Dunántúli Napló, 1958. szeptember (15. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-30 / 230. szám

N A P t 0

1958. SZEPTEMBER 3»,

9?

Kereskedelmi dolgozóink többsége hazáját, népét, szakmáját szerető

ember.

Amiről az Uránvárosban beszélnek

u

Ilelkcreskedelmi tanácskozás Pécsett

Hétfőn délelőtt 9 órakor kezdődött a városi tanács tanácstermében a Baranya megyei belkereskedelmi tanácskozás, amelyet a szocialista kereskedelem 10 éves évfordulója alkalmából rendeztek. Az egésznapos ülésen résztvett Tausz János belkereskedelmi miniszter, a megyei és városi kereskedelmi vállalatok vezetői és más szervek képviselői;

A tanácskozást az elnöklő Földvári János elvtárs, a megyei tanács elnökhelyettese nyitotta meg; majd átadta a szót Herbst Ferenc elvtársnak, a városi tanács kereskedelmi osztályvezetőjének;

Herbst elvtáis beszámolójában mindenekelőtt ismertette a 10 éve létrejött szocialista kereskedelem fejlődését- országos és megyei vonatkozásban; Különösen hangsúlyozta azokat a szinte áthághatatlannak látszó akadályokat — jegyrend szer, az 1950-os ellenforradalom stb. i— amelyeket csakis a már megszilárdult, jól szervezett szocialista kereskedelem tudott leküzdeni.

— Érdekes megfigyelni — mondotta — hogyan tükröződik az életszínvonal emelkedése a kereskedelemben. A liszt, 7» írfogyaszt ás például más cikkekhez viszonyítva lecsökkent, ugyanakkor viszont meglepő emelkedést mutat a hidegkonyhai készítmények, csokoládéáruk, mélyhűtött élei miszerek forgalma; A ruházati szakmában különösen megfigyelhető, hogy mennyire nőttek az igények, s milyen nagy szerepe van ma már a választéknak, a divat követelményeinek a fogyasztásban; Nem beszélve arról, hogy meny nyire megnőtt a kereslet a kill túrcikkek vonalán, ismeretes a műszaki cikkek, a háztartási gépek stb; területén mutatkozó felvásárlási igény; Ügy látszik; hogy az emberek már felöltöztek, s móst motorkerékpárt; mosógépet, rádiót, hűtőszekrényt és egyéb, eddig luxuscikknek számitó holmit vásárolnak

A beszámoló ezután rátért a hiányosságok, a pécsi kereskedelem legnagyobb problémáinak ismertetésére*

A legsúlyosabb bajok Pécsett: a nagykereskedelmi vállalatok rossz raktárhelyzete; a' zöldség-gyümölcsellátás, a kenyérellátás, a Tejipari Vállalat tarthatatlan helyzete, zsúfoltsága, a jéghiány, valamint az, hogy a megye az igényeknek nem megfelelően részesedik az árualapok összességéből*

Foglalkozott még a beszámoló olyan kérdésekkel, mint a szakosítás kérdése és a kereskedelmi kultúra fokozása. Itt hangsúlyozta a beszámoló, hogy fokozottabb gondot kell fordítani a házhozszállítások megszervezésére, a dolgozók érdekében a reggeli árumegrendelésekre, az önkiszolgáló és fél- önkiszolgáló boltok szervezésére. az udvarias kiszolgálásra, a boltok tisztaságára és a reklám- és propagandatevékenységre. Végül a kereskedelmi dolgozók anyagi érdekeltségének megoldatlan problémáját is felvetette és említést tett a kereskedelmi tanulóképzés egyen vitás kérdéseiről is.

A mintegy négy órán át folyó vita során a hozzászólók részint mélyebben elemezték a beszámolóban említett kérdéseket, részint új problémák, eredmények elmondásával egészítették ki a megye tízéves tapasztalatait tárgyaló beszámolót.

Ragoncsa Vendéi; &z Észak- Baranyamegyei Népbolt igazgatója mélyrehatóan foglalkozott a társadalmi tulajdon kér désével, és különösen arra hívta fél a kereskedelem valamennyi vezetőjét, dolgozóját, hogy teljesen meg kell szűnnie a társadalmi ellenőrök iránt még ma is mutatkozó bizalmatlanságnak.

