Dunántúli Napló, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)
1958-10-28 / 254. szám
W38. OKTOBER 28. N A P L rt 3 Napsütésben Jegyzetek Kádár elvtárs szekszárdi beszédéről f sodálatosan szép, nap&ütötte vasárnap. Szekszárd fölött a hegyoldal *- rozsdás bíborba öltözött, a szőlőparcelháik felől mézillatot hoz le a szél. A városi tanács előtti téren többezres tömeg. A mikrofonnál pedig Kádár János elvtárs. Oldalt, —- egy utcában — négyöt csillogó, fekete személykocsi. Gyexeikek tolonganak, meg kocogtatják a kocsik oldalát, benéznek az ablakon, a sofőrt kérdik: milyen gyorsan megy a kocsi, mit jelent ez az óra, minek az a másik fogantyú... stb? Senki el nem zavarja őket. Minek? Hadd nézzék! A z ország legkedveltebb őszinte köztiszteletben álló — vezető embere beszél... Még július első hónapjaiban innét a szekszárdi gimnáziumból két diák jött el hozzám: látogassam meg őket a ballagási ünnepségen, — mon- , dották. Én azt feleltem: nem megyek. Nem mehetek, mert ugyanígy meghívtak a'tatabányai diákok, a szegedi diákok és még több város diákjai s ha én minden meghívásnak ' eleget tennék, akkor júliusban elkezdenék ballagni és csak augusztus 20-án érnék vissza Pestre. De ha akkor nem is, most eljöttem Szekszárdin. n • V letszínvcmal? Nos, a jobb életért dolgozni kell. Mindenkinek. Tisztességgel, becsülettel Dolgoznidk kell azoknak is, akik bizony régen nem ismerték a munkát. Mi egyáltalán nem akarjuk a volt gyárosokat, tőkéseket megsemmisíteni. Mi csak azt alkarjuk, hogy őket i— részükre! — nagyon kellemetlen életre szorítsuk: arra, hogy csak munkából tudjanak megélni. Én mondom, hogy legtöbbjüknek ez lesz a legnagyobb büntetés. ^ C ha már az uraknál *-* tartunk, megmondom, bennem él még a harag, nagyon mély harag az urivi- lággal szemben, amiért népünk annyit szenvedett és kínlódott négy évtizeden át. Itt Szekszárdon különösképpen ismerik azt a megdöbbentő fényképfelvételt, amelyen az első sorban térdelő, a mögöttük lévő sorban álló embereket látunk. A munkász- aszt&ly és paratszság legjobbjai voltak ők — mint ahogy ez a kép ábrázolja — a fehérterror sortűze áldozatául estek. S mit akartak az uraik, ismét 1956. őszén? Ugyanezt De azt is megmondhatom, hogy ha még egyszer valaki kezet emel népünkre, kiírtjuk úgy, hogy még írmagja sem marad. • T/ akumit a szövetkezeti ' mozgalomról. A mezőgazdasági kiállításon beszédbe elegyedek egy fa- lusi asszonnyal. Karján kosár, gondoltam, abban hozta az elemózsiát a pesti kirándulásra. Hát nem. Azt mondja az asszony, itt ebédeltek a vásáron az étteremben. A kosárban pedig ajándék van. Milyen ajándék?■ — kérdem. Hát a lányomnak egy pár nylon-blúz... — hangzott a válasz. Tehát mégsem él „rosszul“ a magyar paraszt, mint ahogy ezt egyesek állítják. De a szövetkezetben még jobban élnek. Csak hogy mi nem kényszerítünk senkit a szövetkezeti útra. Panaszkodott nekem egyszer egy egyénileg dolgozó paraszt, hogy hát „miért nem hozzuk rendleletbe a szövetkezetei“? Kérdem tőle: miért? Azt mondja: belépne ő a szövetkezetbe, de hát abba beleszól az asszony, a testvér, utána a sógor, így aztán el megy a kedve, de ha rendelet lenne a szövetkezetbe lépésről, akkor leniie mivel védekeznie az asszonnyal szemben. Azt feléltem: mi vem hozurik rendeletet arra, hogy mindenki köteles belépni a szövetkezetbe. Már csak azért sem, mert nekem is van féleségem, tehát vem veszem más asszonyának a perlekedését a nyakamba..-. (Derültség, taps). De tréfán kívül: ismételten mondom, nem kényszerítünk senkit, mi a törvényesség és az emberi jog szigorú megtartása mellett fejlesztjük hazánkban a szövetkezeti mozgalmat. Jpnnyk a jegyzetekből. Kádár elvtárs papír nélkül, csupán csak „felszólalt" ezen a vasárnapi, szekszárdi nagygyűlésen, ahol előtte Dobi István elv társ és Béniké Valéria mondott ünnepi beszédet. De a tömeg nagyon várta már Kádár János elvtársat. Közel egyórás „felszólalását" a legnagyobb érdeklődéssel hallgatták. Jó volt ez a kései napsütés. Perzselte az emberi szíveket. (RAB) Új iskolát avattak Hidason dl ........................................................ Vá lasztási nagygyűlés Pécsett ähV > x $ ? s.' Sí ■ m I A magyar nép történelmében először építi saját otthonát (Folytatás a 2. oldalról.) Ezután összehasonlítást tett az elmúlt két évtized választásai és a mostani között. Az 1938-as pécsi lapok és a levéltárakban elhelyezett levelek mr/atják az akkori helyzetet. Az egyik panaszos levél így szól: „Nincs betevő falat kenyerünk, itt állok négy apró gyermekemmel.“ A lap pedig választási ígéretet tesz: 390 négyzetméter piacteret építenek és nagyobb mennyiségű használt ruhát szállítanak Pécsre. ígértek még két tantermet is. Mi volt a bányászok, a -munkások panasza 1938-ban? Egy mondatban ösz- szefoglalva: Kenyeret, munkát. Mit ígértünk 1948-ban és 1949-ben a választások előtt? Általában akkor nagyon pö- rölték az asszonyok az ellátási -nehézségek miatt. Akkor mi azt ígértük, hogy nemcsak olaj, hanem zsír is lesz. Azt ígértük, hogy megjavítjuk a kenyérellátást és még egy sor, dolgot. Mindenki jól tudja, nincs egyetlen olyan ígéretünk sem, melyet a Magyar Népköztársaság be nem váltott volna. — A múlt napokban Me- csekszabolcson, Szászváron és Nagymányokon jártam. Meghallgattam a mostani panaszokat. Az első a lakásra vonatkozott. A múlt esztendőben Pécsett 1884 lakás épült, 1930- tól 1938-ig 630 lakás. Ma, 1958-ban is, az első háromnegyed évben már 1510 fölött vagyunk. Mi nagyon büszkék vagyunk a tizenhárom év eredményeire, bár tudjuk, hogy még sok problémát kell megoldanunk. A lakáskérdés meg oldására is készül reális terv, amelyet a lakosság közreműködésével valósít un; meg, mint minden más feladatot. Mert a magyar nép történelmében először építi saját otthonát. Nem paradicsom ez még, de a sajátunk, — nem vagyunk lakájok más palotáiban. Minden becsületes ember bennünket támogat — Minden becsületes ember támogatását kérjük, — mondotta befejezésül Aczél elvtárs. — Hélyesli-e azt, hogy megszüntettük véglegesen és nem engedjük az embernek ember által való kizsákmányolását? Helyesli-e, hogy szocialista ország lettünk és maradunk, hogy nemzeti függetlenségünkéit kivívtuk, és megőrizzük, szorosan ösz- szcfogva a szocialista táborral? Helyesli-e a népi hatalmunkat, azt, hogy népünk kultúrált, gerinces, fejlődő, állandóan előremenő nép Iehogy béke gyen? HelyesM-e azt, védjük és óvjuk a ügyét a mi hazánkban is? Mi megvagyunk győződve arról, hogy a mi népünk itt Pécsett és Baranyában, de az egész országban is óriási túlnyomó többségben egyértelműen helyesli ezeket a célokat Helyesli a megtett utat és ezt a választáson is kifejezésre juttatja. A nagy tetszéssel és tapssal fogadott beszéd után Sztergár János, a Hazafias Népfront megyei titkára zárszavával ért véget a lelkes hangulatú nagy gyűlés. 7-ig forradalmi hét, november 7-töl 16-ig választási hét A komlói Kossuih-bányai bányászok felhívása Bertus Imre elvtárs, a komlói Kossuth-bánya pártbizottságának titkára szombaton délután kül- és belpolitikai tájékoztatót tartott a délutános harmad mintegy 300 kiszálló bányászának. A bányászok — a tájékoztató elhangzása után — elhatározták, hogy versenyfelhívással fordulnak Komló minden üzemének dolgozóihoz, hogy november I-től november 7-ig, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 41. évfordulójának tiszteletére tartsanak forradalmi hetet, november 7-től november 16-ig pedig választási hetet. A Kossuth-bányai gyűlésen jelen lévő 300 bányász felhív-, ja a komlói üzemek dolgozóit, csatlakozzanak a kezdeményezésükhöz, hogy méltán megünnepelhessük november első felének két nagy ünnepét. Igazán gyorsan lépült az új hidasi taláros iskola. Ez márciusában í2dték meg az épít .zést és' az áladás- vrsárnap, októ- t 26-án került <r. Az’ iskola bc- ndezése és maga : épület felépítése millió hatszázezer forintjába került az államnak. A négy tanteremben most 264 gyerek tanul. Az avatási ünnepségen szép számban megjelent a falu lakossága. A művelődési otthonban Máj ziik Jeremiás elvtárs, a járási tanács v. b, elnöke mondott beszédet, majd az iskolát egy kulcs jelképében . átadta Borsos János iskola igazgatónak. Az iskolaavatás ünnepség keretében a