Dunántúli Napló, 1958. szeptember (15. évfolyam, 206-230. szám)
1958-09-18 / 220. szám
NAPtO 1958. SZEPTEMBER 1*. Átadták a nyerteseknek az első lottó-házat Az Országos Takarékpénztár szerdán sajtótájékoztatót rendezett, amelyen ismertették a lottó-játék eddigi eredményeit és a most elkészült első lottó-ház „adatait“; A lottó-játékot másfél évvel ezelőtt vezették be hazánkban, s most már hetenként átlag két és félmillió szelvényt vásárolnak. Eddig összesen nyolcvan lottósorsolást rendeztek, amelyen csaknem ötmillió saelvénytulaj- donos összesen 311,907 311 forintot nyert; A 18 lottó-jutalomsorsoláson 39 millió forintértékben 5 417 tárgyjutalom talált gazdára. Ezek között volt 30 öröklakás, 18 Wartburg személygépkocsi, 182 szobabútor, 753 rádió, stb. A másfél év alatt mindössze három telitalá- latos szelvény akadt. TOLLHEGYEN Az első öröklakásoB lottó-ház építését Budapesten 14 hónappal ezelőtt kezdték meg A hétemeletes, minden kényelemmel ellátott házban húsz luxuskivitelű öröklakás van. Elmondották még, hogy a Sportfogadási és Lottó Igazgatóság terve szerint október 1-tő kétszobás családi házakat is kisorsolnak amelyeket ott építenek fel, ahol a nyertes kívánja. Egyelőre húsz ilyen lottó-családiház építését határozták el. A tájékoztató után a helyszínen, a Mártírok útjai lottó-házban, rövid ünnepségre került sor. Átadták az eddigi lottó-jutalomsorsolás legszerencsésebbjeinek az öröklakások kulcsait; Derék emberek Szeptember 12-én délelőtt 11 Hamlet és a sampion-gomba Most képzeld él kedves olvasó, ott ülsz a szabadtéri színpad nézőterén. Előtted fönt a korhadt (mert fkorhadt!) deszkákon Hamlet tétovázó pillantással közeledik a színpad elejére, kezében a szokásos koponya s felteszi a klasz- szikus kérdést: — Lenni vagy nem lenni7 r— ez itt a kérdés; / »;. S utána hátratántorog, mert olyan rettenetes istálló- szag árad valdhonnét a színpad aljából, hogy majdnem belekábul. De ugyanez az illat facsarja a te orrodat is, Jet ott ülsz a nézőtéren, csupán Shaikespea- re-ra való tiszteletteljes tekintettel maradsz nyugton és türelemmel a helyeden. Szóval sä lenni vagy nem lenni? Ne legyen1 Egyszerűen ne legyen! Nem kell gombatenyészet a szabadtéri színpad alá. Egyszerűen azért nem kell, mert a gombatenyésztéshez elengedhetetlenül szükséges a lótrágya, márpedig ennek az izének ...a bűze egyáltalán nem szolgáltathat aláfestő zenét semmiféle szabadtéri színpadi megmozdulásnak; Másodszor egészségügyi szempontból is káros nemcsak a közönségre• hanem az udvarban lévő ház lakóira is. Hajgnadszor pedig egy színpadim amit Igazán a kultúra szentélyéneik nevezhetünk, nem illő •alátrágyáznt', Márpedig már majdnem ott tartottak. Ugyanis alakulóban van valamiféle gombatenyészeti szövetkezet, amely éppen a színpad területén lévő ház alatti pincét szemelte ki e szentségtörésre. (Nem a gombatenyésztés szentségtörés, hanem a helykiválasztás). No de aztán — remélhetően a tanács semmiképpen nem egyezik bele a művészet és a mezőgazdasági termékek e furcsa és orrfacsaró házasításáSba. Bizonyára csodálkozik majd G. Emiimé, amikor kikézbesíti számára a postás azt a háromszáz forintot, amit „ottfelejtett” borítékba zárva a Pécsi Szénbányászati Tröszt lakásügyi előadójának az asztalán; Pedig ezen tulajdonképpen semmi csodálkozni való sincs. Ez így van rendjén; Az elvesztett pénzt vissza kell adni a tulajdonosának. A csodálkoznivaló inkább azon vám, hogy már-már divattá válik a lakásügyeket intéző dolgozóknak ígérni; Persze pénzt ígérni. No és természetesen ellenszolgáltatásképpen lakáskiutalást várni.