Dunántúli Napló, 1958. augusztus (15. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-10 / 188. szám

1958. AUGUSZTUS 10.

NAPLÓ

7

'Tj&Leitne.s gjHunújjtoüűl a „Wiirlitzerlf-Iq

Az utcánkban lakott egy sánta suszter, ő volt a környék esze, afféle „jól értesült” személyiség, aki a mosópor márkáktól kezdve az abesszín- olasz háború folyásáról egyaránt pontos és kielégítő választ adott a ház előtt esténként ösz- szegyűlt férfinép- séisnek. Tekintélye csak akkor nőtt meg igazán, amikor egy szép nyári estén kitette ablakába az égszínkék színre zománcozott tölcsért, amelyből furcsa, nyekergő, gyors beszédű hangokat hallottunk- Énekelt itt még lemezen Caruso is, akinek állítólag a sánta suszter valamikor cimborája VOltüi Szóval esténként odacsődültűnk a

ez persze, azóta a „gramafon" már lemezjátszóvá vedlett, azóta rádió-költemények születtek, sőt magnetofonok, most aztán itt a Wurlitzer zenegép is, amit ugyanilyen gyerekes csodálattal vesznek körül esténként a Mecsek cukrászda alsó termében. Valóban, ez a zenegép lenyűgözi a fiatalságot^ — Egyetlen forint bedobása után az automata-rendszerű gép kiválasztja a kívánt lemezt, elhelyezi a forgó korongon, ráengedi a tűt, majd a dalocska befejeztével a lemez ismét visszakerül a forgó tartóba és hát tessék. -, i csak tessék! Jöhet a következő szám;

Ezt így elmondani — könnyű, a gép

„zene! áda“ elé és el- ®nnál bonyolultabb,

mélázva vertük a taktust mezítelen lábunkkal a poros földön, már ahogy ezt diktálta majsz- ter uram csodamasinája. Rég volt

De ez nem is számít. A jó dolog abban van, hogy kellemesen szórakoztat a „Wurlitzer”; —> Az angol és német szövegű katalógusból kiválasztható az a szám, amely éppen tetszik. — Aki dzsessz-muzsikát óhajt, bőséges választék áll rendelkezésére, — úgyszintén felcsendülnek az örökszép operák melódiái, vagy a kedves, színes fllmmuzsdka simogató dallamai. Érdekes, hogy — bár a katalógus angol és német nyelven íródott, — tehát nehéz innét cím után választani, — mégis a százhúsz dal közül már az első napokban „befutottak“ a legjobb számok. A regiszter elárulja, hogy egy- egy lemez hányszor került műsorra; — Hiába, a muzsika nem ismer akadályt, a szöveg íródhat bármilyen nyelven, — a melódia azért eljut minden ember szívébe;

Akár hajdani „gna- mafon,’‘-tölcséren, akár „ultramodem” elektromos zenegépen Jut el hozzánk. S ez így jó is.

HJA, KÉREM...

ea Hja, kérem, ma ilyen életet élünk!

Hallottam én már ezt a mondást éppen elég ember szájából. Halottam vonaton bölcs útitársaktól, akik arra bólogattak, hogy kevés a fizetés. Hallottam öreg hölgyektől, akik a fiatalok erkölcseiről elmélkedtek. Hallottam azoktól, akik régen sose jártak gyalog, azoktól, akiknek nincs jobb dolguk, mint bolhából elefántot csinálni. Egyszóval halottam én ezt a mondást sok embertől, de ilyen meghökkentő formában, mint ahogy nemrégiben történt, még soha.

Egy fiatal nő hazafelé tartott egyik este az Alkotmány utcában. Szembe jött vele négy megtermett férfi, amolyan fiatal sétafikálók, akik esténként sok helyen benépesítik az utcákat, s akikre azt a meglehetősen találó definícót szokták alkalmazni, hogy „aszfaltbetyárok". Nos, a négy férfiú, elállta az utat az áldozat előtt és kaján vigyorral szemlélte a fej* leményeket.

— Engedjenek kérem, ne legyenek szemtelenek •— mondta az áldozat, kissé türelmetlenül.

•—i Hogy-hogy nemtelenek? Ne szemtelenkedjen. -.

Alaposan leszidták a nőt, amiért meg merte jegyezni,

■i

Kapásnövények nyári ápolása

Kapásnövényeinknél

a nyár folyamán főleg talaj- porhanyító és gyomirtó munkákat kell elvégeznünk; Azért fontosak, mert a növények tápanyag- és vízigényét ezek segítségével tökéletesen kielégíthetjük. így egy ún. gazoló kapálás ellenében — ami bár rendszerint kézi, mégsem drága munka — feltétlenül több termést kapunk, ezen felül talajunk gyommentesítését előmozdítjuk.

