Dunántúli Napló, 1958. szeptember (15. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-30 / 230. szám

fflLÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! DUNÁNTÚLI NAPLÓ A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BARANYA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÄCS LAPJA Ma: V. és VI. Békekölcsön ! nyeremény- listája EPUL AZ ERŐMŰ XV. ÉVFOLYAM, 230. SZÁM ARA 50 FILLÉR KEDD, 1958. SZEPTEMBER 30. A nép sstíne előtt Választásra készül az ország dolgozó népe. Másfél hó­nap múlva az urnák elé járulnak az állampolgárok, hogy szavazataikkal újjáválasszák alkotmányos rendünk legfőbb szervét, az országgyűlést és az államhatalom helyi szer­veit, a tanácsokat. A magyar dolgozó nép a felszabadulás óta eltelt esz­tendőkben akaratban, öntudatban és helytállásban nagyot lépett előre. A tizennégy esztendő sok mindent mlágossá tett előtte, a történelmi változások sok mindenre megtaní­tották. Nagyon jól tudja, honnét indultunk el útunkra. Csak keserű szájízzel emlékezhet a grófok, a nagyiparosok és a földesurak Magyarországára, a zsellérviskók, a bar­langlakások sötétségére. Igen, a múlt a magyar dolgozó milliók vérének kiszipolyozása, az éhbér, a munkanélküli­ség fenyegető réme volt. A kilátástálanság mázsás kőként nehezedett rájuk, amely alól nem volt szabadulás, ha ki is akartak törni, ott álltak mellettük vésztjósló fenyege­téssel az úri rend kakastollasai. Ezt akarta visszahozni az októberi ellenforradalom. A felszabadult magyar nép nyakára ültetni a kapitalistá­kat, a nagybirtokosokat, hogy a falun megint a jegyző le­gyen az úr, kénye-kedvére kiszolgáltatva a nép. Már az első napokban meg is jelentek régi kiváltságaikat köve­telve. A magyar nép azonban nemet mondott, a párt és a kormány vezetésével megvédte a néphatalmat és fegyver­rel kergette el az úri rend feltápászkodó embereit. Nem, a magyar népnek nem kell az olyan képviselőház, ame­lyikben 84 földbirtokos, 41 állami főtisztviselő, 13 bankár, 5 gyáros, 37 ügyvéd, 12 pap, 19 gróf és 9 báró istenre és királyra hivatkozva „intézi” a nép sorsát. A történelem kerekét nem lehet visszaforgatni, mert azt ma már a nép forgatja, a maga érdekében, a maga javára. A magyar dolgozó milliók egyszer s mindenkorra eljegyezték magu­kat a szocializmus eszméjével, amely a haladás, a felemel­kedés útjára vezette sokat szenvedett hazánkat, s a népet emberi sorsra emelte, boldog, szabad és virágzó életet te­remtett számára. Ebben a több mint egy évtizedes munkában, harcban a párt és a kormány mindenkor a nép legigazibb érdekeit képviselte, kifejezte igényeit és vágyait. Csak büszkeséggel emlékezhetünk történelmi jelentőségű tetteire, országvezető munkájára. A nép kezébe adta a hatalmat, a gyárak, az üzemek gyümölcsét az egész nép élvezi, városokat, iskolá­kat, művelődési otthonokat építettünk. A múltban a mun­kásember gyerekei közül sokan még az általános iskolá­nak megfelelő műveltségi színvonalat sem érhették el. A középiskolai tanulóknak 3.4 százaléka volt munkás és 0.6 százaléka szegényparaszt származású. Még rosszabb volt a helyzet az egyetemeken, ahol 2.7 százalék munkás és 0.8 százalék szegényparaszt származású hallgató tanult. A Horthy-rendszerben évente 10 000 lakos közül 14 tüdő­bajban halt meg, ma csak három. A szülőotthoni ágyak száma huszonötszöröse az 1938. évinek. A