Dunántúli Napló, 1958. augusztus (15. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-17 / 194. szám

W58. AUGUSZTUS 17.

NAPLÓ

a

Hogy még jobban éljünk

U<&s&úUeU*tyi képek

A hosszúhetényi ikeraknák alatti völgyben teljesen elkészült a Hosszúhetényi Vasassal összekötő kötélpálya feladó állomása, Ha majd a vasútvonal is elkészül, ide szállítják Petőfi-aJcna szenét s m képen látható széntár ölökből jmt a szén a vasúti

kocsikba*

A tervek szerint még ebben az esztendőben el kell készülnie a hird—hosszúhetényi normál nyomtávú vasútvonalnak. A vasút jó ütemben épül, s a hirdi szakaszon már el is kezdték a vágányfektetést. A hosszúhetényi aknák közelében azonban még sok munka van hátra, sok-sok autó követ kell még elszállítani, míg a képen látható hatalmas árok teljesen elkészül.

Soron ?*ivüi

Életünkben kevés olyan dolog van, amely érzékenyebben érint bennünket, mint élet- színvonalunk alakulása- A legtöbben egy kicsit hajlamosak vagyunk arra —; ha ez ellen néha tiltakozunk is —, hogy elsősorban a „zsebünkön keresztül" nézzük a világot, s csak azt tartsuk jónak, amiből nekünk is hasznunk, előnyünk, könnyebbségünk származik. El tudunk menni például az épülő pécsi hőerőmű mellett anélkül, hogy észre- vennénk, de rögtön reagálunk arra, ha a tojás; ára mondjuk 20 fillérrel emelkedik- így aztán nem csoda az sem, hogy sokan amikor életszínvonalunk alakulása kerül szóba, csak g saját fizetésükből igyekeznek lemérni, hogy is élnek nálunk a munkások, jobb-e avagy rosszabb-e a soruk, mint a korábbi években volt.Az életszínvonal alatt általában a reálbérek, ezen belül pedig a munkabérek, a fogyasztás, a lakáshelyzet, az egészségügyi ellátottság stb, alakulását értjük,

Az életszínvonal alakulása éppen ezért elválaszthatatlan a nemzeti jövedelem elosztásától, illetve annak a lakosság közvetlen fogyasztására fordítható részétől. Az első ötéves terv idején, amikor a nemzeti jövedelem aránytalanul nagy részét fordítottuk beruházásokra, ez átmenetileg az élet- színvonal stagnálására, sőt visszaesésére vezetett: Az elmúlt esztendőben viszont, amikor — az ismert okok miatt — a nemzeti jövedelemnek körülbelül a 78 százalékát a lakosság közvetlen fogyasztására fordítottuk, az életszínvonal jelentős mértékben emelkedett.

A SZOT titkárságának a munkásak és az alkalmazottak életszínvonalának 1957. évi alakulásáról kiadott tájékoztatójából például kiderül, hogy pártunknak és kormányunknak az életszínvonal emelését célzó intézkedései mennyire eredményesek voltak:

A munkások és az alkalmazottak reálbére egy év alatt például 15—16 százalékkal emelkedett.

mégpedig elsősorban az átlag- keresetek 17 százalékos növekedésének eredményeként. — Amíg például 1956-ban a havi átlagkereset az egész népgazdaságban 1232 forint volt, 1957- ben a havi átlagkereset már 1441 forintot tett ki- Nálunk Baranya megyében még ennél is nagyobb arányban emelkedett a munkások átlagkeresete. Amíg például 1956-ban a megye szocialista iparában foglalkoztatott munkások havi átlagkeresete 1354 forint volt, 1957- decemberében az egy munkásra eső havi átlagkereset 1741 forintot tett ki.

