Dunántúli Napló, 1958. szeptember (15. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-25 / 226. szám

1958. SZEPTEMBER 25.

NAPLÓ

3

Megbeszélés! tartól! a Jelenkor szerkesztőbizottsága

Kedden este 8 órakor a Jelenkor szerkesztőbizottsága megbeszélést tartott, amelyen megvitatták a szerkesztéssel kapcsolatos aktuális problémákat. A megbeszélésen részt vett Právitz la,jós elvtárs, a megyei párt-végrehajtó bizottság tagja, a megyei pártbizottság ágit. prop. osztályának vezetője, Pál József költő, Gyenis József iró, Kolta Ferenc» Varga Károly főiskolai tanszékvezető tanárok, Garay Ferenc, Rab Ferenc újságírók, Paulusz Elemér, a Pécsi Nemzeti Színház karmestere, dr. Takács József, a TIT titkára és mások. A megbeszélésen megjelent Erhard Müller és Werner Schmidt a Freie Pres- se-nek a Dunántúli Napló vendégeiként Pécsett tartózkodó munkatársai. A beszélgetők a késő éjszakai órákig tartott.

Beváltak a tsx-traktorok

Hasznos együttműködés a gépállomási és tsztraktorosok között

Amikor megérkeztek a megyébe az első tsz-ze torok, egyes gépállomási emberektől gyakran hallottuk: „Most még mennek! Most még kifizetődőek, de mi lesz, ha elkezd romlani!?“ — és számításokat végeztek, hogy ezzel is bizonyítsák álláspontjukat: a termelő- szövetkezet csali ráfizethet a saját traktorra, ók számolgatr tak és a termelőszövetkezetek egymás után vették az új ze- torokat.

Azóta sok víz lefolyt a Dunán. Kiderült, hogy a tsz-ek nem fizetnek rá a zetorra

és maguk a gépállomás vezetői is rájöttek, nem is olyan rossz az, ha a tsz-nek traktora van. A tsz a saját gépével

Megalakult a TIT komlói szervezete

Kedden este Komlón a Zrínyi művelődési házban ünnepélyes keretek között megalakult a Tudományos Ismretter- jesztó Társulat komlói szervezete' Dr. Takács József, TIT megyei titkára beszélt a TIT megalakításának szükségességéről és feladatairól, majd a meghívottak megválasztották az elnökséget;

így a Tudományos Ismeret- terjesztő Társulat komlói elnökségébe a következő elvtársakat választották:

Elnök: Wietorisz Róbert főmérnök.

Elnöki bizottság tagjai: Sírnék Árpád, városi tanács vb- elnöke, dr. Pálvölgyi László kórházi főorvos, Virág János bánya-főmérnök, Lichter Jenő kultúrigazgató, dr. Bányai József orvos, Lóránd Péter tanulmányi felügyelő, Gábor Balázs, MSZMP ágit. prop. osztályának vezetője, Kiss István, a Beruházási Vállalat igazgatója;

Titkárság vezetője: Matusek Rudolf gimnáziumi igazgató, szaktitkárok: Kántor Szilveszter tanár és Schüszler Kálmán művelődési felügyelő, szervező titkár: Zimányi Béla tanár,

Ellenőrző bizottság tagjai: Pollách Dezsőné iskolaigazgató, Kovács Lajos városi ügyész

és Bachmann Mátyás, a bányatröszt főkönyvelője.

Az elnökség mellé megválasztották a tudományos szakosztályok vezetőit is. így a jogi szakosztály elnöke: dr. Rendek! Sándor, a városi bíróság elnöke, egészségügyi szakosztály elnöke: dr. Laczhegyi László főorvos, műszaki szakosztály elnöke: Mátrai Árpád főmérnök és a pedagógiai szakosztály elnöke: Mosonyi Sárv- dor tanár lett.

Az elnökség, tervbe vette „Bányász Akadémia” szervezését, valaiérint egy egészség- ügyi és egy pedagógiai előadás- sorozat megindítását, valamint nyelvtanfolyamok szervezését.

elvégez olyan munkákat is, amiért nem érdemes szólni a gépállomásnak, de el kell végezni. És, amitől nagyon féltek a gépállomásiak, nem következett be.

A traktorral rendelkező termelőszövetkezetek továbbra is annyi, sőt több munkára kötöttek szerződést a gépállomásokkal, mint azelőtt» pedig az apróbb munkákat maguk, saját traktorukkal végezték eL

A gépállomásnak semmi kára, a tsz-nek is csak haszna lett abból, hogy traktort vett, mert jobbam, sokszor gyorsabban el tudta végezni a munkákat.