társadalombizto­sításban résztvevők száma mcglcétszereződött, rendeztük a nyugdíjakat. Ma egy munkás átlagkeresete havi 1500 fo­rint, a bányászoké meghaladja a 2000 forintot. Ebből a bérből ma egy munkáscsalád olyan életszínvonalat bizto­síthat magának, amelyhez 1936-ban 210 pengőre lett volna szüksége. De akkor a munkások átlagkeresete a 90 pengőt sem érte el és 62 százaléka az átlag alatt keresett. S eh­hez jön még a „borítékon” kívüli fizetés: az üzemi étkez­tetés; a munkaruha, a bölcsődék, a napközik, az üdültetés, a gyógyszerellátás, stb. Évente több milliárd forintot for­dítunk ilyen célra. Az egyszerű, szürke számok és tények mind a nép­hatalom, a néphatalom birtokosai megváltozott életének kifejezői. Kétségtelen, hogy az országépítő munka hevé­ben követtünk el hibákat is, olykor súlyosakat, egyik sem tett jót a szocializmus ügyének. De egyetlen pillanatra sem feledhetjük el, hogy nem a hibák voltak a jellemzőek, ha­nem az eredmények. S a párt és a kormány munkáját di­cséri az, hogy felismerve a hibákat, levonva belőlük a szükséges tanulságokat, az elmúlt két esztendőben kijaví­totta azokat. Megvédte a néphatalmat és sorra-rendre el­hárította az aliadályokat a szocializmus építése Htjából. Az új vezetés politikai vonala következetes, cikk-cakkoktól mentes — a nép érdekében való politikai vonal. A párt és a kormány az élet megmásíthatatlan törvényeit juttatja kifejezésre: a munkát, az alkotást és a jövőt. Ez a párt, ez a kormány büszkén és bátran áll a nép elé. bizalmat és támogatást kérve tőle. Bizalmat és támo­gatási kérve lép most az ország színe elé. Nem új dolog ez az utóbbi esztendők politikai életében. A párt és a kor­mány a nép bizalmától és támogatásától övezve dolgozott. A dolgozó népre, öntudatára alapozva, véleményét meg­hallgatva vezette az országot. Másként nem is jutottunk volna előre. Az ország népe éppen azért tiszteli és becsüli vezetőit, mert a velük való kapcsolatot a legteljesebb őszin­teségre alapozza. Ismeri és mindig kutatja véleményét, meghallgatja tanácsait, észrevételeit. A párt, a kormány és a nép az utóbbi két esztendőben szoros egységet alko­tott, nincs közötte titok, bátran a nép elé tárja az utun­kon fellépő nehézségeket, és megfordítva: a nép a gon­dolatait a vezetés elé. Az eddig végzett munka a párt és a nép eggyéforrottságának nagyszerű példája. Es a jövő? A jövő a miénk, a szocializmusé, a népé! Eltűntek a királyok, a grófok és a bárók. Mi azonban itt vagyunk, élünk, dolgozunk és alkotunk. Magunknak. A választáson a megtett útra és a jövendőre szava­zunk. Bizalmunkkal támogatjuk azokat, akiknek irányítá­sával eredményeinket, elértük. Mindezekért továbbra is rájuk bízzuk államunk vezetését, a helyi szervek irányí­tását, hogy dolgozzanak ezután is a dolgozó nép felemel­kedésén, népi államunk erősítésén. Komszomolküldöttség érkezett megyénkbe Ma a déli óráikban megyénk be érkezett a Kamszomol öt­tagú bányászküldöttsége. A szovjet fiatalokat a KISZ-bi- zottsóg tanácstermében a me­gye és a város ifjúsági vezetői fogadták. Takács László elv­társ, KISZ megyei titkár üd­vözlésére J. G. Kravcsenkó elvtárs, a Komszomol higani területi bizottságának első tit­kárai a delegáció vezetője vá­laszolt. — Mindamnyran nagyon örü­lünk — mondotta — hogy Ma­gyarországra jöhettünk. Kö­szönjük, hogy üyen megható barátsággal fogadtak