Érdemes ezenkívül megemlíteni, hogy 1956-hoz képest az elmúlt esztendőben a bérből és fizetésből élő dolgozók havi átlagkeresete az iparban 16,9, az építőiparban 23,8, a közlekedésnél 17,6, a kereskedelemben 18 százalékkal növekedett. Ez azt Jelenti például, hogy

a bányászok 1626 forint helyett 2054 forintot, tehát 26,3 százalékkal többet, az építőipari dolgozók pedig 1152 forint helyett 1516 forintot, vagyis 31,6 százalék" —r—

kai több fizetést kaptak

a borítékjukban havonta, mint 1956-ban.

A legtöbb helyen sikerült ezenkivül megfelelő bérrendszereket, teljesltményszimteket kialakítani s részben már mgszűntek a szakmák közötti nagyobb béraránytalanságok is. .

A keresetek említett mérvű emelkedésének a hatására jelentősen csökkent az alacsony keresetű munkások száma is. Míg például 1956 júniusában a dolgozóiknak mintegy 26 százaléka havonta 800 forintnál kevesebbet keresett, a múlt év szeptemberében a 800 forintnál kevesebbet keresők száma mindössze 8 százalék volt. így aztán a családok életkörülményei is jelentősen javultak. — 1956-ban például a bérből és fizetésből élő családok tagjainak 12 százalékánál az egy főre jutó havi jövedelem 400 forintnál alacsonyabb . volt. 1957. IV- negyedévében ez 7,8 százalékra csökkent;

Mindez persze csak egy részét képezi a munkások reálbérének; Ahhoz, hogy tiszta képet kapjunk arról, mennyi is ma egy magyar munkás havi jövedelme,

a munkabérhez hozzá keHene ndi* a T>»'"reségrészese- dés, ■.) hűségjutalom, a különböző juttatások összegét is,

— étkezési, utazási, munkaruha, legényszálló, üdülés, sport, kultúra, szolgálati lakás, SZTK-hozzájárulás, stb.

— azt az összeget, amely nincs bent a borítékban, de amelyet közvetlenül vagy közvetve minden munkás megkap.

A munkások életszínvonalának alakulásét a bérek mellett a fogyasztói árak alakulása is befolyásolja:

Hogy állunk e téren?

Köztudomású, hogy a múlt év májusában több cikk árát felemelték, s az is, hogy főleg a ruházati és a vegyesipari cikkeknél burkolt áremelés is történt. így — beleszámítva a szabadpiaci árakat is — a fogyasztási cikkek ára az elmúlt évben mintegy 3—4 százalékkal magasabb volt, mint

1956- ban. Kormányunk hathatós intézkedéseinek eredményeként azonban ma már elmondhatjuk, hogy az állami árak színvonala általában; szilárd- A szabadpiaci árak viszont különösen az iparvidékeken még mindig magasak.

A bérek és az árak közötti viszony ilyetén alakulása természetszerűleg a fogyasztás növekedését is előidézte. Érdekes azonban, hogy míg 1956- ban az összes kiadások 50,4 százalékát általában élelmiszerre költötték munkásaink,

1957- ben élelmiszerre már csak az összes kiadások 48,5 százalékát fordították.

A munkások és az alkalmazottak ebben az időszakban lényegesen többet költöttek lakberendezésre, egészség- ápolásra, művelődésre, mint az előző esztendőben.

A fogyasztás egészséges szerkezetének a kialakulását azonban még gátolja, hogy a megváltozott igények kielégítésére sem az ipar, sem a kereskedelem nem készült fel idejében.

