Dunántúli Napló, 1958. szeptember (15. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-10 / 213. szám

2 NAPLÓ 1958. SZEPTEMBER 1«. Ssáseser forintot loptak másfél év alatt Bíróság elé kerül a tolvajbanda A taxi Pécsről indult el, alig fél óra alatt befutott Pécs- váradra s megállt a 23. számú Népbolt előtt. Az utas, König József urán­bányái központi ruharaktáros, pontos címre jött: Benkő Lász­ló népboltvezetőt kereste. Föl- bontatott egy üveg sört, s mi­után Benkőnek bemutatkozott, bevonultak a raktárba. — Vannak felesleges hol­mijaim. Atvehetné. Miközben ezt König kijelen­tette, fürkészve pillantott Ben- kőre. Benkő töprengett, lát-N szott rajta, hogy nem áll mind­járt kötélnek, de végül is így szólt: — Csak sokat ne hozzon egyszerre.,, Ez volt 1957-ben, „Áru felesleg" Miféle „árufeleslegről” be­szélt König József? A vállalat központi raktárában nagy mennyiségű gumicsizmát, ba­kancsot, esőköpenyt, vattaru­hát, munkaruhát, takarót és egyéb holmit halmoztak fel, ■ a vállalat üzemrészei innét vé­telezték fel az említett cikke­ket a dolgozók részére. König valamiképpen árutöbblethez akart jutni. Sikerült. Az el­múlt másfél, két esztendő alatt selejtezés történt a raktárban. A kiselejtezett anyagok egy részét König „használhatónak” minősítette, a leszerelt dolgo­zók ruháit viszont újnak — és ismét kiadta. így elérte azt, hogy az új holmikból több­lete lett, a „használtának minősített anyagoknál jelent­kező hiányt pedig a eelejtből pótolta. Így aztán Kőnlgnefc —« éa később jelentkező társainak — volt miből kalmáikodniok, Benkő után jelentkezett má­sodik társként Kurucz János, akit éppen előtte néhány nap­pal neveztek ki főraktárosnak, azaz: Kőmig felettesének. Ku­rucz egy napon megjegyezte König előtt: — Pénzre lenne szüksé­gem .,, König mindjárt flövilágosí-« tóttá a főraktárost, hogy hát; lehet itt pénzt szerezni, de csak akkor, ha ő fs segítségére lesz, ugyanis a raktárban „pluszt” kell csinálni — mes­terségesen. Megcsinálták tehát a „pluszt” és máris volt pénz. Kurucznak persze mindig pénzre volt szüksége. Ilyenkor bement Kőnighez a raktárba, karján átdobott néhány eső- köpenyt, másik kezébe néhány gumicsizmát és kisétált az aj­tón. Ez persze nem tűnt fel senkinek, hiszen a raktárban vételezni is lehet. Node ho­gyan bonyolították le a rak­tárból ellopott ruhák értéke­sítését? Az üzlet 1957 — hat esőköpeny ván­dorol a zálogházba — 3525 fo­rint. 1957 — vállalati tehergép­kocsi egy lakásra szállít négy tekercs kerítésdrótot, két vas­ajtót, egy kályhát, 13 cement­oszlopot, érték: 5227 forint 30 fillér. (Ehhez egyébként Ben- kőtői kért utólagosan jegyzé­ket, amellyel későbben Iga­zolta volna ezeknek a cikkek­nek legális vásárlását.) 1957 — König öt pár gumi­csizmát és még egyéb raktári anyagot ad át Benkőnek, aki 2000 forintot ad az áru fejé­ben Kőnignek. 1958 február. Kurucz és Kö­nig 3000 forint „osztalékot” vesznek fel Benkőtől, esőköpe­nyek és gumicsizmák fejében. 1958 március 24. Kurucz gu­micsizmákat értékesít a Bizo­mányi Áruházban és a 600 fo­rintot Kőniggel megfelezi. 