Dunántúli Napló, 1958. szeptember (15. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-30 / 230. szám

W58. SZEPTEMBER 30.

NAPLÓ

3

A győzelmes újítási mozgalom

A közlekedési dolgozók újítási kiállítása

Második napja tart még csak nyitva a Közlekedési Dolgozók Szakszervezete és az AKIG által szervezett gépjár- műtörténeti és újítási kiállítás, de máris sok százan tekintették meg a kiállítást és lehettek szemtanúi az újítási mozgalom fellendülésének.

A falakon kifüggesztett grafikonok igen sokat mondanak el a szemlélőnek a közlekedési dolgozók újítási mozgalmáról. Hatalmas fejlődésről beszélnek, arról, hogy az ellenforradalom leverése után a gazdasági és politikai konszolidációval párhuzamosan hatalmas lépésekkel haladt előre a dolgozók újítási mozgalma is és elérte, sőt jóval túlszárnyalta az ellenforradalom előtti szinteket. Jól tudjuk, hogy az újítómozgalom nem egyszerűen gazdasági fejlődést tükröz, hanem tükrözi a dolgozók politikai állásfoglalását is a néphatalom mellett. Éppen ezért mondanak igen sokat a számok.

Nézzük a számszerű adatokat:

Az újítómozgalom gazdasági eredménye a Közlekedési Dolgozók Szakszervezetének Területi Bizottságához tartozó üzemekben a következőképpen alakult 1954 óta. l!)54-<ben 125 ezer 359 forint, 1955-ben 507 ezer 150 forint, 1956-ban 196 ezer 613 forint, 1957-ben 30p ezer 637 forint, 1958 első félévében pedig 699 ezer 783 forint megtakarítást eredményez tek a bevezetett újítások. Megnőtt az újítások száma is az előző évek átlagához viszonyítva és minőségileg is emelkedett az újítások színvonala. Ma már egyre több az értékes, komoly műszaki újítás a kisebb

ésszerűsítések mellett. Erre mutat az a körülmény is, hogy az egy bevezetett újításra eső gazdasági eredmény jóval nagyobb az elmúlt évek átlagánál. Ezzel párhuzamosan természetesen magasabbak a kifizetett újítási díjak is. Ez év első félévében 57 ezer 018 forint újítási díjat fizettek ki a közlekedési vállalatok újítói részére, míg az előbbi legjobb évben, 1955-ben egész évben 51 ezer 792 forint volt az újítási díj címén kifizetett ösz- szeg.

A látogatók a közlekedési vállalatok legjelentősebb újításaival is megismerkedhetnek a kiállitáson. Itt van például Maracsik Kálmán és Jekl József, a 26-os AKÖV dolgozóinak újítása a „Főcsapfúró készülék.“ A házilag készített célszerszám segítségével a főcsapágyak pontos, utámművelet nélküli felfúrását valósították meg az újítók. Jekl József esztergályos másik jelentős újítása a „Kuipplungtárcsa-szabá- Jyozó.“ Az újítás segítségével egyszerre két oldalról egy fogással kerül szabályozásra a tengelykapcsoló tárcsa. így a munka minőségének a javítása mellett jelentős időmegtakarítás is elérhető az újítás segítségével;

A jelentős újítások

között kell megemlíteni Borka Vince szerelő, a 21-es AKÖV dolgozójának az újítását a Csepel hengerfejek peremének javítására; Újításának előkalkulált gazdasági eredménye vállalati szinten évente 30 ezer 816 forint.

Azt viszont, hogy nemcsak a nagy jelentőségű, műszaki, konstrukciós újítások jelentenek nagy megtakarítást, hanem a kisebb újítások is, Papp Gyula, a 25-ös AKÖV dolgozójának újítása bizonyítja. Ö a kézifék-huzal védelmére PVC csövet alkalmazott. A csőburkolat védi a huzalt az eróziós és egyéb behatásoktól. A látszólag kisjelentőségű, de végeredményben igen értékes újítás évi gazdasági eredménye 8 154 forint.