bennün­ket. Az itt töltött időt szeret­nénk minél hasznosabban el­tölteni, a két ország fiataljai közötti barátságot tovább mé­lyíteni. Elmondotta, hogy a delegá­ció tagjai bányászfia talok. Ezért természetesen elsősorban az itteni bányáik munkája, a fiatalok élete és a KISZ poli­tikai tevékenysége érdekli őket. Sok-sok tapasztalatot sze reitnének magukkal vinni, hogy azokat hasznosíthassák s ha alkalom kínálkozik rá, az ő munkájukról is elmondanak majd egyet s mást A közöst véleménycsere mindig hasz­nos, a szocializmus építését jól segíti. A küldöttség a megyei KISZ bizottság vezetőinek kíséreté­ben délután Komlóra utazott. A városi KISZ bizottságon Hetesi Lajos városi KISZ vb. titkár üdvözölte a szovjet dele­gáció tagjait, majd a szovjet delegáció vezetője, Kravcsen- ko elvtárs szólalt fel. Üdvözöl­te a komlói bányász KISZ fia­talokat, majd a küldöttek ba­ráti beszélgetés sorén átadták tapasztalataikat arról, hogyan dolgoznak a hányában és Komszamolban. Fenn és lenn. Fenn az üzemépületen egyre több tetődonga ke­rül a helyére. Az első elkészült épületrészt hamarosan átadják az építők a szerelőknek és megkezdődhet aa óriáskazánok szerelése. Díszelőadás a magyar néphadsereg napja alkalmából j A magyar néphadsereg nap­ja alkalmából a honvédelmi minisztérium vasárnap este díszelőadást rendezett a Ma­gyar Néphadsereg Színházá­ban. . ' ' ' r 1 Az ünnepség • elnökségében foglalt helyet Kádár János, a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságénak első titkára, dr Münnich Fe­renc, a forradalmi munkás- paraszt kormány elnöke, Ma­rosán György, az MSZMP Köz ponti Bizottságának titkára, a Magyar Szocialista Munkás­párt Politikai Bizottságának tagja, Révész Géza vezérezre­des, honvédelmi miniszter, Úszta Gyula altábornagy, a honvédelmi miniszter első he­lyettese, Ugrál Ferenc vezér­őrnagy, honvédelmi miniszter­helyettes, a néphadsereg vezér­kari főnöke, a tábornoki kar több más tagja, a fegyveres testületek, a tömegszervezetek képviselői, a néphadsereg ki­váló tisztjei, tiszthelyettesei, harcosai, üzemi dolgozók, tu­dósok, írók. Az elnökségben foglaltak he­lyet a Magyarországon állo­másozó szovjet csapatok kép­viseletében M. F. Kazakov hadseregtábornok és N. D. Zahvatajev vezérezredes, vala­mint az ünnepség' alkalmából hazánkba érkezett külföldi ka­tonai küldöttségek vezetői. Részt, vett az ünnepségen számos. Budapesten akkredi­tált katonai attasé is. A Himnusz elhangzása után Révész Géza vezérezredes, hon védelmi miniszter nyitotta meg az ünnepséget, majd Dapsi Ká­roly vezérőrnagy, honvédelmi miniszterhelyettes mondott ün­nepi beszédet. Az ünnepi beszéd után az ünnepség első része aiz Inter­nationale hangjaival ért véget. Az ünnepség második felé­ben a Magyar Néphadsereg Vörös Csillag érdemrenddel kitüntetett művésziegyüttesé­nek ének- és tánckara, vala­mint az alakulatok öntevé­keny művészeti csoportjai ad­tak nagy tetszéssel fogadott műsort. i A vezénylő és a kapcsoló épületén már az utolsó simításokat ; végzik rat építők. A vezénylőnek (balról,) elkészült már a külső , ■ burkolata is. lift I -V 1 A vízlágyítónál már a mészelőlágyítók szerelése folyik. (Kurucz felv.) Ezresek előlegként A drávafaki tsz-tagok úgy várják minden hónap harmadikát, mint az üze­mi dolgozók, a fizetés napját. Náluk minden hónap harmadikén osztják a pénzt. Fizetésüket