Dunántúli Napló, 1958. november (15. évfolyam, 258-283. szám)
1958-11-20 / 274. szám
MSS. NOVEMBER 2S. NAPLÓ 5 ti' A Jégeső sem akadály Hideg van. Merik az asszonyok a búzát, mint kásás víz ömlik a vödörből a sok-sok búzaszem a zsákba. Belehuhognak a kezükbe, pedig a hőmérő még pluszt mutat. Oroszlán József, a lánycsóki Csillag Tsz elnöke gondolkodik egy kicsit, rándít egyet a vállán: — Mit mondjak?! — kérdi önmagától. — Nekünk se kedvezett az időjárás. Átlagosan kilencven százalékos jégkárunk volt. É6 ehhez hozzájött a szárazság. s Merőn maga elé néz, aztán dacosan felkapja a fejét. — Két kiló hetven deka búzát, 2,5 kiló burgonyát, 1 kiló árpát, három kiló kukoricát, 25 deka cukrot.: és húsz forint készpénzt osztunk azért egy-egy munkaegységre. Siralmas volt ahatár a jégverés után. A meglett emberek szeméből majdnem kicsordult a könny, összeszorították a fogukat és dolgoztak. Komlótelepük oda volt. Sokan azt mondták: — Ebbe az isten se lehelj már lelket; bis alaposan összehúzták magukat, hogy 38 forintot — ebben a gazdasági évben ez nem lebecsülendő — oszthassanak munkaegységenként. Pedig nem így van! Mindent megvettek, amire szükségük volt. Egy 24 soros vetőgépet vásároltak. Kell a Zetor után, mert a kisebb munkákat maguk, a saját traktorukkal végzik. Saját erőből vették a 24 kalapácsos darálót és a trágyalé öntöző kocsit is, sőt mi több, bevezettették ebben a nehéz esztendőben a tanyai tsz-tagok lakásába a villanyt is, mert ők is megunták már a petróleum- lámpát. Kölcsönből igaz, de vásároltak tíz darab törzskönyvezett vemhes üszőt is. Nem ingatta meg a jégverés, az aszály a bentieket, sőt kintiek is kedvet kaptak a közös gazdálkodáshoz. Tizennyolc új tag lépett a Csillag-ba 1958. január 1-től, október 31-íg. Es a „szakemberellenes“ tsz — így hívták őket azelőtt — minden ajánlgatás nélkül — a járásiak már fel sem merték vetni ezt a kérdést — egy ag- ranómust szerzett. Rájöttek maguk is: ha maguk közül van brigádvezető, az többe kerül és kevesebbet tud;:: Készül a zárszámadás. A zárszámadásban a részesedésen kívül ott szerepel a vagyon is. 413 432 forint a fel nem osztható szövetkezeti vagyona ennek a 405 holdas termelőszövetkezetnek. És ha a tervről érdeklődik az ember; ilyeneket mondanak. — Százhatvanhárom sertésük van jelenleg. Törzskönyvezett valamennyi. Február- márciusban 70 darab tenyész- süldő indul el innen a megye termelőszövetkezeteibe. Megtartanak egynéhányat maguknak, mert azt akarják: 1959- ben 243-ra emelkedjen a sertések száma. A szarvasmarha- állományukat is növelik. 1939- ban úgy számítják, 77 darab szarvasmarhájuk lesz. — Ezért kell istállót építenünk! — veszi át a szót ismét az elnök. — ötvenférőhelyes szarvasmarha-istállót építünk. De növelnünk kell a pillangósok területét is. Jelenleg 35 hold pillangósuk van. A tavaszkor még 20 holdat bevetünk, akkor aztán nem lesz h ba s -. i — A növénytermesztésről mondjon valamit. — A megszokottakon kívü kendert, cukorrépát, ricinus termelünk. Ebből jön a pénz és hozzáteszi — mert h olyan növényünk nincs amely pénzt terem, de olya sok van. amely sok pénzt hoz a házhoz. Szidják az időjárási és a zsendülő, egyre bokrosodó vetéseikben gyönyörködnek. Azt mondják: ilyen' vetésük még sohasem volt és a parasztember örök bizakodásával sóhajtanak: — Majd jövőre. Akkor.;: Valaki az irodában megjegyzi: — Biztosan jobb lesz. Ilyen termelőszövetkezetben ne lenne jobb, ahol még a jégeső sem akadály?! A mondat eljut a fülekig és az emberek összemosol yog- naik. S zalai János „ Tisztélt Illetékesek !