Dunántúli Napló, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-08 / 237. szám

»58. OKTÓBER 8. NAPLÓ 3 jzentegál múltja, jelene C&ako Józsi bácsi árnyas helyet keres a hajdani Bieder­mann parkban és egy kényel­mes pádon megpihen az ár­nyas fák alatt. Magához szólít­ja társát is, akivel 28 éve is­merkedtek meg ugyanebben az uradalomban. Józsi bácsi itt élte le fiatal életét, kerék hatvanegy esztendőt. Ereje most már fogytán van, hátát megviselte a nehéz miunka, ezért a parkban dolgozgat. Ön­tözi a virágokat, pázsitot, gon­dozza a futórózsákat, fürdőt, amelyek már mind annyira is­merősek. ^ Az előbb még a vöröstölgyet néztük, amely együtt nőtt Cza- kó bácsival, azután a két nagy virágágyat vizsgáltuk, ame­lyekben csillagot formál a sok díszes virág. Ezek hajdan még nem voltak itt. — Nem — suttogja rekedt hangon az idős ember. — Mi­óta elment a báró, sok minden történt itt. Ha vasárnap le­ülne, édes fiam, erre a padra és végignézné az erre járó fia­tal lányokat, azt gondolná, hogy valami főúri ivadékok... Társa ugyancsak idős ember, alig várja már, hogy Józsi bá­csi végére érjen a mondóká­nak, mert ő is megfigyelt va­lamit: most el kell mondani. — Valamikor mezítlábas fc gyerekek, felnőttek jártak az uradalomban. Most még azt sem tudja a gyerek, hogy a vi­lágon van, de szandál kell ne­ki. A lányok meg olyan cipő­ben járnak, hogy még nem is láttam olyat.., Ujját a padra helyezi, s mu­tatja, milyen magas, vékony sarkúak a cipők, nevet is hoz­zá, gúnyolódik is, mert a lá­nyok lába megfigyelése szerint eléggé furcsán mozog benne. De kell nekik, hisz igényeseb­bek, mint bármikor, s ezt lát­ják mindenfelé. — Bizonyára jól is keresnek — ugratom Józsi bácsit. — Egyébként nem jutna ilyes­mire ... — Aki megbecsüli a kerese­tét, annak van minden. Ez még semmi, láthat a házaknál többet is... Elindulunk a gazdaságban, megnézzük a hentesüzletet, ahol éppen ma vágtak egy disznót, részben a dolgozók részére, részben vásárlásra. A dolgozók lakásai előtt erős drótkerítést húznak a régi, foghíjas, rozoga deszka he­lyett, teljesen ingyen. Épül az új szövetkezeti bolt, távolabb gépek zúgnak, sínmotor fut keresztül a gazdaságon: — Na jöjjön, itt benézünk — invitál Józsi bácsi. — Itt laktam én valamikor, most át­adtam a sógoromnak, mert ne­kem nagy volt a lakás Az ajtó fölött lugas üt­közik a napfénybe, hatalmas szőlőfürtök lógnak alá, s a hű­vösben motorkerépár várako­zik. Az ajtó nyitva, de belül senki sincs. Csinos konyhabú­Udvarlas fiatalok A Dunántúli Napló szeptem­ber 17-d szám ában egy kis cikk jelent meg a belvárosi KISZ-szervezet lelkes és ne­mes tevékenységéről. A cikk­ből az tükröződik vissza, hogy nem lehet és nem is szabad a mai ifjúságot csak egyolda­lúan és rendszerint a rossz oldaláról bemutatni: A magam részéről egy kis epizóddal csak szaporíthatom a jó példákat. Munkahelyem­ről, az épülő hőerőműtől in­duló autóbusz rendszerint zsú­foláság megtelik. Ilyen alka­lommal történt, hogy felszáll- va egyszerre két fiatalember is felkelt és felajánlotta he­lyét. Megvallom őszintén, meg lepődtem, mert nem olyan mindennapos eset ez, de örültem is, mert meggyőződ­tem arról, hogy „hát ilyen is a mi ifjúságunk“ Ide írom a két fiatalember nevét: Bartos Jenő és Bázdmg Kárdly; Pollák László, í. tor fényében látja magát az ember, a szoba ablakán ke­resztül pedig új hálóberende­zés díszük horgolt mintákkal, szőnyegekkel. — Van itt minden ... Sógo­rom esztergályos a gyárban, a fia meg traktoros... Azé a motor is ... De mutatok én magának