Dunántúli Napló, 1958. augusztus (15. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-17 / 194. szám

o NAPLÓ 195«. AUGUSZTUS tt. Fiukat vesznek lel ipari tanúmnak ' Az alábbi vállalatok vesz­nek fel ipari tanulókat: Bőrgyár (Siklósi u. 52.) fiú­kat, érettségizetteket és álta­lános iskolát végzetteket. Sütőipari Vállalat (Rákóczi út 25.) fiúkat sütőipari tanu­lónak, Vas és Műszaki Nagykeres­kedelmi Vállalat (Lenin tér 6.) érettségizett kereskedelmi fiú tanulókat. Malomipari Vállalat (Fel- szabadulás útja 20 érettségi­zett és általános iskolát vég­zett molnár tanulókat, Patyolat Vállalat (Szabad­ság út 13.) érettségizett és ál­talános iskolát végzett kelme­festő és vegytisztító tanuló- lot Ruha. és Cipőipari Vállalat (Széchenyi tér 18.) férfisza- bó és cipészipari tanulókat. Kesztyűgyár (Ferenc u. 10-) fiúkat kesztyűszabász ipari tanulókat. Kiskereskedelmi Vállalat (Széchenyi tér 1., III. emelet, 105-ös szoba) fiú kereskedel­mi tanulókat; Cipőnagykereskedelml Vál­lalat (Rákóczi út 36.) fiú ke­reskedelmi tanulókat, Pécsi Kenderfonógyár — (Hird) fiú asztalosipari tanu­lót. Járműkészitő Szövetkezet (Zsolnay Vilmos u- 49.) bog­nár és kovács ipari tanuló­kat. Bm. Építő és Tatarozó Vállalat (Zsolnay Vilmos u. 4—6.) ács, tetőfedő és vil­lanyszerelő ipari tanulókat. Építőipari Egyesülés (Fürst Sándor Uj 71.) lakatosipari tanulót; Üdülőt létesített a PIK Harkányban A Pécsi Ingatlankezelő Vál­lalat ez évben dolgozói részé­re üdülőt létesített Harkány- fürdőn. Az üdülő négy sze­mély befogadására alkalmas. Ez volt az első év, amikor a vállalat dolgozói saját üdülő­jükben pihenhették ki egész évi fáradalmaikat. Különö­sen a házfelügyelők örülnek annak, hogy Baranya megye gyógyfürdőhelyén saját üdü­lőjükben tölthetik szabadsá­gukat. Kőváriné, üdültetési felelős társadalmi munkában hozta rendbe az üdülőt az építkezések befejezése után. * 1 2 Három héttel a megnyitás előtt I (Budapesti tudósítónktól.) AZ ÚJSÁGÍRÓKNAK egy nappal korábban megnyit­ják mindig a kiállításokat. Ezek az un. sajtófogadások. Sok ember szeretne eljutni ide, mert hát Izgalmas dolog valamit legelsőnek látni. Mekkorát csalódnának ezek az emberek. Jóformán még alig lehet valamit látni: üres vitrinek, féligkész tablók, láda láda hátén, idegesen szaladgáló rendezők... szó­val minden a feje tetején, az ember azt hinné, hogy hetek kellenek, míg a sok­sok tárgy a helyére kerüL Nos, hátha egy nappal ko­rábban ilyen reménytelenül rendezetlenek a kiállítások, milyenek lehetnek három héttel a megnyitó előtt? Ezt mentem ki megnézni az Or­szágos Mezőgazdasági Kiál­lítás pavilon-városába egy szép augusztusközepi dél­utánon, Most csak hátulról lehet bejutni a kiállítás területé­re. De itt is mindjárt valami új: -aszfaltozott út, sima, mint a tükör, vidáman kí­gyózik a sok behemót, fris­sen . mázolt pavilon között. A pavilonok közt újakat is látni. Kettő üvegből épül, csak vékony vasbeton oszlo­pai vakoltak. Belülről is megnézem. Földszintjén óriá­si nagy terület, itt lesz a dísznövénykertészet repre­zentatív bemutatója. Mesé­lik, hogy