Az újító kiállítással

párhuzamosan tekinthetjük meg a gépjárműtörténeti kiállítást is. A gépjárművek „őskorától“ napjainkig, itt láthatjuk képeken, modelleken és eredeti nagyságban a legjellegzetesebb típusokat. A kiállítás legnépszerűbb járműve kétségtelenül az 1902-ben Detroitiján készült Oldsmobil, Bakerre hasonlító alakjával, egy- hengeres motorjával. A képeken a magyar gépjárműipar első gyártmányait láthatjuk, a mai szemnek már furcsa ba- társzerű autóbuszokat, a legelső postaautókat. A modellek aztán visszavezetnek bennünket a mába. A MÁVAG „BART“ típusú szuperbusza még a közelmúlt években is lépten nyomon látható volt az országutakon, a „RÁBA“ tehergépkocsik is elismerést vívtak ki maguknak, az Ikarusz 66 farmotoros autóbusz pedig már világhíressé nőtte ki magát:

A kiállítás tehát, a tényékből is látható, sokat mond. Legfőképpen azonban arról tesz tanúbizonyságot, hogy az újítási mozgalom az elmúlt tíz év alatt összeforrt a dolgozókkal és újabb fellendülés, újabb sikerek bizonyítják a mozgalom győzelmét:

K. p.

13 nap előny a tervteljesítésben 160 kalóríás javulás minőségben

munlaversennyel

Kicsi a mázad bányaüzem, de az elmúlt két esztendőben sokan megtanulták a nevét. Máza bányászai arról híresek, hogy náluk —az ellenforradalmat követő néhány hónap kivételével — szakadatlanul tart a munkaverseny;

Mázán is voltak néhányan, akik az ellenforradalom idején próbálták „meggyőzni" a bányászokat: a verseny csak kiszipolyozza a munkást, semmit sem jelent neki. Ez a mondat még ott motozott a fülükben, amikor a szakszervezet, a pártszervezet és az üzemvezetőség 1957. áprilisában javasolta: elevenítsék fel ismét a versenyt, jobb munkateljesítményekkel tegyék emlékezetessé a történelmi évfordulókat. Mégis, már az első napon, szinte kivétel nélkül elfogadták a javaslatot. Elhatározásukat meg is pecsételték; írásbeli szerződést kötöttek az üzem vezetőségével, amely' pénzjutal mat ajánlott fel a négy legjobb csapatnak:

A verseny eredményei: túlteljesítették az 1957-es tervet, s ezért elismerő oklevelet kaptak. Ez év első felében élüze- mek lettek. Most az élüzem jelvény megszerzése a cél. Mi kell még ehhez?

Az üzem vezetői már az első fé'évben észrevették, s most már a dolgozók is tudják: nem vo't kielégítő a termelt szén minősége. De — mert a versennyel jól „megolajozódott“ minden — csak el kellett ezt mondani a bányászoknak. A termelési tanácskozáson az egyik legjobb vájár elmondotta :

— Mi jól dolgozunk, nem csak a tervünket teljesítjük túl. a minőség ellen sem lehet kifogás. A megtűrt 3 százaléknál jóval kevesebb palát termelünk. Vannak, akik túllépik ezt a 3 százalékos határt, de erre nem ügyel senki sem. A jó minőségű szenet termelők nevében azt kérem: aki ügyel a minőségre, az érezze meg saját zsebében is,; s

A javaslatot mindenki helye selte. Még azok is, akik közismerten, sosem adtak arra, hogy mi megy a csillébe. pala vagy szén. Másnap aztán megkezdődött a küzdelem. És

ahogy az első órák eredményét lemérték, úgy van ma is: a palamennyiség a megtűrt alatt van, s azóta 160 kalóriával javult a mázai szén minősége. Ez pedig már kétszerese annak, amit a követelmények előírnak:

A mázai bányászok azt is

elmondhatják, hogy határidő előtt fejezték be harmadik negyedévi tervüket. Sőt, 13 nap előnyük van már az évi terv teljesítésénél is,

SZABÓ ERVIN

40 éve távozott az élők közül Szabó Ervin, a magyar munkásmozgalom egyik kiemelkedő személyisége.

Olyan korban élt, amikor Magyarországán tomyosodtak a gazdasági, szociális és politikai tennivalók. A XX. sz. elején jelentkezett az elmulasztott polgári forradalom megoldásának feladata, de ugyanakkor egyre erőteljesebb formában rajzolódott ki a szocialista forradalom követelménye. A század elején nagyerejű munkás- szegényparaszt- mozgalmak jelezték a forradalom szükségességét, ugyanakkor a munkásság áén az opportunista szociáldemokrata pártvezetőség állt. Kritikus és feszült évtizedei voltak ezek a magyar történelemnek; Az ellentmondások sokasága csomósodott össze és százados feladatok vártak megoldásra. Ezekben az évtizedekben élt és dolgozott Szabó Ervin. Ö volt a marxizmus első magyar, tudományos művelője, őse és elindítója a marxista forradalmi gondolatnak Magyarországon, és az első kommunista generáció tanítómestere a magyar munkásmozgalomban:

1899-ben végezte el egyetemi tanulmányait Becsben. Tanulmányi ideje alatt a szocialista diákmozgalomban dolgozott 1900—1902-ben a szociáldemokrata „Népszava” munkatársaként írásaiban, cikkeiben kíméletlenül ostorozta korának magyarországi gazdasági és társadalmi, nemzetiségi és politikai, kulturális és erkölcsi viszonyait. 1903-tól kezdve a „Huszadik Századiban rendszeresen közölte a nemzetköri munkásmozgalom helyzetéről szóló írásait. Ezekben az írá-' sokban harcbaszáll.t a jobboldali bernsteinázmussal és állást foglalt a forradalmi marxizmus mellett Már ebben az időben rokonszenvezett a különféle srindikalista irányzatokkal, amelyeknek későbbi következménye az lett, hogy számos fő kérdésben eltávolodott a marxizmustól:

Legfőbb feladatának tekintette Marx—Engels műveinek megismertetését a haladó értelmiséggel és a műveltebb, ön tudatosabb munkássággal. Szín vonalas, de népszerű tartalomban és formában jelentette meg Marx—Engels válogatott írásait;

Széleskörű nemzetközi kapcsolatai voltak Szabó Ervinnek. Tanácsokat és támogatást kapott Mehringtől, Kautskytól és Plehanovtól. Külföldi szerkesztőségekkel levelezésben állt és számos külföldi folyóiratba írt. Az 1905-ös forradalom idején megélénkültek

orosz emigránsokkal tartott kapcsolatai, amelyen keresztül legjobb ismerője volt Magyar- országon az orosz forradalom eseményednek. Rajongva beszélt az orosz forradalomról és kezenyoma, szelleme benne van a budapesti diákoknak az „orosz testvérekhez“ intézett 1905-ös kiáltványában is.

Szenvedélyes harcot vívott az áruló revizionista szociáldemokrata pár tveze tőséggel;

Az 1904. tavaszán kialakult ellenzéki frakciónak (László Jenő, Mérő Gyula, Vágó Bélái Dániel Arnold, Csizmadia Sándor, Tarcali Lajos) elismert szellemi vezére volt. A baloldali ellenzéknek mindig kiemelkedő, fontos szerepe volt. Fellépésük sikertelenségének többek között az az oka, hogy nem volt kialakult, következetes és egységes platformjuk; Álláspontjukban a marxista tartalom keveredett nem marxista nézetekkel. Szabó Ervin ellenzéki tevékenysége során minél hevesebben és élesebben támadta a reformista pártvezetést, annál inkább ment tovább saját hibái útján, a mindenfajta fegyelmet, köz- pontosítást és szervezetet félretevő fél-anarchosrindikalista álláspontra. Ellenzéki küzdelmében voltak hibás felfogások. de mégis hozzásegítette a forradalmi erőket a kibontakozáshoz. Tevékenységének legnagyobb elismerése az, hogy halála után a baloldali szocialista erők és ellenzéki szociáldemokraták részesei voltak a KMP megalakításának.

Mi, a mai kor hordozói már túljutottunk azokon a történél„Gátlás'alan levágok...“

című cikkünkre „Egy előfizető” jeligével ellátott levél érkezett hozzánk. Kérjük a levél íróját, keresse fel szerkesztőségünket. hogy ügyében segítséget nyújthassunk. (Naponta óráig.)

Diploma és gyakorlat

A napokban egy fiatal agronómussal beszélgettem. Panaszkodott. Ilyeneket mondott: „Nincs semmi kulturális lehetőség. Ha az ember szórakozni akar, akkor esőben, sárban kutyagolhat. A rádió az nem minden! Hol vannak a jó szakkönyvek, olyanok amilyenek-, bői tanulni is lehet! — sóhajtott nagyot, majd legyintett. — Nem volt érdemes ezért ennyit tanulni! A fizetés — és rövid gondolkodás után, mint mondani szokás, kivágta a huszonegyet — az meg majdnem egyenlő a nullával. Ezer forintos gyakornoki fizetést kap az ember és meddig?“ Erről a beszélgetésről több dolog eszembe jutott. Igaza van abban, hogy a mezőgazdászok kulturális lehetősége nem a legjobb. Egyes gazdaságokban, de főleg a termelő- szövetkezetekben, nincs még elég szakkönyv, folyóirat pedig még ennél is kevesebb. De voltam olyan gazdaságban, ahol elterjedt a ,,könyvgyűjtési“ láz és ennek eredményeként ott sorakoztak a magyar és külföldi szakirodalom legjobb alkotásai a könyvszekrényekben. Sokat hallottam arról: „Ha valaki kulturáltan akar élni, a legeldugottabb helyen is, elsősorban saját magának kell ehhez a lehetőségeket, körülményeket megteremtenie!" Ezek közé a „lehetőség- teremtők“ közé tartoznak a falura kikerült pedagógusok,