Ezt » lemaradást mindenesetre sürgősen pótolni kell, mert ha a műit évinél szerényebb mértékben is — a munkások é’tetszínvonala tovább emelkedik. Hároméves tervünk ugyanis — figyelembe véve; hogy az elmúlt évben megkezdett út huzamosabb ideig nem

járható, mert ha nem növeljük megfelelő ütemben az állóalapjainkat, a népgazdaság fejlődése előbb-utóbb lelassul — a munkások és az alkalmazottak reálbérének 6 százalékos növekedését írja elő. Ehhez persze az is szükséges, hogy a nemzeti jövedeftnünket a három év alatt legalább 13 százalékkal növeljük, a fogyasztásra jutó részt pedig 11 százalékkal emeljük. Ha ez sikerül — márpedig sikerülnie kell — a reálbérek növekedésén túl számításba vehetjük, mint életszínvonal-emelő tényezőt a nyereségrészesedést is. A kereskedelmi forgalom növekedését éppen ezért a terv 13 százalékban szabja meg. S ez reális is, hisz a lakosság pénzjövedelme már ez év első öt hónapjában 10 százalékkal magasabb volt, mint 1957 első öt hónapjában. Ennek megfelelően ugyancsak

10 százalékkal magasabb volt a boltok áruforgalma, mint tavaly.

Különösen megnőtt a tartós fogyasztási cikkek, a műszaki áruk forgalma. Májusban pél-; dául 26 százalékkal több ve-; gyes iparcikket vásároltak,] mint egy évvel korábban.

Életszínvonlunk további; emelését az említetteken kívül] még számos olyan tényező,! mint a szociális, kulturális,; lakásellátottság fejlesztése is; elő fogja segíteni. Terveink] azonban csak akKbr valósul-! hatnak meg, ha az ehhez szűk-] séges előfeltételeket is meg-; teremtjük, ha a 3 éves tér-! vünknek a teljesítmények nö-< velésére, a termelési költségek! csökkentésére, a beruházási és! korszerűsítési munkák elvég-; zésére vonatkozó tételeit is! maradéktalanul valóra vált-; juk. Vagyis

ahhoz, hogy még Jobban! éljünk — jobban, eredmé-j nyesebben kell dolgoznunk] is. |

Úgy kell dolgoznunk, hogy sem3 ebben, sem az elkövetkezendői években ne legyen szükségünk] fogyasztási célra fordítandó] külföldi kölcsönre, hogy nép-3 gazdaságunk egyensúlyát, to-] vábbfejlesztését már saját] erőnkből biztosítsuk.

Mesterfalvi Gyula. i

Pécs l-es postahivatal kézbesítői fáradságot nem ismerve mindent megtesznek, hogy Pécs dolgozói postájukat pontosan és idejében megkapják. De, hogy ez igy legyen, nem teljesen rajtuk múlik. A posta már átiratot intézett a Közlekedési Vállalat igazgatóságához, hogy utasítsa a szolgálatban lévő kalauzokat és sofőröket, hogy az autóbuszmegállónál várakozó kézbesítőket lehetőség szerint vegyék fel, ha kell — soron kívül Is. Ennek a felhívásnak már van hatása. De nagyon kellemetlen, hogy az autóbuszra várakozó közönség

nemegyszer kifogásolja, hogy a postás soron kívül száll fel. Például a Szigeti vámnál Gosz- tolya Rezsőné kalauz látta, hogy nem tudja elvinni mind az utasokat. de azért engem, mint postakézbesítőt soron kívül felvett. Ezért egyesek felháborodottan tiltakoztak.

Mi, postakézbesftők, csak azt szeretnénk, ha a közönség is megértené, hogy munkánkhoz ez az előny okvetlenül szükséges és az ő érdeküket is szolgálja.

NYILAS ADÁM kézbesítő, Mecsekalja, Baranyavár u.

19. szám.

M

ost augusztus közepe van.

Az egyszerű, szerény irodában ketten ülünk. Az ablak előtti, sarkosan terpeszkedő

avitt íróasztal mögött feketeképű ember, Kiss elvtárs, a párttitkár. Komótosan szívja a cigarettát, közben a papírhat- maz között kutat. Előhúz egy füzetnagyságú lapot.

— Nézze csak;:; — tolja elém.