a virágokat majd egy; óriás nagy cementtálba helyezik, ami a csarnok kö­zepén kap helyet. Az emele­ten meg ötven mázsa gyü­mölcsöt s ki tudja, mennyi zöldséget állítanak ki. Itt mutatják majd be a fényes- litkei Széles Béla almáját. Ez a szabolcs-szatmárl gaz­da már az 56-os kiállításon is szerepelt, akkor is, most is 200 mázsa almát szüretelt le holdanként. Meg a bólyi Takács Imre káposztája is ebbe a modem, elegáns és mégis hallatlanul finom pa­vilonba kerül. Erről a ká­posztatermelőről azt kell tudni, hogy fél holdon 300 mázsa káposztát termelt. Még egy ilyen óriási üveg­pavilon épül. Benne az Élel­mezésügyi Minisztérium tart árubemutatót. Itt állítják fel azt a nyugatnémet cégtől vásárolt automatát, amely poharakba tölti a tejet és le is zárja a poharat. A kiállí­tás rendezői azt tervezik, hogy a vásárra látogató gye­rekek kapják ajándékkép­pen a tejjel töltött pohara­kat. A felnőttek pedig az önkiszolgáló boltban vásá­rolhatnak. Ilyen sem volt még Magyarországon. Vásá­ron — önkiszolgálás. Nem lehet elkerülni a bor- pavilont sem. I'tt is már tel­jes erővel dolgoznak. A szeptember 1—9 közt tartó nemzetközi verseny legjobb borait állítják itt ki. Erről a versenyről el kell mondani, hogy repülőn-vonaton a vi­lág minden részéből özönle­nek most hozzánk a borok, Ausztráliából, Marokkóból, Franciaországból, szóval mindenfelől, ahol csak jó bo­rok vannak. A nemzetközi zsűri tagjai kilenc napon át üléseznek (értsd: iszogatnak). HOGY MENNYI A VIRÁG a pavilonok között!... Hogy mennyi? 80 ezer darab. Egész kertész-század öntözi, gondozza őket. A tátikától a tearózsáig s a kényes gladio- lusztól a rex begóniáig. Az ember meg sem tudja je­gyezni a nevüket, csak élve­zi az illatukat, ami úgy úszik a kiállítás felett, mint a nagy gyáraknál a füst és a korom. Csodálatosan szép­nek akarják ezt a kiállítást. Az épületdíszítéséket és a grafikusmunkákat éppen ezért a legjobb szakemberek végzik. Pl. itt dolgozik Piro 6 László, aki a brüsszeli világ­kiállításon a magyar pavilon grafikáit készítette. A belső építőművészek egyike Dávid Károly, aki nem tudná, an­nak megmondjuk, hogy 6 tervezte a Népstadiont. Vagy Szabó István szobrász, aki szép kompozíciójáért értékes díjat kapott a brüsszeli vi­lágkiállításon. Az állatkarámok és ólak még üresek. De a kiállítás vezetői már tudják, hogy ho­vá „ki” kerül. Megmutatják a hortobágyi óriásszarvú, füstösnyakú Buda bika „lak­osztályát”, a Görösgalli Ál­lami Gazdaság évi 10 ezer litert tejelő Cukor nevű te henének apartementját, hogy hol kapnak helyet a Pan- kotai Állami Gazdaság aranyéremmel többszörösen kitüntetett fésűsmerinói törzskosai, melyeknek hosz- szúszálú príma gyapjúk sú­lya a 13—14 kilót is meg­haladja. Az állatbemutatóra 5503 tenyésztő jelentkezett, és hogy a legkiválóbb állato­kat válogatták össze, így is 2187 tehén, ló, birka .,. ke­rül bemutatásra. S hogy lehet-e szórakozni is közben meg iszogatni, ha elfáradunk a sok látványos­ság közepette? Lehet bizony. Ez az árnyékos, fás rész, ahol most állok, a németek sörkertje. Amott lesz a ve­lencei