Ma már annyira sikerült elsimítani az aikkor kibékíthe- tetlennek hitt ellentétet & termelőszövetkezetek és gépállomások között, hogy a gépállomások nemcsak megjavítják a tsz-ek traktorait» hanem, mint a gépállomások igazgatóságán mondják: egyes gépállomásokon éppen csak az anyag árát kérik, a javításért semmit sem;

Bolyban és Villányban a gépállomások nemcsak a gépállomási gépek, de a termelőszövetkezeti traktorok központjai is lettek; ügy mennek a tsz-traktorosok a gépállomásra, mintha haza mennének. S így van ez jóit

A gépállomások megtesznek mindent, hogy ezt, vagy azt a kérést teljesítsék. De sajnos» vannak olyan kérések, amit nem tudnak teljesíteni

A gépállomások a saját gépjeik után megfelelő anyagellátásban részesülnek. Csakhogy ebbe

az anyagellátásba sehol senki sem kalkulálta bele a termelőszövetkezeteket.

Ha a gépállomások alkatrészt adnak a tsz-nek, akkor a saját traktoraitól vonja el a szükséges alkatrészt. Ezért mondják mind gyakrabban a gépállomásiak:

— Mi nagyon szívesen segítjük a tsz-efcet, kijavítjuk a gépeiket, de fönt számoljánál: a tsz-traktorokkal is, és ennek megfelelően adjanak anyagot.

Igazuk van ebben és a mostanában különösen gyakran felvetődő kérdésben is. A tsz- ek ma már nemcsak javíttatni mennek a gépállomásra,1 hanem üzemanyagért is. Azt mondják: |

— Magúik sok üzemanyagot

hoznak egyszerre. Nekünk gyakran kell elmennünk üzem anyagért! Hadd vigyük innen az üzemanyagot! I

A gépállomás! ak megértik a termelőszövetkezet kérését. j Szívesen segítenének is, hisz ők maguk is tudják: nagy té-j teliben sokkal olcsóbb az üzemanyagszállítás, mint Ids tételben, néha 25—30 kilométerről, de

Az lenne a jó, ha az AFORT-tal megegyeznénk valamilyen formában, hogy a gépállomások láthassák el a tsz-eket üzemanyaggal is!

— javasolják az igazgatóságon.

Jó gondolat, pénzt jelentő gondolat és ez elől bizonyára az AFQRT sem fog elzárkózni;

Szeptember 30-ig lebst mezőgazdasági tanulónak

szerződni !

Az állami gazdaságokban ez évben az ipari tanulóikhoz hasonlóan mezőgazdasági tanulókat is lehet szerződtetni egyes fontosabb területekre.

A tanulószerződtetés kiterjesztése az állami gazdaságok szakmunkás-utánpótlását kívánja megoldani, ugyanakkor a falusi fiatalság számára igyekszik megfelelő munkalehetőséget biztosítani;

A Baranya megyei állami gazdaságokban jelentős méretekben kezd kibontakozni a zöldség- és gyümölcskertészet. A megye állami gazdaságaiban az elkövetkező egy-két éven belül a gyümölcsösök területe közel 4 ezer ilch-ra, a zöldségtermesztés területe 700 kih-ra, a komló-terület 300 MiA „Doktor úr”

D. Jambrík Ágoston. lay írja alá a nevét, pedig egyik őse sem viselt D-vel kezdődő kettős vezetéknevet. Ezt a szulimáni tanácsi iratok tanúsítják. Hogy mégis ott virít az a „D“, annak egyszerű oka van. Tetszik neki a doktori cím, de nem meri a hivatalos „dr“-t használni, mert nincs diplomája. Sohasem volt orvostanhallgató, állatorvosi szaiksegédi vizsgát tett valamikor, de még ebben is kontár, mert eltiltották s gyakorlattól.

Ettől függetlenül odaírja a „D“ elönevet, sőt ,/doktor úr“-nak szólíttatta magát. Aki nem hiszi, menjen el Szulimánba.

Több mint hatvan holdja volt a felszabadulás előtt. Az ellenforradalmat hangos üdvrivalgással üdvözölte. Fő szervezője volt a tüntetésnek, akkora tüzet rakatott a tanács irataiból, hogy majdnem meggyuladt az épület, összetörte a Lenin-szobrot, könyvtári könyvekkel fűtött a kályhában, kidoboliatta, hogy minden kommunista és vele szimpatizáló (értsd: népi hatalmat féltő) ember „tűnjön eV' a faluból, mert Kol- nap már késő lesz.; > Még az Európa térképnek sem kegyelmezett, kivágatta belőle a Szovjetuniót, -majd tűzbe dobta az egészei.