Nézem, Számok hada szépen sorban. Az első: 108 százalék; Gyms an a végére pillantok: ott is annyi. A közepén pedig 114, 110. S így a többi, mind a tizenkilenc. A III-as akna tavaly januártól mostan júliusig minden hónapban túlteljesítette tervét, csak az ebből származó szén mennyisége megtöltene egy vonatszerelvényt. S ha még hozzászámítom, hogy havonta harmincnegyven tonnával emelkedett is á terv, akkor megértem, miért kell néznem.

Ennyivel már zsebre is vághatná az ember a jegyzetfüzetét. De egy gondolat félúton megállítja: mi a titka? Az most már látnivaló, hogy miért emlegetik oly sokat az akna nevét, de hát miként jutott a hírnév ily magaslatára?

Kénytelen az ember új fejezetet nyitni jegyzetfüzetében.

E

bbe a fejezetbe pedig a következő történet kívánkozik.

•fagyon sok igáéig w abban a megállapításban, hogy a kommunisták magatartása kisugárzik környezetükre, a körülöttük élő, dolgozó pár- tonkívüliekre. A jó is, de különösen a rossz, mivel az mindig gyorsvonaton jár. S ezt itt vészesen komolyan veszik. Annyira, hogy az első elmarasztaló hírekre, azon nyomban reagáltak. Nem húztak vészharangot, nem is volt okuk rá, csak a gazt akarták kigyomlálni az egészséges növények közül, hogy .gyorsabban fejlődhessenek.

De hát mit tegyenek és hogyan?

A pártvezetőség igen egyszerű ajánlatot tett: vizsgáljuk meg valamennyi párttagnak a munkahelyen tanúsítót: magatartását, tevékenységé:. Pár nap múlva a kommunista körletvezetők különmunkát kaptak éspedig azt, hogy személyekre menően adjanak jellemzést a körletükben dolgozó párttagok munkájáról. Ismerték ők jól, külön-külön is mindegyiket, de biztos, ami biztos, mások véleményét is összegyűjtötték. S amikor úgy érezték, most már tiszta lelkiismerettel állhatnak a pártvezetőség elé, akkor sorra-rendre kifejtették véleményüket, őszintén és kendőzés nélkül. Ezután hamarosan megkérték a párttagokat, hogy jöjjepek a pártirodára egy kis eszmecserére. Mert itt nőm iá:szp- nak az emberekkel, ha va’P.rr i baj adja elő magát, nem sumákot nak, nem hátuk mögött

szidják őket, hanem szemtol- szembe mondják.

— Hű, milyen parázs viták voltak — mosolyog Zsubla elv- társ. — Csoda? Senki sem tapsol örömében, ha fejére olvassák, hogy ezt meg ezt rosszul tetted. Mi hagytuk, hadd rágják egymás fülét, a vitából mindig születik valami jó.

R. elvtárs is váltig erősítette: neki ne mondja senki fia, hogy rosszul bánik az emberekkel. A körletvezető viszont bizonyított. A kákán is csómot keres, a legkisebb hiba láttán is mindjárt fellobban és kijelenti, nem dolgozik velük. Miért nem segít nekik?’ Az érvek, az okos szó lassan-! -fisán lehűtötte a kedélyeket s a végén már azt mondta: „Na, persze, persze“ ...

A kéthetes közvéleménykutatás mást is hozott a konyhára. Olyant is, amin derül az ember szíve, de olyant is, amin bosszankodni lehet. A sor így fest.

4 A kommunisták zömét

’• csak dicsérni lehet. Emberi magatartásuk, a szénül mj’letti mynkáiuk á’dozat- kész.síget, bátorságot és emberséget sugároz. Aki tőlük Síül, az önmaga látja hasia bánya mélyén öregedett meg, érti a mesterség ezernyi fogását. Ám ő nem magának való ember, aki a verítékkel megszerzett tudományát hét lakat alatt őrzi. Nem! Oda vett maga mellé a másik csapatból egy kezdő fiatalembert. „Van benne fantázia, szorgalmas, törekvő, majd én kitanítom“... Ki kételkedhetett az öreg kommunista szavában? Kollár Mihály csapatbizalmit úgy emlegetik. mint aki a legjobb 'kapcsolatot teremtette meg pz aknásszal. Nincs elég üres, hiányzik a fa? — megy, követel, javasol, hogyha így csinálnánk, talán jobb lenne. Stark László mozdonyvezetőt elnyűhetetlen embernek tartják: amíg mások kettőt fordulnak a műszak alatt, addig ő hármat-négyet is.