1958 március. Hat pár gumi­csizmát értékesít Kurucz és ezért kap 2400 forintot 1958 május, öt darab lepe­dőt adnak el a Bizományi Áru­háznak — 300 forint 1958 május 13. öt lepedő ke­rül ismét a Bizományi Áru­házba — 300 forint. 1958 június 4. 3000 forintos sofőrbundát 300 forintért elzá­logosítanak a zálogházban. 1958 június. Gumicsizmát, munkaruhát takarót adnak el M. Ferencnek — 500 forintért 1958. Tíz bélyegzővel ellátott vállalati lepedőt adnak el is­meretlen személynek 600 fo­rintért 1958 — Kurucz két új eső­köpenyt elzálogosít 280 fo-' rintért • pénzen Kőniggel osztozkodnak. Hosszú listát lehetne még összeállítani König és Kurucz tízeiméiből, de elég annyi, hogy alig másfél esztendő alatt közel 100 000 forint érté­kű anyagot loptak el a válla­lat raktáraiból s értékesítet­ték. Egy pesti kiruccanás Ugyan mit is csináltak eny- nyi pénzzel? König József egy bizonyos női ismerősével Bu­dapestre utazott s három nap alatt csupán csak ezekkel a csekélységekkel ajándékozta meg kedves utitársát: pezsgő­színű átmeneti kabát (1500 fo­rint), egy pár pezsgőszínű nylon kesztyű (120 forint), egy rózsaszínű női táska (300 fo­rint) és még irhabundát is akartak vásárolni, de Pesten nem kaptak és így az árát, pontosan 3000 forintot odaadta X-nének, azaz a „nőismerős­nek”. Mind ez csak egyetlen úton. Mert a vállalati raktár anyagaiból, azaz hogy — a rablott holmikból került a „nőismerősnek” sötétkék kosz­tüm, isten tudja mennyi nyári ruha, bordó estélyi ruha csip­ke aljjal, „argentin” pulóver, aztán havonta a raktári anyag értékéből fedezte König az al­bérleti szoba árát, aztán, ha X-né netán napközben meg­éhezett és jobb falatókra vá­gyott, akkor felhívta telefonon Kőn igét s az munkaidő alatt elvitte a kedvest ebédelni a Nádorba. König vallomásában azt ír­ja: „Családomnak az utóbbi időben semmit nem vettem.,. X-nével jártam szórakozni, a pénz soha nem maradt nálam, vagy elszórakozták, vagy ha mégis maradt néhány száz fo­rint, azt X-né mindig elkérte tőlem. Mit ír X-né a vallomásában ? Azzal kezdte, hogy ő Kőnig- től nem fogadott el pénzt. Pe­dig hát a többi vallomások bi­zonyítják, hogy kb. 25—28 000 forintot kapott Kőnigtől más­fél esztendő alatt, részben pénzben, részben természet­ben. Érthető, hogy X-né csak így tudta berendezni szobáját kombinált bútorral, perzsa­szőnyeggel, csillárokkal és csak így tudta kiegészíteni ru­határát 4500 forintos panofix bundával, irhabundával, szö­vet- és selyemruhákkal, szan­dálokkal, pulóverekkel és ki tudja még mivél nem. Lebukott a • bűnszövetkezet, mert hozzányúltak a társadal­mi tulajdonhoz. Uzelmeikért felelni fognak a bíróság előtt, w Vj tss alakult Boksán Tóth Lajos elvtárs, a baksai tanács elnöke egye­dül áll az asztalfőn, körülöt­te egyénileg dolgozó parasz­tok, vagy ha úgy tetszik: a növénytermelő termelőszövet­kezet tagjai. Alakuló gyűlésre jöttek össze, amit abból is tudni, hogy az asztalon egy­más tetején sorakoznak a szí­ne snyomású belépési nyilat­kozatok. Az elnök meg éppen most mondja: — Ezennel bejelentem, hogy a mai napon, — szeptember 8-án — megalakult községünk­ben a növénytermelő termelő- szövetkezet. 