Sziebl Antal, a Ruházati Bolt igazgatója a ruházati szakmában fennálló hibákért a tervezést hibáztatta. Rámutatott arra, hogy ma, amikor házépí- iéw*. takarékbetét-könyvek.

„fészekrakások“ korát éljük, a tervezők nem számoltak az ilyenirányú kereslettel. így állt elő aztán az a helyzet, hogy bútorszövetekben, szőnyegben, függönyben, ágyberendezésekben és egyéb árukban hiány mutatkozik;

Csemyánszky László, a Pécsi Vendéglátóipari Vállalat főkönyvelője elemezte a vendéglátóiparban mutatkozó „ár- dzsungel“ okait, és kijelentette, hogy nagy szükség lenne már egy egységes rendszer kidolgozására.

A hozzászólók beszéltek még a tanulóképzéstől kezdve az újítások jelentőségéig, csaknem valamennyi fontos kérdésről.

Ezekután Tausz János miniszter emelkedett szólásra.

Tausz János

belkereskedelmi miniszter beszéde

Bevezetőben megjegyezte, hogy noha ma a szocialista kereskedelem 10 éves fennállásának megünneplésére gyűltek össze a kereskedelmi dolgozók, az mégis munkaértekezlet", hiszen ennyi feladat, munka mellett le kell csökkenteni az ünneplésre szánt időt.

Először is a vállalati gazdálkodás egyes kérdéseiről beszélt a miniszter, s elismerve a vendéglátó »vállalat meglévő nehéz Bégéit, arra figyelmeztetett, hogy sok kérdésben a vállalat is hibás. így egy-két vendéglátó egység színvonala még le is romlott a felszabadulás előtti időhöz viszonyítva. S egy ilyen borban gazdag megyében sokkal nagyobb súlyt kellene fektetni az ételforgalomra!

Kitért a kereskedelmi kultúra fokozásának, és a kereskedelmi hálózat kiterjesztésének néhány kérdésére, majd hangsúlyozta, hogy helyesebb lenne az erők szétforgácsol ása helyett először kifejleszteni a városi és járási központokat, s csak azután kisebb kérdésekkel foglalkozni, természetesen a vidék elhanyagolása nélkül;

*— Mi erőinkhez mérten segíteni fogunk — jelentette ki a miniszter — s így mindjárt megígérhetem, hogy az elosztásnál figyelembe fogjuk venni az itteni kívánságokat, pl. hűtőszekrények terén, különösen az itteni rossz víz- és jégellátás miatt. Nemrégiben tanácskoztunk az Élelmiszeripa i-i Minisztériummal ezekről a kérdésekről. Elmondhatom, hogy a Tejüzem korszerű átalakítása és bővítése szerepel a hároméves tervben, de már

1959-re javulás lesz a palackozás javítása révén, Jövőre

elkezdődik a jéggyár építése. Kenyérgyár építése, sajnos, a hároméves tervben nem szerepel, de az utána következő ötéves terv ezt a kérdést is megoldja.

A miniszter ezután behatóan foglalkozott a kereskedelmi kultúra növelésének főbb kérdéseivel, majd így folytatta:

— Megállapíthatjuk, hogy nőtt a szocialista kereskedelem megbecsülése, s mindenki elismeri, hogy hatalmas feladatokkal birkóztunk meg az elmúlt tíz év alatt. Kereskedelmi dolgozóink többsége hazáját, népét, szakmáját szerető ember, akikre nyugodtan támaszkodhatunk a hibák felszámolásában. Mutassuk meg most, a tanácsválasztások előtt ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni, a kereskedelmen keresztül is, mutassuk meg a világnak, hogy a magyar nép helyesli a kormány politikáját, egyemberként áll ki mellette, s a magyar nép egyszer s mindenkorra rátért a szocializmus útjára, s erről nem térítheti le többé senki.

— Köszönetét mondok most minden Baranya megyei, kereskedelmi dolgozónak — mondotta befejezésül Tausz János — és az elkövetkezendő tíz évre is hasonló ragyogó eredményeket kívánok a kereskedelem szervezésében, jó egészséget, egyéni életükben pedig sok boldogságot, sok sikert!