ilyet csaknem min­den házban... A kertészet felé ballagunk, kísérőm mutatja, merre van a „gyár”. Nem gyár az, hanem a gazdaság szerelőcsarnoka, mű­helye. De Józsi bácsinak gyár, mert soha életében nem látott olyan gépeket, mint ott van­nak. Mintha nagy csodáról be­szélne, úgy mondja el, hogy van itt olyan gép, amely le­kaszálja a csaiamádét, azonnal összetépi és szecska formájá­ban dobálja az utána lévő ko­csira. Egy vontató húzza az egészet, két ember kell hozzá, ök meg a báró idejében meny­nyit izzadtak, amíg kézzel le­kaszálták, hatalmas szekerekre dobálták és leszecskázták. Az­után a lensodró kerül szóba ugyanolyan elragadtatással. Józsi bácsi szerint hetven em­ber munkáját végzi el egy nap alatt. Egy ablaknál szakad félbe a beszélgetés, amely hű­vös levegőt ont a szabadba. v— Nézzen ide be,,. Egy ko­csis szobája. Bizony, sok nagyvárosi em­ber őrülne, ha a szobájában olyan bútor lenne, mint itt a gazdaság egyszerű kocsisának. — őszintén mondja meg Jó- izsí bácsi — volt-e egy kocsis­nak ilyen szobája a báró Bie­dermann idejében? Az idős ember mosolyog, nem tudja, mit válaszoljon hirtelen, mert előbb még ő is panaszkodott, hogy kevés az a 750 forint, amit a gazdaság fi­zet. Később elmondta, hogy most vásárolt tíz mázsa tojás­szenet, van négy méter fája, hízója, pedig csak maga dol­gozik. l'tt sántít a dolog, látja, nem érdemes félre beszélni: — Ha őszinte akarok lenni: bizony nem volt itt egy cseléd- embernek sem ilyen bútora, szobája a háború előtt,. s De nem volt motorkerékpár sem, most meg van valami tizen­nyolc .:, Aztán megnézzük a Waitaür más munkásszállást. Végig nyitogatjuk az ajtót, minden­hol üres vaságyak, csak egy szobában él néhány kubikos Nem kell munkás, mert itt vannak a gépek. Pedig hej, de jó lett volna valamikor ez a rendes szállás. Ajtóközönként mosdók díszlenek csapokkal, a kubikosok ágyában matrac fehér lepedő, bentről erős han­gon bömböl a rádió. Hol volt a régi barakokban rádió meg matrac? — Sehol — sóhajt Czakó bácsi. — Még mosakodni sem lehetett... A régi summások szájukba verteit egy korty vi­zet, azt lassan engedték kifelé és eldörzsölték az arcukon .. És ha most elromlik vélet­lenül az ártézikút, micsoda zú­golódás támad.,, Ilyenek az emberek. Egyre igényesebbek, s egyre több bajt találnak. A régi sok rossz ellen nem szóltak, azt tűrték, s vártáit, majd csak jobbra fordul sorsúk, hisz ígé­retekből nem volt hiány. Kü­lönösen a választások előtt „könnyelműsködtek” az ígére­tekkel azok a régi nagy urak. Bizonyos Vondracsek Róbert tiszttartó úr többek között aratóborral akart hízelegni, de amikor ez sem segített: szigo­rúan kikötötte a környező fal­vakban, hogy csak úgy vesz fel aratókat, ha/a község báró Biedermann úrra adja szava­zatát. Arról azonban elfeledke­zett, hogy mások is szabnak hasonló kikötéseket és talán még bőkezűbben ígérnék. így a mulasztás következménye­képpen mégis gróf Festetics úrra esett a szavazat, a csertői katsély teljhatalmú urára, — Sok pénzbe került akkor a választás — emlékezik Jó­zsi bácsi barátja — csak ne­künk nem jutott belőle... Azért leszavaztunk valahová, hisz mindenki tudta, hogy oda- fönt úgyis egymást segítik majd az urak nagy megértés­sel, nekünk meg marad a régi nyomorúság..» Maradt is egész a felszaba­dulásig. Most azonban bárki megnézheti a szentegáti kas­télyt, annak lakóit, s a lakók életét. Bizonyára nagy válto­zást lát a báró megszökése óta jM Lipóczkí József Emberek... gondok; Egy diploma és más semmi... Fiatal asszonyka. Tavaly doktorált a jogtudományi