44 taggal 6$ 380 hold földdel kezdi működését az új szövetkezet. Kérem a jelölő bizottság tagjait, hogy tegyenek javaslatot öttagú vezetőségre. A bizottság tagjai kivonul­nak, s ez alatt a tanácselnök felolvassa az alapszabály-ter­vezetet, amely ugyan a tenge­rieknek készült és ha Boksán nem egyezik a vélemény, né­hány tétellel, akkor változtat­hatnak rajta. Az alapvető sza­bályokat már egyébként is ismerik a gazdák, a részletek­kel most ismerkedték meg s egy pontot találtak, amelyet tisztázni kell: az alapszabály- tervezetben nincs szó szőlőről, mert Tengeriben nincs szőlő. Most mi lesz a baksai gazdák szőlejével? — Marad továbbra is egyé­ni gazdaságukban... A ház­tájit és a szőlőt nem kell be­vinni a közösbe — világosít­ják fel az érdeklődőket. Közben nemcsak a gaz­dálkodással törődnek, hanem szó van arról, az érdeklődőket majd bátorítják, hogy aki kö­zéjük akar lépni, minél előbb határozza el magát, mert itt az ősz, készíteni kell a terme­lési tervet, rendezni kell a táblákat. Bíznak abban, hogy még többen kérik majd felvé­telüket, s bizodalmuk nem ok nélküli. Olyanok is eljöttek az alakuló gyűlésre, akiket meg sem hívtak. Délután még úgy volt, hogy 41 taggal in­dulnak, de el sem kezdődött a gyűlés, amikor újabb három tag kért belépési nyilatkoza­tot, a szüretben pedig Bakán Ferenc fiatal gazda jelentke­zett a tagok közé. — Látja ilyen gyorsan vál­tozik nálunk a létszám. > > — kedélyeskedik Tóth elvtárs. — Amikor megnyitottam a KSuS^SBBSB A Villányi Szülő- oltvány termelő Ál­lami Gazdaság nem­régiben 15 borfaj­tát küldött a ljubl­janai nemzetközi borversenyre. Álta­lános tetszést nyil­vánítottak a részt­vevők a villányi vö­rösbor minősége fe­lett, aminek az lett a következménye, iogy mind a 15 bor­fajtát oklevéllel tün­tették ki. * A TIT tervbevette, bogy ez év telén bentlakásos, orszá­gos jellegű szövet­kezeti népfőiskolát szervez. A szövet­kezeti népfőiskolát a Baranya megyei Tanács és a MÉ­SZÖV támogatásá­val Siklóson a vár­ban indítják be. Cél­ja az, hogy a hall­gatókat megismer­tesse a szövetkeze­tek aktuális kérdé­seivel. * A városi tanácsok kereskedelmi osztá­lyai közötti országos munkavensenyben a Belkereskedelmi Mi­nisztérium értékelé­se szerint az első félévben Pécs vá­ros Tanácsának Ke­reskedelmi Osztálya a második helyezést érte el. A- városi ta­nács kereskedelmi osztálya készletgaz­dálkodásban elért eredményeivel, a for gási sebesség meg­gyorsításával és • az egy főre eső terme­lékenység növeke­désével érte el azt, hogy a Belkereske­delmi Minisztérium dicséretben részesí­tette, gyűlést még 44 tagról tudtam, most meg 45 belépési nyilat­kozat van nálam, a A jelölő bizottság elvégezte munkáját. Felolvassák azok­nak a nevét, akiket a vezető­ségbe javasolnak: — Ifj. Pataki János, idős Bakár János, Soproni József, Bencsik György és Füzes Je­nő dolgozó parasztok. Valamennyien elismert gaz­dák, szorgalmas, igyekvő dol­gozó parasztok. Nemcsak szán­tó-vető, hanem gazdálkodó emberek, s gazdaságuk jöve­delmező. Ifj. Pataki János 2-1 holdas gazda például úgy gaz­dálkodott a 24 holdján, hogy négy év alatt 200 000 forintot ruházott be. Uj házat épített, s olyan istállót, pajtát, hogy a faluban sincs párja. A tagok már előre gondoltak rá, hogy ilyen elnökre van szükség, és nagy lett az öröm, amikor a jelölő bizottság elsőnek jelöl­te, majd