halászszövetkezet csárdája. Itt a borkóstoló, ott a zenés cukrászda, jobb­ra a tejvendéglő, elől egy étterem, hátul büfé, ott is büfé, de amott is és borkós * tolók, lacikonyhák... így már nem leszünk szomjasak, ha beülünk a lóversenypá­lyára, megnézni a nemzet­közi meg hazai versenyeket bemutatókat. De ha a buda­foki autóbuszkirándulásra megyünk, ott folytatni kell a kóstolgatást. A borhajón is, mert a három órás séta­hajózásra a jegy árához mindjárt hozzászámítják az italt is... (Legalább rá lehet fogni valamire a „tengeri betegséget”). A MUNKAIDŐ éppen vége­ié lé jár, mikor kifelé tartok a kiállítás területéről, özön- lik kifelé a sok ember, ker­tészek, kőművesek, mérnö­kök, grafikusok. Özönltk ki­felé a sok ember, most au­gusztus közepén, három hét­tel a megnyitó előtt, özönle­nek kifelé, mint három hét múlva a látogatók, a pécsiek és bólyiak, gyulaiak és sal­gótarjániak. „Félék”, hogy a kiállítás sajtómegnyitójára majd minden készen áll. Hát mégis lesz egy kiállítás, amit egyszer készen látok én is. Onody György. De nézzük az olajkutatás másik fő útját: a ptetrokómiát. Csak néhány eredmény, mely fémjelzi az intézet eddigi mű­ködését nemcsak előttünk, ha­nem a külföldi síHkemberek szemében is. 1 Teljesen új, önállóan ki- • dolgozott technológia a karbamidos parafinkiválasz- tás. Bármilyen olajipar] hulla­dékokból cerezint tudnak elő­állítani. Ez a fehér, viaszszerű anyag, melyet elsősorban az éleim iszeresomagoló-ipar hasz­nál, külföldön nagyon keresett cikk. Ha a hároméves tervben Almásfüzitőn megindul a nagy üzemi termelése, nyilván sok valutát hoz a népgazdaság konyhájára, 2 Ugyancsak önálló kuta- • tás eredménye a kroma­tográfiás finomítás elve. Szi­lárd, szemcsés anyagon (szili- kagén) átfolyatva az olajait, a szennyező anyagokat teljesen leköti ez a nagy felületű ad- szorbens. (Ha egy grammnyi ilyen „szivacsos” anyag felü­letét egymás mellé raknánk, 4—500 négyzetmétert tenne ki). így állítjuk elő a teljesen színtelen, szagtalan és íztelen gyógyászati fehérolajat, mely tulajdonképpen tehát csak ti6z titott kőolaj. A beteg, aki or­vosságként lenyeli, aligha gondolja, hogy „petróleumot" iszik! Az eljárásnak világvi­szonylatban is nagy jelentősé­ge vau, Eddig ugyanis ehe­lyett egy rendkívül költséges, nagy veszteséggel járó, kénsav val dolgozó eljárást alkalmaz­tak; (Nálunk különösen drága volt, hisz a kénsav import­cikk!) Az intézet péti, kísér­leti üzemkomplexuma már al­kalmazza az új eljárást! 3 Az emberiséig növényi • és állati eredetű zsír­szükséglete állandóan nő. Vi­szont rengeteg zsiradékot hasz nálunk fel háztartási és főleg ipari szappan gyártására. Az intézet p>e tró kémikusai gázolaj ból kiváló, a szappant tökéle­tesen helyettesítő mosószert „mensolát’‘-ot állítottak elő. Nemsokára az Egyesült Vegyi­művek és a Fűzfői Nitrokémia gyártja nagy tömegben, csepp­folyós és {óraiakban; 4 Még a szovjet vegyészek ■ is érdeklődnek az oxo- szintézis nevű eljárás iránt, mely a műanyagok, főleg mű­szálak hajlékonyításának a „ridegség” kiküszöbölésének technológiáját teszi