egye* temen. Szommer Margitból — a bányász Szommer-család egyik sarjából — doktor Szommer Margit lett. De állása nincs. Egy esztendőn át — mint ösztöndíjas gyakorlót — alkal­mazta a városi tanács. Az esztendő letelt, megszűnt az állás. Nem mintha jogászokra nem lenne szükség, akár a közigaz­gatásnál, akár valamelyik vállalat jogügyi előadójának író­asztala mögött, esetleg a bíróságokon és ügyészségeken..; Csupán csak arról van szó, hogy nem becsüljük meg a fiatal értelmiség egy részét úgy, ahogy az kötelességünk lenne. Pedig őket már a mi társadalmunk nevelte, a mi államunk taníttatta, komoly anyagi és erkölcsi támogatás révén, s most tessék... — sehol semmi. Gondolkozzunk csak: olyan jól állunk diplomásokkal; hogy a fiatalokra nincs is szükség? Utat kérnek a gyiikési szőlőkhöz Mi, szegény gyükési szőlőtu­lajdonosok mostohák vagyunk, rólunk mindig megfeledkez­nek. Borzasztó nehéz megkö­zelíteni az ottani szőlőket, fe­le energiáink rámegy a nehéz gyaloglásra, nem beszélve az időről, ami káxbavész. Nemcsak velünk tenne jót a tanács, — ha minél előbb megépíttetné a légóhajtott Mecsek—pécsbámyatelepi utat, — hanem a turistaház idegen látogatóival is; Zárai Györgyné H TIT Munkácsy Mihály Szabadegyeteme filozófia kollégiumának tématerve A Munkácsy Mihály Szabad- egyetem idei kollégiumát, a filozófiai kollégiumot az egye­tem marxista tanszékéin belül működő filozófiai csoport, il­letve a TIT filozófiai szakosz­tálya szervezte. A hallgatók foglalkoznak majd a filozófiai materializmussal, a dialekti­kus materializmus ismeretel­méletével, valamint a mate­rialista dialiektika — a meg­ismerés módszerével. E téma­köröknek megfelelően állítot­ták össze az előadásokat: II, Közgazdaságtan. a) Előadások a kapitalizmus gazdaságtanából: 1. A technikai fejlődés és a modern tőkés gazdaság. 2. Államkapita/lista tenden­ciák és tervszerűsítési törek­vések a tőkés gazdaságban: 3. Jelenkori tőkés gazdaság. 4. Modem polgári elméletek a foglalkoztatottságról: 5. A gazdaságilag elmaradt országok fejlődésének kérdése. 6. Integrációs törekvések a tőkés világgazdaságban: % Válságjelenségek a mai tőkés gazdaságban; 8: Gazdasági verseny és gaz­dasági . kapcsolatok a kapita­lista és a szocialista országok között: b) Előadások a szociaiHzmus gazdaságtanából: 9. Milyen lesz a magyar nép gazdaság 1969-ban? fa 3 éves terv), 10. Technikai haliadás — az iparfejlesztés hazánkban: 11: A magyar mezőgazdaság belterjes fejlesztése: 12. A termelőszövetkezeti mozgalom erősítésének köz­gazdasági problémái: 13. Árrendszerünk kérdései: Uj termelői árrendszer: Fo­gyasztói ár, 14. Az anyagi érdekeltség és a gazdaságosság. lő. A népgazdaság vezetésé­nek új módszerei: (szovjet, cseh. lengyel, német tapaszta­latok.): 16. A gazdasági együttműkö­dés új formái a szocialista or­szágok között; A hajdani ,,mond<dh?'-iátáfy titkaiból főszereplők: Nepáli maharadzsa, Faruk királyné, ifj. Horthy, gróf Károlyi, gróf Bethlen, táncosnők, miniszterek, főpapok, parkett-táncosok A szemtanú: pincér. Két évtizedet töltött el a Margit­szigeti Nagyszállóban. Csendesen, szótlanul, udvarias mo­sollyal szemlélte az ország felső tízezrének szennyes, un- dortkeltő orgiáit. Csak hallgatott és mosolygott.», De ez a mosoly — kényszeredett volt. Kint — a fő­város perifériáján, a külvárosok bérkaszárnyáiban — a nyomor ült szégyenletes orgiát. Ide már nem jutott el a Nagyszálló és a vidéki kastélyok, pesti szalonok fényé­ből egy 8zikrányi sem. Pénztelenség, népbetegség, remény­telenség ... Ez volt a peremvárosok lakóinak sorsa. És a „mondain”-világ zárt ajtói mögött? Mi volt? Pista bácsi — ki évtizedeken át hallgatott — most megszólalt.,. 