Dunántúli Napló, 1958. november (15. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-20 / 274. szám

W58. NOVEMBER 20. NAPLÓ Visegrádi utca 15 Az első sejt tagja Olvasóink közül , bizonyára sokan ismerik Matokovdcs Já- :nos bácsit, « munkásmozgar* lom régi harcosát, a Mezőgaz* dasági Szerárugyár nyugdijáé igazgatóját. Matakovics elv­társ egyike azon kevés élő kommu nistáknak, akik már 1918 őszén beléptek Pécsett a pártba; Megjárta OroseországcK, har­colt a vörös hadseregben, meg szökött a fehérek fogságából, s az őszirózsás forradalom hí­rére ezer veszélyen, át haza­tért Magyarországra* Innen kezdődik a víi» szaemlékezéses .Szomorkás deeemiber eftejit nap volt, szerb katonák vár­ták vonatunkat a réglátott pé­csi állomáson; Ettől alaposain elment a kedvünk; A szerlbefc minden ,gyanús- külsejű“ emfbert külön cso­portba állítottak; Valószínű, nekem is az lett volna a sor­som (orosz sapkás, orosz zub- bonyos alakom nem lehetett számukra valami bizalmat gerjesztő), de egy harminc év körüli vasutas kirántott a sor­ból és betuszkolt az egyik vas­úti irodába. Barátságtalanul és durván faggatott: — Honnan jössz? *— Oroszországiból; — Megszöktél, te jómadár, mi? — Nem akartam fehér len­ni! — kiáltottam, s egyre dü­hösebben tekintettem válla­lómra. Mi jogon kérdezget, i; mit akar tőlem? — Fehér voltál? — lopako­dott rám. | — Nem! Azoktól szöktem meg! Bizonyítókot kért, megmu­tattam a vörös hadseregtől kapott papíromat. Mintha meg enyhült volna az ábrázata. A | foglalkozásom után érdeklő- f dött, megnevezett néhány ré- | gi szervezett munkást, meg-$ kérdezte, hogy ismerem-e * őket. Igenlő válaszom hallatá­ra meghívott a nagyállomás- sal szemben lévő akkori Ket- terer vendéglőbe. Nem árulta el az okát, de az én szimatom sem csalt. Néhány nap múlva be­nyitottam hozzájuk és meg­tudtam, hogy mindenre kí­váncsi vallatőmat; Lefkovics Ernőnek hívják, s a város első kommunista sejtjének a veze­tője. Jó barátok lettünk, azok va­gyunk ma ist A sejtet közvetlenül 1918. november 20-a, tehát a KMP megalakulása után szervezték meg; Vagy 15 tagja volt, s helyiség híján ebiben a ven­déglőben tartotta megbeszé­léseit; Több régi szaktársammal találkoztam, ismerősként fo­gadtak, azonnal a sejt tagja lettem* A kezdet kezdetén; jártunk, nem kaptunk még tagsági könyvet. De a szívünk a he­lyén volt* Alaposan kifaggatták az oroszországi helyzetről, végte­len vitákat folytattunk arról, hogy és mint kellene megcsi­nálni a proletárdiktatúrát, azaz: hogyan lehetne fcikergst- ná a szehb burzsoázia megszál­lóit, mert enéllkül gondolni sem lehetett a hatalom átvé­telére; Állandó tanulásban (marxis­ta, előadásokat hallgattunk) és hareban telt az etetünk. Részt vettünk a szerbek elleni feb­ruári általános sztrájkban, megköpködtük az ántánt vá­rosunkba érkező francia őr­nagyát, szerveztük, neveltük az egyre forradalmasodé mun- kástömegjeket; 1919 januárja után, a sejt megbízásából röpcédulákat, plakátokat és brossurákat csempésztem át a demarká­ciós vonalon. Egyszerű, és — természeténél fogva — kicsit veszélyes munka volt; Az em­ber* átballagott a komlód elv­társakhoz, inge alá tekerte a kiadványokat, aztán gyerünk vissza. Egyszer belebotlottam Árpád-tetőn a szerb járőrbe, egy óráig lapultam a fűben, s köziben .buzgón drukkoltam, hogy el ne tüsszentsem maga­mat. Este mar munkáskezek forgatták a brossurákat, éj- _ jel kiragaszlottu'k a plakát,o-j kát is. így ment ez