helyi munkásőrség zászlót is adományozott az úttörő csapatnak; Nemzetiségi választási gyűlés Versenden Mohácson Versenden szombat este 7 órára választási gyűlést hirdettek. Tudtul adták azt is, hogy beszédet mond Takács József elvtárs, a megyei tanács elnökhelyettese, képviselőjelöltjük, s szól a gyűlés részvevőihez Ognyenovics Milán elvtárs, a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének főtitkára, valamint dr. Wild Frigyes elvtárs, a Magyarországi Német Dolgozók Demokratikus Szövetségének főtitkára is. Már jóval a gyűlés kezdete slőtt „tett ház“ van a művelődési otthonban. Azt mondják, hogy ennyien még sohasem voltak ebben az épületben. Olyanok is akadnak, akik azt kifogásolják, hogy niért tettek székeket a te- -embe, állva többen beférnének. Igaz, nagy az érdeklődés. Az 1500 lakosú községből mintegy 600-an jöttek el, szoronganak a teremben, a szűk kis előtérben. Vannak itt magyarok, délszlávok, németek, cigányok, hiszen nemzetiséglakta község ez. Az elnökségben helyet foglal Baris István, a mohácsi járási pártbizottság titkára, Ognyenovics Milán, dr. Wild Frigyes, Kaszapovics András, Takács József, Erdélyi Dezső, a Hazafias Népfront községi elnöke, Ambrózi József, a községi tanács elnöke, valamint a nemzetiségiek képviselői. Kedves kép: úttörők virággal ajándékozzák meg az elnökség tagjait s további erőt, egészséget, jó munkát kívánnak nekik. Baris István elvtárs megnyitó szavai után Takács József elvtárs mondott rövid beszédet. Nagy csend a teremben, mindenki feszült figyelemmel hallgat. Amikor a nemzetiségiek, magyarok ösz- szefogásáról beszél, a helyeslés szavai hangzanak. Van is eredménye az összefogásnak. Ezt példázza többek között a 900 méter járda építése a községben, a 31 ezer forintos költséggel létrehozott új sportöltöző, a napközi otthon bővítése: ■. i Nagy tapssai fogadják beszédét, úgy mint Ognyend- vies Milán és Wild Frigyes felszólalását is, akik a délszlávokhoz, illetve a német ajkúakhoz szóltak anyanyelvükön. A sikeres gyűlés végén a hercegszántói délszláv ének-, zene- és táncegyüttes nagy tetszést aratott műsorán szórakoztak a részvevők. Mohácson, ebben a szép dunaparti városban megszokott kép, hogy lépten-nyo- ■mon festői népviseletbe öltözött sokacokkal találkozik az ember, hogy itt is, oft is hor- vát nyelvű beszédre figyel fel. Vasárnap este úgy hét óra felé azonban a szokásosnál is több sgkac népviseletbe öltözött férfi s nő vótt látható a mohácsi utcákon. A legtöbben vidáman beszélgetve a város középpontja felé igyekeztek. — Hova siettek? — kérdezte magyarul egy fiatal legény két csinos sokac kislánytól, akik a két marna kíséretében a cukrászda előtt haladtak el. — A gyűlésre — volt a válasz. A gyűlés színhelyén — a mohácsi sokac kultúrotthon- ban — ekkor már megtett a nagyterem. A mohácsi délszlávok ugyanis — hasonlóan a többi nemzetiségekhez — nemcsak az anyanyelvű- két ápolják, kultúrájukat művelik, hanem szót kémek tt politikai életben, élni akarnak az alkotmányban biztosított jogaikkal. S nemcsak akarnak, élnekis. A művelődési otthon zsúfolásig meg telt nagyterme, az udvarra kiszorultaknak a nagyteremből kihallatszó minden szót kísérő figyelme ezt nagyon szépen példázza. De nemcsak ez. Más is. Gyűléseken, de még színházi előadásokon is ritkaság az a figyelem, amely itt az előadók minden szavát kísérte. Meglepő volt az is, hogy az idősebbek melle« milyen sok fiatal is eljött, hogy meghallgassa: gnit mond a képviselőjelölt, hogy eldöntse: kire szavazzon, A választási gyűlést, rövid bevezető szavak kíséretében este fél nyolckor Baris István elvtárs, a mohácsi járási pártbizottság első titkára nyitotta meg. Az elnökségben helyet foglalt Právicz Lajos elvtárs, a megyei pártbizottság tagja, Ognyenovics Milán elvtárs, a délszláv szövetség főtitkára és a város több vezetője. A gyűlés szónoka, Ognyenovics Milán anyanyelvükön szólt a megjelentekhez. Beszédét ■ többször szakította félbe a taps, a helyeslő közbeszólás, az egyetértés jele. A mohácsi délszlávok választási gyűlése Baris István zárszavaival ért véget. Utána kultúrműsor következett!