Sz. elvtárs hallja egyszer az autóbuszon, hogy nagyon beszélik: az idén, a hűségjutalom osztáskor majd kidugják a szemüket néhány rongyos százassal. Olvastuk az. újságban, hogy országos-ín írét heti bér- r-k megfe1«-'* fr-sfs' kapunk .. „Na. na, ízül olvasták — szólt közbe. — Az Országos adat, hiszfen nem

mindenki kap. aki kap, az sem egyformán. így jön ki a két heti bér, az összes bányászra értve." Nem hittek neki, ő meg a tamásko- dókat becipelte a pártirodá’-a, kerítettek egy újságot és szépen megbeszélték a dolgot.

O Elenyészően keveset kellett megpirongatni azért, hogy megfeledkezett kommunista mivoltáról, kötelességéről, amit a pártba lépéssel vállalt. Az a jó, hogy ezt még idejében megmondhatták, jószándékkal, segíteni- akaróssal. Az. olyan párttag, aki csak a könyvet hordja a zsebében, az nem sok vizet zavar. Már pedig egynémelyik gyorsan odébb állt, ha körülötte hamisan fújták a nótát, akkor sem volt szava, amikor édesen szunyókáló embereket látott valamelyik zúgban. Felőle ugyan összedőlhet a világ, dehogy is akaszkodik össze velük. A pártvezetőség teke- tóriázás nélkül kiábrándította őket ebből a nagy nyugalomból.

O Az emberi jellem, a >é- lek szinte kifürkészhetetlen. Beszélsz valakivel ma, megismered egyik oldaláról, holnap újabb tulajdonságokat fedezel fel benne s minél többször szólaltatod meg ezt az érzékeny hangszert, annál többet csalsz ki belőle. Ki is gondolhatott mindjárt arra. hozv az a S7craa’r»'^'5 és v:dán fiate'-mhír c-="'#di »'mdek mi? •

vesztette el kedvét, sz.orga'- mát. Ez a beszélgetés lebbentette föl a fátylat. Felesébe évek óta súlyos beteg, gyakran hajnali három órakor fut orvoshoz, minden idejét ápolásával tölti. Másnap fáradt, elcsigázott. Hogy eddig miért nem osztotta meg gondját elvtársaival? Szégyelte világgá kürtölni. Ha segíteni nem is tudtak rajta, de együttérzésük enyhítette a fiatalember baját. Szóval, jobban megismerték az embereket.

A fejezet végét Kiss elvtárs így foglalja össze:

— Sok minden történt azóta, pedig az idő még nem érlelhette meg a gyümölcsöt. Mi is tanultunk, az elvtársak is tanultak, hogy miként keli mindenkinek dolgoznia. Ez a jó benne. Aztán a gyengébb képzettségűek nevelését tapasztalt műszakiakra, bányászokra bíztuk, itt is előre jutunk majd. Minden tekintetben megérte a fáradságot . s a tanulságok alapján rövidesen a szakszervezetben és a KISZ-ben dolgozó kommunisták munkáját is napirendre tűzzük.

E

zzel kifürkésztük a titkukat? A világért sem állítom, hogy a pártszervezeté, a kommunistáké a pálma. Kevesen is vannak, ha az 1100 dolgozóhoz mérjük számukat. Az azonban bizonyos, hogv mindennapos, szerény, áldozatos munkájuk a hírnév egyik forrása. Az. amiért kommunisták.

Unez József,