“ A tsz-tagok lelket leheltek bele. 28 800 forintot kaptak a jégverés után kártérítésként és még annyi komlójuk termett, hogy 18 000 forintot ad érte az átvevő. És milyen komlójuk termett? Ha nem lett volna jégverés: mind elsőosztályú lett volna. Az átvevő is azt mondta: — Ilyen szép komlót még nem láttam.;» — Most újabb két és fél hold komlót telepítünk — mondja az elnök. — Meg két hold szőlőt is. Nem rossz dolog a komló. A három és fél hold, még jégverés mellett :s, majd ötvenezer forintot hozott. A ricinus is szóba kerül. — Ez is szereti az itteni talajt — kezdi Oroszlán József. — Földig verte ezt is a jég, de kihajtott. És mit gondol menynyit adott a hajtás? Nyolc mázsát holdanként Ezekután logikus, hogy az idei négy hold helyett 1959 tavaszán tíz holdba vetnek ricinust. Megéri. 800 forintot fizetnem mázsájáért! Jégverés, aszály! — az ember azt hinné: elkedvetlenedtek az emberek, vagy legalábIgy is kezdődhetnének azok a leveleik, amelyeket akár panasszal, akár csak észrevétellel, szerkesztőségünkbe küldenek az olvasók. A legtöbb ilyen levél az új lakótelepekről érkezik azzal a szándékkal, hogy a sorokkal segítenek kijavítani a hibákat, megoldani a nehézségeket. így írta meg Orbán Jenő is levelét, a Kovácstelepi lakók nevében: „A Kovács-telepen épülő utaknál a 3. számú Mélyépítő Vállalat dolgozik — kicsit felelőtlenül. Ugyanis 1 méter 20 centi mély bevágásokat csinálták a régi utaknál, ezeket nem kerítették el, sőt világításról sem gondoskodtak. Több lakótársunk és jómagam is, beleestünk ezekbe a gödrökbe és ebből kifolyólag kórházi kezelésre szorultunk. Kérjük, hogy az illetékesek mielőbb orvosolják sérelmünket, hogy legalább mások ne kerüljenek olyan kellemetlen helyzetbe, mint amilyenben mi voltunk“. A másik levél: „A nyugati városrészben lakom, a Cs. 2. épület harmadik lépcsőházának első emeletén, egyszoba-konyhás, komfortos lakásban. A felettem lakó Biró Mihályéknál ezelőtt hat hónappal WC csészetörést állapított meg a vízvezetékszerelő. Azóta már teljesen át-< ázott a falunk, sőt még a környező szomszédoké is, mert sem a lakó, sem a házgondnokság nem törődik a bajjal. Úgy gondolom, ha volt pénz arra, hogy ilyen szép lalkásokat építsünk, arra is kell lenni, hogy a bennük keletkező hibákat rövid időn belül kijavíthassuk, még mielőtt nagyobb károk keletkeznének belőle, mint például nálunk is, ahol már megjelentek a penészgombák a falon. Virág János“. „Miért nem szabad a mosókonyhában mosógépet használni?. ‘ Erre a kérdésre kémek választ névtelen levélírók, ugyancsak a nyugati városrész lakói. Erre sok mindent lehet válaszolni. Többek között azt is, amit a levélírónak a házgondnokságon mondtak: „Nem lehet a közvilágítási hálózatot terhelni”. És az elől is mereven elzárkóztak, hogy a házmestereket bízzák meg a mosókonyha fogyasztását mérő villanyóra leolvasásával, mosó- géphasználat előtt és után. Pedig ezzel könnyen megállapítható Verme minden lakó fogyasztása, ami egyébként sem lenne több egy huszonötös vil- lanyégőnéV'. Azt kérdezik a lakók: hol mossanak? „Ha van gépünk és mégis kézzel mosnak asszonyaink a mosókony- hában, az ostobaság. Ha a lakásban használjuk a mosógépet, akkor a gőzöléssel tönkre tesszük bútorainkat, és megsértjük a szabályt is, mely szerint nagymosást fürdőszobában, vagy konyhában végezni tilos“. íme három levél. Kevés jóindulattal a bennük foglalt panaszok és sérelmek orvosolhatók. Az illetékesek bizonyára meg is találják majd a módot arra, hogy kijavítsák a hibákat és elejét vegyék a további panaszoknak. jön még a második magyar proletárdiktatúra időszaka. Az uralkodó osztály a múltban a hazafiatlanság vádját igyekezett fröcskölni a kommunista pártra. Ez közönséges rágalom