Dunántúli Napló, 1958. november (15. évfolyam, 258-283. szám)
1958-11-20 / 274. szám
W58. NOVEMBER 20. NAPLÓ Visegrádi utca 15 Az első sejt tagja Olvasóink közül , bizonyára sokan ismerik Matokovdcs Já- :nos bácsit, « munkásmozgar* lom régi harcosát, a Mezőgaz* dasági Szerárugyár nyugdijáé igazgatóját. Matakovics elvtárs egyike azon kevés élő kommu nistáknak, akik már 1918 őszén beléptek Pécsett a pártba; Megjárta OroseországcK, harcolt a vörös hadseregben, meg szökött a fehérek fogságából, s az őszirózsás forradalom hírére ezer veszélyen, át hazatért Magyarországra* Innen kezdődik a víi» szaemlékezéses .Szomorkás deeemiber eftejit nap volt, szerb katonák várták vonatunkat a réglátott pécsi állomáson; Ettől alaposain elment a kedvünk; A szerlbefc minden ,gyanús- külsejű“ emfbert külön csoportba állítottak; Valószínű, nekem is az lett volna a sorsom (orosz sapkás, orosz zub- bonyos alakom nem lehetett számukra valami bizalmat gerjesztő), de egy harminc év körüli vasutas kirántott a sorból és betuszkolt az egyik vasúti irodába. Barátságtalanul és durván faggatott: — Honnan jössz? *— Oroszországiból; — Megszöktél, te jómadár, mi? — Nem akartam fehér lenni! — kiáltottam, s egyre dühösebben tekintettem vállalómra. Mi jogon kérdezget, i; mit akar tőlem? — Fehér voltál? — lopakodott rám. | — Nem! Azoktól szöktem meg! Bizonyítókot kért, megmutattam a vörös hadseregtől kapott papíromat. Mintha meg enyhült volna az ábrázata. A | foglalkozásom után érdeklő- f dött, megnevezett néhány ré- | gi szervezett munkást, meg-$ kérdezte, hogy ismerem-e * őket. Igenlő válaszom hallatára meghívott a nagyállomás- sal szemben lévő akkori Ket- terer vendéglőbe. Nem árulta el az okát, de az én szimatom sem csalt. Néhány nap múlva benyitottam hozzájuk és megtudtam, hogy mindenre kíváncsi vallatőmat; Lefkovics Ernőnek hívják, s a város első kommunista sejtjének a vezetője. Jó barátok lettünk, azok vagyunk ma ist A sejtet közvetlenül 1918. november 20-a, tehát a KMP megalakulása után szervezték meg; Vagy 15 tagja volt, s helyiség híján ebiben a vendéglőben tartotta megbeszéléseit; Több régi szaktársammal találkoztam, ismerősként fogadtak, azonnal a sejt tagja lettem* A kezdet kezdetén; jártunk, nem kaptunk még tagsági könyvet. De a szívünk a helyén volt* Alaposan kifaggatták az oroszországi helyzetről, végtelen vitákat folytattunk arról, hogy és mint kellene megcsinálni a proletárdiktatúrát, azaz: hogyan lehetne fcikergst- ná a szehb burzsoázia megszállóit, mert enéllkül gondolni sem lehetett a hatalom átvételére; Állandó tanulásban (marxista, előadásokat hallgattunk) és hareban telt az etetünk. Részt vettünk a szerbek elleni februári általános sztrájkban, megköpködtük az ántánt városunkba érkező francia őrnagyát, szerveztük, neveltük az egyre forradalmasodé mun- kástömegjeket; 1919 januárja után, a sejt megbízásából röpcédulákat, plakátokat és brossurákat csempésztem át a demarkációs vonalon. Egyszerű, és — természeténél fogva — kicsit veszélyes munka volt; Az ember* átballagott a komlód elvtársakhoz, inge alá tekerte a kiadványokat, aztán gyerünk vissza. Egyszer belebotlottam Árpád-tetőn a szerb járőrbe, egy óráig lapultam a fűben, s köziben .buzgón drukkoltam, hogy el ne tüsszentsem magamat. Este mar munkáskezek forgatták a brossurákat, éj- _ jel kiragaszlottu'k a plakát,o-j kát is. így ment ez a tanács-? köztársaság