1936-os esztendő:;, Autókavarán suhan végig a szigeten, csendesen odasikla- nak a szálló bejáratához. Meg­érkezett a Nepáli Maharadzsa. Titkos rendőrök, inasak, szo­balányok, komornyikok, több autóra való csomag, bőrönd, (.ládák. A Maharadzsa kíséreté­iben feltűnően szép nő lépked. Huszonnyolc-harminc éves asz- szany. Osztrák vezérőrnagy el­vált felesége. Most a Maharad­zsa titkárnője. A hetven esztendős Maha­radzsa az esti fogadáson el­hangzott pohárköszöntőre el­gügyögi a választ, emeli poha­rát, kortyint a francia pezs­gőből, amelyből néhány csepp végigcsordul öreg, ráncos áV lán. A szép osztrák titkárnő kendőt nyomkod a vénember feliára s felitatja a pezsgőt. A Uiepáli főúr tiszteletére bieonyos ..meghatározhatatlan“ foglal­kozású“ hölgyeket is meghív­nak, akik közül az egyik meg­tetszik az öregnek. Másnap a hölgyet megajándékozza. Az ajándék: huszonnégyszemélyes herendi porcelánkészlet, ame­lyet a titkárnő vásárolt a Lánc-híd közelében lévő híres Hütl-féle porcelánkereskedő- mél; A készlet, — vagyont érő... A Maharadzsa részére dús programot állítanak össze. De neki más kell. Egészen más. A Zoltán utca 8. alatt lévő iparművészeti szalont kibére­lik egy dúsgazdag özvegytől. Csinos táncosnőket rendelnek ki erre az estére, — busás ho­norárium fejében. A Maharad­zsa a szoba sarkában foglal he­lyet egy karosszékein, tőle jobbról a titkárnő. És nézik a rögtönzött „műsort“. A lányok leszórják magukról a ruhát az utolsó darabig, ugyanígy a kirendelt parkettáncosok is.-.: A vén nepáli főúr fénylő kimeresztett szemmel kíséri a pucérra vetkőzött lányok tán­cát, s csontos kezével a titkár­nő felé közelít: (Ezen a napon nyolcvan munkást tesznek ki a Láng- gépgyár kapuján. Nincs munka.) * Alig félesztendővel később. Megérkezett Faruk egyipto­mi király felesége, két lányá­val és kíséretével. A nagy­szálló valamennyi termét le­foglalják. Meghívott vendégek: Nagybányai vitéz Horthy Mik­lós, Magyarország kormány­zója, ellentengernagyi ruhá­ban. Továbbá fia, ifjú Horthy Miklós — ki évekkel előtte szerencsétlenül leesett egy ló­ról — s azóta arcára letöröl- hetetlenül kiült némi bérgyu- ság, csupán szeme parázslik, amint kitartóan rátapad az egyiptomi királyné éltes keb­lére. Továbbá Eckhardt Tibor, gróf Károlyi Viktor (a Horthy- lány második férje), Homan Bálint kultuszminiszter, Szép László államtitkár és még so­kan mások:;: Az ünnepi vacsora alapanya­gát repülőgépen szállították Egyiptomból. Egzotikus ételek, furcsa fűszerillat, déli gyümöl­csök, ismeretlen eredetű sül­tek, krémek, aranygyűrűvel bilincselt drága szivarok és dgwwtták, hódító italok::; A királyinő táncrendjébe Horthy ellentengernagy és kor­mányzó jegyzi be elsőségét, öregesen lejt néhány lépést a középkorú, kékesfeketehajú, ragyogószemű királyi asszony­nyal. Utána jönnek a miniszte­rek, államtitkárok, tábornokok és végül ifj. Horthy; ö ma­rad utoljára (nem is olyan bár­gyú, mint amilyennek vélné az ember...). A fenséges asszony friss levegőre kívánkozik. Ifj. Horthy készségesen teríti a királynéra a krémszínű kö­penyt s néhány pillanat múlva már a csendes sziget éjszakai sötétjében sétálnak. A király­nő egyetlen kézmodulattal tá­volítja el először a komomát, később a négy titkosrendőrt is... Csak ketten maradnak a su­sogó fák árnyékában.:; Bent folyik a dáridó.:: Ez a vacsora kétezerötszáz pengőbe került (Ezen a napon rövid