Dunántúli Napló, 1958. szeptember (15. évfolyam, 206-230. szám)
1958-09-07 / 211. szám
IST A PLÖ 1958. SZEPTEMBER 7, A nyugati riiMtén lakóinak nagy örfimórr a PKV már az Uránvámoban la közlekednek. BMASZAINM mi anm m ■ ■ iinii1 mi mpwi'H' i 11 m w "H'P „Én nagyon szeretem a szakmámat64 földes György Illess aknai ' csapatvezető vájár egyike azoknak a komlói törzs- gyökeres fiatal bányászoknak, akik követték apjuk példáját és még egészen fiatal korukban eljegyezték magukat a bányával. A bánya szeretetét, a bánya iránti ragaszkodást már kiskorában bele nevelték s ma — noha még csak 26 éves — 12 évi bányászkodás után ez az érzés egészen megszilárdult benne. — Én nagyon szeretem a munkámat, nem tudnék már másutt dolgozni, csak a bányában — mondja. Változott-e. kőnyebb lett-e aa elmúlt 12 ér alatt a bányáKormánykitüntetésben részesüllek J AZBINC8EK VILMOS Ill-a« akna főmérnöke MANFAI FERENC pécsbányatelepi vájár KOVÁCS LÁSZLÓ kövágószőlősl csapatvezető vájár HELLER ALAJOS bakonyai bányaüzem vezetője Búcaú a bányától Schraub János bácsi 1917-ben szállt le először a komlói bányába. Most, amikor több, mint 40 évi szorgalmas munka után búcsúzik tőle, s élvezni akarja jól megérdemelt nyugdíját, a szomszédok gyakran viccelődnek vele: — Johann béc* mi leez, ha maga nem megy többet dolgozni? Biztosan megáll majd a bányai Mert Schraub János bécsi olyan ember, aki nem érzi jól magát, ha nem mehet a bányába. A negyven év alatt soha egy napot sem hiányzott igazolatlanul, sőt, ha engedték, vasárnap is elment munkába. — Ha vasárnap nem mehetett el műszakra, már beteg volt, «dig várta. hogy hétfő legyen — mondta a felesége. — Neki nagyon nehéz lesz majd az itthoniét Dehát ez a világ rendje. Bármennyire fáj is elválni a megszokott munkahelytől, a kedves munkatársaktól, ha eljön a pihenés ideje, búcsúzni kell. Schraub János bácsi búcsúzik. Amíg Jó idő van, még eljár dolgozni, s közben számolja a napokat mikor érkezik el a válás pillanata. Utána pedig még többet járja majd az erdőt, mint eddig, mert szereti a csendet és a jó levegőt.,, * Magyarovics Sándor már 62 éves. O is most a bányásznapon vette fel utoljára a jó, a fegyelmezett munkáért Járó hűségjutalmat. Ezután már a nyugdíjasok lassú, nyugodt életét) éli. Ráfér a pihenés. Fiatal korában kezdte a bányamunkát s a tőkések elleni küzdelmet Politikai magatartása miatt sokat volt munka nélkül, sőt 1937 után az országot is el kellett hagynia, fel kellett cserélnie hazáját Belgiummal. Mindig hazavágyott, s amint lehetett haza >s jött Újra a bányába ment dolgozni, s bár egészségét a sok nélkülözés, a bányamunka megviselte, egészen mostanáig a komlói Béta-aknán dolgozott. Ezután a györei kis házában tevékenykedik majd, s innen is küldi üdvözletét volt munkatársainak, szók munkája? — kérdem tőle. — Amikor én, mint csillés a bányába kerültem, még sokkal nehezebb volt bányában dolgozni. Az akkori Kossuth-ak- nán a legtöbb fejtésben igen meleg volt s a hosszú, összetöredezett fejtéskijáratokon bizony nagyon nehéz volt a fát beadni s lent az alapvágatokon is kézzel kellett csillézni, a főszállítóvágatokon pedig még lovak Jártak. — Tíz évig voltam csillés, tudom, hogy mit jelentett ez. — Ma már más a helyzet. Nálunk III-as aknán a fejtések meredekek, lapátolni nem kell. A csilléket már mozdonyok szállítják A vágatok TH- val vannak ácsolva, a munkahelyeken jó levegő van. S azóta sokat változott a vezetők magatartása is. Azt a bányászt, aki betartja az utasításokat, elvégzi a rábízott munkát, megbecsülik, szeretik. Én például sohasem gondoltam arra, hogy ilyen fiatalon csapatvezető lesz belőlem, hisz azelőtt ennyi idő alatt még vájár sem lehettem volna. A fizetéssel, a bányászok