megalakulásáig, í pontosabban 1919 májusáig. | Akkor az egyszer nem tértem! vissza Pécsre. Odaát marad-! tam vöröska toniának. Magától értetődően, tiszta? szívből csináltunk mindent.? eszünkbe sem jutott, hogy va-t laha a város legrégibb kommunistáinak fognak nevezni j bennünket. ^ Lefkovics Ernő elvtárs a város első kommunista sejtjeinek megszervezője* Közvetlenül a KMP megalakulását követő napon, 1918 november 21-én Budapestre utazott és találkozott Rabinovits József elvtárssal, a párt egyik titkárával. Rabinovits elvtárs illegális kommunista sejtek szervezésével és a Vörös Újságnak a demarkációs vonalon való átjuttatásával (Pécs akkor szerb megszállás alatt volt), illetve terjesztésével bízta meg Lefkovics elvtársat. Lefkovics elvtárs mindkét megbízást teljesítette. December végén, január elején már több illegális kommunista sejt működött a városban. A legelső pécsi sejt a pályaudvarral szemben lévő akkori Ketterer- féle vendéglőben tartotta ösz- sze jöveteleit, „Sorsunkat magunk akarjak intézni“ Az 1918—19-es faarcokat ma már a történelem őrzi. Hößei közül még sokan élnék, s sohasem halványodnak bennük az emlékek. Kelen Jolán elvtárenő egy aizok közül, akik ott álltak a születő próletárhatalom bölcsőjénél: akik 1918. novemberében megalakították a kommunista pártot. Az ő szavai nyomán kel életre most a régi történet. — November 16-án hatalmas tömeg gyűlt egybe a parlament előtt. Károlyi beszél. Egyszerre csak két repülőgép jelenik meg a tér fölött. Röpcédulákat szórnak. A röpirat követeli, hogy tegyék közzé Lenin elvtárs táviratát: „Legyen vége a titokzatos mesterkedéseknek. Sorsunkat magunk akarjuk intézni“. A repülőgépek a Mátyásföldi Repülőgépgyárból jöttek, ahol Mosolygó Antal elvtárs volt a bizalmi. — Ekkor már forrpanton volt a helyzet, a néptömegek tovább-ot kiáltottak. Eközben egyre-másra jönnek haza Oroszországból a fölszámolt hadifogolytáborok lakói. A kormány megijed a „kommunista mételytől” és vesztegzár-táborokba zárja őket Velük emigráns kommunisták is érkeznek, mint például Szeid- ler Ernő elvtárs. öt is vesztegzár-táborba zárják, de éjjelente kiszökik és kapcsolatot teremt a baloldallá körökkel. Éppen azon tanácskoznak, hogy valamilyen marxista kört kellene alakítani, mert a párt megalakítása még korai'lenne. Egy ilyen gyűlésre toppant be egyszer Szeidler elvtárs és ő veti fel a gondolatot: nem marxista kört, hanem kommunista pártot kell alakítani! Ekkor indul el a forradalmi Oroszországból egy delegáció Magyarország feJé. Vezetője ..Dr. Sebestyén“, azaz Kun Béla. Tagjai: Jan- ?sik Ferenc, Vántus Károly, Pór Ernő, Mün- nich Ferenc, Rabinovits József, Karikás Frigyes és társaik. Szerencsésen átvágva az akikor még meglévő frontvonalon, hazaérkeznek. Azonnal felveszik a kapcsolatot Szeidler elvtárssal és nemsokára lezajlik az első találkozó (a II. világháborúban lebombázott Ritz szállóban) köztük és a magyarországi baloldaliak között. Az emigránsok közül Kun Béla, Karikás Frigyes és Szeidler Ernő, a magyarországiak közül Hevesi Gyula, Kelen József, Kelen Jolán, Helf- gott Ármin és Korvin Ottó vettek részt a találkozón. — Meg kell alakítani a kommunista pártot — javasolják Kun, Karikás és Szeidler elvtársak. A javaslatot nem fogadják el azonnal. — Elszakadunk a szocdemektől és a szakszervezettől. Elveszítjük a tömegkapcsolataán- kat. Még várni kell — mondja valaki az itthoniak