Dunántúli Napló, 1958. szeptember (15. évfolyam, 206-230. szám)
1958-09-07 / 211. szám
1958. SZEPTEMBER 7. V * PLQ 7 kOSZONTJUK „ lotitaan megbecsüli a műszaki vezetők munkáját“ egy bányaüzemben eredményes munkát végezzenek, nem elég a t /lkai dolgozók szorgalmas, szakszerű munkája — jó vezetésre is szükség van. Jól vezetni pedig nem könnyű, mert a jo, tervszerű, előrelátó vezetéshez nemcsak magas szak- képzettségű káderek kellenek, hanem reális célok és nyugodt légkör is. Milyen ma, könnyebb-e, nehe~ebb-e az üzemi műszaki, es.zdasági vezetők munkája, nvm néhány évvel ezelőtt? — kérdeztük Takács István elvtárstól, a hidasi bányaüzem vezetőjétől. — Pártunk és kormányunk jelenlegi gazdaságpolitikája olyan politika, amely a reális lehetőségekre épül s ezért helyes politika. Nem mondok újat azzal, ha azt állítom, hogy épp’ e helyes gazdaságpolitikából eredően a mi munkánk, az üzemi gazdasági, műszaki vezetők munkája is könyebbé, eredményesebbé vált. Pedig így van. — Ma már például — mivel csak néhány valóban fontos mutató teljesítését írják elő kötelezően a számunkra — valóban mi vagyunk a bányaüzem gazdái, van módunk, lehetőségünk, időnk a saját elképzeléseink megvalósítására — egyszóval az utasítások végrehajtóiból az üzem vezetői lettünk. S ami legalább ilyen örvendetes: lépten-nyomon érezzük, hogy a felsőbb vezetők isi elismerik, megbecsülik a munkánkat, hogy az üzemet érintő kérdések eldöntésénél figyelembe veszik véleményünket — S ha már az özem!, műszaki, gazdasági vezetők jelenlegi helyzetéről van szó, el kell mondani azt is, hogy nemcsak könnyebb, megbecsültebb, hanem magabiztosabb is lett a munkánk, magatartásunk. Nálunk például a műszaki vezetők többsége fiatal, de fel aem vetődik bennük a kérdés: vajon holnap vagy holnapután itt dolgoznak-e, nem helyezik-e át őket más munkaterületre? — Végül pedig csak annyit: Az üzemi, műszaki, gazdasági vezetőkkel szembeni megváltozott magatartás hatása a műszaki és a fizikai dolgozók közötti viszonyban is lényege® változást okozott. A fizikai és a műszaki dolgozók viszonya barátibb lett s ennek eredménye minden téren megmutatkozik; a bányászok mámára az elmúlt évben épült fel ez a 76 lakásos lakótelep. Hidason korábban nem volt üzemi lakás. Apámat követem hivatóTanulni kell... bányában dolgozik Litter volna már akkor tanulni, Károly amikor Gyerekkora óta a aknász. Nagyon szeretett de! gozni kezdett. — Már akkor dolgoztam, mikor még az asztalt is alig értem fel — mondja. — Az ötgyermekes bányászcsaládban, ahol az apa a kenyérrevalót is alig kereste meg, ki mert volna iskolái a gondolni. 16 évet töltöttem a föld alatt a felszabadulás előtt. Akkor még nem reméltem, hogy valaha középiskolába jutok. Aztán a felszabadulás után egyre biztattak az üzemben: „Nem szabad törődni az évekkel, élni kell az alkalommal, ha tanulni lehet. így aztán 1951-ben elvégeztem a lőmesteri tanfolyamot és aknász lettem. Hogy aknász is maradhassak, ehhez tanulni kell. Örültem az alkalomnak, és 39 éves fejjel, a munkám, a gyerek, a család mellett nekivágtam. Most harmadik osztályba járok, és bizony nehéz munka után éjjel, vagy vasárnaponként az anyagot megtanulni. Litter Károly csak egy a sok közül, aki tanul, aki élt az alkalommal. Már a hosszú, hű- választotta vös folyosón hallót- sának? tam, «nini « Sallal Megkérdeztem. édesanyám nagyon megijedt, ö félt engem. Féltette a bá- Innen is, onnan is tyámat is, amikor utcában lévő Ipart hangzott az igen. A erre a pályám ment. Tanulóintézet udva- tőlem pór lépésre és bányamérnök lett. álló Pusztafalvi Jan- Ha a vájáriskolát csit szólítottam meg. elvégzem, azt mondráról behallatszott az elsőéves vájártanulók csevegése. Most ismerkedtek egymással. Elnézegettem a tizenöt éves komolykodó kamasz arcokat . Vajon mi hozta ezeket a