Ahogy a hitleristák tették valamikor. De jó és türelmes a népi demokrácia, a „doktor érniük“ ennyi gaztett után sem esett bántódása.

Az ellenforradalom bukása

után elcsendesedett. Az a több mint hatvasi hold. zsíros föld olyan közel volt hozzá, hogy szmte elérte az ujjával és november 4-e után egycsapásra „elúszott" az örökre elérhetetlen mesz- szeségbe. Az emberek is mag változtak, kerülték a társaságát, mert eliszonyodtak a vandál pusztítástól.

A nagy „elcsendesedés" nem tartott sokáig. Egyszer befut a felesége a tanácsra, sírva mondogatja, hogy segítsenek rajta, mert iszákossá vált férje örökké üti-veri. A tanács természetesen nem avatkozott be a családi életükbe. „Doktor úr„ asszony nélkül maradj, felesége egy másik községbe menekült.

Később szegény- és középparasztok kopogtattak be a tanács ajtaján, hogy tegyenek valamit, mert a „doktor úr" nem akarja megfizetni a tartozását. Mind többen jöttek, a „doktor" tehát a fél falu adósává vált. A rövidség kedvéért csak neveket és összegeket írok le: Babies Györgyné italboltvezető 400 forint, Szűcs András több száz forint, Farkas János 1500 forint, Funting József több száz forint, özv. Fülöp Ferencné 150 forint, özv. Jío- vács Mihályné több száz forint, Staub-testvérek több mint ezer forint... Ennyi embernek tartozott, illetve tartozik „doktor úr" (bár a lista nem teljes), mert a jelzett összegek egy részét még ma sem fizette ki. Hiába panaszkodnak az emberek, hidra, a szőlő-terület pedig 240

kh-ra fog emelkedni. Ezek az intenzív kultúrák nagyobb számú képzett kertészeti szakmunkás alkalmazását teszik kívánatossá,

A szükséges kertészeti szakmunkások biztosítása elsősorban kertész-tanuló szerződtetésével valósítható meg. Kertészeti tanulónak felvé *M**M**t«M«telre annál az állami gazdaságnál kell jelentkezni, amelyhez a tanuló leszerződni kíván. A kertésztanulók tanulóideje 3 óv; A kertészeti tanulókat ugyanazok a jogók illetik meg. mint az ipari ta- ba rímánkodik Funting bd-| nulókat. Többek között miun- csi, hogy magatehetetlen öreg j karuha, védőruha, szállás, ét- ejnber már és szüksége lenne % keztetés naponta 0,fl0-1ol 2,— a pénzre, „doktor úr" koszi- x Ft térítés ellenében. vét nem lehet meglágyítani, j \ tanulók társadatombizto- Vérbeli úriember, senki | S1tás tekintetéiben ugyanolyan sem látta még dolgozni. (Ezt kedvezményben részesülnek szó szerint kell érteni. Én | mint a felnőtt dolgozók. Ezen- sem akartam elhinni, de a | kívül évente 30 munkanap £i- falubeüek kishíján meges- J zetett szabadság illeti meg küdtek ra.) Kardigánban és | őket.

félcipőben sétál az utcán, \ kü,,ő^ Kedvezmény a kertésztanulók részére» hogy teljesítménybérben dolgozhatnak

üzérkedik és kontárkodik. Nyolc hold földjét napszámosokkal művelteti, nem fizette ki a cséplőgéprészét (30 kiló gabonáról van szó!), a társadalmi együttélés szabályait sértő hangnemben beszél a tanács munkatársaival. „Doktor úrnak“ mindent szabad, „doktor úr“ számára nincs törvény. Nem elég Szu- limán, összejárja a környező falvakat, Somogyhárságyon, Riticspusztán, Kishárságyon és Dióspusztán lázit és hajtogat a munkáshatalom és a Hazafias Népfront ellen.

Az ellenforradalom előtt behízelegte magát és némi népszerűségre tett szert a községben. Az októberi napokban már féltek a több mint hatvan hold tfőrevető- dő árnyékától és ez a félelem majdnem egy évig tartotta magát az emberekben. Ma már felszabadultan beszélnek róla, kizavarják a házukból (ezt is szó szerint kell érteni) és joggal követelik, hogy büntessék meg a becsületes emberek bizalmával visszaélő, csalárd törvénytip- rót!