közül. — Azért nekünk nem kell elszakadni a szak- szervezettől és a tömegektől, mert megalakítjuk a pártot. Mindenkivel együttműködünk, amíg a munkásosztály és a forradalom érdekei úgy kívánják — veti ellen Kun Béla. Végül is elhatározták, hogy megalakítják a kommunista pártot. S néhány nap múlva történelmi jelentőségű eseményre kerül sor. November 19-én este Korvin Ottó felkeresi Kelenéket. — Át tudnátok engedi* holnap estére a lakásotokat? Kelenék a Városmajor utca 42-ben laktak. í A kapu eldugott helyen van, a ki-be járkálást ♦ nem láthatják illetéktelenek. i Húszadikán este negyven ember gyűlt egybe ♦ Kelenék lakásán. A baloldali csoportok képviselői, munkósküldöttek és az emigrációból hazatért elvtársak. Aznap éjjel megalakult a Kommunisták: Magyarországi Pártja. És attól a perctől kezd-3 ve napról-napra erősödik. Egyre többen csat-J lakoznak hozzá a jobbat váró emberek, mert) látják, csak ez a párt segítheti őket ahhoz,] hogy sorsukat maguk intézhessék. m z utca megszokott életét éli. A megállónál v&rják az em- berek az Újpestre járó villamosokat, bevásárlókosaras asszonyok mennek az üzletekbe, a házakon galambok ülnek. Az utca derekán ott trónol a rosszemlékű Bagolyvár, a régi proletár bérház, ahol egyetlen szobában több család is lakott annak idején. Vele szemben ott áll s nagy román stílű ablakaival csendesen bámul a 15-ös számú ház. Ebben a házban él már több mint 45 éve Fischer Lajos tanító. Szemtanúja volt a házban lezajlott történelmi eseményeknek. Valaha itt volt a Vörös Újság szerkesztősége s negyven évvel ezelőtt itt dolgozott a pár hete megalakult párt *— Negyven év. Milyen rövid idői Mindig úgy éreztem, mintha tegnap történt volna. Csak most jövök rá, hogy az évfordulót ünnepeljük, hogy azért régen volt már. Negyven éve ;;, — Tizennyolc végén jöttem haza a frontról. Azelőtt a földszinten laktam. Lakásomat akkor már másnak adták ki. Itt akartam maradni. Szerettem ezt a helyet, itt a második emeleten lakott egy háztulajdonos, öregasszony volt. Magányos. Es hét szobája volt; — Beállítottam hozzá. Kelletlenül, de kiadott egy szobát. Egy hét múlva már ö kért, hogy igényeljek még egyet. Megijedt. , 1 <— Még a végén valami proletárcsaládot telepítenek a nyakamra. Akkor inkább maga, tanító úr, — A Vörös Újság szerkesztősége a félemeleten volt. Kun Béla és Szamuely Tibor mindennapos vendég volt a házban és nemegyszer beszéltek az utca proletárjaihoz. — Egy napon — nem emlékszem pontosan a dátumra — igen meglepődtem, mikor hazaérkeztem. Szobámban úgy 20— 25 ember van. Bemegyek. , — Kit keres az elvtárs? — #érem, én itt lakom. — Ja, az más. Bocsánatot kérünk, a Vörös Újság helyiségei foglaltak. Itt van telefon. — Leültem. Este 8 óra volt. Reggel 7-ig ültem ott egyfolytában. Életem egyik legnagyobb élménye volt. Sorra jöttek a jelentések a forradalom állásáról. Üzemi küldöttek keresték a párt vezetőségét. Utasításokat kértek, jelentettek. Kun, Szamuely és a többi elvtársak emberfeletti munkát végeztek. Akkor én még nem tudtam, hogy milyen nagy esemény tanúja vagyok. De Szamuely elvtárs egy itthagyott papíron lévő keze- írását azóta is őrzöm. És a házra 10 évvel ezelőtt kitették az első emléktábláti Fischer Lajos történelmi események szemtanúja volt. Azt az első táblát az ellenforradalom alatt leverték (a szövege téves, mert nem itt alakult meg, csak működött a pártt ahogy a második