gazdasá­gosabbá; 5 Legnagyobb jelentőségű ■ petróleumkémiai ered­ményük a kenőolajadalék anyagok előállítása. Az „ős­időkben”, (kb. 60 évvel ez­előtt!) motorkenéshez állati és növényi olajokat használtak (például repoeolajat). Csak­hogy ez kevés is volt, drága is volt- Rájöttek, hogy ásvány­olajból is lehet kenőolajat gyártani — s ezzel egyidőre, úgy látszott megoldották a problémát, Igen ám, csakhogy a gépripar nemcsak mennyisé­gileg, hanem minőségileg is fejlődött, nagysebességű csú­szó és forgó alkatrészek jelen­tek meg, nagyobb nyomás, nagyobb súrlódási hő, stb. Az új, megnövekedett kívánal­maknak az ásványi kenőolaj nem tudott megfelelni- A MÁFKI kutatói két kenőolaj adalékot állítottak elő: az „M—2”-t és szovjet dokumen­táció alapján az „A—4"-et. Ezekből az adalékokból 1—1,5 százalékot keverve az ásvány­olajból eredetű kenőolajba, az a legnehezebb feltételek kö zött is kitűnően alkalmazha­tóvá válik. „HOLNAP' 1 lífldgáz Az intézet „másik pwofilja” a földgáz. A földgázkutatás terén is nagy jelentőségűek eredményeink. A földgáz par- tiális oxidációja (kevés oxi­génnel történő elégetése) ré­vén gázelegyet kaptak, mely szénmonoxidból, acetilénből és kevés hidrogénből áll. Külö­nösei) az acetilénnek, mint alapanyagnak van óriási jelen­tősége a műtrágyagyártásban. Ezt az eljárást alkalmazzák a romániai Buciumen-ben újon­nan létesített kísérleti föld­gáz-üzemben, mely magyar­román kooperáció jegyében épült és működik. A Tiszavi- déki Vegyikombinát is ezzel az eljárással készít majd mű­trágyát — román földgázból. (Mint riportsorozatunk első felében utaltunk erre, a hazai földgázkészletek a felszabadu­lás előtti rablógazdálkodás kö­vetkeztében erősen kimerül tek). Népgazdaságunk számára felbecsülhetetlen kincs az a szakmai társadalmi tevékeny­ség, melyet munkatársai a kü­lönféle munkabizottságokban (desztillációs bizottság, szab­ványügyi bizottság, stb.) fejte­nek ki- Ezekben a munkabi­zottságokban a termeléstől a fogyasztásig minden „lépcsőt” képviselő szakemberek jelen vannak, s a kormányzat intéz­kedéseiben a gazdasági élet valamennyi területén e bizott­ságok munkájára támaszko­dik. A jelen feladatait szolgáló tudós laboratóriumában bon takozik ki előttünk igazán a jövő képe, adott esetben a kő­olaj jövője. Mert van jövője. A kőolaj karrierje nincs leha- nyatlóban, sőt felfelé ível, be­láthatatlan, csak sejthető űt áll előtte. Ezt a jövőt, a fej- Mődéenek ezt az útját az az ember, az a társadalom építi, amelyről József Attila írta: „ .;. — ilyenek vagyunk. Új nép, másfajta raj. Mádként ejtjük a szót. Fejünkön másként tapad a haj. Nem isten, nem it az ész, hanem a szén. vas és olaj. a való anyag teremtett minket."