munkájának díjazásával meg van-e elégedve? — Én — pedig fiatal bányász vagyok — nagyon sok pénz) kerestem már. Négy év óta vagyok nős. Amikor összekerültünk a feleségemmel, alig voll valamink. Azóta mindent megvettünk, ami egy szoba-kony- hás lakásba belefért, ruhánk is van elegendő. Most, a bányásznapon 8 340 forint hűségjutalmat kapok. Ezt a pénzt egyelőre a takarékba tesszük, mert szeretnénk egy nagyobb lakást, s ha kapunk, kell majd a bútorra. Másfélmillió forint hűségjutalmat kaptak a komlói aknamélyitök AZ AKNAMELYITO TRÖSZT komlói körzetének dolgozói az elmúlt félévi jó munkájuk jutalmaként elnyerték az élüzem címet. Mint mondják, egy kicsit már ez is a bányásznapi készülődéshez tartozott, hiszen hogyan ünnepelhetnék méltóképpen a bányásznapot, ha nem úgy, mint élüzem címmel kitüntetett vállalat. A hivatalos bányásznap! versenyt egyébként Július elsején kezdték. A verseny eredményeképpen júliusban 7,2 százalékos önköltség megtakarítást értek el, túlteljesítették az augusztus havi tervüket és jelentős javulást értek el az elvégzett munka minőségében. Az aknamélyítő körzetek közötti versenyben — hét körzet dolgozói vensemyeznek az elsőségért — szeretnének legalább az első három között PAPP ISTVÁN Béta-aknai bányamérnök BOZSÉR JANOS (3) István-aknai frontmester Két évtizedes álam vMéra vált A legszebbek közé tartozik az új somágte- tői családi házak között. Udvarán árnyas fák, az épület mögött szőlőtőkék sorakoznak. Augusztus elsején költöztek be az új házba a nagypapa, Czukor József vájár, a nagymama, apuka, a vájáriskola nevelője, anyuka* és a ház szemefénye, a kis kétéves Bandiba. Két évtizedes álom vált mióra ezzel. — Férjem már huszonnyolc éve dolgozik a bányában — mondja Czukor Józsefné. — Tu- I dóm, milyen nagy dolog ez a ház. Régen? ! Amikor összekerültünk, csak nagy utánjárás után kaptunk egy lakást a „füstölőben” a mai Anna-akna környékén. Talán már nincsenek is meg azok a régi házak. Saját házra, főleg ilyen házra még gondolni sem mertünk. Ez a ház körülbelül 127 000 forintba kerül majd — az ára még nincs pontosan megállapítva. Huszonhétezer forintot már befizettek az árából az OTP-be, április óta törlesztik a részleteket is, havonta 430 forintot. Az idei hűségjutalomból meglesz a redőnyök és a cserépkályha ára is. végezni. Az első helyezést elért körzet tízezer, a második nyolcezer, a harmadik pedig hatezer forintos jutalmat kap majd. Természetes, hogy szeretnék Komlón tartani az egyik jelentős összegű jutalmat A körzet dolgozóinak Jó munkája meglátszik a kifizetésre kerülő hűségjutalmak összegén és a kiosztásra kerülő kitüntetések számán is. Ebben az évben több mint másfélmillió forint hűségjutalmat kapnak az aknamélyítő körzeti bányászai. Bózsa János, a pécsi István-akna mélyítésénél dolgozó robbantómester kormánykitüntetést, többen pedig miniszteri kitüntetést kapnak munkájúk elismeréseként a bányásznapon. Most, a bányásznap után, a negyedik negyedévben ismét nagy feladatok várnak majd a körzet aknamélyítólre. A komlói széntröszt hétmillió forintos póthitel felhasználásával tovább folytatja a gesztenyesi aknák mélyítését és a rakodók, vágatok építését, hogy az új aknákat is mielőbb a termelés szolgálatába lehessen állítani. Ahhoz, hogy a hétmillió forint értékű munkát elvégezhessék még ebben az évben, « ne kelljen a póthitelt felhasználatlanul hagyni, átcsoportosításokat kell a körzet munkahelyei között végrehajtani. Az átcsoportosítás során a pécsi trösztnél, az önköltség terhére végzendő vágatkorszerűsítési munkákon dolgozókat a komlói beruházási munkákra irányítják majd. ÚGY GONDOLJUK, hogy az aknamélyítőkre ezúttal is lehet majd számítani, megoldják a nagy feladatokat is.
