Dunántúli Napló, 1958. szeptember (15. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-11 / 214. szám

«98. SZEPTEMBER M. NAPLÓ 5 IV, századbeli római sírmezőt tártak fel a belvárosban A Megyei Könyvtár épü­letének bővítésével kapcsolatos földmunkák fo­lyamán még júniusban ket­tős, ún. festett ikersírra buk­kantak. Az ikersír kelet-nyu­gati tájolású, erősen megron­gált állapotban van, de vá­laszfala szinte teljesen épen megmaradt. így lehetővé vált, hogy a falfelületek szaksze­rű letisztítása után, a sárga, vörös és fekete színekkel fes­tett, változatos osztású körök alapján hű képet nyerjünk az egykori római sírfestészetről. A letisztított és tartósított fes­tékréteg megőrizte intenzitá­sát. Míg a déli sírfülke fal­felületeinek megtisztítására már júniusban sor került, ad­dig az északi feltárása csak a napokban történt meg, igen érdekes eredménnyel. A nyu­gati falvégződés belső felén egy kb. hatvan centiméteres átmérőjű körben tisztán felis­merhető a Constantinus-féle Krisztus monogram, a P—X, mely azonos a Székesegyház előtti festett sírkamra Krisz­tus jelével. Ennek a leletnek a feltárása két szempontból is hasznos: egyrészt azt bizo­nyítja, hogy a Geisler Eta ut­ca mentén, most feltárt sír­mező á Székesegyház előtt lé­vő sírmezőnek a folytatása, másrészt az ikersír ugyanab­ból az időből származik, tehát a IV. század közepéről, vagy­is római keresztény sír. A földmunkák folyamán az udvarmezőben mindenütt sí­rok kerülnek elő. Eddig kb. 10 egyes sírt és egy rendkí­vül nagy méretű sírkamrát tártak fel. Ez a nagy méretű, 4x8 méteres sírkamra, mely eredetileg dongaboltozattal volt lefödve, méreteinél fog­va egyedülálló lelet — Olasz­országot kivéve — egész Eu­rópában. Bár a sígkamrában elhelyezett, téglából épített, sírládákat az idők folyamán megsemmisítették, mégis könnyen megállapítható, hogy a törvényszerű, kelet-nyugati tájolással 8—8, tehát összesen 16 sírládát helyeztek el, a lé­nyegében földfeletti sírkam­rában, úgy, hogy a 8—8 láda között 33 cm-es folyosón, hossztengely irányban, jár­ható folyosót hagytak. A don­gaboltozat hiányzik, de a dongaindítás mind a keleti, mind a nyugati falon jól fel­ismerhető, így könnyű a don­ga irányából megállapítani az eredeti magasságot. A leletek közül a festett ” ikersírt beépítik a most épülő épületszárnyba és hasonlóan a már feltárt és közismert római objektumok­hoz, láthatóvá teszik majd a nagyközönség számára. —di MOvelődéspelitíltaj tanfolyam Háromnapos művelődéspoli­tikai tanfolyam indul ma a megyei pártbizottság épületé­nek nagytermében. A tanfolyam hallgatói há­rom előadást hallanak. Szent- istványi Clyuláné elvtársnő, a városi pártbizottság ágit. prop. osztályvezetője az MSZMP mű­velődéspolitikai irányelveiből adódó tennivalóinkról, Kiss István elvtárs, az egyetem marxizmus—leninizmus tan­székének docense kulturális és művészeti életünk időszerű kérdéseiről, Gyutai Kálmánná elvtársnő, a városi pártbizott­ság munkatársa pedig a váro­sunk oktatásügyével kapcsola­tos időszerű kérdésekről tarl előadást. Az előadásokat konzultáció, illetve szeminárium követi. 4 földmüvessssövelkezetek őszi feladatairól . ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ Mi a nyomdában ? Természetesen újság — vá­laszolná a legtöbb ember, ha t felteszik neki a kérdést. Kat- [ togmák a gépek, zizeg a sok ► papír, gyors kezek szedik a [betűket. Ezt még az is el tud- t ja képzelni, aki sohasem járt I nyomdában. I — Nemcsak újságot nyomta- | tunk mi kérem, — mondta Ta­fakitt Gyula« Ezt a kötetemet úgy hirdet­te a kiadó, mint a magyar, de elsősorban a dunántúl—bala­toni táj szépségeinek lírai gyűjteményét. Előre is meg kell mondanom, bizony nem egészen így állunk a Mézöntő verseivel. E kötet száz verse csak any- nyiban tartozik az oly sokszor, már-már leszúkítően kihang­súlyozott tájlírához, hogy Pan­nónia atmoszférája, mint a méz illata és színe átszövi ugyan, de mondanivalómban e táj nem több, mint az érzel­mek szimbóluma. Azt hiszem, ez a lírai vallo­más több mint tájköltészet! Egy biztos, verseim java ré­szét a magyar Provence derű­je ragyogja be. Egészében pe­dig egy életstílus vallomásai, a szeretet és szerelem költe­ményei, egy honi széles vidék sokszor rejtőzködő kultúrájá­nak fölvillanásai és a tájamon élő emberek életének rögzíté­sei e versek. Takács Gyula: Nem a fővárosban élek. Ám, élek vidéken, de az atom, a rádió és televízió korában, amikor már — épp napjaink­ban láthatjuk jól — egy sza- harai oázis sem lehet vidék. A helyet és időt korunk vívmá­nyai szinte teljesen eltüntet­ték, univerzális egységbe fog­ták. így írtam verseimet és az emberiség jövőjébe vetett hit­tel küldöm azokat kedves ol­vasóimnak. bi István, amikor a munkájuk felől érdeklődtem —, a Pécsi Szikira Nyomdában. A születés­től a halálig, mindenki kapcso­latban van. a nyomdával. Mert itt készülnek a születést, el­jegyzést, esküvőt, vagy halálo­zást hírül vivő kártyák. Készül könyv, ifjúsági, szépirodalmi, de még tankönyv is. 1— Aztán hogyan készülnek? — A plakátokihoz kézzel sze­dik ki a betűket, a könyvek sorait szedőgépen szedik. Ezt követi a tördelés, a nyomás, majd a fűzés és a kötés. Itt nyomtatják a színes bur­kolólapokat, a mozi- és szín­házi plakátokat, a Dunántúli Naplót és az Uj Komlót is. — Ügyviteli és füzetes nyomtat­ványok. szaklapok kerülnek ki a Pécsi Szikra Nyomdából. De még gumibélyegzőt is gyárta­nak. Természetesen, sokszoro­sítanak is, és új, nagyteljesít­ményű fénymásológéppel ké­szítenek másolatokat. Évente mintegy 100 tonna könyvet nyomtatnak 400 000 példány- számban. Az idén az első fél­évi eredmények alapján, ha­tod ízben lett élüzem a Pécsi Szikra Nyomda. Még egy kérdést teszek fel a nyomda vezetőinek, amely már régóta foglalkoztatja az újságírókat, — a kliséüzem. Jelenleg ugyanis a fényképe­ket fel kell küldenünk Buda­pestre és 3—4 nar>os kép a leg­frissebb, amit közölni tudunk. A kliséüzem építését már rég­óta ígérik. Az üzembehelyezés azonban még a mai napig sem történt meg. Mikor lesz végre Pécsett is k'iiséüzem? — Már folyamatban van a szerelés, megérkezett egy hagy, négyméteres fényképezőgép is. Előreláthatólag, a jövő hét elején megkezdjük a klisé­üzem próbaüzemeltetését — mondta bíztatólag Borsy Ká­roly elvtárs. Azzal a reménnyel búcsúz­tam, hogy talán nemsokára nemcsak az újságot, a hibát­lanul nyomtatott könyveket és plakátokat dicsérik meg az em­berek, hanem egy-egy szép fénykép után a nyomda klisé­üzemét is. R. M. Díjtalan szaktanácsadás az Országos Mezőgazdasági Kiállításon A szeptember 12- tol 28-ig tartandó Országos Mezőgazda- sági Kiállításon és Vásáron a látogatók megfelelő szakmai tájékoztatása érde­kében díjtalanul ad­nak tanácsot a Mező- gazdasági Kiadó pa­vilonjában. Az érdek lődők növény-, gyü­mölcs- és szőlőter­meléssel, állattenyész tés6el, baromfite­nyésztéssel ég mé­hészkedéssel kapcso­latos kérdéseikre kaphatnak választ. Szeptember 13-án szombaton két órától hatig Goda Béla, a Földművelésügyi Mi­nisztérium osztály- vezetője, akitől több