdi halkan. — Nem érdeklődnek utánam...

Elmondja, hogy néhány hete Pécsett találkozott az édesanyjával. Azután mentek egymással szemben. Amikor észrevette anyját, feléje indult. Szólni akart hozzá, de amikor anyja megpillantotta, elfordította a fejét.

— Most már igazán mondhatom, hogy árva vagyok — mondja halkan s kabátjának az ujjával megtöril szemét. — Nem is tetszik azt elképzelni, mit éreztem akkor. Csak sírva fakadtam, ott*az utcán. Láttam a járókelők értetlenül néznek rám. Kinek mondjam el, hogy miért sírok? . % >

A tekioil gyermekotthon

Most is könnyes a szeme, amikor erre a találkozásra emlékezik.

— Aztán sírva jöttem az intézetünkbe, lefeküdtem. Nagyon gyengének éreztem magam .. ,

— S azóta sem találkoztál édesanyáddal?

— De igen. Ma tót volt. Hívott haza.

— 7

— De nem megyek... már a nyolcadik férje van... a mostani börtönben ül... februárban szabadul.,. mit keressek otthon,,. tudom úgy is, hogy csak dolgozni hív haza.. i hogy keressek neki n.én nem tudom anyámat szeretni.s,

Mennyi keserűség torlódhatott össze ennek a fiúnak a lelkében, mennyire vágyhatott a szeretetne, s mennyire megtagadhatták tőle.

— Mi akarsz lenni Béla? — kérdem.

— Vájár — mondja. — Még két évet tanulok s megállók én a magam lábán. Itt mindenki nagyon szeret, semmiben nincs hiányunk. Van in- fjem, nyakkendőm, félcipőm, sínadrágom is van, teljesen új. Ha el akarok menni, ünneplőt húzok, ösztöndíjat kapok, pénzem is van. Tánciskolába is járok, igaz ez 120 forintba kerül, de felét az intézet fizeti... Én rendes ember akarok lenni.. 4 nem úgy, mint szüleim.

Cigarettát veszek elő. Megkínálom.

És nagy füstkarikákat pöf- fentünk a levegőbe ., j

GARAT FERENCI