a tanács-? köztársaság megalakulásáig, í pontosabban 1919 májusáig. | Akkor az egyszer nem tértem! vissza Pécsre. Odaát marad-! tam vöröska toniának. Magától értetődően, tiszta? szívből csináltunk mindent.? eszünkbe sem jutott, hogy va-t laha a város legrégibb kom­munistáinak fognak nevezni j bennünket. ^ Lefkovics Ernő elvtárs a város első kommunista sejt­jeinek megszervezője* Közvetlenül a KMP megala­kulását követő napon, 1918 no­vember 21-én Budapestre uta­zott és találkozott Rabinovits József elvtárssal, a párt egyik titkárával. Rabinovits elvtárs il­legális kommunista sejtek szer­vezésével és a Vörös Újságnak a demarkációs vonalon való átjuttatásával (Pécs akkor szerb megszállás alatt volt), illetve terjesztésével bízta meg Lefkovics elvtársat. Lefkovics elvtárs mindkét megbízást teljesítette. Decem­ber végén, január elején már több illegális kommunista sejt működött a városban. A leg­első pécsi sejt a pályaudvarral szemben lévő akkori Ketterer- féle vendéglőben tartotta ösz- sze jöveteleit, „Sorsunkat magunk akarjak intézni“ Az 1918—19-es faarcokat ma már a történelem őrzi. Hößei közül még sokan élnék, s sohasem halványodnak bennük az emlékek. Kelen Jo­lán elvtárenő egy aizok közül, akik ott álltak a születő próletárhatalom bölcsőjénél: akik 1918. novemberében megalakították a kommu­nista pártot. Az ő szavai nyomán kel életre most a régi történet. — November 16-án hatalmas tömeg gyűlt egybe a parlament előtt. Károlyi beszél. Egy­szerre csak két repülőgép jelenik meg a tér fölött. Röpcédulákat szórnak. A röpirat kö­veteli, hogy tegyék közzé Lenin elvtárs táv­iratát: „Legyen vége a titokzatos mesterke­déseknek. Sorsunkat magunk akarjuk intézni“. A repülőgépek a Mátyásföldi Repülőgépgyár­ból jöttek, ahol Mosolygó Antal elvtárs volt a bizalmi. — Ekkor már forrpanton volt a helyzet, a néptömegek tovább-ot kiáltottak. Eközben egyre-másra jönnek haza Oroszországból a föl­számolt hadifogolytáborok lakói. A kormány megijed a „kommunista mételytől” és veszteg­zár-táborokba zárja őket Velük emigráns kommunisták is érkeznek, mint például Szeid- ler Ernő elvtárs. öt is vesztegzár-táborba zár­ják, de éjjelente kiszökik és kapcsolatot te­remt a baloldallá körökkel. Éppen azon tanácskoznak, hogy valamilyen marxista kört kellene alakítani, mert a párt megalakítása még korai'lenne. Egy ilyen gyű­lésre toppant be egyszer Szeidler elvtárs és ő veti fel a gondolatot: nem marxista kört, hanem kommunista pártot kell alakítani! Ekkor indul el a forradalmi Oroszországból egy delegáció Magyarország feJé. Vezetője ..Dr. Sebestyén“, azaz Kun Béla. Tagjai: Jan- ?sik Ferenc, Vántus Károly, Pór Ernő, Mün- nich Ferenc, Rabinovits József, Karikás Fri­gyes és társaik. Szerencsésen átvágva az akikor még meg­lévő frontvonalon, hazaérkeznek. Azonnal fel­veszik a kapcsolatot Szeidler elvtárssal és nemsokára lezajlik az első találkozó (a II. vi­lágháborúban lebombázott Ritz szállóban) köz­tük és a magyarországi baloldaliak között. Az emigránsok közül Kun Béla, Karikás Frigyes és Szeidler Ernő, a magyarországiak közül Hevesi Gyula, Kelen József, Kelen Jolán, Helf- gott Ármin és Korvin Ottó vettek részt a ta­lálkozón. — Meg kell alakítani a kommunista pártot — javasolják Kun, Karikás és Szeidler elv­társak. A javaslatot nem fogadják el azonnal. — Elszakadunk a szocdemektől és a szak­szervezettől. Elveszítjük a tömegkapcsolataán- kat. Még várni kell — mondja