táblán helyesen szerepel, a KMP), de az emberek emlékezetéből nem lehet kitörölni, hogy milyen nagy események színhelye volt ez a ház és az új emléktábla alá most is ezrek) és ezrek helyezik az emlékezés koszorúit. G. t. , \ Kár volt hallgatni ► Pécset 1918 november 14-én ► szerb csapatok szállták meg. A la► kosság, főleg a helyi sajtóból i aránylag elég részletesen értesült ► az anyaországban zajló események ► ről. A kommunista párt megala► kutasának hírét azonban a helyi ► sajtó, a fővárosi lapok példáját \ követve, érthető taktikai okokból l szintén agyonhallgatta. ! A helybeli munkásmozgalom szó- ; csöve, a pécsi „Munkás” sem volt 3 kivétel; az 1918-as évfolyamban 3 nyomát sem találjuk a kommu- 3 nista pártalakulásnak. A pécsi 3 munkásmozgalom vezetői hivatalo- 3 san nem vették tudomásul a [kommunista párt létrejöttét. | Kár volt olyan sokatmondóan ► hallgatni: az újságok helyett a tet► tek beszéltek. Méghozzá oly han-! ; gosan, hogy a pécsi lapokat is' ; szólásra bírták. Erről tanúskodik3 ; a klerikális „Dunántúl” alábbi 3 leikké: „Kommunista tüntetés Bu-3 Alapesten. . Ma délelőtt bolseviki < !irányú mozgalom nyilvánult meg a; ! főváros utcáin. Délelőtt tizenegy; : óra tájban a képviselőház előtt ; 3 pár száz főnyi tömeg és munkás-; :csapat verődött össze, amely több-; !nyíre a foglalkozásnélküli munká-i sokból állott A tömeghez Nánási j ;■György kommunista agitátor ihté- j zett beszédet és azonnali kielégítő J munkát követelt a foglalkozásnál- J küliek számára. Ezután a Viseg- 3 rádi utcába vonultak a „Vörös Uj- l ság” szerkesztősége elé, ahonnan 3 az ablakokból két kommunista * agitátor és egy horvát-szerb ki- J küldött beszélt a néphez. Szerintük { a proletár munkásság nem lehet ; elégedett a mai államformával és ; a köztársaság eddig kivívott ered- 3 menyeivel, ök tovább mennek és 3 kommunista köztársaságot követel- 3 nek, amelyben minden polgár 3 egyenlő vagyonnal és egyenlő 3 munkaviszonyban élhessen. (Du- 3 nántúl, 1918. dec. 20.) Az viszont csak természetes, 3 hogy a polgári sajtó — miután 3 szükségesnek vélte — megszólalt 3 és óva intett a kommunistáktól, 3 akik ellen — bár csak papíron — 3 még az entente nagyhatalmait fc 3 felsorakoztatta. Arról, hogy valójában mit fél- 3 tettek, az alábbi eldugott, a papi 3 tanácsnak az egyházi vagyonra vo- 3 natkozó állásfoglalását ismertető 3 tudósítás árulja el: „A papi ta- « nács, — írja többek között a „Du- ; nántúl” november 23-án — „tilta- ; kozik eleve minden olyan kísérlet * ellen, amely az egyházi vagyon ; elkobzására irányulna és a legéle- J sebb, elkeseredett harcot indítaná ; meg Ameddig a népkormány tisz- 3 teleiben tartja a magántulajdont, 3 addig a legmelegebben támogatja, 3 sőt, ha a kommunista világrend 3 kerülne uralomra, ehhez is alkal- 3 mazkodlk, de a saját érdekében 3 minden vagyonelidegenítés ellen | harcolni fog” Végre egy őszinte szó j és világos állásfoglalás! A papi ta- < nács kijelenti, hogy még az isten- ] telennek mondott kommunizmus- j sál is megegyezik, ha — nem nyúl j a páni vagyonhoz! „Útját kell állni a bolseviz- musnak!” — adta ki a jelszót a klerikális és egyéb vagyont mentő , „Dunántúl” december 11-i vezér- ! cikkében. Minden áron! Minden eszközzel! Ezért — ha kellett — hangoskodva rágalmazott. Amikor Dedig a taktika úgy kívánta — hallgatott. Mint a Magyar Kommunista Párt megalakulása esetében .. i Dr. W. I.