MAGYAR L,

és a teljesítménybér 60 száza lékát kézhez kapják. Amikor pedig nincsenek teljesítménybéres munkák, akkor az ipari tanulókéval azonos órabérben részesülnek.

A kertészeti tanulók elméleti oktatás céljából évente egy alkalommal 3 hónapos bentlakásos tanfolyamon vesznek részt. A tanulóidő letöltése és a szakmunkásvizsga letétele után a szakmunkásoknak járó bérért a szakmájuknak megfelelő területen dolgozhatnak;

Négy községet villamosít még ez idén a MEGY EV ILL

Négy községben folytat villamosítási munkáikat Baranya nyugati felében a MEGYE- VILL. Korpádon, Abaligeten, Okorvölgyben és Szentkata- linibaa még ebben az évben kigyullad a villanyfény*

Gátlástalan lovagok

TJallasz egy bűnügyről, s rögtön kikívánkozik belőled a kérdés: miért tette? Nem is csoda, mert hiszen mindig, mindennek, mindenkor megvan a maga oka. Csakhogy az „okok” legtöbb esetben hamisan csengenek a kihallgatások során, s e szót éppen ezért kell idézőjelbe szorítani.

Az már elcsépelt séma, hogy „a társaság vitt bele”, hogy „mások miatt jutottam ide ...”, az pedig kiváltképpen, hogy „a fizetésemből nem tudtam megélni ...” Már csak azért is, mert elég sokan éldegélnek kis fizetésből, s há meg is van a napi gondjuk, problémájuk, nem lopnak, nem sikkasztanak, nem kalmárkodnak mások, illetve a társadatom rovására. Egyszerűen azért, mert a becsületük mindennél fontosabb, sem hogy néhány rongyos garasért a szemétdombra hajítsák. Egyébként pedig: nem a statisztika, csupán csak a tapasztalat bizonyítja, hogy azok, akik végül is társadalmi tulajdon ellen elkövetett bűncselekményért a vádlottak padjára kerülnek, legtöbb esetben szép fizetést húztak, meglehetősen fontos beosztásuk révén éveken át, egészen lebukásuk napjáig. Mégis: miért tették?! Azért, mert gátlástalanok.

Emlékezz csak! Ha gyermekkorod dús emléktáráböl magad elé idézed azt a bizonyos „szomszéd-kertet?’, ahöl meg-megvámoltad az almfát vagy a cseresznyefát, éreztél-e utána valami lelkiismeretfurdalást? Vagy akkor, amikor az iskolában tanulótársad színesceruzáját „véletlenül” magadnál felejtetted azért, mert megtetszett, s mert. egyszerűen gyerek voltál, az éjszakát rémséges látomások nyomása alatt töltötted el, s másnap siettél visszacsempészni a ceruzát. Mi ez, ha nem a lelkiismeret, a felülkerekedő *** rosszat maga alá gyűrő — becsület?!

De, hogy akadnak emberek, akik nem egy ellopott alma, színesceruza miatt, hanem elsikkasztott ötven-, száz- és kétszázezer forintok súlya alatt sem pirulnak el, az érthetetlen. Nem hogy nem pirulnak, hanem egyszerűen képtelenek felismerni tettük bűn* cselekmény jellegét. Itt van Véber János kőműves (dolgozott a Bm. Építőipari és Tatarozó Vállalat szigetvári ki- rendeltségén), aki téglát vitt el saját szakállára a vállalat pénzén —» a téglagyárból s a következő sarkon pedig eladta. Nem tudja megmondani, miért lopott, hazudnék, ha azt mondanám, rá voltam szorulva. Van 13 hóid földem, életerős családom, havi kétezer forint fizetésem”

— mondotta vallomása során. De hogy mi indította arra, hogy hozzányúljon ahhoz, amihez neki semmi köze, arról hallgat. Ugyanebben a társaságban elsőrendű vádlottként majd Somogyi János építésvezető kerül a vádlottak padjára. Részleteiben elismert egyet s mást, de a bűncselekmény egészét (házat épített, eladta, másik házat épített, azt is eladta, végül egy kiskastélyt vett, természetesen mindezeket a vállalat anyagából), nem ismeri el. Ellenben minduntalan előtérbe helyezi a vállalatnál végzett jó munkáját, s cselekedete valahogy olyan színezetet kap önmaga előtt, hogy sokkal több hasznot hajtott a vállalatnak, mint amennyi kárt okozott! Tehát r.n is bűnös. Sirvafakadt Tagadott és sírt: „Meglátja főhadnagy elvtárs, ha én most kikerülök innét, az utcán találkozunk, azt mondja majd: Somogyi, hogy maga milyen rendes emberi!*