A kapások sok tápanyagot igényelnek, éppen ezért lehetőleg istállótrágyázott talajba vetünk. Am, ha trágyáztunk, már ezzel biztosítottuk a kellő tápanyag-ellátottságot — mond hatnék. Ez igaz is. Azonban: hiába istállótrágyáztunk, ha a talaj összetömődik. A bevitt tápanyagok a szükséges átalakuláson nem tudnak keresztül menni, a talaj mikroszerveze- tei nem tudják azokat a növények számára felvehetővé tenni, mert hiányzik életműködésük egyik feltétele, a levegő. Az ilyen talajon tehát a sok bevitt tápanyag ellenére sem hoz a növény kielégítő termést. A talajt porhanyítani kell, amit kapálás útján lehet elérni. Ennek következtében a gázcsere megindul, a talajban élénk baktériumtevékenység folyik és ennek következtében a talajba juttatott istállótrágya anyagai könnyen felvehetőkké alakulnak át, sőt számottevő lesz a nitrogén-megkötés (— salétrom termelés —)

A vízellátottság ugyanazon hasznosvíz-készlet esetében akkor lesz jobb, ha minden elkerülhető vízveszteséget megakadályozunk. Csökkenteni kell tehát a talaj felületi párologtatását ét minden felesleges növényt —• akár gyom, akár felesleges faj azonos növény — ki kell irtani, hogy ne fogyasszák a talaj vízkészletét. — A talaj párolgását úgy akadályozzuk, hogy felületén ap- rómorzsás réteget létesítünk. Ezt is kapálással érhetjük el és ugyanakkor gondoskodunk a felesleges növényzet kiirtásáról. Innen a régi gazda aranymondás: Minden kapálás felér egy esővel.

Ezek a nyári kapás-ápolás

alapgondolatai.

A gabonaaratás megkezdéséig általában minden gazdaságban, rendszerint megadják kapásnövényeiknek a szükséges tavaszi — nyáreleji ápolást. Ezzel aztán sokan az időjárásra bízzák a többit, mondván, hogy most már mindent megtettek, ami a jó gazda kötelessége. Alaposan tévednek. Feltétlen szükséges ugyanis, hogy az aratás után, július—augusztus hónapban egy kézi gazoló kapálást végezzünk minden kapásnövé- nyünknél. Mi lesz a hatása ennek a kapálásnak? Az ülepedett talajnál a levegőzés helyre- állítása tápanyag-feltáródást, tehát jobb növényfejlődést eredményez. Gyengébb, néha sárguló répánál feltűnő javulást hoz, de hasonló a hatása egyéb növényeknél is. A kapálás csökkenti a talaj párologtatását, legfontosabb hatása a gyomirtás lesz. Ezen keresztül is takarékoskodunk a vízzel, mert a kiirtott gyomok nem veszik el a kultúrnövényektől és nem párologtatják feleslegesen. De ugyanakkor tápanyagot is takarítunk meg, mert a gyomok nem szívják el. Különösen idén fontos ez, amikor kapásaink sokat szenvednek a száraz, meleg, gyakran viharosan szeles időjárástól. Most tehát különösképpen meg kell ragadni minden eljárást a ta-, lajnedvesség megőrzésére, tehát el kell végezni ezt a kapálást is. Gyorsan megy, mert á gyomok nem annyira sűrűn állók, mint tavasszal. Könnyű, parabolái?nak megfelelő munka, feltéve, hogy a talaj nem nagyon kemény. Utóbbi esetben a talajt összefüggően és apróra vágjuk meg. Az a nehézség e munkánál, hogy géppel rendszerint nem végezhető. A kultúrnövény borítja a talajt, vagy nagy a kapálandó növény. Jól vezetett szocialista nagyüzemeink megoldják a kézi munka biztosítását, helyes szervezéssel, a dolgozók meggyőzésével, hiszen termés- fokozó hatása van és ez számukra is előnyössé teszi a munka elvégzését. Kisgazdaságokban az aratás és cséplés befejeztével lehet rá egy kis időt szakítani,

A gyomirtásnak nemcsak víz- és tápanyag-takarékosság szempontjából van jelentősége.

A nyári gyomok (vadmoharok, paréjok, libatopfélék stb.) ilyenkor maghozás előtt vannak, helyesen ápolt kapásaink között. Kiirtásukkal a gyoih- mentességet nagy mértékben előmozdítjuk és az utónövény J termelési költségeit csökkent- j hetjük, mert olcsóbban tisztán-1 tarthatjuk azokat.