növénytermesztési és kukorica termesztési szakkönyvet olvas­hattunk már, tart növénytermesztési tájékoztatót. Szeptember 17-én ugyanebben az idő­pontban a gyümölcs­termesztésről tájé­koztatja az érdeklő­dőket Fenyvesi Pál tudományos kutató. Húszadikán dél­után két órától hatig Csepreghy Pál, a Kertészeti és Szőlé­szeti Főiskola ad­junktusa tart tájé­koztatót, az ezt kö­vető napon pedig a gyümölcstermesztés­sel ismerkedhetnek meg az érdeklődők Mohácsy Mátyás Kossuth-díjas egye­temi tanár tájékozta­tása alapján. A baromfitenyész­téshez Báldy Bálint, a gödöllői Kisállat­tenyésztő Kutató In­tézet osztályvezetője ad tanácsadást. 27-én délután, majd a ki­állítás utolsó napján Koltay Pál, a „Mé­hészet“ c. szaklap felelős szerkesztője ad felvilágosításokat az érdeklődőknek. l/tfUndetiHop s&Mé Us&uiU cuz életet — Ha nem is az országúinál, de na­gyon sok pécsi utcánál öregebb vagyok — fogadott Kumli József útépítő, ami­kor felkerestem munkahelyén. — Csak 58 éves vagyok, de aligha van Pécsnek olyan utcája, amelyben, vagy amelyen ne dolgoztam volna valamit. 1930-ban kezdtem el tanulni a szakmát, munka közben, csak úgy „kézből“. Eleinte úgy lestem el a fogásokat, de aztán a felsza­badulás' után, kétszer is voltam Pesten iskolán. — Az első munkám. — meséli elgon­dolkodva — a Szövetség utca sártalani tása volt. Utána a Szigeti utat süly- lyesztettük le, javítottuk egyenesre, majd a Megyeri út építését kezdtük. Ez már komoly munka volt. A Malomi tit. a Led ina környék utcái, mind őrzik a kezem nyomát. — Ki gondolná a mai fiatalok közül, hogy nem is olyan régen a vasúti bér­házak- és utcák helyén, szántóföld, ka­csaúsztató volt. Nagyon sokat dolgoz­tam ott. míg elkészült a Szilágyi Dezső utca, és valamennyi környékbeli út. — Ugye szép a sétatér is? — kérdez­te az arcomat fürkészve. — Magyon szép, — — Nohát a sétatéren én csináltam a szegélyezést, meg mi csináltuk a sé­tányt is. Raktam én máshol is nagyon sok szegélyt, csináltam makadámot és folyókakövet is. Ha kellett földmunkán dolgoztam. így készült el sok hosszú nap munkájának eredményelcént a Dö- mörkapuhoz vezető aszfalt út és a Me­csek összes többi útja. Nagyon jó érzés volt, amikor elkészült s látta az em­ber, hogy a járókelőknek, sofőröknek és szakembereknek is vagyon tetszik. Az már a szakma árnyas oldala, hogy mindig akadnak olyanok, akik nem áll­hatnak semmit kritika, vagy becsmérlő szó nélkül. Az egészben az a legszo­morúbb, hogy ezek az emberek, álta­lában egyáltalán nem értenek sem az úthoz, sem az építéséhez. — Pedig úgy dolgoztunk mi mindig kérem, hogy bele adtuk a szívünket a munkába. Érdemes olyasmin dolgozni, ami nem tűnik el egyik napról a másik­ra, ami évtizedekig megmarad. Jó ér­zés látni, ha valaki az aszfaltra lép, el­mosolyodik, mert eszébe jut, hogy mi­lyen szörnyű is lenne most a porban járni, — Sajnos, nincs unokám, de ha len­ne, nagyon sok szépet mesélnék neki. Megmutatnám a ma is erősen álló jár­daszegélyeket, a sima, vagy kövezett hosszú utakat, és mondanám: „Látod kisfiam, a nagyapa építette őket". — Persze nem egyedül. A többi út­építővel, akik azóta vagy szétszéledtek, vagy kiöregedtek, s talán sokan meg is haltak. A régiek közül Szabó József bácsi dolgozik még velem. Most talán éppen a bőrgyár előtt a járdát aszfal­tozza. — Ma vagyon kevés fiatal jön erre a szakmára. Pedig könnyebb, szinte mindent gépesítenek. Keresni is lehet annyit, mint máshol. 