újság­hír adja tudtára az ország­nak, hogy egyik alföldi vá­rosban Berta István napszá­mos fölakasztotta magát, mert napi 80 filléres nap­számból nem tudta eltartani háromtagú családját. .,) * A „czímeres“ mágnások, — mint gróf Festetitsch, gróf Bethlen (miniszterelnök), her­ceg Eszterházy, Károlyiak, Uhlmannok egyáltalán nem szívlelik a kormányzót. Nemes­nek ugyan nemes Horthy is, die még sem az a patinás, tra­dicionális magyar főúr — amely mint történelmi múlt­tal rendel'/aző, — esetleg mél­tó helyet foglalhatna a legszű­kebb gentry-körökben. Némelyik mágnás egyenesen utálja; A szigeti nagyszálló és az éj­szakai mulatók pincéreinek szeme azonban kitűnő. Amikor a mágnások fizetnek, — a pin­cérek Horthy arcképével ékesí­tett ötpengősöket helyeznek el a tálcára, mint visszajáró ösz- szeget. Gróf Bethlen lesöpri az öt­pengősöket az asztal alá: — Fene a matrózába;::! S összenevet Eszterházyval. Lassan összeverődik a frak- kos társaság. Bethlen, Eszter­házy, gróf Károlyi László, gróf Eszterházy Tamás, aztán a híres — inkább szépsé­géről híres színésznő — s még többen mások. Károlyi László gróf egyene­sen a fóti kastélyból hajtott be kocsijával Pestre. Egyébként időnként kisebb estélyeket ad ő is Foton. Olyankor megindul a taxikaraván: egyik italokkal megrakva, a másik pincérek­kel, a harmadik táncosnőkkel, egy a zenekart viszi;,. a má­sik a hangszereket. Gróf Eszterházy Tamás — ez a huszonkétesztendős gentry kölyök alaposan beleesett a színésznő hálójába, aki né­hány év alatt lekopasztotta Krausz Simít, a dúsgazdag bankárt, most a fiatal grófot vette védőszárnyai alá;.: (Ez a grófnak — alig egy esztendő leforgása alatt — 140 000 hold- nyi mammut-birtokába és öt­millió pengőjébe került...) Vi­szont a művésznő saját autó­jának hűtőjére brilliánssal ra­katta ki monogramját; No de nézzük csak, mire ké­szül e nagy vendégsereg? Holnap kezdődik az Eucha­risztikus Kongresszus s ma este néhány olasz és francia főpap kíván megismerkedni a magyar főurakkal. Az étlapon furcsa ételeket tüntettek telj indiai fecskefészék-leves (á 20 pengő), teknősbékaleves... (egy decire való talán és nem több á 5 pengő; _), aztán külön a főpapok tiszteletére „Fogas- Cardinális“; A fogast püspök­lila szósszal öntik le, — hogy a főpapok reverendájának szí­ne „vágjon“ az első fogáshoz. A szószhoz egyébként zúzott rák-hátat kevernek, ami állító­lag — bizonyos tekintetben — „fiatalítja“ az elhízott, megvé­nült főpapokat;;; Ez szemlá­tomást fedezi is a valóságot, mert az egyik beteges hajlamú főpap az italt felszolgáló jó­képű pincérfiút csipkedi mind­untalan s az üres üveg alá egy köteg bankjegyet is becsúsztat; A dáridó hajnalig tart:;. Kora reggel az újságok első oldalán öles betűk rikoltják: „Megérkezett Pacelli bíboros a kongresszusira , s s í* (Az utolsó oldalon néhány sorban pedig ez állt: „Novák Jutka 18 éves cselédlány teg­nap este a Margit-hídról a Dunába vetette magát. Tet­tének oka: munkaadója, — X. Y. híres pesti ügyvéd — nem hajlandó elfogadni a születendő gyereket, amely­nek anyja a cselédlány; — apja pedig az ügyvéd fia...) Délelőtt megkezdődik az ün­nepi szertartás. Pacelli olasz bíboros, kesztyűs, gyűrűs ujjá- val megáldja a Bazilika rideg kövére féltérdre ereszkedő ma­gyar mágnásokat, és nemese­ket, élükön vitéz nagybányai Horthy Miklóssal, Magyaror­szág kormányzójával, ellen- és viszonttengemagyával, a nem­zet hóhérával... Novák Jutka törékeny holt­testét pedig elsodorta a Duna hideg, piszkos-szürke áradata« Rab Fe

Next

/
Thumbnails
Contents