A nyári ápolási munkákhoz t tartozik a rovarkártevők elleni* küzdelem. Idén főleg a kolo- rádó bogár irtásáról nem szabad megfeledkezni és azt minden eszközzel (szedés, pulykával járatás, porozás, permetezéssel) a Növényvédő Állomás ismertetője szerint, esetleg közbeléptével kell végezni. Most már nemcsak idei, hanem jövő évi burgonyatermésünk érdekében is dolgozunk ezzel. Megjegyezzük, hogy megfigyelések szerint nem minden fajtát károsít azonos mértékben.

Érdekes lenne ennek tisztázására fajtakísérlet-sorozatok beállítása.

Helyes, ha burgonyatáblánkon a legegészségesebb, jól fejlett töveket megjelöljük és majd az általános szedés előtt ezeket a töveket szedjük fel először. Csak azoknak a töveknek a terméséből vegyük a vetőgumót, amelyeknek termése elég nagy súlyú és kiegyenlített. Ezzel a kiválogatással nemcsak a burgonya termőképességét, hanem betegségekkel szemben való ellenállóképességét is (esetleg még a burgonyabogárral szemben is) fokozhatjuk. Ezeknek a töveknek kiválogatását és megjelölését most sürgősen el kell végezni.

Székely Géza

gazd. tanár,

hogy ez a magatartás eny-t hén szólva szemtelen.

— Ne szóralcozzék már! — mondta idegesen az áldozat és magában szidta a sor sót, hogy mért nem áldotta meg hordónyi férfiizmokkal

Végre az egyik férfi vállat vont és félrelépett.

— Hja kérem, ma ilyen életet élünk! — mondta és elbaktattak. Nem szó nélkü persze, hanem folytatva a előbbi szóáradatot, az elő bi stílusban. Valamelyik mé azt is megjegyezte: hagyja tok, mert szól valami újság írónak és kiírnak az újság bal

A „valami újságíróéi ked vés uraim, tényleg „kiírta Önöket az újságba. De nem csak azért, mert felnőtt em bér létükre ilyen dolgokká szórakoznak esténként nemcsak azért, hogy Önök nek legyen igazuk.

De úgy gondolja, hogy a megjegyzés elképesztő ilyen események után, ilyen emberek szájából. Mondják, miért élünk ma ilyen életet hogy természetes legyen Önök cselekedete? Meg tud nák magyarázni, hogy kényszeríti önöket arra hogy magányos fiatal nőke szólítsanak le az utcán Miért természetes, hogy jé kereső (Önök fiatalok és fel tehetőleg tudnak dólgozrv tehát keU, hogy elegendő pénzt keressenek!) fiatalembereknek ne legyen más szórakozásuk, mint ez? Miért természetes, hogy unottan csellengenek az utcán esténként?

Ott vannak a könyvtárak, a mozik, a kultúrotthonok, ott a rádió, ott a színház, ott vannak a szórakozóhelyek. Ott az üzemi KISZ-szervezet nyilván klubszobával, mun katársakkal, szórakozópart nerekkel, ping-pongal, sak kai és az ördög tudja felsorolni, mi mindennel.

Es akkor esténként önöl és társaik ott kódorognak utcán, unottan, ásítozva, utálkozva és buta kalandjul után megjegyzik: Hja. ki rém, ma ilyen életet élünk

Hja, kérem — és ez rettenetes! — vannak emberek akik a tiszta ágy helyett in kább kimennek és lefeksze nek a trágya közé. >

(HALLAMA)

rX ■ 'f)

©

Ct m s 7

fit A-M,

cAz állo mcu kadaezérri

A távolba nyújtózkodó sínek itt az állomás előtt szövevényes labirintussá ágaznak. Személyvonatok, teherkocsik állnak mindenfelé. A negyedik vágányon egy komoly 424-es áll, rendíthetetten nyugalommal nagyokat pöfögve, mellette aprócska, kis ódivatú mozdony tolat egy hosszú szerelvényt, jókora szusszanásokkal. A személyvonatok közül utasok tolonganak, úgy rohamozzák a vonatot, mint egy ostromlott erődítményt. Zeng, zsibong a pécsi pályaudvar, kavarog, mozog minden. A laikus szinte beleszédül ebbe a hangos forgatagba.

Messziről elnyújtott vonatfütty hallatszik és a forgalmi irodában ennek a hatalmas gépezetnek az irányítója, Kovács László főtiszt, forgalmi szolgálat- tevő felemeli az egyik telefonkagylót:

— Ezerkilencszázhetvenhét másod bejár az elfoglalt elsőre. Kovács.

Ennyit mond. őszintén szólva nem sokat értek belőle, de, hogy mit jelent, azt nem lehet megkérdezni, mert Kovács Lászlónak minden másodperce foglalt. Az 6 vállán nyugszik a •legnagyobb felelősség az egész állomáson, — ez pedig sokat jelent, mert itt annak is nagy a felelőssége, akinek a legkevesebb jut.