1800—2300 forintot is megkeresnek az útépítők. Nem akarnak a fiatalok 200 fokos anyagot, kenni az útra. Pedig autózni is csak úgy lehet, ha jók az utak. — Igaz, hogy nehéz utat építeni, igaz, hogy nehéz nyáron forró anyaggal dol­gozni, de megéri. A szép fizetés mellett a nagy fáradságért bőven kárpótol az az érzés, hogy az ember nem dolgozott hiába, hogy sok embert segített hozzá a kényelmesebb élethez. nóKmm msCwfa Az éjszakánként hűvösebb* re forduló idő jelzi, hogy rö­videsen beköszönt az ősz. A gazdák megnövekedő mun­kája, az őszi feladatok soka­sága figyelmezteti a föld­művesszövetkezeteket is: biz­tosítani kell a kisgazdaságok termékeinek értékesítését, s ki kell egészíteni a földmű- vesszövetkezeti boltok áru­készletét, felkészülve a pa­rasztság bevásárlásaira. A földművesszövetkezetek­nek elsőrendű feladatai közé tartozik a mezőgazdasági termékek felvásárlása és a városi lakosság ellátásának biztosítása. Nagy gondot kell- fordítani a felvásárlás za­vartalan lebonyolítására, hi­szen a parasztság elsősorban a földművesszövetkezetekre számít, amikor értékesíteni akarja termékeit, egész évi munkájának eredményét. Ezzel szemben a parasztság­tól is elvárjuk, hogy vállalt kötelezettségeit teljesítse és a korábban leszerződött ter­mékeket határidőre szállítsa. Például a naposcsibék érté­kesítésének idején megyénk­ben közel 130 000 szerződéses naposcsibét, kaptak a gazdák kamatmentes hitelben, fel­vettek félmillió forint előle­get, s most 35 000 baromfit kellene kilós súlyban leszál­lítani. Ezzel szemben alig 5000 szerződéses baromfit hoztak a szövetkezetek fel­vásárló telepére. A felvásárlás zavartalan lebonyolítása mellett az a feladat hárul földművesszö- vetkezeteinkre, hogy felké­szüljenek az őszi nagy bevá-* sári ásókra, kiegészítsék áru­készleteiket és telt raktárak­kal várják a vásárló gazdá­kat. Elsősorban az őszi és téli melegebb ruhákról és cipők­ről kell gondoskodni és nagy gondot kell fordítanunk a kövesúttal nam rendelkező félreeső községek ellátására, hogy korai rossz idő esetén ne legyenek fennakadások. A várható őszi csúcsforgalom idejére szövetkezeteink ter­vezzenek vásárokat, divatbe­mutatókat, ahol a dolgozó parasztság bő választékban találja meg a szükséges ipar­cikkeket. Az árukészletek ki­egészítésénél támaszkod j anale az elmúlt évek tapasztalatai­ra, az előző évek hasonló időszakéban jelentkezett igé­nyekre és ennek megfelelő­en készüljenek fel; Ezeken túlmenően biztosí­tani kell a zavartalan és zökkenőmentes tervgazdálko­dás érdekében az ipari növé­nyek, vetőmagvak és zöld­ségfélék szerződéseinek meg­kötését; 1957. őszén rugal­masságból és rátermettségből vizsgáztak a szövetkezetek, amikor átvették a különbö­ző vállalatoktól és kirendelt­ségektől a termelésszervezé­si tevékenységet. A baranyai földművesszövetkezetek kü­lönösen kitettek magukért, mert megszerezték az orszá­gos elsőséget a szerződéskö­tési versenyben. Az idén a tavalyihoz hasonló eredmé­nyeket várunk. A sikeres munkának minden feltétele biztosítva van. Mögöttünk áll már- egy esztendő tapasz­talata, s hozzáértő szakembe­rekkel is erősödtünk, hiszen az elmúlt egy esztendő alatt hetven jóképességű mezőgaz­dász állt munkába földmű- vesszövetfkezeteimknél. Ter­veink reálisak, s ha idejé­ben látunk munkához, telje­sítjük is azokat. Földművesszövetkezeti ve­zetőinknek és mezőgazdásza­inknak nagy figyelmet kell szente'niök a szerződésköté­sek idején is az egyszerűbb termelői társulások és szak­csoportok szervezésére. Az a tapasztalat, hogy a szerződő gazdák szívesen társulnak valamelyik szerződéses nö­vény