- Magyarán mondva korrupcióra csábítani. Mert ezt csinálta G.nné is. Nemcsak úgy egyszerűen feóra 24 perckor Sellyén a motorvonat Indulása előtt az egyik asszony észrevette, hogy kosara a jegypénztárnál maradt és visszafutott érte. A motor közben megindult és az asszony a fokozatosan gyorsuló kocsira akart felugrani. A vonat személyzete látta ezt a kétségbeesett kísérletet, megállították a szerelvényt, hogy megakadályozhassák a súlyos balesetet. A motorvonat behozta ezt a késedelmet és talán egy családanya életét mentették meg. A vasút dolgozóinak ez a cselekedete mindenesetre hozzájárult az utasokkal való Jó kapcsolat elmélyítéséhez. A szemtanúk elismerését is ezúttal tolmácsolom. SCHUBERT GYÖRGY lejtette ott a borítékba zárt százasokat, hanem előbb fel is ajánlotta őket — lakáskiutalásért cserébe éermésze- tesen,De nem is ő az egyetlen, aki nyíltan megmondta: hajlandó pénzt adni, ha lakás- kiutalót kap. V. János nyugdíjas ötszáz forintot ígért a munkaügyi osztály vezetőjének, ha Somogyiból beköltöztetik a Petőfi utcába, N. József a lakásügyi előadónak ígért honoráriumot, ha városi lakást utal ki számára; Utálatos dolgok ezek. Feltétlenül kell módot találni rá, hogy ne terjedjenek, ne fertőzzenek tovább. Ne akarjon és ne is merészéi jen senki korrupcióra csábítani, korrupcióval, vesztegetéssel beszennyezni közéletünketj Mondom, reméljük. (RAB) .................................................... Ve sztegetők Ne játsszunk a szavakkal! A vaskos paksameta elején két okmány. Az elsőben ez áll: „Várad Gál, szederkényi lakos az ellenforradalom idején aktívan tevékenykedett a párt helyiségének betörésében, az ott lévő tárgyak összezúzá- sában, a párt könyvtárának megsemmisítésében. Többször tett államellenes kijelentéseket. Az egyetemen való tartózkodásáért a pártszervezet nem vállal felelősséget. Kelt 1957. május 11. Aláírás: Somogy vári Sándor, MSZMP- elnök.” A másikban pedig a következő: „Váradi Gál az ellenforradalom ideje alatt, amikor o párthelyiség szétzúzása volt, a helyiségben tartózkodott, de semmiféle romboló tevékenységet nem fejtett ki. Az ellen- forradalom óta semmiféle ellenséges megnyilvánulást nem fejtett ki, munkáját becsülettel végzi. Semmiféle bűnvádi eljárás nem folyt ellene, ezek alapján úgy látjuk, hogy az egyetemre való felvételének részünkről nincs akadálya. Kelt, 1958. július 17-én. Aláírás: Somogyvári Sándor. MSZMP titkár.** Története a következő: Váradi Gál huszonnyolc holdas kulák fia. 1952-ben kizárták az egyetemről, mert osztályhelyzetéről hamis adatokat vallott be. 1958-ban valamiképpen „megbocsátottak” neki, valószínűleg úgy, hogy édesapját „összekéverték” egy másik Váradival, akit akkoriban rehabilitáltak, s folytathatta félbeszakított tanulmányait; Még ebben az évben a pecsétet is ráütötte a rehabilitációjára. Szederkényben az ellenforradalom egyik jelentős eseménye a pártház vandál szétzúzása volt. Az egyetemi vizsgálat tanúkkal bizonyította be, hogy Váradi Gál, mint a „szabadságharcosok” számára gyűjtött élelmiszerek átvevője, újabb babérokra pályázva Erőssel, Rumszauerrel és Takács volt csendőrrel a letépett képeken, az összetört plaketteken