A tanácskozás befejező

aktusaként kiosztották a „Belkereskedelem kiváló dolgozója” kitüntetéseket 21 Baranya megyei kereskedelmi dolgozónak*

Az Uránváros a fiatalok városa. Annyi fiatal házas, annyi E kisgyerek sehol sincs ebben a nagy városban, mint éppen itt.

! Tavasszal csak úgy, „népszámlálást” tartottak a házfelügyelők. [S ahogy számolgatták a lakókat, ötezernél'is nagyobb számot \ kaptak. Azóta pedig? Bizonyosan közel járunk a hatezerhez.

A szép lakásokban ninós még rendben minden. Van ahon- Inan egy háló, szekrény, virágállvány, vagy éppen előszoba- : berendezés hiányzik, a szőnyegekről, függönyökről nem is szólova. A hónap elején és közepén — fizetések után — egymást férik a frissen aszfaltozott utakon a bútorszállító kocsik, hónuk alatt összegöngyölve szőnyeget, nagy csomagokban pap- t lant, függönyanyagot cipelnek az asszonyok. A gyarapodás t mindenütt nagy örömet okoz, de sokan nemcsak a maguk, ha- fnem a városrész gyarapodását is számontartják. Figyelik az üzletházak építkezését, azt, hogy mikor, hol szerelik a tűzhe- llyeket a gázosok, merre járnak a telefonszerelők, hol dolgoznak az aszfaltozok meg a parkosítók. Rohamosan szépül itt minden és a lakások után, most már környezetüket is egyre jobban szeretik a lakók. Százak nézik gyönyörködve a város- [rész legújabb és az egész város legszebb házát, melynek la- • kásáiban, az új lakókat várva, már a parkettát fényesítik az \ér>ítövállalat takarítóasszonyai. Alakulnak már a házak közti ! tága$ játszóterek, a „gázos” házakban szerelik Pécs legmoder- | nebb mosókonyháit, zománcozott gázüstöket hoznak a régi, [ kormosok helyébe. De .. * ’ >

Mégis elég sok a de :»*

Gyermekszakrendelést

— Régi óhaj ez, amit nem is volna nehéz teljesíteni. A körzeti orvosi rendelő kihasználatlan helyiségeiben helyet kaphatna egy gyermekgyógyász szakorvos, sőt sebész, nőgyógyász és fogász is! A körzeti orvoson kívül a legközelebbi rendelő, a sebészet, a Tüzér utcában van. A beteg gyerekkel pedig a még jóval távolabb eső Nyár utcába kell kutyagolni. Szabályosan: kutyagolni, mert

a közlekedés

még gyermekcipőkben jár. Az Uránvárost érintő autóbuszok száma csekély. Sokkal többen utaznának autóbuszon, ha sűrítenék a járatokat és a környéken közlekedő autóbuszok útvonalának némi módosításával jobb közlekedést biztosítanának. A Szigeti-vám, Ürög,

Deindol, Istenkút és Patacs felé közlekedő autóbuszok egy kis kerülővel, a régi köves- utón haladva sok utast elszállíthatnának innen is. A kisdiákok elszállítására már talált megoldást a Közlekedési Vállalat.

A lépcsőházak egy részében rosszak a világító automaták. Nemcsak azért, mert automatának tulajdonképpen használhatatlanok, hanem azért is, mert elképzelhetetlenül gyorsan teszik tönkre az égőket. Másfél-kéthetenként kellene cserélni a villanykörtéket, de a házgondnokságon nem szívesen adnak. így elég sok az olyan lépcsőház, amely teljesen sötét, mint a 24-es épület második lépcsőháza is, ahol vagy elemlámpával világítanak maguknak a járókelők, vagy úgy tapogatóznak le a lépcsőkön.

Kétszeres baj ez, mert az

Uránváros tulajdonképpeni közvilágítását a lépcsőházak

Építkezik a Kesztyűgyár

pécsi nők legnagyobb örömére. Holnap, október elsején kezdi meg a felvonulást az építkezéshez a Komlói Állami Építőipari Vállalat. Abból a hárommillió forintból, amelyet a gyár bővítési célokra kapott, teljesen beépítik a mélyebben fekvő, Szent Vince utcai oldalt. Az új épületekben kézi és gépi varrodák, valamint szociális helyiségek leszpek.

