Dunántúli Napló, 1958. augusztus (15. évfolyam, 180-205. szám)
1958-08-26 / 200. szám
Síi NAPLÓ 1958. AUGUSZTUS 2fc sorozása A Magyar Népköztársaság honvédelmi miniszterének rendeleté alapján, Pécs város területén lakó sorköteles ifjak sorozása augusztus 25-én kezdődött meg és szeptember 17-én fejeződik be. A sorozást naponta reggel fél 8 órától tartják a Porcelángyári Kul- túrházban (Felsővámház utca 72. szám alatt). A sorozáson meg kell jelenniük az 1937. és 1938. évben született azon sorköteleseknek. akik még katonai szolgálatot népi teljesítettek. Kivételt képeznek azok, akik alkalmatlan igazolvánnyal rendelkeznek, valamint a bányász és tanulmányi szolgálathalasztást élveznek. A sorozásra kerülők névre szóló idézést kapnak. Azok a sorkötelesek, akiknek a feniiek szerint a sorozáson meg kell jelenniük, de névszerinti idézést nem kaptak, az előírt Időben személyi és összeírás! igazolványukkal, esetleg katonai okmányaikkal orvosi leleteikkel, valamint 3.5x4 centiméteres újonnan készített fényképpel (amatőr fénykép nem lehet) a fent megjelölt helyen sorozáson jelenjenek meg. Azok a sorkötelesek, akik a városban ideiglenesen tartózkodnak és idézést nem kaptak, az állandó lakhelyük szerint illetékes sorozóbizottság előtt kötelesek a sorozáson megjelenni. A meg nem jelenést a törvény szigorúan bünteti! A sorkötelesek külső megjelenésükben és magatartásukban is mutassák meg, hogy a katonai szolgálatot megtisztelő kötelességüknek tartják. A városi tanács v. b. elnöke. A Megyei Honvéd Kiegészítő Parancsnokság Csökkent a vándorló bányászok száma Mf/srorszjp Mezeit az íj alfián ni Edip Cncl, az Albán Nép- köztársaság új magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövete augusztus 24-én Budapestre érkezett. Üdvözlésére megjelent Csatorday Károly, rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, a külügyminisztérium protokoll osztályának vezetője. A budapesti diplomáciai testület számos tagja is részt vett az új nagykövet fogadtatásáru A munkaerő vándorlása ” a korábbi években, de még az elmúlt esztendőben is egyike volt a baranyai bányaüzemek legnehezebben gyógyítható betegségének. Jellemző erre, hogy három évvel ezelőtt a Komlói Szénbányászati Trösztnél havonta átlag 822 munkást vettek fel, 857 munkást pedig elbocsátottak. Vagyis a toborzás és a munkaerőhiány pótlását bitzosító egyéb intézkedés ellenére ebben az időszakban havonta 35, egy év alatt kereken 420 fővel csökkent a komlói tröszt dolgozóinak a száma, a tröszt képtelen volt a szükséges létszámot biztosítani, Sokféle és sokszor Igen költséges megoldásokkal próbálkoztunk akkoriban — kevés sikerreL A bányászok égy részét sehogy sem tudtuk helyhez, bányához kötni, részben a bányászokkal szembeni helytelen bánásmód, részben a nem megfelelő bérezés s részben a nagy lakáshiány miatt. S közben milliókat dobtunk ki az ablakon. Igen, milliókat, mert ahhoz, hogy egy új munkás a bányában dolgozhasson, előbb hat napig sétálnia kell, meg kell ismernie a bányát, a biztonsági előírásokat s ez nem kevésbe kerül. Különösen akkor, ha az új bányász nem marad a bányánál, hanem néhány nap. vagy hónap múlva odébb áll. A komlói trösztnél például az említett