közös megtermelésére és értékesítésére, mert ebből a közös munkából és közös értékesítésből még több elő­nyük származik, mint azok­nak, akik egyénileg szerződ­nek. Az egyénileg szerződő 1 gazda jól jar a szerződéssel, mert egyrészt biztosítva van már előre termékének átvé­tele, másrészt több növény­nél előleget és felárat kap. A szakcsoportban további kedvezményekkel növeked­nek ezek az előnyök. Többek között ez is hozzájárul ah­hoz, hogy a szakcsoportok gombamódra szaporodnak. Szakcsoportjaink száma már meghaladta a kétszázat, és tagjaik elégedettek. Ez azt mutatja, hogy dolgozó pa­rasztágunk jórésze megked­velte ezeket a társulásokat, a közös munkát és nekünk támogatnunk kell a nagyüze­mi gazdálkodásnak ezeket az alsóbb fokait, mert a szak­csoport is egy állomás a nagyüzemi, szocialista mező- gazdaság megteremtésének útján. Különösen arra kell nagy figyelmet szentelnünk, hogy az újabb szakcsoportok szervezése mellett a már meglévők állandóan erősöd­jenek, s növeljék közös alap­jukat. Az eddigieknél sokkal na­gyobb gondot kell fordítani szövetkezeteinknek a gépi munkákra való szerződéskö­tésre és a géphasználati társulások szervezésére. Eb­ben az évben a tervek sze­rint még több mint 180 000 normálhold gépi munkára kell szerződést kötni. A gépi munka jobb és olcsóbb, s •különösen olcsóbb akkor, ha géphasználati társulásba tö­mörülnek a gazdák, mert így nagyüzemi kedvezményeket kapnak. x Nem kisebb feladat szövet­kezeti vezetőinknek a szö­vetkezetek gazdasági megerő­sítése is, a fokozottabb va­gyonvédelem, az állandó el­lenőrzés. A szövetkezetek megerősödését szolgálja a tagszervezés és nészjegybefi- zetés is. A földművesszövet- kezet minél több taggal ren­delkezik, annál nagyobb a befolyása, szerepe, annál job­ban töltheti be feladatait. A tagszervezéssel egyidő- ben fokoznunk kell a rész- jegybefizetéséket, mert a na­gyobb saját erő, a nagyobb részjegyösszeg, a szövetkeze­tek további erősödését je­lenti; Ezt mutatja például Vókány község szövetkezeti vezetőinek, akciója. A szö­vetkezeti szeszfőzde üzembe­állításához pénzre van szük­ségük. A szövetkezet igazga­tósági tagjai és dolgozói meg­látogatták a részjegyhátralé­kosokat, s a kampány két el­ső napján kétezer forint részjegyet fizettettek be. Ezt az összeget a szeszfőzde ta­tarozására és üzembeállításá­ra fordítják, ami feltétlen a tagok, a vókányi gazdák ér­dekét szolgálja. A részjegybefizetési tervek teljesítésénél vegyük figye­lembe, hogy ebben az eszten­dőben alig egymillió forint befizetés történt, ugyanak­kor csak az idén több mint másfél millió forint értéke­sítési és vásárlási visszatérí­tést fizettek ki szövetkezete­ink. Részjegyet csak egyszer kell fizetni, visszatérítés pe­dig minden évben van, ha Jól dolgozott a szövetkezet. A tagok tehát akár évenként is többet kapnak vissza, mint amennyit részjegyre befizet­tek. A földművesszövetkezet őszi és téli munkája dönti majd el, hogy milyen ered­ménnyel zárjuk ezt az esz­tendőt, s milyen alapon kezd­jük el az 1959-es évet. Szö­vetkezeteink eddig is elvé­gezték a rájuk háruló fel­adatokat, s tevékenységükké nagyban hozzájárultak a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt falusi politikájának megva­lósításához, a szocialista me­zőgazdaság kialakításához. Azt várjuk szövetkezeteink­től, hogy a rájuk háruló őszi feladatok során továbbra is ebben a szellemben dolgoz­zanak, s fokozzák eddigi eredményeiket. Nagy Sándor ■ a MÉSZÖV igazgatóságá­nak elnöke

Next

/
Thumbnails
Contents