Dunántúli Napló, 1958. augusztus (15. évfolyam, 180-205. szám)
1958-08-10 / 188. szám
8 NAPLÓ 1958. AUGUSZTUS 10. i/asáifrcif* lenget a Dunán r**“ Nyolc 4ni még cetík, de ■ mohácsi Petőfi Evezős Szakosztály csónakháza csaknem kiürült. Igaz, éppen két nappal előtte 34 „vadevezősT- indult el Szolnokra, hogy résztvegyenek az evezősversenyen. Hogy milyen eredménnyel tértek haza, arról lapunkban már beszámoltunk. Es most reggel, átrakott az i,utánpótlás” is. Azaz hogy, csak indultak volna. Ugyanis egy kis hiba csúszott a vasárnapi kirándulásba. Ezek a kislányok —. valamennyien a mohácsi gimnázium ezévben végzett növendékei —i kicipelték a csónakot és szomorúan fedezték fel, hogy a „futópálya" rossz, a kerekekre szerelt ülőkék nem gördülnek. No, azért nem olyan vészes! Kele János bácsi, a csónakház gondnoka és „ezermestere” gyorsan megjavítja a hibát és már indul is a csónak. Nemsokára megérkezik a tanár nő is, akit a lányok — hálából tgész évi fáradozásáért — kirándulásra visznek magukkal, sit utat kívánunk! dbáfya (a ttaftfénty ! ■ ■ WSSBBmm Vigyázat! Zavarni tilos! Ez a bájos asszonyka most flörtöl a napfénnyel. Fölötte a kék ég, alatta a kék víz tükre... Van mmél szebb mulatság! l/an-e mz ^ SilUHtdátt0 Van. Bőven. Csak éppen — hideg. Valahol, lent a föld alatt húzódó csőhálózat — „eliszaposodott?’. Ezért aztán a sikondai medencében most már hetek óta hideg forrásvízben fürödnek a vendégek. Pedig szombat* vasárnaponként az autóbuszok sokasága érkezik Sikondára, a vendégsereg nagyrésze bányászokból és családjukból áll. Elfoglalják a kabinokat, a délutáni órákban már itt is „telt ház?’ van. Csak a víz ne lenne ilyen kellemetlen hideg. Nemcsak a fürdőzők egészségére káros a forrásvízben való lubickolás, hanem ártalmas azoknak a bányászoknak is, akik itt laknak esténként a szanatóriumban. Itt van például Szepesi Mihály Kossuth-b anyai vájár. Most már több mint egy hónapja érkezik ki műszak után a szanatóriumba. Az ellátás jó, napi négyszeri étkezés, szigorú orvosi felügyelet, jó levegő, nyugodt, csendes szanatóriumi szobák, — csak éppen fürödni nem szabad. Amikor e riport készítői Si- kondán jártak, azt látták, hogy zsúfolt volt a strand, azaz hcijy sak a medence környéke. A medencében itt-ott fedeztek fel egy-egy „edzett” gyereket, aki némi uszkálás után ugyancsak kilépett a partra „melegedni”. Kár ezért « (trendért. Az emberek „beleszólnálV a jövőbe. Úgy értve, hogy terveznek, „elképzelnek”, „javasolnak” egy-egy pohár sör mellett az emyős asztalok mentén. Mutogatnak a park irányába, hogy hát ő oda képzelné az új medencét, ha egyszer építenek, a másik ellenkező irányba mutat, éppen az erdő felé, ahol jelenleg körhinta működik, mellette hatalmas nagy tisztás. A harmadik legyint: — Nem lesz abból semmi. De lesz! Bizony, hogy lesz. Hanem az új medence — nem is olyan fontos, mint amilyen sürgős lesz Harkány csatorna- hálózatának megépítése. Hiszen a jelenlegi medencéből is alig tudják leereszteni a vizet, nincs helye, útja, amerre elfolyjék. Másrészt pedig nyílt árokban csörgedez a víz a falu alatt, s csak az orvosok a megmondhatói, mennyire egészségtelen jelenség ez! Hát ezért kell a csatornáit Valamit a fürdőruha-divatról. Az afféle „modern irányzat?’ itt Harkányban nem nagyon érvényesül a fürdőruhák fazonját illetően. Ez nem is baj. Hanem... Hanem a „másik véglet" annál inkább. Kényes dolog, s az érdekeltek ne is vegyék sértésnek, de látni itt olyan „fürdőruhákat", amelynek láttán félrefordulva mosolyog az ember. Például: láttunk idősebb nénikéket fehér vagy rózsaszín kombinéban ülni a lépcsőn, derékig vízben. Vagy elvétve néhány idősebb bácsikát öles fehér alsónadrágban. Na jól van, mondhatja valaki: ..Ha egyszer nincs nekik más?!" Az lehet, hogy nincs — de venni még mindig lehet. Egyébként pedig: itt Harkányban már az idén is elég sok külföldi megfordult, t az u látvány nem éppen hízelgő a féj- lődő, rohamléptekkel előre haladó gyógyfürdőre. De nemcsak a külföldiek miatt. Hanem saját jóízlésünk miatt is. Ha színházi előadásokra bizonyos „íratlan” törvények arra ösztönöznek bennünket, hogy sötét ruhát oltsunk — akkor elvárható az is, hogy a strandokon lehetőleg mindenki fürdőruhában napozzék, füröd- jék s nem — alsóneműben.., Nem igaz? * Valamit az „érdekes vendégekről”. Nap mint nap egy fehér gömböcskét látni a víz tetején ide-oda himbálózva, mint egy dunai jelző bolya. Ha közelebb mész hozzá a vízben, látod, hogy ez a fehér furcsaság nem más, mint egy siltes sapka (mint amilyenben gyerekkorban felvonultunk a