Időszakban — mivel a leszámolók száma egy év alatt 10 284 fő volt — 61 704 „sétaműszakot” írtak be olyan munkásnak, aki nem maradt a bányánál s ez — az akkori átlagkereseteket figyelembe véve — csaknem 4 millió forintot tett ki. Négy millió forint nagy összeg. De még nagyobbra nő, ha hozzászámítjuk, hogy az új munkások az első hónapokban általában magasabb bért kapnak, mint amekkora a teljesítményük után járna, — mert ezt gyakran nem is lehet kimutatni —, sok olyan kedvezményben is részesülnek, amelynek a biztosítása az üzemeknek hátrányos helyzetet jelent, stb. Mindezt tanulságképp említettük, hogy azok is, akik a statisztikát igen ritkán tanulmányozzák, megértsék: a munkaerővándorlás igen nagy károkat okoz, s ha ma kevesebb is a vándorló bányászok száma, a kár amit okoznak még mindig jelentős. A legújabb adatokból például kitűnik, * hogy míg a Komlói Szénbányászati . Trösztnél 1955-ben havonta átlag 822 munkást vettek fel és 857 munkást bocsátottak el, 1957-ben már 596 főre csökkent a havonta felvett és 448 főre a havonta elbocsátott bányászok száma. Most, 1958. év júniusában és júliusában ezek a számok így alakultak: felvett bányászok száma 254, illetve 388, elbocsátott munkások száma 193, illetve 212 fő. A különbség az 1955. évi számokhoz képest igen nagy s mivel nemcsak a komlói, hanem a hidasi és a pécsi bányaüzemekben is hasonlóan csökkent a vándorló bányászok száma, érdemes feltenni a kérdést: minek az eredménye ez, hogyan sikerült több, mint a felére csökkenteni a „vándormadarak” számát. A kérdésre persze ma már nem nehéz felelni, noha a vándorlás csökkenését több tényező Idézte elő. * Ezek közül elsőnek mindenesetre azt kell megemlíteni, hogy hazánkban az elmúlt esztendőben — a történelem során először — kereken 10 000 bányászlakás épült s ebből jócskán jutott minden baranyai bányaüzem számára, így lényegesen több bányászt sikerült lakáshoz juttatni, mint az előző években, s a legégetőbb lakásproblémák megoldására is mód nyílott. Ez kétségtelenül elősegítette, hogy a bányászok közül kevesebben hagyták el munkahelyüket. Hozzájárult a munkafegyelem megszilárdulásához az is, hogy a bányászok bére az elmúlt esztendőben és ez év eddigi részében is lényegesen (25—30 százalékkal) magasabb volt, mint a korábbi esztendőkben. Ma már a bányászok átlagkeresete meghaladja a 2 000 forintot, sőt a vájárok keresete a 3—4 000 forintot is s így nem csoda, hogy mindenki alaposan meggondolja a munkahelyváltoztatást, Beszélni kell ezen kívül arról is, hogy az utóbbi időben igen sokat változott a bányászokkal szembeni bánásmód, hogy a műszaki és gazdasági vezetők — néhány kivételtől eltekintve — megbecsülik, szeretik a fizikai dolgozókat, nem kiabálnak, nem káromkodnak, hanem emberséges magatartást tanúsítanak. S ez így van jól. A bányamunka megszerettetésének ez is követelménye. A munkaerővándorlás említett mérvű csökkenése kétségtelenül örvendetes dolog. Az elért eredmény azonban korántsem kielégítő, hisz a baranyai bányaüzemekben még az elmúlt hónapban is a felvett 743 munkásra 482 elbocsátás is jutott. Vagyis, továbbra is arra kell törekedni, hogy a bányaüzemekben tovább javuljanak a munkakörülmények, tovább javuljon a