Kovács László előtt egy csomó telefon, elegyhelyzet napló, vágányhelyzet napló meg még sok efféle amiről az ember még kideríti mi is lehet, de van itt egy számomra kusza vonalakból álló, grafikonszerű dolog, — olyan, mint egy pókháló, — amiről bizony nem tudnám megmondani, micsoda. Menetrend, — világosít fel aztán valaki.

Közben zöld tárcsával a kezében megérkezik a másik pirossapkás is: Nyíri Sándor főtiszt, „külsős" forgalmi szolgálattevő. Mert a pécsi állomáson kél forgalmistára van szükség, hogy a hatalmas munkát el tudják látni. Ez a szolgálatellátás Pécsett fokozottan nehéz, mert a pályaudvar a múlt században épült. Nem az épülettel van a baj.

— Ha egy kulipintyó lenne, azt se bánnám, — mondja Nyiri Sándor, <— csak vágány lenne több. Ennek a hatalmas forgalmú állomásnak mindössze csak 10 vágánya van, pedig legalább mégegyszer ennyi kellene.

A z állomást a múlt században épttették. Azóta, ha sokat változott is, még mindig lenne rajta korszerűsíteni való, hiszen a vonatforgalom nap- ról-napra emelkedik. A tolatásokat és egyéb ' mozgatásokat nem is számítva, naponta 120 vonat fordul meg az állomáson. Ez pedig komoly mennyiség.

A két forgalmista naponként váltja egymást, hol az egyik a rendelkező, hol a másik. A külsősnek van mindig „kevesebb“ dolga. Azért idézőjelben kevesebb, mert Nyiri Sándornak, a jelenlegi külsősnek szinte egy pillanatnyi megállása nincs.

Most is egy gyorsteher érkezik Pestről

— Azt most meghúzzak, — mondja Nyíri Sándor.

Ez körülbelül azt jelenti, hogy a vagonokat rendeltetésük szerint más-más vágányra tolatják.

Azonnal indulnak is Kincses kocsimesterrel a helyszínre. A vény elől már elment a 424-es kis „Kata“ állt eléje. Katának a vasutasok a 326-os mozdonyokat. A többinek is »an beceneve, mert a 424- est Nurminak, a 275-öst Nyalókának, a 323-ast, — amely arról nevezetes, hogyha elindul nem akar megállni s ha megállt, nem akar elindulni — Kropacsek- nek hívják.

A „Kata" elindítja a szerelvényt, kihúzza egy mellékvágányra. Nagy fü- työrészés és zászlólengetés közepette

kezd aztán visszatolatni. Lekapcsolják a külön vágányra való kocsikat és a váltókezelők, kocsiirányítók és fékezők

Károly szerelés egy hívják

füttyel egybehangolt munkája eredményeként már rendeltetési helyükön vannak a kocsik.

Közben azonban a barest személy behúz az első vágányra is ez akadályozná a tolatást. Nyiri Sándor futásnak ered, — mert itt nemcsak nem szégyen a futás, de a legnagyobb mértékben hasznos is, — lekapja fejéről a piros sapkát, egy kis tntegtés és máris húz vissza a szerelvény.

De már a pesti gyorsnak is indulni kellene és minden vágány foglalt. És itt következik a vasutasok Jhadvezéri“, stratégiai tevékenysége. Minden nap új és új variációk fordulnak elő, — Kovács Zászló is azt mondta, azért szeret a vasútnál dolgozni, mert izgalmas — és ilyenkor villámgyorsan kell gondolkozni. Nyiri Sándort nem is kell félteni. Egy pillanat és már kész is a „hadi- terv":

— 2402-est kihúzatni a mellékre, 903- ast a fővonalra, a 2402-est vissza a 903- as helyére és már mehet is a gyors.

Ez még csak az egyszerűbb feladatok közül való, vannak ennél sokkal bonyolultabbak is — és bizony a 10 vágányon nagyon nehéz feladat megoldást találni.

Közben tizenkettőre szalad az óra mutatója. Dél van. Van, aki ebédelni megy. de Kovács László irodájában újra cseng a telefon.

— A 2474-es engedélyt kér.

Mines egy pillanat ideje sem, még

1 ” ebédelni sem. Ilyen a vasutasok élete. Rengeteg a munka és ahogy a főnökhelyettes mondta:

— Bizony nemcsak tisztelgésből áll a munkánk, mint egyesek hiszik.

Dél van, de a pályaudvar továbbra is zsibong, mozog. A két pirossapkás — az állomás két „hadvezére" — mindenütt ott non s a vonatok rendes időben gördülhetnek tovább,

LA7.AR ERVIN