valaki az ittho­niak közül. — Azért nekünk nem kell elszakadni a szak- szervezettől és a tömegektől, mert megalakít­juk a pártot. Mindenkivel együttműködünk, amíg a munkásosztály és a forradalom érdekei úgy kívánják — veti ellen Kun Béla. Végül is elhatározták, hogy megalakítják a kommunista pártot. S néhány nap múlva történelmi jelentőségű eseményre kerül sor. November 19-én este Korvin Ottó felkeresi Kelenéket. — Át tudnátok engedi* holnap estére a la­kásotokat? Kelenék a Városmajor utca 42-ben laktak. í A kapu eldugott helyen van, a ki-be járkálást ♦ nem láthatják illetéktelenek. i Húszadikán este negyven ember gyűlt egybe ♦ Kelenék lakásán. A baloldali csoportok kép­viselői, munkósküldöttek és az emigrációból hazatért elvtársak. Aznap éjjel megalakult a Kommunisták: Magyarországi Pártja. És attól a perctől kezd-3 ve napról-napra erősödik. Egyre többen csat-J lakoznak hozzá a jobbat váró emberek, mert) látják, csak ez a párt segítheti őket ahhoz,] hogy sorsukat maguk intézhessék. m z utca megszokott életét éli. A megállónál v&rják az em- berek az Újpestre járó villamosokat, bevásárlókosaras asszonyok mennek az üzletekbe, a házakon galambok ülnek. Az utca derekán ott trónol a rosszemlékű Bagolyvár, a régi proletár bérház, ahol egyetlen szobában több család is lakott annak idején. Vele szemben ott áll s nagy román stílű ablakai­val csendesen bámul a 15-ös számú ház. Ebben a házban él már több mint 45 éve Fischer Lajos ta­nító. Szemtanúja volt a házban lezajlott történelmi események­nek. Valaha itt volt a Vörös Újság szerkesztősége s negyven évvel ezelőtt itt dolgozott a pár hete megalakult párt *— Negyven év. Milyen rövid idői Mindig úgy éreztem, mintha tegnap történt volna. Csak most jövök rá, hogy az év­fordulót ünnepeljük, hogy azért régen volt már. Negyven éve ;;, — Tizennyolc végén jöttem haza a frontról. Azelőtt a föld­szinten laktam. Lakásomat akkor már másnak adták ki. Itt akartam maradni. Szerettem ezt a helyet, itt a második eme­leten lakott egy háztulajdonos, öregasszony volt. Magányos. Es hét szobája volt; — Beállítottam hozzá. Kelletlenül, de kiadott egy szobát. Egy hét múlva már ö kért, hogy igényeljek még egyet. Meg­ijedt. , 1 <— Még a végén valami proletárcsaládot telepítenek a nya­kamra. Akkor inkább maga, tanító úr, — A Vörös Újság szerkesztősége a félemeleten volt. Kun Béla és Szamuely Tibor mindennapos vendég volt a házban és nemegyszer beszéltek az utca proletárjaihoz. — Egy napon — nem emlékszem pontosan a dátumra — igen meglepődtem, mikor hazaérkeztem. Szobámban úgy 20— 25 ember van. Bemegyek. , — Kit keres az elvtárs? — #érem, én itt lakom. — Ja, az más. Bocsánatot kérünk, a Vörös Újság helyiségei foglaltak. Itt van telefon. — Leültem. Este 8 óra volt. Reggel 7-ig ültem ott egyfoly­tában. Életem egyik legnagyobb élménye volt. Sorra jöttek a jelentések a forradalom állásáról. Üzemi küldöttek keresték a párt vezetőségét. Utasításokat kértek, jelentettek. Kun, Sza­muely és a többi elvtársak emberfeletti munkát végeztek. Ak­kor én még nem tudtam, hogy milyen nagy esemény tanúja vagyok. De Szamuely elvtárs egy itthagyott papíron lévő keze- írását azóta is őrzöm. És a házra 10 évvel ezelőtt kitették az első emléktábláti Fischer Lajos történelmi események szemtanúja volt. Azt az első táblát az ellenforradalom alatt leverték (a szö­vege téves, mert nem itt alakult meg, csak működött a pártt ahogy a második táblán