Térted már? Véber még kerülgeti az igazságot, a valódi *-/ „okot”, de Somogyi már kapirgálja, a lényegre pedig Habár Mihály hirhedett budapesti üzérkedő tapintott rá. Ez az ember fonott árut (kosarakat például) vásárolt fel magánszemélyektől a sásdi fmsz. megbízásából, s átadta

— természetesen búsás haszon fejében — a szövetkezetnek. Közel százezer forintot keresett igazán nagyon rövid idő alatt, anélkül, hogy különösebben megerőltette volna magát. -,,En nem tartom ezt bűncselekménynek, kérem. Miért? En szerzem az árut, természetesen keresek rajta. Nem látok ebben semmi erkölcstelent. Kérem szépen, én egész életemben ezt csináltam..-..” S hogy a kalmárkodásban

— komoly tradícióval rendelkező — rátermettségét bizonyítsa, meginvitálta a kihallgatást vezető rendötisztetz „Kérem... tessék velem jönni, mondjuk Pestre, az Astoria* szállóba. Leülök a hallban, meglássa, egy órát ülők csak ott és keresek tízezer forintot. Hja kérem, a bizniszhez érteni kell!”

Hát ez az.

Vagyis az, hogy a bűncselekmény nem bűncselekmény, hanem „biznisz?’. Merőben más erkölcs, más életfelfogás, más életforma — amelyek mintegy fémjelzik, valósággal legalizálják az üzérkedést, a társadalmi tulajdon elsikkasz- tását, amelyet ugyan ők nem ennek nevezik, hanem egyszerűen üzletnek, „biznisz"-nek. Habár Mihály azt mondja: „Kérem, én világéletemben ezt csináltam...” Most is. Mert a bírósági tárgyalásra még mindig nem került sor, s Habár Mihály azóta is újabb üzleteket bonyolít le, amelyekből az égvilágon senkinek nincsen haszna, csak neki. De ez még hagyján.

Mert amikor a bíróság a sikkasztókat, csalókat, üzéreket elítéli, s azok letöltik büntetésüket, amint kifelé átlépik a börtön kapuját, valami Tartuffe-szerű — mélységesen hamis áhítattal helyezkednek el ismét a közéletben. A környezet pedig valósággal mártírrá avatja őket. Ismertem havi százpengős „fix”-keresetű szerencsétlen gyári Írnokot, hat gyerekkel, tüdőbajos asszonnyal. Ezt az embert soha mosolyogni nem láttam, soha új ruhában nem láttam, soha gyermekei kezében nagyobb darab kenyeret nem láttam. Sikkasztott. Nem sokat, 200 pengőt. Három esztendőre leültették, amikor szabadult, s először végigbotorkált az utcánkon, az emberek összesúgtak a kapuban: „börtöntöltelék...” Mi is ezt kiabáltuk, s nem tudtuk, e csúfos megbélyegzés miféle ütéseket mér e nyomorult ember szivére. Sehol, soha többé rendes munkát nem kapott. „Egy életre elfűrészelték...” — ahogy ezt mondani szokás.

Ma senkit sem akarunk megbélyegezni. Senkinek sem kívánjuk a képébe vágni, hogy „börtöntöltelék”. Azt akarjuk, hogy dolgozzék, hogy becsületesen helyt álljon ott, ahol kenyerét megkeresi. Az emberséges eszköz nem a megbélyegzés, hanem a megbocsátás. De.s*

De mi csak bizalmat adunk. Parolát, vállveregetést nem. Legalábbis egyelőre nem. Valamiképpen bünhődniök kell. De azt sem lehet eltűrni, hogy ezek az emberek előbb- utobb újra „komoly" beosztásba kerülnek, újra pénz fut át kezükön (míg egyszer ismét el nem akad. ■,.), hogy ezek az emberek cinikus ábrázattal, fölényes mosollyal jelentsék ki a haveri körben: „Most jöttem, a „sittről", utánam az özönvíz...!”

A* a. bizonyos „özönvíz’ nem mossa el a múlt szennyét. Két út állhat csak e gátlástalan lovagok előtt: a becsületes, dolgos hétköznapok útja, vagy egy másik, amely visszafelé vezet... és az nagyon keserves, rtagyon-nagyon siralmas.

Tessék hát: lehet választana

fe*9 FERENC (