tornavizsgákra ...) no és a sapka alatt hűsöl egy lebarnult fej, annak pedig tulajdonosa — Szabó Samu. Itt nyaral egy hónapja a reuma kórházban, remélve, hogy pihen és színházról szó sem lesz ezekben a hetekben. Csak hogy a Kos- suth-díjas pécsi művészt mégis csakhamar fölfedezték a vendégek (lehet őt nem fölfedezni?) s már adott is egy teljes kétórás műsort (fele szünet volt...) — egyesegyediil a betegeknek. Mindenki ismeri? Azért aka ' aki nem tud a pécsiek kedves komikusáról. Egyik délután a hangosbeszélőn ezt halljuk: — Valami Szabó Sámuelt várnak a kapunál... No ez szép. Hogy a Kossuth- díjas művészünket „valami Szabó”-félének titulálják, c~ mégis csak sok! Igaz, hogy háromezer ember derült a vízben, csak éppen Szabó Samu nem hallotta. Állítólag azért, mert ... akkor éppen a ví* miatt «ott* A ÍfiV& fiUd&váuwí Ezek a fiúk persze nem kérnek fizetséget, minden önkéntes alapon megy. Kisdiákok ... nyári vakációi-. A strand a második otthonuk. A címben ugyan van egy kis túlzás, mert „városról” egyelőre szó sincs, de hogy Harkánynak néhány év múlva fürdőváros jellege lesz, — az biztos. Hát vannak itt tervek, szépek, reménytkeltőek, ilyesmi például, hogy a medence alját lebetonozzák, hogy az algásodást megszűntessék, aztán betonjárdát építenek a medence köré ... később ... majd épül egy új medence is ... bővül a kabinsor... stb. De addig is Harkányban a máról kell beszélni. Vitathatatlan, hogy a legszebb szórakozóhelye és szállodája a fürdőnek ma még a Hotel Baranya. Kitűnő ellátás, szép szálloda-szobák, no és a zenekar fővárosi színvonalat üt meg. Sőt! (Azért „sőt”, mert ilyen hármas együttest — mindhárman nagyon tehetséges muzsikusok — keresni kell még a fővárosban is). A Bányász-étterem semmivel sem marad el a Hotel Baranyától. Az igaz ugyan, hogy az épület régi már, de nemrég hozták helyre a belső termet, ahol este tíz óra után kezdődik az élet. Közönség? Helybeliek, pécsiek, beutalt bányászok, budapesti dolgozók családostól szintén beutalással, sőt, mostanában sűrűn érkeznek külföldiek is. Itt a Bányász-étterem kerthelyiségében németekkel talállcoztunk nemrég. Fekete Mihály üzletvezetőt dicsérték az ízletes ételekért, a kitűnő felszolgálásért, tisztaságért. Joggal, mert hiszen minden a vezetőtől függ, rajta múlik, hogy a vendégsereg otthonosan érzi-e magát, vagy sem. A „Bányászban” minden este Zombori Ilona énekel. Nagy- szerű előadókészségén, elraqa* dó, kedves hangján túl, van valami, ami neki érdeme még, s amit — sajnos — ritkán la- pasztaihatunk más előadómű- vészektől: megbecsüli és megtiszteli a vendégeket azzal, hogy egy-egy esti műsorán, majdnem minden számnál más és más ruhában lép a dobogóra. Külsőség? Nem. Sokkal több annál: tisztelet és megbecsülés a vendégek iránt. De most eresszünk egy kis fullánkot is! Harkány sok mindenről híres, de híres arról is, hogy — s ezzel egyedül áll az országban — a beutaltak, vagy a más minőségben itt lakó. vendégek nem kapnak bérletet! Valamennyi vendég erről panaszkodik és teljes joggal. Naponta kétszer kell jegyet váltaniuk, tehát kétszer állnak sorba a pénztárnál és akkor még mindig előfordulhat (mint legutóbb Anna-bálkor) hogy nem sikerül bejutniuk a strandra, mert „telt ház” van.. Sok probléma van még Harkányban, ezeket lassan meg kell oldani, ha olyanná akarjuk fejleszteni az ország egyik legszebb gyógyfürdőjét, mint amelyekkel a jövőbeni tervek kecsegtetnek. Uadcanty vzí\1958« Uidtfy mset a tulkába! Igen ő az, Páncél Sárika! o tizenhét éves pécsi kislány Múlt vasárnap rendezték meg ^yhangú szavazattal megnyer- . , , te a versenyt: szépségénél, kitt hagyományos ezevi har- tűnő alakjával és szerénységé- kányi szépségversenyt, ahol ez vei. Csak először rossz, később már meg lehet szokni a hidegzuhanyt is. Igaz, hogy Pistike edzett gyerek ám. Mint a többi társai itt a Hullám-fürdőben. ügy úsznak, mint a csík, pedig egyike-másika nemrég végezte el az úszótanfolyamot. Valóban, valamit szólni kell a strandfiúkról is. Vannak vagy tizenketten, ők az úszómester „segédei”, ök tartják a rendet a fürdő területén, este, zárás után, a vízszűrőben ők lazítják, „tapossák?’ a homokot és ha algásodik a medence beton aljazata, súlyos kefékkel tisztítják, súrolják a betont. Ha pedig valamelyik vendég fut az úszómesterhez, hogy hát „kérem szépen, a gyűrűm elveszett a vízben”, akkor a ■„strandfiúk" lebuknak a víz alá és Átkutatjak az egész medencét, Ez a búvárkodás persze nem jár mindig eredménynyel. Mindenesetre azért néhány forintot, fésűt, hajcsatot felhoznak a napvilágra.