\ Huligánok I I egy az utcán a két siheder. „Beszól” egyikük a szem- m ben jövő nőnek, utána hangosan nevetnek.. t Tudod, kik ezek? Ott látod őket a mulató táncparkettjén. „Táncolnakf’. Feje mindig ellentétes irányban inog alsó testével, mond­juk úgy, kigyóvonaglást végez, mindegy milyen számot is játszik a zenekar. Üres, semmitmondó szemével néz a kis jampilány kifejezéstelen arcába, s táncolnak. Tudod, kik ezek? S éjszaka, az utcán, megint látod őket, ismét „beszól­nak” egy nőnek, aki lovagjával, vagy férjével halad el mel­lettük A férfi kész hölgye védelmére, de ezek rátámad­nak, „behúznak” neki egyet, „snasszra” teszik a férfit, s megütik a nőt is. Tudod, kik ezek? Huligánok.Sem a szó, sem pedig a tartalom — amely mögötte van — nem új keletű. Móricz Zsigmond már 1919-ben — üldöztetése idején megírta „Misentrop” című versében: ,...és rámrohantak az üldözők és üldözői­tek és megtapostak. Jött bősz csordája a huligánoknak...” A vadságra, brutalitásra, önkiélésre, véres kalandokra haj­lamos fiatalok képezik ezt a bandát, s mondani sem kell, hogy tetteik nem csupán ilyen „ártatlan” beszólásokban, néhány ökölcsapásban merül ki, hanem elóbb-utóbb ko­moly bűncselekmények részesei és elkövetői lesznek. E gát­lásnélküli alvilági lovagok sok esetben képesek politikai kalandokba is keveredni. Mindegy nekik, hogy milyen „zászló” alatt csatlakoznak ahhoz a politikai irányzathoz, amely a fennálló közrendet, átlamformát megdönteni kí­vánja, nekik igazán mindegy. A lényeg — a bűnözés kon- juktúrája, amelyben sötét vágyaikat kielégíthetik. A né­pek történelme éppen elég példát tartogat erre vonatkozóan. 1849-ben Párizsban Bonaparte mintegy 10 000 züllött elemet, csavargót, huligánt gyűjtött össze JDecember 10-i társaság” néven, hogy segítségükkel végrehajtsa restaurá- ciós terveit. A „December 10-i társaság” tagjai nem voltak mások, mint kalandorok, szökött rabok, csalók, zsebesek, selyemfiúk, bordélyosok, szemfényvesztők, utcai komédiások és egyebek, akik vakon végrehajtották Bonaparte kívánsá­gát — a könnyű zsákmány és szabadrablás, kéjelgés fejé­ben. A németországi fasizmus hajnalán ismét találkozunk a huligánokkal, akik később — Hitler uralomra jutása után már — az SA és az SS egyenruhájában legálisan garázdál­kodtak. 1949 szeptember 4-én Paul Robeson, világhírű néger énekes hangversenyt ad az USA egyik városában. S az elő­adás alatt a közönséget megrohanja egy banda és brutáli­san bántalmazza. Ezek a bérencek pénzért okoztak bot­rányt a haladó nagy művész hangversenyén. A rendőrség kisujját sem mozdította. A burzsoázia és az alvilág szövet­sége később már egyre nyilvánvalóbbá vált. Az Egyesült Államokban évekkel ezelőtt megalakult az úgynevezett „Berghoff és Weedel” ügynökség. Ez a társaság kizárólag gengszterekből áll és állami támogatást élvez. Több száz állandó és több tízezer fegyveres alkalmi „munkatársat’ számol az ügynökség. Ezek megfelelő honorárium fejében megtámadják a sztrájkoló munkásokat és véres pogromo­kat hajtanak végre. Megfélemlítik, terrorizálják a dolgozó­kat, meggátolják a munkásosztály gazdasági és politikai harcait. Jgaz&n nem csoda — és ez várható ts volt —, hogy a M magyarországi ellenforradalom szervezői és előké­szítői is a huligánokra támaszkodtak. 1917-ben az orosz burzsoázia Machno és bandája fegyverei védelme alatt igyekezett zavart kelteni, de végül is ezt a bandát a Vörös Hadsereg alakulatai szétverték. 