járták ujjongó táncukat abbeli örömükben, hogy most „végeztek a kommunizmussal ...” Közben elő- Dukkant még néhány apróság: a „kiszálláson” lévő fegyveres egyetemistákat kalauzolta a községben, eljárt az ellenforradalmi vezérkar Rumszaue- rék pincéjében tartott összejöveteleire, egy ifjúsági gyűlésen barátját., Hengenrőder Virgil horthysta hadnagyot javasolta a kultúrotthon elnökségébe. Ugye, éppen elég ahhoz, hogy kizárják az egyetemről? Bőségesen. Egy esztendő telt el csendes várakozással. Idén, július közepén aztán gondosan leragasztott boríték indult el a minisztériumba. Benne a kérvény, miszerint „a községben azóta (1957 május) lefolytatott vizsgálatok során beigazolódott, hogy semmi olyant nem követtem el, amiért ily súlyos büntetést érdemeltem volna, sőt inkább elismerést egy védtelen, fasiszta támadásnak kiszolgáltatott, volt MDP tag megvédéséért::Az utóbbi igaz, már mint az, hogy ő, de mások is közbeléptek, amikor Schwartz Ignácot egyik gyűlésen meg akarták támadni. Ám, ez semmiesetre sem menti a párthelyiségbeli történtekért. Most csak az a kérdés ötlik fel az emberben: honnét vett bátorságot a kérelem elküldéséhez? Apósa, a hajdani főjegyző most a helybeli földművesszövetkezet irodájában dolgozik. Egy alkalommal megpendítette az ugyancsak itt, kocsikísérőként alkalmazott Somogyvári Sándor előtt, hogy „a fiú nem tett semmit, megpróbálom elintézni a kizáró határozat felülvizsgálását”. Jól tudta, hogy ehhez egymaga kevés, csak úgy érhet révbe, ha a pártszervezet megváltoztatja a korábbi véleményét. Ha most nem ellenzi, hanem támogatja a vöt::: Megfordítják a szavak sorrendjét és azt mondják: nem vett részt semmiben, jó fiú volt. Az óvatos kömyékezés sikerült is, Somogyvári elvtárs kötélnek állt, a főjegyző pedig gépelte a már ismert szöveget és a kérvénynyel azonos dátummal felküldte a minisztériumba. A másik „mentőangyal”, Schwartz Ignác felkeresett néhány befolyásos személyt, például egy pártvezetőségi tagot, s csakúgy félmondatokban, kertelve védence érdekében beszélt; Puhított, taposta aa utat. A minisztériumban pedig csodálkoztak. Hát ez meg milyen csodabogár, egy éve azt írják: „nem vállalnak érte felelősséget”, most meg itt a menlevél? A pártvezetőség mit sem tudott az Írásról Somogyvári elvtárs elhallgatta előttük, különben ellen- véleménnyel találkozott volna.Stiffel János: — Most hallok róla először, maguktól. Somogyvári elvtárs nem beszélte meg velünk, pedig minden vezetőségi ülésen ott voltam. De most értem meg, miért járt nálam Schwartz Ignác. Hajdú Sándor: — Nem tudok róla. A mibe esztendeit megbeszéltük, de ezt nem. Már megint— csóválja fejét; Ez a „már megint” hasonló esetre vonatkozik. Nem is olyan rég, az ellenforradalom egyik vezető alakja is megpróbálta fehérre mosni magát; A szépen megszerkesztett irományát aláírásokkal akarta elismertetni. Először Somogyvári elvtárshoz kopogott be, aki készséggel rótta oda nevét, egyúttal mutatva, hogy ő Ilyen véleményen van, tehát mások Is nyugodtan követhetik. A példa ragadós, különösen, ha az a párttitkáré, és bizony sokan odaadták nevüket. Akkor ezért felelősségre vonták. Úgy látszik, nem tanult belőle, s valami baj lehet nála a párt politikájának ismerete körül is, meg az emlékezetével Is, mert könnyen felejti az októberi történteket. — Nem folytattak ellene bűnvádi eljárást— mondta. — Azóta jól