volt. A Horthy- rendszer időszakában is a dolgozó nép szeretetétől, a haza iránti felelősségtől áthatva küzdöttek a kommunisták azért, hogy nagyobb darab kenyér jusson a kizsákmányolt munkások, földéhes parasztok, sínylődő értelmiségiek asztalára. Amikor a magyar fasiszták a II. világháborúba sodorták az országot, isimét a kommunisták voltak azok, akik a nemzet, a dolgozó nép valódi érdekeiért hallatták szavukat, indultak harcba, tiltakoztak a háborús politika ellen. Sok százezer magyar dolgozó pusztult el a népelle- nes háború időszakában a frontokon és a hátországban egyaránt. A kommunista párt küzdött’ a békéért, hirdette az összes haladó nemzeti erők ösz- 6zefogását, küzdött a nép teljes felszabadításáért. Amikor a kommunisták a Szovjetunióban bíztak, akkor kősziklára építettek. A bizalom jogos volt. A testvéri Szovjetunió szabadította fel hatónkat 1945 dicső tavaszán a fasiszta iga alól. A múltban meggyötört, hajszolt párt haza fisága. népszeretete azonnal megmutatkozott a felszabadulás után. Az urak bűneként, romokba döntött országot veitek át a kommunisták. A kommunisták vezetésével építette újjá a dolgozó nép ezt a hazát. (Most a 40. évforduló alkalmával jó ha emlékezünk az újjáépítés lelkes munkáltára. további buzdítást ad e? nekünk, az ellőttünk álló feladatok megoldásához.) A múltban a föld- birtokosok földjén sanyarú életet éltek a parasztok milliói. A párt javaslatára osztották fel 1945-ben a népellenes nagybirtokokat a dolgozó parasztok között. A gyárak, a bányák, a bankok államosítása nyilvánvalóan nem a tőkések tetszése szerint történt. A népet juttatta szebb hazához a párt vezette munkásosztály. 1948-tól a proletárdiktatúra rendszere valósult meg. Nem hiába haltak meg mártírjaink, létrejött másodszor is a proletárdiktatúra. Az ipar. a mezőgazdaság, a kultúra terén hatalmas eredményeket értünk el. A munkásosztály egysége, a dolgozó nép összefogása, a párt vezetése volt történelmi jelentőségű eredményeink forrása. A sajnálatos hibák sok zavart okoztak. A személyi kultusz elterjedése gyengítette a pártot. Az ellenség ki is használta gyengeségeinket, hibáinkat. Veszettül rágalmazta, gya- lózta a pártot, a munkáshatalmat. A megvert burzsoákkál, grófokkal, bárókkal és lakájaikkal együtt üvöltöttek a magyar revizionisták. Együtt készítették elő az imperialista ellenség hajtogatásával és támogatásával a proletárhatalom elleni szégyenteljes 1956- os ellenforradalmat. Taktikájuk világos volt. a pártra törtek elsősorban, tudták, hogy a párt létezésével függ össze a proletárhatalom bukása vagy erősödése, léte vagy nem léte. A budapesti pártbizottság háza elleni rohamot a vad gyűlöletük táplálta. Ezen tragikus időszakban is a legjobb kommunisták voltak azok, akik a hazaszeretettől áthatva a Szovjetunió segítségével véget vetettek az ellenforradalom, a fehérterror, a szenny tobzódásának. A Kádár Jámos elvtárs vezetésével megszerveződött MSZMP és a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány tanult az 1919-es példából, a párt nem engedte meg a második proletárdiktatúra pusztulását! A dolgozó nép a párt harca nyomén felismerte a nagy veszélyt és támogatást adott a munkásha tálam megerősítéséhez. 