gyerekeket ide? A kalandvágy, a magas fizetés reménye, vagy akad olyan is közöttük, akinek már a vérében van a bánya szeretete? Akad-e olyan, aki édesapja tam, kemény munkáját nyáéz Kitűnően végezte az általános iskola nyolcadik osztályát Nehezen tudtam elképzelni, hogy ez a fehérbőrű gyerek a bányába kívánkozik. S mégis! — Mindig bányász akartam lenni — mondja. — Az édesapám is bányász, már 29 éve. Tőle tanultam a bánya sze- retetét. Mikor mond hogy tik, módom lesz a technikumot sőt még az egyetemet is elvégezni. Szeretnék továbbtanulni, de Okkor is jó lesz, ha a bányában dolgozom. Nagyon szép szakma ez annak, áld szereti. Mikor édesapám először mondta, hogy gyere fiam bányásznak, már akkor megmondtam: bá- én mindenképpen az követem apámat j mixelni, ...tánaxLni is Járnak-e szórakozni a hányó* szók? — kérdeztem Kenderföldön Kálóczl Lafos vájár feleségétől. — De még mennyireI t— válaszolta az asszonyka, és tovább öltögetett a kézimunkán. — Mi is járunk szórakozni, nem tagadom. A párom parasztgyerek volt, sosem volt módja ilyesmire. Az én apám szegény, gyári munkás volt, hova is mehettem volna? — Most rdpótoljuk, amit akkor elmulasztottunk. Olyan jót esik munka után nevetni, vagy táncolni egy kicsit. Cukrászdába Is be szoktunk ülni, mert itt minden van. A kicsit, másféléves kisfiámat este lefektetjük, aztán ha elaludt, csendben elmegyünk. Hogy hova? Moziba nagyon sokat, de szoktunk a kultúrhdzba. meg a „Mecsek”-bt is menni. Ha Pestről lejönnek énekesek• vagy valamelyik együttesi mindig megnézzük. A vasárnapi program elengedhetetlen pontja a futballmeccs. A férjemet kötéllel se lehetne itthon tartam. Persze, azért nem veszekedünk rajta. Addig én főzök, takarítok mindent rendbe teszek. Este aztán oda megyünk .ahova én szeretném. 22 A) gépkocsit vásároltak egy év alatt **** a pécsi szénbányászok :*x ■ • IHM Huszonhárom új személygépkocsi. Ha jól meggondoljuk, ennyi személygépkocsi meg sem fordult a felszabadulás előtt a bányatelepeken. Mert számoljunk csak egy kicsit! Kinek is jutott akkoriban autóra? Volt autója mindenekelőtt a DGT vezérigazgatónak, egy-két gyárosnak, orvosnak, főrészvényeseknek és a taxisoknak. Munkásnak, bányásznak csak a gyalogút jutott. Még autóbuszjárat 6em volt a bányatelepek és az aknák között. A felszabadulással fordult a világ kereke. Aki ma összeszámlálná a városban futkosó személygépkocsikat, bizony egyiknek a volánja mögött sem találna szórakozó nagyiparost, főrészvényest és föld- birtokost. Viszont jó pér gépkocsiról kiderülne, hogy bányász a gazdája. Az elmúlt évben a pécsi széntrÖ6Zt üzemeiben dolgozók közül huszonhármán ültek be tulajdonosként egy-egy új Moszkvics, Skoda-Spertak és P 70-ea volánja mögé. De hányán ültek volna még be, ha lett volna :.: nem pénz, hanem elegendő kocsi. A huszonhárom új kocsiról még azt is meg kell Jegyezni, hogy valamennyi a tavalyi bányásznap óta került Pécsre. Tavaly még neon volt új kocsija egy pécsi szénbányásznak sem. Molnár József pécs- bányatelepi vájár is nemrégen vásárolta a képen látható Sparta kot A rekorderek A mellékelt hit képe* a kóvágószőlösi bányaüzem gyonvágathajtó brigádjainak a tagjai láthatók. Ok voltak azok, akik hazánk történetiben először homokkőben 212 fe Ihaszná lás Aval a vágathajtás meggyorsítására törekszenek. De 6ki a rekorderek sem maradtak tétlenek. Ebben a hónapban egy helyett már két brigád küzd Kővágószőlősön a méter hosszú vágatot hajtottak ki egy hónap alatt. Sikerük nagy visszhangot váltott ki a megye, de az ország bányászai között is. Több helyen már elhatározták, hogy követik a példájukat s tapasztalataik vágathajtási teljesítmények növeléséért. A gyorsvágathajtás mestereit nemrég nagyszerű eredményük elismeréseként a minisztérium személyenként ezer forinttal jutalmazta. Komló, 1958. szeptember