dolgozott, szinte ki sem mozdul otthonról, csendes, szerény ember. És a tavalyi tanúk már nincsenek is itt; Ezek aztán érvek! Hogy nem ítélték el? A munkéshatalom nagylelkűen nagyon sok embernek megbocsátotta tévedését, még egyes ellenséges személyeket sem ítéltek el, ha nem visletek vezető tisztséget, nem követtek el súlyosabb bűnt. Azért persze még nem terjesztjük fel őket kitüntetésre, nem felejtjük el tetteiket. (20) A kikötő előtti téren hemzsegtek a katonák. Gye- mentyev alig tudta keresztülpréselni magát az izgatottan zajgó sűrű tömegen. Azt hitte, hogy ebben a nagy tolongásban nem ellenőrzik olyan szigorúan a hitleristák, van-e mindenkinek belépési engedélye s valahogy sikerül becsúsznia a külső kikötőbe. Minél közelebb jutott hozzá, annál jobban meggyőződött róla, hogy lépés ről-lépésre rendezettebb lesz az eddig össze-vissza tömeg valami ismeretlen elv szerint. Ebben is a németek hírhedt alapossága mutatkozott meg. Tizenkétfős csoportokra oszlottak a katonák a külső kikötő közelében. Minden csoport élén egy tiszt állt. A csoportokba egy ezredbelieket osztottak be, akik ismerték egymást. Gyorsan, menet köz- hon alakultak a csoportok s mire az ellenőrző állomáshoz ért a tömeg, teljesen rendezett vált. Felötlött az is Gyemen- tyevben, hogy csatlakozik valamelyik csoporthoz. Ez azonban rendkívül veszélyeket rejtett magában. S előre azt sem tudhatta, sikerül-e visszajönnie. Lehet, hogy öt is hajóra raknák vagy sokáig heti a kikötőben álldogálnia. Elindult visszafelé, mivel több látnivaló nem akadt. Alig tudott átvergődni a megállás nélkül hömpölygő tömegen. Nagynehezen kijutott a kikötőből, s elindulhatott az osztályra. Az őr ijedten pislogott Gye- mentyevre sisakja alól. A termek csendesek voltak. Égett papír szaga csapta meg Gyementyev orrát. Melch irodájában fekete hamuval volt teleszórva a parkett. Az íróasztal fiókjai a kályha mellett hevertek. Gyementyev átment a másik szobába. Ott is ugyanaz a kép fogadta. Csak a műszaki tiszt szobájában ült ott Schirrer őrmester a szokott helyén, az íróasztal mögött. Amikor meglátta Gyementye- vet, örvendezve fogadta: — Szervusz, Ruckert kapitány! — Szervusz — válaszolta Gyementyev tartózkodóan. Elhatározta, hogy az őrmester előtt megjátssza, mintha ittima- radáta nem véletlen, hanem szükségszerű lenne, s őt hízták meg az ügyek felszámolásával. — Mi a helyzet? — Minden iratot megsemmisítettem éjjel, ahogy Melch úr parancsolta. — Maradtak üres megbízólevelek? — Száztizenhat csomag — válaszolta német alaposággal az őrmester. — Hozza be Melch irodájába akkor, s maga is jöjjön be az írógéppel, de gyorsan! — Egy pillanat. Gyementyev beült Melch karosszékébe és a következő parancsot mondta gépbe Schir- remek: — „Első pont: Mivel a hátország polgári ügyeivel foglalkozó osztály munkáját befejezte, feloszlik; második pont: Schirrer őrmester átadja nekem az összes üres megbízó- levelet és az írógépet; harmadik pont: Schirrer őrmestert a városparancsnokságra helyezzük át.,, — Gyementyev a harmadik pontot külön is írásba foglaltatta Schirrerrel, hogy legyen mit bemutatnia a parancsnokságon. Schirrer befejezte m gépelést, felállt. — Parancsol még xxdamtt? Gyementyev nemet intett. —» Éjjel azt mondta nekem Melch úr, hogy ma éjjel az osztályunk második csoportjával utazom el. — Kívülem maradt még valaki? — Gyementyev gúnyosan bámuta Schirrert