bánásmód, hogy a bérezés igazságos legyen s hogy azok jussanak elsősorban lakáshoz, akiket a legjobban megillet, akik a legjobban rászorulnak erre, mert ez minden bizonnyal a munkaerővándorlás csökkentését is elősegíti, Termelőszövetkezetek! Szakcsoportok! Egyéni hizlalók! Rövidesen megindul az 1959. évi sertéshizlalási akció! Szerződéskötésre előjegyzéseket már most elfogadnak az Állatforgalmi Vállalat felvásárlói! Termelőszövetkezeteknek 600,—, egyéb hizlalónak 400,— forint kamatmentes előleg sertésdarabonként! Átvételi árak: 106—125 kilogramm súlyú, fajtiszta, fehér hússertés 15,50/kg 106 kilogramm feletti egyéb hússertés 14,80/kg 126—165 kilogramm súlyú zsír- és zsírJellegű sertés 14,50/kg 165 kilogramm feletti zsír- és zsírjellegű sertés 14,80/kg 170 kilogramm feletti tenyésztésbe fogott sertés 14,—/kg Termelőszövetkezetek és szakcsoportok közösen hizlalt falkás sertései után egyidejű átadás esetén 1—2 forint szerződéses felár kilogrammonként! K össön sertésliizlalá si szerződést! Biztos jövedelem! BARANYA MEGYEI ÁLLATFORGALMI VÁLL. Ha az egész falu szövetkezetben volna... A termelőszövetkezetek soha nem bizonyítottak olyan nagymérvű gazdaságii, termelési fölényt, az egyéniekkel szemben, mint idén. A természet ugyanolyan nehézségiek elé állította őket, mint az egyéni termelőket, de a jobb, a gépi talajmunka, a nemesített vetőmag, műtrágya, kedvezően érvényesült a szövetkezeti táblákon. Annyira kedvezően, hogy van olyan tsz, amely több mázsával haladta túl az egyéniek termésátlagát. Számoljunk egy keveset! Mennyivél több terméshez jutott volna Babarc község lakossága, ha az egész falu szövetkezetben dolgozott volna? Ezerhétszáz hold a falu ha tára. Ebből 400 kát. hold a he lyi termelőszövetkezeté, mely nek tagjai úgy határoztak, hog 50 holdon őszi árpát teamé nek, A cséplési eredményla most azt mutatja, hogy az öt ven holdon 14,45 mázsás át lagtemmést értek el, azoniba van olyan terület, amely meg adta holdanként a 19 mázsát is. Az egyéni termelők ezzel szemben hét mázsás átlagtermést takarítottak be; Durván számolva: nyolc mázsával minden hold földön több termett volna a “községben. Babarc szántóterülete 1300 hold. Ha ezt ugyanolyan százalékban vetették volna el árpával, mint a termelőszövetkezet a 279 hold szántóját, akkor a faluban 1864 mázsa árpával többet takaríthattak volna be. Mit jelent ez pénzben? A többletterméssel 620 sertést 90 kilós átlagsúlyra lehetne felhizlalni, amely az 1,50 forintos nagyüzemi felárral együtt 920 700 forint jövedelmet jelentett volna a falunak. Csak az ősziárpa-termésméj csaknem egymillió a babarci gazdák vesztesége. De több termett a termelőszövetkezetnek búzából, többet várnak a kapásokból és jobban jövedelmez az állattenyésztés is nagyüzemi módon. Ha mindenre kíváncsiak a babarci egyéni gazdák, nyugodtan kiszámolhatják a helyi termelőszövetkezet irodájában, 1100 ipari tanuló az 500-as intézetben A Munkaügyi Minisztérium pécsi, 500-as számú Iparitanuló Intézete is felkészült az új tanévre. Négy pedagógussal nőtt a tantestület, és új szemléltetőeszközök kerültek az amúgy- is gazdag szertárba. Fél Volt, s a háború a végéhez közeledett. Berlin közelében járt már a szovjet