helyesen szerepel, a KMP), de az em­berek emlékezetéből nem lehet kitörölni, hogy milyen nagy események színhelye volt ez a ház és az új emléktábla alá most is ezrek) és ezrek helyezik az emlékezés koszorúit. G. t. , \ Kár volt hallgatni ► Pécset 1918 november 14-én ► szerb csapatok szállták meg. A la­► kosság, főleg a helyi sajtóból i aránylag elég részletesen értesült ► az anyaországban zajló események ► ről. A kommunista párt megala­► kutasának hírét azonban a helyi ► sajtó, a fővárosi lapok példáját \ követve, érthető taktikai okokból l szintén agyonhallgatta. ! A helybeli munkásmozgalom szó- ; csöve, a pécsi „Munkás” sem volt 3 kivétel; az 1918-as évfolyamban 3 nyomát sem találjuk a kommu- 3 nista pártalakulásnak. A pécsi 3 munkásmozgalom vezetői hivatalo- 3 san nem vették tudomásul a [kommunista párt létrejöttét. | Kár volt olyan sokatmondóan ► hallgatni: az újságok helyett a tet­► tek beszéltek. Méghozzá oly han-! ; gosan, hogy a pécsi lapokat is' ; szólásra bírták. Erről tanúskodik3 ; a klerikális „Dunántúl” alábbi 3 leikké: „Kommunista tüntetés Bu-3 Alapesten. . Ma délelőtt bolseviki < !irányú mozgalom nyilvánult meg a; ! főváros utcáin. Délelőtt tizenegy; : óra tájban a képviselőház előtt ; 3 pár száz főnyi tömeg és munkás-; :csapat verődött össze, amely több-; !nyíre a foglalkozásnélküli munká-i sokból állott A tömeghez Nánási j ;■György kommunista agitátor ihté- j zett beszédet és azonnali kielégítő J munkát követelt a foglalkozásnál- J küliek számára. Ezután a Viseg- 3 rádi utcába vonultak a „Vörös Uj- l ság” szerkesztősége elé, ahonnan 3 az ablakokból két kommunista * agitátor és egy horvát-szerb ki- J küldött beszélt a néphez. Szerintük { a proletár munkásság nem lehet ; elégedett a mai államformával és ; a köztársaság eddig kivívott ered- 3 menyeivel, ök tovább mennek és 3 kommunista köztársaságot követel- 3 nek, amelyben minden polgár 3 egyenlő vagyonnal és egyenlő 3 munkaviszonyban élhessen. (Du- 3 nántúl, 1918. dec. 20.) Az viszont csak természetes, 3 hogy a polgári sajtó — miután 3 szükségesnek vélte — megszólalt 3 és óva intett a kommunistáktól, 3 akik ellen — bár csak papíron — 3 még az entente nagyhatalmait fc 3 felsorakoztatta. Arról, hogy valójában mit fél- 3 tettek, az alábbi eldugott, a papi 3 tanácsnak az egyházi vagyonra vo- 3 natkozó állásfoglalását ismertető 3 tudósítás árulja el: „A papi ta- « nács, — írja többek között a „Du- ; nántúl” november 23-án — „tilta- ; kozik eleve minden olyan kísérlet * ellen, amely az egyházi vagyon ; elkobzására irányulna és a legéle- J sebb, elkeseredett harcot indítaná ; meg Ameddig a népkormány tisz- 3 teleiben tartja a magántulajdont, 3 addig a legmelegebben támogatja, 3 sőt, ha a kommunista világrend 3 kerülne uralomra, ehhez is alkal- 3 mazkodlk, de a saját érdekében 3 minden vagyonelidegenítés ellen | harcolni fog” Végre egy őszinte szó j és világos állásfoglalás! A papi ta- < nács kijelenti, hogy még az isten- ] telennek mondott kommunizmus- j sál is megegyezik, ha — nem nyúl j a páni vagyonhoz! „Útját kell állni a bolseviz- musnak!” — adta ki a jelszót a klerikális és egyéb vagyont mentő , „Dunántúl” december 11-i vezér- ! cikkében. Minden áron! Minden eszközzel! Ezért — ha kellett — hangoskodva rágalmazott. Amikor Dedig a taktika úgy kívánta — hallgatott. Mint a Magyar Kom­munista Párt megalakulása eseté­ben .. i Dr. W. I.

Next

/
Thumbnails
Contents