orvosok, állatorvosok és ag- ronómusok, egyszóval minden olyan ember, aki többre vágyik, aki többet akar annál, mint ami van. Ezek közé az emberek közé kell, hogy tartozzon az én ifjú agronómus ismerősöm is, mert különben.;; Igen, akarni kell, mert hanem akar az ember, ha nem tud kitömi e bűvös szavak állandó ismétlésének bűvös köréből: „Nincs kulturális lehetőség!“, akkor lassan,- de biztosan azonosul a környezetével és elsat- nyul, mint az öntözetlen virág. Egy szó. mint száz: tenni kell! A cselekvéshez, a helyes cselekvéshez ma már minden állami gazdaságban, termelőszövetkezetben megvannak nemcsak az erkölcsi, de az anyagi lehetőségek is.. Tehát maguknak a fiatal szakembereknek kell megteremteniük fejlődésükhöz a lehetőségeket. Ha ezt teszik, a siránkozás helyett, biztos vagyok benne, hogy mindenütt megértéssel talál- koznak.

A „verekedés“ a fizetésre is vonatkozik. Beszélgettem idős szakemberrel, aki potom pénzért —« régen az uradalmakban sokkdl kevesebbet fizettek a gyakornokoknak — öt évig gyakomokoskodott. Részt vettem egy értekezleten, ahol többek között szóba került a fiatal agrárszakemberek kérdése is.

— Kevés az a pénz, amit kapnak! — hangoskodott egy fiatal, mire a többi idős szakember felhördült.

— Az igaz, hogy nem sók! — mondták ezek a szakemberek. — De mit tudnak ezek a fiatalok, amikor kijönnek az egyetemről?

— Sokat! Mindent, amit az egyetemen megtanulhattak! — vágott közbe ismét a fiatalember.

— Az lehet, hogy sokat tudnak — válaszoltak az idősebbek — de ezt a tudást be kell bizonyitaniók a gyakorlatban. Ha bebizonyítják, akkor előrébb léphetnek...

Elmondtam ezt a történetet a szóbanforgó ismerősömnek.

— És ha öt évig nem tudom bebizonyítani, hogy tudok, ha nem adnak lehetőséget?! — kérdezte.

Később elszólta magát. Azt mondta: „A főagronómusunk szereti azt az embert, aki nem elégszik meg azzal, ami van!“ íme! Hát kell ennél jobb lehetőség? És ilyen körülmények között szüksége van valakinek öt évre, hogy képességeit a gyakorlatban is bizonyítsa!?

Igazuk volt azoknak, akik azt mondták: „A gyakorlatban kell bebizonyítani, ki mennyit tud!“ Amikor leérettségiztem, szerettem volna elrikkantani magam az utcán: „Ide nézzetek, itt egy érettségizett embert" Azt gondoltam: mindenki

már messziről meglátja, ez

egy érettségizett ember. Csalódtam! Senki sem vette észre! De csalódtam akkor is amikox az egyik nyolc elemi végzett adminisztrátor helyébe tettek és kiderült, hogy sókkal jobban elvégezte a rá bízott feladatokat, mint én, érettségizett ember az első he teltben, hónapokban. Érthető neki gyakorlata volt.

Nemrégiben Pécsett járt NDK Tudományos Akadémiá jának néhány tagja. Meglátogattak egy állami gazdaságo Többek között megkérdeztül tőlük: „Kitől tanultak a leg többet?“ Az egyik üzemegység vezetőjének a nevét moridták Ennek az embernek nine., egyetemi diplomája, de több évtizedes gyakorlata van és néha fölér egy diplomával, nem többel.

E két példával csak azt akar tam bemutatni, hogy a diplo ma gyakorlat nélkül jóformán semmit sem ér. Ezt be kell lát n^>k fiatal diplomásainknak is, akik, ha akarnak — min den lehetőségük megvan ehhe — az egyetemen megszerzet tudásukkal, néha kemény, ki tartó, itt-ott buktatóval meg tűzdelt gyakorlati életben nagy eredményeket tudnak el érni. És, ha a gyakorlatban be bizonyították tudásukat, akko előrébb léphetnek. Ez így igaz ságos és nem úgy, ahogy egye sek elképzelik.