hadsereg, amikor N. várost egy sakkhúzás után bekerítették csapataink. Nagy ellenséges haderő rekedt a gyűrűn belül. Többen azt hangoztatták eleinte, hogy gyerekjáték a harapófogóban lévő fasiszta csapatok megsemmisítése. Azonban épp az ellenkezője derült ki. Harcképesek és kitűnően felszereltek voltak a németek, s elkeseredésükben, hogy a gyűrűből nem menekülhetnek, óriási ellenállást fejtetlek ki. Azonban, ahogy szorult a harapófogó, annál kilátástalanabb és rosszabb lett a bekerített csapatok helyzete. Egy márciusi éjjelen Gye- mentyev kapitány felderítői neme- t‘sztet ejtettek, foglyul az éjszakai vállalkozáson. Mine den jel arra mutatott, hogy ez a szép nevű tiszt (Edelwelss- nek hívták) a vezérkarhoz tartozik. Gyementyev kapitány hallgatta ki a foglyot először. A német nyugodtsága, ahogyan a kihallgatást fogadta, egészen kihozta sodrából Gye- mentyevet. Nem izgult, készségesen válaszolgatott a kérdésekre. — Hogyan esett fogságba? — adta fel Gyementyev kedvenc kérdését. A fogoly azonban csak azt ismételte meg, amit a felderi- töknek mondott. — Nagyon egyszerűen— fájdalmasan elmosolyodott. — Ahogy jövök vissza az első vonalból, leáll a motorom. Szétszedtem a karburátort, de az összerelésre már nem került sor, megleptek a katonái. — A háborúban ezek szerint — nevetett Gyementyev — a két fél katonái még élni sem hagyják egymást. Bele kell nyugodnia, hogy Ilyen kellemetlen helyzetbe sodorták a felderltöink. — Ó, igen! — mosolylntott a német, de a mosoly hamar lehervadt az arcáról. — Ugye, a legnagyobb kellemetlenség még csak most vár rám? Gyementyev a német arcából art oVmsta ki, hogy komolyan kérdezte. — Mi nem foglyokat. — Persze, csak felakasztják! — Ha olyan bűnt követett el népünk ellen — válaszolta szigorú, emelt hangon Gyementyev. — Kell annál nagyobb bűn, ha valaki Hitler párti? En pedig 1935 óta . meggyőződéses nemzetiszocialista vagyok. — Jól értettem? Meggyőződésest mondott? — a kapitány ravaszul bámult a németre. — Nem így festenek, s nem így viselkednek azok, akik meg- győződésesek. — Arra gondol, hogy percenként kiáltják, hogy „Heil Führer"? — A, azt, hogy „Hitler kaput,H a himlő — a német gyorsan elhallgatott, s fürkészve nézte a kapitányt. — Milyen érzés a háborút megnyerni? — Nágyon jó! — kiáltott fel őszintén Gyementyev. — Meghiszem azt... — mondta a fogoly bánatosan. — Mi is átéltük ezt... — Egy kicsit régebben — jegyezte meg Gyementyev. A német szemében gyűlölet tüze lobbant, de azonnal ki is aludt. Fejét lehajtotta, megremegett a lába, halkan válaszolt. — Negyvenötöt írunk most, s nem negyvenegyet. Gyementyev arca tűzben égett, amikor negyvenegyet említette a fogoly. — Hol volt akkor? — kérA fogoly elmosolyo. ***** gyorsan. A német azonnal összeszedte dőlt i hátát nekivetette szék támlájának. — Nagyon jól fején találta a szöget — mondta a német felszabadultan. — Árulja el, hogy lehet az, hogy ilyen kitűnően beszél németül, mintha csak Berlinben született volna? — Ott nevelkedtem .., Berlinben. Apám évekig dolgozott a szovjet kereskedelmi ügynökségen. — Hát igen, a berlini dialektus épp úgy nyomot hagy. mint sikerek váltakoznak, azonban a történelem régen maga mögött hagyott bennünket. — S