A munkák körülbelül 1959 végére fejeződnek be. Mire felépülnek az új műhelyek, sok új munkáskézre lesz szükség. Érdemes elsajátítani addig a kesztyűvarrás „művészetét”*

szolgáltatják. S ha már így van, legalább addig, amíg meglesz a közvilágítás, a házak lépcsőit kellene jól kivilágítani.

KUKA szemétgyűjtők KUKA nélkül

Az Uránvárosban a szemétgyűjtést korszerűnek képzelték el a tervezők. Az utcákon ott sorakoznak a KUKA-sze- métgyűjtők, de hetenként kétszer, nyitott lovaskocsiba ürítik tartalmukat. A Népszabadságban olvastuk, hogy Szegeden több új KUKA-autó van, mint KUKA-edény (összesen két autójuk van) — használaton kívül. Nem lehetne legalább egyet elkérni a szegediektől, amíg mi KUKÁ-t, ők meg hozzávaló edényt kapnak?

Utcaseprő és friss kenyér kellene

minden napra az Uránvárosba. Ez a kettő összefügg, bár egy kissé furcsán hangzik. Mert a friss aszfaltot gyorsan elborítja a szemét, a szemetet viszont nem sepri össze senki- sem. S amikor a kenyeret (hétfő reggelenként jó . két- háromnaposat) hozzák, a kerekek felcsapta porból jócskán jut az uránvárosiak kenyerére. Mindkét bajon köny- nyen lehetne segíteni.

Végül pedig;

Büntessék meg a lakásrongálákat!

Az első büntetés kiszabása után valószínűleg meggondolnák magukat azok, akik tör- nek-zúznak a lakásban és lakrészükben nem tartanak kellő tisztaságot. Van a városrészben egy másfélszobás lakás, amelynek mindenegyes ablaktábláját összezúzta egy bérlő. •Ráadásul jó darabon a vakolatot is leverte az. új épületről. A lakók véleménye szerint ilyen esetekben nemcsak az okozott kár megtérítésére kell kötelezni a kártevőket, hanem jókora büntetéssel el kell venni a kedvét hasonló tettektől.

Ez az a néhány „de”, amelyről sokat beszélnek az Uránvárosban, s amelyekre bizonyosan megtalálják majd az illetékes szervek a legjobb megoldást,

(Harsány!)

29

Krámmerhof elővezettette Kunheilt. Míg várakoztak, Gyementyev gyorsan átgondolta, miről is beszélt a kikötőben az ezredessel.

Kunheilt Gyementyevvel szemben ültették le. Az ezredes gúnyosan méregette a kapitányt, s megkérdezte.

— Maga is a birodalom ötödik hadoszlopát szolgálja?

Gyementyev nem válaszolt, Krámmerhof meg ráripakodott Kunheilre.

— Fogja be a száját! Akkor beszéljen, ha kérdezik.

— Kitűnői Ügy sincs szándékomban társalogni önökkel — jelentette ki Kunheil gőgösen és fennhéjázón.

— Ismételje meg, Ruckert kapitány, amit Kunheil mondott csapataink elszállításáról.

— Azt bizonygatta, hogy a Führer katonáinak teljesen mindegy, mily** körülmények között utaznak «k csak minél

előbb elhordhassák az Irhájukat.

— Mondta ez Kunheil?

— Nem. A Gestapo egészség- ügyi megbízottja nem mond igazat.. »

Kunheil gyűlölködő pillantást vetett Gyementyevre.

— Jó, akkor megpróbálom kicsit visszaemlékeztetni a beszélgetésünkre. — Gyementyev összeráncolta a homlokát. — Talán azt nem mondta, hogy a katonák akkor is megbocsátanak nekünk, ha nem első osztályon visszük el innen őket?

— Ezt mondtam. De ez más. Én azt gondoltáén -. -. -.

— Tudjuk, hogy mit gondolt! — vágott közbe , Krámmerhof gorombán.

— Azt is közöltem — folytatta Gyementyev —, hogy a tengerészek rossznak tartják a kiürítés megszervezését, a tanácsaikat is továbbítottam. Emlékezzen vissza, arra kértem, hozza a felsőbb parancsnokság tudomására. Hát megtette ezt?

— Nem — válaszolta Kunheil határozottan.

— Miért nem hallgatott a szakemberek tanácsára, amikor a kiürítés meggyorsításáról volt szó? — vágott bele újra Krámmerhof.