(SZALAI)

mi gátakon, amik az ő látásét korlátozták, mi olyan kart élünk, amelyben testet öltött a magyar feudál-fcapitali6ta rend romjain épülő szocializmus. Az épülő új rend váza már előttünk áll, s most azon munkálkodunk, hogy dús életerővel tele hús és vér övezze minden ízében alkotásunkat. Szabó Ervin nem látta még közelinek 40 évvel ezelőtt ennek lehetőségét, nem látta azokat az erőket, amelyek halála után alig fél esztendő múltán ledönrtötték Magyarországon a földesurak és tőkésele megdönthetetlennek, vagy csak „még sokáig“ állónak vélt uralmát. Szabó Ervin látásában kicsinyesnek tűnt az a vita, amit a marxisták folytattak más kispolgári szocialista irányzatokkal a jövő rend, a szocializmus alapelveiről és vonásairól, ö úgy vélte; ,Ál esz sze vagyunk attól, hogy a szocialista társadalom különféle szervezési elvei aktuális probléma legyenek a harcoló munkásosztály számára. A munkásosztály harca még sokáig a mai állam kereti között fog mozogni“. Szabó Ervinnél a ,.még sokáig” történelmi értelmű kifejezés, amely szerint a szocializmus nem időszerű kérdés. — Mi az oka annak, hogy nem látta meg a szocializmus győzelméért harcoló orosz, német, magyar és más országok munkásosztályainak erejét?

Szabó Ervin azért jutott ilyen következtetésre, mert nem a harcoló tömegek között élt, mert nem a százezres tömegű mumikások és dolgozók tanítómestere és egyben tanítványa is volt. Nem ismerte a dolgozó milliók életét, vágyát, és erejét; ez volt életének és munkájának alapvető fogyatékossága;

Elméleti írásaiban a történelmi materializmus. álláspontját ég igazát védelmezte és terjesztette. Vitába szállt ellenfeleivel és hevesen bizonyította a marxizmus álláspontján állva, hogy a gazdasági-társadalmi életben törvényszerűségek uralkodnak, és hogy a fejlődés fő meghatározója a gazdasági élet, hajtóereje pedig az osztályharc. Ezeken az alapvető marxista elveken következetesen haladva arra a következtetésre jutott, hogy a jövő fejlődésiránya törvényszerűen a szocializmus:

Kritizáljuk Szabó Ervin tör- ténelemfelíogását, mert bár ő hintette és gyökereztette meg Magyarországon a marxista történelemfelfogás magvait — és ez elévülhetetlen történelmi érdeme — mégis e területen is voltak hibái. Történelemfelfogásában túlzott szerepet kapott a személyiség, mondván, ..minden társadalmi haladás a kritikusan gondolkodó egyéniségek érdeme.“ Szabó Ervinnek ezt a hibáját történelmi változások, tények tették kritika tárgyává. Igazaöb a nii álláspontunk, amikor hangsúlyozzuk a néptömegek törté- nelemforméló szerepét. Szabó Ervin maga is „kritikusan gondolkodó egyéniség" volt és úgy vélte, hogy a szocializmus „még sokáig“ várat magára, vagyis, hogy a társadalmi — forradalmi haladás nincs napirenden.

Szabó Ervin hagyatékát meg becsüljük és tiszteljük, ugyanakkor kegyeletes, de alap» kritika alá vesszük. Művei, történelmi értékük mellett ma is gondolatot ébresztenek, s ma is eleven ösztönzői lehetnek az alkotó, újat kereső marxista-leninista gondolatnak. Életpályája és életműve sok tanulságot nyújt. A legfőbb tanulság talán az, hogy az árulás és revizionizmus bírálatában és az ellene folyó harcban nem állhatunk meg félúton. Bármilyen hamis, marxistaellenes irányzat elleni harc csak akkor lehet eredményes, ha a küzdő maga szilárd marxista-leninista talajon áll. Ellenkező esetben meg kell elégednie, mint Szabó Ervinnek, azzal, hogy saját hibái hatalmasodnak el rajta. Semmi okunk sincs arra, hogy Szabó Ervin hibáit elhallgassuk, mert út volt műve a forradalmi marxizmus felé, mert érdemei és hibái együttesen intő példa és tanulságforrás.

dr. Tóth József