a bekerített csapatok mégsem teszik le a fegyvert. Miben reménykednek még? — Már mondtam, csupán a szolgálat. A katonai kötelesség, jobb nem okoskodni, nem kérdezősködni. — Hitt az ellentámadás lehetőségében? — A bekerítés után közvetlen, ha jól tudom, készült ilyen parancs. Ma azonban épp az ellenkezője foglalkoztatja a parancsnokságot. — Azt beszélik, kiürítjük a várost és hajón megyünk haza, ahol bevetnek bennünket Berlin védelmében. Gyementyevet azonnal felvillanyozta ez a hír, de Igyekezett közömbösséget színlelni. — Pletyka ez vagy parancs? — Parancs. Száz százalék, hogy az.., A németet elvitték a hadseregparancsnokságra. Alig gördült ki a gépkocsi, Gyementyev felhívta közvetlen parancsnokát, Dovgalev ezredest,, s közölte vele, hogy a bekerített csapatok kiürítésre készülnek. — Igen, értesültünk róla — erősítette meg az ezredes a fogoly vallomását. — Mindenesetre köszönöm. magát, amikor Gyementyev megváltozott, rideg és gyülö- letteli hangját hallotta. Sejthette, mire gondol a szovjet \ tiszt. Csak rövid, katonás váló- /Vént gondolt T& se Dov- szokat. adott. galev, se Gyementyev. hogy — Breszt, Minszk, Szmo- m(jr reggel találkozni fognak lenszk, Vjazna. A telet már kimondottan azért, hogy megüt töltöttem — újra hallgatott egy kicsit, aztán folytatta — ahol véglegesen szertefoszlottak a győzelemről alkotott illúziók. Szolgálat és kötelesség, egyszóval munka az egész. Részleges vereségek, részleges tárgyalják a kiürítést, s hogy ez a megbeszélés új fejezetet nyit Gyementyev kapitány katonai pályafutásának történetében. (Folyta fiuk) Az intézet mintegy 1100 tanulója közül 200 az elsőéves, akiknek a 65 százaléka pécsi, a fennmaradó 35 százalék pedig a Pécs környéki, baksai, görcsönyi, nagykozári fiatalokból tevődik össze. Ezek a tanulók csak a fémes szakma megfelelő alágazatait tanulják, és az intézettől kapják az ösztöndíjat A helyi ipari tanulók az idetartozó 10 ftókintézetbe járnak tanulná, míg a gyakorlati ismereteket a szövetkezeteknél vagy kisiparosoknál sajátítják el. A DÉDÁSZ-nál, a pécsi és komlói széntrösztnél, a bőr- és sörgyárnál, valamint az autóközlekedési válla- atoknál is dolgoznak majd Ipari tanulók, Felvételikcjr Igen nagy az érdeklődés az iskolában az esztergályos és villanyszerelő, valamint az autószerelő szakma iránt, amit most összesen 73 gyerek választott. Ezenkívül 15-en jelentkeztek jármű- lakatosnak, 14-en pedig épület- lakatosnak. A kovács, asztalos és bádogos szakmáknál még két hely betöltetlen. — Mintegy 50—60 szakma között lehet itt választank Vannak olyan szakmák, melyek nagyot*» felkészültséget igényelnek, mint például az autó-villanyműszerész és a postaműszerész. Ide csak érettségizett tanulókat vesznek fel. Itt ugyancsak akadnak még betöltetlen helyek, és várják azokat, akik ehhez éreznek kedvet. Az öntő, szerszámkészítő, hűtőbádogos és vízvezetékszerelő szakmákon kívül, igen sokan választják a szobafestészetet, de szép számmal vannak kőműves és női sr::bó ♦armlófc te. A szakmai Oktatás, a m^f’- felelő szellemi fe'készités, párhuzamosan folyik egymással. Pedagógusok és öreg szakmunkások fáradságos munkája biztosítja, hogy ezek a fiatalok jó szak i ilimMtf ránsé nak.