később megválasztot­ták az új szövetkezet elnöké­vé. Egy overálba öltözött fia­talember mindjárt javasolta, hogy „Ezüstkalász" nevet vi­selje szövetkezetük, mert ilyen még nincs a kornyéken. Ezzel mindenki egyetértett. A gyűlés végén meg már arról beszéltek, mikor vásá­rolják a zetort, kik lesznek a traktorosok, mit kezdjenek majd a sok földdel. Megoldást találnák ezek a buzgó embe­rek mindenre. Több mint 100 holdon lucernát termelnek eb­ben az évben, hogy az állat- tenyésztéshez fejlesztéséhez legyen elegendő takarmányuk és egyben javítják a talaj Szerkezetét. A .traktorra me a éppen elég fiatal van, aki rá­ülhet. így most hét tíz van Baksán, s egy szakcsoport. A nyugalom azonban még ■ most sem teljes. Von, «ki újabb szövetkezetei szeretne alakí­tani, mások a meglévőben ke­resnének helyet, de véglege­sen még nem döntöttek, me­lyik úton haladjanak. Az Ezüstkalász tagjai nem sér­tődnek meg akkor sem, ha új tsz'születik, de maguk közé is szívesen fogadnák minden becsületes dolgozó parasztot. Milyen lesz ősszel a női divat? A Ruhaipari Tervező Válla­latnál az őszi női divatról el­mondották, hogy az új divat merészebb vonalai érvényesül­nek a kosztümöknél és köpe­nyeknél ia A kabátok és a kosztüm-fazonok — bár köve­tik az új divatformát, — a zBák- és trapézformát —, men­tesek a túlzásoktól. A köpenyek egyenésvomalú- ak és övnélküüek, vagy pedig jóval a derékvonal alatt, a csí­pő mentén bujtatott övvel ké­szülnek. A gallérok ejtett sza­básúik. A kosztümök kétféle változatban kerülnek forga­lomba: hétnyolcados, egyenes- vonalú szabással és csípőig érő, lefelé szűkülő, szélesgallérú kabáttal. Az állami konfekció­ipar rövidesen gyártja az új- szabású köpenyeket és kosztu­(13) Gyemenlyev vidáman indult el a múzeumba. Reggel még azt forgatta a fejében, amikor SandeVhez ment, hogy megszerzi az őrnagy belépési engedélyét a külső kikötőbe, ha van neki ilyen, jól meg­nézi, s legrosszabb estben ha­misít egyet. Most azonban minden másképpen alakult, olyan beosztásban dolgozott, ami lehetőséget nyújt arra, hogy a kiürítéssel is foglal­kozzon. A múzeumban rögtön rá­jött, melyik képeket cserélték ki. Bosszantotta annak a ta­pasztalatlansága, aki csinálta. Egyik teremben még azt a hi­bát is elkövették, hogy meg­hagyták a kicserélt képek alatt az eredeti festmények címét és festőjét tartalmazó táblácskákat. Gyementyevet a múzeumőr vezette végig a ter­meken. Helyes öregember volt, göndör hajából már elő­villant a rózsaszín fejbőr. A múzeum ablakai homokzsá­kokkal voltak berakva. Az öregember villanyt gyújtott, de nem égett az összes lámpa, így egyes réveken fél­homály von, hogy nem lehe­tett kivenni a festményeket tisztán. Gyementyev szerette volna ellenőrizni az őrt, elő­vette hát a zseblámpáját s végigpásztázta a kicserélt ké­pet, s az eredeti tábláját. El­olvasta figyelmesen a szöve­get, jól megnézte a festményt, aztán hirtelen a hátamögött álló őrhöz fordult. *—i Jó kép — -mondta nyur godtan, » továbbment. Az őr megkönnyebbülten sóhajtott. Gyementyev sajnálta ezt a becsületes, de gyakorlatlan öreget. Mindent végignézett a mú­zeumban, aztán az őrrel be­ment az irodába. — Hol raktározzák a töb­bi képet? — kérdezte