és remegve leste a válaszát. — Senki. Egész biztosan tudom, hogy a több tiszt mind elment már. Gyementyev megkönnyebbülten sóhajtott. A második csoportból semmi se lesz. Jobb, ha nem marad velem, ugyanis én utoljára megyek el. Ne izguljon, menjen el a parancsnokságra. Ott majd beosztják valamelyik csoportba. A birodalom egyetlen katonája sem marad itt a Führer parancsára. Schirrer összecsapta a bakáját, h&traarcot csinált s távozott. Gyementyev zsebrevágoti néhány üres megbízólevelet, az írógépet betette a tokjába és kezébe vette. „Az első akadályt könnyen vettem" — gondolta amikor az utcára ért, de vissza tartotta jókedvét, túl korai lett volna az öröm.. Gyemen- tyev a lakására ment. A rá leselkedő veszély nem csökkent, mégis el kellett mennie oda. Ahogy tegnap feltétlen szüksége volt a rádióadóra, s érte ment, ma, ha csőik két órára is, valami biztos menedék kellett ahhoz, hogy tervét megimlósíthassa. A háziasszony nagyon különlegesen fogadta. Nem köszönt, megvetően lebiggyesztette ajkát, amikor meglátta. Lánya kinyitotta szobája ajtaját, de amikor észrevette, hogy Gyementyev jött meg, úgy bevágta, hogy zengett a ház. A kapitány csak akkor értette meg, mi történt, amikor a szobájába ért. A falak csupa- szak voltak, üres rámák hevertek a padlón. — Hol vannak a festmények? — kérdezte szigorúan az ajtóban álló háziasszonytól. — Hol? — mesterkélten elmosolyodott a kérdezett. — Ezt én kérdezhetném öntől. —- Semmit sem értek! — tört ki őszintén Gyementyev. — Éjjel megjelent a társa és kifosztotta a lakást. — Mikor történt? — Ügy tizenkét órakor ... — S hogy nézett ki? Asszonyom, megnyugtatom, hogy holmi félreértésről van csupán szó. — Egy magas, dülledtszemv tiszt, bőrkabátot viselt. „Brand“ — villant át Gyementyev agyán, de nem zökkent ki szerepéből, úgy tett, mintha semmit sem értene az egészből. — Bőrkabátos? — Igen. — Milyen rangban volt? — Nem mseit rangjelzést. — Nálunk nincs ilyen. — Érdekes, pedig magárói mindent tudott, s igen csodi’- kozott azon, hogy nem tartózkodik itthon. El sem akarta nekem hinni, a szekrényben, sőt még az ágy alatt is kereste. »» Ifiért. Minden világo:. Brand n°~' a festmény miatt jött. Milyen jó. hogy nem voltam Itthon" — gondolta Gyementyev. (Folytatjuk) Már pedig Váradi Gál egyetemi felvétele egyenesen kitüntetés lenne. Ilyen orvosokra nincs szükség. Hozzá tehetjük: éppen akkor, amikor sok száz becsületes, osztályhű munkás- és parasztfiatal pályázatát hely hiányában el kellett utasítani. Inkább közülük egyet, nemde? S hogy a tanúk már elköltöztek? Könnyű megtalálni őket, hiszen csak a szomszédba mentek. Erre azt mondta: — Majd maguk eldöntik, mi lesz vele::: Ez már kibúvó-keresés a felelősség alól. A különböző szervek okkal igénylik a helyi elvtársak véleményét ők élnek ott, Jobban ismerik az embereket, az eseményeket, a rejtett összefügígléseket, stb-t. Elsősorban tehát nekik kell ítélkezni, kimondani a végső szót. Természetesen, meg lehet és meg is kell változtatni, ha netalán beigazolódik, hogy tévedtek. Ebben az esetben azonban nincs semmi okuk, hogy mást mond* janak, mint tavaly. A tények ugyanis makacs [dolgok — nem lehet eltüntet- [ ni azokat. I Ez a történet. Tanulságait [ bizonyára megbeszélik a sze- [derkényi kommunisták, hogy t máskor — most már végérvé- [ nyesen — elkerüljék az ilyen [ hibák megismétlődését Ok [ de mások is.