1919-ben Magyarországon is csatlakoztak a huligánok a restauráció képviselői mellé, mert az átmeneti anarchia szabad fosztogatást és rablást biztosított számukra. A Vörös Örsig csapatai elfojtották a huligánok garázdálkodását. 1956 őszén a csőcselék ismét fegyvert fogott. Ott látjuk őket a főváros füstölgő, goivóverte utcáin, ott látjuk közöt­tük a hírhedett „Falábú Jankót”, azaz Mész Jánost, akit csavargás, hatósági közeg elleni erőszak, rablás.;: stb. miatt tizenhat esetben ítélt el a bíróság, vagy Galgóczi Zoltán (horthysta zászlós fiát) közt örvényes bűncselekmé­nyek elkövetéséért négyszeresen elítélt huligánt, aki testére nemcsak az amerikai és az angol zászlót tetovál- tattá rá, hanem ezt a bejegyzést is: „Az USA fia”;: s Mind­ketten részesei voltak a Köztársaság téri gyilkosságoknak. Pécsett a többszörösen büntetett Horváth toborozta maga köré bandáját, amelynek törzsét szökött fegyencek, huligá­nok, prostituáltak képezték. Azon a bizonyos Széchenyi téri gyűlésen is a közismert Varga Mária, prostituált, hin­tette a hazugság mákonyát mikrofonon át, majd később — 4-e után — „markotányosnői” minőségben szolgálta a mecseki ellenforradalmárok vezéreit. Most már kutathatnánk, hol a gyökere a huliganizmus­nak? A tapasztalat azt mutatja, hogy ezeknek az elzüllött, vagy csak züllésnek induló elemeknek nagy része maguk­ra hagyott, az egészséges kollektívából kimaradt, a társa­dalmi szervezeteknek hátat fordító, demoralizálódott fiata­lokból tevődik össze. S ebből következik, hogy ha nem ka­rolja fel őket idejébena társadalom, akkor mindenkép­pen kinyújtja értük kezét az alvilág. Ezeknek a fiataloknak útját nagymértékben befolyásolja a mérhetetlen, fenntar­tás nélküli „Nyugat-imádat”. Kizárólag, egyesegyedül csak a rosszat veszi át a nyugati életformából, mintegy kiegészítésképpen saját életformájára. S ennek külsődleges nyomai persze nem mások, mint a léha viselkedés, a má­ról holnapra élés, a vad jampectánc, a rikító öltözet, a vad­nyugati mintára szabott verekedések, de még a nyegle járás is! Különben pedig ezek a külső jelenségek közismertek lehetnek mindenki előtt. Hiszen ezekkel a fiatalokkal nap mint nap találkozunk az utcán, nyilvános helyeken, mulatókban, sétatéren, mindenütt, ahol tömeg van s ahol feltűnéstkeltő viselkedésükkel magukra vonhatják a figyel­met. J huligán elemek tetteinek, viselkedéseinek nagyon széles skálája van. Az egyik már bűnöző, a má­sik mé g nem bűnöző, de azzá válhat. Huligánnak minő­sülnek azok az elvtelen, gátlástalan elemek, akik köztör­vényes bűncselekmények sorozatos elkövetésével kifejezés­re juttatják szembenállásukat a társadalom erkölcsi nor­máival. Szemben állnak az együttélés szabályaival, a tör­vényekkel, vagyis hát: huligán életmódot folytatnak. Ez pedig nem mást jelent, mint nagyfokú brutalitást, gátlás­talanságot, erőszakosságot, erkölcstelenséget... stb. Természetesen mint mindennek, ennek is megvan a kellő ellenszere. Ha már a diagnózist megállapítottuk, megtaláljuk a gyógyítás útját is. De erről majd legközelebb. RAB FERENC.

Next

/
Thumbnails
Contents