Gye­mentyev közönyösen. — A pincében, kapitány úr — válaszolta mézesmázos hangon az öreg. — Megnézhetném? —* Gye- mentyevre újra az előbbi ijedt arc meredt. — Különben arra már nincs időm. Majd máskor. Nagy a pince? — Hogyne, többszáz vásznat tárolunk ott. Szigorúan bizalmas közlés, hogy az orosz légierő rövidesen bombázni fogja a várost. Percek alatt hamuvá lesz a múzeum egész gyűjte­ménye. Ezért ki kell szedni a képeket a rámából s ládákba csomagolni, a pincékbe elhe­lyezni. A raktáron lévő fest­ményeket is ládákba kell rak­ni. Határidő két mih Az őr lehajtott fejjel hall­gatott. !— Talán nem érti? s-s Miért nem érteném? — Akkor jó. Hogy meggyor­sítsuk a munkát, nem szüksé­ges leltárt készíteni, csak azt kell felírni a ládákra, hogy hány kép van bennük. Ennyi az egész. Az öreg szeme felcsillant. Gyementyev véglegesen meg­győződött arról, hogy az öreg képtelen örömét magába foj­tani. — Igen, igen, így csináljuk meg, holnapután ellenőrizhe­tik. — Feltét len eljövök. Vi­szontlátására .. i Gyementyev azonnal jelen­tést tett Meleknek. — Néhány képet valóban kicseréltek, máshol azonban nem rejthették el csak a pin­cében, ahol teljes káosz ural­kodik, s többszáz képet őriz­nek. Két nap múlva egy sze­mig ládában lesznek a fest­mények, azok is, amiket rak­táron tartanak. Állítottam oda őrt, úgyhogy egy darab ron­gyot sem vihetnek ki a mú­zeumból. Ha csak egy képet találok, amit nem csomagol­nák el, — Gyementyev a homlokára bökött ujjával —a ktvégzem az egész csűrhét. — Ragyogó Ruckert! — ki­áltotta Melch elragadtatva. — Köszönöm. Amíg maga a mú­zeumban volt, jártam a laká­sán. Gyementyev összehúzta szemöldökét, bár tisztában volt azzal, hogy az ilyen láto­gatások veszélytelenek. — Bocsásson meg Ruckert, de jobb, hogy én intéztem el A mi osztályunkon én képvi­selem a Gestapot is. S azt hi­szem előnyösebb, ha én inté­zem el az ilyen ügyeket, mint Ők. — Űj abban kőtelezővé vált már az oktalan bizalmatlan­ság? — méltatlonkodott Gye­mentyev; —* Különben fc tudhatja, hogy a Gestapo sosem bízott senkiben. A hivatásukkal jár; Érdeklődtek már különben maga után is, de én személye­sen felelősséget vállaltam a megbízhatóságáért. Ezért mentem el a lakására. Miért fogadja olyan sötéten ezt? Semmi borzalmas nem tör­tént. Ellenkezőleg, az anya is, a lánya is csupa jót mondott magáról. Az asztalon egy vas­keresztet láttam, a magáé? — Enyém. — Miért nem szólt eddig ar­ról, hogy kitüntetése is van? — A katona nem dicsekszik soha rendjelével, csak őrzi, mint az elmúlt ütközetek em­lékét. <**• Derék fickó maga, Ruc­kert. A maga helyében azon­ban kicsit legyeskednék a művész lánya körül. Gyönyö­rű teremtés, mi? “ A szerelmi viszonyt, tud­tommal, nem írja elő a szol­gálati szabályzat — mondta szigorúan Gyementyev. — Ebben az esetben nem szólnék egy szót sem, ha meg­szegné a szolgálati szabályza­tot .it Melch elmosolyodott Este váratlanul ven­dége jött. Sandel őrnagy ál­lított be komoran és lefogyva. Tapasztalatból tudta, hogy az őrnagy hangulata rabszódikv- san változik. Kíváncsian les­te, mi lehet az oka rossz ked­vének. Sandel jól bezárta az ajtót és odament Gyementyev- hez, v)

Next

/
Thumbnails
Contents