1956. őszén fényesen megállotta helyét a kommunista pártokat jellemző pro- letárintemacionalizmus is. A Szovjetunió segített nekünk leverni az ellenforradalmat, talpraállítani az országot. De velünk volt ebben az időszakban mindazoknak a rokon- szenve az egész világon, akik küzdenek a haladásért, a szocializmusért, az imperialista elnyomás ellen. A 40. évforduló alkalmával tanulságként szívlelhetjük meg azt, hogy a párt harcaiban csak akkor érhet el eredményeket, ha összeforr a tömegekkel. Ezt a lenini tanítást tartja szem előtt ma a párt központi bizottsága, a párt vezetése, a párt különböző szervezetei. Ezen a téren is voltak hibák. különösen az 1950-es évek elején. Az MSZMP tanult ezekből a hibákból. Marxista- leninista párt módján foglalkozik a dolgozó emberek ügyeivel. Kádár János elvtárs a közelmúltban éppen Pécsett beszélt arról, hogy a kommunisták azért érhettek el sikereiket az elmúlt 2 évben, mert a tömegek bíztak bennük. A választásokon a dolgozó nép kinyilvánította, hogy egyet ért a párt politikájával. A kommunisták nem egyéni érdekeiként küzdenek. A dolgozó nép, a nemzet felemelése, a boldogabb élet megteremtése a céljuk. Ehhez kérik minden dolgozó osztály és réteg támogatását. A kommunisták igaz ügyért harcoknak! A mi pártunk nem elszigetelten küzd népünkért. A testvéri kommunista pártok, — különösen a Szovjetunió Kommunista Pártja — segítenek nekünk minden térem. A kommunisták’ büszkék arra, hogy ma mór a világon mintegy 33 millió kommunista küzd a szocializmus, a kommunizmus győzelméért. A hatalmas Szovjetunióban, a kis Albániában ugyanaz a szent lelkesedés hatja át a kommunistákat, mint Magyar- országon. S a még elnyomott proletárok szerte a világon biztosak abban, hogy kommunista pártjuk vezetésével ők is felzárkóznak majd a szocializmust építő országok nagy táborához. Vannak még pártok, amelyek még ma is üldözést szenvednek, illegalitásban dolgoznak, de bíznak jövőjükben. A mi pártunk hatalmon lévő párt, amiért az emberiség legjobb. legkimagaslóbb szellemei küzdöttek — az emberiség megszabadítása az éhségtől, a nyomortól, a tudatlanságtól, a kizsákmányolástól —. mi is ezért harcolunk. A boldog emberi kor megteremtése a cél. A magyar munkásosztály, az egész dolgozó nép a 40. évfordulóját ünneplő pártra biza- i lommal tekint. A párt és a ♦ dolgozó nép ügye egy és ez az | •ügy a szocializmus, a kammu-| nizmus ügye. A 40. évforduló ♦ alkalmával biztosak lehetünk I benne, hogy ez az ügy diadalt | arat! | Székeiké Imre! „Raktár66 az ég alatt Ez lenne a MEZÖSZOV egyik „gépraktára” itt a Bőrgyár udvarának az északi sarkában. Van itt fűkaszálógép, vadonatúj, de faalkatrészei már korhadtak, festéke már rég le- pattogzott, rozsda vöröslik a helyén. A lógereblyék alin- alig látszanak ki a magasra- nőtt gazból, odébb lajtos kocsik szomorkodnak lepattogzott festékkel. Nézzük a kerekét. Esős idő jár mostanában, de még így is látszik, a kerékagy alaposan kiszáradt a nyári napsütésben, nehezen bír az ki még egy nyarat. A legszomorúbb látvány azonban nem ez. A gumikerekű cocsikat nézze meg valaki. A egtöbbjén már régesrég el- zelelt a levegő a gumikerékből, és úgy állnak ott felbakolatlanul, a drága gumiköpenye- két bonyomva a sárba. Nincs raktár. Ez igaz. Kényszerhelyzetben kénytelen a vállalat szabadban tárolni a kocsikat, gépeket. Ez mind igaz. De az már semmiképpen sem lehet igaz, hogy nem lehetett volna a gumikerekű kocsikat felbakolni, hogy megóvják legalább a gumikerekeket és hogy nem lehetett volna valami kis rendet teremteni az itt hányódó gépek között. Mert ezek csak hányódnak Itt. És talán még egy csőből készült fészer sem került volna annyiba, mint amennyi kár származik az ilyen anyagtárolásból. Az ilyen hanyagságra és nemtörődömségre egyszerűen nem lehet elfogadható magyarázatot találni. Ez bűn. íme a fűkasza és a lóvontatású gereblye „tárolása” Ilyen művészi összevisszaságban állnak a gumikerekű Jo- 1 vaskocsik földbesüppedt kerekekkel. A lajtos kocsik tartályát esőd a rozsda. Ezek a vontató utánfutók is jobb helyre vágynak innét.