természetesen csak a gazdasági év végén kapják meg hiányta­lanul, havonként csak előlegeket oszta­nak, munkaegységenként 40 forintot. — Mit szól ehhez a tagság? — Nagyon örülnek, csak most már 60 forintot szeretnének előlegként — tréfál Rózsavölgyi elvtárs, a szövetkezet elnöke. — Tudja nálunk is meg van ám az a kór, hogy minél többet kapnak az emberek, annál többet várnak... — Egy részük azt mondja: majd vissza kell ezt fizetni a tagoknak, amit most megkapnak, a többség azonban úgy lát­ja, oszthat a tsz, mert jól gazdálkodik. Kétségtelen, az utóbbiaknak van iga­zuk, mert a drávafokiak nem hitelből osztják az előlegeket, hanem a gazda­ságból teremtik elő. Ez évben még a sertésienyész adta a legnagyobb jövedelmet. Hizlalási szerző­désből 60 000 forintot vett be a tagság, de még most is 117 sertés röfög az ól­jukban. 15 000 forintot jövedelmezett a szarvasmarha-hizlalás, 9 000 forintot kaptak a kukorica ebnerezéséért, ugyan ennyit küldött a dohánybeváltó előleg­ként, 20 ezer jött be a fűztelep termé­séből és a búza értékesítéséért kaptak 33 000 forintot. A bankban mindig van pénz a .folyó­számlájukon, elsején aztán leemelnek egy 20—25 000 forintot és kiosztják a tagoknak. Van olyan család, amely több mint 3000 forintot visz haza. Nemes Jó­zsefek hárman dolgoznak a közösben és múlt havi előlegként is 3 800 forintot kapott a család. Vadon Istvánék három és félezret vittek haza. Ezer forinton alul még előleget sem kap egy tag sem. így a csépiét utáni hónapban minden­ki a kenyérszükségletét biztosította az előlegből, mert terményt nem oszt a szö­vetkezet. A háztájiban megterem a bur­gonya, zöldség, kukorica, a kenyérnek valót meg olcsón megvásárolhatják. De ehhez még nem is szükséges az egy havi előleg. Ami megmarad, szekrény mélyére kerül a többi közé, aztán ki bútort csi­náltat, ki motort vásárol az összegyűj­tött pénzből. Szigecsán Józsefék, meg Szabó Jenőék bútort vásároltak, mások motorkerékpárt, fürdőkádat és ki tudná felsorolni, milyen drága vásárfia talál gazdára a drávaföki tsz-tagok közt. Ter­mészetesen a szövetkezetben kapott pénzt sokan megtoldják még két-három szerződött hízóval úL de más mellék­keresetük nincs. Többen napszámost fo, gadnak még a sürgős háztáji munkák elvégzésére is. mert a napszámosnak esetleg 40 forintot kell fizetni, a szövet- keztben meg a legkevesebb 80 forintot ér majd egy munkaegység. Ezért a tsz- tag szívesebben dolgozik a közösben, s olyan gyorsan végeznek minden mun­kával, hogy a cséplés idején például két napig már nem tudtak munkát biz­tosítani a tagságnak. Így nincs is szükség a családtagok se­gítségére. Szigorú szabály, hogy a közös­ben csak azok dolgozhatnak, akik alá­írták a belépési nyilatkozatot. Elvétve akadt már olyan eset, hogy a családtag is dolgozhatott, ilyenkor azonban kikö­tötte a tagság, hogy azokat öt forintos órabérrel fizesse ki a tsz, s ne munka­egységet írjon részükre. Ennyire nagy itt a munkaegység be­csülete. Értéke van, nagyobb mint egy napszámnak, s nem osztogatják minden­kinek. Később pedig még nagyobb lesz az értéke, mert új üzemágakat jövedel- meztetnek majd, méheket vásárolnak, még jobban kifejlesztik a szarvasmarha- tenyésztést, Zetort vesznek és jobb gépi munkával bővebb talajerőpótlással a nö­vénytermesztés is hdlásabban jövedel­mez majd. T i.

Next

/
Thumbnails
Contents