— Amit rám bíztak, annak eleget tettem. Akkor, amikor háború vau, nem ioen Meet

kezdeményezni.

— Csak nem olyan ostoba, hogy ne lenne tisztában azzal, a kiürítés meggyorsításáért dicséret járt volna a felsőbb parancsnokságtól?

— Én valóban olyan ostoba vagyok, hogy a parancsot ellentmondás nélkül teljesítem.

— Értem. Most már minden világos. Elvezetni! — parancsolta Krámmerhof.

Kunheilt elvezették. Krámmerhof néhány percig hallgatott, tekintetét a semmibe fúrta, aztán Gyementyevhez fordult:

— Az engedélyt azonnal megkapja, folytassa tovább megkezdett munkáját. Holnap reggel kilencre megint bejön, ugyanis minden nap új engedélyt adunk ki.

Gyementyev elmosolyodott.

— Annyi baj legyen, ha nem beszélgetünk mindig ilyen sokat.

— Az elkövetkezendő időben lényegesen rövidebbek lesznek — mondta Krámmerhof szárazán.

Gyementyev zsebretette az engedélyt s elindult az ajtó felé, de félúton visszafordult.

— Véletlen nem tudná megmondani, hogy nappal is lesz ma rakodás?.

— Nem. Csak éjfélkor fut be két hajó a kikötőbe. Az is lehet, hogy több.

*-• Kérdezhetné*, nvéa

mit?

— Tessék.

— Mi hír Németországban?

Krámmerhof nem válaszolt

azonnal, kicsit elkomorult, de aztán mosolyt erőltetett ajkára.

— Minden rendben van, kapitány. A háború folytatódik. A Führer azt mondta: „Amíg egy német katona él...“

— „ ... Németország fennáll“ — fejezte be Gyementyev gyorsan s jobb kezét magasba lendítette — Heil Hitler!

— Heil! — visszhangzóiul tompán Krámmerhof.

Gyementyev kiment a szobából. Amikor becsukódott az ajtó mögötte, Krámmerhof megjegyezte:

— Azért valami mégsinc s rendben. Valami bűzlik Ruckert kapitány körül.

— Jobb lenne azonnal letartóztatni — ajánlotta az egyik tiszt.

— Nem keU. elsietni. Először figyeltessük meg. Azonnal...

Tíz lépésre járhatott Gyementyev a kilences szobitól, amikor fülsiketítő robbanás hangzott fel.

A szomszéd házra egy nehézbomba zuhant. A légnyomás ki törte az ablakokat, sőt még a falat is kidöntötte. Gyementye- vet földhöz vágta. Egy apró üvegszilárd arcába fúródott. Nekitámaszkodott a falnak s kMesUe a vérző sebből az *****

get. A robbanás teljesen megsikít ette. 1

Kicsapódtak az ajtók, tisztek rohantak ki a folyosóra a szobákból. Rá se hederítettek a sebesült Gyementyevre, csak futottak az óvóhelyre. Krámmerhof is kijött a szobáiból. Meglátta a földönfekvő kapitányt, felsegítette s levezette az óvóhelyre.

A tisztek a falhoz lapultak a sötét pincében s remegve lesték, mepisméílőttik-e a robbanás. Azonban csend volt.

Krámmerhof leültette a kapitányt a padlóra s a mentő- ládából egy tekercs pólyát keresett elő s odaadta neki.

— Kösse be a sebét

— Semmi az egész — mo- solygott Gyementyev. — Csak egy darab üveg. Egy kis jódra lenne szükségem inkább.

Krámmerhof adott egy üveggel.

Gyementyev bekente a seb környékét, aztán ragtapaszt tett rá.

A tisztek egyre jobban be- lehevültek a beszélgetésbe. Azon vitatkoztak, őket mikor rakják már hajóra. Egyre lár- másabban tárgyalták ezt a kérdést úgy, hogy Krámmerhof kénytelen volt felállni és rendre utasítani őket.

— Hallgassanak már! Inkább menjenek vissza s folytassák a munkájukat!

— Hová megy most? — kérdezte meg Krámmerhof Gye- mentyevet.

— Haza. Megpróbálok aludni egy kicsit.

— Mondja meg a lakáscímét .._ Hátha hivatnunk kell még ma.

— Basztyionnaja utca 4. 7-t» lakás

.W'**